38. Tortola

Sziasztok!

Először is nagy köszi és puszi mindazoknak, akik eddig akár 1 alkalommal is, de írtak nekem kommentet!<3

A második dolog már nem ennyire vidám. Holnap reggel elrepülök Amerikába, mert ott fogok dolgozni a nyáron egy gyerektáborban, ezért valószínűleg nem lesz frissítés a blogon szeptemberig. Ha mégis tudok rá időt szakítani, akkor ti fogjátok először megtudni :)

Mindenkinek kellemes nyarat!

LOVE

-Hogy hova? – esett le az állam, de már mosolyogtam

- Lelépünk, ketten. Itt hagyjuk ezt az egész őrületet egy hétre – bökött a háta mögé

Milliónyi kérdésem volt, de finoman betessékelt a kocsiba, mondván, hogy rengeteg időnk lesz beszélgetni, de most el kell érnünk a gépet. A reptéren már nem voltak velünk biztonságiak, mégis minden fennakadás nélkül eljutottunk a becsekkoló pulthoz, ahol beálltunk egy jó hosszú sor végére. A tábla szerint a San Juan-ba menő gép utasainak kellett ott várakozni. Gőzöm nem volt, hogy hol van Tortola, de ezek szerint valahol Puerto Rico környékén.

-Akkor ezért kérdezgetted folyton, hogy mennyi dolgom lesz a héten – világosodtam meg hirtelen, mire ő csak huncutul mosolygott és bólogatott

- Már egy ideje megy a szervezkedés, viszont mindent Emma csinált, hogy az én nevem még véletlenül se merüljön fel. Nem akartam lebukni – nyomott egy csókot számra

Egyre több irányból hallottam Jared nevét, ment a susmus már egy ideje, de őt nem zavarta. A kézfejemet cirógatva fordult oda két fiatal nő felé, akik sutyiban le akarták fotózni, kedvesen köszönt nekik és megkérdezte, hogy szeretnének-e egy normális képet. Egyik jobban elpirult, mint a másik, de tök aranyosak voltak, engem is odahívtak a képre, majd megköszönték és ennyi volt. Lehet ezt normálisan is kezelni.

-Hogy jutott ez eszedbe? – kérdeztem már a gépen

- Csak el akartam szabadulni a városból – rántotta meg a vállát és visszafordult a könyvéhez

Szerencsére egyikünk se volt az a simogatós, nyalakodós, ragadós ember, pláne nem társaságban, épp ezért nem is volt kínos, ha csak csendben ültünk egymás mellett, ahogy most is. A reptérről még hajóval kellett átmennünk Tortolára, bár erősen kétlem, hogy hajnali 2-kor lett volna másnak is erre lehetősége, akit mondjuk nem Jared Leto-nak hívnak. Megbabonázva néztem a sötét óceánt, amin már ott táncolt a Hold, a levegő pedig annyival frissebb volt, mint bárhol ahol eddig megfordultam. Nem volt hideg, de a hajó olyan gyorsan ment, hogy többször kirázott a hideg, amit ő is észrevett és átölelt hátulról.

-Nem adom oda a kabátomat, mert akkor én fáznék – magyarázta hátulról a fülembe

- Igazi úriember vagy – grimaszoltam és megfordultam az ölelésében

- Ígérj meg nekem valamit

- Na mit?

- Élvezni fogod ezt a pár napot. Nem agyalsz se munkán, se a barátnődön, se rajtunk, se semmin

- Rendben, de tőled is ezt várom akkor

- Így fair – bólintott és megint megláttam azt a bizonyos csillogást a szemében és mosolyt az arcán

A hajó után még mindig várt ránk egy jármű, most épp egy dzsip, ami felvitt minket egy gyönyörű kőházhoz, ahonnan rá lehetett látni az egész óceánra.

-Menjünk el sétálni – ujjongtam azonnal

- Jó, csak kihozom a gépemet – nevetett rajtam

Ledobáltuk a cuccokat és nyakunkba vettük a szigetet. Egy teremtett lélekkel nem találkoztunk, a zene is egy másik szigetről jött, nem voltak autók, csak az óceán és a sok madár szolgált egy kis zajjal. Mindig is városi lánynak gondoltam magamat, de most 10 perc séta után rájöttem, hogy ehhez képest röhejes az a „pihenés”, amit L.A.-ben csinálok. Jared néha megállt, volt hogy percekig csak nézte az óceánt vagy egy kis utcácskát, majd lőtt pár képet. Rajta is láttam, hogy teljesen el van varázsolódva, rólam nem is beszélve. Valami különleges virág illata lengte be a levegőt, teljesen elbódultam tőle.

-Menjünk le a partra – húztam a víz felé

A part homokos részére mentünk, nekem pedig azonnal pajzán gondolataim támadtak, amint leültünk a nagy puhaságba. Én a hátamra feküdtem, ő pedig a hasamra, úgyhogy a haja pont kézre esett. Imádtam babrálni vele, most is azonnal simogatni és csavargatni kezdtem a barna fürtöket. Nem beszélgettünk különösebben, de nem is volt rá szükség.

-Anyának elmondtam, hogy jövünk – szólalt meg elgondolkozva

- És? Mit szólt?

- Azt mondta, hogy itt volt az ideje

- Tényleg?

- Kedvel téged Noa. Csak mindenáron unokát akar – ült fel

- Nekem sincs vele semmi bajom, csak neked akar jót

- Tudom, csak különbözően gondolkodunk a „jó”-ról

- Nem akarsz családot? – csodálkoztam el

- Nem igazán. Most azt próbálom ki, hogy te beleférsz a világomba, egy vagy több gyerek már kizárt lenne

Hiába volt őszinte, a nyersessége arcul csapott és rosszul esett, hogy kísérleti nyúlként kezel. Most akkor ebben az 1 hétben figyelnem kéne minden mozdulatomra és szavamra, hogy átmenjek a tesztjén?!

