42. Rossz helyen, rossz időben

Nehezen ugyan, de megszületett ez a rész is... Csak nektek csak most egy kis Jared szemszöggel:) puszii

„Egy idióta voltam, amiért hagytalak elmenni… Van rá mód, hogy valamikor lássalak és beszéljünk?” – olvastam újra és újra, egyre dühösebben

-Nem, bazdmeg! Kurvára nincs rá mód, hogy megint felforgasd az életemet a semmiért, mert biztos vagyok benne, hogy most se lenne semmi köztünk – magyaráztam a képernyőnek, miközben fél szemmel a száma után kutattam a telefonomban

- Mi a fenét akarsz, Dave? – estem neki, ahogy felvette

- Hé-hé, ácsi. Mi bajod van?

- Az, hogy végre sikerült túllépnem rajtad, találtam valakit, aki szeret, és akiért én is odavagyok, de neked tönkre kell basznod mindent, ugye?! – kérdeztem indulatosan egyre növekvő gombóccal a torkomban

- Szólalj már meg – könyörögtem pár pillanatnyi csend után

- Nem akartam, hogy ez legyen Noa. Én csak találkozni szerettem volna veled, mert hiányoztál és boldog voltam, hogy újra láttalak. Tudom, hogy van valakid, úgyhogy bocsánatot kérek, ha belerondítottam a kapcsolatotokba, de nem tudtam megállni

A francért kell most is ilyen udvariasnak lennie!

-Pontosan tudod, hogy mennyire szarul voltam annó, amikor ez az egész kibukott… Miért akarod újraindítani ezt a lavinát?

- Nem akartam, pont ezért nem is kerestelek. Időt akartam adni mindkettőnknek, hogy lecsengjen ez a vonzalom és úgy tűnik, most fordult a kocka.

-Hogy érted ezt? – kezdett el újra kalapálni a szívem

- Pontosan tudod, hogy értem

- Én szeretem Jared-et – nyögtem, de az agyamat már rég elborították a vele kapcsolatos emlékeim

- Tudom és most már azt is, hogy mit éreztél. Elég szar – nevetett fel keserűen

- Nem hiszem, hogy találkoznunk kéne

- Igazad van, ne haragudj

- Semmi gond. Szia – nyomtam ki én is

Hát ez még kellett a mai napomhoz. Mi az istenért van mindig minden több hónapos csúszásban az életemben?! Amikor nekem kellett, akkor ő nem akart engem, most meg fordítva van a dolog. Mert igenis fordítva van. Nekem nem kell David és kész. Pont. Jared ezerszer jobb.

Muszáj volt kikérnem valaki másnak is a véleményét a dologról, ezért felhívtam Narát, ő tudott minden mocskos kis részletet erről az egészről.

-Szia, ráérsz kicsit?

- Aham, mizu?

- Előbb azt mond, hogy veled mi a helyzet? Melózol?

- Ő ja – vihogta

- Be vagy tépve – állapítottam meg lerogyva az asztal sarkára

- Nagyon szép helyen vagyok – hallottam egy koppanás után, gondolom elejtette a telefont

- Nem hiszlek el

- Na bumm… nem érdekelsz különösebben

- Ezek után te se engem – nyomtam ki dühösen

Mindenkinek elment az esze ezen az elcseszett világon?!  Szarok az egészre én is, hazamegyek a lap meg olyan lesz, amilyen. Elküldtem a nyomdának a cuccot, mindenkit hazaengedtem én pedig jó pár üveg borral felszerelkezve hazavándoroltam. Ajtó bezár, telefon kikapcsol, cigi és bor az erkélyre készítve, zene bekapcsol. Jól eső borzongás futott végig rajtam az első korty bor után miközben hátradőlve fújtam ki a sűrű füstöt. Pár percre sikerült kiüríteni az agyamat és csak a várost bámulni, de utána pofátlanul bekúszott az agyamba egy csomó idegesítő dolog, amiket csak töménytelen alkoholfogyasztással tudtam eltüntetni. Egy idő után már úgy ittam a bort, mint a vizet, de jól is éreztem magamat. Nem piszkálta az agyamat egy pasi se, az újság is hidegen hagyott, Narát pedig akarattal elnyomtam. Egy kis fűvel még meg lehetne spékelni a dolgot, de akkor jelest kapnék képmutatásból

-El kéne menni táncolni – világosodtam meg egy újabb nagy korty után

Ügyetlenül próbáltam bekapcsolni a telefonomat, de az istenért nem sikerült eltalálnom a kódomat, úgyhogy a sarokba dobtam és a géphez indultam. Írtam pár embernek, akiket el tudnék viselni az este, majd újabb cigik közepette készülődni kezdtem. Kicsit rövid, kicsit picsás, de ez van. Ki kell használni a jó időt.

A csajokkal egy közeli kocsmában találkoztunk, szerencsére mindannyian lelkesek voltak és mire odaértem már jó pár feles pohár figyelt az asztalon.

-Na mindjárt csatlakozom, csak hozok egy kört – táncoltam oda hozzájuk, majd 1-1  puszi után visszaindultam a pulthoz

A hely természetesen tele volt, de a szokásos trükkel pillanatok alatt sorra kerültem.

-Mit adhatok a szép hölgynek? – hízelgett a cuki csapos srác

- 4 tequilával levennél a lábamról – pillogtam rá

- Neked bármit gyönyörűm – harapott az alsó ajkába majd kitöltötte a piákat - Ha megígéred, hogy visszajössz még, akkor ezt a kört én állom

- Áll az alku- kacsintottam rá belül pedig jót röhögtem. Minden pasi ugyanolyan

- Ingyen pia – toltam a csajok elé a poharakat, akik már meg se lepődtek a dolgon

Többszörösen is betartottam az ígéretemet, elég sokszor visszatértem a kis göndör fürtös csapos srácomhoz, akivel szemérmetlenül flörtöltem minden alkalommal.

-Mi lenne, ha kicsit itt buliznál velem? – hajolt közelebb

- Szomorúak lennének a barátnőim

- Az a 3 barna csaj? – bökött az asztalon vonagló lányok felé

- Igen – bukott ki belőlem a nevetés

- Azt kötve hiszem, na gyere – nyúlt át a pult felett és egészen a végéig húzott

- Neked dolgozni kéne a lányok szédítése helyett – okoskodtam a poharamat markolászva

- Vannak elegen és csak téged szédítelek – hajolt vészesen közel

- Nekem barátom van

- Itt? – kérdezte pimaszul

- Nem, de attól még szeretem

- Ezt nem kétlem, de valamiért lejöttél ide a barátnőiddel és leittad magad

- Besokalltam- adtam meg az egyszerű választ

- Ezen akarok könnyíteni – súgta közvetlenül a fülembe és harapdálni kezdte a fülcimpámat

Szinte a karjaiba olvadtam és hagytam, hogy kényeztessen, ahogy csak akar. Az alkohol teljesen elborította a tudatomat, nem tűnt nagy dolognak követni őt a raktárba és azt sem, hogy viszonozzam a szenvedélyes csókját. A tarkómnál fogva húzott magához és percekig nem engedett el. Nem volt robbanás, a gyomrom kicsit bizsergett, de semmi nem volt Jaredhez képest. Ő viszont nagyon belelendült, a gyomromig dugta a nyelvét én meg majdnem megfulladtam már a végén.

