58. Brownie

-Bocs, hogy késtünk, spontán program volt – mentegetőztem azonnal Mark-nak, de ő csak legyintett

- Mindegy, nem sietünk sehová

- Hello, na sikerült kipihenni magadat? – ült le Shannon tesóm mellé én pedig betűztem a fürdőbe

A tükör előtt állva aztán végre nem az volt az első gondolatom, hogy úristen milyen csontos vagyok, hanem hogy van színem és csillog a szemem. A karomon és az oldalamon meglátszott a kis duhajkodásunk nyoma, amitől még szélesebb mosoly kúszott az arcomra. Betáncoltam a tus alá, majd villámgyorsan hajat mostam és felöltöztem. A fejemre tekert törölközővel sasszéztam be a szobámba, miközben lopva a srácokra pillantottam. Épp komoly eszmecserét folytattak valami filmről, egymás szavába vágva meséltek és röhögtek egymás poénjain. Annyira jó érzés fogott el őket látva, amikor pedig Shannon rám kacsintott úgy vörösödtem el, akár egy kis fruska.

-Na, készen is vagyok – újságoltam boldogan a fiúknak és a vállamra kanyarítottam a táskámat

- Remek, alig volt egy óra – gúnyolódott Mark

- Vagy ha jobban belegondolok, inkább azt a másik farmert veszem fel. Akkor viszont felsőt is cserélek, a táskáról ne… - okoskodtam

- Oké-oké, fogtam. Tökéletes vagy így – nevetett fel és kinyitotta előttem az ajtót

Egy olasz étterembe mentünk ebédelni, ami Shannon kedvence volt és én is többször jártam már ott.

-Eszküszöm, ezért a pizzáért megéri élni. Van, hogy minden nap eljövök ide

- Én is többször kajáltam már itt, úgyhogy tanúsíthatom

- Ohh – nyögte Shan

- Mi az?

- Ide akartalak hozni az első hivata… - harapta el a mondatot tesómra pillantva

- Hivatalosan gyógyult napodon – vágta ki magát vigyorogva

- Szavadon foglak – mondtam komoly fejet vágva

A pincér régi ismerősként üdvözölte Shant, majd erős olasz akcentussal ajánlott nekünk pizzát.

-Ha nincs rajta hal meg gomba, akkor megeszem – közöltem, mert nem értettem mindent, amit mondott a pasas

- Az nincs senorina – mosolygott rám, majd elkacsázott a rendeléseinkkel

A két srác a két oldalamon ült, Shannon keze folyton a combomra vagy a kezemre tévedt az asztal alatt, amitől olyan érzésem támadt, mintha tini lennék és titkolnám a pasimat a szüleim előtt.

-Szóval? Senkinek nincs semmi mondanivalója? – kérdezte Mark mosolyogva

Erre, mint két lebukott gyerek összenéztünk és feltettük az összefűzött kezünket az asztalra

.

-Annyira tudtam! Tök egyértelmű és nem csak azért mert néha elvéted haver, és az én lábamat simogatod az asztal alatt  - mondta Shannon-nak röhögve, mire belőlünk is kibukott a  nevetés

-Te is nagyon szexi vagy, de inkább maradok a húgodnál – pacsiztak le

- Szóval mióta vagytok együtt?

- Hát kb. tegnap óta

- Örülök nektek - simogatta meg a hátamat

Rég éreztem olyan jól magamat, mint velük. Ettünk, ittunk, ők megállás nélkül szívatták egymást, engem pedig a tenyerükön hordoztak. A számlán nyilván összevesztek, úgyhogy kikaptam a kezükből, hogy megoldjam a kérdést, erre pedig úgy néztek rám, mint akinek két feje van.

-Én hívtalak el titeket, ennyit erről – csúsztatta Mark a kártyáját a kis mappába Shan pofavágásai közepette

Kaja után sétáltunk még egy kicsit a környéken, immár kéz a kézben, amit gyorsan kiszagoltak a fotósok és nyüzsögni kezdtek az utcán. Mindannyian napszemüvegben voltunk, Shannon még egy kalapot is a fejébe nyomott, de nyilván így is felismert minket mindenki. Délután a tesómmal voltam, dumáltunk, ő is mesélt egy lányról, akit Hollandiában ismert meg, de sokáig ellenállt az egésznek.

