OFF- Díjak

Kicsit csalok és összevonom a két díjat. A lényeg, hogy nagyon köszönöm Kinga és Kesha :)

11 dolog rólam

1. Imádok főzni
2. Idén végzek az egyetemen
3. Most tanulok autót vezetni
4. Nagyon szeretek utazni és szerencsére már sok elképesztő helyen jártam
5. Van egy bátyám, aki Amerikában él, ösztöndíjas, de nem sokára hazaköltözik végre <3
6. Éjjeli bagoly vagyok
7. A Beatles-t semmi nem übereli nálam
8. A kutyám azt hiszi magáról, hogy macska
9. Szeretek futni
10. Hajlamos vagyok lustaságra
11. Mostanában sokszor előfordul, hogy "lemegyek egy sörre" aztán reggel kászálódok haza a szégyen menettel 

Feltett kérdések

1. Kedvenc film?
Sok van: Walk the line, London bouelvard, August Rush. Inkább sorozatos vagyok

2. Kedvenc zene?
Az meg még ezerszer több. Meghallgatok mindent, ami jó. Mostanában a The Gaslight Anthem van soron

3. Mióta írsz blogot?
Szerintem kb. 3 éve. Talán 4. 

4. Kedvenc blog?
Kesha Elbaszott szerelme :)

5. Általában hogy látod a poharat?
Tele

6. Hány nyelven tanulsz?
 Angol és olasz. 

7. Kedvenc tantárgy?
Médiapszichológia

8. Kedvenc előadó/együttes?
Fiatal koromban Lovasi volt. Most is ő. Együttes pedig rengeteg sok van.

9. Hány éves vagy?
22 és egy pici

10. Voltál már szerelmes?
Igen

11. Kedvenc idézet?
"You can let yourself go as long as you can get youself back" Mr. Jagger

56. Testvérek

Köszönöm a lelkifröccsöt az illetékeseknek:) :* <3

Nem voltam csúcsformában, megint kavargott egész nap a gyomrom, de azért lelkesen készültem az esti Shannon-os találkára. Nap közben kaptam egy nagy csokor liliomot, azt hittem tőle, de mellé fogtam. Jared küldte azzal a szöveggel, hogy reméli jobban érzem magam egy kicsit. Ennyi.

Hiányzott. Nem tudtam eléggé utálni, a szívem rendszeresen lekaratézta a negatív gondolataimat vele kapcsolatban. Végül is a maga fura módján ugyan, de megkérte a kezemet abban az étteremben! Bár úgy tűnik, hogy efelett csak az egyikünk nem tudott elsiklani. Az is zavart, hogy mindenben őt láttam, mindenről ő jutott eszembe, de ennek ellenére nagyon szívesen tarkón vágtam volna, ha látom.  A lakásban még most is találtam pár cuccot, ami az övé volt, a gépemen pedig itt-ott közös képeket, amik időről időre taccsra tettek. Nem tudom, hogy lehet egy értelmes nő annyira mazochista, hogy egy olyan akció után, mint amit Jared csinált, még mindig odalegyen érte.  Shannon-nak pedig akaratlanul is sok hasonló mozdulata, pillantása, szófordulata volt, amiktől deja vu-m lett. Nem tudom elválasztani őket egymástól. Jared olyannyira a bűvkörébe vont, hogy baromi erősnek kell ahhoz lenni, hogy egyszer kiszakadjak onnan. Az pedig egy ideig most nem leszek.

JARED

Tudtam, éreztem, hogy ez lesz a vége. Készültem rá, de így is zavar ez a Shannon Noa páros, pedig tudom, hogy jobban illenek egymáshoz, mint a borsó meg a héja. Odavoltam érte, de ő nem hozzám való, hanem egy lazább sráchoz. Boldoggá tudtuk volna tenni egymást, de nem a normális módon, hanem ezen a fura imádat-utálat határon táncolva, ő pedig ennél többet érdemel. A büszkeségemen viszont így is nagy csorba esett, amit nehezen viselek. Muszáj összeszednem valakit, aki kicsit helyre teszi az önbizalmamat. Talán bepróbálkozok Scarlett-nél újra.

