Megint csak utólag, de mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! :)
NOA
Kimerültem zuhantam be
Jared mellé az ágyba. Nem vagyok én hozzászokva ennyi főzéshez meg
szaladgáláshoz, de kétség kívül megérte. Láttam, hogy teljesen odavolt meg
vissza az anyjától és persze a mi kettősünktől is. Valamilyen magazint
olvasgatott mellettem, de néha elkaptam a tekintetét, amint engem bámul és
mosolyog. Ilyenkor kuncogva megráztam a fejemet és visszatértem az
emailjeimhez. Úgy tűnik Charlie naptárjában semmiféle karácsonyozás nem volt
beiktatva, mert töménytelen mennyiségű levelet küldött nekem és némelyikben
vázolta a következő napi teendőit. Év
végi beszámolók, jelentések tömkelege, néhány ajánlással, pályázattal és
tárgyalási anyaggal vegyítve. Tipikus munkamániás, karrierista pasi volt, de
ennek ellenére tudtam, hogy nem szívesen tölti egyedül az ünnepeket. Sokat
mesélt a családjáról, arról hogy mennyire szeret nagybácsi lenni, és hogy vágyik
már saját gyerekre. Nem is értem miért nem ment haza karácsonyozni. Szívem
szerint elhívnám ebédelni hozzánk, aztán megtömném sütivel és tojáslikőrrel, de
gyanítom, hogy Jared nem igen örülne neki.
„Még valami. Február közepén el kell mennem egy
rövidebb skandináv tárgyaló körútra. Maximum egy hét. Jó lenne, ha velem
jönnél. C.”
Ez volt aznap a
kilencedik email tőle, ami szerintem lassan átlépte a normális határt.
-Mentek valamikor
Skandináviába turnézni? – kérdeztem Jared-től
- Biztosan, de nem
tudom mikor. Miért?
- Én február közepén
megyek. Charlie most írt – fordítottam felé a gépet
Mogorva arccal
átfutotta a szöveget és idegesen ütögetni kezdte a lefelé nyilat, hogy a többit
is elolvassa.
Higgadtan letettem
mellé a gépet és hagytam, hogy egyre jobban felmérgelje magát.
-Mi a faszt képzel
magáról ez a pasas? - csapta le a
képernyőt villámokat szóró szemekkel
- Ő a főnököm, csak
leírta a teendőket
- Mi a fenének akarja,
hogy vele menj? Azt hittem te a Los Angeles-i bázison leszel
- Tudod jól, hogy főleg
a sok utazás miatt vállaltam el
- Tudom, de nem arról
volt szó, hogy vele utazol, hanem hogy velem
- Féltékeny vagy? –
húzódott mosolyra a szám
- Nem vagyok féltékeny,
csak nem tűröm, hogy hülyének nézzenek és elvegyék, azt ami az enyém
- Az lennék én? – vontam
fel a szemöldököm
- A feleségem vagy és
nem akarom, hogy egy idegen pasassal utazgass – kerülte ki a választ
- Én nem szólok egy
szót se, amikor több hónapos turnéra mész és naponta találkozol érted rajongók
nők ezreivel, úgyhogy egy szavad sem lehet, ha munkaügyben elutazok valahová.
Akár a főnökömmel, akár nélküle
- Még 1 hete sincs,
hogy elvettelek
- És?