-De ha egyszer ennyire összepasszoltatok, akkor mit tököltél?

- Emlékszel az eddig barátnőimre?

- Ahh, igen – fintorogtam, mert egyik rosszabb volt, mint a másik

- Jolene orvos lett, Elizabeth építészmérnök, Molly pedig gazdasági elemző

- És ő nem járt egyetemre? Komolyan ilyen felszínes vagy? – akadtam ki

- A cég menzáján dolgozik, semmi végzettsége nincs, mert mindig csak festett meg lázadt minden ellen. A gimiben is úgy rugdosták át, mert nem járt be, drogozott és isten tudja miket csinált még

- Na és? Megnevettet téged? Gondoskodik rólad? Szeret téged?

- Azt hiszem

- Akkor meg nem tök mindegy? Attól, hogy valaki nem járt puccos egyetemre, még lehet olyan értelmes, mint te. Én se fejeztem be – tettem hozzá

- Tudom. Mindegy, végülis együtt vagyunk, csak tudod nem merem elvinni céges bulikra meg ilyenek

- Miért? Mert kézzel eszik vagy ugrál az asztalon?

- Nem, csak ugye mindenki ismeri az étteremből és… nem is tudom

- Szégyelld magad Mark. Komolyan mondom, hogy egy fasz vagy, ha ilyen fenntartásaid vannak. Ráadásul pont Hollandiában, ahol a kukást is ugyanúgy kezelik, mint az igazgatókat. Szerintem teljesen túlreagálod, egyszer ki kéne próbálnod. Tuti nem lenne semmi gáz

- Igazad lehet. Végülis művelt és nagyon vicces, ez fogott meg benne – mosolygott a semmibe

- Van róla képed?

- Persze – kapott a telefonja után és megmutatott vagy 100 fotót kettejükről

- Nagyon kis cukik vagytok. Van fapapucsa is?

- Röhögni fogsz, de van – nevetett fel

- Megváltoztatott téged. Azelőtt nem tudtunk semmilyen szívügyről beszélni. Most pedig Shannon-ra is rákérdeztél, meg róla is meséltél. Ez tök jó

Ott ölelkeztünk a nappali közepén hosszú percekig és azt hiszem ebben az elmúlt 24 év pótlása is benne volt.

Mark összesen 4 napig maradt, utána mennie kellett vissza állásinterjúkra. 1 hét múlva boldogan hívott fel, hogy a régi cége visszaveszi, mint később kiderült azért, mert Laura, a barátnője elbeszélgetett a főnökével. Ha ezek után nem viszi el egy kicseszett bulira, akkor én tépem ki az összes haját.

Shannon-tól a felhők között jártam, azon a napfelkeltés reggelen valami átkattant bennem, aminek hatására most bárgyún mosolyogtam, már akkor is, ha csak a nevét hallottam.

SHANNON

-Ne haragudj, nyilván nem neked kéne ömlengenem, de te vagy a legjobb barátom – álltam meg a szófosásban Noáról Jared-nek

-Nem mondom, hogy jól esik, de annak örülök, hogy ennyire boldoggá teszitek egymást.

Bizarr volt egy kicsit, hogy a testvérem exével járok, a szexuális részébe pedig különösen nem akarok belegondolni, de egyszerűen beleestem. Anya tüzet okádott, amikor megtudta, úgyhogy a nagy találkozót inkább elhalasztom még, nem kell a feszkó. Bár nála sose lehet tudni, nem igazán az van, amit én akarok.

-Veletek mi van Scarlett-tel? – váltottam témát

- Még dolgozom az ügyön, egyelőre nem akarja újra kezdeni

- Neked az ilyesmi nem okoz gondot

- Tudom, de most valahogy nincs kedvem harcolni. Elég volt egy időre – mondta csüggedten

- Megint a zenébe menekülsz?

- Benne sohasem csalódtam – mosolygott keserűen nekem pedig kicsit kétértelműnek tűnt ez a megjegyzése

- Bennem igen?