NOA

Minden kavargó gondolatom ellenére nagyon vártam Shan-t, amennyire lehetett kicsíptem magamat. Minden nő szereti érezni, hogy valaki hajt rá, nyilván nekem is piszkálta a fantáziámat a dolog. Már harci díszben voltam, amikor 4 óra körül megszólalt a kaputelefonom.

-Igen?

-Noa? Mark vagyok – szólt bele a testvérem én pedig nem hittem a fülemnek

- Öhmm… hogy kerülsz te ide?

- Ha felengedsz, elmondom

Hitetlenkedve nyomtam meg a gombot, hisz ő volt az utolsó ember, akire számítottam. Anyáék mindig védték, hogy csak azért nem jött el meglátogatni a kórházban, mert kapott valami eszméletlenül jó állást Hollandiában és nem tud szabadságra jönni. Nem épp egy jó testvér ismérve…

-Szia hugi – állt meg félszegen az ajtóban

- Hát mit ne mondjak, nem számítottam rád

- Tudom és sajnálom

- Értem – feleltem kurtán és belöktem mögötte az ajtót

- Fel kellett mondanom, ahhoz, hogy el tudjak jönni

- Te felmondtál? – pördültem meg a tengelyem körül, mire bólintott egyet

- Ahogy megtudjam, hogy beteg vagy, szabadságot kértem, közölték, hogy most nem lehet. Erre beadtam a felmondásomat, de még így is ott kellett maradnom 3 hétig a szerződés miatt. Tényleg sajnálom

- Örülök, hogy itt vagy – csapódtam bele sírva

Imádtam őt, bár nem voltunk túl közel egymáshoz, ráadásul mindig is volt bennem egy kis irigység, amit nagyon nehezen hagytam magam mögött.  Sután ütögette a hátamat, totál zavarban volt a kis szerencsétlen, aztán a kanapéhoz terelt. Kérdezett a betegségemről, az itteni életemről, munkáról, de a pasi témát gondosan kikerülte, mert neki már túl kényes volt ilyenekről beszélni. Ömlött belőlem a szó és ő is kezdett megnyílni előttem. Meglepődve kaptam az órára a szememet, amikor megint csengett a kapucsengő.

-Shannon gyere fel, kicsit változott a terv – hadartam és megnyomtam a gombot

- Az a helyzet, hogy 6-tól elvileg programom lenne, azért jött ide egy barátom, de biztos megérti, ha lemondom

- Miattam nem kell, visszamegyek a szállodába. Fáradt vagyok a repülés miatt

- Szálloda? Hülye vagy? Itt maradsz – közöltem és a kulcsos tálból felé dobtam a tartalék kulcscsomót

- Biztos?

- A testvérem vagy, hogy gondoltad, hogy szállodában alszol? – értetlenkedtem

- Nem tudtam, hogy hogy vagy, ennyi. De akkor maradok

- Hahó – dugta be a fejét Shannon az ajtón

- Szia, gyere van itt valaki, akinek szeretnélek bemutatni – húztam mosolyogva a nappaliba

- Ő Mark, a testvérem. Mark, ő Shannon egy nagyon jó barátom

- Szia, nagyon örülök, hogy találkoztunk – rázta meg a tesóm kezét mosolyogva

- Én is

- Simán csatlakozhatnál hozzánk Mark, ha van kedved, de persze megértem, ha itthon akartok maradni

- Elárulod, hogy mi a program? – kíváncsiskodtam

- Koncertre megyünk, jót tenne neked egy kis ilyen tombolás is, pláne mivel nincsenek új tányérjaid – jegyezte meg viccelődve

- Jaj de mókás vagy… Mark, van kedved menni vagy fáradt vagy?  - fordultam hozzá

- Eléggé megvisel az időeltolódás, de mi lenne, ha holnap együtt ebédelnénk hárman, ma pedig csak ti mennétek?

- Biztos vagy benne? Szívesen látunk – erősködött Shannon kedvesen

- Köszi, de inkább bedőlök az ágyba

- Rendben, akkor érezd magad otthon, hűtőben van kaja, törölköző a fürdőszobai szekrényben. Majd jövünk – pusziltam meg

A srácok kezet fogtak és a mielőbbi viszontlátással köszöntek el egymástól.

-Jó arcnak tűnik a bátyád – jegyezte meg Shannon miközben kinyitotta nekem a kocsi ajtót

Most nem valami baszott nagy fekete terepjáróval jött, hanem egy egyszerű ezüst kis Prius-szal, ami rendetlen volt ugyan, de sokkal normálisabb volt.

-Az is, bár nem vagyunk a legjobb testvérek

- Annak is kell idő, minél idősebbek lesztek, annál jobban fogtok egymásra támaszkodni – magyarázta az utat nézve

- Remélem, mert nagyon hiányzott. Képzeld, felmondott azért, hogy idejöhessen

- Az szép – bólogatott elismerően

- Na milyen koncertre megyünk?

- Egyik haverom lép fel a bandájával, szerintem kurva jók. Pattogós és rock’n’roll-os feldolgozásaik is vannak, meg pár saját szám

- Jól hangzik

- Csak 8-tól kezdenek, gondoltam előtte elmehetnénk kajálni valahová. Van kedved?

- Persze – füllentettem, mert nem akartam megbántani, nem ő tehetett arról, hogy egy falat nem ment le egész nap a torkomon

Egyik pillanatban úgy éreztem, mintha megint Jared-del lennék, a következőben viszont mintha közük se lenne egymáshoz. Shannon-nak annyival több köze volt a valósághoz, sokkal emberibb volt, mint a testvére. Ha a fotósok nem köröztek volna a parkolóban körülöttünk, akkor teljesen olyanok lettünk volna, mint két egyszerű földi halandó, akik elmentek vacsorázni egy este. Shannon a derekamra csúsztatta a kezét és úgy akart gyorsabb sétára ösztönözni, de nem akartam olyan képeket, amin úgymond együtt vagyunk, úgyhogy diszkréten arrébb léptem.  Utáltam a firkászokat, azt pedig még inkább, amikor összehoztak valami légből kapott gusztustalan és primitív cikket rólam. Őket ismerve tuti ki leszek kiáltva valami pénzéhes picsának, aki kivetette a hálóját az egész Leto klánra. Ez még tényleg nagyon hiányzott.

Mogorván lapozgattam az étlapot, de Shannon szokás szerint most is 1 perc alatt feldobott.

-Amikor először voltam Jamie koncertjén, kb. 20 éves lehettem. Az este nagy része totál köd, de reggel a kocsma mögötti sikátorban ébredtem az egyik kidobó mellkasán – mesélte csevegő hangon, belőlem pedig kibukott a nevetés

- Jó rég óta zenélnek akkor már – számoltam utána

- Ők tipikusan azok az arcok, akik nappal mókuskerekeznek, de a boogie mindig benne van a lábukban

- Miért nem ez a főállásuk, mint neked?

- Mert nekik nem volt ilyen szerencséjük – felelte egy kis gondolkodás után

- Ha bármit csinálhatnál, akkor is a zenéből akarnál megélni?

- Kezdetben nyilván a pénz is szempont volt, de az azért mindig elsődleges volt, hogy élvezzem. Ez tesz boldoggá, ha mást csinálnék, akkor nem is lennék én – rántotta meg a vállát

Most megint olyan volt, mint a testvére. Mindkettőjüket a zene élteti, bár Jared még millió és egy dolgot csinált a zenekar mellett.

-A fenébe is, abba kell hagynom ezt az összehasonlítgatást – dörrentem saját magamra

- Na és veled mi a helyzet? Visszamész Frisco-ba és folytatod az írást?

- Nem tudom még. Szeretem ezt csinálni, de most kicsit sok mindenből. Kéne egy kis szünet, de a kezelések miatt elég kötött vagyok

- Sokat gondolsz Jared-re? – váltott hirtelen témát

- Nem biztos, hogy erről veled kéne beszélnem – mondtam ledöbbenve

Fájt hallani a nevét vagy épp rágondolni, itt ülni a testvérével és róla beszélni pedig egyenesen borzalmas volt. Utálni akarom minden egyes sejtemmel, azt akarom, hogy maradjon nyugton a szívem, amikor szóba kerül. Fájdalmat akarok neki okozni, megbüntetni, amiért így bánt velem és elvenni a kedvét az élettől, ahogy ő is tette velem.

