24. Őrizet

Elég motiválóak tudtok lenni... :D (L)

JARED

-Senki mást nem ismerek ott! Találj ki valamit kérlek – ragadtam meg idegesen Emma vállát

- Ha ennyire félsz, akkor hívd ki a rendőröket a házához

- Igen! Ez az! – kaptam a telefonom után és hívtam is a 911-et

Bediktáltam Noa címét és azt mondtam, hogy egy szomszéd vagyok és kiabálást, veszekedést hallok a lakás felől. Azt ígérték megnézik. Visszamentem a szobámba és fél percenként hívogattam Noát, tökéletesen eredménytelenül.

-Miért vagy ébren? – nyitott be Shannon álmosan

- Noával valami baj van, nem érem utol

- Honnan veszed, hogy baja van?

- Zaklatja a volt pasija. A lakása előtt téblábol éjjel nappal és most… nem tudom rossz érzésem van. Már vagy 100-szor hívtam de nem veszi fel

- Utoljára akkor láttalak ilyen idegesnek, amikor anya beteg volt – jegyezte meg és befeküdt az ágyamba

Nem tudtam mit mondjak erre, inkább újra hívtam Noát, hátha most sikerrel járok

NOA

Teljes erőmből rúgkapáltam, de nem tudtam kiszakadni Kieran szorításából. Próbáltam megharapni a tenyerét, de egyszerűen semmi nem sikerült, csak vonszolt egyre közelebb a ház bejáratához. Az utcán csak mi voltunk és a nyüszögésen kívül semmilyen hangot nem tudtam kiadni, az pedig semmi nem ért, pláne mivel az eső is szakadni kezdett. Egyszer sikerült sípcsonton rúgnom, de ezzel csak még jobban magamra haragítottam és tovább erősödött a szorítása. Lassítani akartam a feljutásunkat, hátha meghall minket valaki a lépcsőházban. Direkt a fal felé húztam, hogy nekicsapódjunk annak, de úgy tűnt mindenki túl mélyen alszik. Már csak pár lépcsőfok volt hátra, amikor piros villódzó fény borította be az ablakos folyosót, Kieran pedig erre felrántott a maradék távon és behúzott a lakásomba.

Nem tudtam mi a terve velem, ez már nem az a srác volt, akivel tinik módjára futottunk lefelé San Francisco utcáin, hogy a végén hatalmas csókcsatát vívjunk egymással. Teljesen ködös volt a tekintete és nagyon durva volt minden mozdulata.

-Ha meg mersz nyikkanni, garantálom, hogy a szépfiúd nem fog többé látni téged – suttogta a fülembe

Borsódzott a hátam a lehelete szagától, de leginkább attól hogy egyáltalán hozzámért. A rendőrökben volt minden bizodalmam, kifulladásig kapálóztam és úgy szűköltem, mint egy kutya, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Hallottam a lépteket felfelé, de Kieran a szobámba rángatott, hogy minél messzebb legyünk az ajtótól. Kezdtek teljesen elzsibbadni a tagjaim az erős szorítástól, ezért úgy tettem, mintha elájulnék. Ernyedve bukott előre a fejem, a karjaim és a lábaim mozdulatlanul lógtak, már amennyire ez az idegbeteg hagyta.

-Ennyire hülyének nézel gyönyörűségem? – rázott meg továbbra is befogva a számat

- Na, egész jól csinálod. Lássuk, ehhez mit szólsz – duruzsolta a fülembe és felcsúsztatta a hasamon lévő kezét a melleimre

Összeszorított fogakkal tűrtem, ahogy taperol, muszáj volt mozdulatlannak maradnom, hogy legalább a számat elengedje. A rendőrök kopogtak, csengettek, de féltem, hogy nem lesznek elég kitartóak.

-Azt hiszed te is olyan színész vagy, mint az a buzi Jared? Hehh? – rántotta hátra a fejemet, szabadon hagyva ezzel a számat

- Segítség! Itt vagyok! – üvöltöttem azonnal, mire olyan erővel csavarta hátra a karomat, hogy azt hittem kiszakad

Újra felsikítottam, és ezt már a rendőrök is meghallották, mert lökdösni kezdték az ajtót.