-Hé-hé-hé nyugi – toltam el

- Elmenjünk máshová? – kérdezte totál begerjedve

- Nem…nem akarom még jobban megcsalni a pasimat – tértem kicsit észhez, bár így is nagy volt a csábítás

- Szard már le, fiatal vagy és a pasid volt olyan idióta, hogy egyedül engedett el bulizni. Az ő hibája

-Ó, életem ha minden ilyen fekete és fehér lenne, akkor mindenki boldogan élne ezen a kibaszott világon – nevettem fel, mire ő megint lekapott

- Veszettül kívánlak – mormogta a számba és nekem nyomta a feszülő ágyékát

- A nevedet se tudom – nyögtem gyengén

- David – mondta türelmetlenül és folytatta a nyakam szívogatását, én viszont úgy éreztem, mint akit fejbe vágtak

Pillanatok alatt ellöktem magam tőle és kivágtattam a raktárból, egyenesen vissza a csajokhoz.

-Mehetünk táncolni? – kérdeztem öltözködve

- Persze – kapcsoltak azonnal és fél percen belül már ott se voltunk

A csók még nem megcsalás, nem is éreztem semmit – győzködtem magam a klub felé menet

-Nyugi, mi nem láttunk semmit – súgta Inez a fülembe

- Elbasztam, mi?

- Kicsit, de belefér – rántotta meg a vállát

- Így van. Nem mondom el neki, csak elfelejtjük és kész

- Helyes – karolt belém mosolyogva

Hiába a töménytelen pia, a jó hangulat és a jobbnál jobb zenék a klubban, semmi nem tudta kiűzni belőlem a lelkiismeret furdalást. Nem fogok tudni a szemébe nézni…

JARED

Megkönnyebbülten és vidáman indultam a srácokkal a díjátadóra, de persze leginkább Noa járt a fejemben. Mosolyogva pózoltunk a kameráknak és a rajongóknak, vagy száz aláírást kiosztottunk, fürödtünk a szeretetükben.

-Ez mindent megér – kacsintott rám Shannon és egy újabb cetlit firkantott alá

Hollywood színe-java megfordult a vörös szőnyegen, mi is felvonultunk, interjút adtunk és beszélgettünk a rég nem látott ismerősökkel. Egy valaki láttán azonban különösen nagy mosoly kúszott az arcomra. Scarlett észveszejtő volt, elegáns, kifinomult hölgyként sétált a hosszú bézs ruhájában, amit hosszan húzott maga után. A hófehér bőre és a vörös ajkai erős kontrasztot alkottak, természetesen minden szem rá szegeződött.

-Szia Jared – hajolt hozzám egy puszira

- Szia, gyönyörű vagy – néztem végig rajta már vagy tizedszer

- Köszönöm – sütötte le a szemeit

- Mennünk kell, de remélem hogy később összefutunk még

- Én is! – intett finoman, engem pedig Shannon behúzott a vetítős terembe

- Haver ezt sürgősen hagyd abba – morogta

- Mit?

- Pontosan tudod, de nézz hülyének

- Ja Scarlett? – böktem hátra, mintha most érteném meg mire gondolt

- Ismerem ezt a nézésedet, de ez csak és kizárólag Noát illeti meg, világos?

- Semmiféle nézésem nem volt, csak örültem, hogy találkoztunk. Ennyi. Egyébként meg én is láttam, hogy mit össze hadonásztál meg zagyváltál, amikor Lana felénk tévedt

- De nekem szabad, értsd már meg! Én azzal nővel flörtöltem, aki bejön nekem, nem pedig az exszemmel ország-világ előtt! – emelte fel a hangját, amire szinte soha nem volt eddig példa

-Ne oktass ki, semmi nem történt. Noa értelmesebb annál, mint hogy ilyenen hisztizni kezdjen

- Rendben, kíváncsi vagyok mondjuk, hogy te hogyan reagálnál fordított helyzetben – motyogta, miközben a műsorfüzetet lapozgatta

- Nem érted, hogy semmi nem történt? – ismételtem már halkabban, mert elkezdődött a gála, de ő csak legyintett

Nem igazán tudtam figyelni semmire, folyton tekintgettem és a szemem valamiért mindig a szőke nőkön állapodott meg. Jó volt őt újra látni, mégiscsak együtt voltunk egy jó ideig és baromi jól működött köztünk. Furcsa volt, de akaratlanul is összehasonlítottam őket, amiből Noa „jött ki győztesen”. Neki nem volt annyi allűrje, nem hisztizett feleslegesen és ideje is több volt rám. Ennek ellenére valószínűleg igaza van Shannon-nak és el kellene kerülnöm messziről. Én is kiakadnék, ha Noa valamelyik exével találkozgatna. Nem kell bolygatni a múltat.

NOA

-Azt hiszem én hazamegyek – kiabáltam Gemma fülébe

-Ne már, még csak most jöttünk – vigyorgott ugrálva

- Nem vagyok jól, holnap beszélünk – zártam le és egy puszi után ott se voltam

Hajnali 2 volt, Los Angeles csak úgy nyüzsgött a sok embertől és rendezvénytől. Az utak tele voltak taxikkal és nagyobbnál nagyobb limuzinokkal, amikből legtöbbször seggrészeg picsák üvöltöztek valami okosságot. Fájt a fejem és kavargott a gyomrom a sok alkoholtól, úgyhogy megálltam enni egy szelet pizzát, bár hamar beláttam, hogy nem volt túl jó ötlet. Rossz időben, rossz helyen. Mindig.

41. David

Én alkuképes vagyok, íme egy kis Jared szemszög:) köszönöm a kommenteket! <3

-Biztos nem gond, hogy nem kísérlek el? – kérdeztem aznap este már vagy századjára tőle

Tudom hülye vagyok, de nem volt kedvem elmenni vele Torontóba a filmfesztiválra. Utálom a felhajtást, ráadásul az utóbbi pár napban éjjel-nappal dolgoztam, mert 2 íróm felmondott lapzárta előtt, úgyhogy a nyakamba szakadt minden.

-Nem örülök neki, de nem tudok mit csinálni – dörmögte kb. a táskájának, amibe épp ruhákat dobált

- Megígérem, hogy a következő ilyenre elmegyek

- Ne ígérgess. Úgyis közbejön valami – tette hozzá cinikusan

- Olyan vagy, mint egy sértett gyerek…

- Nem Noa, csak egyszerűen nem értem miért nem akarsz velem megjelenni nyilvánosan – vágott a táskába egy pulóvert, majd végre rám nézett

- Hogy kérdezhetsz ilyen marhaságot?!

- Marhaság? Lássuk csak, a jótékonysági vacsora, a díjátadó, Tomo testvérének a partija és most ez. Mindegyik alól kibújtál valami kifogással. Mégis mit kéne gondolnom?

