20. Játék

Nagyon el vagytok kényeztetve mostanában (persze én is a sok képpel és visszajelzéssel :P), de most pár napig tényleg nem tudok új részt hozni, max pici részletet:( (Jared-del elutazunk :D :D)

-Ne hagyd abba – morogta a párnába fordulva, amikor legördültem a hátáról

- Elfáradtam – motyogtam és mellé feküdtem

Hangosan szenvedve felkönyökölt és puszilgatni kezdte a kezeimet, hogy meggyógyítsa őket.

- Ezt csak azért csinálod, hogy tovább masszírozzalak, ugye? – kérdeztem összevont szemöldökkel

- Leginkább azért, mert imádom a kezedet. Annyira különleges a formája

Értetlenül néztem a szerintem tök átlagos kézfejemet, de Jared hamar elterelte a figyelmemet.

-Vedd le a pólód és fordulj a hasadra- suttogta a fülembe én pedig azonnal engedelmeskedtem

Elvonult a fürdőbe és valami fűszeres olajjal jött vissza, amit aztán lassan csurgatott a hátamra. Finom mozdulatokkal szétkente, majd halkan énekelgetni kezdett masszírozás közben. Eszméletlenül jól csinálta, többször felnyögtem, amikor egy csomót nyomogatott, vagy épp a fülemhez hajolva suttogott valamit.

-Ébren vagy még? – kérdezte rekedten, amire egy újabb nyögés volt a válaszom

- Akkor figyelj

Rajzolni kezdett a hátamra és ki kellett találnom, hogy mit is alkotott.

-Felhő – mondtam kis gondolkodás után

-Felhő? Komolyan ennyire szegényesnek hiszed a fantáziámat? – puffogott, majd megismételte a mozdulatsort

- Felhő, amiből esik az eső

- Akár. Vagy inkább birka – nyomott egy nevetős puszit a tarkómra

- Na, újra. Ezt most ki fogom találni

- Oké, figyelj – mocorgott egy kicsit a fenekem, majd újra rajzolni kezdett

- Gőzöm sincs – mondtam elszontyolodva egy kis idő után

- Csak összekötöttem az anyajegyeidet – nevetett fel

- Jaj de viccesek vagyunk. Most valami igazi alakot

- Igenis – szalutált, majd rajzolni kezdett

- Madár

- Majdnem, kicsit nagyobb

- Repülő

- Igen, de még folytatom

- Ó várj, ha betűket írsz, akkor jobban kell figyelnem. Kezd elölről – könyököltem fel

Imádtam játszani, pláne azzal a pasival, akiért ennyire odavagyok, úgyhogy nagyon koncentráltam a vonalakra.

-Toronto? – kérdeztem a végén

- Igen

- Mi van vele? – fordultam hátra értetlenül

- Ne csináld már – esett mellém nevetve

- Repülő és Toronto. Gondolom oda mentek innen

- Igen, de vajon miért mondom ezt neked?

Felvont szemöldökkel vártam a választ, mert komolyan nem tudtam mit akar.

-Istenem de nehéz veled… Szóval gyere tovább Toronto-ba

- Kanadába? – emelkedett meg a hangom

- Hát a térkép szerint igen – bólintott lenyelve egy vigyort

- Vissza kell mennem dolgozni – álltam fel mellőle és a fürdőbe indultam

- Nem tudsz szabadságot kivenni?

- Hahó, ez a szabim – mutattam körbe

- Nem akarom, hogy hazamenj – jött utánam és átölelt

Ott álltunk szinte pucéran és csak egymást öleltük, hallgattuk a másik szívverését és rezdüléseit. Igazából elég jó pillanat volt.

-Nem igazán értem ezt az egészet – susogtam felpillantva rá

- Nem is kell, csak élvezd velem együtt

Bólintottam egy aprót, majd nyomtam egy puszit a szájára, amiből természetesen csók lett, abból pedig egy isteni reggeli szex.

Amíg Jared Emmával konzultált a napjáról, én letusoltam, hajat mostam és csináltam kb. egy nagygenerált, mert az utóbbi napokban többet voltam kocsiban, mint levegőn és eléggé leamortizáltam magamat. Megnyugtató, hogy így is kellek neki…

Ami pedig Kanadát illeti… nyilván szerettem volna vele menni, mert akármilyen röhejes is, de hiányzott, ha nem volt mellett, már fél óra után. 3 probléma volt csak ezzel a dologgal: 1. Tom nem enged el, 2. Narával megyek haza autóval, 3. Ha nem kocsival, akkor repülővel kéne, amire meg nem igazán van pénzem és addig éljek, amíg egy pasi fizet bármit is helyettem…

-Na mi a menetrend? – kérdeztem, amikor visszajött a szobába

- Este egy talkshow, holnap reggel pedig Kanada, szóval jó lenne, ha eldöntenéd, hogy jössz-e vagy sem a jegyek miatt – vont a karjába az ágyon fekve

- Tudod, hogy nem mehetek most el

- Igazából nem értelek – felelte elgondolkodva

- Aztán miért nem? – ültem fel, hogy lássam az arcát

- Kiakadsz azon, hogy nem tudok komolyat kezdeni veled, de amikor esetleg egy lépést tennék a”valami” felé a „semmi”-ből, akkor abba nem mész bele. Mit kéne csinálnom

- Szerinted miért vagyok itt? Kedvem volt 8 órát dekkolni egy tömény eper illatú kocsiban?!