- Nem mentem még több
hónapos turnéra a férjedként
- Minek lovagolsz ilyen
hülyeségen? A kapcsolatunk alatt előfordult már ilyen
- De most a férjed
vagyok – mondta megint és ez mintha jobb kedvre derítette volna
- Igen, az vagy. Ezzel
együtt jár az is amúgy, hogy támogatsz engem és megbízol bennem. Ahogy én is
benned
- Gondolom igazad van –
felelte elgondolkodva
- Nagyszerű - csaptam
össze a tenyeremet és lezártnak tekintettem a témát
- De mégsem érzem így
- Hát az már egyéni
szocprobléma életem
- Rád fog hajtani az a
szemétláda. Hidd el Noa, a férfiak látják egymáson az ilyet, ráadásul te
annyira naiv vagy
- Nem vagyok naiv! És
ha ne adj isten rám hajtana, akkor leállítom, mert otthon vár az idióta,
féltékeny férjem – csapkodtam mérgesen és ott hagytam az ágyban
Úgy beszélt velem,
mintha nem lennék épelméjű és ezért nem lehetne emberek közé ereszteni, csak
valamilyen testőr társaságában. Akkora háza volt, hogy hirtelen azt se tudtam
melyik szobában akarok egyedül lenni. Lerobogtam a lépcsőn, de hallottam, hogy
csörtet utánam.
-Hiába sértődsz meg,
attól még nem változik a dolog. Szerencsére nincs sok rossz tapasztalatod az
emberekkel, ezért feltételezed mindenkiről a legjobbat. De ez a pasi meg akar
szerezni téged Noa. Lehet, hogy csak 1 éjszakára, lehet hogy többre
- Tessék? Nincs rossz
tapasztalatom az emberekkel? Valaki mondjuk eszembe jut, aki elég rendesen
szarban hagyott – kiabáltam magamból kikelve
- Ezt nem dörgölheted
életem végéig az orrom alá. Tudod, hogy megbántam – üvöltött vissza
- Attól, hogy megbántad
még megtörtént, úgyhogy ne mondd nekem, hogy nincs rossz tapasztalatom. Azért
hunytam szemet felette, mert szeretlek. Sok olyan ismerősöm volt, akit kisebb
dolog miatt is kitakarítottam az életemből, mert éreztem, hogy nem oké velük
valami
- És ennél a szőke
majomnál nem érzed? Nem látod hogy néz rád vagy hogy valamiért mindig együtt
kell mennetek mindenhova? – csapott az asztalra türelmetlenül
- Nem, nem látom. És te
se láthatod , mert gőzöd sincs az egészről. Hawaii-ra is egyedül mentem
- Jó, nem érdekel. Azt
csinálsz, amit akarsz. Mész vagy maradsz, a te dolgod – emelte fel a kezét
Ekkora egy barom
idiótát!
JARED
Én ezt nem érem fel ésszel.
Annyira egyértelmű, hogy hajt rá az a pasi és ő még csodálkozik, hogy ki vagyok
kelve magamból. Senki, de senki nem érhet hozzá úgy, ahogy én. Mit nem lehet
ezen megérteni? Nem hiszem el, hogy egymás nélkül nem tudnak dolgozni. Nem
asszisztensnek vagy titkárnőnek vette fel, hanem kisfőnöknek.
Hallottam, hogy
csapódik a bejárati ajtó, de annyira felidegesítettem magamat, hogy nem
érdekelt. Menjen, ha ahhoz van kedve, majd visszajön.
Figyelemelterelés képp
én is a leveleimet kezdtem olvasni, amik eléggé felszaporodtak az elmúlt
napokban. Emma írt vagy százat, amint sikerült fixálni egy koncertet, új email
érkezett, plusz küldött egy oldalt, ahol gyűrűket lehet venni. Reggel kértem
meg, hogy segítsen választani egyet Noának és nekem, mert lusta vagyok ilyennel
időt tölteni. Valami olyan kéne, ami nem mutat röhejesen rajtam, de mégis
passzol az övéhez és nem jön szembe az utcán. Találtam néhány egészen szépet,
de hiába a 30 oldalnyi gyűrű, nem volt köztük a tökéletes. Noa pedig azt
érdemli. Hiába a veszekedés és az ordibálás, már most éreztem, hogy hiányzik
mellőlem, pedig csak 10 perce csapta rám az ajtót. Hirtelen beugrott valami,
amivel igazán egyedivé tehetném a gyűrűjét. Kiválasztottam egy egyszerű kinézetűt
és ugrasztottam Emmát, hogy nézzen utána valaminek és keressen valami gravírozó
mestert. Nagyon meg voltam elégedve magammal, már csak a feleségem kéne, akinek
az ujjára húzhatnám, de ő most valószínűleg a régi lakásában duzzog. Vonakodva
ugyan, de felrángattam magamra a pulóveremet, kocsiba ültem és elmentem hozzá,
ahol viszont csak a kongó lakást találtam. Értetlenül álltam az ajtóban, majd a
telefonom után nyúltam, hogy felhívjam.
