7. New York

Én kitartóan pakolom fel a részeket, de néha 1-1 komment nem bántana meg ám :D

Elég simán ment a búcsúzkodás, nem akartam pityogós picsa lenni, úgyhogy egy hosszabb csók után elköszöntünk egymástól. Még nem éltem bele magam ebbe az egészbe, volt elég dolgom enélkül is.

Másnap korán indult a gépem haza, szerencsére anyáék belementek az egy nappal későbbi karácsonyozásba, bár szerintem csak azért, mert tesóm se tudott hamarabb hazarepülni. Ő épp Németországban dolgozik a család becsületén és fényezi a saját glóriáját.

Csak apróságokat vettem mindenkinek, ráadásul nem is maradok sokáig, úgyhogy egy kézipoggyászon kívül semmim nem volt. Kicsit kilógtam az 50 kilós bőröndös emberek közül, de nem izgatott különösebben. Az már sokkal inkább, hogy mindenki be volt sózva, lökdösték egymást az emberek, türelmetlenül nyomultak minden irányba, mintha legalábbis számítana, hogy ki mikor száll fel a gépre. Idióták.

Nagy nehezen beküzdöttem magam az ülésembe, szerencsére az ablak mellé szólt a jegyem, úgyhogy el tudtam foglalni magamat. Kicsit aludnom is sikerült, a szomszédom bökdösésére ébredtem, miszerint kapcsoljam be az övemet, mert mindjárt leszállunk. Próbáltam egy udvarias mosolyt küldeni felé, de inkább grimasz lett. Nem szeretem a bökdösést, azt meg pláne nem, ha felkeltenek. Elég duli-fuli hangulatban szálltam le, de legalább a csomagra várók népes táborához nem kellett csatlakoznom. Apa kijött elém, bár a karácsonyfás NOA táblát nem igen tudtam mire vélni.

-Szia apu. Hát ez? – öleltem meg

- Ezt a barátnőid csinálták és megkértek, hogy hozzam el, ha már ők nem tudtak eljönni

- Jaj de édesek – vettem kézbe az alkotást

Tényleg az összes barátnőm rajzolt és írt rá valamit, ami elmondhatatlanul jól esett, pláne ennyi különtöltött idő után. Otthon már minden készen állt az ünneplésre, anya kivételesen nem csinált 8 féle kaját, csak annyit, amennyi kell. Viszont több ajándék volt a fa alatt, mint szokott. Scott előttem pár órával érkezett, de még mindig az élménybeszámolónál tartottak, alig tűnt fel, hogy én is hazamentem. Igazából megszoktam már, úgyhogy inkább bevonultam a régi szobámba és kipakoltam a táskámat. Miután kivittem a kis csomagokat, felhívtam a csajokat és megbeszéltünk egy másnapi villás reggelit Naránál. Ez feldobott egy kicsit, de amúgy eléggé a béka segge alatt volt a kedvem és ezen a drága családom se nagyon változtatott. Apa ugyan kérdezgetett néha, de bármit mondtam, Scott-nak sikerült rákontrázni. Inkább otthagytam őket és elmentem fürdeni, mert már jócskán elmúlt 6 óra, a rokonok pedig mindig 7 körül jönnek.

Már a hajszárításnál tartottam, amikor Kieran-tól jött egy sms:

„Landoltam Tokióban, mindenki furán néz rám. :D Remélem megtalálom a szállásomat… Csók”

Mosolyogva pötyögtem neki a választ:

„Szerintem ez genetika, de majd kideríted. J Vigyázz magadra! N”

Miután végeztem mindennel, kimentem megnézni, hogy kell-e anyunak segíteni valamit.

-Már megvagyok mindennel, reggel 6 óta csinálom – tette hozzá, mintha legalábbis az én hibám lenne vagy valaki kérdezte volna…

Nagymamámnak örültem legjobban az este folyamán, talán ő volt hozzám a legközelebb az egész családból. Kicsi koromban sokat voltam nála, csomó állata volt, amit imádtam.

-Hogy vagy Noácskám? – ölelt magához boldogan

- Köszönöm jól. És te? Le vagy fogyva

- Jajj ne mondj ilyeneket, mert még elhiszem – legyintett kacagva

- Tetszeni akarsz a pasiknak, mi? – kérdeztem vigyorogva, mire csak rám kacsintott

- Boldog vagy San Francisco-ban, kicsim? – vette halkabbra a hangját

- Igazság szerint igen. Nagyon jó a munkám, vannak barátaim és egy tök jó lakásom

- És a fiúkkal mi a helyzet? – kérdezte még halkabban, mintha legalábbis valami államtitok lenne

- Hát mami, fiúk vannak is meg nem is. Alakul valami, de még nem akarom elkiabálni

- Én csak azt mondom kicsim, hogy most élsz. Mindenbe bele kell ugrani, ami egy kicsit is érdekel. Nekem bejött – mosolygott rám

A 70-es évei végén járt, de még most is ugyanolyan energikus volt, mint régen. Egész életében óvónőként dolgozott, majd létrehozta a saját oviját kezdetben egészséges, majd később sérült gyerekeknek is. Imádta őket és azt mondta, hogy az ő szeretetük élteti. Neki el is hittem.

- Na és miféle munkád van? Ugye írsz? – nézett rám szigorúan

- Igen, írok. Egy kulturális lapnál vagyok és egyre nagyobb feladatokat kapok. Képzeld, januárban enyém lesz a címlap sztori, ráadásul az egyik kedven zenekarom énekesével fogok interjút készíteni – újságoltam boldogan

- Ez fantasztikus kicsim! Ügyes vagy! – szorította meg a kezem izgatottan

- Nagyon várom már

- És milyen zenekar? Megmutatod? – csillantak fel a szemei

Ő is imádta a zenét, akárcsak én, sokszor mutattam neki az aktuális kedvenceimet, amiket nem egyszer le is töltetett velem utána. Beosontunk a szobámba és lejátszottam neki pár dalt. Nem lepődtem meg, hogy tetszettek neki.

Ezután már semmi nem tudta a kedvemet szegni, mamival folyton összemosolyogtunk az asztalnál, már-már cinkostársak voltunk.

Másnap reggel már 7-kor kipattantak a szemeim, úgyhogy gyorsan összekaptam magamat, becsomagoltam a lányok ajándékait és már otthon se voltam. Volt még egy kis időm, úgyhogy sétáltam mielőtt Narához mentem. Szerettem New York-ot, de most már valahogy jobban kötődtem Frisco-hoz, sokkal inkább az otthonomnak éreztem. 9 óra körül már Naránál voltam, kávéztunk, beszélgettünk és vártuk a többieket.

