28. Mike

Nagyon cukik vagytok, majd csak túlélem. Őiscsakegypasi :D 

Nagyon büszke voltam magamra, ugyanis sikerült olyan embereket felvennem, akik normálisan viselkedtek azután is, hogy Jared-del besétáltunk és nem is titkoltuk, hogy van valami közünk egymáshoz. Nem súgtak össze a hátunk mögött, úgy beszéltek vele, mint egy hétköznapi emberrel és még a lányok se ájultak el, bár nyilván nagy volt az öröm. Jared se majomkodott, elővette a normális oldalát, úgyhogy nagyon jól sikerült az egész meglepi.

-Köszönöm, hogy eljöttél – nyomtam egy puszit a szájára

- Nagyon szívesen, az estére pedig készülj – súgta a fülembe, amitől megremegett az egész testem

Muszáj volt kiterelnem az irodából, mert pont 10 másodpercre voltam attól, hogy letépjem róla a ruháit és rámásszak, amitől persze hízott a mája.

Rengeteg melóm volt, de annyira élveztem mindet, hogy rendszeresen azon kaptam magam, hogy odakint sötét van, és tök egyedül vagyok az irodában. Fáradtan borultam az asztalra és próbáltam elég energiát gyűjteni az estére, amikor megszólalt a telefonom.

-Hallo, Noa Grant – szóltam bele

- Itt meg Mike Harrison

- Úristeeeen – sikítottam azonnal

Mike-kal egy oviba jártunk és hiába kerültünk mindig más suliba, egyetemre meg leginkább városba, imádtuk egymást és bármikor találkoztunk, ugyanott folytattuk, ahol előtte abbahagytuk.

-Hol vagy? Mikor találkozunk? Hogy vagy?

- Ennyi kérdést! – nevetett fel

- Jó hát, vagy 1 éve nem láttalak

- Amúgy Hollywood-ban vagyok. És te? Múltkor írtad, hogy Frisco-ban laksz

- Itt vagy Kaliforniában?! L.A.-ben dolgozom most, mondom a címem, gyere azonnal

Elhadartam a címemet, aztán ott se voltam, rohantam haza. Egyszerűen imádtam Mike-ot, jobban ismert, mint én saját magamat és annyira jó volt, hogy egyikünk se az ellenkező neműt látta a másikban. Ennek ellenére poénból mindig szájra puszival köszöntöttük egymást.

-Szia – estem be az ajtón

Jared a konyhában főzött, miközben valamilyen komolyzene szólt a hifiben.

-Na végre! Már majdnem magamhoz nyúltam – motyogta 2 csók között és felültetett az asztalra

- Várj – nyögtem

- Nem tudok – kezdte el kigombolni a blúzomat

- Jön egy barátom. Bármelyik percben csengethet – fogtam le a kezét, mire csalódottan egy székre rogyott

- Most?! Itthon vártalak, mint valami idióta pincsikutya

- Jó, ne haragudj, de gyerekkori barátom és nem tudom mikor láttam utoljára

- Legalább éjszakára is itt marad? – morgott durcásan

- Nem tudom, lehet

- Akkor hazamegyek. Én csak veled akartam lenni

- Ne sértődj már meg. Komolyan mondom, hogy kettőnk közül legtöbbször te vagy hisztis picsa

- Hát ez kedves. Remélem ízleni fog a vacsora – gúnyolódott, aztán elvonult felöltözni

Az agyam eldobom, de komolyan. Úgy tűnik ő a nő a kapcsolatunkban, aki nyávog és hisztizik, amikor csak tud.

Mike pár percen belül megérkezett én pedig akkora hévvel ugrottam a nyakába, hogy nekitántorodott az ajtófélfának.

-Alig hiszem el, hogy itt vagy – vigyorogtam a vállába temetett arccal, míg ő folyamatosan puszilgatott

- Öhmm… hello – tett le a földre és kezet nyújtott Jarednek, aki egy táskával a vállán figyelte a kettősünket

- Szia. Én megyek Noa, jó lenne eldönteni, hogy mit akarsz

- Miattam ne menj, úgyse maradok sokáig

- Veled akar lenni, nem pedig velem – mártírkodott Jared és szenvedő arccal kisétált

- Gyerekes vagy – kiabáltam utána, de nem izgatta

Mérgesen csaptam be magam mögött az ajtót, de Mike röhögése elfújta a dühömet.

-Mit csinálsz te egy ilyen majom mellett? De most komolyan. Avass be a poénba – ölelt át én pedig fáradtan hajtottam a fejem a mellkasára

- Beleestem baszki. És semmit nem tudok csinálni

- Jájj cicám, utolért az istencsapás?

- Utol… és pótolja az elmúlt éveket is

- Hogy találkoztál vele egyáltalán?

- Interjút kellett készítenem a bandájával

- De… én ezt nem értem. Alig van pár ember, akiben megbízol, de összejössz egy zenésszel, aki folyton úton van?

- Mondtam, hogy ki vagyok ütve. Akkor is bizsereg a gyomrom, ha csak rá gondolok, és amikor rám mosolyog elgyengülök

- Ó baszki – nevette el magát és ölébe húzott a kanapén

Egész éjszaka rinyáltam neki, de kitartóan végighallgatott és meg tudta állni, hogy csak 5 percenként röhögjön ki

-Jó, elég belőlem. Veled mi a helyzet? Szédítesz valakit?

- Az egész világot cicám, az egész világot – húzta ki magát vigyorogva

- Na de most komolyan

- Áhh, volt Minnesotában egy csaj, de mellette is unatkoztam. Komolyan te vagy az egyetlen csaj, akit ilyen hosszú ideig el tudok viselni

- Hát ez kölcsönös – nyomtam egy puszit a szájára, majd visszakucorodtam a karjai közé

Jó volt vele lenni, annyira könnyedén vette az egész életet, hogy igazán tanulhattunk volna tőle. Megettük a Jared által főzött kaját, ami így kicsit fura volt, de Mike elviccelte ezt is, úgyhogy majdnem az orromon folyt ki a bor a végén.

-Itt maradsz?

- Nem tudok cica, folytatnom kell a csajkeresést

- Ne röhögtess már, alig találkozunk – ráncoltam a homlokom

- Tudod mióta nem voltam nővel? Muszáj találnom valakit – vigyorgott töretlenül

- Gusztustalan vagy

- Tudom. Max utána visszajövök

- Pff… köszi - grimaszoltam

- Kösz a vacsit, 2-3 óra és jövök, oké?