-Hol a fenében vagy?
Azt hittem a lakásodba rohantál, de nincs itt senki
- Gondoltam, hogy ott
keresnél, úgyhogy máshová mentem
- Mégis hová? – kezdtem
megint elveszteni a türelmemet
- Egy ismerősömhöz.
Majd megyek
- Hol vagy? – szűrtem a
fogaim között, de már csak a sípolást hallottam
Hogy merte kinyomni a
telefont, amikor beszéltem hozzá?! És egyáltalán hol a francban van? Nem sok
ismerőse van Los Angelesben, ráadásul azokat ismerem is. Miért nem mondta el?
Úgy hajtottam el a
lakása elől, mint egy félőrült és csak keringtem össze-vissza a városba. Én
ugyan nem fogok otthon ülni és őt várni, mint egy hülye pincsi. Ha ő lelépett,
akkor én is elmegyek valahova kiereszteni a gőzt. Nem volt mondjuk sok kedvem
senkihez, de azért elkanyarodtam Terry felé, mert ő mindig eltereli a
figyelmemet valamivel. A megszokott fű szag fogadott a házában és azon se
voltam meglepődve, hogy valami félmeztelen csajt fotózott. Kiszolgáltam magam
és egy pohár borral a kanapéra heveredve vártam, hogy befejezzék.
Bárgyú vigyorral az
arcán kísérte ki a lányt, majd ledőlt mellém és lehunyt szemmel lebegett
tovább.
-Ki volt ez?
- Carla. A vezetéknevét
ne kérdezd
- Hogy került ide?
- Lindsay-nek a
barátnője és kérte, hogy készítsek róla pár képet. Modell, színésznő vagy
valami ilyesmi akar lenni. Szóval csak a szokásos
-Semmi extra nincs
benne
- Nincs hát. Na de te
mit keresel itt?
- Összevesztünk Noával
és elrohant. Én meg nem akarom otthon várni
- Fasznak kellett
megházasodni – dőlt előre nagy nehezen és újabb cigi sodrásba kezdett
- Az jó döntés volt,
csak még össze kell szoknunk. Mindenkinek új ez a felállás
- Tudod mi a fő baj a
házassággal, mint olyan?
- Na mi?
-Kapsz egy papírlapot
meg gyűrűt az ujjadra és ez a két kis szaros dolog akkora nyomást rak rád, hogy
bekattansz. Te is meg az asszony is. Előtte nem volt kötöttség, nem lebegett fölöttetek
a férj és feleség szó, de most igen. És az emberek 95%-a nem tud ezzel mit
kezdeni és inkább kirohan a kis felhők alól. Fölösleges kapocs – gyújtott rá
újra
- Én nem érzem, hogy ez
összenyomna – feleltem egy kis idő után elgondolkodva
- 1 hét után jó hogy
nem érzed. Mondd meg őszintén. Miben jobb most a kapcsolatotok, mint 2 hete?
- Én sokkal komolyabban
veszem Noát, nekem valahogy jót tesz ez a plusz felelősség szerintem. Tudod,
hogy sok dologban régimódi vagyok. Ez is ilyen
- Ha igazán komolyan
vennéd ezt az egészet, akkor nem kaptad volna fel a vizet valami kis
hülyeségen. Gondolom nem nagy dologról van szó, mert annyira nem vagy kiakadva
azért
- Irritál a főnöke,
mert meg akarja dönteni. De ő meg annyira jóhiszemű, hogy totál homály előtte a
dolog
- Hát ehhez csak
gratulálni tudok – kezdett el hahotázni
- Mihez?