-Annyira hiányzol basszus. Az évfolyamon nagyítóval se lehet épeszű embert találni. Kromoszómahiányos mind – jelentette ki feldúltan miközben gyümölcsöket dobált a turmixba

- Jó hát ezt a pár hónapot már fél lábon is kibírod. Aztán jöhetsz mondjuk… hmm nem is tudom… San Francisco-ba – somolyogtam rá

- Jaj tudod jól, hogy apánál kell dolgoznom diploma után

Nara apja az egyik legnagyobb könyvkiadó volt az államokban, és fiúgyerek híján belőle akarta kinevelni az utódját. Egyébként imádták egymást, de ebben hajthatatlan volt az öreg.

-Szóval nem gondolta meg magát

- Pff.. előbb jelenti be Keith Richards, hogy buzi, mint hogy apám békén hagy. Na mindegy, majd kihozom belőle a legjobbat. Te melód milyen?

Órákon keresztül dumáltunk, Janie és Grace is csatlakozott hozzánk, úgyhogy teljes volt a csapat. Elmeséltem nekik Kieran-t is, de elég megosztott volt a társaság. Nara szerint hülyeséget csináltam, mert tuti nem fogja kibírni egyedül Japánban, a többiek viszont el voltak olvadva tőle. Jellemző. Mindketten boldog párkapcsolatban élnek már évek óta és minden tökéletes. Imádom. Nem véletlenül Nara a legjobb barátom. Ő két lábbal a földön él, nem fantáziál feleslegesen, nem kombinál, éppen ezért tök reálisan látja a világot.

-Amúgy Stan csomót érdeklődik felőled – jegyezte meg Nara miközben már a romokat takarítottuk el

Hát igen, Stan. Egyike volt azon 2, „őrülten beleestem” pasiknak az életemben, akik megbolondítottak. Kicsit több mint 1 évig voltunk együtt, az egyetem harmadik napján jöttünk össze. Tipikus se hall se lát korszak volt, de boldog voltam. Már amennyire fel tudtam fogni, hogy mi történik körülöttem. Aztán sikeresen megcsalt valami spanyol cserediák picsával. Azóta nem álltam szóba vele, pedig hívott, írt, virágot küldött meg minden szar.

-Nagyszerű. Mondtál neki valamit?

- Annyit hogy nagyon boldog vagy a túlparton – vigyorgott barátnőm

- Helyes

- Nem beszéltek továbbra se?

- Néha ír még mindig, de nem válaszolok neki

Láthatóan örült neki, mivel elmondása szerint totál kezelhetetlen voltam akkoriban, és csak akkor „kapott vissza”, amikor szakítottunk.

4 óra körül indultam el haza, de megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk bulizni valamerre. Nem volt még kezdem hazamenni, úgyhogy a városban kóboroltam, bementem a kedvenc kávézómba és a legjobb boltokba is. Kieran csomó sms-t írt, meg is lepődtem ezen a nagy buzgóságon. Megtalálta a szállást és az a meló is megvan, amire számított, úgyhogy minimum 1 hónapig maradt. Fasza. Na pont ezért nem éltem bele magamat.

Másnap este nagyon rákészültem a bulira, felvettem egy igen kivágott felsőt és a sminkem is erősebb volt a szokásosnál. Nara elhívta pár barátnőjét, akiket csak látásból ismertem, de hamar összebarátkoztunk. Egy bárban indítottunk, aztán körbejártuk a kedvenc helyeinket, bár egy idő után már nem igen tudtuk épp hol vagyunk. Pár törzshelyünkön 1-1 puszi után beengedtek minket a biztonságiak, amit tetemes alkohol fogyasztással honoráltuk… Jól járt a klub. Épp a sokadik mojito-mat kortyolgattam, amikor valaki megsimogatta a hátamat. Kíváncsian fordultam hátra, de nem volt épp kellemes a meglepetés.

-Na már csak te hiányoztál – fintorogtam és visszafordultam a piámhoz

- Gyere ki, szeretnék veled beszélni

- Hagyjál engem békén – rántottam ki a kezem az övéből

- Légy szíves. Utána nem zargatlak

- Utállak – néztem rá mérgesen, de kimentem vele a klub teraszára

- Csak szeretném ha tudnád, hogy nagyon sajnálom

- Tudom, kismilliószor írtad, morzéztad, füstjelezted és hasonlók. De abból, hogy nem válaszoltam, szerintem egyértelmű, hogy leszarom. Pláne ennyi idő után. Mit izgat, hogy mit gondolok?

- Noa bazd meg, nem állsz velem szóba évek óta. Hogy a fenébe ne izgatna? – gyújtott rá idegesen

- Mert megbántottál és csalódtam benned. Nálam csak nagyon keveseknek van második esély és amint látod, te nem tartozol közéjük – böktem a mellkasára.

Amilyen piás voltam, olyan hamar józanított ki Stan és a hideg levegő.

-Akkor ennyi? Soha nem fogunk már úgy beszélgetni vagy kávézni, mint régen?

- Te ezt komolyan kérdezed?

- Igen

- Akkor a válasz nem. Értsd már meg, hogy nem akarlak látni. Arra emlékeztetsz, hogy mekkora idióta voltam akkor és ez kurvára nem jó érzés – gyűltek a szemembe könnyek

Látszott rajta, hogy tényleg bántja a dolog, de nem tudtam mit kezdeni vele. Nekem akkor is jobban fájt, mint neki.

-Rendben, nem kereslek akkor többé. Remélem találsz valakit, aki rendesen bánik veled – mondta halkan és ott hagyott

Teljesen elment a kedvem a bulitól, úgyhogy inkább hazamentem. Semmi másra nem vágytam, csak hogy megint Frisco-ban legyek, írjak és élhessem a nyugis életemet. New York már túl sok nekem.

Fülig érő szájjal szálltam le a San Francisco-i reptéren, ahol Ruby már türelmetlenül várt rám. Váltottunk pár e-mailt, amíg távol voltam, őt pedig természetesen minden apró részlet érdekelt Stan-ről és az „elcseszett családomról”. Amíg ő hazafuvarozott, én megállás nélkül beszéltem, a végé pedig annyit mondott, hogy hogyha kezdene olyan lenni, mint az én anyám, akkor rúgjam seggbe.

-Annyira azért nem rossz, csak vannak ilyen hülyeségei – mondtam nevetve

- Nem érdekel, akkor is tedd meg nekem ezt

Elmondhatatlanul jó érzés volt megint a saját lakásomban lenni, végigjártam az összes helységet és vigyorogtam, mint valami elmebeteg.