- Nem ezt mondtam

- De gondoltad?

- Mit akarsz Shan, mit mondjak? Hogy cigánykereket hányok örömömben, hogy vele vagy? Hogy nem ért pofonként, amikor a közös képeiteket láttam? Vagy  hogy nem hiányzik?

- Na, pont ezt akartam elkerülni – álltam fel mérgesen és kikaptam egy sört a hűtőből

- Nehéz lett volna

- Azért akartam erről veled nyíltan beszélni, hogy ne érezd árulásnak. Elmondtam, amikor lefeküdtünk, amikor összejöttünk és azt is, hogy kezd túl lenni rajtad. Szerintem elég tisztességesen játszom

- Ja, kösz az infót. Tényleg muszáj volt tudnom, hogy mikor dugtatok először – gúnyolódott velem

- Jól van baszd meg, akkor ezentúl egy szót sem szólok kettőnkről – morogtam dühösen és kivágtattam a házából

Ettől féltem basszus. Nem akartam összeveszni a testvéremmel, de ha nem jöttem volna össze Noával, akkor szintén nagy hibát követtem volna el. Olyan boldoggá tesz, mint soha senki előtte. Annyira hálás a legapróbb gesztusokért is, ráadásul minden érzelmet ezerszer ad vissza nekem. Nem nyávog, nem vinnyog, nem akar vásárolni vinni, megnéz velem motoros filmeket, vacsorával vár és a kedvemért minden nap megeszik minimum 2 szelet sütit, hogy hízzon. Tökéletes összhangban működünk és olyanok vagyunk, mint két rosszcsont, akik azonos csapatban játszanak és a cél minden esetben a környezet bosszantása. Múltkor elmentünk bevásárolni a vacsorához és egymást fedezve random cuccokat dobáltunk ismeretlenek bevásárlókocsijába. Ezután követtük az egyik szerencsétlent és direkt mögé álltunk a kasszánál, hogy lássuk az arcát, amikor megtalálja a tetűirtót, óvszert, paradicsomos halat és a három körömkefét, amit becsempésztünk hozzá. Már vörösödtünk az elfojtott röhögéstől, ahogy szegény pasi pakolta ki a szalagra az ismeretlen cuccokat és inkább megvette őket, mintsem hogy jelenetet rendezzen.

Alig voltunk együtt 2 hete, de minden percet együtt töltöttünk, kivéve a stúdiós órákat, amik szerencsére a végéhez közeledtek, mert a lemez elkészült, az utómunkálatokhoz pedig elég volt az a tökfej öcsém. A veszekedésünk után pár nappal felhívott és elnézést kért, amiért fasz volt, amire nyilván azt a választ várta, hogy „Nem, dehogy, igazad volt” de én csak annyit mondtam, hogy „Az bizony”, mire mindketten elnevettük magunkat. Szóval elvileg szent volt a béke, de ennek ellenére nem igazán mondtam el neki semmit. Elhiszem, hogy nem akart rólunk hallani.

NOA

Régebben paráztam volna attól, ha ilyen szinten klappol valami egy faszival, mondván, hogy ennyire nem passzolgat egymáshoz 2 ember, de Shannon-nál eszembe se jutott ilyesmi. Ahogy teltek a napok azt vettem észre, hogy a gondolataim nem a leukémia, a gyógyszerek és kemó körül forognak, hanem körülötte. Azon, hogy milyen aranyos volt, hogy az egyik kontrollom előtt felbukkant a lakásomnál egy nagy csokor tulipánnal, bevitt, megvárt aztán elvitt Disneyland-ba, tök spontán. Ott minden figurával lefotózott, és amikor Plútó hosszasan ölelgetett és nem akart elereszteni, vihogva kattintgatott, ahelyett, hogy megmentett volna egy nagy narancssárga plüsskutyától. Vattacukrot ettünk, bár gyanítom több édesség volt az arcunkon, mint a hasunkban, de ettől volt szuper. Vele valahogy mindig elvoltam, nem igényeltem magányt, egyszerűen éreztük a másikat és tudtuk mikor kell picit visszavonulni vagy épp ökörködni. Elmesélte, hogy összevesztek Jared-del, ami miatt valószínűleg nekem is lelkiismeret furdalásom lett volna, ha nem úgy hagyott volna ott az a majom ahogy.