- Mondjuk megérteni, hogy dolgozom, mint egy eszelős ezért az estéimet és hétvégéimet nem azzal akarom tölteni, hogy kényelmetlen cipőben és puccos ruhában bájcsevegek egy csomó újgazdag sznobbal, akik szerint fontosabb az, hogy milyen márkájú a táskám, mint a levegő – fakadtam ki és hiába láttam a ledöbbent, majd egyre dühösebb arcát, nem hagytam abba

-  Engem tökéletesen hidegen hagynak a régi orvosi műszerek, vagy mik voltak azon a hülye aukción, amire elmentünk. Nem akarok még egy estét azzal tölteni, hogy unottan piszkálgatok valami gusztustalan kaját a csicsa tányéron, ami nyilván csillagászati összegekbe került, egy olyan partin, ahol senkit nem ismerek csak téged, de te meg átvedlesz ugyanolyan sznobbá, mint mindenki más a teremben, engem meg magamra hagysz

Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen nem tudtam befogni, pedig biztos voltam benne, hogy megbántom. Elegem volt mindenből, de leginkább magamból és ezt sajnos rajta töltöttem ki.

-Szóval te ezt gondolod rólam? Hogy ilyen felszínes sznob vagyok? Akkor mégis mi a faszért vagy velem Noa? Nem kötelező ám. Százezrek lennének a helyedben – mondta flegmán

- Kicsit elszaladt velem a ló, ne haragudj

- Nem, nem, jó hogy elmondtad. Biztos már régóta bökte a csőrödet – kezdett el körülöttem sétálgatni, amivel az őrületbe kergetett

- Hagyd ezt abba – léptem arrébb

- Tudod mit? Nem is kéne nekünk együtt lennünk, ha ezt gondolod rólam. Isten ments, hogy még egyszer „valami gusztustalan kaját kelljen enned egy csicsa tányérról” – gúnyolt ki

- Szakítani akarsz? – döbbentem le

- Láthatóan nem tetszik az, ahogyan élek, úgyhogy nem sok értelme van együtt lenni

- Azért gurultál így be, mert igazam van – kezdtem újra pörölni

- Menj innen

Megfagyott a vér az ereimben, amikor felfogtam mit mondott.

-Jared, kérlek beszéljük meg

- Szerintem eleget mondtál. Most pedig menj el, még pakolnom kell

Úgy kullogtam el, mint egy gyerek, aki rosszat csinált és ez nagyon nem tetszett. Elmondtam a véleményemet, bár azt elismerem, hogy szebben is tálalhattam volna, de annyi energiám sincs, hogy a szemöldökömet kiszedjem… Hülye voltam, tény, de ő se komplett ha emiatt szakítani akar…

Olyan voltam, mint egy holtkóros, csak kóvályogtam a lakásba és bármibe kezdtem, azt 5 perc után félbehagytam.  Próbáltam hívni, de vagy kinyomott vagy simán nem vette fel. Mérges voltam és fáradt, úgyhogy hagytam az egészet, majd holnap foglalkozok vele, úgysincs még lejátszva ez a dolog. Alig tettem le a fejemet a párnára, már szinte kelhettem is fel, én legalábbis perceknek éreztem az éjszakai alvást. Tiszta karika volt a szemem, a festett hajam rendesen le volt nőve, az arcomról meg jobb nem is beszélni. Teljesen ki voltam készülve, kávén és gyümölcslén éltem az elmúlt pár napban, de még így se volt biztos, hogy időre elkészül minden az újságba.

-Szerinted mi a különbség a 10 000 és a 15 000 karakter között? – kérdeztem dühösen Jeff-et

- Nem tudok többet írni erről Noa. Röhejes volt az egész előadás

- Akkor ezt írod meg. 1 óra múlva legyen az asztalomon a kritika – dobtam elé a szerintem félig kész változatát

Hallottam, ahogy szentségel mögöttem, de tökéletesen hidegen hagyott, a munkában nem ismertem tréfát. Tökéletesnek kell lennie az újságnak.

-Noa, beszélhetek veled egy kicsit? – lépett be félve az egyik új lány

- Csak ha halaszthatatlan

- Itt van a két cikkem, szerintem elég jók lettek. Én legalábbis élveztem megírni őket – tette le elém őket

- Köszi, mindjárt átfutom – eresztettem meg egy halvány mosolyt

- Ettél ma már valamit? Csak mert most rendelünk a lányokkal, kérsz te is valamit?

- Aranyos vagy, de enni sincs időm

- Ha gondolod segítek, én befejeztem amit kellett

- Akkor megtennéd, hogy begépeled ezt az interjút és gatyába rázod? – toltam elé a hanganyagos pendrive-ot

- Persze, szívesen

- Egy építész nő az alany és nagyon jó fej, de sok szakkifejezést használt, azoknak járj utána

- Oké, nem gond. Délutánra meglesz. Ebédet kérsz akkor?

- Öhmm… igen, amit ti. Mindegy igazából

- Rendben – pattant fel mosolyogva

- Köszi Sarah

Nem volt túl régóta nálunk, de hamar megtalálta a helyét és a stílusa is tök jó volt, hamarabb eszembe juthatott volna, hogy lepasszolok neki valami melót…

Jared nem jelentkezett, mondjuk nem is vártam azok után, ahogy kidobott, gondolom majd beszélünk, amikor hazajött. Nem hiszem, hogy megint nekem kéne meghunyászkodnom előtte és mondjuk Shannon-on keresztül valahogy elérni. Így is elég nagy az egója, nem kell még nekem is csúsznom-másznom utána. Kicsit még dolgozgattam, aztán szóltak a lányok, hogy itt a kaja, úgyhogy kimentem hozzájuk a konyhába. Hátulról láttam csak a futársrácot, épp a dobozokat pakolta ki az asztalra, az illatoktól pedig rögtön megjött az étvágyam.

-Akkor minden megvan szerintem, jó étvágyat és remélem legközelebb is tőlünk rendeltek – mondta kedvesen, de én csak a hangjára tudtam figyelni, annyira ismerős volt

- David – nyögtem kiszáradt szájjal, amikor megfordult

- Noa – jelent meg egy hatalmas mosoly az arcán, kivillantva a gyönyörű fehér fogait

Ott álltunk egymással szemben, én speciel úgy, mint egy szobor, majd ő kapcsolt és tétován megölelt.

Mielőtt leléptem az egyetemről, halálosan bele voltam esve, de neki barátnője volt, akit nem akart ott hagyni. Megbeszéltük, hogy bejövünk egymásnak, de ennyi, ráadásul túl jóban vagyunk ahhoz, hogy ezt tönkretegyük. Bármennyire is bénán hangzott, igazat kellett neki adnom, de attól még nagyon szar volt. Annyira bele voltam bolondulva, hogy volt 1 hét, amikor minden este csatak részegek voltunk a barátnőimmel, hogy kigyógyítsam magam belőle. Okos volt, nagyon jó zenéket hallgatott, udvarias, vicces és nem mellesleg szívdöglesztő. Nekem legalábbis. Amióta Jared-del összejöttem nem is jutott eszembe, de most… hatalmas érzelmi sokk őt újra látni.