-Arra gondoltál már, hogy ez nem csak rajtad múlik?! Mi van, ha nekem nem fér bele az életembe, hogy követnek és milliónyi nő adná mindkét karját egy pillantásodért vagy csókodért?

- Képzeld igen és kurvára tartok is tőle - kelt ki magából engem is meglepve

- Oké, állj. Megegyeztünk, hogy nem beszélünk kettőnkről – fújtam visszavonulót

Pár másodpercig hidegen és mérgesen nézett rám, de nem szólt egy szót se, majd felállt és elindult a parton egyedül. Na, alig vagyunk együtt pár órája és máris összevesztünk. Hozzuk a formánkat. Kínomban kuncogni kezdtem saját magamon és persze rajta is. Felpattantam és nekifutásból a hátára ugrottam. Automatikusan nyúlt a térdem alá, hogy megtartson, én pedig a nyakába kapaszkodva puszilgattam ahol értem. A parton volt pár fabódé, gondolom bárok lehetnek, de hajnali 4-kor nem sok minden volt nyitva.

Már világosodott, mire visszaértünk a házhoz, ami belülről még elképesztőbb volt. Nem volt nagy, szinte rögtön a hálóba ért az ember, ami egybe volt a nappalival és az óceán felőli oldala csupa üveg volt egy hatalmas terasszal. Most ő lopódzott mögém és az ágyékát a fenekemnek préselve tolt előrébb, miközben a keze lefelé vándorolt a hasamról.

-Itt? – kérdeztem körbepillantva a teraszon

- Nincs rajtunk kívül senki a környéken – susogta a számba és már húzta is le rólam a nadrágot

Nem bonyolítottuk a dolgot, hanyatt feküdt az egyik napozóágyon én pedig azonnal az ölébe másztam és szemérmetlen nyögdécselésbe kezdtem. Tuti, hogy a víz messzire vitte mindkettőnk hangját, de hát hol érdekelt az minket?! Elbújtunk a saját világunkba.

Nem kellett sok napnak eltelnie, hogy rájöjjünk, hogy a sok hasonlóságunk mellett rengeteg mindenben különbözünk. Nekem például folyton mehetnékem volt, fürdeni akartam az óceánban, de ő legszívesebben a hűvös nappaliban ült volna a gitárjával, és ha írogatott valamit, akkor nem volt szabad hozzászólni.

-Ha nekem nem szabad dolgoznom, akkor neked se – huppantam mellé az ágyra egyik alkalommal

- Ez nem munka

- Hahó, csináljunk már valamit – lengettem meg előtte a kezemet, de ez betette nála a kaput

- Foglald már el magadat, nekem most dolgom van – teremtett le, mint egy rossz gyereket

- Fulladj meg

Mérgesen indultam el a már ismerős utcákon, de hiába akartam rá haragudni, ez a paradicsomi környezet nagyjából 3 perc után kiűzte belőlem a dühöt. Meg egyébként is, én voltam a hülye, hogy a zene elé akartam magamat tuszkolni az életében. Megmondta, hogy ez az, ami nem biztos, hogy menni fog neki, de én így is akartam. Egy órányi sétálgatás után mentem vissza hozzá, még mindig az ágyon ült és egy új dallamot pengetett. Most nem szóltam hozzá, csak egy üdítővel kiültem a teraszra. Utánam jött.

-Erről beszéltem – ült le mellém

- Tudom, rájöttem

- De még itt vagy

- Messze van a reptér – grimaszoltam

- Mit gondolsz miért hoztalak a világ végére? – somolygott, majd felállított és leült a helyemre, hogy az ölébe ültessen

- Áá.. előre gondolkodtál

- Sejtettem, hogy nem lesz rózsaszín az egész hét

- Nem is kell – rántottam meg a vállamat

- Hogy a fenébe lehet, hogy nem volt barátod, amikor találkoztunk?

- Volt – feleltem kurtán

- Hogyhogy?

- Kieran-nel többé-kevésbé együtt voltunk akkor

Egy pillanat alatt borult el a tekintete és levette rólam a kezét

-Most mi van?

- Hagyjuk ezt a témát

- Miért gondoltad, hogy nem volt akkor senkim? – kíváncsiskodtam

- Mert flörtöltél velünk

- Nem is – nevettem fel

- Dehogynem, Shannon is megmondta, pedig neki soha semmi nem tűnik fel

- Jó hát te se voltál semmi – emlékeztem vissza

- Én mindig ilyen vagyok

- A nagy francokat! Most se vagy olyan

- Hát veled már túl vagyunk a flörtölős korszakon

- Persze, nyilván ez az oka – hagytam rá mosolyogva

- Olyan vagy, mint anyám – kezdett el röhögni

- Na hát bókolni még meg kell tanulnod- álltam fel az öléből, de két kacaj között visszahúzott

- Ő is inkább rám hagy dolgokat, mert tudja, hogy lehetetlen meggyőzni valamiről, ha én nem úgy gondolom

- Na, majd meglátjuk. Vannak módszereim – súgtam a fülébe néhány nyakpuszi kíséretében

A kezem már a hasán vándorolt és éreztem, ahogy 1-1 harapósabb puszi után összerándultak az izmai. Jól esett, hogy apróságokkal így fel tudom izgatni, tuti, hogy be is fogom vetni párszor, ha ész érvekkel nem lehet meggyőzni.

A változatosság kedvéért most sikerült eljutnunk az ágyig, bár csak időszakosan. Annyira vadra sikerült a dolog, hogy legurultunk mindketten a padlóra…

-Noa… kelj fel – motyorászott valaki mellettem

Összeszorítottam még jobban a szemeimet, hátha megszűnik a zavaró susmoság, de nem jött be. Ásítozva néztem körbe, hogy mi van

-Jared – nyöszörögtem

- Menjünk el fagyizni

- Meg vagy húzatva?!

