35. Ne bízz bennem

A kép elég árulkodó :P

JARED

-Ez a csitri fel akar bosszantani – vágtam a nagy kanapéba a telefonomat

A new york-i irodában voltunk mindannyian, ki-ki a saját ügyeit intézte. Zsongott az egész hely, Shannon a sarokban gitározott, Tomo valami nyaralásról tárgyalt telefonon, de olyan hangerővel, hogy alig hallottam, amit Emma nekem mond.  Aztán kaptam egy sms-t Noától, hogy idejön, és ha van kedvem, akkor találkozhatunk. Mintha a falat kaparnám, hogy láthassam végre…

-Neked meg mi bajod van? – nézett rám Emma

- Hagyjál – morogtam és a fejembe nyomtam a kalapomat, majd kimentem az udvarra

Nem érzi a határokat ez a nő. Mit nő, kislány! Úgy játszadozik velem, hogy észre se veszem, ráadásul én is úgy taktikázok, mint valami kamasz. Utáltam, hogy megcserélődtek a szerepek, általában utánam futnak én pedig vagy hagyom, vagy nem. De most? Pontosan tudja ez a nőszemély, hogy nem hagy hidegen és valami borzalmasan szenzitív radarral érzékeli, hogy mikor vagyok önmagam, és ennek megfelelően viselkedik velem. Nem sok ember ismeri a civil oldalamat, amikor nem dolgozom, nem pózolok, nem vagyok sem rocksztár sem pedig a világ x-edik legjobb pasija, csak egy kopott melegítős, edzőcipős, szakállas zenebuzi fazon. A srácokon és anyámon kívül nem is tudnék mást mondani. Max Emmát, de ott is ő erőlteti, nem én akarom megmutatni magamat. Mindig igényeltem, hogy legyen mellettem valaki, de az nem érdekelt, hogy neki mi kell, esetleg várna valamit cserébe. A mindenki által ismert Jared-et könnyű kielégíteni, fizikailag is és érzelmileg is, pont ezért volt számtalan barátnőm, nőm, ágyasom, hívjuk aminek akarjuk. Volt aki kicsit többet is jelentett, kapott is belőlem szeleteket, de az egész pakkot még senki. Shannon szerint nincs is olyan nő, aki el tudna viselni.

Noa viszont valami olyan őszinteséget és biztonságot sugárzott már az interjún, hogy akaratlanul is ömlött belőlem a szó és olyan dolgokról meséltem neki, amiket csak a közeli barátaim tudnak. Utána meg ez az egész backstage-es őrület… Az eszem megáll. Azzal nyugtatom magamat, hogy csak egy újabb csaj, akit meg akartam szerezni. Azért kerített annyira a hatalmába, mert nem adta könnyen magát, pontosan tudja, hogy pasikban fel kell kelteni a vadászösztönt. Hát neki ez sikerült. Az volt viszont az igazán zavaró, hogy eddig a munka mindig el tudta terelni a figyelmemet mindenről, elsőbbséget is élvezett a legtöbb dologgal szemben. Most viszont Emmának bökdösnie kell, hogy figyeljek, elrontom próba közben a szöveget és múltkor elfelejtettem egy találkozót. Jó, mondjuk a szex még megy mással is, de nem az igazi.

-Derítsd ki melyik géppel jön holnap Noa – hajoltam be az ajtón Emmának címezve

Velem nem fog szórakozni senki. Vagy az én szabályaim szerint játszunk, vagy sehogy. Másnap kivitettem magam Shannon-nal a reptérre és még arra is sikerült rávennem, hogy ő várja a kijáratnál, nekem előjött a tömegiszonyom.

NOA

-Shannon? Hát te? – csodálkoztam el miután felismertem a napszemüveg, sapka és szőr mögé bújt srácot

- Hát én érted jöttem. Jared kint vár a kocsiban

- Nem volt hajlandó bejönni? Az eszem megáll.. – puffogtam és indultam Charlie után

- Most hova mész? – jött utánam

- Munka miatt vagyok itt, de ezt ő is tudja. Majd ha végeztem, felhívom. Ja és gratulálok a romantikusságához – tettem hozzá, majd ott hagytam szegényt az emberkupac közepén

Kint láttam a nagy fekete kocsit, amiben ő ülhetett, de elfordítottam a fejemet és beszálltam Charlie mellé a taxiba.

-Ez mi volt? Ha ő a pasid, akkor megeszem a kalapom

- Nem, ő csak a testvére. A drágalátos „pasim” nem volt hajlandó kiszállni az autóból – gúnyolódtam

- Azért köszönhettél volna neki, annyi időnk még van

- Nem akarok neki köszönni se. Azt hiszi, hogy betol valami ilyen, szerinte végtelenül romantikus dolgot és megint a lábai előtt kötök ki

- Hú de kemény csaj vagy

- Hát bizony. Jegyezd is meg, és eszerint viselkedj – poénkodtam vele

Negyed órás út után parkoltunk le egy szinte csupa üveg épület előtt, amin az „Image Factory” felirat állt.

JARED

Láttam, ahogy szétnyílik a reptér ajtaja, de Shannon egyedül lépett ki rajta. Mégse azzal a géppel jött, amire gondoltam? De hát ki volt kapcsolva a telefonja, gondoltam a repülés miatt. Kipattantam a kocsiból és faggatni kezdtem

-Hol van Noa? Leszállt a gép? Vagy még a csomagját várja? Mondj már valamit – estem neki

- Higgadj már le, mi a fasz bajod van? Megszólalni se hagysz te idióta. Rajta volt a gépen, valami szőke pasassal jött és azt mondta nem tud most jönni, mert dolgoznia kell, de hogy te ezt tudod. Ja és hogy töröld ki a segged az ilyen romantikusnak hidd majdnem felbukkanásaiddal

-Ilyet mondott? – esett ki a szemem

- Nem, ezt én mondom, de az ő szavainak is ez volt a lényege – került meg engem mogorván és beszállt a volán mögé

Megint felültetett!  Én, Jared Leto, ott állok a reptér előtt egy nőt várva, aki szarik a fejemre. Komolyan mondom kifordult a világ a sarkaiból. Beszálltam Shannon mellé és az ölembe vettem Noa ajándékát. Igen, még meglepetést is vettem neki.