JARED

Nem hiszem el, hogy ennyire kiismert. Túl sokat mutattam meg neki magamból és talált egy oldalt, amit nem szeret. Én élveztem az ilyen általa sznob-nak hívott bulikat, és mindent, amit ő tehernek érzett. Mérges és csalódott voltam, idegesen ráncigáltam a táska zipzárját, mintha legalábbis az lenne a hibás mindenért. Úgy éreztem magam mint, akit fejbe vágtak valamikor a szigeten és azóta nem is lettem volna önmagam. Olyanokra vett rá Noa, amiket senkinek nem sikerült eddig elérnie nálam, most viszont önként és dalolva adtam fel magamat érte, értünk. Én hülye még feleségül is kértem, bár már akkor véget kellett volna vetni ennek az egésznek, amikor visszautasított. Jobb is, hogy nem jön velem, így legalább tudok a filmre koncentrálni, az albumról nem is beszélve. Annyira összekuszálta a tudatomat, hogy írni se tudtam. Ez így nem megy, senki nem lehet rám akkora hatással, hogy elveszítsem az ihletemet. De tehetetlen voltam. Amikor reggel rám mosolygott csak bárgyún vigyorogtam rá, nap közben arra vártam, hogy este legyen, és újra láthassam… Az elején annyira jó volt, csak egy újabb lány volt, akivel elszórakozom időnként, semmi érzelem vagy feszültség. Jó, ez mondjuk nem igaz, mert már akkor is folyamatosan csinálta a fesztivált, de talán ezért is tetszett meg. Nem hevert a lábaim előtt. Túl gyorsan történt minden, annyira elvarázsolt…

Az egész repülőút alatt zenét hallgattam és bámultam kifele az ablakon, próbáltam elterelni róla a gondolataimat, de persze mindenről ő jutott eszembe. Dalokról, a kávé illatáról, ráadásul a hajamban is az ő hajgumija volt. Akkor telt be a pohár, amikor a táskámban megtaláltam egy kis cetlit, amit pár napja dughatott el, annyi állt rajta, hogy nagyobb szüksége van rám, mint a reggeli kávéjára. Önkéntelenül is kuncogni kezdtem ezen a tipikusan Nos-as összehasonlításon, pontosan tudtam milyen harapós reggelente, úgyhogy ez tényleg jelent valamit. Fel kéne hívnom, de akkor megint hülyét csinálnék magamból. Meg akarom várni, hogy ő keressen. Nem fogom húzni az agyát, ha felhív és bocsánatot kér, akkor rendben leszünk. Ha belegondolok, akkor én se élvezném, ha hetente többször az ő bulijaira kéne járnom. Utálom a sajtótájékoztatókat és a munkavacsorákat is, amire elhívott és csak miatt mentem el. Tényleg más körökben mozgunk, de ezt lehet kezelni, csak akarni kell. Én pedig akarom.

-Minden oké veletek? – nézett a cetlire, majd rám Shannon

- Most épp nem, de hamarosan megoldódik

- Mi történt?

- Összevesztünk mielőtt eljöttem, mert nem akart elkísérni és sznobnak nevezett

- Az is vagy – rántotta meg a vállát

- Jó, de ő ezt úgy mondta mintha bűn lenne

- Nem bűn, csak nem mindenkinek jön be. Noa se egy ilyen lány és szerintem ennek örülni kéne, nem veszekedni miatta

- Miért is?

- Nem vágyik erre az életre, ergó biztos nem érdekből van veled. Én ezt már az elejétől fogva tudom, de te amilyen fogyatékos vagy, tuti gondolkodtál ilyeneken – röhögött fel saját magán

- Jaj de rém vicces voltál – grimaszoltam

Visszadugtam a fülhallgatómat és elképzeltem, hogy milyen lenne, ha nem lennénk együtt. Valószínűleg ki se jönnék a stúdióból, mert senki nem várna otthon, senki nem ölelne meg és kérdezné meg, hogy mennyi haladtunk aznap, hogy szeretnék-e egy masszázst vagy épp elmenni sétálni. Én veszekedni akarok és ezer fokon égni valakiért, azt akarom, hogy meglóduljon a szívem, amikor meglátom, és hogy egy érintésemmel zavarba tudjam hozni. Nem érdekel. hogy nem jön el velem ide-oda, amíg azt látom rajta, hogy szeret és izgatottan vár haza minden este. Egyszer végre bele akarok pusztulni a szerelembe, el akarom veszteni a fejemet és minden porcikámmal átélni azt.

NOA

-Nem is tudtam, hogy Los Angelesben laksz. Nem San Francisco-ba mentél?

- De…csak…csak aztán idejöttem. Vagyis nem, mert Frisco-ban kezdtem, aztán áthelyeztek ide és akkor most itt vagyok – dadogtam össze-vissza

- Értem – nevetett fel

- Ne haragudj, hadoválok, mint régen. Nem jössz be az irodámba? – raktam össze egy értelmes mondatot

- Nem lehet, vissza kell mennem az étterembe

Idióta vagy! Hogy lenne ideje csevegni, amikor futár és ebédidő van?!- szidtam magamat

-Persze, érthető

- De valamikor elmehetnénk sörözni, a számom a régi, csörögj rám, ha van kedved

- Oké, majd hívlak akkor

- Jó volt újra látni – ölelt meg megint és most végre meg tudtam mozdítani a karomat én is

Úgy álltam ott, mint akibe villám csapott, csak bámultam kifelé az üveg ajtón, néztem ahogy ő lelép, a többiek pedig szemérmetlenül kukkolnak befelé az irodámba. Mérgesen húztam el a szalagfüggönyt, nem akartam, hogy lássák mennyire kikészített ez a srác. Eszembe jutottak a hajnalig tartó beszélgetéseink, az elkapott pillantások előadás közben, az apró érintések, amiktől kirázott a hideg és 1-1 mosoly, ami mindent elárult. Még most is megvolt néhány sms-e, amiket muszáj volt újraolvasnom…

-Abba kell ezt hagynom – dobtam el hirtelen a telefont – Azóta nem keresett, hogy leléptem. Írt a szülinapomra és ennyi, most pedig sörözni akar meg ölelget?! Na menjen a picsába! Nekem ott van Jared, akit szeretek a faszságai ellenére is. David biztos csak azért kellett akkoriban annyira, mert totálisan tiltott volt. Most meg belibben az igéző szemeivel és egy olyan mosollyal az arcán, amitől egy öreg apáca is begerjedne, én pedig elalélok? Na nem, ennél nagyobb a büszkeségem. Viszont ha ő itt van, akkor esélyes, hogy szétmentek Dominica-val. Elég! Nem kell nekem ilyeneken gondolkodnom, megvan a magam baja. Fel kell hívnom megint Jared-et, már biztos leszálltak, útban lehetnek a szállodába.