- Gyerünk, öltözz, addig én hozom a fagyit és lemegyünk a partra

- Te nem viccelsz- állapítottam meg a szememet dörzsölve

Ott ült mellettem felöltözve, kicsattanó jókedvvel és láthatóan indulásra készen.

-Meg ne próbálj visszafeküdni – mondta mintha legalábbis hátul is lennének szemei

Futtában rápillantottam az órára, amikor elindultunk, hajnali fél 5 volt. Tökéletes időpont a fagyizásra a szerelmeddel az óceánparton.

Ott ültünk a homokban egymással szemben törökülésben és felváltva kanalaztunk bele a nagy fagyis dobozba.

-Hideg a nyelved – próbálta úgy mondani a csókunk után, hogy ne érjen össze a szájpadlása meg a nyelv- Ez fizika életem. Ha fél óráig jéghideg valamit eszel, akkor bizony nem felforrósodik szád – okoskodtam

- Jajj, hogy te mennyire okos vagy - gügyögte nekem

- Tudom – húztam ki magamat és egy újabb adag édességet tömtem a számba

Miután kivégeztünk 1 liter fagyit belefutottunk az óceánba, miért ne alapon. Giccses és nyálas volt, ráadásul baromi hideg az egész szitu, és miután ezt meg is mondtam neki, kiszakadt belőle egy sóhaj, hogy hála az égnek.

-Mi a faszért csinálnak ilyet a filmekben? – másztunk ki vacogva a vízből

- Mert ilyen hősszerelmes dolgok miatt nézik meg a lányok

- Na ezért nem csinálok én romantikus mozikat

Többször mondta, hogy szereti (!) bennem ezt a fajta hozzáállást.

- Felviszel a hátadon? – pillogtam rá egy kis séta után

Vágott egy pofát ugyan, de széttette a kezeit a térdemnek, úgyhogy megint majmosat játszottunk egész úton hazafelé.

-Nem akarok hazamenni – biggyesztettem le az ajkamat, amikor eljött a csomagolás ideje

- Hidd el, hogy örülni fogsz újra a nyüzsgésnek. Nekem is hiányzik már

- Hát lehet

- Egyébként is, biztos visszajövünk még – közölte teljesen könnyedén

Ezek szerint tervez velem? Átmentem a „teszten”?. Merem remélni, hogy igen, mert ezután az 1 hét után már végképp nem tudom elképzelni nélküle.

37. Most vagy önmagad

Csak ültem és néztem ki a fejemből, ugyanis egy centivel nem kerültem közelebb a megoldáshoz. Riadtan kaptam fel a fejemet, amikor a telefonom hangos zenélésbe kezdett, de megnyugodtam Nara láttán

-Szia, épp hívni akartalak. Mi újság?

- Csak…szóval azért hívtalak…mert… szóval köszi a tegnapit. Tényleg kicsúszott a lábam alól a talaj

- Előfordul mindenkivel, de nem a drog a megoldás – morogtam

- Tudom, de annyira könnyűnek tűnt így minden, de abbahagyom. Ígérem

- Figyelj én értékelem, hogy erre az elhatározásra jutottál, de nem 2 szál füves cigiről beszélünk. Kurva nehéz lesz lejönnöd és kétlem, hogy egyedül menne

- Mit akarsz ezzel? – komorult el a hangja

- Pontosan tudod

- Nem úgy volt, hogy idejössz?

- Tessék? – csodálkoztam el

- Tegnap mondtál valami ilyesmit, nem?

- Felmerült, igen, de a főnököm nem enged el. Ha átmennék a másik céghez, akkor ide már nem jöhetnék és én se akarom szarban hagyni a lapot

- Világos – gúnyolódott

- Nara, menj el pihenni pár hónapra. Egy klinikára – tettem hozzá

- Nincs erre szükségem. A barátnőmre lenne szükségem

- Na ezt most hagyd abba. Ne akarj bennem lelkiismeret furdalást kelteni. Kurvára nem az én hibám, hogy 23 évesen nem tudod kezelni a saját életedet – öntött el a pulykaméreg

- Tök mindegy, nyilván neked van igazad és én csesztem el mindent

- Jaj ne mártírkodj már – nevettem fel

- Hagyjuk Noa, nem akarok belepiszkítani a csillogó életedbe

- Menj a francba és old meg egyedül a gondjaid. Nem mintha lenne más választásod, mert annyira kifordultál magadból, hogy egy barátod se maradt. Ezen gondolkodj el. Szia – nyomtam ki

Baromira felidegesített ezzel, bár már régen is hajlamos volt mindig mindenért mást hibáztatni és azt hinni, hogy neki vannak a világon a legnagyobb problémái. Egész nap ingerült voltam, többekkel bunkón beszéltem, amit rögtön meg is bántam, de attól még nem tudtam visszaszívni. Jared is hívott, érdeklődött, hogy mi volt Narával, bár szerintem már a sziám hangsúlyából rájött. Pillanatok alatt meg tudott nyugtatni már a szimplán azzal, hogy lassan, hallhatóan mosolyogva beszélt hozzám. Mondta, hogy készülnek az esti koncertre, és hogy rengetegen várják őket a hotel előtt, úgyhogy amint végeztünk, le is megy hozzájuk. Beleolvadtam a székembe.

A hívás után mintha kicseréltek volna, hazaengedtem az srácokat engesztelésképp és én is hamarabb leléptem. Nara továbbra is idegesített, de reméltem, hogy szokásához híven belátja, hogy hülye volt, úgyhogy próbáltam nem gondolni rá. Kitelepedtem az erkélyemre egy nagy tejeskávéval és végre egy olyan könyvvel a kezemben, amit nem munka miatt olvastam. Órákon keresztül kint voltam, bámultam a várost, élveztem a napsütést és majdnem be is fejeztem a könyvemet. Teljesen feltöltődtem, sokkal jobb színben láttam mindent, amikor visszahúzódtam a hűvös lakásba. Neteztem, főzőcskéztem, ágyat húztam meg ilyesmik, este pedig vagy 2 órán át beszélgettünk Jareddel. Áradozott a koncertről és hogy milyen nagy bulit terveznek a 300. után, amire feltétlenül el kell mennem. Kérdezte, hogy mit csináltam délután, holnapra mit tervezek, nagyon érdeklődő volt, ami iszonyú jól is esett.