A napok gyorsan teltek, a szilveszter is elrepült és már megint január volt. Nem szeretem ezt a hónapot, mindenki olyan nyomott, mintha az egész világ gondja-baja az ő vállán lenne. Egyre közelebb volt a Jared-es interjú is, aminek gondolatára mindig összeugrott a gyomrom. Egyik nap épp a szerkesztőségben voltam, amikor jött egy sms Kieran-től, hogy mennyire hiányzom neki meg, a japán lányok tök egyformák és egyik se ér a nyomomba. Hazudós volt, de azért jól esett. Kiderült, hogy csak 1 hónapig marad kint, mert nem jöttek be a számításai és a város se tetszett neki annyira.

Én épp a szerkesztőségben tengtem-lengtem, nem volt kedvem belefogni még egy cikkbe, úgyhogy csak a csajok között ingáztam. Mindenki elég laza volt, a monitorokon leginkább a Facebook és a Twitter ment. Látszik, hogy Tom épp nincs bent…

-Mi a picsa… - álltam meg Linda mellett, mintha legalábbis ajtónak ütköztem volna

Valami japán online újságot olvasgatott, engem pedig pillanatok alatt elöntött a méreg.

Stan

6. Nem is én lennék...

Most már van időm írni, úgyhogy itt is vannak a jómadarak :D puszik.

ja és kicsit 18+ ;)

Nagyjából 3 centire voltunk egymástól, éreztem az orrából kiáramló levegőt, a szívem pedig olyan hangosan dübörgött, hogy szerintem ő is meghallotta. A keze továbbra is a csípőmön pihent, de az istenért nem mozdult vagy éppen szólalt volna meg.

-Jól érezted magad? – kérdezetem totál idiótán, csak hogy ne legyen akkora csend

- Igen, nagyon. Remélem megismételjük még – suttogta

- Miért beszélsz ilyen halkan? – mosolyodtam el

- Sötétben mindig suttogok, nem tudom miért

Nem tudtam mi tévő legyek, nem akartam összekavarni vele, pláne így, hogy elmegy, de annyira vonzottak az ajkai, hogy az már fájt.

-Noa… én… szóval hidd el, hogy veled akarok lenni - makogott pár perc után

- Hmm… oké

- Jajj baszki… úgy értem, hogy baromi vonzó vagy és imádok veled lenni, de semmi értelme nem lenne most összegabalyodnunk. Fontosabb vagy annál, mint hog

y egyszer dugjunk és annyi. Érted mit akarok?

- Igen, persze. Hülyeség volt, hogy marasztaltalak – ültem fel az ágyban

- Nem, nem. Akkor nem érted – hajolt mögém

- Nem tudom mennyi időre megyek Japánba, az is lehet, hogy pár hét után hazajövök. Mi lenne, ha… tudod…megpróbálnánk.

Kitágult szemekkel néztem rá, egészen addig azt hitte

m, hogy le akar rázni, de e helyett pont hogy össze akart velem jönni.

-Távkapcsolatot akarsz vagy csak egy jó indokot, hogy lefektess? – vontam fel a szemöldököm mosolyogva

- Az egyikből következik a másik – felelte vigyorogva, mire hozzávágtam egy párnát

- Na de most komolyan Noa. Mit gondolsz?

- Nem is tudom. Nekem soha nem jött be ez a skype-on tartjuk a kapcsolatot dolog

- Egy próbát se ér meg?

- Figyelj Kieran, te mondtad, hogy mindenféle csajjal összeszűröd a levet az utazgatásaid közben. Miért lenne ez most másként?

- Mert azt mondom – közölte magától értetődően

- Aham… Mi lenne ha visszatérnénk erre miután hazajöttél?

- Nem akarom, hogy közben valaki levadásszon téged – magyarázta miközben mindenféle mintát rajzolt a hátamra

- Nem vagyok nyúl, hogy levadásszanak – fintorogtam

, amin persze jót derült

A térdemet átölelve ültem az ágyon és agyaltam a hallottakon, miközben ő mögöttem ült, fejét a hátamnak döntve. A szívem igent mondott volna, de az agyam sikítva tiltakozott. Csak a szokásos Noa féle balfaszság.

Kieran nem szólt semmit, gondolom a válaszomra várt, de különböző cselekkel azért rendesen hatással volt rám. Például el kezdte puszilgatni a vállamat és a nyakamat, miközben végig simított gerincem vonalán. Egy pántos trikó volt rajtam, úgyhogy a tetoválásomhoz is hozzáfért, sokáig el is időzött rajta, amivel totálisan az őrületbe kergetett. Gondolkodni persze már rég nem tudtam, helyette a fejemet hátravetve élveztem, ahogyan kényeztet.

-Ez így baromira nem ér, remélem tudod – nyögtem miután

szembefordított magával

- Ha éppen tudni akarod, te is kikészítesz engem – lehelte a fülem mellett

Itt pattant el nálam a cérna. Utánam az özönvíz jelleggel a tarkójánál fogva magamhoz húztam, hogy végre megcsókolhassam. Belemosolygott a hevességembe, de hamar felvette a tempómat és már ő döntött hátra az ágyra, majd tornyosult fölém. Az egész testem bizsergett, ott csókoltuk és simogattuk egymást, ahol csak lehetett, ráadásul róla már a trikó is lekerült. A karmai elég izmosak voltak, de volt egy ki hasa, amit imádtam, ráadásul őt tényleg akartam, nem úgy mint annó pl. Milo-t. Azt hittem felrobbanok, annyira vágytam már rá, de ő továbbra is csak simogatott, csókolt, viszont egyre hevesebben. Szeg

énynek már most össze-vissza karmolásztam a hátát, de valahol muszáj volt levezetnem a bennem tomboló indulatokat. Hirtelen helyet cseréltünk, végre én voltam felül, ezzel is „kínozva” őt. Lassan köröztem a csípőmmel az ölében, mire türelmetlen morgások hagyták el a száját és a derekamba vájta a körmeit. Lehajoltam hozzá egy újabb csókra, ami csak még tovább fokozta a vágyát. Rólam is lehúzta a felsőmet, majd a hátamra döntött és a bugyimtól is megszabadított. Szerintem mindketten elégnek ítéltük az előjátékot, mert pillanatokon belül már bennem volt. Egyszerre nyögtünk fel, majd a kezdetben lassú mozdulatok egyre gyorsabbá és akaratosabbá váltak. Egyikünk se bírta sokáig az édes kínzást, pár percen belül ránk szakadt az ég az összes csillagával együtt.

-Noa… mennem kell – simogatta meg Kieran reggel az arcom

Álmosan pislogtam először rá, majd az órára, utána megi

nt rá.

-Még csak 7 óra van, ráadásul karácsony. Hova mész ilyenkor? – tornáztam fel magamat

- 8-ra az orvosomnál kell lennem, csomó oltást kapok az utazás miatt

- Hát jó – motyogtam legörbült szájjal, mire az állam alá nyúlt és megcsókolt

- Este még átugrok, jó?

