2. A nyálas képű és az utazó

Sziasztok! Hát elmondhatatlanul jól esett, hogy emlékeztetek rám és ekkora bizalmat szavaztatok nekem!:) Igaz, hogy most nem Robci lesz a középpontban, de remélem, hogy így is tetszeni fog! xx

Viszonylag közel laktam a belvároshoz, de a szerkesztőségbe több mint fél órámba telt eljutni. Nehezen szoktam meg az emelkedőket, de most már hiányoznának a sokszínű villamosokkal együtt. Állítólag úgy guberálta össze a város más országokból. Mindre rá van írva a származási helye, reggel épp egy bécsivel utaztam. Boldogan caplattam felfelé és az estét terveztem. Shannon-ék is megígérték, hogy jönnek és hoznak valami szépfiút, aki szerintük pont az esetem. Én se tudom milyen faszi jön be nekem, nem hogy ők. Na mindegy, ez volt a feltételük. Beugrottam az egyik boltba és jól feltankoltam piával meg pár aprósággal. Odavoltak a gyömbéres sütimért, úgyhogy mindig azt készítettem, amikor nálam gyűltünk össze. Ahogy hazaértem, feltettem egy kávét főni, aztán nekiálltam a tésztagyúrásnak. Ha valaki látta volna, hogy hogy készül, tuti nem eszik belőle… Lógott a számból a cigi, riszáltam magam a zenére, miközben hol a kávét ittam fél kézzel, hol a tésztás tálba nyúlkáltam. Végül is az eredmény a lényeg. Gyorsan bevágtam a sütőbe a tepsiket, aztán nekiálltam felszámolni a romhalmazt. Sose a rendszeretetemről voltam híres, pláne ha rossz időszakomban voltam. Szanaszét hevertek a ruháim, üres üvegek, elszáradt virágok meg minden ilyesmi. A nappalit és a fürdőt helyrepofoztam, a többi helyiségbe csak a testemen át juthat be bárki is.

Igazság szerint szerettem egyedül lakni, amúgy sem hiszem, hogy sokan tolerálnák az üvöltő zenét és a szerteszét heverő cigi csikkeket. Meztelenül rohangáltam a szobám és a fürdő között, csurom vizes hajjal és testtel. Hát én így készülődök és kész.

8 körül kezdtek szállingózni a srácok, a lakás (látható) részei ragyogtak, a cigi szagot legyőzte a gyömbéres keksz én pedig felöltözve, belőtt séróval engedtem be a piával felszerelkezett haverjaimat.

-Na, ezt nevezem babám – bólogatott elismerően Kieran két puszi után

Vele még a könyvesboltban ismerkedtem meg és kész csoda, hogy eljött. Beutazta már az egész világot vitorlás hajóval, mostanában jött haza Új-Zélandról. Nem tud a seggén maradni…

- Nem gondoltam volna, hogy bepasszírozol két utazásod közé – nyomtam egy sört a kezébe vigyorogva

- Érted bármit, gyönyörűm – rángatta meg a szemöldökét vigyorogva

Igazából soha nem volt köztünk semmi, bár nem rajtam múlt. Folyton flörtöltünk egymással, de ő sose lépett, én meg néha már büszkeségből nem. Tudtam, hogy bármelyik nőt megkaphatja, amit utáltam. Úgyhogy maradtunk ezen a játszós szinten, de néha már ez is elég volt. Egyre többen lettünk, sokakat nem is ismertem, de ezt imádtam a városban. Nyitva állt az ajtóm mindenki előtt és így őrült fazonokkal találkoztam. Volt egy csaj, Ruby, hosszú szőkés raszta haja van és az utcán ismerkedtünk meg. Egy hegedűn játszott a főtéren, de valami eszméletlen módon. Adtam neki egy kis pénzt, aztán el kezdtünk beszélgetni, azóta meg összejárunk. 30 év körüli, van egy kisfia és egy ügyvéd férje. Azt hittem rosszul hallok, amikor ezt elmondta. Ő nem igazán dolgozik, csak zenélget, füvezik és Ben-t neveli. Én mondjuk tuti nem tudnám ezt csinálni, mármint a meló nélküli részt. Igazából tőle szoktam néha füvet venni, ha olyan hangulatom van, szerintem most is lapul pár gramm a zsebében.