- Miért volt eper illata?

- Komolyan ez a lényeges szerinted a mondatból? – kérdeztem hitetlenkedve

- Jó mindegy, most is nyíltan játszom, de ha nem akarod ezt az egészet, akkor utána ne nézz rám könnyes szemmel, amiért ott hagylak

- Hogy te mekkora egy seggfej vagy – csattantam fel és a táskámat felkapva kirontottam a szobából

Hogy lehet valakinek ilyen irritáló stílusa?! Itt mártírkodik, mondván, hogy ő mindent megtesz, de nekem semmi nem elég jó. Hát a nagy lófaszt. Nem fogok pasik után szaladgálni, mint valami nyalizó kutya. Annál nagyobb az önbecsülésem. Nem azt mondom, hogy hiba volt Dallas-ba jönni, de ebből nem lesz rendszer. Csak ne lenne olyan átkozottul erős hatása rám. Elég ha megpillantom, vagy megérzem az illatát, máris kipirulok és elvesztem a fejem, mintha egy szerelmes tini agya kerülne az enyém helyére.

Céltalanul sétálgattam az utcákon, soha nem jártam még itt korábban, úgyhogy csak követtem a lábaimat és vártam, hogy elpárologjon a mérgem. Beültem meginni egy kávét, de Emma hívása megzavart.

-Hol vagy Noa?

- Egy kávézóban, miért?

- Kéne beszélnünk

- Oké, az a hely neve, hogy Coffeeheaven

- 10 perc és ott vagyok

Elég hideg volt a hangja, remélem le fog baszni valamiért, az még úgyis kéne most. Jared kivonta magát a forgalomból, velem legalábbis nem akart beszélni, hacsak nem uszította rám Emma-t, de akkor nagyon mérges leszek. Szegény a változatosság kedvéért holt fáradt volt, látszott a szemén, hogy rég nem aludt … semmi pénzért nem lennék a helyében.

-Na hello. Alig van időm, de muszáj beszélnem veled Jaredről…a-a légyszi ne vágj közbe – csitított el

- Nem tudom mi van köztetek, nem is az én dolgom, de kérlek szépen döntsétek el, mert totál kikészülök. Akkor is nehéz a srácokkal, ha nincs lány az életükben, de ha összeszednek valakit, akkor szó szerint kezelhetetlenek, különösen Jared

- Hidd el, hogy én lennék a legboldogabb, ha végre ki lenne mondva bármi is. Múltkor azt mondta, hogy most nem tud ígérni semmit, amit megértettem. Erre föl továbbra is hívogatott, aztán meg iderángatott. Jó, azt aláírom, hogy nem kellett sokáig győzködnie – mosolyodtam el egy pillanatra

- És ez a Kanadás dolog?

- Kitalálta, hogy kísérjelek el titeket, mert nem akarja, hogy hazamenjek. Erre mondtam, hogy nem tudok tovább maradni, amiből kihozta azt, hogy nekem semmi nem jó, hiába próbálkozik

- Ahh, annyira hülye ez a gyerek – bukott az asztalra

- Sajnálom, hogy a te dolgod is megnehezítjük

- Te mit akarsz tőle?

- Vele lenni – jelentettem ki, kb. most először

- Nem baj, hogy egymás agyára mentek?

- Legalább nem unatkozunk – rántottam meg a vállamat

- Akkor meg mi lenne, ha fizu nélküli szabira mennél? Mondjuk 1 hónapra. Kipróbálnátok, hogy érdemes-e egyáltalán próbálkozni?

- Az a baj, hogy ha fizetést se kapok, akkor végképp nem fogom ezeket a röpködéseket bírni anyagilag

- Hmm… és ha írnék a főnöködnek, hogy „kölcsönveszlek” 1 hónapra? Sajtósnak mondjuk. Kapsz fizetést és szerintem ő is belemenne.

Igazából nagyon tetszett az ötlet, jó lett volna a környezetváltozás is és, hogy végre kipróbálok valami mást a sima cikk íráson kívül.

-Szerinted Jared mit gondolna erről?