A vérképem egyre jobb volt, az orvos meg is dicsért, hogy rendesen koncentrálok a gyógyulásra és pár kilót is felszedtem.  Ez persze leginkább Shan érdeme volt, ő találta ki általában hajnali 3-kor, hogy akkor süssünk brownie-t, mert azt kíván, nekem meg ugyebár éjjel-nappal enni kell.

-Nem akarnál hozzám költözni? – kérdezte félvállról az egyik ilyen éjszakai akciónk során

- Komolyan? – álltam meg a mixer lenyalogatásával

- Miért ne? Úgyis állandóan együtt vagyunk. A lakásod megmaradhatna, csak hogy legyen menekülési útvonal, de amúgy átcuccolhatnál

- Oké – vigyorogtam rá és újra belemártottam a krémbe a lapátokat

- Na, akkor holnap valamikor este áthozhatjuk a dolgaidat. Délben anyával meg Jared-del ebédelek

- Hogyhogy?

- Nem tom’, anya hívott meg minket és neki nem lehet ellent mondani – rántotta meg a vállát

- Beszéltél vele rólunk? Annó nem vetette szét a boldogság - emlékeztem vissza a veszekedésekre

- Most se repes, de nagyfiú vagyok már

- Az biztos – haraptam az alsó ajkamba és simogatni kezdtem a most is csupasz felsőtestét

Imádtam, hogy ilyen izmos, a tetoválásaitól pedig egyenesen elaléltam. Próbálta tartani magát, megfordult, hogy a tepsibe öntse a süti tésztáját, én pedig a hátán lévő mintákat kezdtem puszilgatni, körmeimmel pedig a hasfalát karcoltam. Gyors mozdulatokkal a sütőbe vágta a brownie-t, majd megpördült a tengelye körül és eszeveszett módon csókolni kezdett. A csípőmet megragadva húzott közelebb magához, ágyékát pedig nekem préselte és úgy tolt a pulthoz. Könnyedén feldobott az asztalra és huncut mosollyal húzgálta le rólam a pizsi alsómat és a trikót, majd az ő naciját is lerugdalta. Lassan az egész házát felavattuk, de azt hiszem a konyha volt az abszolút győztes. Most is ott zavartunk le egy nem is olyan gyors menetet, mert szokás szerint megint elvesztünk egymás kényeztetésében. A sütő csengetésére kászálódtunk fel egymásról, mert idő közben mindketten az étkezőre kerültünk.

-Szex és süti. Istenem, ezt meg tudnám szokni – szimatolt a levegőbe Shan hatalmas vigyorral

- Hát mit ne mondjak, jó kombináció

- Na, tűzés be az ágyba, mindjárt viszem a sütit

-Igenis – szalutáltam és már rohantam is a hatalmas franciaágyba.

Azt szerettem benne, hogy semmivel nem flancolt, egyszerűség vette körül, mégis mindene egyedi volt. Nem kellett neki vörös szatén ágynemű vagy hatalmas kocsi, de annyira hangulatos volt így is vele és körülötte lenni. Fura, hogy mennyire ellentétei egymásnak Jared-del. Pont az étteremben jutott eszembe a múltkor. Ő egy családias, laza, sokat evős helyre vitt, a tesója viszont egy sznob francia helyre, ahol 2 falatnyi kajákat adtak, amik tízszer annyiba kerültek, mint egy pizza. Ez annyira tipikusan leírja a személyiségüket.

-Itt az éjszakai nasi – jött be egy tálcával, amin két nagy pohár tej és egy csomó süti illatozott

- Anyukádtól tanultál sütni-főzni?

- Tőle is, de leginkább kísérleteztem. Egy idő után meguntam a rendelést, ráadásul sokkal jobban ízlett a kaja, ha én csináltam. Mostanában nincs annyi időm rá, mint szeretném, de azért most is becsúszik 1-1 alkalom. Ízlik?

