60. Újra a nyeregben

Sziasztok! 

Bocsi a hosszú szünetért, de egyetemi dolgaim voltak...

Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész (is), hamarosan jön a következőőőő:)

             

-Na, minden megvan? – nézett szét Shan a lakásomban

- Szerintem igen, még az a két bőrönd van és mehetünk – böktem sarokba szórakozottan

Teljesen máshol jártak a gondolataim, folyton Jared szavai kergették egymást a fejemben és különböző forgatókönyveket gyártottam. Vajon most vele is költözést tervezgetnénk, ha együtt maradunk? Vagy soha nem jutottunk volna el idáig? Mi lett volna Shannon-nal, ha a testvérével maradok?

-Noa? Akkor?

- Hogy mi? – kaptam fel a fejem a nevemre

- Mi a baj?

- Semmi. Miért?

- Mert percekre elbambulsz, nem hallod, ha szólok meg ilyenek

- Ne haragudj, csak elfáradtam kicsit a pakolásban, meg délután babáztam is. Itt voltak Hank-ék

- Biztos csak ennyi? – fogta meg a kezemet

- Tuti – erőltettem egy mosolyt az arcomra és megcsókoltam

- Akkor jó. Na gyerünk akkor – kapta fel a két koffert vigyorogva és leegyensúlyozott a lépcsőn, amíg én nosztalgiázva körbenéztem a lakásban, majd magam mögött hagytam a régi életem egy jelentős részét.

- Mondtam, hogy jövő héten megyünk a NASA központjába?

- Nem, hogyhogy?

- Jared kitalálta, hogy az új dalt ott mutassuk be

- Hú, tényleg mindjárt kijön a lemezetek – lelkesültem fel, majd egy gonosz terv ugrott be

- Shannon – kezdtem el simogatni a sebváltós kezét

- Igen? – kérdezte gyanakvó hangon, de vigyorogva

- Egész véletlenül nincs meg otthon a gépeden vagy valami szuper titkos pendrive-on az album?

- Ez elég tisztességtelen kérdés

- Tudom – csúsztattam a kezemet a combjára, amire megfeszült az arca

- Vezetek – szűrte a fogai közt

- Nekem meg barna a hajam, de ennek sincs semmi köze a beszélgetéshez. Szóval? Meghallgathatom otthon az új dalokat?

- Ne légy ilyen türelmetlen. Megígérem, hogy te az egészet hallani fogod a jövő héten, nem csak azt az egy számot. Így jó lesz? – parkolt le a háza előtt

- Majd meglátjuk – kacsintottam rá és kipattantam a kocsiból

SHANNON

Úgy érzem ebből én fogok rosszul kijönni, de ez legyen a legnagyobb bajunk! Gonoszul kacarászva lökte be a kiskaput két bőröndöt maga után húzva, majd toporogni kezdett a bejárati ajtónál. Másoltattam neki kulcsot és találtam egy kulcstartót, amin egy rák vigyorog. Első blikkre talán morbid, de tudom, hogy neki elég sötét humora van ahhoz, hogy értékelje. Nem is tévedtem. Odadobtam neki a kulcscsomót, ő pedig hangosan felnevetett a kis narancssárga állatot látva.

Eszméletlen mennyi cuccot hozott magával, pedig elsőre nem is tűnt soknak a 3 bőrönd és 2 doboz. Minek neki 13 pár cipő? Ráadásul szinte ugyanolyan az összes, max máshol van rajta a csat. Annyi tapasztalatom már azért van, hogy nem tettem szóvá sem ezt, sem pedig a 83 féle blézerét, amit beaggatott a szekrénybe. Élveztem, hogy megállás nélkül csacsog, rendezkedik, egyáltalán azt, hogy ott van. Mégis volt benne valami fura, mintha máshol járna az esze. Majd elmondja, ha akarja.

Bőven elmúlt éjfél mire minden cucc a helyére került, mi pedig bezuhantunk az ágyba. A feje mögé tettem a kezemet és úgy húztam magamra, hogy minél közelebb legyünk egymáshoz. Ő csendben az oldalamat simogatta én pedig kábán a hajával játszottam. 

-Ne – húzta le a kezemet

- Bocsi. Amúgy így is szép a hajad – próbáltam menteni a helyzetet

- Dehogy szép! Úgy nézek ki, mint akit megtéptek

- Inkább úgy, mint aki legyőzte a rákot – húztam le róla a takarót és mielőtt visszaszólhatott volna, megcsókoltam

Általában azonnal reagál az ő teste is, de most valahogy csak feküdt ott.

-Na jó, bökd ki mi a bajod légy szíves – húztam le róla a takarót és törökülésben mellé ültem

Az ajkát harapdálta egy ideig, aztán szembehelyezkedett velem és az ujjait babrálva beszélni kezdett.

-Beállított ma hozzám a testvéred. Elmondta a Sean-os történetet és azt, hogy emiatt rohant el fejvesztve, amikor kiderült a leukémiám. Bizonygatta, hogy szeretett engem és tudja, hogy te meg én jobban illünk egymáshoz, mint vele, de attól még fáj neki ez az egész

Megtörtént az, amitől a legjobban tartottam. Visszaférkőzött Noa tudatába, és ami még rosszabb, a szívébe is. Szótlanul ültem, de belül majd felrobbantam a méregtől és a csalódottságtól. Hogy lehetettem akkora marha, hogy azt hittem velem is boldog lehet?

-Minek költöztél ide? – kérdeztem indulatosan

- Miért ne költöztem volna ide?

- Látom rajtad, hogy még odavagy érte – álltam fel és körözni kezdtem a szobában

- Ebben tévedsz. Igen, fontos volt nekem. De olyan módon árult el és vert át, ami megbocsájthatatlan. Te az első pillanattól kezdve a tenyereden hordoztál és megbíztam benned – állt elém és a pólómmal kezdett babrálni

Hinni akartam neki, de totál begőzöltem és csak a kettejük képét láttam.

-Jó… majd… majd holnap megbeszéljük – fogtam meg a kezét lemondóan és visszahúztam az ágyba

Legszívesebben hátat fordítottam volna neki és alvást színlelve hergelem tovább magamat, de nyilván nem hagyta. Úgy fonódott körém, mint egy kígyó az áldozatára és nem hagyta, hogy hanyagoljam. Miután ügyesen szembefordított magával, a karomba fészkelte magát és a nyakamat kezdte puszilgatni. Férfi legyen a talpán, aki ezt 2 percnél tovább képes tűrni.

-Noa én már öreg vagyok a taktikázáshoz meg a hülye trükkökhöz. Nem akarok segget csinálni a számból, úgyhogy ha nem vagy ebben biztos, akkor nem kell erőltetni – emeltem fel az állát, hogy lássam a szemét

- Nem kell tartanod attól, hogy nekem valaha is bármi közöm lesz megint a testvéredhez. Nem poénból cuccoltam össze veled. Világos?

- Jó – hagytam rá

Kicsit csitult bennem az indulat, de tuti lesz még ebből veszekedés Jared-del is, meg lehet, hogy vele is.

NOA

Lélegzetvisszafojtva feküdtem mellette, nem tudtam, hogy végeztünk-e vagy sem. Totál megértem, hogy kiakadt, ő lenne az utolsó, aki hazugságot érdemelne, mégse voltam vele teljesen őszinte. De jó lesz ez, elnyomom magamban ezeket a hülyeségeket és vidáman elleszünk. Lassan melózni is visszamegyek és minden olyan lesz, mintha normális ember lennék. A rocksztár barátot kivéve.

Nem sokat aludtam este, Shan valamikor 4 körül ment ki a nappaliba és reggel 7-kor kint találtam meg a teraszon. Egy hatalmas bögre kávét iszogatott és csak bámult ki a fejéből.

-Csatlakozhatom? – kérdeztem félénken az előző este miatt

- Persze – lágyult el a tekintete és arrébb húzódott a kanapén

Azonnal átölelt és a kezembe nyomta a kávéját is, ő ilyen osztozkodó típus.