- Az engem nem érdekel, nekem kell segítség és tekintve, hogy amióta megismert gyakorlatilag kezelhetetlen, ennél rosszabb nem lehet – nevetett fel fáradtan

- Megkérdezem, és ha belemegy, akkor maradok

- Oké, szólj minél előbb, hogy meg tudjak állapodni a főnököddel

- Menjünk vissza most és fel is szaladok hozzá – villanyozódtam fel

A haragom teljesen elszállt, mert sikerült egy elég jó megoldást találni, amit talán még Nara is befogad. Legalábbis remélem…

-Próbálj higgadt maradni – súgta Emma Jared ajtaja előtt

Bólintottam egy aprót, majd beléptem az ismerős szobába.

- Merre voltál? – szegezte nekem a kérdést azonnal

- Sétáltam meg kávéztam. De nem hívtál – néztem rá a telómra

- Nem

- Oké, mindegy is. Van egy ötletem. Pontosabban Emmának – ültem le mellé az ágyra, mire félrerakta a laptopját

- Éspedig?

- Itt maradnék 1 hónapot. Felvenne sajtósnak, szóval keresnék is és veled is lehetnék. Mit szólsz? – kérdeztem félve

Összefűzte az ujjait és hosszasan töprengett a lábujjait tanulmányozva.

-Félek, hogy meg fog változni a viszonyunk, ha nekem dolgozol – szólalt meg végül

Igazat kellett adnom neki, pedig minden egyes sejtem tiltakozott ellene. Megint eltört a mécses és muszáj volt ott hagynom, ha nem akartam, hogy picsogó libának gondoljon.

-Igazad van – nyeltem vissza a könnyeimet és elindultam kifelé

- Várj egy kicsit

- Nem, igazad van. Hülye ötlet volt

- Nem, és örülök, hogy fontolóra vetted, de ismerem magamat. A munka mániás énem elég bunkó tud lenni és nem akarlak bántani

- És ha figyelnél rá, hogy ne légy az? – néztem fel rá az öleléséből

- Akkor csak mindkettőnket álltatnám

- És ha munka közben nem nagyon találkoznánk? Napközben Emmával, este pedig veled lennék

- Imádnivaló vagy – nyomott egy puszit a számra – de ez nem olyan meló, hogy reggel 8-kor kezdesz és 4-kor kikapcsolod a gépet. Állandóan készenlétben kell állni és dolgozni akár hajnalig

- Akkor nincs több ötletem. Nem akarom rád tukmálni magamat – töröltem le a könnyeimet

Utáltam, hogy ennyire megsemmisültem mellette és hogy úgy tudott játszani velem, ahogy akart. Soha nem hódoltam még be így pasinak és féltem, hogy vissza fog élni ezzel.

-Szeretném, ha itt lennél, de látom magam előtt, hogy mi lenne

- Oké, akkor holnap visszamegyek New Orleans-ba, aztán pedig… majd lesz valahogy – rántottam meg a vállamat

Látszott rajta, hogy gondterhelt, csupa ránc volt a homloka, nagyot sóhajtva húzott magához, hogy átöleljen és még nehezebbé tegye az elválásunkat.

OFF

Én szanaszét röhögtem magam ezen a képen :D Természetesen előadás közben találtunk rá... Este jön az új rész :)

Előzetes :)

Most sajnos nem tudtam csodát tenni..:D remélem ennek is örültök:)

"-Na mi a menetrend? – kérdeztem amikor visszajött a szobába

- Este egy talkshow, holnap reggel pedig Kanada, szóval jó lenne, ha eldöntenéd, hogy jössz-e vagy sem a jegyek miatt – vont a karjába az ágyon fekve

- Tudod, hogy nem mehetek most el

- Igazából nem értelek – felelte elgondolkodva

- Aztán miért nem? – ültem fel, hogy lássam az arcát

- Kiakadsz azon, hogy nem tudok komolyat kezdeni veled, de amikor esetleg egy lépést tennék a”valami” felé a „semmi”-ből, akkor abba nem mész bele. Mit kéne csinálnom?

- Szerinted miért vagyok itt? Kedvem volt 8 órát dekkolni egy tömény eper illatú kocsiban?!

- Miért volt eper illata?

- Komolyan ez a lényeges szerinted a mondatból? – kérdeztem hitetlenkedve

- Jó mindegy, most is nyíltan játszom, de ha nem akarod ezt az egészet, akkor utána ne nézz rám könnyes szemmel, amiért ott hagylak

- Hogy te mekkora egy seggfej vagy – csattantam fel és a táskámat felkapva kirontottam a szobából"

19. Azt hiszem megtartalak

Meglepetééééééééééééééés! :D

„Hívj fel kérlek, ha felébredtél. J”

Én ezt komolyan nem bírom. Játszik velem vagy ő se tudja, hogy mit akar?

-Akkor jól hallottam, hogy te csörögtél – dugta be a fejét Nilla, majd egy bögre kávét nyomott a kezembe, amiért cserébe megkapta a telefonomat

- Mit akar a kisherceg? Visszahívtad?

