"-Jó lenne, ha dolgoznál és nem annak a majomnak a képét néznéd naphosszat – dörrent rám Tom és elém dobott egy dossziét
Igen, ennyire szánalmas vagyok. Jaredről olvasgattam híreket, néztem, ahogy fülig érő szájjal parádézik a koncerteken és nagy haverjának, Terry Richardson-nak pózol. Csak remélni mertem, hogy ez is egy maszk és hiányzom neki. Persze nem számítottam arra, hogy beesett arccal és depressziósan szaladgál éjjel-nappal, de akkor is.
Amióta eljöttem Dallas-ból egy szót nem beszéltünk egymással, bár több gyenge (részeg) pillanatomban majdnem felhívtam, ilyenkor jött egy jótevő, aki kikapta a kezemből a telefont. Nillával viszont tartottam a kapcsolatot, ő szerencsére kibékült a barátnőjével, de volt olyan rendes, hogy csak kis dózisokban ömlengett a boldogságáról. Átfutottam az elém hajított papírokat, de csak egy interjú részletei voltak, amit valami modell csajjal kell készítenem.
Egyik kollégám átdobta pár cikkét, amiket bétázni kéne, mielőtt a hivatalos bétához érne. Komolyan nem értem. Jobb dolgom úgyse volt, úgyhogy beléptem a fiókomba, ahol viszont egy egészen más email várt. Emmától."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése