27. Kedves mama

Nagyonnagyonnagyon boldog szülinapot Mona! Jared-del puszilunk :D

Megeresztettem a firkász felé egy lasajnáló félmosolyt, majd visszamentem csevegni a vendégkehez. Az istenért nem akartak hazamenni, ami jó jel volt, viszont már rég Jared-del akartam lenni. A kaja elfogyott, pezsgő is alig volt, de még mindig egy csomó ember sétálgatott a teremben és nem úgy néztek ki, mint akik a közeljövőben lelépnének. Kínomban legszívesebben a falat kapartam volna, de amikor végre az utolsó csapat is elment, szinte őket leelőzve futottam ki az épületből és pattantam be egy taxiba. Az úton kicsit felfrissítettem magamat és már terveztem, hogy hogy fogom leteperni azt a kékszemű, őrületbe kergető pasit a lakásomban.

-Hahó – köszöntem miután berontottam a lakásba

A nappaliban ücsörgött és Emmával skype-olt, úgyhogy vissza kellett fognom magamat, amíg leteszi.

-Elugrok tusolni – tátogtam Jared-nek

Muszáj volt beállnom a hideg víz alá, mert annyira kívántam már, hogy majd felrobbantam. Fürdés után bekentem magam testápolóval, leengedtem a hajamat és egy rövid, pántos hálóingbe bújva mentem vissza a nappaliba. Pimaszul mosolygott rám, amikor meglátott és azonnal el is köszönt Emmától, mondván, hogy „valamit el kell intéznie”. Az ajkaimat harapdálva vártam, hogy végre elinduljon felém és egész éjszakára bevegyük magunkat a hálóba. Menet közben lekapta a pólóját, majd csókolózva araszoltunk a szobám felé, bár kicsit elidőztünk az ajtófélfánál.

-Bocs, hogy olyan marhaságokat mondtam – mormolta a számba

- Ne most – löktem az ágyra és rámásztam

Megint eszméletlenül jó volt vele lenni, de éreztem, hogy nincs ott 100%-ig.

-Kimegyek cigizni, jössz? – csavartam magam köré a takarót

- Igen, csak hozok inni

Kíváncsi voltam, hogy elmondja-e ezt a babás-mamás dolgot, de arra még inkább, hogy itt marad-e még egy hétig, amíg szabin van.

-Szóval bocs, hogy bunkó voltam, de elég nehezen viselem, ha mással is foglalkoznom kell

- Mi?! – nevettem el magamat

- Lehet, hogy nem vetted észre, de elég önző és konok vagyok. Kevesen viselik ezt el

- Feltűnt – grimaszoltam, mire lopott egy csókot

- És igazából hozzá is szoktam ahhoz, hogy Tomo-n, Emma-n és a családomon kívül nincs állandó ember az életemben. Aztán jöttél te és jól bekavartál. Azért ilyen hullámzó ez az egész. Érted?

- Ezeket eddig is tudtam, de nem értem, hogy mit kéne mondanom, vagy tennem, hogy ez változzon. Leginkább azért nem, mert nem tudom, hogy akarsz-e változtatni rajta – néztem mélyen a fáradt kék szemekbe

- Hát én se

- Na, akkor így jó lesz – nevettem el magamat

- Mi legyen?

- Én csak annyit kérek, hogy legyél velem őszinte. Nem vagyok 12 éves, mindent el tudok fogadni, ha tisztességesen viselkedsz. Szeretek veled lenni és nagyon rossz, amikor távol vagy, de megértem, mert az a munkád, annak köszönhetően vagy az, aki. De nem leszek az aktuális nőid közül az egyik. Világos? – vontam össze a szemöldököm

- Igen. Ha lesz valaki más, szólok

- Khmm… jó. Vagy az lenne a legjobb, ha nem lenne senki – forgattam meg a szemem, mire édesen felnevet

Ahh nincs mit tenni, teljesen beleestem az apró ráncokba a szeme körül, a gyönyörű mosolyába, a szeméről nem is beszélve. Magam után húzva sétáltunk vissza a meleg szobába, hogy aztán napfelkeltéig szeretkezzünk. Fáradtan, de nagyon boldogan osontam ki reggel a konyhába kávét főzni, mert Jared ide vagy oda, nekem bizony dolgoznom kellett. Írtam neki egy kis cetlit és a kulccsal együtt a konyhaasztalon hagytam. Fülig érő szájjal mentem be a szerkesztőségbe, ahol viszont egy pillanat alatt eltűnt a jó kedvem.

-Olvastad? – nyomott a kezembe egy lapot Dave

- Nem, mi ez?

- A tegnapi partiról írt az egyik bulvárújság

„Világsztárral reklámozza magát az új lap

Úgy tűnik, hogy Tom Fletcher kulturális magazinja, a Dash nem nagyon bízik a los angeles-i sikerben, ugyanis a megbízott vezető, Noa Grant szükségesnek látta a celeb reklámot a megnyitó partin. Jared Leto inkognitóban érkezett ugyan, de egyértelmű volt, hogy a hölgy vendége, láthatóan izzott köztük a levegő. Kérdés azonban, hogy a hölgyet érdekli-e más is az énekes, színész hírnevén kívül, ami kétségtelenül jól jön a lapnak, hisz épp csak kinőtt a földből. Kíváncsian várjuk, hogy ki lesz a következő áldozat, ha Mr. Leto-nak el kell utaznia”

A cikk még folytatódott, de már alig láttam a dühtől, úgyhogy a kukába vágtam és az irodámba vágtattam. Tudtam, egyszerűen éreztem, hogy készül valamire az a szánalmas újságíró, nem véletlenül bámult egész este. Be kéne perelnem hírnév rontásért.

Egész nap megállás nélkül csengett a telefonom, Tom úgy leosztott, hogy majdnem elsírtam magamat, Jared viszont csak nevetett az egészen.

-Tényleg nem érted, hogy mennyire kínos ez nekem? Simán lehetett úgy érteni, ahogy ez a picsa leírta. Hogy csak reklámnak rángattalak oda

- Szard már le mit írnak. Te is tudod, hogy nem így volt és én is. Mást pedig nem érint

- A főnököm mégis nagyon kiakadt

- Jó, majd megnyugszik. Szépen felvirágoztatod a lapot és majd okosan visszavágsz ennek a szennylapnak is

- De hogyan? – kérdeztem letörten

- Írj mondjuk egy cikket. Olyasmit, hogy a bulvár az újságírás legalja és csak azok dolgoznak ilyen lapoknak, akik totál tehetségtelenek és sehova nem kellenek. Csak bújtasd szebb köntösbe

- Ez egész jó – kaptam fel a fejemet

- Na, nyugodj meg, felveszlek, amikor végeztél és elmegyünk hozzám

- Hozzád? – csodálkoztam el

- Igen, úgyse voltál még nálam

- Öhmm oké. 6 körül végzek

Nagyon vártam, hogy végre lássam a lakását, de előtte még sárba kellett tipornom valakit, úgyhogy megírtam a bulváros cikket.  Ettől a kis incidenstől eltekintve jó napom volt, bár mindenki elég másnaposan lődörgött a szerkesztőségben. Kicsit elhúzódott a munka, de fél 7-kor így is le tudtam lépni, ami az előző napokhoz képest nagy eredmény. Nyúzottan, de boldogan öleltem meg Jared-et, aki erre csalódottan rám nézett és csücsöríteni kezdett én pedig nevetve megcsókoltam. Gyalog mentünk hozzá, mert szerinte fél óra séta nem sok.

-De magas sarkúban és 12 óra meló után sok – nyafogtam, de nem engedett

Kézen fogva sétáltunk a számomra még ismeretlen környéken és megbeszéltük a napunkat, pont, mint egy pár.

-Ne számíts nagy dologra, mert 1 évben összesen kb. 1 hónapot vagyok itt – mondta a lakáshoz érve

- Akkor minek van lakásod?

- Hogy legyen hova hozni a nőket – cukkolt, mire tarkón legyintettem

- Nagyon viccesek vagyunk

Kíváncsian léptem be az apró lakásba, és annak ellenére, hogy elég kupis volt, áradt belőle Jared személyisége. Nem csak én voltam meglepődve, ő is gyanakodva nézte az előszobában lévő cipőket és furán szagolgatott a levegőbe.

- Mi az?