- Ha nem fogok épp Jared-del szexelni, akkor beengedlek – csevegtem vele és kitoltam az ajtón

Teljesen hülye ez a gyerek, de lehetetlen nem imádni, amit pontosan tud.  Gyorsan felöltöztem és elmentem Jared-hez, mert a tököm tele volt már ezekkel az állandó veszekedésekkel.

-Szia, bemehetek? – kérdeztem, amikor végre ajtót nyitott

- Persze, én is épp hozzád akartam menni

- Akkor ki kezdje? – kulcsoltam a nyaka köré a kezeimet cirógatni kezdtem a tarkóját

- Mi lenne, ha befejeznénk, amit nálad terveztünk, aztán beszélgetnénk? – susogta, nekem pedig csak bólogatni volt erőm

A hajamba markova húzott magához egy olyan csókra, amibe azt hittem ott rögtön belehalok. Amint megéreztem az ízét a számban, teljesen elvesztettem a fejemet és úgy rángattam le róla a ruháit, mint egy komplett őrült. Nem tudtunk elmenni se a kanapéig sem pedig valami kényelmesig, felfektetett a konyhaasztalra, majd rám mászott és végre eggyé váltunk. Most nem voltak lassú mozdulatok, túlságosan kívántuk a másikat ahhoz, hogy finomkodjunk. Gyöngyözött a homlokán az izzadtság és úgy szorított magához, hogy már szinte fájt, de gyönyör, amit okozott mindennél többet ért.  A körmeimet a hátába vájva élveztem el, amibe szinte beleszédültem. Szaporán lüktetett egy ér a nyakán, miközben a mellkasomon pihent, bár az én szívem se volt sokkal lassabb.

-Szerintem mindent megbeszéltünk – leheltem amikor újra rendesen kaptam levegőt

Mosolyogva húzott fel az összeizzadt asztalról és ölelkezve vezetett be a hálóba. A sötét bordó falak és a hatalmas fekete bőr franciaágy csak úgy árasztotta magából a fűtött szexualitást, a szatén ágyneműről nem is beszélve.

-Nem csodálom, hogy idehozod a csajokat – jegyeztem meg mosolyogva

- Az elmúlt 1 évben rajtad és anyán kívül nem látott lányt ez a szoba

- És ezt most higgyem is el? – könyököltem fel, ő pedig csalódottan hagyta abba a vállam puszilgatását

- Nem érdekel, hogy elhiszed-e, ez tény

Imádtam bosszantani, alig vártam, hogy mikor akad ki valami apróságon, ami egyébként tökéletes marhaság.

-Most min mosolyogsz? – ült fel morcosan én pedig a háta mögé másztam és végigcsókoltam a gerincét

- Csak azon, hogy már nem tudsz úgy felidegesíteni, mint régen. Kezdelek megszokni

- Na most vagy ne csináld azt, amit csinálsz, vagy ne beszélgessünk  - fordult hátra és maga alá gyűrt, aminek egy újabb szeretkezés lett a vége

- Menjünk el fagyizni – mondtam hirtelen valamikor hajnalban

Ő olvasott én pedig a tévét kapcsolgattam, mert hiába a sok testmozgás, egyikünk se volt fáradt.

-Most?! Ne már – nyögött fel

- Igen, most. Gyerünk, öltözz

- Inkább rendeljünk valahonnan

- Nem-nem. Elmegyünk egy éjjel-nappaliba, mint minden rendes ember

- Hajnali fél három van Noa. Én ilyenkor nem járok boltba

- Jól van, akkor maradj itt. De ne is álmodj arról, hogy kapsz fagyit. Sőt, lehet, hogy elmegyek egy másik pasival – ecseteltem neki vidáman

- Úgyse fogsz

- Meglehet. Vagy ha mégis, akkor tévedtél. Na pá – intettem neki és nekiindultam az éjszakának

Túlságosan belebolondultam már, ezért szemet hunytam minden hisztije felett, ami mondjuk lehet, hogy nem túl jó, de ha akarnék se tudnék tenni ellene. Találtam a közelben egy boltot, ami nyitva volt, úgyhogy rendesen bevásároltam mindenféle egészségtelen dologból. Amint kifordultam az ajtón, szembe találtam magam a kalapban és az éjszaka ellenére napszemcsiben álldogáló Jared-del.

-Nem tán meggondoltad magad? – kérdeztem örömittasan

- Nem, csak biztos nem tudod milyen fagyit szeretek

- Eltaláltam? – nyitottam szét előtte a szatyrot

Fölé hajolt, elmosolyodott, majd átölelt és visszasétáltunk a lakásába, ahol aztán az ágyán ülve, dobozból ettük meg a sztracsatella fagyit. Épp giccsesen egymást etettük, amikor megszólalt a telefonom, Mike hívott

-Te komolyan elmentél kefélni ahhoz a majomhoz?

- Igen, zavar?

- Hát annyiban igen, hogy itt dekkolok a lakásod előtt kiscicám

- Ohh – nevettem el magam

- Felteszem nem jössz haza

- De, mert reggel mennem kell melózni. Fél óra és ott vagyok  - nyomtam ki

- Komolyan hazamész? Azt hittem itt maradsz reggelig

- Nem tudok, mert mennem kell fél 8-ra dolgozni és Mike is vár rám

- Noa, az isten szerelmére! Hajnali 3 múlt. Miért vagy olyan, mint egy kibaszott bagoly?

- Csak – adtam egy puszit a szájára és ott hagytam az ágy közepén ülve, kanalat szorongatva

Nem tudom mi ütött belém, de felhőtlenül boldog voltam és zsákba gyűjtöttem volna a csillagokat is az égről. Önkénytelenül mosolyra húzódott a szám a taxiban is és úgy éreztem, enyém a világ.

-Remélem legalább jó volt – fintorgott Mike a korlátnak dőlve, amikor odaértem a házhoz

- Sose volt még ilyen jó. Amikor a hatalmas… - kezdtem vigyorogva, de befogta a számat

- Jó, elhiszem

- Na mi van, nem sikerült senkit sem becserkészned?