- Nem még, de igazából bármi a téma, úgyis csak összeveszünk a végén

- Az most lényegtelen, na, hívd már – adta vissza a telefonomat

Úgy éreztem magam, mint egy kisiskolás, aki először készül felhívni a neki tetsző fiút, bizsergett az egész gyomrom és hangosan kalapált a szívem. Nilla izgatottan ült le mellém és olyan közel hajolt, hogy már-már zavaró volt. Kicsit arrébb húzódtam és megnyomtam a hívás gombot, de csak sípolt a készülék.

-Ki van kapcsolva – mondtam elszontyolodva

- Minek írja, hogy hívd fel, ha utána kikapcsolja magát? – kérdezte felháborodva Nilla

- Ő ilyen… Haza kéne mennem, Nara már keresett

- Nem maradsz ebédre? Főztem kaját – bökött a konyha felé

- Isteni illata van, de le kéne zuhanyoznom meg ilyesmi. De ha gondolod este talizhatunk

- Oké, de addig még ki kell békítenem Amy-t – húzta el a száját

- Nem beszéltetek azóta?

- Nem, de nem is annyira komoly az ügy. Átszaladok hozzá és meg is van oldva

- Remélem is. Elég, ha egyikünk szerelmi élete van csak romokban

- A tiedet is összedobjuk hamarosan – kacsintott rám

Gyorsan megittam a kávét, de nem sokat segített a másnaposságomon, taxival tudtam csak hazamászni. Próbáltam emberi arcot ölteni, hogy Nara nagyija ne kapjon agyvérzést, ha meglát.

-Jajj, Noácskám, hát merre voltál? Készen van az ebéd – kapott el már az ajtóban

- Elnézést kérek, de egy barátnőmnél aludtam.

- Jól van, jól van, semmi baj, gyere, egyél – terelt az asztal felé

Jó nagymama módjára teletömött kajával, amitől ha lehet, még rosszabbul lettem. Nara pofátlanul vigyorgott a szenvedő fejemet látva, nem is tudom, hogy ő miért nincs ilyen szarul…

Amúgy is fájt minden porcikám, de miután megettem vagy 3 kiló húst, végképp nem tudtam mozogni. Hatalmas kínok árán letusoltam, majd behúztam az összes függönyt a szobámban és vakond üzemmódra váltottam. Jared továbbra is ki volt kapcsolva, úgyhogy nem foglalkoztam vele, lehalkítottam a telómat és újra elaludtam.

-Noa… hétalvó… kelj fel vagy nyakon öntelek – kuncogott Nara a vállamat simogatva

- Hány óra van – kérdeztem nagyot ásítva

- 7 és a drágalátos pasid rajtam keres. Elárulnád, hogy honnan a viharból tudja a számomat? – folytatta nyugodt hangon

- Jared?! – pattantak ki a szemeim

- Igen. Mr. Nemtudoksemmitígérni kétségbe van esve, mert nem veszed fel a telefonodat, pedig csomószor hívott

Kitapogattam a kis készüléket, és valóban volt 8 nem fogadott hívásom tőle.

-Mi a franc sürgős ennyire?! – húztam fel magamat és visszahívtam

- Telefonod dísznek van? – szólt bele köszönés nélkül

- Ha azt akarod, hogy szóba álljak veled, akkor üss meg egy normálisabb hangot- közöltem vele, mire totál megkukult

- Haló

- Itt vagyok, csak nem jutok szóhoz. Kértem, hogy hívj vissza, de semmi

- De hívtalak, csak ki voltál kapcsolva nagyeszű

- Ja tényleg, gépen voltam. Bocsi

- Hol vagytok most?

- 8 órányi kocsiútra tőled – felelte mosollyal a hangjában

- Melyik irányba?

- Észak-nyugat

- Dallas? – kérdeztem egy kis gondolkodás után

- Pontosan. Azért hívtalak egyébként, hogy… szóval lehet, hogy… hogy kicsit elhamarkodtam a dolgot

- Milyen dolgot? – tettettem a hülyét, de közben úgy bazsalyogtam, hogy Nara szemforgatva kivonult a szobából

- Be akartam magyarázni magamnak is, hogy nem jelentesz többet a szokásosnál, de az, hogy folyton rád gondolok, nem épp erről tanúskodik

- És?

- És nem lenne kedved eljönni Dallasba?

- Szerinted kocsiba pattanok és 8 órát vezetek csak azért mert épp olyan hangulatban vagy, hogy nem löksz el a szokásos hülye szövegeddel? – kíváncsi voltam mit válaszol

Igazából az egyik felem már rég az autóban ült a másik viszont megmakacsolta magát és inkább veszekedett…

-Szerintem igen – közölte pökhendien

- Hú de utállak

- Tudom – mondta mosolyogva – de akkor eljössz, ugye?