-Igen, sokat – feleltem megfeszült idegekkel

- Oké, nem kell erről beszélnünk, ha nem akarsz

- Inkább hagyjuk a témát, mert olyanokat mondanék vagy tennék, amit később megbánok

- Öhmm… rendben

Csendben megvacsoráztunk, nekem megállás nélkül azon az idiótán járt az eszem, bár Shannon nagyjából a fejenálláson kívül mindent megpróbált, hogy elterelje a figyelmemet. Tudom, hogy neki is kurva nehéz ez a helyzet, ezért sem értem, hogy miért ragaszkodik hozzá ennyire.

A koncert tényleg fergeteges volt, sok számot ismertem és amennyire bírtam, tomboltam is. Sokan voltak, úgyhogy el tudtunk vegyülni, bár az én eszement pattogásomat nehéz lett volna nem észrevenni. Torkom szakadtából énekeltem, néha meg úgy pörögtem, mint egy búgócsiga. Időnként belecsapódtam Shannon-ba, aki a pultnál állva, vigyorogva figyelt engem és a kis műsoromat. Intettem neki, hogy jöjjön be a tömegbe táncolni, mire lehúzta a maradék sörét és beugrált közénk. Nem vagyok biztos benne, hogy ugyanazt a zenét hallottuk, a táncunk legalábbis egészen különböző volt, de így is majd szétszakadt az arcom a nagy vigyorgásban. Néha megforgatott, máskor csak magában ugrált és riszált.

Leizzadva botorkáltunk el a pultig, de a színpadról Shannon-t szólongatták.

-Ha nem tévedek, itt van egy kedves barátom, aki ég a vágytól, hogy énekeljen nektek. Shannon, nem tudsz kibújni alóla ember – röhögött a mikrofonba a szőke énekes gyerek

Szegényem csak a fejét rázta és próbált kiállni a ráirányított reflektor alól, elég kis sikerrel, mivel én csak azért is a színpad felé tuszkoltam. Pár lépés után megadta magát és felugrott a lépcsőkön, egyenesen a szőke mellé.

-Emberek ő az én Shannon barátom, aki eredetileg dobos és gitáros, de szerintem meg tudjuk győzni, hogy énekeljen is pár nótát. Na hadd halljam – buzdított minket vigyorogva, én pedig mindenkit túlkiabálja éljeneztem és vörösre tapsoltam a kezeimet

Shan most már röhögve markolászta a mikrofont, majd az első pár hang után hitetlenkedve rázta meg a fejét és énekelni kezdett. Valami 80-as évek beli gagyi kis szám volt, de az ő feldolgozásukban bitang jól szólt, a hangjától meg finoman szólva is elaléltam. Sokkal több érzelem volt benne, mint Jared-ében.

Ebben az utolsó 10 percben, ha lehet még nagyobb extázisba taszították a kb 300 fős közönséget, én speciel halálosan fáradtan rogytam le egy bárszékre a végén. Mosolyogva néztem, ahogy Shan a gratulálók között utat törve magának felém tart.

-Ez állati volt. Láttad hogy énekeltek az emberek? Annyira várom már, hogy megint koncertezzünk – magyarázott felvillanyozva

- Többet kéne énekelned

- Az Jared asztala – rántotta meg a vállát szerényen

- Én ebben nem lennék olyan biztos. Énekeljetek együtt vagy ilyesmi

- Lehet – hagyta rám

- Akarsz még maradni?

- Nem, hazaviszlek, biztos kimerültél

- Köszi – nyomtam automatikusan egy puszit az arcára

- Ezt miért kaptam?

- Mert foglalkozol velem. Rég éreztem ilyen jól magamat

- Örülök, gyere – terelt a kijárat felé

Csengett a fülem a benti zajtól, de be nem állt a szám egész úton, ő pedig csak mosolyogva hallgatta a marhaságaimat.

-Szólj ha elszalad velem a ló vagy nagyon unod. Hajlamos vagyok a szófosásra

- Próbállak követni, de néha elveszek – nevetett fel

- Majd belejössz – Jared-nek is volt ilyen baja az elején – tettem hozzá magamban

- Feljössz egy kávéra? – kérdeztem mikor megállt a lakás előtt

- Inkább nem, tesód biztos alszik már

- Oké, de holnap akkor az ebéd áll még, ugye?