-Szóval akkor nem vagy annyira betáblázva, mint régebben, ugye?

- Tekintve, hogy saját magam főnöke vagyok már, így annyira nem. Miért?

- Csak kérdezem – felelte kurtán

- Oké – kuncogtam, mint valami tini

Az ágyamon feküdtem és a hajamat csavargatva vigyorogtam, bármit is mondott. Teljesen menthetetlen voltam, és bár lehet, hogy csak bemagyaráztam magamnak, de szerintem ő is változott picit.

Ahogy teltek a hetek, egyre jobb híre lett a lapnak, volt, hogy menedzserek hívtak fel minket, hogy az ügyfelüknek jól jönne egy interjú, és nem névtelen sztárokról volt szó. Dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy ilyen nívós lett a lap, de hogy ez így is maradjon, kíméletlenül szelektáltam az embereket és a témákat illetően is. Jared-del tök jól elvoltunk, bár csak telefonon beszéltünk, mivel folyton úton volt. Holnap repülök hozzá New York-ba a koncertre, úgyhogy végre láthatom.

-Akkor fél 3-kor ér be a géped, ugye? – kérdezte este

- Igen, kijössz a reptérre?

- Persze. Jövő héten sok munkád van?

Folyton a beosztásomról kérdezősködött, hogy hány szabad napom van, hogy áll a következő szám meg ilyenek, mert „érdekli”.

-Nem több mint általában. Ma készítettem el a fő interjút Johnny Depp-pel, úgyhogy nagy bukta már nem lehet a szám

- És hogy sikerült?

- Ez az ember egy állat, imádtam. Nekiállt szájharmonikázni meg énekelni – meséltem lelkesen

- Eszméletlenül tehetséges – helyeselt ő is

Az elmúlt 1 hónapban egy hangos szóváltás nem volt köztünk, mondjuk lehet, hogy azért is, mert mindig hullafáradtan beszéltünk a másikkal. Párszor bunkó volt ugyan, de nem volt erőm szóvá tenni, úgyhogy inkább csöndben maradtam.

Másnap reggel Hank vitt ki a reptérre, aki szerintem izgatottabb volt, mint én. Egész úton azon örömködött, hogy hogy szét fogjuk kapni a hálószobát, amikor egymásnak esünk. Nem mondom, hogy én nem gondoltam erre…

Úgy ficeregtem az egész repülőút alatt, mint valami ovis, a kajával játszottam, a kis monitoron pedig 2 percenként váltottam filmet, mert semmi nem tudott lekötni. Természetesen nyolcszor annyi ruhát pakoltam, mint amennyire szükségem volt, úgyhogy fel kellett adni a bőröndömet, ami pedig plusz fél óra ácsorgást jelentett a földet érés után. Mindenkit félrelökve kaptam le a szalagról a bőröndömet, hogy aztán a sok csiga között szlalomozva kirobbanjak a folyosóról a tömérdek ember közé. A Kennedy reptér jó szokásához híven tömve volt, de az egyik sarokban megláttam egy nagy NOA táblát. Fülig érő szájjal törtem magamnak az utat és kb. száz lábon sikerült átráncigálnom a bőröndömet, de a kurvaanyázások tökéletesen hidegen hagytak, pláne amikor megláttam végre a kalap alatt megbúvó világítóan kék szempárt. Én a táskámat, ő pedig a táblát dobta el, hogy végre megölelhessük és csókolhassuk egymást ott a reptér közepén, több ezer ember és fényképező kereszttüzében. Teljesen beleszédültem a csókba, úgy összetapadtunk, hogy levegőt se tudtam venni, de bánta a csuda.

-Szia – vigyorogtam rá, amikor ideiglenesen abbahagytuk a nyalakodást

-Hello – üdvözölt mosolygósan, majd újra csókolni kezdett

Nem tudom meddig állhattunk ott, de nem is érdekel, mert zsákba szedtem volna a felhőket örömömben. Ölelkezve sétáltunk ki a kocsihoz, amit kivételesen ő vezetett, majd leparkoltunk egy puccos szálloda mélygarázsában és futólépésben indultunk a lift felé-

-Lassíts, mert kitöröm a bokám – kapaszkodtam a karjába nevetve, hogy a csillogó márványon ne csússzak szét, mint egy béka

Ő hozta a táskámat én pedig a hely nívójával mit sem törődve, lekaptam a szandálomat és berohantam utána a liftbe. Azonnal a falához préselt és csók közben a csípőmbe markolva tüzelte fel bennem a már amúgy is erősben lobogó vágyat. Lihegve szálltunk ki, majd szorosan ölelkezve mentünk a folyosón, majd be a szobájába.

-Hellosztok – integetett Shannon

- Shan – motyogta Jared

- Hízelgő, hogy megismersz. Csak kíváncsi voltam milyen fejet vágtok, amikor rájöttök, hogy nem vagytok egyedül és nem téphetitek le azonnal egymásról a ruhát – röhögött fel, majd kisasszézott a szobánkból

- Kéne neki egy nő – állapította meg vigyorogva Jay

- Átugorhatok hozzá, ha gondolod – ajánlottam pillogva

- Na azt próbáld meg – hajolt olyan közel hozzám, hogy összeért az orrunk, majd újra csókolni kezdett

A kezeimet a falnak szorította a fejem felett, az ágyékát pedig úgy hozzám préselte, hogy moccanni se tudtam.

