20. Játék

Nagyon el vagytok kényeztetve mostanában (persze én is a sok képpel és visszajelzéssel :P), de most pár napig tényleg nem tudok új részt hozni, max pici részletet:( (Jared-del elutazunk :D :D)

-Ne hagyd abba – morogta a párnába fordulva, amikor legördültem a hátáról

- Elfáradtam – motyogtam és mellé feküdtem

Hangosan szenvedve felkönyökölt és puszilgatni kezdte a kezeimet, hogy meggyógyítsa őket.

- Ezt csak azért csinálod, hogy tovább masszírozzalak, ugye? – kérdeztem összevont szemöldökkel

- Leginkább azért, mert imádom a kezedet. Annyira különleges a formája

Értetlenül néztem a szerintem tök átlagos kézfejemet, de Jared hamar elterelte a figyelmemet.

-Vedd le a pólód és fordulj a hasadra- suttogta a fülembe én pedig azonnal engedelmeskedtem

Elvonult a fürdőbe és valami fűszeres olajjal jött vissza, amit aztán lassan csurgatott a hátamra. Finom mozdulatokkal szétkente, majd halkan énekelgetni kezdett masszírozás közben. Eszméletlenül jól csinálta, többször felnyögtem, amikor egy csomót nyomogatott, vagy épp a fülemhez hajolva suttogott valamit.

-Ébren vagy még? – kérdezte rekedten, amire egy újabb nyögés volt a válaszom

- Akkor figyelj

Rajzolni kezdett a hátamra és ki kellett találnom, hogy mit is alkotott.

-Felhő – mondtam kis gondolkodás után

-Felhő? Komolyan ennyire szegényesnek hiszed a fantáziámat? – puffogott, majd megismételte a mozdulatsort

- Felhő, amiből esik az eső

- Akár. Vagy inkább birka – nyomott egy nevetős puszit a tarkómra

- Na, újra. Ezt most ki fogom találni

- Oké, figyelj – mocorgott egy kicsit a fenekem, majd újra rajzolni kezdett

- Gőzöm sincs – mondtam elszontyolodva egy kis idő után

- Csak összekötöttem az anyajegyeidet – nevetett fel

- Jaj de viccesek vagyunk. Most valami igazi alakot

- Igenis – szalutált, majd rajzolni kezdett

- Madár

- Majdnem, kicsit nagyobb

- Repülő

- Igen, de még folytatom

- Ó várj, ha betűket írsz, akkor jobban kell figyelnem. Kezd elölről – könyököltem fel

Imádtam játszani, pláne azzal a pasival, akiért ennyire odavagyok, úgyhogy nagyon koncentráltam a vonalakra.

-Toronto? – kérdeztem a végén

- Igen

- Mi van vele? – fordultam hátra értetlenül

- Ne csináld már – esett mellém nevetve

- Repülő és Toronto. Gondolom oda mentek innen

- Igen, de vajon miért mondom ezt neked?

Felvont szemöldökkel vártam a választ, mert komolyan nem tudtam mit akar.

-Istenem de nehéz veled… Szóval gyere tovább Toronto-ba

- Kanadába? – emelkedett meg a hangom

- Hát a térkép szerint igen – bólintott lenyelve egy vigyort

- Vissza kell mennem dolgozni – álltam fel mellőle és a fürdőbe indultam

- Nem tudsz szabadságot kivenni?

- Hahó, ez a szabim – mutattam körbe

- Nem akarom, hogy hazamenj – jött utánam és átölelt

Ott álltunk szinte pucéran és csak egymást öleltük, hallgattuk a másik szívverését és rezdüléseit. Igazából elég jó pillanat volt.

-Nem igazán értem ezt az egészet – susogtam felpillantva rá

- Nem is kell, csak élvezd velem együtt

Bólintottam egy aprót, majd nyomtam egy puszit a szájára, amiből természetesen csók lett, abból pedig egy isteni reggeli szex.