- Komolyan ilyen amatőrnek nézel? Kettő csajt is hazavittem, ezért vagyok ilyen kimerült

- Én egy pasival csináltam, de többször, mint 2 alkalommal – suttogtam a fülébe, majd ott hagytam és elvonultam egy gyors zuhanyra

Szokás szerint egy ágyban aludtunk, de egyrészt mindketten ki voltunk elégítve, másrészt pedig soha egy ujjal nem nyúltunk a másikhoz. Alig 2 óra alvás után már kelhettem is fel, úgyhogy nagyjából a mosott szar szintjén voltam, amit még tetézett az újság, amit a szerkesztőségben toltak az orrom elé.

Mike:)

Előzetes:)

Hoztam egy pici részletet, hamarosan jön az egész ;) köszönöm a kommenteket!:*

"Elhadartam a címemet, aztán ott se voltam, rohantam haza. Egyszerűen imádtam Mike-ot, jobban ismert, mint én saját magamat és annyira jó volt, hogy egyikünk se az ellenkező neműt látta a másikban. Ennek ellenére poénból mindig szájra puszival köszöntöttük egymást.

-Szia – estem be az ajtón

Jared a konyhában főzött, miközben valamilyen komolyzene szólt a hifiben.

-Na végre! Már majdnem magamhoz nyúltam – motyogta 2 csók között és felültetett az asztalra

- Várj – nyögtem

- Nem tudok – kezdte el kigombolni a blúzomat

- Jön egy barátom. Bármelyik percben csengethet – fogtam le a kezét, mire csalódottan egy székre rogyott

- Most?! Itthon vártalak, mint valami idióta pincsikutya

- Jó, ne haragudj, de gyerekkori barátom és nem tudom mikor láttam

- Legalább itt éjszakára is itt marad? – morgott durcásan

- Nem tudom, lehet

- Akkor hazamegyek. Én csak veled akartam lenni

- Ne sértődj már meg. Komolyan mondom, hogy kettőnk közül legtöbbször te vagy hisztis picsa

- Hát ez kedves. Remélem ízleni fog a vacsora – gúnyolódott, aztán elvonult felöltözni"

27. Kedves mama

Nagyonnagyonnagyon boldog szülinapot Mona! Jared-del puszilunk :D

Megeresztettem a firkász felé egy lasajnáló félmosolyt, majd visszamentem csevegni a vendégkehez. Az istenért nem akartak hazamenni, ami jó jel volt, viszont már rég Jared-del akartam lenni. A kaja elfogyott, pezsgő is alig volt, de még mindig egy csomó ember sétálgatott a teremben és nem úgy néztek ki, mint akik a közeljövőben lelépnének. Kínomban legszívesebben a falat kapartam volna, de amikor végre az utolsó csapat is elment, szinte őket leelőzve futottam ki az épületből és pattantam be egy taxiba. Az úton kicsit felfrissítettem magamat és már terveztem, hogy hogy fogom leteperni azt a kékszemű, őrületbe kergető pasit a lakásomban.

-Hahó – köszöntem miután berontottam a lakásba

A nappaliban ücsörgött és Emmával skype-olt, úgyhogy vissza kellett fognom magamat, amíg leteszi.

-Elugrok tusolni – tátogtam Jared-nek

Muszáj volt beállnom a hideg víz alá, mert annyira kívántam már, hogy majd felrobbantam. Fürdés után bekentem magam testápolóval, leengedtem a hajamat és egy rövid, pántos hálóingbe bújva mentem vissza a nappaliba. Pimaszul mosolygott rám, amikor meglátott és azonnal el is köszönt Emmától, mondván, hogy „valamit el kell intéznie”. Az ajkaimat harapdálva vártam, hogy végre elinduljon felém és egész éjszakára bevegyük magunkat a hálóba. Menet közben lekapta a pólóját, majd csókolózva araszoltunk a szobám felé, bár kicsit elidőztünk az ajtófélfánál.

-Bocs, hogy olyan marhaságokat mondtam – mormolta a számba

- Ne most – löktem az ágyra és rámásztam

Megint eszméletlenül jó volt vele lenni, de éreztem, hogy nincs ott 100%-ig.

-Kimegyek cigizni, jössz? – csavartam magam köré a takarót

- Igen, csak hozok inni

Kíváncsi voltam, hogy elmondja-e ezt a babás-mamás dolgot, de arra még inkább, hogy itt marad-e még egy hétig, amíg szabin van.

-Szóval bocs, hogy bunkó voltam, de elég nehezen viselem, ha mással is foglalkoznom kell

- Mi?! – nevettem el magamat

- Lehet, hogy nem vetted észre, de elég önző és konok vagyok. Kevesen viselik ezt el

- Feltűnt – grimaszoltam, mire lopott egy csókot

- És igazából hozzá is szoktam ahhoz, hogy Tomo-n, Emma-n és a családomon kívül nincs állandó ember az életemben. Aztán jöttél te és jól bekavartál. Azért ilyen hullámzó ez az egész. Érted?

- Ezeket eddig is tudtam, de nem értem, hogy mit kéne mondanom, vagy tennem, hogy ez változzon. Leginkább azért nem, mert nem tudom, hogy akarsz-e változtatni rajta – néztem mélyen a fáradt kék szemekbe

- Hát én se

- Na, akkor így jó lesz – nevettem el magamat

- Mi legyen?

- Én csak annyit kérek, hogy legyél velem őszinte. Nem vagyok 12 éves, mindent el tudok fogadni, ha tisztességesen viselkedsz. Szeretek veled lenni és nagyon rossz, amikor távol vagy, de megértem, mert az a munkád, annak köszönhetően vagy az, aki. De nem leszek az aktuális nőid közül az egyik. Világos? – vontam össze a szemöldököm

- Igen. Ha lesz valaki más, szólok

- Khmm… jó. Vagy az lenne a legjobb, ha nem lenne senki – forgattam meg a szemem, mire édesen felnevet

Ahh nincs mit tenni, teljesen beleestem az apró ráncokba a szeme körül, a gyönyörű mosolyába, a szeméről nem is beszélve. Magam után húzva sétáltunk vissza a meleg szobába, hogy aztán napfelkeltéig szeretkezzünk. Fáradtan, de nagyon boldogan osontam ki reggel a konyhába kávét főzni, mert Jared ide vagy oda, nekem bizony dolgoznom kellett. Írtam neki egy kis cetlit és a kulccsal együtt a konyhaasztalon hagytam. Fülig érő szájjal mentem be a szerkesztőségbe, ahol viszont egy pillanat alatt eltűnt a jó kedvem.

-Olvastad? – nyomott a kezembe egy lapot Dave

- Nem, mi ez?