-Soha többet ne mondj ilyet – suttogta karcosan 1-1 csókkal megnyomva a szavakat

Olyan voltam a karjaiban, mint egy elejtett nyuszi, csak hogy én az élvezet miatt reszkettem, nem pedig félelmemben. Zihálva ráztam a fejemet és homorított háttal nyújtóztam a csókjáért, de elhajolt, hogy tovább kínozzon. Csalódottan dobbantottam a lábammal, ami láthatóan nagyon szórakoztatta, de legalább elengedett és a hatalmas ágy felé kezdtünk forogni. Egymás hátát simogattuk a trikó alatt, én már karmolásztam is szerencsétlent, mert nem tudtam már hol vezessem le azt a milliónyi érzelmet és indulatot, amit kiváltott belőlem. A szemében megint ott égett az a tűz, ami az én eszemet is elvette és szerintem élő ember nem tudott neki ellenállni. Hiába akartam átvenni az irányítást, ellentmondást nem tűrően lökött az ágyra majd mászott felém és lehúzta rólam a felsőmet. Fájdalmasan lassan kényeztetett én pedig már vergődtem a karjaiban, ráadásul szédülni kezdtem attól az érzelmi sokktól, amit mindig kiváltott belőlem. A szívem össze-vissza vert, a szám ki volt száradva és szó szerint csillagokat láttam.

-Jared – nyüszögtem kétségbeesve, de egy csókkal elhallgattatott

Zsibbadtan feküdtem alatta, de ő egy perc nyugtot se hagyott magunknak, a hátára fordult, majd magára rántott és végre magamban érezhettem. A hasamra tapasztott kézzel ösztökélt még gyorsabb mozgásra, ami már szinte lehetetlen volt, de ő olyan dogokat tudott előcsalogatni belőlem, amikről nem is tudtam. Egy-egy csípőtekerésemnél olyan hörgés szakadt fel a torkából, hogy az is elég lett volna a mennyországhoz, de próbáltam türtőztetni magamat, hogy végre együtt menjünk el. Előredőltem, hogy megcsókolhassam, miközben ő kapcsolt eszeveszett sebességre és pillanatokon belül egy nagy nyögés után a hátamba vájta ő is a körmeit. A hajam teljesen beterítette az arcát, de nem tudtam megmoccanni, nemhogy felülni, vagy melléfeküdni, de nem zavarta különösebben, a hátamon futó izzadságcseppeken csúszkált a hosszú ujjaival.

-Liliom illatú a hajad – mondta rekedtes hangon egy kis idő után

Mosolyogva gördültem mellé, magam köré tekerve a takarót.

-Ne, ne takard el magadat – húzta le a melleimről, majd az egész testemről az anyagot

Finoman a lenyomta a vállamat, hogy a hátamon feküdjek, majd mellém térdelt és olyan csodáló tekintettel kezdett rajzolgatni rajtam, hogy egészen zavarba jöttem. Oké, hogy művész meg minden, de ez még tőle is fura volt. Nagyon intim volt az egész, pedig igazából semmit nem csinált, csak körbesimította a testrészeimet, miközben valami lassú dalt dúdolt.

Megint volt egy kis borostája, de szerencsére nem az a régi csöves szakáll díszítette az arcát, amitől a falra másztam. Most az Én Jaredem volt. Az, aki imádja a testvérét és az anyukáját, beszélget a rá váró lányokkal a koncert után, aki a zene bűvöletében él, akinek egy szemvillanásából tudom mit szeretne,aki egészen egyszerűen egy őrült zseni. Őt szeretem. A zselézett hajú, napszemüvegben és tapadós fehér nadrágban pózoló nagyképű buzis majom nem ő.

-Mire gondolsz? - kérdezte mosolyogva

- Szeretem amikor ilyen vagy

 - Milyen?

- Amikor önmagad vagy – könyököltem fel

- Honnan tudod, hogy most vagyok önmagam?

- Elárul a szemed – simítottam végig az arcán ő pedig egy „igazad van” mosollyal a tenyerembe csókolt

Lassan indulni kellett a koncertre, úgyhogy elvonultunk együtt fürdeni, majd át a srácokhoz és persze Emmához, aki az egész este szervezéséért volt felelős. Mindannyian örültek nekem, ami persze nagyon jól esett. Jared azonnal elvonult a megint hullafáradt lánnyal átbeszélni a dolgokat, igazi maximalista volt.

-Úgy vártunk téged, mint a Messiást – csúszott mellém mosolyogva Shan

- Hogy hogy?

- Teljesen hülye volt mostanában – bökött testvére felé

Nem tudtam mit csinálni, csak vigyorogtam, mint egy jól lakott napközis.

-Na, látom nagyon is kölcsönös a dolog. De ez jó. Mármint hogy le tudjátok nyugtatni a másikat

- Az biztos, hogy nagyon élvezzük – kacsintottam rá

- Fújjj, mindig csak az a mocskos szex – grimaszolt színpadiasan

- Te Shannon. Nem akarod, hogy összehozzalak egy barátnőmmel?

- Hol lakik?

- Komolyan? Ez az első kérdésed? – nevettem el magamat

- Hé, láttam hogy ti mit csináltatok egymással, amiért máshol laktok. Én nem akarok ilyet játszani

- Ott a pont – bólogattam

Tudtam, hogy ilyenkor nem szabad Jared-hez szólni, úgyhogy egészen indulásig Shanonnal és Tomoval hülyültem, ők fele annyira se voltak stresszbe, mint ő. Kezdett megint „átváltozni”, hidegebb lett a tekintete, de már ez se zavart. Nekem megmutatta magát, úgyhogy már csak azt kell megtanulnom, hogy hogyan tudom előhozni azt az énjét.

A kocsiban se lógtam a nyakán, nem is nagyon szóltam bele, amikor a többiekkel beszélgetett a nagy koncert menetéről. Az öltözőben is félrevonultam, így még jobban esett, amikor ő jött oda hozzám.