- Nem tudom. Megbeszélem Narával

- Oké, de gyertek. Nagyon szeretnélek látni – változott meg a hangja

- Majd meglátom mit tehetek – adtam a lazát

- A Magnolia hotel-ban lakom, hívj ha itt vagy. Most mennem kell, mert nem sokára fellépünk. Nagyon szeretném, ha eljönnél – ismételte megint

- Én is szívesen mennék – ismertem be, majd bontottuk a vonalat

Kiromboltam Narához és vázoltam neki az ötletemet, amitől nem igazán volt elragadtatva, sőt megsértődött, hogy Jared-et választom helyette.

-Ne csináld már, nem erről van szó. Tudod, hogy mennyire odavagyok érte

- Tudom, ahogy azt is, hogy soha nem választunk pasit barátnő helyett – mondta durcásan

Igaza volt, de nem bírtam a véremmel, őt akartam. A hangját, a szemét, az apró ráncokat az arcán és azt a sajátos fűszeres illatot, ami mindig áradt belőle. Hangosan akarok megint veszekedni vele, látni a bujkáló mosolyát és aztán azt a villanást a szemében, ami után jön az asztalra dobás és az észveszejtő szex.

-Na jól van, húzzál innen – dobta hozzám Nara a kabátomat mosolyogva

- Komolyan?

- Menjél, mert látom mennyire akarod azt a pojácát – húzta el a száját

- Imádlak – csapódtam bele és szorosan megölelgettem

Kocsiba vágtam magam és nekiindultam a 8 órányi tömény unalomnak. Jared sokszor hívott út közben is, folyton kérdezte, hogy hol járok épp. Igazából imádnivaló volt. Ahogy fogytak a mérföldek, úgy lettem egyre izgatottabb, annak ellenére, hogy alig láttam a fáradtságtól. Bepötyögtem a GPS-be a hotel címét, majd kis kavargás után hajnali 3-kor sikerült odaérnem a puccos épület elé. Kikaptam a táskámat a hátsó ülésről és hívtam Jared-et.

Fél percen belül meg is jelent a liftnél kócosan, pizsamában és papucsban, de olyan csillogó szemekkel, hogy ott helyben meghaltam. Mosolyogva indult el felém, majd egy hosszú térd-remegtető csók után behúzott a liftbe.

-Nem hittem volna, hogy eljössz – döntötte a homlokát az enyémnek, majd újra megcsókolt

Teljesen kész voltam tőle.

-Elég meggyőző tudsz lenne – mondtam szemlesütve

Kézen fogva sétáltunk a szobájába, majd kinyitotta előttem az ajtót, lesegítette a kabátomat, tökéletes úriemberként viselkedett.

-Aludtál már?

- Igen, de több módszerrel is fel lehet ébreszteni – húzott magához a derekamnál fogva és lassan elmosolyodott

- Például? – kérdeztem pillogva

- Hát többek között – nyomott puszikat az arcomra- egy kis összebújással – még több puszi – vagy fürdéssel ÉS összebújással – mondta és egy rövid szájra puszival fejezte be

- Azt hittem a fürdő ellazít

- Attól függ hogy csinálod – kacsintott rám és az ágyékát nekem feszítve tolni kezdett a szoba másik fele felé

Kész, végem van. A nyakába kellett kapaszkodtam, különben tuti ott alélok el a szoba közepén. Légszomjam volt, és csak a kitágult pupillás kék szemeket bámultam, próbáltam elraktározni minden milliméterét az arcának, az összes rezdülésével együtt. Amíg folyt a víz a kádba az ágyon fetrengtünk, csókolóztunk, simogattuk egymást, szóval egy elég hosszú előjátékba fogtunk. Először Jared majd én másztam be a hatalmas habtengerbe és a karjai közé siklottam, nem mintha egy helyben maradtunk volna egy percig is. Annyira izzott a levegő körülöttünk, hogy lassan mi melegítettük fel a vizet is. Én még soha nem csináltam kádban, de nem tetszett volna, ha nem tudom irányítani a mozdulatokat, úgyhogy kihúztam őt is a kádból és habos testtel az ágyra borultunk. Mosolyogva és lihegve hajolt rám én pedig úgy éreztem mentem felrobbanok, ha nem kapom meg most azonnal. Ködös tekintettel néztük egymást, de az ösztönök hamar felülkerekedtek rajtunk és úgy estünk egymásnak, mintha 1 perc múlva vége lenne a világnak. Türelmetlenül hajszoltuk egymást a kielégülés felé, amire a hosszú előjáték miatt nem is kellett sokat várni. Mindketten repetázni akartunk, mert vele nem lehetett betelni. Már világosodott, amikor a végkimerülés határán voltunk mindketten, úgyhogy húzódozva ugyan, de megadtuk magunkat a sötétségnek.