- A tegnapi partiról írt az egyik bulvárújság

„Világsztárral reklámozza magát az új lap

Úgy tűnik, hogy Tom Fletcher kulturális magazinja, a Dash nem nagyon bízik a los angeles-i sikerben, ugyanis a megbízott vezető, Noa Grant szükségesnek látta a celeb reklámot a megnyitó partin. Jared Leto inkognitóban érkezett ugyan, de egyértelmű volt, hogy a hölgy vendége, láthatóan izzott köztük a levegő. Kérdés azonban, hogy a hölgyet érdekli-e más is az énekes, színész hírnevén kívül, ami kétségtelenül jól jön a lapnak, hisz épp csak kinőtt a földből. Kíváncsian várjuk, hogy ki lesz a következő áldozat, ha Mr. Leto-nak el kell utaznia”

A cikk még folytatódott, de már alig láttam a dühtől, úgyhogy a kukába vágtam és az irodámba vágtattam. Tudtam, egyszerűen éreztem, hogy készül valamire az a szánalmas újságíró, nem véletlenül bámult egész este. Be kéne perelnem hírnév rontásért.

Egész nap megállás nélkül csengett a telefonom, Tom úgy leosztott, hogy majdnem elsírtam magamat, Jared viszont csak nevetett az egészen.

-Tényleg nem érted, hogy mennyire kínos ez nekem? Simán lehetett úgy érteni, ahogy ez a picsa leírta. Hogy csak reklámnak rángattalak oda

- Szard már le mit írnak. Te is tudod, hogy nem így volt és én is. Mást pedig nem érint

- A főnököm mégis nagyon kiakadt

- Jó, majd megnyugszik. Szépen felvirágoztatod a lapot és majd okosan visszavágsz ennek a szennylapnak is

- De hogyan? – kérdeztem letörten

- Írj mondjuk egy cikket. Olyasmit, hogy a bulvár az újságírás legalja és csak azok dolgoznak ilyen lapoknak, akik totál tehetségtelenek és sehova nem kellenek. Csak bújtasd szebb köntösbe

- Ez egész jó – kaptam fel a fejemet

- Na, nyugodj meg, felveszlek, amikor végeztél és elmegyünk hozzám

- Hozzád? – csodálkoztam el

- Igen, úgyse voltál még nálam

- Öhmm oké. 6 körül végzek

Nagyon vártam, hogy végre lássam a lakását, de előtte még sárba kellett tipornom valakit, úgyhogy megírtam a bulváros cikket.  Ettől a kis incidenstől eltekintve jó napom volt, bár mindenki elég másnaposan lődörgött a szerkesztőségben. Kicsit elhúzódott a munka, de fél 7-kor így is le tudtam lépni, ami az előző napokhoz képest nagy eredmény. Nyúzottan, de boldogan öleltem meg Jared-et, aki erre csalódottan rám nézett és csücsöríteni kezdett én pedig nevetve megcsókoltam. Gyalog mentünk hozzá, mert szerinte fél óra séta nem sok.

-De magas sarkúban és 12 óra meló után sok – nyafogtam, de nem engedett

Kézen fogva sétáltunk a számomra még ismeretlen környéken és megbeszéltük a napunkat, pont, mint egy pár.

-Ne számíts nagy dologra, mert 1 évben összesen kb. 1 hónapot vagyok itt – mondta a lakáshoz érve

- Akkor minek van lakásod?

- Hogy legyen hova hozni a nőket – cukkolt, mire tarkón legyintettem

- Nagyon viccesek vagyunk

Kíváncsian léptem be az apró lakásba, és annak ellenére, hogy elég kupis volt, áradt belőle Jared személyisége. Nem csak én voltam meglepődve, ő is gyanakodva nézte az előszobában lévő cipőket és furán szagolgatott a levegőbe.

- Mi az?

- Valaki főz – állapította meg és amíg én a cipőmmel szerencsétlenkedtem, ő elment gondolom a konyha irányába

- Anya ?! – hallottam meg a hangját, nekem pedig azonnal görcsbe rándult a gyomrom

Itt van az anyja? Pont most? Aki azt akarja, hogy van ne legyek a fiával vagy szüljek neki unokát. Ó bassza meg!. Ott topogtam az ajtóban mintegy, mert nagyon nem akartam találkozni az anyukájával. Valamiért sose vagyok a kedvencük…

-Öhmm itt van anya – közölte az egyértelmű tényt

- Hallottam. Mi legyen? – vettem én is suttogóra a hangomat

- Kiakadsz, ha nem mutatlak be?

- Dehogy is, már itt se vagyok – nyúltam azonnal a cuccomért, de az öreglány beelőzött

- Jó estét! – köszöntött

- Öhmm… jó estét. Noa Grant – nyújtottam kezet, de majd kiugrott a szívem

- Constanze Leto – biccentett

- Hogy kerülsz ide anya? – ölelte át a vállát a kisfia és visszaterelte a konyhába engem meg ott hagyott

Mondta Shannon, hogy Jared-nek az anyja a példaképe, de akkor is. Nem érdekel, hogy rég látták egymást, azért nem kéne ilyen látványosan leszarnia. Bementem utánuk a konyhába, ahol 2 főre volt megterítve

-Szóval amikor mondtad, hogy szabadságon leszel, gondoltam megleplek. Arra ugyanis várhatok, hogy felhívj – dorgálta meg csípőre tett kézzel Jared-et

- Ne haragudj, de nem volt még biztos, hogy mikor jövök. Noától is függött – vont be végre a beszélgetésbe, bár lehet, hogy nem a legjobbkor

- Sokat hallottam ám rólad – fordult felém hirtelen

- Remélem csak jót

- A rossz dolgokra nem emlékszik az ember – eresztett meg egy nagyon halovány félmosolyt nekem viszont kinyílt a bicska a zsebemben

- Én sajnos önről még nem sokat. Jared nem nagyon beszél az anyukájáról – feleltem bájosan mosolyogva

- Persze hogy nem drágám. Csak a fontos barátnőit avatja be a családi dolgokba

- Na, azt hiszem itt abba is hagyhatjuk. Mikor lesz vacsora? – szólt végre közbe Jared, de az anyja egy pillantásával elhallgattatta

- Fél óra, de csak 2 főre főztem és valószínűleg a hölgy nem rajong a thai ételekért

- Mégis mi a fene baja van velem?! – csattantam fel

- Nekem? Az égvilágon semmi. Csak jó lenne, ha mindenki tudná, hogy hol a helye

- Oké, fogtam. Maga szerint nem kéne a fiával lennem. De elárulok valamit. Ezt nem maga dönti el – hajoltam egy kicsit közelebb hozzá

- Jajj, de kis naiv vagy. Komolyan azt hiszed, hogy együtt lesz olyasvalakivel, akit én nem fogadok el?