A süti megint sikert aratott, de nem tudta felszívni azt a tömérdek mennyiségű alkoholt, amit elpusztítottunk. Az én imádnivaló buzi párocskám kicsit később érkezett, de elhozták a kiszemeltjüket. Igazából nem volt ronda a srác, bár elég feminimnek tűnt.

-Bocsi a késésért Noácska, de Hank az istenért nem akart elkészülni – forgatta meg a szemét Shannon

- Semmi baj, nem csúsztatok le semmiről

- Milo, hadd mutassam be Noá-t még mielőtt késő lesz – kuncogott újdonsült kerítőm és maga elé tolt

- Szia, nagyon örülök. Tök jó a lakásod – nézett szét kézfogás közben

- Köszi, gyertek beljebb

Nem volt rossz eresztés, bár lehet, hogy a pia is dobott rajta, úgyhogy szakértőt hívtam.

-Ruby, életem, nézd azt a csíkos inges borostás srácot. Szerinted tetszik nekem?

-Ccc… viccelsz? Esélytelen – jelentette ki határozottan

Csodálkozva forgattam a fejem Ruby és Milo között, majd megrántottam a vállam és vigyorogva csatlakoztam Kieran törzsi táncához a nappali közepén. Valahogy mindig a fenekemen kötött ki a keze, de cseppet sem bántam, pláne mivel én is arra felé kalandoztam. A nagy ugrálásban totál kimelegedtem, úgyhogy kivonultam cigizni az erkélyre, ahol azonban társaságom akadt. Milo pöckölgette a cigijét, amikor mellé könyököltem.

-Adsz tüzet? – dugtam az orra alá a cigim, amit mosolyogva gyújtott meg

- Tudod, hogy gyönyörű helyen laksz?

- Tudod, hogy neked a lakásom a mániád? – kérdeztem vissza kuncogva

- Nem tehetek róla, szakmai ártalom. Építész vagyok

- Áá értem. Akkor innen ismered Brad-éket – világosodtam meg

- Igen, az ő lakásukat is én terveztem

Tátva maradt a szám, mert az a lakás fenomenális volt. Egy pici lukból olyan otthonos kuckót alakítottak ki, amilyenre én mindig is vágytam.

-Imádom azt a lakást, nagyon ügyes vagy – simogattam meg a vállát

- Köszi. Na és mit szólsz ahhoz, hogy össze kéne jönnünk? – tette fel komolykodva a kérdést

- Hmm… Hallottam róla én is és nem rossz gondolat. Bár nem vagyok a komoly dolgok híve

- Az nem gond, én se. Nem is bírom, ráadásul mindig más városban melózok, amit Shannon-ék vagy elfelejtettek, vagy csak ennyire ismernek minket – nevetett fel és elnyomta a cigijét

-De ez így olyan béna. Ne beszéljük már meg, hogy kavarni fogunk. Csak ess nekem vagy cserkéssz be vagy valami – néztem rá nagy szemekkel, persze csak viccből, de ő ezt nem tudta

Megragadta a kezemet és beslisszoltunk a ruha halmokkal borított szobámba. Arra se volt időm, hogy a cigimet elnyomjam, már az ajtónak szorítva falta az ajkaimat. Észrevétlenül kivette a kezemből, eloltotta, majd folytatta a vad játékot, ami nekem se volt ellenemre, úgyhogy eszeveszetten rángattam ki az ingét a nadrágjából, majd az övével kezdtem bajlódni. Azt hittem ott helyben felrobbanok, pláne miután a fülembe sugdosott és a bugyimba vándorolt a keze. Szerencse, hogy kint hangosan dübörgött a zene, mert amit műveltünk, azt még a süketek is meghallották volna. Megállás nélkül csókolóztunk, a szívem pedig úgy dobogott, hogy azt hittem menten kiugrik a helyéről. Szinte már felkent az ajtóra, olyan szorosan nyomta hozzám magát és leginkább az ágyékát, amitől totál elvesztettem az eszem. Lerántottam a farmerjét az alsó gatyájával együtt, aztán felugrottam rá és átkulcsoltam a derekát. Neki se kellett több, gyakorlatilag felnyársalt én pedig újra és újra a hideg ajtónak csapódtam. Nem tudom hogyan, de pontosan tudta, hogy mi kell nekem, hol begyorsított, hol pedig csak lassan mozgott én pedig rövid időn belül egy szemérmetlenül nagy sikoly után elélveztem.