Csak arra emlékszem, hogy mosolyogva ébredtem és olyan boldogságot éreztem, mint utoljára annó Stan-nel. Jared összegyűrt arccal feküdt velem szemben és a kispárnáját ölelte magához. Megint erősen borostás volt, de így még titokzatosabb volt az arca, kevésbé látszott a mimikája. Fel akartam kelteni, mert unatkoztam, úgyhogy finoman fújogatni kezdtem az arcát. Néha megvakarta az arcát, vagy csak rándult egyet az orra, majd lassan kinyitotta a szemét.

-Ne fújogass – morogta, mire megint ráfújtam egyet

- Noa – dörmögte és összevonta a szemöldökét

Imádtam játszani vele, olyan lettem, mint egy kislány.

Hasra vágta magát és a fejét a párnába fúrva szenvedett, mire ráültem a fenekére és masszírozni kezdtem a hátát.

-Azt hiszem megtartalak – fordult hátra mosolyogva én pedig szerettem volna ezt úgy érteni, hogy velem akar lenni…

18. Fordul a kocka?

Meg is jött az új rész, remélem naaaagyon örültök majd neki és soksok komit kapok:) :*

Csak tudnám mi a fene vonz annyira a zenészekben, hogy kb. kiszáradt szájjal nézem, ahogy játszanak és csukott szemmel énekelnek. Most is ez van. Alig hallom a zenét, csak bámulom az énekest, aki hol lassan hol pedig olyan „szétkapom a házat” stílusban énekel, a többi őrültről a színpadon nem is beszélve. Nagy nehezen elszakadtam a Brian Fallon-ként bemutatkozó sráctól és végre a zenére figyeltem, ami szintén eszeveszett jó volt. Narával hamar az első sorban kötöttünk ki és úgy táncoltunk a színpad előtt, mintha senki más nem lenne ott rajtunk kívül. Minden dühömet és szívfájdalmamat kiadtam magamból abban a füstös csehóban és megint úgy éreztem, enyém a világ. Izzadtan és totál berekedve vánszorogtunk vissza a pulthoz a koncert után, de a mosolyunk levakarhatatlan volt.

-Ez oltári volt – kiabáltam barátnőm fülébe

- Én mondtam! Ráadásul nagyinak mindig igaza van – nevetett ő is

A koncert után sima táncizós, ivós hely lett a klubból, aminek általában mi voltunk a középpontjában. Rendesen fogyasztottunk is, aztán valahogy mindig meghívott minden valaki, úgyhogy az utánpótlással sem volt gond. Néha elrabolt minket 1-1 srác, de leginkább egymással táncoltunk, ráadásul egyik sem volt valami nagy eresztés. Épp vad fenékriszálásban voltam, amikor valaki megfogta a csípőmet és magához húzott, majd irányítani kezdte a mozdulataimat. Nem vagyok én semmi rossznak az elrontója, úgyhogy miután Nara rábólintott a titokzatos idegenre, hozzápréseltem magamat és úgy folytattuk a táncot. Soha nem hagyta, hogy megforduljak, úgyhogy a maradék érzékszervemmel kellett felmérnem, hogy kivel van dolgom. Jó illat, erős karok, őrületbe kergető mozdulatok, érintések és fülbe sugdosás, amit ugyan nem értettem, de felizgatott. Muszáj volt tudnom, hogy ki tartozik ezekhez a tulajdonságokhoz, úgyhogy egy gyorsabb szám közepén kiszakadtam az öleléséből és pörögtem egyet. Na úgy ahogy voltam megálltam a tánctér közepén egy pillanatra, ugyanis az énekes srác állt ott, immáron átöltözve. Rám kacsintott, aztán visszarántott magához és egymással szemben folytattuk a táncunkat. Ő se volt már józan, velem ellentétben, akit a meglepetés eléggé észhez térített. Szinte összeért az orrunk és úgy vonaglottunk egymáshoz tapadva, mint a tinik a diszkóban. Szemérmetlen és izgató volt a srác, nekem pedig pont ez kellett, hogy ne Jared járjon a fejemben. Csókolóztunk és táncoltunk egész este, aztán ahogy kezdtünk fáradni, jött a szokásos kérdés.

-Megyünk? – súgta a fülembe tánc közben

Pár héttel ezelőtt simán igent mondtam volna, de most hirtelen nem volt ehhez az egészhez kedvem. Hiába volt jó pasi, taszított ez a stílus és az is, hogy ilyen lánynak néz. Elegem volt ebből az egészből, nekem Jared kell a kurva életbe!