- Persze. Dél körül felveszlek titeket, ha jó úgy

- Rendben és köszi az estét még egyszer – hajoltam hozzá, hogy megpusziljam, de ő is pont akkor fordult felém amiből egy elég béna homlok kocc lett

- Na ez elég tökéletlenül sikeredett – röhögött fel a fejét masszírozva

- Maradj nyugton – szóltam rá kuncogva, majd megpusziltam

- Akkor holnap. Jó éjt – intett én pedig felandalogtam a lakásomba

Annyira jól éreztem vele magam, minden tök természetes és egyszerű volt. Mark már hangosan horkolt, úgyhogy a pizsimet felkapva lábujjhegyen osontam a fürdőbe átöltözni és kicsit megmosakodni. Élveztem, hogy tetszem egy pasinak, ráadásul már elég rég volt az utolsó Jared-del töltött éjszakám is, ezért akaratlanul is elkalandoztak a gondolataim.  

Hajnalban izzadtan és szaporán szuszogva ébredtem, mert megint azt álmodtam, mint annó San Francisco-ban. Túlfűtött, erotikus és piszkosul szenvedélyes éjszakát Shannon-nal.

Mark Grant

55. Áldás vagy átok?

-Frisco-ba? Miért? - nézett rám meglepve

- Nem szeretem L.A-t, nincsenek itt barátaim, minden a testvéredre emlékeztet, és hiányzik Frisco. Szóval vannak indokaim

- Most ezzel több ponton is szembe tudnék menni, de hagyjuk későbbre. Kajáljunk és nézzünk filmet vagy valami. Utálom ezt a fagyos hangulatot köztünk – fogta meg a kezemet

- Én meg azt, hogy itt van egy rakat ki nem mondott probléma és megválaszolatlan kérdés

- Most mégis mit akarsz? – emelte fel a hangját

- Először is, hogy beszélj velem normálisan, más… - folytattam volna, de félbe szakított

- Kurvára nem tudom mi tévő legyek Noa. Nagyon vonzódom hozzád, de Jared-et nem tudom kihagyni ebből az egészből. Veled akarok lenni, de te csak barátként tekintesz rám, én pedig vagyok akkora pöcs, hogy legyintek és bebeszélem magamnak, hogy az is valami és lehetünk barátok. Közben viszont megveszek, hogy hozzád érjek és kiver a víz a boldogságtól, amikor nevetni hallak – fejezte be szaporán lélegezve

- Ohh – nyögtem és lerogytam a kanapéra

- Ennyi? Ohh? Itt picsogok, mint valami tinédzser és te csak ennyit mondasz?  Nevess ki, mutogass rám ujjal vagy mit tudom én – jelent meg egy apró mosoly az arcán

- Én sose tudtam az ilyen helyzeteket kezelni Shannon. Hiába oltári nagy klisé, de én most nem vágyom kapcsolatra, pont elég volt belőle egy időre. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak, de az lenne a legjobb tényleg, ha nem találkoznánk, amíg még itt vagyok Los Angelesben

- Igen, az lenne a legjobb, de tapasztalatból mondom, hogy ez sose működik. De ha ezt akarod, akkor legyen. Edd meg a kaját – bökött a kajás zacskó felé és ott hagyott

Nem tudom mi ütött belém, de olyan zokogás tört rám egyik percről a másikra, hogy majd megfulladtam. Remegett az egész testem és egymással versenyezve ugrottak be a Jared-del közös emlékeink, a kórház, a fürdőszobai hideg kőpadlón való fetrengéseim, Nara halála és a Shannon-os pillanatok. 

Ami felgyűlt bennem az elmúlt hetekben, hónapokban, az most mind egyszerre bukott ki, felrobbantam. Köröztem a lakásban mindent és mindenkit szidva, ami a kezem ügyébe került azt földhöz vágtam, aztán a szilánkokat kerülgetve mentem és ordítottam tovább. Letéptem a parókámat és a mosogatóba dobva rálocsoltam az összes mosogatószer a flakonból. Teljesen elborult az agyam, bőgtem, hisztiztem, kiabáltam, rúgtam, csaptam, törtem, de leginkább szenvedtem, mert kibaszottul fájt, amit Jared tett és hiányzott. Ha lett volna otthon valamilyen alkohol, gondolkodás nélkül megiszom az utolsó cseppig, amivel nyilván visszaküldtem volna magam a kórházba. Pia híján miután kiőrjöngtem magamat csak ültem a padlón, mint egy darab fa és magam elé bámultam. Ami lehet, az elcsesződött az életemben, itt vagyok pasi nélkül, egy melóval, amit nem élvezek és egy jó kis rákkal, aminek egyértelműen az a célja, hogy kiszipolyozzon teljesen. Már ha hagyom neki.