-Megígérem, hogy nem foglak szarban hagyni – szólaltam meg egy kis idő elteltével, mire ő felröhögött

- Istenem, ilyet is csak te tudsz mondani – görnyedt össze nevetve, ami engem is megmosolyogtatott

- Jó, hát tudod hogy értem

- Tudom hát, nincs para. Elég szar az egész helyzet, de valamiért mégiscsak itt vagy most, pedig nem kényszerítettelek tüzes vassal. Addig maradsz, ameddig akarsz. A lényeg, hogy ne verjük át a másikat. Oké?

- Igen és köszi – hajoltam hozzá egy csókra

Nyálasan romantikus volt, ahogy a nap felkeltében smárolunk békülés után, de hát ha egyszer ilyen fasza helyen lakott egy ilyen isteni csávó, akkor mit lehet tenni? Úszok az árral.

Shannon egész nap stúdiózott meg a srácokkal volt, kíváncsi vagyok mit fog mesélni este. Én délben beugrottam végre a szerkesztőségbe, ahol agyon ölelgettek a srácok és könyörögtek, hogy menjek vissza. Kirendeltek ugyanis valami picsát Tom-ék, hogy ideiglenesen irányítsa lapot, mellesleg tökéletesen figyelmen kívül hagyva az én jelöltemet.

-Hallod, múltkor azt akarta, hogy írjunk egy cikket arról, hogy lelövik azokat a kutyákat, amikben nincs olyan chip. Kérdezem, hogy ezt mégis honnan veszi. Tudod mit mondott az a némber? „Nagymamám hallotta a fodrásznál.” Hát azt hittem felképelem – méltatlankodott Dan

- Mennyi idős ez a nő?

- Nem tom’ szerintem olyan 30 lehet, de hát annyi esze van, mint egy marék lepkének – forgott körbe a székével röhögve

- Na, megígérem, hogy pár héten belül véget ér a rémálom és visszajövök – jelentettem be boldogan

- Nem szívatsz? – állt meg a pörgésben Dan

- Nem bizony. Már csak kontrollra kell járnom, kezdek erősödni is, úgyhogy szerintem semmi akadálya nincs

- Ez azz! – kapott fel boldogan

- Na, úgy látom mindenki elkészült a rá kiszabott feladatokkal – szólalt meg valaki affektálva mögöttünk

Lassan fordultam szembe a hang forrásával, majd felvettem a legkedvesebb hangomat és arcomat.

-Jó napot kívánok! Noa Grant vagyok – nyújtottam neki kezet, mire a padlón kötött ki az álla

Bugyután hebegni kezdett, hogy nem találkoztunk még és mennyire örül, hogy itt vagyok és így tovább, de a szavába vágtam.

-Én is sokat hallottam már magáról. Egyébként jó tanácsként mondom, hogy ha ne adj isten a jövőben még vezető beosztása kerülne, jó volna kerülni ezt a hangnemet a munkatársaival. Nem célravezető – kacsintottam rá

Szerencsétlennek csak vörösödött a botoxos feje, de egy szót se szólt vissza. Fújtatva robogott vissza az ÉN irodámba a 10 centis, platformos picsa cipőjében, majd nekiállt telefonálni.

-Ez állat volt – lelkendezett Dan, majd szép lassan mindenki körénk gyűlt

Hiányoztak a srácok, bár leginkább az, hogy korombeliekkel legyek és végre érezzem, hogy hasznos vagyok.

-És milyen lesz a következő szám? Ki lesz a címlapon?

- Ne is mond! Ez az ostoba nő mindenkinek beharangozta, hogy lezsírozott egy interjút Morgan Freeman-nel. Érted? Morgan Freeman! Ő a világ legjobb színésze! Erre kiderült, hogy ez igazából annyi, hogy megszerezte a menedzsere számát. Találkozott a nővel, de állítólag annyira röhejes és buta volt, hogy 5 perc után elküldték a búsba. Szóval ugrott Freeman és egyelőre kb. üres a címlap

-Ezt most nem mondod komolyan?! De ha ilyen amatőr akkor hogy került ide? – hitetlenkedtem

- Nem tudom, gondolom széttette a lábát valami fejesnek. Az tuti, hogy nem az esze miatt van itt

- Akkor szerezzünk valakit – lelkesültem be és rögtön pörögni kezdett az agyam

Pillanatok alatt elborított a régi bizsergés és az adrenalin, hiszen közeledett a lapzárta és ahogy elmondták a srácok, a cikkeknek is kb. csak a fele van kész.