Visszahajtottunk az irodába, de a hitetlenkedő és értetlen fejemet nem sikerült elhagynom, úgyhogy Emma rögtön kérdés áradattal fogadott.

-Ne most- emeltem fel a kezem és az emeletre indultam

NOA

-Gyere, erre van az irodám – terelt egy csillogó folyosó felé Charlie, aminek falait mindenféle színes minták díszítették

Tátott szájjal forgolódtam, sose voltam még ilyen luxus irodaházban.

-Ann, mi újság? – szólt a titkárnőjéhez, miközben az elé tolt leveleket nézegette

- Hívott Maxwell, nem jó neki a holnap reggel, azt mondta egyeztessetek új időpontot. Jameson belement az te feltételeidbe, a biciklis projekt prezijét átraktam holnap reggelre, és érkezett 8 új pályázat – darálta a lány

- Húha, ezeket jó lenne ha leír… – kezdte Charlie, de már adta is a listába szedett történéseket Ann – imádlak. Jaj, ne haragudj, ő Noa Grant a Dash vezetője – mutatott be

- Ann Smith, nagyon örülök – mosolygott kedvesen

- Szintúgy

- Az irodámban leszünk, megtennéd, hogy hozol egy kávét?

- Persze, azonnal viszem – pattant fel az apró lány és már ott se volt

Újra és újra azon kaptam magamat, hogy szinte tátott szájjal hallgatom Charlie-t, az aktuális projekteket és a terveit. A Dash fele ilyen izgalmas nem volt…

-Ohh nagyon értesz ehhez – motyogtam miután végigvezetett az egész házon

- Mire gondolsz? – villantott egy piszok magabiztos mosolyt és az ebédlő felé irányított

- Pontosan tudod te, ahogy azt is, hogy most nem hagyhatom ott lapot. Alig nőtt ki a földből. Minimum fél év

- Itt mindig lesz neked hely, elég ha ezt észben tartod

Ebéd közben is a temérdek ötletet adott nem csak munkával, hanem úgy általában az élettel kapcsolatban is. Nem csak szakmailag tartottam nagyra, hanem az emberi oldala is példaértékű volt számomra.

-Látom rajtad, hogy megveszel a pasidért. Na, írj neki sms-t – állt meg a magyarázásban hirtelen

- De honnan tu… – kezdtem csodálkozva

- Nem követsz a szemeddel – mosolygott szelíden és a telefonomra bökött

Tényleg ő járt már a fejemben, írtam is neki, hogy találkozzunk valahol ha ő is ráér. Amint valósabbá vált a találkozó, rögtön gyengébb lettem, tuti bele fogok olvadni a karjaiba, ha meglátom. A fene…

JARED

Idegesen járattam a lábamat, miközben Emma a következő heti programjaimat sorolta, amikből jó, ha egyet elcsíptem. Amint megrezzent a telefonom, mohón kaptam utána, hogy rögtön olvashassam. Noa írt, hogy végzett és találkozzunk.

-Látnom kell. Most. Azonnal – kiabálta egy hang a fejemben, de az ujjaim nem mozdultak

- Hívd már fel, mert esküszöm, hogy 2 percen belül belelöklek a kinti medencébe – morogta Shannon, miközben elment mellettem

Grimaszolva kivonultam a kertbe, hogy felhívjam

-Szia, én vagyok – szóltam bele

- Szia! Most végeztem, ráérsz még? – kérdezte vidáman, ami bennem is oldotta a feszültséget

- Persze. Idejössz az irodába? Fent van nyugisabb hely is, ahol tudunk beszélni és a srácok is látni akarnak

- Oké, mondd a címet

Lediktáltam neki az utcát és a házszámot, majd bontottuk a vonalat.

-„A srácok is látni akarnak?” – kérdezte Shan

- Jó, hát valamit mondanom kellett neki

- Te teljesen hülye vagy? Az bőven elég lett volna neki, hogy megveszel azért, hogy lásd végre

- Nem veszek meg. És ha tudni akarod, azért hívtam ide, mert együtt akarok lenni vele, az meg egy kávézóban érdekes lenne – morogtam és felmentem az emeletre

Tényleg kívántam már, vele valahogy intenzívebb volt a szex, mint más, alkalmi nőkkel. Amíg pakolgattam a szobában, hallottam, hogy lent játszani kezdenek a srácok, nélkülem. Most még ez is hidegen hagyott, folyton Noára gondoltam, a bárgyú, de aranyos mosolyra, amit mindig megkapok, amint meglát és azokra a csillogó kék szemekre, amikben pillanatok alatt el tudok veszni. Mi a fasz van velem?!

Lerogytam a kanapára és a térdem közé hajtottam a fejemet, hogy kicsit lehiggadjak. Legalább kívülről tűnjek normálisnak, ha már belül szét vagyok csúszva. Noa pár percen belül megcsörgetett én pedig szép komótosan lesétáltam hozzá. Már nagyban beszélgetett és nevetgélt Shanonnal, nekem pedig komoly önfegyelemre volt szükségem, hogy kiabálás helyett csak mosolyogjak.

-Szia gyönyörűm – hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, de elfordította az arcát, úgyhogy csak egy puszi lett belőle

Megszégyenülve húzódtam el tőle, majd felrobbantam a méregtől, úgyhogy karon fogtam és kérdés nélkül felvonszoltam az emeletre.