Piszok magányos voltam és nem tudtam kit hívhatnék fel. Az a baj, hogy idecsődíthetnék egy cirkusznyi embert is, attól még belül ugyanolyan sivár lennék. Kimerültem, elhagytam út közben az álmaimat és elég durva kapcsolatfüggésem lett. Nem találtam semmit, ami boldoggá tett, vagy tovább lekötött volna, mint 10 perc. Mikor lettem olyan lány, aki epekedve várja, hogy a faszija felhívja? Tényleg San Francisco-ban van a helyem? Vagy vissza kéne mennem New York-ba, ne adj isten az egyetemre? Aligha… Frisco-ban boldog voltam minden marhaság ellenére is. Ott buliztam a legjobbakat, ott voltak a barátaim és az újság is jól ment. Oké, hogy nem voltam főnök, de nem is kell annak lennem 24 évesen. Túl nagy éket ver közénk a többiekkel, én legalábbis tuti nem tudom kezelni.

Magam elé raktam az egész szatyor kaját és a pálcikákkal ügyetlenkedve enni kezdtem.  Holnap reggel felhívom Tom-ot és megkérdezem, hogy van-e jogi akadálya annak, hogy itt hagyjam a lapot és visszamenjek hozzájuk.

Shannon

Biztos túlreagálom és csak rápörögtem a témára, de egyszerűen képtelen voltam másra gondolni. Muszáj a sarkamra állni és megbeszélni ezt Jared-del. Ha ő az áldását adja rá, akkor elcsábítom Noát, ha addig élek is. Csikorogva fékeztem le a tenger parti háza előtt, aztán minden finomkodás nélkül rátenyereltem a csengőre.

-Mi ilyen sürgős?- csoszogott ki valami béna barna házi papucsban

- Beszélnem kell veled Noáról. Beengedsz?

- Baj van?

- Nem. Vagyis nem tudom.

- Mondd már

- Oké, szóval tudom, hogy azt mondtam soha semmi nem lesz köztünk, de kicsit elferdítettem a dolgot

- Együtt akarsz vele lenni, ugye? – kérdezte mosolyogva

- Igen – bólintottam és nagyot húztam a sörömből

- Erre mit mondjak? Nem vagyok meglepve

- De nem kiabálsz, és nem jön gőz a füledből – vizsgáltam meg közelebbről

- Valljuk be Shannon, hozzád sokkal jobban illik, mint hozzám

- Biztos vagy benne?

- Te vagy a testvérem és a legjobb barátom Shan. Nyilván fura lesz az elején, de soha nem állnék a boldogságod útjába

- Tényleg ilyen egyszerű lenne? – motyogtam félhangosan a meglepettségtől

- Ő hogy áll ehhez a dologhoz?

- Még nem tud róla, hogy össze fogunk jönni – nevettem el magamat megkönnyebbülten

- Akkor itt az ideje, hogy elmondd neki

- Muszáj lesz, mert vissza akar menni Frisco-ba

- Hoppá

- Mi az? – ültem le mellé a kanapéra

- Csak egy jó tanács. Ne kényszerítsd választásra. Különösen, ha az egyik sarokban a karrierje van. Úgyis azt választja.

- Úgy tűnik ebben egy húron pendültetek – fintorogtam, de azért elgondolkodtam, azon amit mondott

- Sok közös volt bennünk, de ahogy egyszer ő mondta, én túl „merev” vagyok neki. Talán igaza van – rántotta meg a vállát

- Oké, utoljára. Neked abszolút nem lenne problémád azzal, ha megkörnyékezném a volt barátnődet, Noa Grant-et  - rágtam a szájába, hogy biztos legyek a zöld jelzésben

- Csak nyugodtan – bólintott

- És ha összejön, megígéred, hogy nem szólsz bele? – vontam fel a szemöldökömet őt ismerve

- Tudod, hogy nem bírom ki. Egyébként meg, ha az én állandóan járó pofám akadályozna meg, akkor nem is akarod igazán

- Ott a pont – bólintottam

- Na? Mire vársz?