-Köszönöm – súgta, majd megcsókolt és visszament a srácokhoz

Emma hálásan pislogott rám én pedig megint azt éreztem, hogy ennél boldogabb már nem lehetek. Hamar átragadt rám az izgalom a koncert miatt, ráadásul már az öltözőben is alig tudtunk beszélni, annyira hangos volt a közönség. Kezdés előtt körbeálltunk egymás vállát ölelve, Jared mondott pár dolgot és indultunk is. Ők hárman a színpadra, mi pedig a takarásba Emmával és pár asszisztenssel. A stadion szokás szerint felrobbant már az első 2 percben, mindenki extázisban volt, a srácokkal az élen. A vége felé aztán felment egy pasas a színpadra és átadott nekik egy díjat, ugyanis bekerültek a Guiness Rekordok Könyvébe, mint a leghosszabban turnén lévő rock együttes. Úgy tapsikoltam meg ugráltam Emma mellett, mint egy ovis, nagyon büszke voltam rájuk, pedig nyilván nem az én érdemem volt. Természetesen visszatapsolták őket, de 3 ráadás szám után megköszönték azt a rengeteg szeretetet, amit kaptak és azt is, hogy valóra váltották az álmaikat a rajongók. Bocsánat, a családjuk.

-Annyira jó volt – ugrottam rögtön a nyakába, amint bejöttek az öltözőbe

- Eszméletlen volt – kiabálta önkívületi állapotban

Tiszta izzadt volt mind a három, de olyan földöntúli boldogság volt az arcukon, hogy nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Amíg ők letusoltak, én Emmával beszélgettem, aki valamiért olyan titokzatos volt, folyton utalgatott, de nem tudtam rájönni, hogy mire.

-Gyere, indulunk – kapta el a kezemet Jared még vizes hajjal

- Nem várjuk meg a többieket?

- Nem a szállodába megyünk

- Akkor hova? – csodálkoztam, miközben két biztonsági csapódott mellénk és kísért minket egy nagy autóhoz

- Tortolára – közölte mosolyogva és kinyitotta előttem a kocsi ajtaját

36. Illat

NOA

-Ne bízz bennem, ne bízz bennem –visszhangzott a fejemben miközben a mellkasán feküdtem

Mi a jó istenért kellett nekem beleszeretnem?! Annyira tökéletes lenne minden, ha csak időnként összejárnánk dugni és kész. De nem, nekem egy olyan pasi kell, akinél mindig csak a második leszek, legjobb esetben is. Valahol a táskám mélyén csörögni kezdett a telefonom, úgyhogy vonakodva felkapartam magam a kanapéról.

-Hallo, Noa Grant

- Itt vagy New Yorkban és nem szóltál? Hát baszd meg! – visította Nara a vonal másik végén

- Te részeg vagy?

- Válaszolj a kérdésre!

- Nem volt kérdés, csak leordítottad a fejemet – mondtam higgadtan és visszaültem az ágyra

- Tudod, hogy New Yorkban lakok?

- Ne hisztizz már, munka miatt jöttem, semmire nem volt időm – füllentettem és Jaredre pillantottam

- Csak arra a pojácára, mi? – gúnyolódott

- Hagyd már abba, mi bajod van?

- Semmi. Semmi – hadarta

- Be vagy tépve?

- Mittudomén – vihogta

- Nara, délután 2 óra van

- Na és? Pont leszarom

Kezdtem megijedni. Nara nem szokott drogozni, pláne nem akkor, amikor dolgoznia kéne

-Hol vagy most?

- Itthon

- Jó, mindjárt nálad vagyok

- Mi van, eleget keféltél a pasival, úgyhogy a barátaidra is van időd? – gúnyolódott

Csak azért nem sértődtem meg ezen a mondatán, mert éreztem a hangján, hogy nincs magánál

-Mennem kell. Valami baj van Narával – kapkodtam magamra a ruháimat

- Kivel?

- Nara, a könyves barátnőm. Mindegy, rohannom kell – nyomtam egy puszit a szájára és már ott se voltam

Természetesen dugóba kerültem, de hát nem is New York lenne, ha simán eljutnék A-ból B-be. Amint a házhoz értem, ráfeküdtem a csengőre, de csak percek múltán szólalt meg a berregő hang és nyílt ki az ajtó. Felrohantam a lépcsőn, majd berontottam a lakásba. Nara a kanapén fetrengett, a lába a támlára támasztva, a feje lefelé lógott és egy sörösüveggel játszott.

-Nara? – léptem közelebb

Borzalmasan nézett ki. Kócos haj, fekete szemek, szürke bőr, cserepes ajkak, ráadásul rettenetesen le volt fogyva. A legijesztőbb viszont az a rengeteg tű nyom volt, amik a kezein éktelenkedtek.

-Mi a fenét műveltél? – rogytam le elé a karját forgatva

Hirtelen fordult meg és tornázta magát ülő helyzetbe, majd rémülten rám nézett és csapkodni kezdett össze-vissza, mintha el akarna kergetni. Próbáltam lefogni, de karmolászott, rugdosott és egyszer meg is harapott. Nem tudtam mit vett be, azt se hogy hogy kezeljem, úgyhogy jobb ötlet híján bevonszoltam a fürdőbe és ruhástul belöktem a hidegvíz alá. Kicsit mintha tisztább lett volna utána, legalábbis együttműködőbb volt és megitta a kávét, amit elé tettem.  Lassan indulnom kellett volna a reptérre, de ilyen állapotban nem hagyhattam ott, ráadásul nem is tudtam, hogy kit hívhatnék át hozzá későbbre. Vacogott, amikor az ölembe húztam és a haját simogatva nyugtatgatni kezdtem. Semmi értelmeset nem mondott mióta rárontottam, hiába beszéltem hozzá. Nem akartam orvost hívni, mert ki tudja mi vett be és mi minden van még a lakásban, úgyhogy én próbáltam magához téríteni

-Nara, kincsem, hallasz?

- Mmm – nyüszögte

- Tudod ki vagyok és hogy hol vagy?

- A-azt hisz-szem – mondta összekoccanó fogakkal

- Mi történt veled?