-Én nem ismerek senki híreset – morfondírozott Emily

- Tuti? Olyan is jó lenne, aki most kezd befutni és mondjuk egy kis színházban játszik vagy ilyesmi

- Várjatok csak. Azt hiszem van egy ötletem. A nagynéném masszőr és mintha azt mondta volna, hogy jár hozzá valami színész

- Azt nem tudja kicsoda?

- Ő Ed-nek hívja, de ettől bárki lehet. Pillanat, felhívom – pattant fel Emily

- Na, ez kezdetnek szuper. Mi van a cikkekkel? Ki nincs még kész? – néztem körbe, mire vagy 5 kéz lendült a magasba

- Akkor? Mire vártok fiatalok? – nevettem el magamat és el kezdtem körbe sétálgatni, hogy segítsek nekik

A szőkeség ott trónolt az irodámban, ki se tudta az orrát egész nap, amíg mi kb. befejeztük a lapot.

-Kell nekünk Eddie Redmayne? – kiáltotta el magát Emily vigyorogva, mire egy össznépi éljenzés volt a válasz

Este 8-kor néztem először a telefonomra, Shannon keresett, úgyhogy gyorsan felhívtam, hogy ne aggódjon.

-Szia! Ne haragudj, hogy nem vettem fel, de bejöttem a szerkesztőségbe és mostanáig melóztunk. Annyira élvezem! – lelkendeztem

- Gondoltam, hogy ott vagy, azért nem hívtalak többször. Mikor jössz?

-Szerintem egy fél órán belül – néztem szét

- Oké, várlak baba – cuppantott bele a telefonba

Villámgyorsan leszervezték az Eddie-s interjút, én pedig megígértem nekik, hogy a következő számot már én fogom koordinálni.

Halálosan elfáradtam, de mérhetetlenül boldog voltam és újra éreztem, hogy igazán élek. A Jared-es sztori hülyeségek tűnt, nem is gondoltam rá egész nap, viszont Shannon hiányzott. Nagyon megkívántam a fagyit, úgyhogy hazafele menet jól bevásároltam. Shan a teraszon ücsörgött és twitterezett, én pedig két nagy tállal és kanalakkal mellé telepedtem.

-Szia! – mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit a szájára

- Hello. Na mesélj, milyen vol… - kezdett bele, de a szeme a fagyira siklott, úgyhogy mindent elfelejtett és rávetette magát

Be nem állt a szám egész este, annyi szünetet tartottam csak, amíg betömtem egy nagy kanál fagyit, majd újra darálni kezdtem.

-Úgyhogy kb. másfél hét múlva visszamegyek melózni – fejeztem be boldogan

- Nekünk is kb. akkor indul a cd promó meg aztán a turné – tette le a kanalát és rám nézett

- Ohh… Nem gáz, megoldjuk

- Hajlandó vagy eljönni mondjuk Európába velünk?

- Végig? – szaladt fel a szemöldököm

- Nem, hiszen dolgoznod kell neked is. Csak időnként, hogy találkozzunk

- Persze, az megoldható

- Tényleg? – csodálkozott el és megkönnyebbülten felsóhajtott

- Simán. Ne parázz ilyeneken, úgyis megoldjuk. Nem vagyok fa, hogy egy helyben kelljen maradnom – kacsintottam rá, mire felkapott és úgy kezdett csókolni

- Részletesen elmondom az úti tervet, jó? Bent a hálóban – suttogta a fülemben, amitől azonnal felébredt a hasamban szunnyadó pillangó had

59. Az új mindig jobb?

-Mondanám, hogy kísérj el, de azt hiszem korai lenne, ha anyám miatt véget érne a kapcsolatunk, úgyhogy inkább találkozzunk este – búcsúzkodott másnap a „randi” előtt

- Ökrökkel se tudnál anyukád elé vonszolni most, úgyhogy menj csak. Én összedobozolok pár cuccot

- Szuper. Gyorsan hazaviszlek akkor, este pedig hívlak, ha végeztem mindennel

Olyan gördülékeny és gyors volt vele minden, de mégis mi a fenére várjunk? Hogy valaki bekavarjon? Hogy összevesszünk valami marhaságon?  Mondjuk arra várhatnánk, mert amilyen jámbor a természete… Még én se tudom kihozni a sodrából, pedig nagy művésze vagyok az ilyesminek.