Össze-vissza karmoltam szegénynek a hátát, de azt hiszem ő sem bánta meg az alig 10 perces kis akciónkat. Erőtlenül kapaszkodtam Milo-ba, aki óvatosan letett az ágyra és mosolyogva öltözködni kezdett.

-Nem tudom, hogy Hank efféle kapcsolatra gondolt-e, de szerintem jól választottak

- Én igazából csak vicceltem azzal, hogy ess nekem – bukott ki belőlem a röhögés

- Mi?!

- Látszik, hogy nem ismersz még, mindegy. Így is jó volt

Milo csak nagy szemekkel nézett rám, aztán kiviharzott, és mint utóbb kiderült egészen hazáig szaladt. Nevetgélve öltöztem fel, aztán egy gyors sminkigazítás után kimentem a többiekhez, akik látszólag semmit nem vettek észre a kis légyottunkból. Mindenki ivott, táncolt, pár ember kint füstölgött, valaki már kidőlt. Szóval csak a szokásos.

1-2 órával később Kieran elordította magát, hogy idő van, menjünk bulizni, úgyhogy összekapartuk, akit lehetett és a többieket hátrahagyva nekiindultunk a városnak.

1. Welcome to San Francisco

1.

- Na, mit kaptál? – kérdezte izgatottan

- Valami lelkésszel kell interjút csinálnom

- Háhh.. pont neked? Próbálj meg nem cinikus lenni – röhögcsélt

- A lényeg, hogy írhatok. Majd lesz jobb is – húztam egy halvány mosolyra a szám

1 éve végeztem az egyetemmel. Annyi faszságot hordtak össze, hogy leléptem San Francisco-ba, minden nélkül. Se diploma, se cél, csak egy kevés pénz és 5 sor anyáéknak, hogy megnézem mi van az ország másik oldalán.

New Heaven-ben születtem és amióta az eszemet tudtam, versenyeztem a testvéremmel, minden téren. Éppen ezért, amint lehetett lepattantam máshová. Legutóbb ez annyira nem jött be, de nem adom fel. Az egyetem szar volt, ráadásul az újságírás szerintem valakinek vagy a vérében van, vagy nem. Tuti nem egy szürke, kopaszodó köcsög fogja megtanítani a 4 fal között, hogy hogyan legyél merész, kreatív és nagypofájú. Azt hiszem nekem ezekkel nincs gondom, úgyhogy egy vizsga közepén felálltam, összegyűrtem a papíromat és egy ívelt dobás után kilibbentem az előadóból.

3 nap múlva a San Franciso-i reptéren álltam egy nyúzott sporttáskával és fülig érő szájjal. Volt pár haverom a nyugati parton, úgyhogy náluk húztam meg magam az elején. Hank-et és Shannon-t még egy nyári színházas táborból ismertem, mindkettő totál elmebeteg és melegek. Akkor nyáron jöttek össze és kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de azóta is együtt vannak.

A várost az első perctől kezdve imádtam. Hank-ék teljesen körülugráltak, minden buliba elvittek, mindenkinek bemutattak és lehetőségek millióit láttam meg 1-2 hét alatt. Nem akartam sokáig náluk héderelni, úgyhogy minden alkalmat megragadtam, hogy melót szerezzek. A legtöbb sznob azonnal a diplomám után nyavalygott, azokat ejtettem is hamar. Először egy könyvesboltba kerültem, de csak 4 órában… A nap hátralévő részében vagy malmoztam, vagy olvastam. Annyi hippit és bolond embert sehol nem láttam, mint Frisco-ban. Az egész város zizegett, zenélt és zümmögött megállás nélkül. Annyi jó faszi jött be a boltba, hogy egy idő után belefáradtam a velük való fantáziálásba is.