- Ohh anyám – nyögtem az első falat után

- Azt ne mond, hogy nem jó – vonta fel a szemöldökét

- Ez isteni – haraptam még egy nagyot és már szemeztem a következő szelettel

Shan jót derült a mohóságomon, de ő is rendesen fogyasztott. Már amennyit meghagytam neki.

Kicsit tartottam a másnapi találkájától, valamiért úgy érzem, hogy a mama megint kavarni fogja a szart, aminek mi isszuk meg a levét.

57. Lökés

Egyedül vagyok, kint sötét van, Mark-ot hallom horkolni, úgyhogy minden csak az én elcseszett agyam szüleménye. Le voltam izzadva és jólesően bizsergett az egész testem.

-Uramisten, olyan vagyok, mint egy kamasz, akit bombáznak a hormonjai – törölgettem meg a homlokomat és lerugdostam magamról a takarót

Odacsoszogtam az ablakhoz, szélesre tártam és nagyot szippantottam a los angelesi éjszakából. Szerencsére egy csendesebb környéken laktam, de így is idehallatszott valahonnan a zene és a kocsik moraja. Magamra kanyarítottam a köntösömet és bekucorodtam az ablak előtti kis mélyedésbe. 5 óra múlt, még sötét volt, de érződött a közeledő reggel a levegőben. Hiányozni fog ez a város, ha egyszer elköltözöm, mert hiába a sok rossz emlék, legalább annyi, ha nem több fantasztikus pillanatot éltem itt át és sok közülük pont napfelkeltéhez kötődik. Ahogy ott ültem az ablakban a várost bámulva, tökéletes nyugodtság fogott el. Kezdtek a helyére kerülni bennem és körülöttem a dolgok, úgyhogy teljesen fölöslegesen pörgetem az agyam mindig mindenen. Az eredményeim jók, vannak terveim, van aki foglalkozik velem, itt a testvérem, egyedül Jared rondítja el a képet, de majd az is megoldódik. Shannon imádnivaló volt ma, ahogy ezt az egészet kitalálta és elfeledtette velem a betegséget… Hihetetlen figura és annyi szeretet szorult belé, amit ritkán lát az ember. Annyira szeretném szeretni, de ő nem Jared. Ő túl jó, és mint minden normális nőnek, nekem is az elfuserált balfasz kell.

Hirtelen eszembe jutott, hogy Shannon dombon lakik, ahonnan sokkal szebb a napfelkelte, úgyhogy beleugrottam egy melegítőnaciba és egy pulcsiba, majd kislisszoltam a lakásból. Útközben vettem 2 nagy pohár kávét, majd leintettem egy taxit és meg sem álltam. L.A. kertvárosi részéig. Nem akartam túl kegyetlen lenni és rátenyerelni a csengőre, úgyhogy inkább telefonon hívtam.

-Szia – suttogtam bele mosolyogva

- Noa? Jól vagy? – ásítozott közben

- Persze, engedj be. Itt vagyok a házad előtt

- Mi?

- Kelj fel és sétálj el az ajtóig, majd nyisd ki és engedj be – adtam neki az utasításokat

- Öhmm- motyogta, de hallottam, hogy mozgolódik, majd nem sokára meg is jelent az értetlen és álmos feje

Félmeztelen volt és csak egy hosszú fekete-sárga mintás pizsama alsót viselt, aminek láttán picit elöntött a pír.

Szó nélkül nyitotta ki a kaput nekem, majd rám nézett, elvette a kávét és besétált a házba. Láthatóan fogalma nem volt róla, hogy mi folyik körülötte, egészen addig, míg véletlenül be nem csaptam a bejárati ajtót, amikor is magához tért.

-Noa, mi folyik itt? – vonta fel a szemöldökét

- Gyere – ragadtam meg a kezét és a kanapéról egy takarót felkapva a terasz felé indultam

Sose voltam még nála, nem tudtam hogy nyílik a nagy üveg ajtó, úgyhogy nekiálltam szerencsétlenkedni.