Otthon aztán bekapcsoltam a rádiót és bömbölő zene mellett válogatni kezdtem a ruháimat és egyéb cuccokat, amiket át akarok majd vinni Shannon-hoz. Gyorsan teltek a dobozok és bőröndök, akkor fagytam csak le, amikor megtaláltam egy addig felbontatlan borítékot, amin Jared kézírásával az én nevem állt. A legeldugottabb ruháim között volt, nyilván ő rejtette oda még valamikor régebben. Valószínűleg bontatlanul ki kellett volna dobnom, de nem bírtam magammal és feltéptem a borítékot.

„Nem tudok aludni, úgyhogy bámulom, ahogy kócosan, de gyönyörűen szuszogsz mellettem. Szeretlek”

Első olvasat után kicsit elérzékenyültem, majd amikor újra a fecnire tévedt a szemem, elöntött a düh. Hogy lehet valaki ennyire képmutató? Ez után nagyjából 1 héttel hagyott el, szóval erősen kétlem, hogy akkor olyan nagy lett volna a szerelem. Még most is hívogatott kb. minden héten, de rendre rácsaptam a telefont. Na majd most… Mérgesen kaptam fel a telefonomat és amint felvette, rázúdítottam mindent

-Hogy lehetsz akkora mocsadék, hogy miután te elhagysz, pedig előtte elvileg szerettél, még hívogatsz meg találkozni akarsz? Annyira önző vagy, hogy bele se gondolsz abba, hogy milyen érzés ez az egész nekem.

Szeszélyeskedsz, mint egy úrikisasszony, nekem meg tolerálnom kell minden faszságodat. Miért nem hagysz már békén? – kiabáltam a végén remegő hangon

- Mindjárt nálad vagyok –szólalt meg Jared egy kis szünet után

- Dehogyis, ne gyere ide, nem akarlak látni, csak válaszokat akarok

- 10 perc – közölte és letette

Hát ez most erősen visszafelé sült el, hiszen azt akartam utoljára, hogy a nagy kék szemeivel meg ártatlan képével magyarázni kezdjen, hogy ő mennyire szeretett. Szerintem kb. a kórház óta nem is beszéltem vele, mert a teljes kizárás tűnt a leghatékonyabbnak a felejtésben. Nem tudtam, hirtelen hova kapjak, ott ültem a hatalmas kupiban, dobozok, zsákok és bőröndök között. Mondjuk legalább ő is megtudja, hogy összeköltözünk a testvérével…

Nem telt bele tíz perc és nyílt az ajtóm, úgy tűnik a kulcsait megtartotta a kis szemét.

-Hello. Gondoltam ezeket visszaadom – tette le a pultra a kulcscsomót

- Hát ideje lenne – morogtam

- Akárcsak ennek a beszélgetésnek, de eddig nem reagáltál egyik hívásomra se

- Most se kerestelek volna, de megtaláltam ezt – vágtam hozzá a kis levelet, amit mosolyogva olvasott el

- Mit vigyorogsz? Ezután kb. 1 héttel közölted, hogy túl sok ez az egész neked, nem akarsz egy rákos lánnyal együtt lenni és leléptél!