-Egyedül is tudok járni, kösz – szabadította ki a kezét

- Miért nem hagytad, hogy megcsókoljalak? – szakadt ki belőlem a kérdés, amint becsukódott mögöttünk az ajtó

- Mert bunkó voltál

- Én?!

- Igen, te. Utálom amikor úgy beszélsz velem, mint valami buta lotyóval, akit ugraszthatsz amikor csak akarsz

Megütközve néztem rá és belém ragadt a szusz is attól a szomorú nézéstől, amivel engem figyelt. Nem gondoltam volna, hogy ekkora fájdalmat okozok neki.

-Én…én nem akartalak bántani – nyögtem ki és megindultam felé

Nem tudom elviselni, ha egy nő sír, pláne ha az a nő Noa. Szipogva hajtotta a fejét a mellkasomra én pedig úgy szorítottam, mint a legértékesebb gitáromat. Megadtam magam neki. A haját és az arcát puszilgattam, hogy megnyugodjon egy kicsit, majd amikor alábbhagyott a remegése, felemeltem az arcát.

-Szeretnék kérni valamit – mondtam halkan, de nagyon komolyan

- Baj van?

- Azt szeretném kérni, hogy ne bízz bennem. Nem akarlak bántani megint és mivel én se tudom mit akarok, nem tudok ígérni se semmit

Újra remegni kezdett a szája, aztán megindultak a könnycseppek a szeme sarkából.

-Ne, ne, ne sírj – húztam újra magamhoz

Nem megy nekem ez a lelkizős marhaság, nem vagyok jó ebben.

-Tudod mit? Felejtsük most el egy időre ezt az egészet. Örüljünk, hogy együtt vagyunk, rendben?

Megijedtem, mert kicsúszott ez az egész a kezeim közül, már rég nem én irányítottam, bár lehet, hogy egyikünk sem. Odatereltem a kanapéhoz, bár ilyen hangulatban nem igazán volt kedvem a szexhez. Ő viszont elengedte magát, egyre szenvedélyesebb puszikat adott, és az csak dobott a dolgon, hogy az ölembe feküdt. Egy pillanatra felugrottam szinte, amikor hozzámért, majd jóleső bizsergés áradt szét bennem. Piros szemű nő ide vagy oda, mégiscsak pasi vagyok és a telt ajkak a gyönyörű melleivel párosítva rendesen beindították a fantáziámat. Én se voltam rest, a kezdetben nyugtatónak indult simogatások is egyre intimebbek lettek és a felsőjén is alig volt már begombolt gomb. Addig mocorgott, amíg az ölembe tornázta magát, a karjait pedig a nyakam köré fonta. Úgy tekerte a csípőjét, hogy alig kaptam levegőt, ráadásul a nyelve is folyton a számban volt, nem mintha bántam volna. Melltartó kicsatolásban mindig béna voltam, most is két kéz kellett a művelethez, de már az se érdekelt volna, ha le kell vágnom róla, csak végre szabadok legyenek. A kezei már valahol mélyen a nadrágomban jártak és olyat műveltek velem, amire csak ő volt képes. Imádtam a női lábakat, különösen harisnyában, de most egy kanál vízben megfojtottam volna a feltalálóját, mert kettőnk közé állt az a leheletvékony anyag. Noa nem hagyta, hogy azzal vacakoljak, egy pillanat alatt lemászott az ölemből és szájjal kezdett kényeztetni. Hátrabukott a fejem az élvezettől, miközben egyik kezemmel a haját markolásztam, hogy irányítsam kicsit, a másikkal viszont csak kapaszkodni tudtam. Sose volt szükségem sok időre, hogy készen álljak, de vele még annyi se kellett. Felhúztam magamhoz, hogy megcsókoljam, majd én is kényeztetni kezdtem. Azt akarom, hogy jó legyen neki. A legjobb. Velem.

Eszeveszett, szenvedélyes, erotikus és fullasztó volt megint az együttlétünk, ezerszer többet ért, mint bármelyik gyors numera az elmúlt hónapokban. Elgondolkodva cirógattam a vállát, ő pedig a mellkasomon rajzolgatott valamit. Bármelyik normális férfi ölne egy ilyen nőért, de én beparáztam. Nem vagyok biztos benne, hogy a zenén kívül még egy szerelemnek van helye az életemben.

34. Üzlet

Acélbugyi mondjuk nincs, de van helyette más :D

Már a lépcsőházban hallottam valami dörömbölést, de gondoltam a fölöttem lévő lakásban van valami gebasz, mint szokott. Azonban az ajtóm elé érve megláttam Jared anyját, aki épp eszeveszett módon püfölte azt.

-Felesleges „kopognia”, nem vagyok otthon – ironizáltam megállva a lépcsőn

- Melyik része nem volt világos annak, hogy hagyd békén a fiamat? – kérdezte fenyegető hangon

- Tökéletesen megértettem, amit mondott, de úgy látszik, hogy magánál voltak problémák. Megmondtam, hogy ehhez nincs köze, csak Jared-re és rám tartozik. Most pedig, ha megbocsájt… - próbáltam kikerülni, de elém lépett

- A pénze kell? Én adok, csak kerüld el messziről. A hírneve? Ahogy lapokat láttam már a hálódba akadt egy másik ismert férfi. A kapcsolatai? Bárkivel egyeztetek találkozót, az eltűnésedért cserébe

- Na menjen a büdös francba – öntött el a düh

- Mit akarsz tőle?! Semmit nem adhat neked, külön világban éltek

- Ne szóljon már bele az életébe! Elmúlt 40 éves

- Pontosan. Te mennyi vagy? 23-25? Másra van szükségetek – mondta már kicsit barátságosabb hangon

- Majd mi eldöntjük, hogy mire van szükségünk

- Miért csinálod ezt? Jared mindent elmond, tudom, hogy csak a gond van ezzel a kapcsolattal, folyamatosan veszekedtek

- Nem fogok a szerelmi életemről beszélni magával – fakadtam ki

- Noa, hidd el, hogy jót akarok. Mindkettőtöknek

- A nagy francokat! Maga unokát akar, csak önös érdekek vezérlik!