-Ez elég buta dolog volt Noa. Komolyan azt hiszed, hogy lepattinthatsz? Ha nem leszel velem akkor mással sem, ezt jegyezd meg – lökött az ágyra és mintha mi se történt volna kisétált a nappaliba és ő maga nyitott ajtót

-Jó estét biztos urak! Mi ez a felfordulás?

- Bejelentést kaptunk, miszerint dulakodás folyik ebben a lakásban

Zokogva rontottam ki a szobámból és a karomat masszírozva próbáltam rávenni a rendőröket, hogy vigyék már innen.

-Csak egy kis szerelmes civódás volt, nem több – mondta mézes mázos hangon Kieran

- Hetek óta zaklat, most pedig erőszakoskodott velem. Vigyék már innen a picsába! Tartóztassák le – kapkodtam levegő után sírva

- Tudja valahogy bizonyítani a vádjait? – kérdezte a rendőr én pedig azt hittem felképelem

- Ez elég bizonyíték magának? – húztam fel a pulóveremet, hogy lássa a rengeteg kék-zöld foltot, amit a szorításával okozott

- Rendben. Kisasszony, önt bevisszük a kórházba, magát pedig kihallgatjuk – fordult Kieran felé, aki erre a rendőrt félrelökve kirohant a lakásból

- Mi a fenére várnak?! Menjenek már utána – kaptam megint sírógörcsöt

Hogy lehetnek ennyire balfékek a rendőrök?!

Tanácstalanul összenéztek, majd utána eredtek, bár már tök feleslegesen, százszor gyorsabb, mint ez a két szerencsétlen.

Remegő kézzel zártam be az ajtót, majd elé toltam a dohányzó asztalt is, nagyon féltem, hogy visszajön. Csak most tűnt fel, hogy a telefonom megállás nélkül csörgött, bár nem tudtam hol lehet. Mentem a zene után, de a szobámba érve megborzongtam az emlékektől.

-I-igen? – szipogtam

- Noa, hála istennek! Jól vagy? Kimentek a rendőrök? Ha hozzád ért az az elmebeteg, esküszöm megölöm!

- Honnan… honnan tudsz te erről?

- Az most nem számít, mondd már mi van

- Fel-felhívott éjszaka… és… megijedtem. Kint volt megint a ház előtt és az ablakomat bámulta – futott végig rajtam megint a hideg

- És?

- Lementem, hogy elküldjem, de erőszakoskodni kezdett. Felrángatott a lakásomba, hogy beszéljünk de… - csuklott el a hangom

- Ugye nem nyúlt hozzád? – kérdezte dühtől remegő hangon

- Nem nagyon, csak fogdosott

- Miért mentél ki hozzá? Mondtam, hogy vigyázz magadra – kiabált rám, és hiába tudtam, hogy csak engem féltett, elsírtam magam megint

- Ne haragudj, csak annyira tudtam, hogy baj lesz. Azért küldtem oda a rendőröket

- Az te voltál? Nem tudtam hogy kerültek ide

- Igen, ők intézték el végül?

- Nem mondanám. Amikor kopogni kezdtek Kieran elengedett és ő nyitott nekik ajtót, mintha semmi nem történt volna

- Hogy micsoda?!

- Igen, és azok az idióták nem akartak hinni nekem, csak amikor megmutattam a zúzódásokat a kezemen. Akkor viszont Kieran elfutott – fejeztem be és újra elfogott a rettegés

- Hogy mi van?! Nem vitték be? és… és továbbra is zaklathat? Na jó, ilyet nem játszunk. Először felhívom a rendőröket és elküldöm őket a jó kurva anyjukba, aztán valahogy csinálok 1 szabadnapot és elmegyek hozzád. Valakit hívj át magadhoz, nem akarom, hogy egyedül legyél

-Ne.,. nem kell iderepülnöd

- Dehogynem, már tegnap meg kellett volna tennem. Ígérd meg, hogy felhívod Max-ot vagy valakit

- Megígérem

- És holnap együtt elmentek feljelentést tenni a rendőrségre és addig maradjon veled, amíg oda nem érek. Világos?

- Igen - feleltem csendesen

- Hívj fel, ha odaért Max, szeretnék vele beszélni.