-Keress mást – súgtam vissza, majd faképnél hagytam

Nara valami sráccal smárolt az egyik asztalnál, nem akartam még zavarni, úgyhogy egyedül mentem ki a klub mögé, hogy végre egy kis friss levegőt szívhassak. Zúgott a fülem, csípte még a szememet a benti füst, ráadásul a fejem is megfájdult már. Nincs is jobb alkalom arra a faszira gondolni aki átvert. Folyamatosan bekúszott a fejembe és semmit nem tehettem ellene. Baromira sajnáltam magamat, de egyúttal tudtam is, hogy szánalmas vagyok. Biztos 1000 meg 1 lánynak mondta már ugyanezeket a szavakat, ugyanezekkel a gesztusokkal, miért pont az én esetemben lett volna őszinte? Ennyire naiv én sem vagyok, bár nyilván jó lenne ezt hinni. Csak hallani akartam a hangját vagy szimplán veszekedni vele egy nagyot, már az is elég lenne. Ha nem törölte volna ki Hank a számát, már tuti felhívtam volna. Elővettem a telefonomat és bekapcsoltam, hátha történt valami azóta, hogy mérgemben megszakítottam minden kapcsolatot a külvilággal. Pár hívás ilyen-olyan számokról és egy sms, szintén ismeretlenről.

„Nem akarom, hogy haragudj rám, beszéljünk. Folyton hívlak, de nem veszed fel…J”

Mégiscsak hozzá tartozott az a szám. Annyira még bódult voltam, hogy sutba dobva a mérgemet és talán méltóságomat, megnyomtam a hívó gombot. Azt se tudtam milyen városban vagy időzónában van, csak kalapáló szívvel vártam, hogy megszakítsa azt az idegesítő monoton búgást.

-Na végre, jól vagy?

- Persze, csak … kikapcsoltam a telómat – neki se kell tudnia minden részletet

- De miért nem vetted fel, amikor hívtalak?

- Szerinted? Nem igazán akartam veled beszélni – mondtam mérgesen

- Mi itt vagyunk New Yorkban. Megvolt a koncert, most meg csak pihenek – váltott témát

- Mi meg eljöttünk bulizni Narával, de szerintem lassan megyünk is

- Na és bepasiztál? – kérdezte könnyednek szánt hangon

- Nem a te dolgod

- Szóval igen. Hát nem tartott sokáig – keményedett meg a hangja

- Egyáltalán semmi közöd nincs ahhoz, hogy mit csinálok – vágtam vissza

- Tény, hogy azt mondtam ne várj rám, de gondoltam kicsit bánkódsz vagy valami

- Nem tartozik rád, de szenvedtem. Kurvára szenvedtem az egész kocsiúton és kicsit el akartam terelni a figyelmemet rólad, de nem jött össze. Lett volna rá lehetőségem, de amint becsuktam a szememet, ott termettél. És ezt abba kéne hagynod! – kiabáltam a telefonba

- Nem tehetek arról, hogy folyton rám gondolsz. Én elmondtam nyíltan, hogy nem tudom vállalni ezt az egészet. Mi a francot akarsz még? – kérdezte ingerülten

- Minek hívogatsz meg smsezel akkor? Hagyjuk békén egymást, mert máskülönben nem fog menni

- De nem tudlak békén hagyni, értsd már meg

- Te meg azt fogd fel, hogy ez nekem is kurva szar – kezdtek el potyogni a könnyeim

- Nem akarok veszekedni megint – folytatta kicsit higgadtabban

- Hát engem sem tesz boldoggá

- Én most… most lefekszem aludni. Bocs hogy hívtalak. Vigyázz magadra, szia- köszönt el és kinyomta a telefont

Sokkal előrébb nem lettem, de legalább beszéltünk és láthatóan tényleg fontos vagyok neki.

-Akkor baszódj meg! – vágódott ki mellettem a klub ajtaja és egy nagyon dühös csaj kiabált visszafelé

- Látom neked is jó estéd van – mondtam, mire összerezzent és megfordult

- Jaj nem láttalak, bocsi. Egyébként jah, piros betűs lesz a naptáramban – fintorgott és ő is rágyújtott egy cigire

- Pasi?

- Csaj… még rosszabb, mint a pasi, higgy nekem. Tied is itt van?

- Inkább itt – emeltem fel a telómat

- Ááá… mobil veszekedés. A kedvencem

- Jah, rém izgalmas

- Egyedül jöttél?

- Nem, barátnőm bent smárol egy sráccal

- Nem láttalak még erre felé

- San Francisco-ban élek, csak eljöttünk kicsit kiengedni a gőzt. De hát ezektől sehol nincs nyugta az embernek – böktem a mobilomra

- Nilla – nyújtott kezet a kicsit hippis csaj

- Noa

- Visszamegyünk, vagy még akarod szidni a világot? – kérdezte mosolyogva és belém karolt

- Áhh, egy időre kifogytam, meg amúgy is lesz még időm. Mehetünk

Félelmetes lány volt, első perctől kezdve a magánéletemben vájkált, de nem éreztem tolakodónak. Egy idegennek sokkal könnyebb néha elmondani valamit, mint akár a legjobb barátnődnek, aki jelen esetben egy szőke raszta hajú srác szájából lóg ki. Annyit mondtam, Jaredről, hogy sokat utazik és híres, és ezért nehéz a dolog, ami szerinte faszság

-Azt mondtad író vagy, nem?

-Igen, mert?