Amíg Jared Emmával konzultált a napjáról, én letusoltam, hajat mostam és csináltam kb. egy nagygenerált, mert az utóbbi napokban többet voltam kocsiban, mint levegőn és eléggé leamortizáltam magamat. Megnyugtató, hogy így is kellek neki…

Ami pedig Kanadát illeti… nyilván szerettem volna vele menni, mert akármilyen röhejes is, de hiányzott, ha nem volt mellett, már fél óra után. 3 probléma volt csak ezzel a dologgal: 1. Tom nem enged el, 2. Narával megyek haza autóval, 3. Ha nem kocsival, akkor repülővel kéne, amire meg nem igazán van pénzem és addig éljek, amíg egy pasi fizet bármit is helyettem…

-Na mi a menetrend? – kérdeztem, amikor visszajött a szobába

- Este egy talkshow, holnap reggel pedig Kanada, szóval jó lenne, ha eldöntenéd, hogy jössz-e vagy sem a jegyek miatt – vont a karjába az ágyon fekve

- Tudod, hogy nem mehetek most el

- Igazából nem értelek – felelte elgondolkodva

- Aztán miért nem? – ültem fel, hogy lássam az arcát

- Kiakadsz azon, hogy nem tudok komolyat kezdeni veled, de amikor esetleg egy lépést tennék a”valami” felé a „semmi”-ből, akkor abba nem mész bele. Mit kéne csinálnom

- Szerinted miért vagyok itt? Kedvem volt 8 órát dekkolni egy tömény eper illatú kocsiban?!

- Miért volt eper illata?

- Komolyan ez a lényeges szerinted a mondatból? – kérdeztem hitetlenkedve

- Jó mindegy, most is nyíltan játszom, de ha nem akarod ezt az egészet, akkor utána ne nézz rám könnyes szemmel, amiért ott hagylak

- Hogy te mekkora egy seggfej vagy – csattantam fel és a táskámat felkapva kirontottam a szobából

Hogy lehet valakinek ilyen irritáló stílusa?! Itt mártírkodik, mondván, hogy ő mindent megtesz, de nekem semmi nem elég jó. Hát a nagy lófaszt. Nem fogok pasik után szaladgálni, mint valami nyalizó kutya. Annál nagyobb az önbecsülésem. Nem azt mondom, hogy hiba volt Dallas-ba jönni, de ebből nem lesz rendszer. Csak ne lenne olyan átkozottul erős hatása rám. Elég ha megpillantom, vagy megérzem az illatát, máris kipirulok és elvesztem a fejem, mintha egy szerelmes tini agya kerülne az enyém helyére.

Céltalanul sétálgattam az utcákon, soha nem jártam még itt korábban, úgyhogy csak követtem a lábaimat és vártam, hogy elpárologjon a mérgem. Beültem meginni egy kávét, de Emma hívása megzavart.

-Hol vagy Noa?

- Egy kávézóban, miért?

- Kéne beszélnünk

- Oké, az a hely neve, hogy Coffeeheaven

- 10 perc és ott vagyok

Elég hideg volt a hangja, remélem le fog baszni valamiért, az még úgyis kéne most. Jared kivonta magát a forgalomból, velem legalábbis nem akart beszélni, hacsak nem uszította rám Emma-t, de akkor nagyon mérges leszek. Szegény a változatosság kedvéért holt fáradt volt, látszott a szemén, hogy rég nem aludt … semmi pénzért nem lennék a helyében.

-Na hello. Alig van időm, de muszáj beszélnem veled Jaredről…a-a légyszi ne vágj közbe – csitított el

- Nem tudom mi van köztetek, nem is az én dolgom, de kérlek szépen döntsétek el, mert totál kikészülök. Akkor is nehéz a srácokkal, ha nincs lány az életükben, de ha összeszednek valakit, akkor szó szerint kezelhetetlenek, különösen Jared

- Hidd el, hogy én lennék a legboldogabb, ha végre ki lenne mondva bármi is. Múltkor azt mondta, hogy most nem tud ígérni semmit, amit megértettem. Erre föl továbbra is hívogatott, aztán meg iderángatott. Jó, azt aláírom, hogy nem kellett sokáig győzködnie – mosolyodtam el egy pillanatra

- És ez a Kanadás dolog?

- Kitalálta, hogy kísérjelek el titeket, mert nem akarja, hogy hazamenjek. Erre mondtam, hogy nem tudok tovább maradni, amiből kihozta azt, hogy nekem semmi nem jó, hiába próbálkozik

- Ahh, annyira hülye ez a gyerek – bukott az asztalra

- Sajnálom, hogy a te dolgod is megnehezítjük

- Te mit akarsz tőle?