- Azt mondod, hogy
komolyabban veszed őt és a kapcsolatotokat, de az, hogy féltékeny vagy nem ezt
bizonyítja. Hozzád ment, téged akar.
- Tudom jól, meg is
bízom benne, nem azzal van a baj – masszíroztam az arcomat fáradtan
- Magadban nem bízol,
nem benne nem – közölte kimondva a totális igazságot
NOA
Régen sikerült ennyire
felhúzni bárkinek is, mert még a betegség idején rájöttem, hogy semmi és senki
nem ér annyit, hogy elrontsa a kedvemet és felidegesítsen. Hát úgy tűnik Jared
igen… Majd 1 órán keresztül sétálgattam a hatalmas villák és égig érő kerítések
között, úgyhogy egészen lenyugodtam mire visszakeveredtem a mi utcánkba. A
kocsi nem volt a felhajtón, ami csak azért volt baj, mert a nagy ajtócsapkodás
közepette nem vittem magammal kulcsot. Ott álltam játszós ruhában az éjszaka
közepén a zárt ajtók előtt, úgyhogy kibukott belőlem a nevetés. Annyira
gyerekesen tudunk viselkedni, hogy oviban lenne a helyünk.
-Nem tudok bemenni a
házba – nevettem el magamat egy hello után a telefonba
- Negyed óra és otthon
vagyok – mosolygott a hangja
Már messziről
hallottam, hogy motorbőgetve hajt fel az emelkedős utcán, majd megáll azzal a
monstrummal. Felpattantam, és ahogy kiszállt az autóból, a nyakába ugrottam.
-Utálok veled
veszekedni, különösen azért mert nem vagyok jó benne. Nem tudok elég ideig
haragudni rád – motyogtam és mélyeket szippantottam az illatából
- Akkor mi lenne, ha
felhagynál a próbálkozással? – kérdezte nevetve és a derekamat átkarolva
bementünk a házba
- Unalmas lenne az
életünk
- Azt kötve hiszem,
mivel pont olyan otthonülős horgolós és keresztrejtvény fejtős átlagos pár
vagyunk – ironizált szem forgatva
- Én most konkrétan
olyan feleség leszek, aki bedől az ágyba és a fal felé fordulva alszik –
cukkoltam
- Na, akkor én meg érvényesítem
a jogaimat és férjedként szeretlek egész éjjel – búgta a fülembe
tisztességtelenül
Reggel fáradtabban
keltem, mint ahogy lefeküdtem, de édes volt ez a fáradtság. Mivel előző este
elintéztük Jared anyukáját, így a mai napunk szabad, holnap pedig délután repülünk
New York-ba 2 napra. Lábujjhegyen kiosontam a hálóból és nekifogtam kávét főzni
és reggelit készíteni. Jared éjjeli bagoly, ezért ha nincs dolga, akkor képes
délig is aludni, de ennyi idősen jár is neki az a pár plusz óra…
Komótosan kavargattam a
rántottát, amikor hallottam fentről a hangját, épp telefonált valakivel, de nem
tudtam kivenni miről beszélnek. Teljes harci díszben robogott le a lépcsőn,
kapkodva elzárta a gázt és izgatottan magyarázni kezdett.
-Van egy meglepetésem.
Öltözz, mert másfél órán belül indul a gépünk. Elmegyünk valahova és onnan
repülünk tovább a szüleidhez
- De hová?
- Majd meglátod, na
pakolj – nyomott egy puszit a számra és már ott se volt
Gőzöm se volt mire készül,
de boldogan mentem volna vele akár a pokolba is. Villámgyorsan összepakoltam a
bőröndömet, felöltöztem és diadalittasan dobtam le a nappali közepén a
bőröndömet. Jared kint beszélgetett Emmával a ház előtt és nagyon örült
valaminek, de amint kimentem, elhallgattak.