-Szia, nem zavarlak? – kérdeztem halkan miután végre felvette

- Nem, épp fekszem a kádban, lassan indulunk az átadóra

- Csak szerettem volna bocsánatot kérni, amiért olyan csúnya dolgokat mondtam. Nem szívom vissza, de szebben is tálalhattam volna

- Hát igen… de örülök, hogy így gondolkodsz erről az egész világról

- Nem zavar? – csodálkoztam el

- Nem. Ha zavarna, akkor egy híres énekessel vagy színésszel járnék, de én boldog vagyok egy félig „civillel”

- Akkor jó – nyugodtam meg egy kicsit

- Megtaláltam az üzenetedet a táskámban és köszönöm

- Tudod, hogy komolyan gondoltam, ugye?

- Persze, a kávéval nem viccelsz. Emlékszem olyan reggelekre, amikor megöltél a szemeddel, mert valami komolyabbat kérdeztem az „adagod” előtt – kezdett el viccelődni, engem pedig elöntött a jóleső meleg bizsergés

- Hiányzol

 - Te is nekem, Noa – duruzsolta

- Öhmm most mennem kell, kezdődik egy értekezlet – füllentettem a képernyőt bámulva

Érkezett egy üzenetem David-től

„Egy idióta voltam, amiért hagytalak elmenni…Van rá mód, hogy valamikor lássalak és beszéljünk? Dave”

Na most légy észnél Noa…

40. Bakancslista

Sziasztok! 

Nagyon jól estek a hozzászólások, csak így tovább:) :*

40. rész

Nem csak a köhögés miatt nem tudtam megszólalni. Bámultam a dobozt és annyira röhejesnek tűnt ez az egész. Én nem akarok még hozzámenni, nem Tudok hozzámenni. Imádom, szeretem, de 23 évesen pár hónapnyi együtt járás után senkinek nem fogom azt mondani, hogy igen, örökre veled szeretnék élni. Nem is laktunk még együtt könyörgöm! Ez túl korai, így nem tudom komolyan venni ezt az egészet, különösen mivel 1 hete még azt se tudta, hogy „beleférek-e az életébe”

-Noa? – szólítgatott már egy ideje Jared

-Jól vagyok – makogtam

- Biztos?

- Persze

- Akkor válaszolj. Hozzám jössz? – ismételte el a kérdést és nyomatékosításképp kinyitotta a dobozt

Gyönyörű volt a gyűrű, de muszáj volt az eszemre hallgatnom és ellenállnom ennek az egésznek. Én nem leszek elvált nő.

-Jared… tudod, hogy szeretlek, de... – kezdtem bele, mire összecsapta a dobozt és dúlva- fúlva kirobbant a szobából

Nagyokat pislogva, remegve álltam fel és néztem a távolodó árnyékát az üvegen át.

-Jared! – találtam meg a hangomat és utána szaladtam

Úgy fújtatott, mint valami megvadult bika, amikor utolértem és elkaptam a kezét.

-Hülyét csináltam magamból – üvöltötte

- Higgadj már le és hallgass végig

- Nem! Egész végig csak játszottál velem. Mindent megtettem érted, de te átbasztál és elárultál– vette kicsit halkabbra a hangját, de még így is mindenki minket bámult

- Egyáltalán nem árultalak el, annyit akartam mondani, hogy ez még korai

- Ha most nem akarsz hozzám jönni, akkor sose fogsz Noa. Azt nem értem, hogy minek tetted eddig a szépet, ha csak játszottál? Kellett a reklám? – gúnyolódott, mire felpofoztam

- Fogd be! Mérges vagy és sértett, de akkor se beszélj így velem, mert nem érdemlem meg

- Teljesen bolond vagyok, amiért azt hittem, hogy bármi komoly lehet köztünk. Más világban élünk – mondta az arcát dörzsölgetve

-Ez tény, de eddig is megoldottuk

- Tudod mekkora szégyen, ha egy pasi házassági ajánlatát visszautasítják?!

- Akkor ez az egész nem is rólam szól, hanem arról, hogy csorba esett a hírneveden? – kezdtem én is kiabálni

- Ne forgasd ki a szavaimat

- Akkor meg hallgass végig az isten áldjon meg – rogytam le a padra

Remegett a gyomrom az idegességtől és a jéghideg kezeimet tördelve próbáltam összeszedni a gondolataimat.

-Hogy gondoltad ezt az egészet?

- Mire gondolsz? – ült le mellém a padra

- Ha igent mondtam volna, akkor X év után összeházasodunk, és mi lesz később? Ugyanígy össze-vissza élünk? Te turnézol én pedig éjszakába nyúlóan várom, hogy felhívj, és havonta 1-szer találkozunk? Gyereket nem akarsz, úgyhogy gondolom ilyesmire számítottál

-Nem a színpadon akarok meghalni Noa.  Ezzel az új lemezzel van még 1-2, maximum 3 évünk ebben a világban, utána vége és ez így van jól. Vágyom már a nyugodtabb életre, arra hogy legyen egy házam, amit én rendezek be és minden este odamegyek haza. Nem akarok üres hotelszobákat és azt se, hogy mindig minden riporter a magánéletemről kérdezzen. Azt akarom, hogy mindenki tudja a nevedet és azt, hogy te vagy a feleségem

Könnyezve hallgattam ezt a szónoklatot és nem akartam elhinni, hogy ezek a szavak attól a pasitól származnak, aki alig pár napja még abban sem volt biztos, hogy velem akar lenni.

-Szeretlek Jared, de kérlek ne beszéljünk egyelőre házasságról. Túl nagy nyomást rak rám és érzem, hogy be fogok pánikolni, pedig nem akarok. Kell még egy kis idő nekünk… Nem akarok elválni – tettem hozzá lehajtott fejjel, hüppögve

-Nem fogunk elválni – suttogta és magához húzott, hogy megöleljen

- Tudom, hogy a ma élő nők fele azonnal igent mondana neked és valószínűleg meglincselnek, ha ez kiderül

- Noa, szerinted miért vagyok pont veled?

- Őszintén? Nem tudom – mosolyogtam fanyarul

- Rengeteg apró gesztusodból kiderült már számomra, hogy őszintén szeretsz és ez nekem elég. Nem kell más, de te ezen felül még okos is vagy ráadásul gyönyörű. A nap minden percében

- Oké, most egy hisztis picsának érzem magam

- Nem vagy az, csak még fiatal. És mondanám, hogy a gyerek kapcsán is alku képes vagyok, de tudom, hogy kiakadnál, ezért nem mondom – mosolygott halványan

- Az biztos… mind bőgni kezd a közelemben

-Nekem nincs velük bajom, de nem tudom még elképzelni, hogy sajátom legyen. Majd talán… egyszer

- Rendben – bólintottam, majd automatikusan befordultam az én utcámba, Jareddel a nyomomban

Szinte már együtt éltünk, a lakás minden sarkában volt valami cucca, zokni, karkötő, pengető, könyv, összefirkált cetli vagy épp valami kis hangszer. Kezdtem rájönni, hogy miért mondják bizonyos szerelmekre, hogy vak. Eddig mindig mindenkiben találtam valami olyan kis apróságot, ami miatt kitehettem a szűrét. Igazából nem voltak nagy dolgok, de kifogásnak mind tökéletes volt. Jared-nek is volt 1-2 aprósága, de nála nem zavart. Nem érdekelt, hogy néha elfelejtett felhívni, hogy mindig szájjal felfelé tette el a poharakat a szekrénybe sem pedig, hogy szanaszét hagyta a cuccait. Túlságosan szerettem ahhoz, hogy ilyeneken fennakadjak és ez gondolom így volt jó. Külön világ volt a mienk és még abban a fázisban voltunk, amikor lubickoltunk a különcségünkben.