- Vele lenni – jelentettem ki, kb. most először

- Nem baj, hogy egymás agyára mentek?

- Legalább nem unatkozunk – rántottam meg a vállamat

- Akkor meg mi lenne, ha fizu nélküli szabira mennél? Mondjuk 1 hónapra. Kipróbálnátok, hogy érdemes-e egyáltalán próbálkozni?

- Az a baj, hogy ha fizetést se kapok, akkor végképp nem fogom ezeket a röpködéseket bírni anyagilag

- Hmm… és ha írnék a főnöködnek, hogy „kölcsönveszlek” 1 hónapra? Sajtósnak mondjuk. Kapsz fizetést és szerintem ő is belemenne.

Igazából nagyon tetszett az ötlet, jó lett volna a környezetváltozás is és, hogy végre kipróbálok valami mást a sima cikk íráson kívül.

-Szerinted Jared mit gondolna erről?

- Az engem nem érdekel, nekem kell segítség és tekintve, hogy amióta megismert gyakorlatilag kezelhetetlen, ennél rosszabb nem lehet – nevetett fel fáradtan

- Megkérdezem, és ha belemegy, akkor maradok

- Oké, szólj minél előbb, hogy meg tudjak állapodni a főnököddel

- Menjünk vissza most és fel is szaladok hozzá – villanyozódtam fel

A haragom teljesen elszállt, mert sikerült egy elég jó megoldást találni, amit talán még Nara is befogad. Legalábbis remélem…

-Próbálj higgadt maradni – súgta Emma Jared ajtaja előtt

Bólintottam egy aprót, majd beléptem az ismerős szobába.

- Merre voltál? – szegezte nekem a kérdést azonnal

- Sétáltam meg kávéztam. De nem hívtál – néztem rá a telómra

- Nem

- Oké, mindegy is. Van egy ötletem. Pontosabban Emmának – ültem le mellé az ágyra, mire félrerakta a laptopját

- Éspedig?

- Itt maradnék 1 hónapot. Felvenne sajtósnak, szóval keresnék is és veled is lehetnék. Mit szólsz? – kérdeztem félve

Összefűzte az ujjait és hosszasan töprengett a lábujjait tanulmányozva.

-Félek, hogy meg fog változni a viszonyunk, ha nekem dolgozol – szólalt meg végül

Igazat kellett adnom neki, pedig minden egyes sejtem tiltakozott ellene. Megint eltört a mécses és muszáj volt ott hagynom, ha nem akartam, hogy picsogó libának gondoljon.

-Igazad van – nyeltem vissza a könnyeimet és elindultam kifelé

- Várj egy kicsit

- Nem, igazad van. Hülye ötlet volt

- Nem, és örülök, hogy fontolóra vetted, de ismerem magamat. A munka mániás énem elég bunkó tud lenni és nem akarlak bántani

- És ha figyelnél rá, hogy ne légy az? – néztem fel rá az öleléséből

- Akkor csak mindkettőnket álltatnám

- És ha munka közben nem nagyon találkoznánk? Napközben Emmával, este pedig veled lennék

- Imádnivaló vagy – nyomott egy puszit a számra – de ez nem olyan meló, hogy reggel 8-kor kezdesz és 4-kor kikapcsolod a gépet. Állandóan készenlétben kell állni és dolgozni akár hajnalig

- Akkor nincs több ötletem. Nem akarom rád tukmálni magamat – töröltem le a könnyeimet

Utáltam, hogy ennyire megsemmisültem mellette és hogy úgy tudott játszani velem, ahogy akart. Soha nem hódoltam még be így pasinak és féltem, hogy vissza fog élni ezzel.

-Szeretném, ha itt lennél, de látom magam előtt, hogy mi lenne

- Oké, akkor holnap visszamegyek New Orleans-ba, aztán pedig… majd lesz valahogy – rántottam meg a vállamat

Látszott rajta, hogy gondterhelt, csupa ránc volt a homloka, nagyot sóhajtva húzott magához, hogy átöleljen és még nehezebbé tegye az elválásunkat.