- Ez nem igaz. Azt akarom, hogy a fiam boldog legyen – keményedtek meg a vonásai

- Azzá tenném, ha maga nem kavarná folyton a szart

- Akkor mi volt az a mai fagylaltozás? Már hozzá is eljutottak a képek

- Nem érdekel, hogy ki mit hisz. Jared tudja, hogy Én nem csalnám meg – hangsúlyoztam ki, utalva az ő kis félrelépésére

- Ezt hogy érted?

- Maga azt pontosan tudja, és ha nem akarja, hogy a drágalátos fia megtudja, hogy anyuci félrekacsintott, azt ajánlom, hogy szálljon ki az életünkből – hajoltam hozzá közel

-Ezt még nagyon megbánod – mondta fújtatva, majd elviharzott

Engem is megviselt ez a kis „beszélgetés”, úgy menekültem be a lakásomba, mint valami űzött vad. Kicsit sok volt már ez a hullámvasút, jó lett volna dűlőre jutni úgy minden téren, de ezt ilyen távolságból nem nagyon lehetett. Még ezt az 1 hónapot kellett kibírnunk, amíg ő turnézott, utána elvileg itt fognak stúdiózni Los Angeles környékén. Nem tudom, hogy tényleg látta-e a fotókat, de nem is érdekelt, mert még csak egymáshoz se értünk Charlie-val. Egyébként is, bármit mondhatnék, ha egyszer abban a helyes kis fejében már kreált egy sztorit.

Egész este dolgoztam, Charlie valamikor 7 óra körül hívott, hogy elmehetnénk valamerre, mert végzett minden dolgával. Kitalálta, hogy vezessünk le Santa Monicába az óceánpartra és ott van egy vidámpark, ahol kiskorában egyszer leesett valami hintáról. Felkaptam egy farmert és egy kockás inget, majd elugrottam Hank-hez a kocsiért és már száguldottam is a szálloda felé. Lassan ment le a nap, de még így is meleg volt. Charlie már lent várt, sajnos nem csúnyult el amióta elváltunk, pedig csak egy sima fekete póló és egy sötétkék farmer volt rajta. Hát mit ne mondjak, diszkréten csorgott a nyálam. Jared ellentéte volt külsőre, izmos karok, széles hát, szőke haj, amit most nem fogott össze…

-Hello, pattanj be – álltam meg a patkánál

- Mi újság?

- Semmi különös, igazából alig várom a vidámparkot. Nem is tudom mikor voltam utoljára

- Én emlékszem… Kb. 5 éves voltam, édesapámnak valami üzleti dolga volt, mi pedig anyával elkísértük. Kisírtam, hogy felüljek az egyik játékra, amire még nem lett volna szabad, mert alacsony voltam. Na, úgy ahogy kellett ki is repültem. Ez onnan van – mutatott a karján egy hosszú varrás nyomot

- Hát ehhez csak gratulálni tudok – nevettem fel

20 perc alatt oda is értünk, pont a legjobbkor, mert épp kezdett eltűnni a nap az óceánban. Charlie gyermeki lelkesedéssel és fülig érő szájjal tekintgetett jobbra-balra, kivéve amikor türelmetlenül topogott, hogy haladjak már. Megállás nélkül mesélt, hogy melyik utcán mit csinált, melyik játék volt a kedvence, de az volt a legjobb, amikor megtaláltuk azt a vattacukros bácsit, aki már akkor is a dokkon dolgozott, amikor ő pici volt.

-Anya mesélte, hogy olyan csodálattal néztem, ahogyan készülnek a vattacukrok, hogy alig lehetett elrángatni a bácsi mellől. Kérsz egyet?

- Persze – bólintottam mosolyogva, és amíg ő sorban állt, én a korlátnak dőlve néztem az óceánt

Hiába Charlie, a történetei vagy a poénjai, csak Jared járt a fejemben. De nem csak az aktuális problémáink, hanem a közös dolgok, a rengeteg nevetés és persze azok a csókok, amiknek még az emlékére is bizseregni kezd a gyomrom. Menthetetlenül beleestem és bármit megadtam volna azért, hogy ő is így érezzen és működjön ez a dolog,

-Noa… hahó – bökdösött a könyökével Charlie, mert a kezében 2 hatalmas vattacukor volt

- Bocsi, csak elkalandoztam. Ez aztán emberes adag. Kiskorodban is ekkora volt?

- Bizony. Egész este hánytam is tőle

- Akkor nagyon megérte

- Hát igen… jól vagy? – hajolt előrébb, hogy lássa az arcomat

- Persze, csak eszembe jutott valami. Semmi különös

- A barátod? – érzett rá

- Igen, de nem szeretnék róla beszélni

- Oké, megint bocsi. Nekem menyasszonyom van egyébként – mondta tök lazán

- Komolyan?

- Aham, már egy ideje. 2 éve járunk jegyben, de annyit utazok, hogy nem tudtunk időpontot találni – nevetett fel kínjában

- De gyűrűd sincs – néztem a kezére

- Nincs, mert utálom őket. Ilyenem van – húzta fel a pólóját, hogy lássam az oldalára tetovált apró dátumot

- Ekkor kérted meg a kezét?