Ha társaságban voltunk, akkor 1-1 pillantással zavarba tudtuk hozni másikat, és ha ez beszéd közben történt, akkor lazán elfelejtettük a mondanivalónkat. Nem bírtuk ki, hogy ne érjünk a másikhoz, még ha csak egy karsimogatás erejéig is. Szerettük egymást.

Azok a régen giccsesnek és nyálasnak tűnő filmek értelmet nyertek, nem kaptam hányingert a romantikus számoktól és vigyorogva figyeltem a körülöttem lévő világot.

-El kéne mennünk pihenni valahova. Mit gondolsz? – kérdezte egyik este a hasamon fekve

-Alig pár hete jöttünk vissza a szigetről

- Na és? Nincs megkötés – okoskodott

- Annyiból van, hogy mindketten dolgozunk

- Kiscsillag, te saját magad főnöke vagy, én pedig egy zenekarban vagyok. Melyik meló a kevésbé határidős szerinted?

- Jó, igaz. Hova szeretnél menni?

- Mi lenne, ha írnánk egy bakancslistát? – ült fel hirtelen és nyúlt is egy füzetért

- Oké, de meg is kell tennünk akkor azokat a dolgokat- lelkesültem be én is

- Persze, ez a lényege. Kezded?

- Igen. Szeretnék egyszer pincérnőként dolgozni – feleltem egy kis gondolkodás után

- Ez könnyen valóra válhat. Én szeretnék elmenni veled Toszkánába – firkantotta a papírra

- Csókolózni veled a Time Square-n

-Könyvet írni

- Országos hírnevet a Dash-nak

- Mikroszkóp alatt nézni dolgokat és egyszer bent lenni valami műtéten

- Téged fotózni

- Téged fotózni – felelte mosolyogva és még egyszer felírta a lapra

-Elutazni Kubába

- Szeretkezni veled New Yorkban

- Hát ez is könnyen megoldható – hajoltam hozzá kacéran egy csókra

Írogattunk még néhány dolgot, de a legtöbb közös volt. Együtt elmenni ide, együtt csinálni ezt meg azt stb, ami kicsit beparáztatott megint, de tartottam magamat és nem szóltam egy szót se. Aznap este nem szeretkeztünk.

A lista ott figyelt a hűtőmön, próbáltuk idő szerint sorba tenni és mivel NewYork-ba már volt meghívásunk, 2 pontot kapásból kihúzhatunk hamarosan.

A lapnál interjúztam egy érsebész pasit, aki mellesleg nyitott egy galériát a városban, ami baromi sikeres lett én pedig lecsaptam rá és bekönyörögtem Jared-et egy műtétjére a héten.

-Elég fura fazonnal jársz, de ha ez kell a boldogságához, akkor szerdán bejöhet – egyezett bele és adott egy névjegykártyát

Izgatott voltam a dolog miatt, imádok örömet szerezni azoknak, akiket szeretek, az ő arca pedig szó szerint felragyogott minden alkalommal, amikor megleptem.

-Van egy meglepim – vigyorogtam, ahogy ajtót nyitottam neki

- Az jó, mert elég szar napom volt – nyomott egy puszit az arcomra fáradtan, majd besétált a hálóba és fejjel az ágyba bukott

- Mi a baj?- simogattam a hátát

- Nem megy az írás, minden dallam hülyén cseng, az akkordok nem találják egymást, ráadásul még Shannon is jobb zenéket hoz, mint én – motyogta el a végét

- Féltékeny vagy a tesódra? – nevettem fel

- Nem vagyok féltékeny, de én írom a dalokat, most meg olyan alapokat hoz, ami már egy szál gitárral is megállná a helyét

- Jared, te csapatban dolgozol. Örülj, hogy van valaki, akinek megy a dolog, amikor neked nem. Ez a jó benne

- De soha nem volt még ilyen! Írogatom ezt a sok szar teljesen feleslegesen – fújtatott és szétdobált pár papírt

- Higgadj le, mert attól hogy dúlsz-fúlsz, semmi nem lesz jobb. Elég sok minden változott mostanában körülötted és gondolom benned is, érthető hogy kicsit nehezebben megy most az írás is

- Ez nem ilyen egyszerű Noa – rázta meg a fejét szomorúan és kiment a konyhába

A hálóajtóból néztem, ahogy gondterhelten az étkezőasztalra csúsztatja a vacsoráját és a tepsiből enni kezdi a rakott zöldséget. Nem tudtam, hogy mi tévő legyek, próbáljam beszéltetni vagy hagyjam egyedül és rendezze le magában.

-Szeretnék segíteni, de nem tudom hogyan. Nyugodtan menj haza, ha nem vágysz társaságra – próbáltam nyugtatni

- Nem, direkt jöttem hozzád. Te vagy az egyetlen, aki le tud nyugtatni

Nekem pedig ő volt az egyetlen olyan ember, aki 1 mondattal pillangókat tudott varázsolni a hasamba.

Odavittem két tányért az asztalra, majd a félig kihűlt kaját bedobtam újra a sütőbe.

-Kíváncsi vagy a meglepire? – tért vissza az izgatottságom

- Persze, ne haragudj- tette le a telefonját, hogy teljesen rám figyeljen

- Hallottál már Joshua Crab-ről?

- Ismerős a neve

- Van egy galériája a 9. utcában, ezért lesz benne a lapban, viszont eredetileg érsebész

- Beteg vagy?! – kapta el a kezemet ijedten

- Jaj nem, dehogy, nem azért mondom

- Teljesen meg vagy húzatva?! – folytatta idegesen

- Ne haragudj, csak azt akartam mondani, hogy megengedte, hogy bemenj egy műtétre a jövő héten – daráltam gyorsan, nehogy még jobban kiakadjon

- Ohh – bámult maga elé, gondolom kellett egy kis idő, mire lehiggadt, de akkor aztán fülig szaladt a szája

- Nem hiszem el, hogy ezt elintézted nekem – ölelt meg szorosan

- Nem poénból írtuk azt a listát – rántottam meg a vállam mosolyogva

- Noa?

- Igen?

- Szeretlek – súgta alig hallhatóan a fülembe, nekem pedig úgy meglódult a szívem erre a kis szócskára, hogy csak na

Zavartan, lesütött szemmel mosolyogtam és próbáltam egy „Én is téged”-et kinyögni, elég kevés sikerrel.

-Nem tudom, veled annyira más egy csomó minden és azt érzem, hogy megéri az összes veszekedés aztán kibékülés

- Hát abban nem volt hiány, az tény

- Tudom, de szerintem mindegyik után erősebb lett ez a dolog köztünk

- Igen, ezen én is gondolkodtam

Mosolyogva nézte az arcomat, amivel totál zavarba hozott, úgyhogy inkább visszafordultam a tányéromba.