-Ki akarod nyitni? – kérdezte az arcát dörzsölve

- Hát például

- Felemeled és húzod – instruált, de meg nem mozdult volna

Nem tévedtem, innen ezerszer szebb volt a horizont, úgyhogy befészkeltem magam a kerti kanapéra és a takaró egyik felét felemelve mutattam neki, hogy várom. Lassan ugyan, de kapcsolt és a kávéját szorongatva mellém ült törökülésben.

-Hogy kerülsz ide Noa?

- Felébredtem az éjszaka, nem tudtam visszaaludni ezért kiültem az ablakomba. Láttam, hogy nem sokára felkel a nap, amit mindig is imádtam. Meg akartam osztani veled – magyaráztam a poharamat piszkálva

-Én se tudtam aludni – szólalt meg kis idő múlva

- Az ajtóban nem pont úgy néztél ki, mint aki ébren volt – kuncogtam a még mindig kócos fejére nézve

- Bevettem egy altatót

- Ohh… miért nem tudtál aludni? – kíváncsiskodtam

- Te miért nem?

- Rosszat álmodtam – füllentettem

- Mit?

Az ajkamat harapdálva vacilláltam, hogy elmondjam-e neki, kiengedve ezzel a szellemet a palackból vagy sem, de persze megint nem bírtam befogni.

-Na jó, nem volt éppen rossz, csak… felkavaró.

- Találgassak? – szusszantott egy nagyot

Láthatóan korán reggel vele se lehetett normálisan beszélni, ha meg felébresztették, akkor különösen harapós volt. Ebben is hasonlítunk.

-Emlékszel mit álmodtam veled Frisco-ban? – kérdeztem nagyon lesütött szemekkel

- Megint…?

- Igen – mondtam nagyon halkan a takarót babrálva

Nem mintha szégyelltem volna magam vagy ilyesmi, de akkor is ciki volt a helyzet.

-Én ezt nem értem – pattant fel hirtelen

Minden álom kiment a szememből és láthatóan ő is teljesen éber volt már.

-Bárhová hívlak, te jössz, jól érezzük magunkat, puszit adsz, az éjszaka közepén beállítasz hozzám, bemutatsz a testvérednek, azt álmodod, hogy szexelünk és mindezek ellenére azt mondod, hogy barátként tekintesz rám és sose lesz köztünk több? Tudod milyen nyamvadt érzés ez, Noa? Teljesen hülyének érzem magamat – vágta a kukába a félig teli kávés poharát

Megszeppenve ültem előtte és éreztem, hogy valahol igaza van, de nem tudtam befolyásolni az érzelmeimet.

-Sajnálom. Mondtam neked, hogy nem jó ötlet, ha találkozhatunk. Pont ezt akartam elkerülni

- Miért egy önző seggfej kell neked, hehh? Jared jó ember, de egy nő pasijaként csapnivaló – mondta indulatosan, talán még magát is meglepve

- Nincs rá épeszű magyarázatom Shannon. Mind igaz, amit elmondtál és hidd el, hogy én lennék a legboldogabb, ha ugyanúgy éreznék irántad, mint te irántam

- Egy puhapöcs vagyok miattad – mondta kicsit fenyegető stílusban

- Ezt nem fogod rám verni, én megmondtam az elején, hogy nem lesz semmi köztünk – pattantam fel mérgesen

Hosszú pillanatokig farkasszemet néztünk egymással, majd ő robbant először. Beleordított a hajnalba, aztán leguggolva a térdei közé hajtotta a fejét és a kócos haját markolászta.