Némán bólintottam, majd kikászálódtam az ágyból, hogy kikísérjem.

-Ugye nem gondoltad meg magadat? – kérdeztem fé

lve

- Jaj dehogyis. A tegnap éjszaka csak megerősített – somolygott és a derekam után nyúlt

- Akkor jó. Na tipli, nehogy aztán elkapj valami Japán nyavalyát – mosolyogtam fáradtan

- Este jövök – nyomott egy puszit a számra és ott se volt

Nagy ásítások közepette visszacsoszogtam a szobámba és bedőltem az ágyamba. Valamikor dél körül keltem a telefonomra, amin Ruby neve villogott.

-Na milyen volt a vacsi? – kérdezte izgatottan

- Hello neked is – motyogtam kábán

- Húú, szex volt – közölte

- Ezt meg honnan tudod??

- Hát ha eddig aludtál, akkor valami nagyon kifárasztott az éjjel

Gőzöm sincs honnan érez rá ilyen dolgokra, de ez már nem az első alkalom volt.

-Találkozunk egy kávéra? Elmesélek mindent

- Simán. 1-kor a Monroe-ban?

- Legyen inkább 2. Még össze kell kapnom magamat

- Jó, de fél 4-kor föl kell szednem Ben-t az oviból

- Oké. Puszi – nyomtam ki a telefont és visszadőltem az ágyba

Igazából ki kellett volna ugranom a bőrömből örömömben, de valami mégse volt okés. Nem akarom Japánt. Tuti összeakad valami vágott szemű bigével, aki elcsavarja a fejét. Az este után tudom mekkora igénye van a szexre, esélytelen, hogy hetekig kibírja. Folyton ezt csinálom…

Kedvetlenül ballagtam a kávézó felé, ahol Ruby már mindent tudóan vigyorgott rám.

-Na mi ez a fej drágaság? Nem teljesített jól a pasi? – vágot

t egyből a közepébe, én pedig mesélni kezdtem

- Teneked mi a fasz bajod van? – kérdezte a végén felháborodva

- Az a bajom, hogy minek kellett még a hülye Japán előtt ezt csinálnunk?

- Azért baszki mert nem akarja, hogy mással legyél. Hidd el, hogy ő se fog félrekefélni

- Honnan tudod ilyen biztosan? Alig ismered

- Annyit tudok róla, hogy normális srác. Hagyd abba a

folytonos aggódást. Totál tönkreteszed az egész izgalmát és hangulatát – rázta meg a fejét dühösen

Ruby kezdett olyan lenni nekem Frisco-ban, mint Nara otthon, amit nagyra értékeltem. Most is igaza volt, hogy helyrerakott.

-Jó, tudom, hogy igazad van

- Na azért. És ne csak mondd, hanem hidd is el. Mikor utazik?

- Holnap, de este még találkozunk – mosolyodtam el rá

gondolva

Annyit nyavalyogtam, hogy máris idő volt, úgyhogy együtt elmentünk Ben-ért az oviba, majd én haza ők pedig Ruby férjéhez az irodába.

Kieran 8 óra körül esett be, teljesen kimerülve, mivel egész nap rohangált és intézkedett, ráadásul még be se pakolt rendesen.

-Bocs hogy csak most, de kiderült, hogy valami nincs rendben repjegyemmel, és karácsony lévén alig dolgozott valaki. Vagy 2 órán át dekkoltam abba szaros utazási irodában

- De már minden oké? – kérdeztem bár önző módon egy „n

em”-nek örültem volna a legjobban

- Igen, holnap 11-kor megy a gépem – bólintott és elterült a kanapémon

Zavartan ácsorogtam előtte, totál idiótán éreztem magamat, aztán mosolyogva maga mellé húzott.

-Mit csináltál ma?

- Hmm… nem sokat. Találkoztam Ruby-val, utána megírtam a

z egyik cikket, ami a következő számba megy. Kb. ennyire voltam képes. Holnap reggel pedig megyek haza.

- Gondolom kivételesen nem a körömlakkok titkairól beszéltetek Ruby-val – röhögcsélt mögöttem

- Nem, tényleg volt más témánk. Tudod kezdünk áttérni a hajfestékekre

- Na de most komolyan. Tudom mennyit számít neked a véleménye, úgyhogy érdekel, hogy van-e félnivalóm vagy nincs

- Drágám, szerinted ha bármi rosszat mondott volna rólad, akkor most itt lennénk? – ültem fel grimaszolva

- Ki tudja. Lehet, hogy valami hosszú távú tervet eszeltetek ki

- Hát te hülye vagy – állapítottam meg, majd inkább megcsókoltam, hogy elhallgatassam

Ruby-nak igaza volt, túlkombináltam ezt az egészet. Kieran jó srác és nem lesz semmi gáz.

5. Bagoly

Sziasztok drágáim! Bocsánat a hosszú szünetért, de vizsgáztam összevissza. A lényeg, hogy itt vannak Noáék, szeressétek őket naggggyon! (:

-Amikor Haiti-n voltam, láttam, hogy valami szőke fazon körül rengeteg gyerek van. Odamentem és láttam, hogy ő fotózza a kicsiket. Dumáltunk, kicsit produkálta magát és kb. ennyi

- De akkor miért mondod, hogy nem olyan, mint gondolom? – értetlenkedtem

- Nem tom. Fura az egész gyerek. Vagy 3 órán keresztül beszélgettünk, de nem tudtam eldönteni, hogy szimpatikus-e vagy feláll a hátamon a szőr tőle. Tipikusan olyan „kedves, de nem őszinte” típus nekem. Szóval csak óvatosan vele

- Oké, majd meglátjuk – zártam le

- Amúgy jövő héten kedden, 25-én utazom, addig még meggondolhatod magadat

- Karácsonykor mész? – kérdeztem csodálkozva

- Nekem ez annyira nem nagy ünnep. Anyáékkal nem beszélek,

a nővérem pedig Norvégiában él, vele majd skype-olok valamikor

-Ohh… ezt nem tudtam. Akkor meg vagy hívva 23-ára hozzám karácsonyozni – mondtam hirtelen

Imádtam az évnek ezt a részét és nem akartam, hogy Kieran kimaradjon egy ilyen csodából. Oké, hogy felnőtt, de ez akkor tök szomorú nekem.

-Nehogy megsajnálj már. Biztos van neked is elég dolgod és én is rohangálni fogok – terelt egyből

- Nem érdekel. 23-án este 7-kor ott állsz az ajtóban, megfürödve, megborotválkozva, szép ruhában, különben nagyon megharagszok – közöltem vele nagy komolyan, mire fújtatott egyet, de beleegyezett

Nagyon elégedett voltam magammal, ennél jobb befejezése nem is lehetett volna a napnak.