- Oké

Teljesen gépies volt minden mozdulatom, annyira sokkos állapotban voltam még mindig. A legapróbb neszre összerezzentem és Maxnak is alig mertem ajtót nyitni. Pizsamában jött át hozzám és hosszú percekig csak ölelt magához és hagyta, hogy kisírjam magam. Legalábbis egy időre. Ő nem akart beszéltetni, csak teát főzött, nyugtatgatott és vigyázott rám. Ahogy a kezdeti ijedelmen túl lettem, neki is elmeséltem a dolgokat, és ha lehet, akkor ő még mérgesebb lett a rendőrökre.

-Költözz hozzám Noa, az én címemet nem tudja és így legalább mindig melletted tudnék lenni. Komolyan mondom

- Köszönöm, lehet, hogy élek vele – mosolyogtam rá erőtlenül

Nagyon kimerült voltam, de ahogy lehunytam a szemem, azonnal Kieran-t láttam és az éjszaka képei villantak be, úgyhogy nem sokat tudtam aludni.

-Muszáj bemennem, de amint lehet jövök, addig pedig Hank lesz veled – sorolta a programot reggel

- Honnan… vagy mi?

- Jared kért meg, hogy hívjam fel őket, szóval kinéztem a számukat a telefonodból. Bármelyik percben itt lehet – simogatta meg a hátamat és megint magához vont

- Köszönöm

- Nincs mit

Hank biztos ki lett okítva, mert ő se kérdezősködött, inkább csak a figyelmemet akarta elterelni a dologról. Aranyos volt, ahogy mindenféle divat problémáról fecsegett vagy épp a párja szexuális teljesítményét dicsérte.

-Menj, zuhanyozz le kicsim, nem sokára megérkezik a herceged. Addig én főzök valamit, mert ma még nem is ettél – terelt a fürdő felé

Fáradtan pillantottam a tükörbe, de kár volt. A vörös szemeim alatt hatalmas karikák voltak, a bőröm szürke volt, mint a hamu, a hajamról pedig jobb nem is beszélni.

Gyorsan letusoltam, majd felvettem a tökéletes színharmóniában lévő kikészített ruháimat. Hank kint sürgött-forgott a konyhában, engem viszont már csak az érdekelt, hogy nemsokára láthatom Jared-et. Ahogy rágondoltam, megcsörrent a telefonom is, az ő számával

-Szia! Mikor érsz ide?

- Noa… sajnálom, de ma nem… szóval nem tudok elmenni. Van egy szerző… - kezdett bele a magyarázkodásba, de nem akartam meghallgatni

- Hagyjuk… gondolhattam volna, hogy túl elfoglalt vagy, nem repkedhetsz csak úgy össze vissza

- Nagyon sajnálom, mindent megpróbáltam, de ha nem jelenek meg, beperelhetnek

- Értem

- De Shannon oda tudna menni 2 napra

- Shannon? Mit kezdjek vele? Nekem te hiányzol és rád lenne szükségem, bármennyire is kedvelem a tesódat – tört el megint a mécses

- Vigyázna rád

- Van, aki vigyázzon rám – mondtam mogorván

- Hálás vagyok a barátaidnak, de ők nem hiszem, hogy meg tudnának védeni, ha megint odatolná a képét az a szemétláda. Shannon viszont elég… meggyőző tud lenni

Igazat kellett adnom neki, az ő izmos karjai tényleg elrettentőbbek lehetnek, mint Hank a maga 50 kilójával és élénksárga nadrágjával.

-Jó, ha neki tényleg nem probléma

- Dehogyis, ő ajánlotta fel

Fölösleges lett volna tagadni, hogy mennyire elszomorodtam, Hank cifrán el is küldte e francba Jared-et, de nekem már ahhoz se volt kedvem, hogy szidjam. Fáradt is voltam és meg is értettem őt. Shannon tényleg meg tud védeni, jobb is, hogy nem Hank-kel mentem el a rendőrökhöz feljelentést tenni. Mondjuk nem tudom Jared mit reagált volna, ha az utca közepén megjelenik Kieran, ő se tűnik verekedős típusnak…

-Noa nekem muszáj elmennem. Azt hittem hamarabb jön Jared

- Menj csak, nem sokára itt lesz Shannon, addig pedig bezárom az ajtót. Semmi baj nem lesz

- Biztos?