- Bizony

- Ez tök romantikus – érzékenyültem el

- Jah, a nők így szoktak reagálni. Na, gyere, üljünk fel valamire mielőtt nekiállsz sírni

- Nem sírok – nevettem el magamat és rohanni kezdtem az óriáskerék felé

Az infó miatt eltűnt a vibrálás a levegőből, de nem is volt baj, mert így lelkiismeret furdalás nélkül élvezhettem a vele töltött időt. Olyanok voltunk, mint 2 ötéves az óriáskeréken, folyton ringattuk a székünket, egymást maszatoltuk a vattacukorral és olyan hangosan röhögtünk, hogy szerintem Japánig vitte a víz a hangunkat. Pont ugyanolyan fanyar humorunk volt és saját magunkat tudtuk legjobban cinkelni. Annyian voltak, hogy teljesen el tudtunk vegyülni, senki nem bámult és végre megint úgy éreztük magunkat, mint régen. Ő is mondta, hogy kevés olyan helyre tud menni, ahol nem ismerik fel, pláne mióta egy női magazin beválasztotta a 10 legszexibb 30 alatti üzletember közé. Az előkelő 3. helyet szerezte meg, de láthatóan zavarban volt, amikor erről kérdeztem.

-Éhenhalok – jelentettem ki a sokadik játék után

- Éjfél múlt

- Mi az összefüggés? – ráncoltam a homlokom

- Te olyan lány vagy, aki 6 után is eszik?

- Nem tűnt fel, hogy már betoltam egy akkora vattacukrot, ami háromszor nagyobb volt a fejemnél?

- Igaz… én vagyok a hülye. Akkor együnk valamit – indul el a kajás bódék felé, de leelőzöm, és kérdés nélkül veszek neki is kaját

-Meghívtalak volna – közli miután a kezébe nyomok egy hatalmas pizza szeletet

- Tudom. Pont azért mentem előre. Utálom, ha meghívnak

- Nem értem mi a pasid baja – ironizál teli szájjal

- Ha a párom, akkor belefér

- Ó úgy látom a feminizmus utat tört magának

- Élvezed, hogy basztatsz, mi? – villan meg a szemem

- Piszkosul

- Otthon kuss a neved, igaz? – adom meg neki a kegyelemdöfést és vígan falatozni kezdek a homokba ülve

- Tudtam, hogy a végén benyomsz valami olyant, amitől a falnak megyek – telepedik le mellém fülig érő szájjal

Hiába múlt már el éjfél, a rengeteg parti fény miatt világosság van, nyüzsög az egész hely, de az zavar, hogy alig lehet hallani az óceánt.

-Hogy kerültél a laphoz? – töri meg a csendet

- New Yorkban tanultam, de ott hagytam, felszálltam egy frisco-i gépre, elcsöveztem pár hétig egy barátomnál aztán találkoztam egy csajjal, aki ismerte Tom-ot, a lap tulajdonosát. Találkoztunk, felvett, előléptetett aztán áthelyezett ide – foglaltam össze

-Ezt mennyi idő alatt sikerült? – tátotta el a száját

- Nincs 1 éve

- Az szép, gratulálok

- Köszi

- Ha valamiért nem jönne be, de ajánlom, hogy ne legyen igazam, mert épp egy zsák pénzt fektetet a lapba, akkor én várlak New Yorkban a cégemnél – mosolyodott el

- Egyelőre imádom, de ha megunom, akkor jelentkezek

- Egyébként én is így kezdtem kb. Mármint ilyen gyorsan mentek a dolgok. Gyakornokság, próbaidő, kisfőnök, aztán saját cég.

- Így is kell csinálni. Szerintem ha valakiben megvan, ami kell és bízik is saját magában, akkor nem szabad eltötyörögni, hanem a saját lábára kell állnia

- Miért nem indítasz egy saját lapot, ha így gondolod? – kérdezte elgondolkodva

- Mert arra még nem állok készen. 23 éves vagyok, ez pont az a kor, amikor már kell csinálni valami komolyat, de a komoly emberek még nem vesznek komolyan.

- Hú de komolyan hangozott – röhögött fel az eszmefuttatásomon

- Jó, de érted mire gondolok. Meg amúgy sem vagyok biztos benne, hogy ezt akarom csinálni. Most szeretem, de hamar ráunok dolgokra

- Mert fiatal vagy

- Tudom. Majd meglátom mi lesz, nem vagyok parázós típus

- Basszus, imádnád a munkát nálunk – feküdt hanyatt a homokban

- Aláírtuk a szerződést, lassan csorog a pénzed a mi számlánkra, úgyhogy ne akarj elcsábítani

- Jah, magam alatt vágom a fát. Mi lenne – ült fel izgatottan- ha eljönnél velem holnap. Csak szétnézni, hogy mit csinálunk, milyen a hely, ilyesmi.

- Minden pasi ilyen spontán mostanában? – kérdeztem inkább magamtól

- Mi?

- Semmi. Jó, persze elmegyek

- Szívatsz?

- Nem, komolyan elmegyek – kuncogtam rajta

- Hmm fasza – könyvelte el magának, majd pötyögött  a telefonján valamit

- Mikor indulunk?

- 7-kor ott vagyok érted és megyünk a reptérre

- Reggel?!

- Igen Noa, reggel

- Oké, szuper, megoldom – nyúltam én is a telefonom után

Idiótán nézhettünk ki ahogy az óceánparton ülve mindketten a telefonunkat bűvöljük, de hát istenem.  Írtam a srácoknak emailt, hogy elutazom, mindenkinek leírtam a feladatát és hogy max. 2 nap múlva megyek is. Lehet, hogy szólnom kéne Jared-nek, bár azt hiszem akkor már nem lesz a városban. Na mindegy, legalább felidegesítem, hogy más miatt bezzeg utazom.

„Ha holnap még New Yorkban leszel, akkor tudunk találkozni, mert üzleti ügyben oda kell utaznom”

Én megint feldobtam a labdát, ha akarja lecsapja, ha nem, nem.