-Tessék, felírtam egy újabb pontot- tolta oda  a listát

„Szeretkezni veled minden este”

39. Harmónia

Sziasztok! 

Lassan de biztosan minden visszaáll a régi kerékvágásba, többé-kevésbé rendszeresen jönnek majd Noáék is, ezt persze néhány komival fel lehet gyorsítani:)

*Amerika nagyon szuper volt :D

Az egész nyaralás alatt éjjel-nappal együtt voltunk és néhány makacsságból származó apró veszekedésen kívül semmi feszültség nem volt köztünk. Élveztük az életet, egymás társaságát, testét, a finom ételeket, az óceánt és persze, hogy senki nem loholt utánunk fényképezőgéppel. Nem akaródzott visszamenni a büdös és zsúfolt Los Angelesbe, ami gusztustalan volt ehhez a gyönyörű szigethez képest. Tortola után nagy a pofám…

-Visszamész a lakásodba? –kérdeztem miután hazaértünk

Volt egy pillantása, amitől a gyomrom is összerándult izgalmamban, mert mindig leteperés következett utána. Összeszűkült a szeme, beharapta az egész alsó ajkát, de teljesen random pillanatokban, nem kellett hozzá se lehajolnom se hozzádörgölnöm magamat. Nem értettem hogy bírja, az elmúlt héten minimum naponta 5-ször csináltuk, már az én tagjaim fájtak tőle, de persze eszméletlen volt az összes. Most nem szólt egy szót se, lerántotta a vállamról a táskát, majd az ajtónak nyomva a dereka köré kulcsolta a lábamat és csókolni kezdett. Megszoktam már tőle ezt a hevességet, az utóbbi pár napban úgy viselkedett, mintha minden pillanatban attól félne, hogy az az utolsó alkalom, amikor érinthetjük egymást. Pár perc után talpra állított és beszaladtunk a szobába, hogy ott befejezzük a sokadik légyottunkat.

-A kérdésedre válaszolva pedig nem, nem megyek haza. Fura lenne nélküled aludni – tette hozzá elgondolkodva

Nagyon hasznos volt ez az egy hét, jobban megismertem azt a nőt, akivé ő tett engem és a kis kettősünket is. Annyira természetes volt vele minden, de közben állandóan volt valami fura a levegőben, mintha nem e világi lenne ez az egész kapcsolat. Sokszor kitaláltuk egymás gondolatait, ráéreztünk dolgokra, ami velem nem sokszor fordult elő. Az meg pláne megdöbbentő volt számomra, hogy én, aki arról híres, hogy imád egyedül aludni és a barátnőit is húzódozva viseli el az ágyban, nem tudok rendesen aludni, ha nem érzem magamon a kezét vagy az orromban az illatát éjszaka.

-Nem tudom mit csináltál velem – motyogta a fülembe kicsit később

- Nem kell mindig mindenre választ keresni, csak élvezni – mondtam és nyomtam egy puszit a vállára

Ez volt a mániája. Mindig azt akarta, hogy én feküdjek mögötte, nem fordítva, mint normáliséknál. Ha nem lettem volna hullafáradt, folytatom a puszilkodást, mert élénken élt bennem az a gyönyörtől eltorzult arc, ami az oldalára és hasára adott csókjaimat követte. Ívbe feszült háttal próbált eltolni magától, mert azt mondta nem bírja tovább én pedig elmondhatatlanul boldog voltam vele.

Nehezen tudtam kiszakadni az rózsaszín felhős világból, amit a sziget jelentett, de muszáj volt újra munkába állni mindkettőnknek. Ő lazán ugyan, de dolgozgatni kezdett a srácokkal én pedig gőzerővel dolgoztam az új lapszámon, megtűzdelve egy kis Nara-s lélekápolással és Charlie-s tárgyalással. Továbbra is bombázott a telefonhívásaival és e-mailjeivel, bár szerintem csak azért akart ennyire a cégéhez, mert érezte, hogy nem kaphat meg.

-Charlie, megmondtam, hogy most nem hagyom itt a lapot, vegyél vissza – mondtam neki köszönés nélkül a sokadik hívása után

- Most kivételesen nem ezért kereslek, bár nyilván áll még az ajánlat – tette hozzá és hallottam, ahogy mosolyog

- Akkor miért?

- Meg akarlak hívni titeket az esküvőmre

- Ki az a ti?

- Ki, ki… a portásodat meg téged - ironizált

- Jared-re gondolsz?

- Igen rá, okos kislány. Elküldtem a címedre a meghívót is, de gondoltam felhívlak, hogy gyorsabb legyen a visszajelzés. Tehát itt lesz New Yorkban november 17-én. Beszéld meg vele, és ha ráértek, akkor már foglalom is a jegyeket és a szállást

- Öhmm… rendben, köszönjük a meghívást. Átfutom a naptáramat, és ha nincs valami fontos meeting vagy ilyesmi, akkor én benne vagyok. A portást pedig este megkérdezem

- Nagyszerű, további szép napot

- Neked is, szia – köszöntem el tőle

Remélem Ő is ráér, mert én imádok esküvőre járni és így kicsit meg is nyugodna. Párszor szóvá tette, hogy nem tetszik neki Charlie buzgósága és amúgy is túl sokat legyeskedik körülöttem. Ja és a mennyasszonya semmit nem jelent. Olyan fura elmélete volt, hogy csak néztem amikor előadta. Meg volt győződve róla, hogy Charlie rám nyomult, ami vele szemben tiszteletlenség, mert annak ellenére tette ezt, hogy tudott Jaredről. Messze állt tőlem ez a gondolkodásmód, bár egy pici logikát fel lehetett benne fedezni, ha nagyon akartam.

Szerettem, hogy Jared vega, mert így én is tudtam neki vacsorát főzni, nem kellett különféle húsokkal szerencsétlenkednem, csak kerestem valami tuti salátát vagy tésztát a neten és máris megvolt a menü.

Velem annyira más volt, mint akár a testvérével, akár az utcán rá váró lányokkal. Szerintem nagyképűség nélkül mondhatom, hogy megváltozott mellettem, ami nem papucsot jelentett. Egyszerűen csak ragaszkodott hozzám, igényelte az érintésemet és néhány dologban még a döntést is átengedte nekem. Megnyílt előttem, rengeteget beszélgettünk és egy kicsit bepillantást nyertem a lelkébe, amiért nem lehetek elég hálás. Életemben talán először nem azon agyaltam, hogy hú mennyire fogom majd ezt az egészet hiányolni, amikor vége lesz, hanem csak élveztem a vele töltött időt, a vágytól ködös tekintetet, amikor halálra csikizett és persze a sok-sok bókot amivel elhalmozott.

-Ha minden este ilyen vacsorával vársz, akkor új show-elemet kell kitalálnom a póló felrántás helyett… Nézd, már alig vannak kockák a hasamon – húzta fel a bő pulóvert

- Jaj ne legyél már ennyire hiú, így is lány tetemeket hagysz magad után, bárhová mész – simogattam meg nevetve a még így is tökéletes hasfalát

- Miért nem érted soha, ha viccelek? – hajolt közelebb

- Mert ettől a hatalmas szakálltól nem látom az arcodat – grimaszoltam

Tényleg utáltam, mert lassan úgy nézett ki, mint valami hajótörött, ráadásul borzalmasan szúrt is.