- Mi? Ja, semmire. Itt se vagyok – álltam fel szórakozottan

Megöleltem, megköszöntem az „áldást”, aztán már száguldottam is vissza Noához.

Soha nem voltam az a nagy csajozó gép, de azért volt jó pár barátnőm és egyéjszakás kalandom az évek során. Vele viszont nem akarom elcseszni. Tényleg kell nekem.

Noa

Elborzadva néztem végig a lakáson és a pusztításon, amit kb. fél óra leforgása alatt produkáltam. Üvegszilánkok hevertek mindenfelé, a párnák a nappali 4 sarkában eldobálva, az üveg dohányzóasztalról halkan csöpögött a padlóra az eltört vázából a víz, engem pedig bástyaként vettek körül a kínais dobozok. Nyilván mindegyikbe beleettem.

Isteni érzés volt kiadni magamból a felgyűlt feszültséget, fájdalmat és félelmet. Nyilván nem megy egyik napról a másikra a talpra állás, de ha magam mögött hagyom ezt a várost, az embereivel és emlékeivel együtt, akkor menni fog.

Nekiálltam feltakarítani a kuplerájt, amit csináltam, de hamar megzavart valaki.

-Shannon. Te hogy kerülsz ide?

- Éhes vagyok – mondta fülig érő szájjal

- És miért ide jöttél? – értetlenkedtem

- Erre venned kellett volna a lapot, hogy a kínaira célzom és nevetve beinvitálni – okoskodott

- Csak meglepődtem, mert abban maradtunk, hogy nem találkozunk

- Ezt te mondtad én pedig erre leléptem

- Feltűnt

- Bemehetek? – mutatott befelé

- Nem igazán va… – kezdtem volna kifogást gyártani

- Itt meg mi a szent szar történt? – nézett szét elhűlve

- Kicsit átrendeztem a szobát – rántottam meg a vállamat

- Hmm… tetszik. Határozottan izgalmasabb, mint volt – hümmögött a törmelék között szlalomozva

- Örülök. Miért jöttél vissza? Ja és az összes kajába beleettem, de maradt még. Ott van a konyhapulton – mondtam egy apró mosollyal

Nem akartam megadni magam a vonzerejének, mert csak összezavarná a fejemet és a tervemet. Amiben pedig ugyebár nem szerepel pasi egy ideig.

-Oké, szóval az van, hogy beszéltem Jared-del és azt mondta, hogy őtőle lehet köztünk valami. Nem mintha kéne, hogy legyen, de ha esetleg ettől tartottál, akkor ez az akadály elhárult

- Nem azért nem jöttem össze veled, mert féltem, hogy megbántom azt a majom testvéredet Shannon, hanem mert nem tudok máshogy nézni rád – zúdítottam rá az érzéseimet, talán kicsit bunkó módon

- Oké… öhmm…akkor.. – makogott

Látszott, hogy zavarba jött, megfordult, hogy megint lelépjen, de az ajtóban megtorpant.

-Tudod mit gondolok? Hogy saját magadat is áltatod. Biztos megnézted a Bridget Jones-t vagy mi a faszomat, és most azt csinálod, amit abban láttál, de tudom, hogy vonzódsz hozzám. Azt is érzem, hogy piszok dühös vagy, összetörtek és bebújtál a falaid mögé, de ne legyél ennyire távolságtartó.

-Ne mondd meg, hogy mit csináljak – motyogtam remegő hangon

- Tudom, hogy nagyon önálló vagy és mindegy egyedül akarsz megoldani és a kezedben tartani, de hidd el, hogy néha jól jön egy kis segítség. Mindenben, mindenkinek – beszélt hozzám nyugtatóan

- Mit akarsz tőlem? – néztem fel rá

- Maradj itt és engedd, hogy helyrerázzalak

- Nem tudok itt maradni Shannon. Ez a kurva város felemészt. Több szarság történt velem amióta itt vagyok, mint előtte bármikor

- Oké, mit szólsz ehhez. Ugye azt mondtad, hogy nem szereted a melódat és nincsenek barátaid. Mi lenne, ha felmondanál, elutaznánk valahova, aztán ha visszajöttünk újratárgyaljuk a dolgot

- Nem mehetek el, kontrollra kell járnom

- Milyen gyakran?