-Én türelmes embernek tartom magamat, de ezt nem bírom, érted? – termett előttem hirtelen és milliméterekkel az arcomtól magyarázni kezdett – Nem tudok ilyen közel lenni hozzád és türtőztetni magamat. Olyan, mintha az oroszlán elé dobnál egy fél zebrát, amihez nem érhet hozzá. Minden idegszálam és sejtem tiltakozik a távolság ellen, különösen, mert nem értem az okát

Szaporákat pislogva hallgattam a kirohanását és közben akaratlanul is ajkaira vándorolt a tekintetem, amit ő jelnek vett és úgy esett nekem, hogy a kanapéra estünk mindketten. Olyan volt, mint ha felkapott volna egy forgószél. Megtépázott, pörgetett, összekuszált és felkavart, amit tett. Kiszállhattam volna, de nem tettem, mert élveztem. Élveztem az érintését a csípőmön, az ízét a számban és a mérhetetlen dühöt, ami a mozdulataiból áradt, egészen addig, amíg ki nem nyitottam a szememet. Nem Jared. Soha nem is lesz ő, ezért talán ideje lenne elfogadnom és megbarátkozni ezzel az új felállással. De ha egyszer elfuserált az egész helyzet! Viszont ezzel biztos betennék Jared-nek. Tuti tüzet okádna, ha megtudná, hogy összejöttem a testvérével.

-Menjünk be – mormogta a számba én pedig valahol a teraszon hagytam a józan eszemet

Nem érdekelt hová visz, vagy mikor érünk oda, a nadrágjába csúsztattam a kezemet és kényeztetni kezdtem, amitől minden izma megfeszült és kiszakadt belőle egy hörgés. Menet közben lerángatta rólam a pulóvert a trikómmal együtt és a meztelen testemet magához szorítva csókolgatta a nyakamat. A szívem majd kiszakadt a mellkasomból és minden porcikám érte könyörgött. Lefektetett az összegyűrt ágyba és az ajkai elindultak lefelé, a melleim közt a hasamon át a köldökömig, majd még lejjebb. Rég voltam pasival, ő pedig nagyon értett a kényeztetéshez, úgyhogy pillanatok alatt elszálltam, de ő folytatta a mennybeli kínzást. Vonaglottam, nyöszörögtem és majd széttéptem a haját, de nem kegyelmezett. A combjaim satuként tartották a fejét, egészen a következő robbanásig, amikor viszont teljesen elernyedtem alatta. Somolyogva mászott fel hozzám, majd alám nyúlt és egy könnyed mozdulattal magára fordított. Kezdett visszatérni belém az élet, de még mindig elég lassan köröztem rajta a csípőmmel, amit láthatóan nagyon élvezett. Esküszöm tanítani kéne azt a vágyakozó, túlfűtött nézést, amivel Shannon engem vizslatott. Lehajoltam hozzá egy csókra, ami hamar bevadult, a forró lehelete és nyelve égette a számat, az ujjai pedig a csípőmbe mélyesztette.

-Noa – nyöszörögte ködös tekintettel

Tudtam, hogy nem sokáig bírja már, úgyhogy kicsit megemelkedtem, majd ráereszkedtem. Felszisszentem az ismerős, de mégis ismeretlen érzéstől, Shan pedig hátravetett fejjel és lehunyt szemekkel élvezett. Összefűztem az ujjainkat és fölé hajolva kezdtem el mozogni. A tetoválásait csókolgatva kapcsoltam nagyobb fokozatba, amibe ő is besegített. Ugyanolyan türelmetlen volt, mint én. Élveztem, hogy teljesen kitölt, majd maga alá fordít és gyöngyöző homlokát a vállamra hajtva nyög a fülembe. Magához szorítva gyorsított még jobban a tempón, majd pár percen belül végzett mindkettőnkkel. Moccanni se tudtam, csak feküdtem az izzadt testén és próbáltam felfogni az elmúlt 1 órát, onnantól, hogy felbukkantam az ajtajában. Komolyan azért csináltam csak, mert fájdalmat akartam okozni Jared-nek? Aligha…

-Jól vagy? – kérdezte halkan a hátamat simogatva

- Több mint jól – mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit a szájára

- Úgy tűnik hamarabb le kellett volna teperjelek. Egy csomó faszkodást megspóroltunk volna

- Gondolod mindig ilyen könnyű dolgod lett volna? – vontam fel a szemöldökömet

- Igaz, nálad sose lehet tudni. Szeszélyes nőszemély- morogta kedvesen

- És akkor most feleségül veszel? – néztem rá tök komolyan

- Mert szexeltünk? Persze, hisz ha már nem vagy szűz, senkinek nem kellesz – magyarázott hasonló stílusban, mire elnevettem magamat

- Hozok inni, te is kérsz? – kezdtem el feltápászkodni

- Nem is tudod hol a konyha

- Felteszem nem fog megenni egy sárkány a nappalidban, onnan pedig csak megtalálom – grimaszoltam és a takarót magam köré tekerve ki botorkáltam

Mivel átszexeltük a napfelkeltét, most az egész lakás narancsos fényben úszott.