Valamikor 4 körül értem haza, úgyhogy nem láttam értelmét lefeküdni. Elpakoltam néhány ruhát, befejeztem és véglegesítettem pár cikket és kicsit előre is dolgoztam. Jared 6 óra körül írt vissza, hogy délutánig ott vannak, „ha van rá időm, akkor ugorjak fel a hotelbe”… Majom.

7:00-kor megszólalt a kaputelefon én pedig a 2 bögre kávé hatására úgy lőttem ki a lakásból, mint a golyó.

-Hú de friss valaki – mondta gyűrött fejjel le betette a táskámat a csomagtartóba

- Te biztos lefeküdtél, azért nézel ki úgy mint a mosott szar

- Jaj de hiányoztál – grimaszolt és kikanyarodott az útra

A repülőn sikerült aludnom, amiért aztán Charlie cinkelt leszállás előtt.

-Te figyelj már, gyerekkorodban sose játszottál csendkirályt?

- Nem, mert esélyem nem volt –vigyorgott

- Hát ez nem sokat változott…

Mivel csak kézipoggyászunk volt, hamar kikeveredtünk, de kinti tömeggel így is meg kellett harcolnunk. Egymást taposták az emberek, hogy jobban lássák a kijövőket, biztos valami híresség volt a gépen. Szorosan Charlie nyomában voltam, de ahogy az ember masszán passzíroztuk át magunkat, ismerős illat kúszott az orromba én pedig úgy torpantam meg, mint aki falnak ütközött.

Előzetes:)

Hamarosan hozom a teljes részt:)

"Engem is megviselt ez a kis „beszélgetés”, úgy menekültem be a lakásomba, mint valami űzött vad. Kicsit sok volt már ez a hullámvasút, jó lett volna dűlőre jutni úgy minden téren, de ezt ilyen távolságból nem nagyon lehetett. Még ezt az 1 hónapot kellett kibírnunk, amíg ő turnézott, utána elvileg itt fognak stúdiózni Los Angeles környékén. Nem tudom, hogy tényleg látta-e a fotókat, de nem is érdekelt, mert még csak egymáshoz se értünk Charlie-val. Egyébként is, bármit mondhatnék, ha egyszer abban a helyes kis fejében már kreált egy sztorit.

Egész este dolgoztam, Charlie valamikor 7 óra körül hívott, hogy elmehetnénk valamerre, mert végzett minden dolgával. Kitalálta, hogy vezessünk le Santa Monicába az óceánpartra mert ott van egy vidámpark, ahol kiskorában egyszer leesett valami hintáról. Felkaptam egy farmert és egy kockás inget, majd elugrottam Hank-hez a kocsiért és már száguldottam is a szálloda felé. Lassan ment le a nap, de még így is meleg volt. Charlie már lent várt, sajnos nem csúnyult el amióta elváltunk, pedig csak egy sima fekete póló és egy sötétkék farmer volt rajta. Hát mit ne mondjak, diszkréten csorgott a nyálam. Jared ellentéte volt külsőre, izmos karok, széles hát, szőke haj, amit most nem fogott össze…"

33. Tárgyalás

Ne utáljatok :D 

JARED

Megütközve néztem a telefonom kijelzőjét, nem mintha így bármivel is közelebb kerültem volna a „Mi a fene volt ez?” megválaszolásához. Csak annyit mondtam, hogy felhúzott a kiadós nő, ebben mi a rossz? Hiába múltam el 40, tuti nem fogom megérteni a nőket, amíg élek. Noa viszont más volt, tudni akartam mi a baja, mert utáltam rosszba lenni vele.

-Miért csaptad le?

- Nem akarok veled beszélni – mérgelődött és megint kinyomta

- Ezt bebuktad kiscsillag, mert hozzám szóltál – hívtam vissza újra

Gőzöm nem volt arról, hogy mi a baja, de mulattatott, ahogy egyre mérgesebben kapja föl a telefont.

-Na jó, tudni akarod mi a bajom? A „világ legostobább nője”, ahogy te hívtad a legjobb barátnőm és kurvára nem szeretem, ha valaki így beszél róla

- A 60 éves Ms. Fischer a legjobb barátnőd? – kérdezte lenyelve egy röhögést

- Mi van?

- Először egy fiatal csajnál voltam, de ő hamar átirányított ehhez az agyilag sérült nénihez, aki azalatt a fél óra alatt kb. 5 évet vett el az életemből

- Nem Naránál voltál?

- De, az elején. Ő Az a Nara? Akivel utaztál? – ugrott be hirtelen

- Igen, az apjáé a könyvkiadó és most ő vezeti – mondta már kicsit higgadtabb hangon

Imádtam, hogy ilyen harcias, de pont ezért ment sokszor az agyamra is, öreg vagyok már az ilyen csitrikhez. Viszont pontosan ő az, aki meg is fiatalít. Shannon azt hajtogatja, hogy ezt hívják szerelemnek, de azt majd én eldöntöm, hogy mikor vagyok szerelmes. Egyelőre én fontosabb vagyok magamnak, mint ő.

-Világos. Akkor most mi van?

- Bocs, hogy rád csaptam a telefont – nyögte ki végül nekem pedig dagadt a mellem a büszkeségtől

- 1 feltétellel elfelejtem – jutott valami az eszembe

- Pff… nem volt ez akkora probléma, hogy jogod legyen bármit is kérni

- De-de és ki is találtam – folytattam töretlen jó kedvvel

- Na akkor mondjad, nehogy benned maradjon

- 2 nap múlva megyünk San Antonio-ba. Gyere el – kértem kicsit gonoszan, mert tudtam, hogy nem tud ellenállni, ahogyan azt is, hogy dolgoznia kell

Mindig ez csinálom, folyamatos megerősítést csikarok ki a nőktől pláne, ha érzem, hogy a markomban van. Szinte már hallottam is, ahogy Noa pörgeti a fejében a naptárját és pakolgatja át a programjait. Szemét voltam, de élveztem.