- Igazad van, amiért utálsz, de egy valamit érts meg. Nem ez volt az első alkalom, amikor egy hozzám közeli ember rákos lett. Még amikor gimis voltam, a legjobb barátomnál diagnosztizáltak agydaganatot. Mellette voltam éjjel-nappal, zenéltem neki, etettem, felolvastam neki a leckét, minden percemet vele töltöttem, de hiába. Pár nappal karácsony előtt meghalt én pedig magamat okoltam. Nyilván nem tettem meg mindent, nem segítettem neki eleget. Amikor kiderült, hogy beteg vagy, lepergett előttem Sean egész története és pánikszerűen menekülnöm kellett. Féltem, hogy veled is kudarcot vallok, hogy elveszítelek, ezért egyszerűbbnek tűnt kivonnom magamat az egészből. Homokba dugtam a fejemet – nézett rám megtörten én pedig megmukkanni se tudtam

- Otthon aztán legszívesebben leköptem volna a saját tükörképemet, de mégse tudtam visszamenni hozzád. Kitaláltam magamnak mindenféle kifogást, hogy miért is jobb ez így mindkettőnknek, amivel ideig-óráig el is voltam. Akkor tértem észhez, amikor Shannon elmondta, hogy összejöttetek. Tudom, hogy jobban illetek egymáshoz, mint te meg én és hogy valószínűleg ezerszer jobban is bánik veled, de akkor is önző voltam és féltékeny. Nem akartam, hogy együtt legyetek

- Erre gondolhattál volna korábban – húztam el a számat

- Tudom. Elcsesztem, nincs mit szépíteni. Viszont azt tudnod kell, hogy tényleg odavoltam érted, csak nem tudtam épeszűen viselkedni abban a helyzetben.

- Hát ebben egyetértünk – nem tudtam mi többet kéne mondanom, úgyhogy csak hajtogattam össze-vissza a borítékot

- Látom nagy pakolásban vagy, Shan mondta is, hogy összeköltöztök

- Tényleg, te hogyhogy nem vagy az ebéden? – kaptam fel a fejemet

- Gyorsan lezavartam

- Miért?

- Nem vagyok bájcsevegős hangulatban – rántotta meg a vállát fanyar mosollyal

Most megint az a srác ült előttem, akit csak nagyon kevesen látnak a pózer álarc mögött. Sebzett volt és fáradt, a szeméből pedig sütött az őszinteség. Minden erőmmel küzdöttem a varázsa ellen, de sajnos kudarcot vallottam. Az illata, a közelsége és a belőle áradó misztikum megint beszippantott, elgyengülve néztem a szeme körüli ráncokat és megint elborítottak az érzelmeim. A testem önálló életre kelt, egyik pillanatban még a kanapén ültem, a következőben már őt öleltem. Olyan szorosan tartott, hogy már lassan fájt, de nem tudtam elengedni.

-Köszönöm – suttogta karcos hangon a fülembe, majd visszahajtotta a fejét a nyakamba.

Nem tudom meddig ölelkezhettünk, míg végül ő szakadt el tőlem sűrűn pislogva.

-Azt hiszem, hogy jobb ha én most megyek. Te is munkában vagy és nekem is találkoznom kell valakivel az új lemez miatt – magyarázkodott

- Öhmm.. oké, persze. Akkor szia – álltam fel én is zavarodottan

Ott topogott az ajtóban, volt egy gyenge kísérlete egy újabb ölelésre, de meggondolta magát és inkább kirobogott az ajtón.

Leforrázva álltam a régi életemben, de a jövőmtől 1 lépésnyire. Ez a kis történet a barátjáról nyilván nem menti fel semmiféle felelősség alól, de azért egy kis magyarázattal szolgált. Amilyen érzelmes ember, elhiszem, hogy a régi emlékek miatt rohant el. Tény, hogy önző volt, és ezért haragudnom kéne rá, de nem tudtam. Hülye lennék? Valószínűleg igen, bár ez nem újdonság. Viszont akkor lennék csak igazán nagy marha, ha nem előre, hanem hátra mennék és visszatáncolnék a régi életembe. Az újban ott vár egy pasi, aki pár nap után velem akar élni, a tenyerén hordoz, lesi minden kívánságomat. Az egyetlen bibi az, hogy ő nem Jared.