Tom elég rendesen ellátott melóval, úgyhogy a napok csak úgy repültek egymás után, én pedig azon kaptam magam, hogy az egyik bevásárlóközpontban tologatom a majdnem fullig pakolt kis kocsimat. Amúgy elég nagy volt a szám a meghívást illetően, mivel főzni egyáltalán nem tudtam… Ruby viszont igen. Amíg ő a főételt csinálta, én tésztát gyúrtam, csillagokat szaggattam és ehhez hasonlók. A hifiből Frank Sinatra féle karácsonyi dalok szóltak, és amíg sültek a sütik, én feldíszítettem az egész lakást. Ruby szem forgatva figyelte, ahogy fülig érő vigyorral aggattam az égősorokat ahová csak tudtam. 6 óra körül lettünk készen, de akkor már minden tökéletes volt. A kaja, a lakás, a terítés, csak én voltam kicsit leharcolva. Hatalmas köszönömök mellett tereltem ki Ruby-t a lakásból, majd fénysebességgel készülődni kezdtem. Ahogy dobáltam ki a szekrényből a ruháimat, mondván, hogy egyik se megfelelő, megvilágosodtam.

-Mekkora egy idióta picsa vagyok – rogytam a ruhakupacra nevetve

Megint elragadott a hév és egy pasi a bűvkörébe vont. Párszor már előfordult velem, de mindegyik után megfogadtam, hogy többet nem lesz ilyen. Szerencsére most még előtte észhez tértem, úgyhogy visszafogtam magam. Egyszerű ruha, egyszerű smink, haj minden. De a dekorációból nem engedek. Végre megszűnt bennem az az idegesség, ami napok óta ott bujkált bennem, de nem tudtam, miért. Lenyugodva készülődtem és megint elöntött az a kiegyensúlyozott boldogság, amit úgy imádok. Néha nagyon elszalad velem a ló, de ha nem is magamtól, viszont észhez térek. Ezért is hiányzik annyira Nara, a legjobb barátnőm. Ő finomkodás nélkül helyrerakott, ha az kellett, de ő ott maradt az egyetemen New York-ban. Nagyon várom már, hogy találkozzunk karácsonykor.

19.00-kor aztán megszólalt a kaputelefonom, amin jót vigyorogtam. Amíg vártam, hogy őfelsége felérjem, végignéztem a lakáson és megállapítottam, hogy ha ettől nem szereti meg valaki a karácsonyt, akkor a Jézuska elmehet a francba a Télapóval a nyomában.

Kieran komolyan vette az öltözz ki felszólításomat, mert öltönyben feszített… Kicsit alulöltözöttnek éreztem magam, de a nagy csomag, amit cipelt, kicsit elterelte erről a figyelmemet.

-Szép jó estét. Megfelelően vagyok öltözve? – forgott körbe mosolyogva

- Tökéletesen, úgyhogy kapsz vacsit

- Aztaa. A Télapó háza a tiedhez képest egy könyvelő irodája – ámult el

Amíg ő nézelődött én a csomagot kerülgettem, próbáltam kitapogatni, hogy mi lehet benne, de rácsapott a kezemre.

-A-aa. Majd, ha átmentél a vacsora teszten – magyarázta nagy komolyan és a fa alá tette a sajátja mellé

- Most nagyon okosnak hiszed magad, igaz?

- Hát mondhatni – vigyorgott teli szájjal és ledobta magát a kanapéra

- Egyél sütit, addig hozok inni

Először Bécsben ittam forralt bort és annyira megszerettem, hogy azóta én is készítek karácsonykor, sokak legnagyobb döbbenetére. Kieran-nek is vittem egy bögrével.

-Azt hittem csak Európában forralt boroznak – szagolt bele csodálkozva

- Te mindent ismersz?

- Nem – rázta meg a fejér totálisan komolyan, amin jót mosolyogtam

- Remélem szereted a kacsát, mert azt készítettünk

- Kivel? Konyhatündérekkel?

- Ne gúnyolódj, hanem inkább örülj, hogy nem én főztem. Egy barátnőm, Ruby átjött segíteni. Viszont a sütiket én készítettem – húztam ki magam büszkén

- Az is valami – röhögött a bögréjébe

Sokat beszélgettünk vacsora előtt, elmondta, hogy a szülei nem szeretik az „életmódját”, ezért amikor ott hagyta az egyetemet azért, hogy utazgasson, megszakítottak vele minden kapcsolatot. A nővére mellette áll, de ő meg elköltözött a rénszarvasokhoz, úgyhogy nem olyan szoros a kapcsolatuk, mint szeretné. Teljesen új oldalát mutatta meg nekem, amin kicsit meglepődtem. Közel sem volt olyan tökös és pörgős, mint amilyennek megismertem. Látszott, hogy kényelmetlenül érzi magát, hogy ilyen sebezhetőnek láttam, úgyhogy hamar témát váltott.

-Azért éheztetsz, mert reméled, hogy idővel jobb lesz a kaja, mint a borok? – pattant fel mellőlem és a konyhába ment nyalakodni

- Cchh… fizikai képtelenség, hogy ez a kacsa ennél is jobb legyen, úgyhogy ülj le – húztam az asztalhoz, majd odahordtam a tálakat

Isteni volt a vacsora és láthatóan Kieran-t is átjárta a karácsonyi hangulat, bár az istenért se vallotta volna be.

-Mi újság a szívszerelmeddel? – kérdezte miután elégedetten hátradőlt

- Melyikkel? – vontam fel a szemöldököm

- „Closer to the eeeedge” – vonyította hamisan (http://www.youtube.com/watch?v=mLqHDhF-O28&ob=av2e)

- Jaa, hát semmi. Megvan az interjú időpontja és kb. ennyi. Január közepe ha éppen érdekel

- Nem igazán. Amúgy a tesója normálisabb. Vele egy klubban találkoztam Sydney-ben – említette meg tök mellékesen

- Te most szórakozol?

- Most nem. Ott szórakoztam – bólogatott és belekortyolt a sörébe vigyorogva

- Ki mindenkit ismersz még?