- Írni lehet gépről is. Én fognám magam és velük utaznék. Örülj neki, hogy nem orvos vagy vagy ilyesmi, aki helyhez kötött.

- De… nem hiszem, hogy ezt akarná

-Hinni a templomban kell szívem. Ez ez a helyzet, amikor a sarkadra kell állni és kitalálni, hogy mit akarsz, ha pedig megvan, akkor mindent megtenni érte. Annyira túlkombinálják a dolgokat az emberek – fonta össze maga előtt a kezét és hátradőlt

- Tudom, hogy igazad van, de ezt én nem tudom megcsinálni

- Aztán miért nem? Ne töketlenkedjél már Noa! – csattant fel

A kocsma lassan bezárt, Nara hazament a sráccal, Nillával pedig a városban sétálgattunk és dumáltunk.

-Egy dologra felelj nekem – mondta egy pizza szeleten nyammogva

- Na?

-Azt mondod félsz, hogy megbánt és padlóra kerülsz, ugye?

- Igen

- Hány éves is vagy?

- Jó, tudom most az jön, hogy fiatalon kell ilyeneket csinálni, és szoktam is, hidd el. De nála nem merek kockáztatni. Csúnyán beleestem…

- De ha már ennyire odavagy érte akkor mindegy! Inkább ülsz otthon és siratod?! Tény, hogy nem lesz összetörve a szíved, de élni se fogsz egy percig sem. Ezen gondolkozz el

- Neked volt már ilyen tapasztalatod? – vontam fel a szemöldököm

- A mostani barátnőm, Amy is ilyesmi volt. Nem akartam belemenni, mert kb. mindenki ismeri itt New Orleans-ban, totál központi figura. Ja és biszex. Szóval nem csak a csajoktól kell tartanom, hanem az idióta fasziktól is

- Akkor neked se volt egyszerű… Jó igazából tudom, hogy mindenkinek igaza van körülöttem, aki ezt javasolja, csak össze kéne már szednem magamat ehhez

- Hol van most a srác?

- Tegnap még New Yorkban volt, de ma ki tudja hol ébred…

- Mi lenne, ha kiderítenéd, és odarepülnél? – jelent meg egy cinkos mosoly az arcán

- Akkor nem lenne munkám – nevettem fel

- Viszont azzal a pasival lennél, akiért odavagy

- Mi lenne, ha várnék egy kicsit, és ha tuti lenne, hogy mondjuk nem küldene el, akkor bejátszanám ezt. Tudod, ha hívogatna meg ilyenek

- Nem te mondtad neki, hogy hagyjon békén?

- De, viszont ha megfogadja ezt, akkor nincs eléggé oda értem

- Úristen… na ezért őrjítik meg a nők a pasikat, látod? Mondasz neki valamit, de ha azt csinálja, akkor szemét. Ugye érzed az ellentmondást csibém?

- Jó hát lány vagyok. A génjeimben kódolva van a kombinálási hajlam

- Ez hülyeség és csak a gyáva csajok kifogása. Ki tudod deríteni hol van?

- Hát éppen fel tudom hívni a menedzserét – feleltem a szám szélét harapdálva

- Na, akkor hajrá. Mire vársz?

- Hajnali 5 óra van Nilla

- Tényleg. Hupsz. Akkor írj neki smst

- Vagy inkább várok 3 órát, hogy emberi idő legyen

- Nem New Yorkban vannak? Akkor ott 1 órával több van – okoskodott vigyorogva

- Hú, akkor ott már 6 óra van – fintorogtam

- Bizonyám. Na mit csináljunk a következő 2 órában? – karolt belém

- Én mindjárt elalszom

- Jaj ne csináld már. Nem azért jöttél, hogy aludjál – rángatott meg

- Az igaz, de tegnap egész nap és éjszaka vezettünk

- Ha gondolod felmehetünk hozzám. 10 percre lakom innen – bökött az egyik utca felé

- Oké. Mindenképpen asszisztálni akarsz a híváshoz, mi?

- Ki nem hagynám – vigyorgott töretlenül

Eszméletlenül jó lakása volt Nillának, inkább egy hangár volt, 1 terű, magas és nagyon világos. Polcokkal, ilyen-olyan függönyökkel és paravánokkal volt részekre osztva az egész hely. Kb. a közepére oda volt baszva egy nagy kád, felette egy kör alakú karnis és csipkés függönnyel volt eltakarva. Állati!

-Tetszik? – szólalt meg a fülem mellől

- Imádom, baromi jól néz ki – áradoztam

- Köszi. Le akarsz feküdni? Abban a sarokban van egy matrac - mutatott az egyik paraván mögé

- Igen, az jó lenne. Köszi – mosolyogtam hálásan

Pillanatok alatt elaludtam és valamikor dél körül ébresztett a telefonom. Nara hívott, hogy hol vagyok, előtte pedig Jared írt még valamikor kora hajnalban, de csak most vettem észre…