- Tudja mi a különbség köztünk? – kanyarítottam magamra a kabátomat – Én soha nem kérném, hogy válasszon kettőnk közül – mondtam halkan és ott hagytam őket

Mérges voltam és fáradt. Az ágyamon kívül semmi másra nem vágytam, bár az lehet, nem zavart volna, ha Jared megmukkan, és ne adj isten megvéd. Tényleg ennyire uralkodik rajta az anyja? Igazából nem érdekelt már ez se, mert e nélkül a nyanya nélkül is van min idegeskednem naphosszat. Otthon aztán ledobáltam a cuccaimat és befeküdtem egy kád forró vízbe és próbáltam ellazulni. Teljesen újjászülettem a fürdő után, megnyugodtam és még az se akasztott ki, hogy Jared nem keresett. Mivel egész nap nálam volt, csomó dolgot szétpakolt, de itt-ott hagyott nekem kis cetliket, amire vagy rajzolt, vagy írt valami kedveset. Random helyeken találtam meg a kis post-iteket, amik mindig mosolyt csaltak az arcomra. Hűtőn, a tévé távirányítóján, az éjjeli lámpámon, de még a wc papír tartón is ott díszelgett valami vicces kis szöveg. Az anyja kiállhatatlan személyiségétől eltekintve megértem, hogy odavan érte, talán ezért se kezdtem el jobban pattogni a viselkedése miatt.

Másnap az ajtó csengőre ébredtem, fájdalmasan korán.

-Ki az? – nyöszörögtem az ajtónak támasztott fejjel

- Én vagyok. Hoztam reggelit és kávét

- Szia – tártam ki Jared előtt az ajtót, majd visszamásztam a szobámba és fejjel az ágyba zuhantam

- Bocsánatot kell kérnem? – kérdezte tétován

- Nem – motyogtam a párnába – csak még van 11 percem aludni

Befeküdt mellém, majd simogatni kezdte a hátamat és halkan dúdolt valami dalt.

-Milyen reggelit hoztál? – nyitottam ki nagy nehezen a szememet

- Csss… még van 8 perced – susogta, amire csak egy fintor volt a válaszom

- Behozod? – pillogtam rá ő pedig azonnal felpattant

Hmm… nem reménytelen a srác.

-Akarsz beszélni a tegnapról?

- Lenne értelme? – kérdeztem a kávém felett

- Nem nagyon, de a nők mindig mindent meg akarnak beszélni

- Hát én nem vagyok ilyen. Megértem a viselkedésedet, de ennél többet ne várj tőlem

- Hogy érted?

- Nem fogok jó pofizni anyukáddal, bár nem is hiszem, hogy lesz rá alkalmam – húztam el a számat

- Figyelj nekem tényleg fontos a véleménye, de csak azután mondhat rólad bármit is, hogy megismer. És ezt tegnap is elmondtam neki miután elmentél.

- Ez rendes tőled, de én nem ragaszkodom hozzá – rántottam meg a vállam

Összevont szemöldökkel méregetett egy ideig, szerintem nem tudta eldönteni, hogy ez most valami női taktika vagy csapda, amibe készül belesétálni, vagy tényleg ilyen nem törődöm vagyok.

-Öltöznöm kell. Mindjárt jövök – nyomtam egy puszit az arcára

- Én ezt nem értem – jött be egy kis idő után a fürdőbe

- Mit? – néztem rá a tükörből és folytattam a sminkelést

- Kezdjél el hisztizni, amiért nem mutattalak be neki

- Mégis miért? – nevettem el magamat

- Követelőzz és sértődj meg

- Én nem vagyok ilyen

- De ez így… egészségtelen

- Figyelj, nem tudom milyen elfuserált lányokkal hozott téged össze a sors, de én nem szoktam hisztizni – igazítottam meg a blézerem és megint magára hagytam a kétségeivel

Összeszedtem a cuccaimat, de mivel Jared sehol nem volt, visszamentem a fürdőbe érte. Ott ült a kád szélén, keresztbe tett lábakkal és szinte hallottam, ahogy forognak a fejében a fogaskerekek.

-Van még valami, amit nem értesz? Csak mert mennem kéne- ültem az ölébe ő pedig automatikusan körém kulcsolta a kezeit

- Tényleg ennyire egyszerű lenne veled?

- Most attól, hogy nem picsogok mindenen, még tudok elviselhetetlen lenni – nevettem el magamat

- Hát ez nekem új, de tetszik – állapította meg, majd a nyakamat kezdte csókolgatni

- Ne… mennem kell – nyöszörögtem erőtlenül

- Van még időd

- Nincs, mert ma van az egyik lánynak a szülinapja a szerkiben és meglepjük egy kis bulival a nap elején – toltam el magamtól

- Akkor veled megyek

- Meglepi vendég leszel? – csillant fel a szemem, elvégre most nem lesz ott semmilyen szennylap írója

- Aham, de van 1 feltételem

- Este bármit megteszek, de most menjünk – álltam fel határozottan, ő pedig legörbült szájjal kivonult

Amíg tollászkodott, én felhívtam mindenkit a részletek miatt, mert a terv szerint, ahogy belép a lány majd, mindenki bent lesz és virággal plusz pezsivel megköszöntjük.

-Mehetünk – nyúlt a kezem után és végre úgy léptünk ki az ajtómon, mint egy normális szerelmespár

Elő szülinapi ajándékhoz előzetes jár :P :D

"Megeresztettem a firkász felé egy lasajnáló félmosolyt, majd visszamentem csevegni a vendégkehez. Az istenért nem akartak hazamenni, ami jó jel volt, viszont már rég Jared-del akartam lenni. A kaja elfogyott, pezsgő is alig volt, de még mindig egy csomó ember sétálgatott a teremben és nem úgy néztek ki, mint akik a közeljövőben lelépnének. Kínomban legszívesebben a falat kapartam volna, de amikor végre az utolsó csapat is elment, szinte őket leelőzve futottam ki az épületből és pattantam be egy taxiba. Az úton kicsit felfrissítettem magamat és már terveztem, hogy hogy fogom leteperni azt a kékszemű, őrületbe kergető pasit a lakásomban.