-Vissza kéne mennünk a teraszra – javasoltam Shan-nek

- Szerintem meg ide kéne visszajönnöd – emelte meg maga mellett a takarót

Nem volt kérdés, hogy melyik opciót választom, hamar bemásztam mellé és a mellkasára hajtottam a fejemet. Nézegettem a tetoválásait, ahogy kidudorodnak az izmok a karján, a mellkasán játszó szőrszálakat és levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra.

-Kérsz reggelit? – szólalt meg hirtelen

- Nem vagyok éhes

- Nagyon sovány vagy – jegyezte meg

- Tudom, de a kemó miatt nem sok minden marad meg bennem

- Mert még nem kóstoltad az én omlettemet. Na nézzél mesét vagy ilyesmi, mindjárt hozom a kaját – pattant fel én pedig szófogadóan benyomtam a fél falnyi tévét és kerestem egy gyerekcsatornát

Nem akartam agyalni azon, hogy mi lesz vagy még inkább, hogy mi volt, csak élveztem, hogy kényeztet és végre pedig boldogan dübörög a szívem. Kb. fél óra múlva egy kajától roskadozó tálcával tért vissza, amit kettőnk közé tett az ágyra

-Na ez sajtos-paradicsomos omlett, hagyma nélkül, mert nem tudom szereted-e. Ez csokis, az pedig banános palacsinta. Meg van gyümölcs is – bökött egy tál málnára

-Húha, te aztán alkottál. Omlettet kérek szépen. Meg palacsintát. Meg málnát – nevettem el magamat a mohóságomon

- Hajrá baba, ne fogd vissza magadat – mutatott a kajákra én pedig nekiestem egy palacsintának

Teljesen rendben volt a gyomrom és valahogy minden falat jól esett, ezért annyit ettem, mint az elmúlt napokban összesen.

-Na, nem lesz itt gond. Majd jól megetetlek minden nap és pár héten belül kutya bajod se lesz

- Minden nap? – kérdeztem mosolyogva

- Ha te is akarod

- Jó volna

- Nem kell sehová sietni, de ennek azért már ideje volt. Nem feltétlenül a szexnek, csak hogy kibillenjünk abból a semmilyen állapotból

- Nem akartam addig belemenni semmibe, amíg nem vagyok biztos benne. Viszont lehet, hogy tényleg csak ez a lökés kellett

- Most az vagy?

- Mondjuk úgy, hogy kevésbé kételkedem

- Bezzeg, ha csináltam volna még egy féle kaját, akkor biztos lennél a dologban, mi?

- Pontosan – bólogattam nagy komolyan

- Gyere ide – nyújt felém és magához húzott egy szédítő csókra

Egész délelőtt nála voltunk, évődtünk, nevettünk, filmeztünk, hülyéskedtünk, annyira természetes és fesztelen volt vele minden. Mark 11 körül hívott fel teljes pánikban, hogy hol vagyok.

-Shannon-nál, de mindjárt megyek és utána indulhatunk ebédelni

- Miért vagy ott?

- Napfelkeltét néztünk – pillantottam az illetőre somolyogva

- Jó, mindegy, akkor nem sokára találkozunk. Szia

Gyorsan felöltöztünk és hazaindultunk, tudtam, hogy Mark milyen háklis, ha nem az időbeosztás szerint mennek a dolgok, és most bizony késésben voltunk.

Az út alatt nem nagyon beszéltünk, a combomon doboltam a zene ritmusára, a kocsi külső tükrébe pillantva pedig egy olyan lányt láttam viszont, aki már nagyon hiányzott. Ki voltam pirosodva, ragyogott a szemem, a szám sarkában pedig állandó mosoly táncolt.