- Valaki főz – állapította meg és amíg én a cipőmmel szerencsétlenkedtem, ő elment gondolom a konyha irányába

- Anya ?! – hallottam meg a hangját, nekem pedig azonnal görcsbe rándult a gyomrom

Itt van az anyja? Pont most? Aki azt akarja, hogy van ne legyek a fiával vagy szüljek neki unokát. Ó bassza meg!. Ott topogtam az ajtóban mintegy, mert nagyon nem akartam találkozni az anyukájával. Valamiért sose vagyok a kedvencük…

-Öhmm itt van anya – közölte az egyértelmű tényt

- Hallottam. Mi legyen? – vettem én is suttogóra a hangomat

- Kiakadsz, ha nem mutatlak be?

- Dehogy is, már itt se vagyok – nyúltam azonnal a cuccomért, de az öreglány beelőzött

- Jó estét! – köszöntött

- Öhmm… jó estét. Noa Grant – nyújtottam kezet, de majd kiugrott a szívem

- Constanze Leto – biccentett

- Hogy kerülsz ide anya? – ölelte át a vállát a kisfia és visszaterelte a konyhába engem meg ott hagyott

Mondta Shannon, hogy Jared-nek az anyja a példaképe, de akkor is. Nem érdekel, hogy rég látták egymást, azért nem kéne ilyen látványosan leszarnia. Bementem utánuk a konyhába, ahol 2 főre volt megterítve

-Szóval amikor mondtad, hogy szabadságon leszel, gondoltam megleplek. Arra ugyanis várhatok, hogy felhívj – dorgálta meg csípőre tett kézzel Jared-et

- Ne haragudj, de nem volt még biztos, hogy mikor jövök. Noától is függött – vont be végre a beszélgetésbe, bár lehet, hogy nem a legjobbkor

- Sokat hallottam ám rólad – fordult felém hirtelen

- Remélem csak jót

- A rossz dolgokra nem emlékszik az ember – eresztett meg egy nagyon halovány félmosolyt nekem viszont kinyílt a bicska a zsebemben

- Én sajnos önről még nem sokat. Jared nem nagyon beszél az anyukájáról – feleltem bájosan mosolyogva

- Persze hogy nem drágám. Csak a fontos barátnőit avatja be a családi dolgokba

- Na, azt hiszem itt abba is hagyhatjuk. Mikor lesz vacsora? – szólt végre közbe Jared, de az anyja egy pillantásával elhallgattatta

- Fél óra, de csak 2 főre főztem és valószínűleg a hölgy nem rajong a thai ételekért

- Mégis mi a fene baja van velem?! – csattantam fel

- Nekem? Az égvilágon semmi. Csak jó lenne, ha mindenki tudná, hogy hol a helye

- Oké, fogtam. Maga szerint nem kéne a fiával lennem. De elárulok valamit. Ezt nem maga dönti el – hajoltam egy kicsit közelebb hozzá

- Jajj, de kis naiv vagy. Komolyan azt hiszed, hogy együtt lesz olyasvalakivel, akit én nem fogadok el?

- Tudja mi a különbség köztünk? – kanyarítottam magamra a kabátomat – Én soha nem kérném, hogy válasszon kettőnk közül – mondtam halkan és ott hagytam őket

Mérges voltam és fáradt. Az ágyamon kívül semmi másra nem vágytam, bár az lehet, nem zavart volna, ha Jared megmukkan, és ne adj isten megvéd. Tényleg ennyire uralkodik rajta az anyja? Igazából nem érdekelt már ez se, mert e nélkül a nyanya nélkül is van min idegeskednem naphosszat. Otthon aztán ledobáltam a cuccaimat és befeküdtem egy kád forró vízbe és próbáltam ellazulni. Teljesen újjászülettem a fürdő után, megnyugodtam és még az se akasztott ki, hogy Jared nem keresett. Mivel egész nap nálam volt, csomó dolgot szétpakolt, de itt-ott hagyott nekem kis cetliket, amire vagy rajzolt, vagy írt valami kedveset. Random helyeken találtam meg a kis post-iteket, amik mindig mosolyt csaltak az arcomra. Hűtőn, a tévé távirányítóján, az éjjeli lámpámon, de még a wc papír tartón is ott díszelgett valami vicces kis szöveg. Az anyja kiállhatatlan személyiségétől eltekintve megértem, hogy odavan érte, talán ezért se kezdtem el jobban pattogni a viselkedése miatt.