A főnököm egy idősödő rock&roll nőci volt, aki Jam-nek hívatta magát és biztos vagyok benne, hogy a boltban lévő összes könyvet olvasta. Csomószor meghívott magához vacsorázni még az elején és sokat beszélgettünk. Ő ajánlotta egy ismerősét, aki akkor indított egy kulturális lapot zenével, színházzal, irodalommal meg hasonló témákkal. Elég lazának tűnt a srác a telefonban, úgyhogy elmentem vele meginni egy kávét.

Na azóta vagyok itt, a Dash-nél, ami elég szépen kinőtte magát. Baromi nagy a konkurencia, de Tom tud valamit, amit a többiek nem. Nagyon sok kapcsolata van, és olyan emberekkel hoz össze minket is, hogy néha leesik az állunk. Én mondjuk még (már) nem vagyok ezen a szinten, de haladok. Igazából én csesztem el.

Pár hónapja lett volna egy címlap sztorim egy 50-es rock zenésszel, aki San Francisco-ban nőtt fel és tök híres volt. Röviden: beállított a pasas segg részegen, sértegetett én pedig ráborítottam az asztalt. Ugrott az interjú, a címlap és ahogy Tom fogalmazott „Fetrengtünk a szarban” miattam. Ezek után jöttek a 10 soros könyvajánlók, a legrövidebb interjúk, de leginkább csak bétázás… Itt tartok most.

Bee-vel éppen ebédelünk, aki próbálja kiheverni a sokkot, amit Tom okozott neki azzal, hogy ráosztotta a Mick Jagger interjút. Ölni tudtam volna érte én is, úgyhogy kicsit ideges voltam a hosszan ömlengése miatt. Szerettem őt, de sose tudta, hogy mikor kell abbahagyni a dumát.

- Este menjünk el inni meg bulizni – fojtottam belé a szót

- Nem figyelsz? Előbb mondtam, hogy nem érek rá, mert Bradley visz vacsizni

- Ohh oké. Akkor majd kitalálok valamit – motyogtam csalódottan

Kezdett elegem lenni ebből a helyzetből, de muszáj visszatornáznom magam a pole pozícióba, úgyhogy műmosollyal fogadtam az összes megbízást, de este tomboltam. Sok haverra tettem szert, mióta itt vagyok, de ők főleg az iszunk&bulizunk kategóriába tartoznak. Szerintem Bee-vel is csak azért lettünk jóba, mert egyszerre kerültünk az újsághoz és volt pár közös témánk.

Shannon-éktól csak 2 hónap meló után tudtam elköltözni, bár ők még marasztaltak volna, mondván, hogy végre volt egy lányuk. Lehet, hogy őket kéne elhívnom bulizni… Most egyedül lakok, az istenért nem jelentkezik senki az albérlet hirdetésemre, pedig jól jönne a pénz. Na mindegy, majd lesz valami.

Ebéd után összeírtam pár kérdést a lelkésznek, akivel elvileg a vallás mai szerepéről kell majd beszélgetnem. Vicces lesz ateistaként.

- Noa, az irodámba! Most! – dugta be a fejét Tom a boxomba

- Na, most épp mit csináltam? – löktem el magam mérgesen az asztalomtól és betrappoltam hozzá

- Asszem megtanultad a leckét, szóval kapsz egy nagyobb feladatot – mondta mosolyogva és elém tolta a következő szám tervét

- És pedig? –vontam fel a szemöldököm

- Tervezd meg a címlapot és a Jagger interjú képeit meg ilyenek. Tudod te ezt – sétált a kávéfőzőhöz

- Ez most komoly? Az egészet? – visítottam boldogan és hátulról ráugrottam

A kávéja kiömlött ugyan, de nevetve ölelt át ő is, aztán a morci főnököt játszva visszaküldött dolgozni. Imádtam az ilyen kreatív munkát, pláne, hogy szabad kezet kaptam. Felvillanyozódva csődítettem össze estére a bandát és reméltem, hogy ezzel egy újabb sikerszéria vette kezdetét.