- Pff… mit tudom én. Nem érdekelnek ezek a dolgok – rázta meg a fejét

- Engem se izgatna, viszont csak híres emberekkel tudjuk eladni az újságot… Az elején mondtam Tom-nak, a főnökömnek, hogy próbáljunk meg új arcokat bevinni, de nem jött be. Azóta rá van kattanva a világsztárokra és bármit megtesz, bármennyit fizet, hogy 1-1 énekes vagy színész interjút adjon nekünk

- De ha ez nem tetszik, akkor miért csinálod ezt a melót? –kérdezte teljesen értetlenül

- Sokat tanulok ott és mindenféle kapcsolatra teszek szert, amik később még jól jöhetnek. Nem a Dash-től akarok nyugdíjba menni…

- Túl földhöz ragadt vagy – állapította meg, majd a fához sétált és odahozta az ajándékomat – Pont ezért kapod ezt a valamit. Én csináltam – nyújtotta át a dobozt

Elég nehéz volt, úgyhogy az asztalra tettem és bontogatni kezdtem. Ez fém darabokból készült bagoly volt benne.

-Nem akarom, hogy megváltozz, de nézd meg őt – bökött a madárra – Okos, megfontolt, de közben mégis tud repülni. Vegyél róla példát – mosolygott félszegen

Pár pillanatig ott csengtek a szavai a fülemben, majd elérzékenyülve ugrottam a nyakába.

-Igazad van a fene enné meg – motyogtam a vállába, majd két nagy puszival köszöntem meg az ajándékot

- És én mit kapok – sétált velem a nyakában a fához

- Hát ennek nincs ilyen mély mondanivalója, de tessék – nyújtottam át a csomagot

Csináltattam neki egy pólót, amin a japán zászló alatt az állt japánul, hogy „Utálom a rizst”, mellé pedig egy alap angol-japán szótárat kapott.

-Mi van ráírva? – kíváncsiskodott

- Nem mondom meg. Majd kint kiderül – vigyorogtam elégedetten

- Valami faszság, mi? – röhögött ő is

- Dehogy is. Tök nagy bölcsesség

Ezen jól elvihorásztunk, aztán a japán szavak gyakorlása még inkább feldobott minket, pláne mivel sok-sok bögre forralt borral tettük azt. Nagyon jól éreztem magamat és szerencsére Kieran is, haza se akart menni és én is marasztalni akartam.

-Aludj itt, késő van már és szakad a hó – mutattam ki az ablakon

- Biztos? Nem gáz?

- Dehogy gáz. Viszont segítened kell elmosogatni

- Pff… akkor mondd azt, hogy gáz – forgatta meg a szemét, de követett a konyhába

Hajnali 2 is elmúlt, mire végeztünk, ráadásul a bor is elbódított mindkettőnket. Kerestem Kierannak egy nagyobb pólót és amíg ő zuhanyozott, én megágyaztam neki magam mellett az ágyban. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e, hogy nem engedtem haza, de semmi kedvem nem volt egyedül maradni, pláne, ha vele is lehettem…

Miután mindketten végeztünk a fürdőben, befeküdtünk az ágyba, de nem tudtunk elaludni. Egymásnak háttal feküdtünk, de ő is mocorgott, én is hülyén éreztem magamat, úgyhogy csak a kinti lámpát bámultam, miközben zúgott a fejem. Az egyik megfordulása után aztán közelebb fészkelte magát hozzám és átölelt hátulról.

-Köszönöm az estét – suttogta a fülembe, amitől végigfutott rajtam egy jóleső borzongás

Óvatosan megfordultam a karjaiban és egy szívesen elmotyogása után elvesztem.

4. Jutalom

Pár percig megint csak csöndben feküdtünk egymás mellett, aztán én untam meg hamarabb.

-Mi lenne ha elfelejtenénk ezt az egészet? Végül is egyikünk se emlékszik rá

Kieran hirtelen ült fel és úgy nézett rám, mint valami csodára.

-Basszus, de jó, hogy nem kezdesz el hisztizni vagy közös koporsóhelyről beszélni – könnyebbült meg és visszadőlt az ágyra

- Hülye vagy? Nem tudok kapcsolatban élni…

- Én se. Ráadásul folyton máshol vagyok és hát, hogy is mondjam szépen – kuncogott- nem élek épp szűzies életet

- Jó hát ehhez nem kell diploma, hogy kitaláljam – nevettem én is vele

Jól megbeszéltük, hogy mindketten béndzsák vagyunk, aztán ő hazament én pedig végre visszakaptam a lakásomat és az ágyamat.

Másnap vidáman és kipihentem mentem melóba, magamhoz képest eléggé ki is öltöztem, bár csak a lelkésszel kell találkoznom a többieken kívül, akit nem szabad érdekelnie a dekoltázsomnak. Na mindegy, élveztem, hogy megnéz pár srác az utcán és Tom is túlontúl kedvesen köszöntött, de amint rendezte a vonásait, behívott az irodába.

-Noa, drágám, hogy állsz a laptervvel?

- Jól – közöltem tömören azt, hogy „sehogy”

- Kicsit bővebben?

- Elolvastam a cikkek nagy részét, tudom, hogy hol milyen lesz a keret, a színek, a képek, rajzok stb. Délután találkozok azzal a Johnson nevű lelkésszel, reményeim szerint holnap estére meglesz az a cikk is, Bee ma megy a hotelbe Jagger miatt, de az is megvan majdnem. Mármint a terve – néha olyan szigorúan tud nézni Tom, hogy totál kimegy a fejemből, amit mondani akarok

- Könyvkritika?

- Mi van vele? Az Carol-é, nem?

- Jaj hát valaki nem volt értekezleten – dőlt előre a nagy bőrfoteljében

- Igen, bocsi…

- A lényeg, hogy Carol kiesett erre a hónapra, úgyhogy szétosztottuk a dolgait. Te meg már annyira belejöttél a könyvkritikába, hogy ez is a tiéd. Ja meg a színház is – tolt elém két jegyet

- Most viccelsz, ugye?

- Úgy festek? – vonta fel a szemöldökét

- Hát nem, de mi le… - kezdtem bele, de belém fojtotta a szót

- Semmi de. Ez a munkád, csináld meg. Lesz eredménye, hidd el – simított végig a vállamon, majd ott hagyott

Fasza. Szóval délután interjú, este olvasás, másnap tervezés végig, este színház, aztán van még 1 napom arra, hogy ezt mind gatyába rázzam. Legalább nem unatkozom. Vettem egy duplakávét a büfében, aztán fülhallgatóval a fejemen befészkeltem magam a boxomba. Nem voltam egy nagy számítógép őrült, de a laptervek miatt muszáj volt megtanulnom pár programot. Most is azokkal bíbelődtem egészen a 4 órás interjúig. Nem sok jóra számítottam a pasitól, elég messze áll tőlem az a világ, amiben ő hisz és mozog.