- Persze. Köszi, hogy eddig itt voltál – öleltem meg

- Nincs mit. Zárj be minden ajtót és csak a srácodat engedd be, rendben?

- Igen apu – mosolyodtam el

- Inkább anyu – nyomott egy puszit az arcomra

Szép lassan kezdtem megnyugodni a történtek után, de azért még rendesen elbarikádoztam magamat és csak akkor vettem fel a telefonomat, ha ismertem a hívót. Shannon hajnali 1 órakor érkezett meg én pedig a megkönnyebbüléstől a nyakába ugrottam.

-Hello kislány – ölelt magához

- Szia, gyere be

Kíváncsian nézelődött a lakásban miután ledobta az utazótáskáját az ajtó mellé. Ő magától levette a csiricsáré edzőcipőjét, amin jót mosolyogtam.

-Kérsz valami vacsit? Vagy ettél a gépen?

- Ettem, köszi. Inkább valami innivalót szeretnék. Jared azt üzeni, hogy sajnálja a dolgot

- Tudom…

- Tényleg mindent megpróbált, de nem tudta átszervezni az estéjét

- Nem kell védened, megértem hogy elfoglalt – mosolyogtam rá

- Komolyan? – vonta fel az amúgy is hihetetlenül ívelt szemöldökét

- Nem kergetek délibábot Shannon. Pontosan tudom, hogy ez sose fog igazán működni köztünk, de vagy beérem ezzel az állapottal vagy minden kapcsolatot megszakítok vele, amit viszont nem tudnék

- Meglep, hogy ilyen tisztán látsz

- Sokat agyaltam rajta

- De annyira odavoltál érte, láttam rajtad

- Ez most csúnyán fog hangozni, de megismertem és azóta máshogy állok hozzá. Ő is csak egy ember, nem isten

- Erről próbáld meg őt is meggyőzni – nevetett fel

Egész sokáig beszéltünk és nagyon megnyugtató volt a jelenléte, szinte el is felejtettem a történteket, de aludni még nem mertem egyedül.

-Figyi, mi lenne, ha bent aludnál velem a szobámban?

- Ha neked nem probléma, akkor rendben – egyezett bele

Örültem, hogy nem kell egyedül aludnom, sikerült is pár órát pihennem, reggel pedig isteni kávé illatra ébredtem.

-Jó reggelt kislány – köszöntött vigyorogva

Kivonultunk kávézni és cigizni az erkélyre, aztán megterveztük a napot. Ragaszkodott hozzá, hogy sétáljunk a városban, mert szerinte nem megoldás, ha bezárkózom a lakásba és a homokba dugom a fejemet.

A rendőrségen gyorsan végeztünk, pláne mivel Jared-nek köszönhetően már vártak minket. Bocsánatot kértek és elmondták, hogy a két rendőrt 3-3 hónapra felfüggesztették.

-Ez a minimum – morogta Shannon

- Tényleg sajnáljuk, és elhihetik, hogy minden erőnkkel keressük a fiatalembert – bizonygatta valami főkapitány

Az őrsről kifelé menet egy nagy csapat fotós várt minket, pontosabban gondolom Shannon-t és ezernyi kérdést zúdítottak ránk.

-Maradj mögöttem, leszerelem őket – fordult hátra

- Ki ez a hölgy Mr. Leto és mit kerestek a rendőrségen?

- Egy riporter barátom és személyes ügyből voltunk a kapitányságon. Köszönjük az érdeklődést, de mennünk kell – tört utat köztük és maga után húzva beszálltunk egy taxiba

- Téged zaklatott már rajongó?- kérdeztem hirtelen

- Nem vagy kiakadva a fotósok miatt? – csodálkozott el

- Újságíró vagyok Shannon, rengeteg olyan eseményre járok, ahol százával lebzselnek – mosolyogtam szelíden

- Akkor jó. Amúgy nem, többnyire kedvesek és tisztelettudóak. Jared-del már kevésbé, mondjuk ő ad is rá okot…

- Ezt hogy érted?

- Semmi… hagyjuk – rázta meg a fejét és kibámult az ablakon