Másnap az ajtó csengőre ébredtem, fájdalmasan korán.

-Ki az? – nyöszörögtem az ajtónak támasztott fejjel

- Én vagyok. Hoztam reggelit és kávét

- Szia – tártam ki Jared előtt az ajtót, majd visszamásztam a szobámba és fejjel az ágyba zuhantam

- Bocsánatot kell kérnem? – kérdezte tétován

- Nem – motyogtam a párnába – csak még van 11 percem aludni

Befeküdt mellém, majd simogatni kezdte a hátamat és halkan dúdolt valami dalt.

-Milyen reggelit hoztál? – nyitottam ki nagy nehezen a szememet

- Csss… még van 8 perced – susogta, amire csak egy fintor volt a válaszom

- Behozod? – pillogtam rá ő pedig azonnal felpattant

Hmm… nem reménytelen a srác.

-Akarsz beszélni a tegnapról?

- Lenne értelme? – kérdeztem a kávém felett

- Nem nagyon, de a nők mindig mindent meg akarnak beszélni

- Hát én nem vagyok ilyen. Megértem a viselkedésedet, de ennél többet ne várj tőlem

- Hogy érted?

- Nem fogok jó pofizni anyukáddal, bár nem is hiszem, hogy lesz rá alkalmam – húztam el a számat

- Figyelj nekem tényleg fontos a véleménye, de csak azután mondhat rólad bármit is, hogy megismer. És ezt tegnap is elmondtam neki miután elmentél.

- Ez rendes tőled, de én nem ragaszkodom hozzá – rántottam meg a vállam

Összevont szemöldökkel méregetett egy ideig, szerintem nem tudta eldönteni, hogy ez most valami női taktika vagy csapda, amibe készül belesétálni, vagy tényleg ilyen nem törődöm vagyok.

-Öltöznöm kell. Mindjárt jövök – nyomtam egy puszit az arcára

- Én ezt nem értem – jött be egy kis idő után a fürdőbe

- Mit? – néztem rá a tükörből és folytattam a sminkelést

- Kezdjél el hisztizni, amiért nem mutattalak be neki

- Mégis miért? – nevettem el magamat

- Követelőzz és sértődj meg

- Én nem vagyok ilyen

- De ez így… egészségtelen

- Figyelj, nem tudom milyen elfuserált lányokkal hozott téged össze a sors, de én nem szoktam hisztizni – igazítottam meg a blézerem és megint magára hagytam a kétségeivel

Összeszedtem a cuccaimat, de mivel Jared sehol nem volt, visszamentem a fürdőbe érte. Ott ült a kád szélén, keresztbe tett lábakkal és szinte hallottam, ahogy forognak a fejében a fogaskerekek.

-Van még valami, amit nem értesz? Csak mert mennem kéne- ültem az ölébe ő pedig automatikusan körém kulcsolta a kezeit

- Tényleg ennyire egyszerű lenne veled?

- Most attól, hogy nem picsogok mindenen, még tudok elviselhetetlen lenni – nevettem el magamat

- Hát ez nekem új, de tetszik – állapította meg, majd a nyakamat kezdte csókolgatni

- Ne… mennem kell – nyöszörögtem erőtlenül

- Van még időd

- Nincs, mert ma van az egyik lánynak a szülinapja a szerkiben és meglepjük egy kis bulival a nap elején – toltam el magamtól

- Akkor veled megyek

- Meglepi vendég leszel? – csillant fel a szemem, elvégre most nem lesz ott semmilyen szennylap írója

- Aham, de van 1 feltételem

- Este bármit megteszek, de most menjünk – álltam fel határozottan, ő pedig legörbült szájjal kivonult

Amíg tollászkodott, én felhívtam mindenkit a részletek miatt, mert a terv szerint, ahogy belép a lány majd, mindenki bent lesz és virággal plusz pezsivel megköszöntjük.

-Mehetünk – nyúlt a kezem után és végre úgy léptünk ki az ajtómon, mint egy normális szerelmespár