-Hát… jó utat – mondta szenvtelen hangon

Engem nem ejtesz át, ennél már jobban ismerlek. Egy kis lelkiismeret-furdalás, romantika és már foglalod is a jegyet a gépre…

-Csak pár nap lenne, ráadásul hétvége. Hiányzol – tettem hozzá

- Te is hiányzol, de nem tudok elmenni. Majd ha a nyugati parton játszotok, megnézem a koncertet

Fura volt. Higgadtan beszélt, kicsit talán távolságtartóan is. Nem tudom mi történhetett, muszáj volt bevetnem a nehéztüzérséget. Általában az elsőre ugranak a nők, nem vagyok én hozzászokva ahhoz, hogy több kört kelljen futnom

-Basszus Noa, megegyeztünk, hogy ha ezt csinálni akarjuk, akkor mind a ketten hozunk áldozatokat

- Tudom, én teljesítettem is ezt a részt. Elkezdeném felsorolni, de nem igazán érek rá, úgyhogy inkább azt mondom, hogy te mit tettél. Hmm… lássuk csak…. ja igen, semmit! – ironizált nekem pedig leesett az állam

Telefonon keresztül megalázott egy huszonéves fruska. Na ehhez pláne nem vagyok hozzászokva és nem is fogom eltűrni.

-Elárulom, hogy a két hetes szabadság nem véletlenül volt legutóbb. Veled akartam lenni, de úgy látszik teljesen feleslegesen

- Ne nézzük már hülyének egymást. Emma agyára mentél és használhatatlan voltál, ezért adott kimenőt – folytatta színtelen hangon

Egyre feljebb ment bennem a pumpa, utáltam, hogy nem tudom kihozni a sodrából, sokkal érettebben viselkedett, mint szokott.

-Hagyjuk is, fölöslegesen raboljuk egymás idejét. Mennem kell, mindjárt kezdődik a koncert – morogtam

- Oké, jó szórakozást. Szia – köszönt el

A telefonomat bámulva ültem a kanapén és elképzelésem se volt, hogy mi történhetett a beszélgetésünk elejéhez képest. Mintha megtört volna, nem volt olyan tüzes a végén, pedig pont azt kedvelem benne. Én tettem volna ezt vele?

-Gyere, kezdünk – jött be Shannon én pedig automatikusan követtem

A sötét folyosón is rajta agyaltam, pedig nem ilyenkor már nem volt szabad másra koncentrálni, csak a koncertre, a közönségre és a zenére. A fülesemet igazgattam és robotként álltam a bejelölt ki x-re, hogy majd felemelkedjek onnan a színpad fölé is a mélyből. Ahogy meghallottam a kinti morajt, mintha elvágták volna Noát, csak a zene volt és rengeteg adrenalin az ereimben. Frenetikus volt a közönség, bármit csináltam visítottak, tapsoltak, a színpad mellett álló lányok egymást taposták egy pillantásomért és majd elaléltak, amikor rájuk mosolyogtam. Fürödtem a népszerűségben és piszok büszke voltam magamra meg persze a srácokra is, hogy ezt elértük. Gyakorlatilag a semmiből kezdtük, baromira megszenvedtünk érte, de most mi vagyunk a császárok. Imádtam. Alig akartam lemenni a színpadról, mert ahogy az utolsó lépcsőfokot magam mögött hagytam, elborítottak a hétköznapi gondjaim, Noával az élen. Utáltam, hogy nem hódolt be, mint ahogy minden nő szokott. Ennyivel nincs lerendezve…

NOA

Semmilyen érzelem nem volt bennem a beszélgetés után. Arra számított, hogy csettint és én szó szerint repülök is hozzá, de ezeknek az időknek vége van. Hallottam a hangján a megdöbbenést és igazság szerint jól is esett. Engem nem fog többet hülyére venni, ezek után ketten leszünk ebben az átkozott kapcsolatban és nem csak én teperek majd azért, hogy működjön. Magamat is megleptem, hogy milyen racionális maradtam, nyugiban pakolgattam az új szerzeményeket és összeállítottam a másnapi szettemet. Egy fontos befektetővel kellett tárgyalnom, akit meg kell majd győznöm, hogy nekünk adja a töménytelen mennyiségű pénzének egy töredékét, amivel mi vígan elélnénk 1-2 évig.

Reggel a tükörbe nézve megállapítottam, hogy kívülről tök magabiztosnak és idősebbnek tűnök, úgyhogy ez a milliomos a tenyeremből fog enni. Nem tudtam hogy néz ki, csak a titkárnőjével beszéltem, mert olyan kurva elfoglalt, hogy a telefonját se tudja felvenni. Egy jól menő innovációs céget vezet New Yorkban, mindenféle fiatal zsenipalánta ötletét megveszik és megvalósítják. Elég komolyan gondolhatja, ha emiatt elrepül L.A-be.. Egy étteremben találkoztunk és a sok kutatás és készülés mellett csak azt felejtettem el megnézni, hogy hogy néz ki a faszi. Tanácstalanul álldogáltam az étterem bejáratánál a szememmel egy korosodó, menő öltönyös pasast keresve.

-Jó napot! Segíthetek? – lépett hozzám egy pincér kedvesen

- Öhmm igen, lehet. Charlie Teller-rel van találkozóm

- Mr. Teller már megérkezett, kérem kövessen

Egy külön terembe vezetett, ahol csak két asztalnál ültek, egy öreg néni és a férje a másiknál pedig egy 25-30 között lévő szőke srác.