-Hahó – köszöntem miután berontottam a lakásba

A nappaliban ücsörgött és Emmával skype-olt, úgyhogy vissza kellett fognom magamat, amíg leteszi.

-Elugrok tusolni – tátogtam Jared-nek

Muszáj volt beállnom a hideg víz alá, mert annyira kívántam már, hogy majd felrobbantam. Fürdés után bekentem magam testápolóval, leengedtem a hajamat és egy rövid, pántos hálóingbe bújva mentem vissza a nappaliba. Pimaszul mosolygott rám, amikor meglátott és azonnal el is köszönt Emmától, mondván, hogy „valamit el kell intéznie”. Az ajkaimat harapdálva vártam, hogy végre elinduljon felém és egész éjszakára bevegyük magunkat a hálóba."

26. Los Angeles

Hállló drágáim! Picit talán uncsi lesz helyenként ez a rész, mert sok "szakmai" dolog van benne, de szerintem fontos, hogy lássátok milyennek képzelem Noá-t:) (ha már benne van egy 30stm videóban a neve:D)

Viszonylag simán elbúcsúztunk, de benne volt a levegőben egy kis feszültség az álom miatt, elég szemrehányóan nézett rám párszor. Bizonygattam én, hogy csak Jared kell, de a szeme elárulta, hogy nem hisz nekem.

Max továbbra is hazakísért, és sokat lógtunk együtt, amiért közutálatnak örvendtem az egész szerkesztőségben.

-Beszélgess már mással is. Kicsit már unlak – tettem hozzá, de vette a poént

- Jó, de annyira tapadós mindenki

- Akkor menj el sörözni a srácokkal vagy mit tudom én

- Ők meg lebuziztak a színház miatt – nyafogott

- Ne rinyálj már állandóan, mert még elhiszem. Menj és hívd el őket valahova

- Hát lehet, hogy jó lenne – elmélkedett

- Max! – dobbantottam egyet

- Jó-jó, megyek

Amíg ő a szociális életén dolgozott, én Jared-nek írtam egy sms-t. Pontosabban a sokadikat aznap. Az elmúlt 1 hétben sokkal kevesebbet beszéltünk, mint szoktunk, de mindig volt valami magyarázata. Utazás, koncert, interjú, a könyve vagy épp valami projekt a zenekarral kapcsolatban. Szerintem pont azok, mint eddig, de ő szentül állította, hogy csak ez áll a háttérben, amit kezdetben el is hittem. Amikor beszéltünk, akkor is olyan távolságtartó volt vagy nem tudom, de amikor rákérdeztem még én voltam az idegesítő picsa, aki számon kéri a „pasiját”.

-Figyelj, már ezerszer megmondtam, hogy csak őszinteséget várok. Eddig egészen jól ment, most miért sumákolsz? – kérdeztem este, mikor végre elértem telefonon

- Ne akard már beosztani az időmet! Megmondtam, hogy hívlak, ha ráérek. Ne nyávogj már

- Te meg ne nézz hülyének, és pláne ne beszélj így. Miért vagy ilyen hideg? Nem kell nekünk semmit tervezni egymással ám. Nem kötelező – mondtam cinikusan

- Noa…ez… nekem ez túl sok most – nyögte ki nagy nehezen

- Micsoda?

- Hát ez…ez hogy van valakim, de alig tudok róla valamit. Nem vagyok ott, ha baja van, csak messziről figyelem. Nekem ez túl sok feszültség. Nem akarok ilyen kapcsolatot

- Na, csak kibújt a szög a zsákból – horkantam fel

- Ne kapd fel a vizet

- Miért kapnám? Bocs, hogy túl zűrös vagyok, és nem illek bele a te nyugodt, csendes és kiegyensúlyozott életbe

- Ne csináld ezt. Tudod, hogy jóval összetettebb – vette vissza a hangját

- Miért? Van még valami?

- Most… most nem érek rá. Ne haragudj. Majd beszélünk – nyomta ki a telefont

Dühösnek és tehetetlennek éreztem magamat, be is vágtam a sarokba a telefonomat, ami vagy 5 irányba esett szét.

Komolyan azt vetette a szememre, hogy sok velem a gond?! Biztos a Kieran-es dologra utalt, de arról hol tehetek én? Nyilván megkértem azt a pszichopatát, hogy „Légyszi rángass már meg egy kicsit, hogy a pasim rám figyeljen”. Agyrém!

De róla el tudom képzelni, hogy még valami más is van a háttérben, amit nem akar elmondani. Egyetlen embert tudtam, akinek esetleg lehet fogalma róla, de ő nem hiszem, hogy szívesen venné a hívásomat. Úgy döntöttem, hogy adok neki is időt, és ha 2 napig nem keres, erőt veszek magamon és felhívom Shannon-t, hogy tud-e valamit.

Szerencsére most elég sok melóm volt, le tudtam foglalni magamat, de amikor hazaértem esténként, nagyon szarul voltam. Max mindig ajánlgatta, hogy felvidít, de senkihez nem volt kedvem. Sóvárogva néztem a telefonomat, hátha megcsörren, de semmi. Kínomban megint takarítottam és ruhát szelektáltam, amivel elment az este nagy része. Miután minden csillogott-villogott, nekiálltam főzni valamit, hogy holnapra is legyen mit takarítanom. Egyedül az töltött el örömmel, hogy kezdtem ehető kajákat kotyvasztani, a szakácskönyvek teljes kizárásával.

Tom ideiglenesen adott nekem egy irodát, ahol kedvemre interjúztathattam a jelentkezőket, amit jobban élveztem, mint gondoltam. Jött pár nagyon belevaló csaj és srác, de sokan megbuktak az általam picsa-tesztnek keresztelt résznél. Általában felvázoltam nekik egy idegesítő szitut, amit meg kellett oldaniuk, mindenféle instrukció nélkül. Sokat le tudtam szűrni ebből is, meg persze a testbeszédükből. Élmény volt olvasni a jeleikből, amik sokszor tökéletes ellentétben álltak a hallottakkal. Ők repültek is azonnal.

Mivel Jared nem keresett én nem írt 3 napig, felhívtam Shannon-t.