Kb. 1 órát dumált, sokszor nem a kérdésre válaszolt és olyan Földtől elrugaszkodott gondolatai voltak, hogy sokszor kedvem lett volna körberöhögni, de az elég udvariatlan lett volna. Egész visszafele úton azon agyaltam, hogy hogyan fogok én ebből összehozni egy tisztességes cikket, olyat, amit nem csak a vallásos kábultak tudnak befogadni.

A legtöbben már hazamentek, úgyhogy nyugodtan tudtam dolgozni, aminek meg is lett az eredménye. Este 11-kor indultam haza, de megvolt a cikk és az újság első 20 oldala tökéletesen megtervezve.

Másnapra már csak a könyv volt és a maradék 30 oldal szerkesztése. Meg persze a színház, ahová még kellett találnom egy kísérőt. Tudom, hogy Shannon és Hank egymást taposva ugrálna érte, de nem akarom őket összeugrasztani azzal, hogy választok közülük. Maradt Ruby, Bee, esetleg Kieran… Ruby Ben miatt nem tudott jönni, Bee az agyamra ment, úgyhogy írtam egy sms-t Kieran-nek a kultúr programról és annak szigorúan baráti voltáról.

Száz smiley után annyit írt, hogy 7-kor felvesz addigra legyek kész, mert nem vár nőre. Imádnivaló.

Az egész napos meló és monitor - bámulás eléggé lefárasztott, de szerettem volna kicsípni magamat estére, úgyhogy erőt vettem magamon és megmostam, megszárítottam, sőt be is göndörítettem a hajamat. A Heritage Színházba mentünk, ami az egyik kedvencem volt. Nem puccos, de nagyon jó darabokat állítottak színpadra.

Időben elkészültem, Kieran-nek egy szava se lehetett, ahogy hívott már lent is volt.

-Hello virágszál – nyomott egy puszit az arcomra

- Szia

- Na, mit nézünk meg?

- Egy drámát. Az a címe, hogy „A gondviselő” – olvastam el a jegyet

- És ez neked munka? Vagy csak szórakozol? Velem? – tette hozzá vigyorogva

- Mind a három. Na, erre varrjál gombot – kuncogtam mellette

Szerencsére nem nyomott semmilyen nyálas, nyomulós szöveget, úgyhogy tök jó esténk volt. A darab baromi jó volt, bár elég nyers néha, Kierannel felváltva szisszentünk fel időnként, sőt néha az ő vállába temettem a szememet. Talán működhet ez a haver dolog köztünk.

Hullafáradtan dőltem be az ágyba, olvasni se volt kedvem, nem hogy a lapot tervezni. Gondolatban összeraktam a színház ajánlót, aztán elnyomott az álom.

Másnap gőzerővel dolgoztam, hogy aztán valamivel 6 óra után büszkén tegyem le Tom asztalára a mindent jelentő és tartalmazó kis pendrive-ot.

-Ülj le, ez hosszú lesz – mutatott egy székre én pedig engedelmeskedtem neki

Hosszú percek következtek, a még nem olvasott cikkeket átnézte, az oldalakat átböngészte, majd újra az egészet. Folyamatosan görgette fel-le az egerét, néhol pötyögött valamit, de a végén mosolyogva bólogatott.

-Szép munka Noa, pont erre számítottam – adta vissza a kis kütyüt

- Tényleg? Minden jó? – lelkesültem fel

- Szinte igen. A többit kijavítják a bétázók meg a tördelő gyerek

- Akkor ezek után kapok kicsit több melót? – kérdeztem reménykedve

- Én tartom a szavam, mondtam, hogy meglesz az eredménye a sok munkának – tolt elém egy dossziét – Tiéd a januári címlap sztori

Azt hittem lefordulok a székről, pláne miután kinyitottam a mappát és megláttam az interjúalanyomat.

-Vegyél levegő, mert kezdesz lilulni – okoskodott nevetve Tom

- Ez komoly? Jared Leto? – hápogtam

- Így van. Sokáig jártam a menedzsere nyakára, az értekezletet is azért hoztam előre, mert utána vele találkoztam, de azt hiszem megérte

- Az tuti! Olyan interjút kapsz, amilyet még nem látott ez az újság – álltam fel boldogságban úszva

- Ezt el is várom! De emellett megint tied a lapterv Noa! Hallod?? - kiabált utánam

Pár éve kezdődött a 30 Seconds To Mars imádatom, de voltak hullámai. A koncertek után úgy éreztem felrobbanok a sok érzelemtől meg boldogságtól, aztán ha nagyon sok volt a meló, akkor lanyhult egy kicsit, de sose múlt el. Nem vagyok már csitri, de totálisan odavagyok Jared-ért. Ez van, ezt kell szeretni. Azért próbálom az interjúra ezt lecsökkenteni annyira, hogy ne legyen gáz. Ha most kéne vele beszélgetnem, azt hiszem folyton a bugyimat rángatnám vissza.

Vigyorogva indultam haza, és a kínai büfében is tuti hülyének néztek, ahol vacsit vettem. Egyszer már volt ilyen, hogy egy imádottammal csináltam interjút, de az rendesen be is sült. Csak ültem összegörnyedve, a térdemet bámultam és a számszélét rágtam kb. végig. Szóval volt hova fejlődnöm. Éppen a pálcikákkal szenvedtem a vacsorám felett, amikor valaki csengetett. Egy futár volt az és hozott egy cserepes virágot, kártya nélkül. Forgattam jobbra-balra, de semmi jele nem volt feladónak. Egyszer láttam hasonló virágot az újságban, úgyhogy előkerestem a régi számainkat és átlapoztam mind.

-Ez az – böktem rá az egyik képre

Linda írta a cikket, úgyhogy próba-szerencse alapon rácsörögtem, hátha tudja honnan származik. Elhadartam neki, hogy mit szeretnék, ő pedig rögtön rávágta, hogy japán virágról van szó.

-Ohh, oké, köszi – mondtam magam elé meredve és kinyomtam

-De miért küld nekem Kieran virágot? – gondolkodtam hangosan

Jobbnak láttam felhívni, mint spekulálni, úgyhogy már nyúltam is a telefonom után.

-Azt hiszem jár neked egy köszi – szóltam bele mosollyal a hangomban

- Hmm… azt hittem tovább fog tartani, mire rájössz. Na mindegy, ez csak egy izé… a színház miatt – makogott

- Hát köszi, de Japán akkor sem játszik most nekem

- Jaj, ne csináld már! Legyél egy kicsit bátrabb! – mondta szemrehányóan

- Legközelebb az leszek, de most tényleg nem megy. Pont ma kaptam meg a januári címlapot – újságoltam boldogan

- Na, az már valami. És mi a téma?