- Hetente egyszer, de azt mondta a doki, hogy ne nagyon virgonckodjak még. Nem is tudnék

- Mennyi ideig kell még visszajárnod?

- Te jó ég, sose fogynak el a kérdéseid?!

- A-aa. Szóval?

- 1 hónap tuti, utána az eredményektől függ – gondoltam vissza

- És addig mit akarsz csinálni? Itt gubbasztasz a 4 fal között?

- Hát néha lakberendezek is – néztem szét ironizálva

- Na, a humorod még pislákol. Kezdetnek nem rossz. Figyelj, csak annyit kérek, hogy ne lökj el mindenkit magadtól

- Nem lökök el mindenkit magamtól – mondtam felháborodva

- Szeretsz velem lenni? – rázta meg a fejét, mintegy új lapot nyitva

- Hát el tudlak viselni

- Helyes – mosolygott rám és magához ölelt

Fölösleges lett volna tiltakoznom, pörölnöm vagy ellenszegülnöm, egyrészt mert volt ráció abban, amit mondott, másrészt pedig jól estek a szavai. Szeretek egyedül lenni, de bekattanok, ha hosszabb ideig magányos vagyok, és ahogy a mellékelt ábra is mutatja, kell a képletbe egy pasi is. Ez olyan rossz dolog? Tényleg küzdenem kell ez ellen?

Még a kórházban megfogadtam, hogy nem fogok annyit stresszelni, meg túlbonyolítani a dolgokat, jön aminek jönnie kell.

-Tényleg mindegyikbe belenyaltál? – kérdezte Shannon a kajás dobozok fölé hajolva

- Igen – feleltem büszkén

- Akkor akár össze is önthetem őket. Maradt ép tányérod?

- A mosogatóban van pár koszos műzlis tál, ami túlélte

- Remek – grimaszolt és elmosott egyet

Letelepedett mellém a kanapéra, bekapcsolta a tévét és láthatóan nagyon meg volt elégedve magával.

-Hogy tudsz ilyen gyorsan enni a pálcikákkal? – kérdeztem őszinte csodálattal

- Könnyű, csak rá kell érezni. Megmutatom – tette át a kezét a vállamon és kb. az ölébe húzott

Megfogta a kezemet, beledugta a pálcikákat és tanítani kezdett. Béna voltam, de ő türelmesen irányította az ujjaimat. Amíg ő megevett egy csomó rizst, én pár szem húsig és zöldségig jutottam csak.

-Oké, elég volt mára. Amúgy se fér belém már több – dőltem hátra kipirulva a nevetéstől

- A végére egész belejöttél – dicsért meg

Elég későre járt, de nem úgy nézett ki, mint aki haza akarna menni, kitartóan váltogatta a csatornákat.

-Hidd már el, hogy valamelyik csatornán mindig megy Harry Potter – bizonygatta a távirányítót nyomogatva

- Ez hülyeség – legyintettem, de amikor meghallottam egy varázsigét, a fülemig szaladt a szám

- Megmondtam! – kurjantotta örömében és a popcornos tálat maga elég kapva a képernyőre tapadt

Körbe tekertem magamon a takarót és a vállának dőlve befészkeltem magam mellé. Jól esett a testéből áradó meleg és az egyszerű, férfias illat, amit állandóan az orromban éreztem. Erős volt, törődött velem és valami megmagyarázhatatlan okból egy rákos lánnyal akarta tölteni az idejét. Kiegyensúlyozott volt és ez a harmónia engem is megnyugtatott.

Reggel a szobámban ébredtem, gondosan betakarva, egyedül. A nappaliban az előző esti hadiállapotok uralkodtak, de az asztalon várt egy üzenet

„Este 6 körül beugrom érted, légy kész. Ja és csak azért nem takarítottam fel, mert férfi vagyok. Shannon”

Kuncogva olvastam újra az újság sarkára írt kis üzenetet és agyalni kezdtem a beígért programon. Nem tudom mit találhatott ki, de őt ismerve nagyot fog szólni.