- Sem-mi – komorult el és összébb húzta magán a kardigánt

- A-aa. Velem ilyet nem játszol. Mondd el, hogy mióta drogozol, mit használsz és egyáltalán miért?! – fakadtam ki

- Csak akkor vagyok érdekes, ha a drágalátos pasid épp nincs a képben?

- Igazad van, elhanyagoltalak, de egyáltalán nem miatta, hanem a munka miatt. Nem mintha ez bármit is magyarázna veled kapcsolatban…

- Persze – horkant fel

- Mióta csinálod ezt? – csavartam ki a karját és felhúztam a fekete anyagot rajta

- Nem fontos, kézben tartom a dolgokat

- Nem úgy néz ki

- Kicsit stresszes a meló, ennyi. Nem kell túlragozni. Menjél te is nyugodtan én jól vagyok – hajtogatta maga alá a lábait a szemben lévő fotelben

- Nem hagylak itt, amíg nem válaszolsz minden kérdésemre és ki nem dobsz minden anyagot itthon – kötöttem az ebet a karóhoz, de csak egy gúnyos kacajt kaptam

- Nem vagy te Teréz anya, menj csak vissza a tökéletes életedhez és a világsztár pasidhoz

- Te hallod ilyenkor magadat? Térj már észhez! – emeltem fel a hangomat

- Na mi van, szar került a palacsintába?

- Hagyd ezt abba

- Tök mindegy. Menj el

- Mióta lövöd magadat? – engedtem el a fülem mellett a „kérését”

- Egy ideje

- New Orleans-ban még semmi bajod nem volt. Mi történt? – guggoltam le elé

- Elegem van mindenből… ebből – mutatott körbe

- De miből szívem?

- Utálom a munkámat, csak apám miatt gürcölök mindennap. Nem tudok aludni, mindig a nyakamra járnak mindenféle üzletemberek, akikkel nem tudok mit kezdeni – mondta hüppögve

-De hát ezeken lehet változtatni

- Apa soha nem engedné, hogy másik munkát keressek

- Gondolod inkább végignézné, ahogy tönkreteszed magadat?

-Teljesen odavan… folyton basztat, hogy szégyent hozok rá

- Ez egy idióta. Tudom, hogy sokat számít neked a véleménye, de ezt nehogy elhidd. Te teljesen másmilyen vagy, nem való neked ilyen iroda könyves faszság

Reszketve, görnyedten ült a fotelben a pár hete még vigyorgó és kicsattanó lány, mert az apja tönkretette.

-Mit szólnál egy új melóhoz? Ismerek valakit, akinél van egy hely, jól fizet és imádnád

- Nem, köszi. Majd megszokom ezt a mostanit

- Nara, nem. Te is tudod, hogy nem fogod. Drogozni fogsz és tönkreteszed magadat

- Akkor sem hagyhatom ott apám cégét – ugrott fel és kicsit kóvályogva ugyan, de a konyhába ment

Pont ugyanolyan makacsok voltunk, úgyhogy biztos voltam benne, hogy inkább tönkreteszi magát, mintsem hogy csalódást okozzon az apjának. Ha viszont ő nem változtat valamin, akkor nekem kell. Nem fogom hagyni, hogy lehúzza ez az átkozott drog.

JARED

Úgy pattant fel a telefon után, mint akit megrázott az árom, majd egy leheletnyi puszi után elrobogott. Sokáig ültem az ágyon és csak néztem ki a fejemből, de valahogy az összes gondolatom Noa körül forgott. Legszívesebben fognám és elvinném valami cseszettül messzi szigetre, telefon, laptop meg minden szar nélkül. Egy gitár és ő. Kipróbálnám, hogy működik-e.

-Bejöhetek? – dugta be a fejét Shannon

- Persze, gyere – húztam fel egy alsógatyát és pólót

- Szex szag van. Nem jött össze? Vagy miért szaladt úgy el? – poénkodott

- Hívta egy barátnője, Noa szerint bevett valamit

Érzékeny volt ez a téma, nem is akartam előtte drogról beszélni, úgyhogy témát váltottam, de közben azon a messzi szigeten járt az eszem.

-…úgyhogy Tomo-val most ezt a számot próbálgatjuk – fejezte be én meg azon kaptam magamat, hogy az ágynemű mintáját bámulom

Zavartan mosolyogva felnéztem rá és úgy bólogattam, mintha tudnám miről beszélt

-Mi van veled?

- Noa – vágtam rá, mintha arra vártam volna egész végig, hogy megkérdezze

- Ki más! Na mi a helyzet veletek?

- Mindig csak bántom, mert ő totál belém van esve, de én nem tudok vele úgy foglalkozni, ahogy szeretné. Nem érti ezt a világot és engem se

- Akkor mi lenne, ha beavatnád?

- Kívülállóként baromi könnyű tanácsokat adni…

- Én a testvéred vagyok, pontosan tudom, hogy mi a bajod. Egy egoista köcsög vagy az esetek nagy többségében, de ő meglátta a normális oldaladat is, ezért ragaszkodsz annyira hozzá. Viszont túlságosan önző vagy ahhoz, hogy beengedd az életedbe – foglalta össze

- Fogjuk rá… te mit csinálnál a helyemben?

- Soha nem fog úgy működni a dolog, hogy havonta találkoztok. Neked is túl sok a csábítás és gondolom neki is

- Ha végeztünk és L.A.-be megyünk, akkor többször fogunk

- Mi van, ha 1 hónap múlva már késő lesz? Ha besokall és szerelem ide vagy oda, de inkább kivonja magát ebből az egészből, hmm? Ezen gondolkozz el, tesó – paskolta meg a térdemet és újra magamra hagyott

Hiába volt régóta egyedül, nagyon értett az ilyen szívügyekhez és jó tanácsokat tudott adni. Vissza kéne mennem Emmához a programok miatt, de nincs kedvem kikelni az ágyból, ráadásul még a levegőben volt az illata.