- Interjút kell csinálnom Jared Leto-val

- Háháá… gondolom oda meg vissza vagy. De Jared nem olyan, mint gondolod

- Ezt meg hogy érted? Ismered? – esett le az állam

3. Joy Division

Hellobello. Kicsit utolértem magam, úgyhogy halad Noa is a sok beadandó mellett :)

tsók.

-Minek kell neked ilyen majom, mint Milo? – karolt belém lefelé menet Ruby

- Egyáltalán nem kell, az csak úgy alakult

- Pff… úgy alakult, hogy lefeküdtél vele? – gúnyolódott

- Nem feküdtem le vele… Állva csináltuk – nyújtottam rá a nyelvem, aztán egy gyors hátraarc után Kieran mellett találtam magam

- Hello baba – ölelt át mosolyogva

- Na, hova mész legközelebb?

- Még nem biztos, de úgy tűnik Japánba

- Hmm… hát az nincs a szomszédba

- De jó vagy földrajzból – röhögött fel

- Kackac

- Gyere el velem – mondta hirtelen

- Majd legközelebb. Most vissza kell tornáznom magam az élmezőnybe a melóban

- Pfff… Mindig csak az a szaros munka – húzta el rólam a kezét

- Jó hát én nem vagyok olyan, mint te

- De lehetnél, csak félsz - súgta a fülembe, aztán nyomott egy puszit az arcomra és el kezdett lefelé rohanni

- Nem félek – kiabáltam és utána iramodtam, bár kicsit instabil voltam…

Kieran lent már várta a becsapódásomat, aztán hogy hogynem, egy heves csókcsata lett a dolog vége. Mivel mindketten eléggé illumináltak voltunk, egy vigyor után továbbmentünk.

A klub már tömve volt, de egy kis asztalt még sikerült találnunk. Így viszont mindenki egymás hegyén-hátán ült, amit mi, lányok, azzal oldottunk meg, hogy elvonultunk riszálni a táncparkettre. Elég vékony volt az a réteg, aki a klub zenéjét szerette, úgyhogy kb. mindenki ismert mindenkit. Ennek persze az lett az eredménye, hogy megállás nélkül ittam valakivel. A sokadik rumos trutyi után már nagyon szarul voltam, úgyhogy visszaültem a többiekhez és összeszűkült szemekkel próbáltam megérteni, hogy miről beszélgetnek, persze totál sikertelenül. Ráadásul Ruby nekiállt füvezni, ami még jobban felkavarta a gyomromat, szóval 2 percen belül szégyenszemre kidobtam a taccsot a mosdóban. Az est többi része totál kiesett.

Nyöszörögve próbáltam kinyitni a szemem, hogy valami innivalót keressek, de teljesen reménytelen volt a helyzet, ráadásul szédültem is, mint a fene. Nagyon lassan felültem, de valami megmozdult mellettem. Ijedten kaptam a fejem az ismeretlen valaki felé, akinek csak a tetovált válla látszódott a takaró alól. Rögtön kiment az álom a szememből, és óvatosan lépkedve megkerültem az ágyat, hogy beazonosíthassam a titokzatos valakit.

-Baszki – kaptam a szám elé a kezem és kirohantam a nappaliba, ahol össze-vissza aludt pár ember

- Ruby, szia. Én tegnap Kieran-nek jöttem haza?! – kérdeztem zavarodottan

- Hát ha nem ette meg tegnap az arcod a tánctéren, akkor esélyes – röhögött két korty között

- Fasza- zuttyantam le egy székre és nekiálltam én is kávét főzni.

- Most mi bajod van? Két faszi egy este alatt elég jó

- Nem azzal van a bajom, hanem, hogy nem emlékszem Kieran-re – motyogtam, mire hangosan felnevetett

- Jól van, nem csalódtam benned. Viszont ha nem viszed be a drága kis seggedet az irodába, akkor Tom megint basztatni fog

- Basszus, már 8 is elmúlt? – dobtam el a telefont és magamra rángattam pár göncöt

Azt hittem kilehelem a lelkem, mire beestem a szerkesztőségbe, ahol Bee fogadott 4 kiló papírral.

-Ez meg mi? – roskadtam le a székemre

- Lemaradtál az értekezletről

-Az 10-kor lesz, nem? - rángattam le türelmetlenül a táskámat

- Tom előrehozta 8-ra, mert el kellett mennie

- Hát ez kurva jó

- Nyugi, annyira rohant, hogy nem tűnt fel neki, hogy nem vagy ott. Amúgy jól vagy?

- Úgy nézek ki? – támasztottam két kézzel a fejem

- Hát nem. Menj haza, mielőtt lehányod a laptervet

- Nem lehet

- Dehogynem. Szenvedni otthon is tudsz és Tom sincs bent

Igazából másra sem vágytam, mint egy kád forró vízre és az ágyamra, lehetőleg Kieran nélkül…

-Oké, igazad van – egyeztem bele

Olyan tompa volt minden érzékszervem, hogy szinte vánszorognom kellett a legközelebbi kávézóig, ahol van fél órán át gyűjtöttem az erőt. Hazaérve aztán a társaság nagy része már felszívódott,a másik fele pedig a romokat takarította, amiért nagyon hálás voltam nekik. Fáradtan összemosolyogtunk, én pedig félve indultam meg a szobám felé.

Kieran ébren volt, és olvasgatott valami könyvet, amiből épp csak felnézett és köszönt, amikor beléptem. Nem igen tudtam, hogy most mi van, úgyhogy ruhástul bedőltem mellé az ágyra. Percekig nem szóltunk semmit, már majdnem elaludtam, amikor ő szólalt meg.

-Jó a pólód

Fáradtam pislogtam lefelé, hogy lássam mit is sikerült magamra aggatnom, de a Joy Divison felirat láttán én is elmosolyodtam.

-Köszi –motyogtam elnyomva egy állítást

Kieran pár perc múlva a hasamra feküdt és elmélkedni kezdett.

-Rajtad volt ruha, amikor felkeltél?

-Hát nem sok

-Akkor szerinted mi…dugtunk? – fordult felém vigyorogva

- Hát nagyon úgy fest.. De nekem az utolsó emlékképen a klubból van – takartam el az arcom, annyira égtem

- Én emlékszem, hogy összegabalyodtunk, de arra nem, hogy ennyire... És igen, hölgyeim és uraim, ekkora fasz vagyok – veregette magát vállon, mire kibukott belőlem a nevetés

Valamit még mondani akart, mert nyitotta a száját, de berobbant Ted a szobába és odafeküdt vigyorogva a lábunkhoz.

-Na mi a szituáció fiatalok? – rángatta meg a szemöldökét egy pirítóson nyammogva

- Öhmm… semmi

- Zavarok talán? Repetázni akartok? Volt ám csinnadratta hajnalban – fordult le az ágyról vihogva és kitrappolt a szobából.