-Szia, ráérnél 5 percre? Szeretnék kérdezni valamit, bár tudom, hogy nem tőled kéne

- Jó, jó, jó. Elég a magyarázkodásból. Bökd ki – szakított félbe

- Oké, szóval nem tudom, hogy tudod-e de mostanában nem beszélünk a testvéreddel. Egyszer azt mondta, hogy túl sok a feszkó körülöttem és ő most nem tud mit kezdeni egy ilyen kapcsolattal

- Hát hallottam ezt-azt

- Pontosan mit? – haraptam rá

- Figyelj, ezt kettőtöknek kéne megbeszélni. Így is jobban belefolytam, mint kellett volna

- Ezt meg hogy érted?

- Tudod te azt

- Jaj ne csináld már. Még mindig azon a hülye álmon lovagolsz?

- Ebbe ne menjünk bele, a lényeg, hogy nem fogok kettőtök között közvetíteni. Szeretném, ha együttlennétek? Igen. De nem fogok a késembe dőlni, ha nem így alakul

- Hát ez… kedves

- Nem kell megsértődni, csak gondolj bele. Mindketten 40 fölött vagyunk feleség és gyerek nélkül. Tudod, hogy anya mennyit basztat minket, hogy szeretne unokát? – kérdezte egyre mérgesebben

- Az a baja, hogy nem szülök neki gyereket?

- Nem hinném, de anya a példaképe, és ha neki valami nem tetszik az erősen befolyásolja őt is.

- Akkor ez a baja most is? – világosodtam meg

- Szerintem igen, de mennem kell és nem is akarok erről beszélni

- Öhmm rendben. Szép napot! Szia- nyomtam ki elképedve

Hát én még a gyerek közelében se vagyok, de szerintem ő se. Nem tudom elképzelni róla, hogy valakit jobban szeret magánál, pedig az egy kisbaba esetében nem árt. Nem tudtam napirendre térni az új infók felett, de kicsit megnyugodtam, hogy nem velem van baja, hanem a kedves mama ültetett bogarat a fülébe.

Lehet, hogy tényleg jobb lenne, ha hagynánk az egészet a francba. Milliónyi pasi szaladgál a városban, és most amúgy is a munka a legfontosabb, mert a választottjaimtól is függ az ottani iroda sikere, nem beszélve az én jövőmről.

Ahogy teltek a napok, egyre tisztábbá váltak a dolgok, egyre több probléma lett kipipálva és szépen lassan alakult a költözésem is. Iszonyatosan hiányzott Jared, de meghalni se volt időm, nem hogy nyavalyogni miatta. Éjjel-nappal a szerkesztőségben voltam és telefonon próbáltam mindent elintézni. Az ottani irodák kialakítását, berendezését, takarító céggel egyeztettem, a nyomdával beszéltem illetve napi 20 e-mailt küldtem ki különböző potenciális szponzoroknak. Szerencsére jó híre volt már ott is lapnak, ezért pikk-pakk elkapkodták a reklámfelületeket, sőt az egyik fejes még egy partit is felajánlott, ha hangosan hirdetjük, hogy az ő cégük szervezi meg. Hát hogy a fenébe ne?!

Imádtam, amikor ennyi felé állt fejem, bár sokan emiatt totál hülyének néztek. Megállás nélkül kattogott az agyam, éjszaka felriadtam és fecnikre firkáltam az ötleteimet, és ami a legviccesebb, hogy otthon magamban beszéltem. Megvitattam a problémáimat, ötleteltem és a végén eredményre jutottam. Semmi rossz nincs ebben.

3 nappal Jared-ék szabija előtt cuccoltam át félig Los Angeles-be, amit eszméletlenül élveztem. Szombat este díszkísérettel mentem a reptérre 2 hatalmas bőrönddel és milliónyi tervvel. Szerencsére bútorok voltak a lakásban, úgyhogy csak személyes tárgyakat és ruhákat kellett vinnem, de hát mint tudjuk ez a nőknél nem olyan egyszerű. Vettem egy csomó elegáns rucit, hogy komoly nő képét keltsem az odatévedőkben.

Soha nem voltam még főnök, kicsit tartottam is a dologtól, de nagyon figyeltem arra, hogy ez kívülről ne látszódjon. Egész vasárnap bent voltam a frissen festett és berendezett szerkesztőségben, pakolgattam, ismerkedtem a hellyel és otthonosabbá tettem a környezetet. Csomó virággal és képekkel dobtam fel a saját irodámat is és próbáltam fiatalossá alakítani a boxokat is. Hullafáradtan estem haza valamikor éjfél körül, de még zsongott a fejem a sok új dologtól, úgyhogy esélyem se volt aludni. Főztem egy kávét és folytattam a bent elkezdett negyed éves terv kidolgozását. Épp a potenciális interjúalanyok menedzsereinek elérhetőségeit írtam ki, amikor megcsörrent a telefonom.

-Gyorsan mond, mert nem nagyon érek rá – hadartam továbbra is a képernyőt nézve

- Öhmm szia, Jared vagyok. Csak meg akartam kérdezni, hogy hogy tetszik L.A. és hogy fogunk-e akkor találkozni vagy nem

- Szeretnék, de most fél napnál előbbre nem tudok tervezni, ne haragudj. Holnap lesz az első munkanapom az új lapnál, mindent nekem kell intézni és elrendezni, szóval azt se tudom hol áll a fejem. Jövő hétre pedig össze kéne rántanom az egész bagázst a megnyitó partira, szóval… szóval nem tudom mikor. Majd szólj, ha visszajöttél Haitiről, rendben?

- Jó…de …mindegy, hagyjuk – harapta el

- Fejezd be, ha már belekezdtél – vettem le a szemüvegemet és fáradtan dörzsöltem meg a szemem

Hátra dőltem a székben és türelmesen vártam, hogy megszülje végre a mondandóját.

-Na jó. Szóval most haragszol rám? Vagy mi van velünk?

- Velünk? Azt hiszem múltkor megegyeztünk, hogy jegeljük a témát. Neked is plusz feszültség és nekem sincs most erre se időm se energiám – zártam le hidegen

- Akkor minek találkozzunk egyáltalán?

- Te vetetted fel, nem én

- Gondoltam jó lenne beszélni, de kötelező – horkant fel

- Nincs kedvem most a hisztidhez – nyomtam ki a telefont, magamat is meglepve

Pár pillanatig csak bámultam a készüléket, és majdnem visszahívtam, de egy szerződés elterelte a figyelmemet és visszatértem a munkához. Másnap már 6-kor a konyhában dekkoltam és hatalmas kortyokkal ittam a kávémat, miközben megállás nélkül cigiztem. Erről is le kéne szoknom basszus…Egy csinosabb blúzban, fekete farmerben és magas sarkúban mentem dolgozni, nem akartam túl komolynak se tűnni, pláne mivel a legtöbben idősebbek lesznek nálam.