NOA

-Tényleg menj haza nyugodtan – mondta sokadjára Nara, de én nem tágítottam

- Csak azért akarsz elküldeni, hogy belőhesd magad – morogtam

- Nem, megígérem

- Nem hiszek neked. Ráadásul már nem is érném el a gépet

- Noa, menj el kérlek. Szeretnék egyedül lenni. Komolyan – masszírozta az arcát

- Jó, elmegyek. De hívogatni foglak, és ha akár egyszer is kábultan veszed fel a telefont, akkor idejövök. Ha pedig nem veszed fel és 1 órán belül nem is hívsz vissza, akkor szintén megjelenek. Világos?

- Pff – fintorgott

- Nem érdekel hogy puffogsz, az én barátnőmből nem lesz egy lecsúszott drogos – mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, majd megöleltem és a reptérre indultam

Sikerült elcsípnem a gépemet és az egész út alatt azon gondolkodtam, hogy ha hazaérek felhívom Charlie-t és próbaidősen ugyan, de elfogadom az állást, hogy Nara mellett lehessek. Ezzel mondjuk csak 2 apró probléma volt. Egyrészt szarul venné ki magát a lapnál és nem hiszem, hogy Tom megdicsérne érte. A másik pedig Jared. Alig pár hét és Los Angelesbe költöznek, én meg pont akkor lépek le, amikor végre együtt lehetnénk? Na most légy okos Nara…

Hiába volt hosszú az út, nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak, úgyhogy azt találtam ki, hogy másnap felhívom Tom-ot és őszintén elmondok neki mindent. Még gyorsan éjszaka írtam neki egy emailt, hogy másnap jó lenne skypeolni, hogy egy picit személyes legyen a dolog, bár így se sok jóra számítottam. Az ő helyébe én is melegebb éghajlatra küldeném magamat, de nem sok vesztenivalóm volt.

Reggel 10-kor a megbeszéltek alapján be is jelentkeztem és vártam a főnököm hívását.

-Szia Noa! Mi újság? Hogy mennek a dolgok?

- Szia! Minden oké, a cikkek 90%-a készen van, sorban állnak a nevesebbnél nevesebb interjúalanyok és rengeteg partira hivatalosak vagyunk – soroltam mosolyogva

- A cikkek 90%? De hát még van 1 hét lapzártáig

- Tudom, de ha már az elején eltunyul a társaság, akkor lehetetlenség lesz összekapni őket

- Ezt nevezem! Örülök, hogy téged neveztelek ki vezetőszerkesztőnek

- Hát köszi… nem akarok ünneprontó lenni, de pont ezzel kapcsolatban akartam veled beszélni – tértem rá félve

- Amennyiben?

- Semmi nincs eldöntve, imádom a lapot, csak szeretném tudni a véleményedet, rendben?

- Oké

- Szóval kaptam egy állásajánlatot New York-ból. Múlt héten találkoztam egy befektetővel, Charlie Teller-rel, talán ismered. Tehát ő szeretne a cégéhez

- Ennek aztán van bőr a képén – csapott az asztalra dühében

- Micsoda?

- Azt hiszi, hogy bármit megtehet, csak mert van egy zsák pénze

- Nem erről van szó

- Mindegy. Azt csinálsz, amit akarsz, de ha bármilyen formában leszerződsz hozzá, akkor Dash-hez többé nem jöhetsz vissza

- És ha csak próbaidőre mennék?

- Ez egy munkahely Noa, nem játszótér. Te döntesz,  de nagyot csalódnék benned, ha lelépnél – közölte komoran és letette

Tudtam, hogy igaza van és mélyen belül én is éreztem, hogy gusztustalan dolog lenne ezt megcsinálni a srácokkal, de közben meg ott volt a legjobb barátnőm az ország másik oldalán, akinek szüksége lett volna rám. Nekem pedig azt hiszem most jött volna jól, ha van mellettem valaki, akinek ezeket elmondhatom és tanácsot adna. Hiányzik Jared.

Előzetes:)

Természetesen dugóba kerültem, de hát nem is New York lenne, ha simán eljutnék A-ból B-be. Amint a házhoz értem, ráfeküdtem a csengőre, de csak percek múltán szólalt meg a berregő hang és nyílt ki az ajtó. Felrohantam a lépcsőn, majd berontottam a lakásba. Nara a kanapén fetrengett, a lába a támlára támasztva, a feje lefelé lógott és egy sörösüveggel játszott.

-Nara? – léptem közelebb

Borzalmasan nézett ki. Kócos haj, fekete szemek, szürke bőr, cserepes ajkak, ráadásul rettenetesen le volt fogyva. A legijesztőbb viszont az a rengeteg tű nyom volt, amik a kezein éktelenkedtek.

-Mi a fenét műveltél? – rogytam le elé a karját forgatva

Hirtelen fordult meg és tornázta magát ülő helyzetbe, majd rémülten rám nézett és csapkodni kezdett össze-vissza, mintha el akarna kergetni. Próbáltam lefogni, de karmolászott, rugdosott és egyszer meg is harapott. Nem tudtam mit vett be, azt se hogy hogy kezeljem, úgyhogy jobb ötlet híján bevonszoltam a fürdőbe és ruhástul belöktem a hidegvíz alá. Kicsit mintha tisztább lett volna utána, legalábbis együttműködőbb volt és megitta a kávét, amit elé tettem.  Lassan indulnom kellett volna a reptérre, de ilyen állapotban nem hagyhattam ott, ráadásul nem is tudtam, hogy kit hívhatnék át hozzá későbbre. Vacogott, amikor az ölembe húztam és a haját simogatva nyugtatgatni kezdtem. Semmi értelmeset nem mondott mióta rárontottam, hiába beszéltem hozzá. Nem akartam orvost hívni, mert ki tudja mi vett be és mi minden van még a lakásban, úgyhogy én próbáltam magához téríteni