Muszáj esélyt adnom ennek az újnak, különben örökre a régi kapcsolatban én annak emlékében maradok. Oké, hogy jó volt, de rengeteg kiborító dolog is volt benne. Shannon-nal alig vagyunk még együtt, most jön a legizgalmasabb rész. Automatikusan nyúltam a telefonom után és hívtam a szívügyek szakértőjét, Hank-et. A betegség alatt is folyton hívogatott, néha fel is bukkant, hátán a kis jövevénnyel, akit a férjével örökbe fogadtak. Lena egy tündér volt, ők pedig tökéletes szülők.

-Hello apuci, mi újság? – szóltam bele mosolyogva

- Éppen leköpött a királylány, valószínűleg nem szereti a sütőtököt

- Azt én se szeretném a helyében. Adj neki almapürét, azt a múltkor is imádta

- Az lesz. Mi újság kiscsillag? Hogy vagy? Pasik? – darálta a szokásos kérdéseket

- Pont a pasik miatt hívlak… tudsz egy kézzel etetni, mert hosszú lenne.

- Ma még úgyse voltunk sehol, mi lenne ha felpakolnám Lenát és átruccannánk hozzád? Lemehetnénk a partra

- Az szuper lenne, köszi

- Igazán nincs mit. Akkor 1 óra múlva ott vagyunk. Puszika – cuppantott bele a telefonba

Csak be kéne fejeznem a csomagolást, hiszen a kavarodás és a vallomás ellenére a terv nem változott, átköltözök Shannon-hoz. Gondolom…

Csináltam egy csapást a lakásban, hogy legyen hol közlekedni a babakocsival, majd összedobtam egy gyors sütit a kedvenc vendégeimnek.

-5 perc és ott vagyunk, lejössz a ház elé? – hívott fel nem sokkal később Hank

- Nem jöttök fel?

- Majd utána

- Oké, akkor összekapom magam és lent várlak titeket 

Bedobáltam a táskámba a legszükségesebbeket, a sütis tálat pedig bezacskóztam és egy üveg gyümölcslét felkapva lerobogtam a lépcsőn.

Hank épp egy Beyonce dalt tanítgatott az alig 3 éves kislánynak, amikor beszálltam hozzájuk.

-Sziasztok szépségeim – köszöntem vidáman és kiosztottam mindenkinek a puszi adagját

- Nojaaaaa – visította a kislány, amint meglátott és nyújtózkodni kezdett a kifelé a gyerekülésből

- Mindjárt kiveszlek kincsem, jó? Megyünk a tengerpartra

- Oké – egyezett bele és vigyorogva játszott tovább a plüss békájával

- Jól nézel ki

- Köszi, egyre jobban vagyok

- Na mit alakítottak azok a férfiállatok? – tért rögtön a lényegre, bár szerintem majd megette már a kíváncsiság

- Ugye úgy volt, vagyis van, hogy ma délután odaköltözöm Shannon-hoz, de dél….

- Nanananna. Na. Mi van? – nézett rám kikerekedett szemekkel

- Ezt nem mondtam? Hát igen, nem rég megkérdezte, hogy mi lenne, ha összebútoroznánk, én pedig rábólintottam

- Csak így? Sitty-sutty? A másiknál mennyit hezitáltál már…

- Tudom… De Shannon-nal annyira egyszerű minden

- Unod? – ez a pasi a vesémbe lát..

- Nem azt mondom, hogy unom, hiszen még el sem kezdődött igazán… De ma délután beállított Jared. Hosszú sztori, a lényeg, hogy felhívtam, hogy leosszam, erre közölte, hogy felugrik hozzám.

- Kettesben voltál a kékszeművel? – kérdezte miközben a parkolóba kanyarodott

- Igen… kár is volt – húztam el a számat

Az még egy mutatvány volt, ahogy kipakoltuk a gyereket, a két táskányi homokozó játékot, a kaját meg kettőnk kézitáskáját a kocsiból, de sikerült és megkönnyebbülve dobáltuk le a sok cuccot a parton. Egy nagy plédre telepedtünk, mellettünk Lena homokozott egy hófehér kalapban, mi pedig belefogtunk a világmegváltó beszélgetésünkbe.