Ketten már vártak rám az épület előtt és mivel még csak nekem volt mágneskártyám, nem tudtak bemenni nélkülem.

-Sziasztok! Mindjárt megkapjátok a belépőtöket, gyertek – rohantam előre

A gyomrom borsónyira zsugorodott, mert tudtam mennyi minden múlik az első napon és az első benyomásokon. 8.30-kor tartottam egy értekezletet, ahol lefektettük az alapszabályokat, ki mit vár el a másiktól és miért dolgozunk stb. Jó csapatnak tűntek, remélem nem fogják fúrni egymást… Délutánra picit megnyugodtam, mindenki megkapta a feladatát és elkezdődött a munka. Elég durva határidőket szabtam, hogy lássam kire mennyire lehet számítani. 2 óra körül aztán beállított egy futár egy hatalmas csokor orchideával.

„Gratulálok az első napodhoz, biztos ügyes voltál! Jared”

Meghatódva ültem le az asztalom szélére és bárgyún mosolyogtam a gyönyörű virágokra. Most, hogy volt egy szusszanásnyi időm, rájöttem, hogy mennyire hiányzik, és mindenképpen látni szeretném, amint lehet. Felhívtam és miután bocsánatot kértem a tegnapi bunkóságom miatt, egész jót beszélgettünk.

Imádtam ezt a melót, annyira más volt minden napom, ráadásul sokkal nagyobb volt a felelősség rajtam, ami még keményebb munkára ösztönzött. Mindenféle tárgyalásra kellett járnom, gyakorlatilag cikket nem is tudtam írni, minden szuper témát ki kellett osztanom.

A rendezvényszervezős pasival megbeszéltük a fogadás és az after-party részleteit, úgyhogy már csak a meghívókat kellett elküldenem. Mindenki meghívtam Frisco-ból is de a srácokat kihagytam, mert gondolom Jared nem fog emiatt hazajönni Haitiről 2 nappal korábban, de nem is várom el. Shannon-nal pedig nem nagyon beszélek azóta, hogy nálam volt.

Nagyon sokat vártam ettől a bulitól és nem csak „üzleti” okok miatt. Semmi nem ráz jobban össze egy közösséget, mint a közös piálás és bulizás. Otthon egymás után kaptam ki a használhatatlan göncöket a szekrényemből, míg végül egy sötétkék koktélruha mellett döntöttem. Így is késésben voltam, úgyhogy a sminkem elég lightos lett, de legalább a hajam be volt már lőve. Szép lassan gyülekeztek az emberek, mindenkivel beszélgettem, névjegykártyákat cseréltünk és tiszteletköröket futottunk. Nem volt ínyemre az ilyesmi, de tudtam, hogy ebben a világban ez így megy. Méregdrága ruhákban vonulnak az üzletemberek, akiknek annyi pénze van, hogy nem tudják mire költeni, de még többet akarnak. Nálunk mondjuk elfér.

Rettegtem a beszédmondástól, de furán vette volna ki, ha a főszerkesztő nem köszönti a vendégeket, úgyhogy lehúztam a pezsgőmet és a mikrofonhoz tipegtem.

-Jó estét kívánok! Noa Grant vagyok, a Dash magazin los angeles-i főszerkesztője – mondtam, amit rögtön taps fogadott

- Szeretném megköszönni, hogy eljöttek erre a fogadásra, kérem ismerkedjenek a lappal, szerkesztőinkkel és… - hirtelen elfelejtettem mit akartam mondani, mert a terem hátsó ajtaján halkan Jared slisszant be

Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, küldött felém egy mosolyt, majd beállt a többiek mellé

-Khmmm… tehát ismerkedjenek, kérdezzenek és érezzék nagyon jól magukat. Szép estét mindenkinek! – fejeztem be zavarodottan

Azonnal elindultam felé, de egy nő elkapott és ajánlgatni kezdett valami tehetséges színésznőcskét, akiről szerinte megérné írni egy anyagot. Nem tudtam ráfigyelni, mert Jared közben elindult felénk.

-Rendben, köszönöm az ötletet. Megtenné, hogy ír egy e-mailt a részletekkel? – koncentráltam nagy nehezen a vörös hajú nőre, majd illedelmesen ott hagytam

- Te mit keresel itt? – csapódtam a mellkasának

- Neked is hello – mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra

- Azt hittem csak holnap után jössz

- Nem örülsz?

- De, csak…

- Akkor gyere – kapta el a derekamat és behúzott a kabátos szobába

- Na de Mr. Leto - néztem rá szigorúan, mire ő megcsóválta a fejét és vadul csókolni kezdett

Nagyon nagy önfegyelemre volt szükség mindkettőnk részéről, hogy ne tépjük le a másik ruháját, de hát muszáj volt visszamenni. Nem akartam, hogy együtt lássanak minket, mert csomó újságíró volt, akiknek elég jó a fantáziája és tuti kerekítettek volna a helyzetből valami marhaságot.

Egész este kerülgettük egymást, de szerintem olyan egyértelmű összenézéseink voltak, hogy csak a vak nem vette észre, hogy valami van köztünk. Valami pletykalapnak a szerkesztője, akit amúgy nem tudom ki hívott meg, be is talált és faggatni kezdett Jared-ről.

-Mit keres itt a 30 Seconds to Mars énekese?

- Személyes jó barátom, ezért fontosnak éreztem meghívni – feleltem hivatalosan

- De most turnézik a zenekarával, nem? Maga miatt ott hagyta a bandát?

- Maga szerint úgy néz ki, mint aki épp koncertezik? – forgattam meg a szemem

Erre csak egy sunyi mosoly volt a válasza én pedig inkább ott hagytam, mert lehet hogy csúnyát mondtam volna.

-Mikor tudunk lelépni? – kapta el a kezemet Jared

- Még kb. 1 óra, de adok kulcsot, menj haza, ha fáradt vagy – nyúltam a táskámért és a kezébe csúsztattam a kulcscsomómat

Újra magamra öltöttem a kötelező mosolyt és visszafordultam a vendégekhez, amikor találkozott a pillantásom az előző újságíróval. Baj van.