-Szia Emma, nem jössz
be?
- Rohannom kell, de
örülök, hogy láttalak és gratulálok nektek – ölelt meg mosolyogva
- Köszönjük
- Hívlak, ha hazaértünk
és köszi – mondta Jared titokzatosan
Csak a repülőtéren volt
hajlandó elmondani, hogy New Orleans-ba megyünk, mert sohasem volt még úgy ott,
hogy legyen ideje rendesen szétnézni. Karácsony miatt hatalmas tömeg volt
mindenhol, de így legalább jobban el tudtunk vegyülni és nem bámult bele
mindenki a szánkba. Rögtön a szállodába mentünk a reptérről, de amint beléptünk
úgy torpantam meg, mint aki falnak ütközött. Ott állt a hallban egy hatalmas
fa, alatta szépen csomagolt dobozokkal én pedig rájöttem, hogy nem vettem
semmit Jared-nek ajándékba. Hogy lehetek ekkora emeletes marha?
-Mi a baj?
- Öhmm el kéne mennem
valahova. Bárhova – dadogtam zavarodottan.
-Miről beszélsz? –
kérdezte nevetve
- Nem tudom elmondani –
bújtam el vörösödve a kezeim mögé
- Bejelentkezem, és
fent megbeszéljük. Bár a frászt hoztad már rám így is
Félt, hogy elszaladok,
úgyhogy egészen fentig a kezemet szorongatta, a szobában pedig leültetett az
ágyra.
-Mi történt?
- Nagyon gáz
- Az lesz nagyon gáz,
ha nem mondod el és más módszerekkel kell kiszednem belőled – fenyegetőzött félkomolyan
- Nem vettem neked
semmit karácsonyra – hadartam félig lehunyt szemmel
- Ennyi? – nevetett fel
- Nem elég? Első
karácsonyunk házasként és nem volt annyi eszem, hogy meglepjelek valamivel
- Na és? Én se vettem
kimondottan az ünnep miatt semmit. Egyébként se szeretem a meglepetéseket –
rántotta meg a vállát
- Ez klisé lesz, de
kimondom. Este kárpótollak
- Chh hát ez a minimum –
játszotta a sértődöttet
Miután kicsit
pihentünk, nyakunkba vettük a várost és a zenés klubokat. Elképesztő volt ez a
város, nem véletlenül szerepelt nálam a top 3-ban. Mindenhonnan szólt a blues, dőlt a zaj, a piaszag és a
meleg kifelé a füstös kis kocsmákból, de meg-megálltunk inni valamit. Imádtam a
zenészeket, a hangulatot, de leginkább azt, hogy Jared-del voltam. Az egyik
helyen nem voltak annyian, ezért lehetett beszélgetni és meg is vacsoráztunk.
Tele hassal dőltem hátra, amíg Jared a kabátjában kutakodott, majd egy kis
ékszeres dobozt tett elém.
-Hát ez? Már elvettél –
értetlenkedtem
- Nyisd ki – tolta közelebb
hozzám
Két ezüst karikagyűrű
volt benne, az enyémet sok apró kő díszítette, később kiderült, hogy pont 30 az
együttes miatt, de a belső ívén volt valami írás is
-Delobli Mavu –
olvastam ki nagy nehezen és kérdőn néztem fel
- Azt jelenti Szeretlek, javuru nyelven. Kettőnkön
kívül egy ember értené meg, a kutató, aki ezeket az ausztrál bennszülötteket
tanulmányozta. Pár hónapja halt meg az utolsó tagjuk és vele együtt a nyelv is.
Senki nem érti és nem is akarom, hogy értse mennyit jelentesz nekem, elég ha te
meg én tudjuk – adta meg a magyarázatot én pedig egész egyszerűen elsírtam
magamat az egész gesztuson és az ötleten
.jpg)