-Szóval visszamászott a szívedbe? – kérdezte a sztori végén együtt érzően

- Attól félek, hogy soha nem sikerült kirugdosnom onnan eléggé. Könnyű dolga volt

- És mi van a másikkal? Ezek után is átköltözöl hozzá?

- Nem kéne?

- Szerintem nem, mert nem vagy biztos az érzéseidben. Én a helyedben nem tennék meg ekkora lépést úgy, hogy a kék szemű még ekkora hatással van rám. Még az elején vagytok, bármerre billenhet a mérleg, de ha most nem vársz, hanem beleugrasz, az szinte biztos, hogy visszafelé sül el és két szék közül a pad alá esel.

- De ha visszatáncolok, akkor tuti, hogy szakítás lesz belőle. Egyébként pedig tényleg szeretnék vele élni

- Miért?

- Mit miért?

- Miért akarsz vele élni?

- Mert odavan értem, megnevettetjük egymást, eszméletlen vonzó, okos és nagyon jó vele a szex

- És Jared?

- Ő egy szép emlék, aki most felbolygatta a lelkemet, de majd lecsillapodik. Szerintem jót tenne a környezetváltozás – győzködtem magamat

-  Te tudod, hogy mi a legjobb neked. Ha úgy érzed, hogy segít lezárni a múltadat ez a lépés, akkor hajrá. Semmi nincs kőbe vésve, gondolj erre – ölelt át megpuszilva a homlokomat

- Köszönöm – motyogtam az ingébe

- Papaaaaa kérek sütit szépen – totyogott hozzánk Lena, majd lehuppant közénk és két kézzel enni kezdett

Elgondolkodva bámultam az óceánt, imádtam ide járni, mert megnyugtatott ez a rengeteg víz.

-Elmondod Shannon-nak, hogy nálad járt a testvére? – törte meg a csendet Hank

- Persze. Ő is mindig őszinte velem, az a minimum, hogy én is az vagyok

- Helyes. Nem ismerem ezt a pasit, de szerintem intelligens eléggé ahhoz, hogy ne szakítson veled, ha azt mondod, hogy még nem költözöl hozzá

- De te mondtad, hogy semmi nincs kőbe vésve. Plusz mi a legrosszabb? Összecuccolunk, egymás agyára megyünk és szakítunk. Ha viszont nem költözök hozzá, akkor azért megyünk szét, mert megbántódik. 

Igazából nincs mit vesztenem – mutattam rá nyakatekerten

- Jaj kincsem, te is tudod, hogy nem minden fekete és fehér. Értem, hogy mire gondolsz, de ne hidd,hogy ilyen egyszerű ez az egész

- Ahhh – dőltem hátra gondterhelten a pléden és a eget kezdtem bámulni

Lena azonnal követte a példámat és mellém feküdt, majd követte az apja is. A kislány persze hamar megunta, rám fordult és a nyakláncommal játszott, miközben megállás nélkül dumált meg énekelt. Hank le se tagadhatná, hogy az ő neveltje..

JARED

Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Ölelni a nőt, akit valaha imádtál, miközben az készül összeköltözni a testvéreddel, akit még nála is jobban szeretsz? Mocsok egy szituáció. Örültem, hogy felhívott és tudtunk egy kicsit beszélgetni, de azt utáltam, hogy megint megnyíltam neki, akaratom ellenére. Olyanokat hoz ki belőlem ez a lány…

Nem lett volna semmi baj, ha Shannon nem jön össze vele. Én elvoltam a lemezzel, rajzoltam, utaztam, kizárólag magammal foglalkoztam. Sikerült valamennyire Noá-t is elfelejteni, erre Shan az egészen átgázolt a bejelentésével. A legszarabb pedig, hogy nem is hibáztathatom. Őszinte volt velem, Noát istennőként kezeli majd, a munkáját nem befolyásolta ez az egész, szóval egy szavam se lehetne. De mégis majd megesz az ideg és az irigység, amiért én elbasztam, ő pedig ott termett és mindent helyrehozott. 1 hét után összeköltöznek, szóval még többet fogom őket együtt látni, aminek már a gondolatára is összezuhanok. Muszáj kivernem őt a fejemből, ha már visszaszerezni nem tudom.