-Hát pedig egy ideig nem lesz levágva. Mindig így nézünk ki a srácokkal, amikor lemezt csinálunk

- Ez valami hagyomány akkor?

- Olyasmi – bólintott lassan

- De ha ilyen tempóban haladtok, akkor a végére már a bokádig ér majd

- Akkor legalább nem kell aggódnod, hogy valaki lecsap a kezedről

- Most sem aggódom – jelentettem ki a legnagyobb természetességgel, magamat is meglepve

- Miért nem?

- Mert megbízom benned

- Vagy nem vagyok neked elég fontos – motyogta a nagy ronda bajsza alatt

- Vagy hülye vagy és azért mondasz ilyeneket

Felvont szemöldökkel méregetett egy ideig, látszott, hogy mérlegeli az opciókat

-Miért kell mindig valami hülyeséget kitalálni, amikor jól megvagyunk? Ugorjál ki a bőrödből, hogy megbízom benned és nem hisztizek, ha leállsz beszélgetni valami modellel egy fesztiválon, vagy tudom is én- morogtam én is, mert utáltam, amikor ezt csinálta

-Jó

- Jó? Ennyi?

- Igazad van, csak még szoknom kell. Általában a féltékenykedés tette tönkre az eddigi kapcsolataimat

- Ez azért beléd is ivódott egy kicsit

- Ezt meg hogy érted?

- Charlie? Az a mexikói gyerek az étteremben?

- Az a srác tetőtől talpig végigmért, pedig látta, hogy velem vagy – pöccent be újra

- De mi a francért hagyod, hogy így felhúzzon egy ismeretlen. Tudod, hogy soha nem lépnék félre, akkor meg minek stresszelsz

- Nem tehetek róla, utálom, ha rajtam kívül más is legelteti rajtad a szemét

- Hallod ilyenkor magadat? Befolyásolni akarod, hogy ki mikor hova néz? – nevettem el magamat

- Hát jó volna – mosolyodott el ő is

- Bolond – nyomtam egy puszit az arcára

- Hmm… lehet, hogy tényleg meg kéne borotválkoznom, mert nem érzem, ha hozzámérsz – dörzsölgette az arcát

- Hála a jó égnek, hozom a borotvát – ugrottam fel nevetve

- Na na na , nem eszik olyan forrón a kását – futott utánam a fürdőbe, majd megint gonosz módszerekkel elterelte a figyelmemet

Szex után mindketten kellően boldogok voltunk, úgyhogy felhoztam Charlie esküvőjét, hátha könnyebben belemegy.

-Mit szólnál hozzá, ha elmennék New Yorkba november közepén?

- Oké. Csak úgy, vagy valamit szeretnél? – könyökölt fel mosolyogva

- Hát, ha már arra járunk, beugorhatnánk Charlie esküvőjére

- Nem akarok azzal a szőke majommal találkozni – komorult el az arca

-Hagyd ezt abba. Legalább meglátod, hogy alaptalanul voltál féltékeny. Kérlek – néztem a szemébe, majd amikor nem láttam az enyhülésnek még a legapróbb jelét sem, el kezdtem lefelé kúszni, hogy megcsókoljam az oldalát

-Csak ezt ne – borzongott meg és próbált az ágy legtávolabbi sarkába kúszni

- Nagyon szeretnék elmenni, de nem egyedül

- Jó, elmehetünk – egyezett bele pár nyugtató levegővétel után

- Köszi köszi köszi – ugrottam a nyakába boldogan

- Cserébe te is gyere el velem valahova

- Na hova?

- Szombat este vacsorázni

- Ennyi? Egy vacsi miatt vagy ilyen titokzatos?

- Igen, mert elegáns helyre megyünk, de jó a kaja

- Oké, bár valami nekem itt bűzlik – somolyogtam az arcát fürkészve

A nyaralás után mindkettőnket kicseréltek, minden gond nélkül mutatkoztunk együtt nyilvánosság előtt is, de persze így is nagy szenzáció volt a kis párosunk. Velem madarat lehetett volna fogatni, volt egy baromi jó állásom, remek kollégákkal, a szerelem ugye adott, amihez hozzájön még egy szuper lakás. Úgy tűnik megérte annyi éven át nyomikkal járni, így igazán meg tudom becsülni azt a pasit, aki akkor is csodálattal néz rám, amikor betegen, szemüvegben és smink nélkül nyitok neki ajtót.

-Olyan fura, hogy nem mész az agyamra – köszöntöttem vigyorogva szombat este

- Neked is hello- mosolygott már frissen borotválkozva

- Uram atyám, látom az arcod! – hajoltam közelebb, mintha nem hinnék a szememnek

- Mondtam, hogy elegáns az étterem, nem mehettem oda ősemberként

- Á, szóval nem is miattam vágtad le

- Nem hát – rántott vállat és beszambázott mellettem a lakásba

- Nekem kell még negyed óra, de utána mehetünk – kiáltottam ki a fürdőből, majd elkezdtem a szokásos gardrób-fürdő-nagy tükör háromszög között futkorászni

- Te komolyan nem tanulsz semmiből? Szerinted elindulunk 15 perc múlva, ha ilyen csipke bugyiban rohangálsz előttem?

-Huppsz – bújtam bele vigyorogva a ruhámba

- Jól van… jössz te még az én utcámba – fenyegetőzött, majd visszatért a könyvolvasáshoz

Nagyon elegáns volt, úgyhogy én se mehettem farmerban meg atlétában, ezért választottam egy krémszínű csipkével díszített kis ruhát, amitől konkrétan a földön kötött ki az álla.

Valamire nagyon készült, mert most a szokásosnál is udvariasabb volt, ráadásul kocsit hozatott a ház elé, nem mi vezettünk.

-Mire fel ez a nagy puccparádé? – néztem körbe csodálkozva a kristályokkal díszített csilláros teremben

- Csak megérdemled, ennyi. Gyere, erre – terelt el egy kis szobába, ahol csak mi ketten voltunk

Gyönyörű helyen voltunk, ő már-már túlságosan is romantikus volt, de én meg annyira szerelmes voltam, hogy ez se zavart.

-Jól érezted magad a szigeten?

- Persze, tökéletes volt az egész – fogtam meg a kezét

- Tudom, hogy fura dolgokat mondtam az elején erről a ki hogyan illik a másik életébe dologról, de ez alatt a pár nap alatt bennem… szóval kialakultak dolgok – fixírozta a hófehér abroszt

- Milyen „dolgok”?

- Én nem akarok már több barátnőt Noa. Nyálas és buzis, de benned megtaláltam mindent. Barátot, nőt, szeretőt, mindent, ami kell. És nem mondom, hogy 1-2 éven belül, de szeretném, ha egyszer hozzám jönnél – nyögte ki és az asztalra tett egy kis fekete dobozt, én pedig majdnem megfulladtam a félrenyelt bortól…