-Ne már, hogy valaki mást küldött maga helyett az a köcsög – motyogtam a srácot fixírozva

- Parancsol? – fordult hátra a pincér, de csak a fejemet ráztam

- Noa Grant? – pattant fel a srác

- Öhmm… igen. És te? – kérdeztem bizonytalanul

- Charlie Teller – nyújtott kezet csodálkozva, de nála csak én voltam jobban meglepődve

-Basszus, ne haragudj. Azt hittem idősebb vagy – szabadkoztam totál vörösen, de ő csak mosolygott

- Nem te vagy az első, aki egy pocakos, ősz pasira számít

Szívdöglesztő volt. Ez a büdös nagy helyzet.

-Szóval… akkor légyszi felejtsük el ezt a béna kezdést és beszéljük meg az üzleti dolgokat, rendben?

- Szükségtelen. Ha nem döntöttem volna már el rég, hogy befektetek a Dash magazinba, akkor nem repültem volna át az egész országot. Inkább ebédeljünk – mondta kedvesen, miközben megállás nélkül mosolygott a szeme

- Biztos vagy benne? Nem akarsz tudni semmit?

- Mindent tudok, amit kell – folytatta magabiztosan, majd elmerült az étlapban

- Nekem lenne pár kérdésem – éledt fel bennem az „üzletasszony”, mire kíváncsi tekintettel leeresztette a menüt és úgy nézett rám

- Hallgatlak

A fejemben volt az egész anyag, amit le akartam darálni neki, úgyhogy még ilyen zavarodott állapotomban is tudtam jókat kérdezni, volt amire azonnal nem is tudott válaszolni.

-Rendben, én is így gondoltam ezeket – bólogattam a végén

- Nagyszerű, akkor még ma átküldi a titkárnőm a papírokat és ebéd után aláírunk mindent. Egyébként is szeretném megnézni a szerkesztőséget

- Persze, semmi akadálya

- Akkor ennyi? Végeztünk? Muszáj levennem a nyakkendőmet – hajolt közelebb, mintha valami tiltott dolgot készülne véghez vinni

- Csak nyugodtan. Én meg akkor leveszem a blézerem

Láttam, hogy elidőzik a tekintete a mellemen, amikor kitornáztam magam a szűk kis kabátból, mit ne mondjak, jól is esett.

-Kitaláltad mit eszel? – rázta meg a fejét

- Soha nem voltam még itt, nem tudom mit érdemes enni, úgyhogy szerintem egy steak-et. Az tuti finom

- Azt hittem azért jövünk ide, mert ismered a helyet

- Nem éppen. Ez az étterem pont olyan távolságra van a lakásomtól, hogy még sikítás nélkül el tudok sétálni magas sarkúban – mondtam az étlapot lapozgatva, csak arra néztem fel, hogy kiszakadt belőle egy röhögés

Milliónyi pici ránc jelent meg a szeme körül, ami pedig az én pillantásomat fogta meg.

-Értékelem az őszinteséged – bólogatott és nagyot kortyolt a borából

Nagyon jó hangulatban telt az ebéd, semmi feszengés nem volt köztünk, folyton poénkodtam vele, mert ő nem vette fel, hanem visszavágott. Olyan volt kicsit mint Mike, csak rá nem tesóként tekintettem. Igaz, hogy pasiként se lett volna szabad ránéznem, de hát istenem, nő vagyok, megakad a szemem a szép dolgokon. Mindenáron belém akart tuszkolni a végén még egy fagyi kelyhet, de már beszélni is alig tudtam, annyira tele voltam

-Megettem egy fél marhát Charlie, komolyan rosszul leszek ha még valami lemegy a torkomon

- Oké, de akkor pótoljuk délután. Meghívlak fagyizni – közölte, majd intett a pincérnek, hogy rendezze a számlát

A kiscsaj is olvadozott a mosolyától és a stílusától, szerintem azt se vette volna észre, ha játékpénzzel fizet ez a szőke szívtipró.

-Akkor irány a szerkesztőség? – kérdeztem kiérve a napsütésbe

- Igen, kibírod sikítás nélkül? – ironizált, de már intett is egy taxinak

Vibrált köztünk a levegő, csak az vágott fejbe, amikor a kocsiban hívott Jared

-Szia, majd visszahívlak 1 óra múlva, rendben?

- Hát ha nincs rám időd, akkor jó – mártírkodott és letette

- Miattam beszélhettél volna – jegyezte meg Charlie

- Nem volt fontos. Amúgy is itt vagyunk – állt meg a kocsi

Dobtam egy sms-t a többieknek, hogy vendég jön, kapják össze a helyet és mindenki legyen vad munkában, amikor odaérünk. Imádtam őket, nagyon megbízhatóak voltak. Most is pörgött a hely, csörögtek a telefonok és égett a srácok ujja alatt a billentyűzet. Bemutattam mindenkinek Charliet, majd az irodámban megittunk egy kávét.

-Nagyon tetszik a hely – húzta végig a kezét az asztalomon

- Örülök neki, imádok itt lenni én is

Beszélgettünk kicsit a következő számról, tanácsokat adott szponzorok ügyében stb. Nem akartam mondani neki, hogy az ő pénzével még szponzorra se lesz szükségünk.

Megérkezett a szerződés is, amit kint, a többiek előtt írtuk alá, sok-sok vaku kereszttüzében.

-Ez megy a falra főnökasszony – vigyorgott Jax a telefonját nézve

- Na, megyünk fagyizni?

- Mehetünk, csak cipőt cserélek – nyitottam ki a szekrényemet az irodában

- Aztamindenit! – bámult be Charlie

- Ne mondj semmit. Nő vagyok. Pont – bújtam bele egy laposba

Egyre melegebben sütött a nap, úgyhogy blézer és zakó nélkül sétálgattunk a városba. Ettünk egy hatalmas fagyit az egyik cukrászdában, csomót beszélgettünk, főleg munkáról.

-Nem gondoltam, hogy itt is felismernek – mondta Charlie körülnézve

- Tessék?

- Ott van egy firkász a fa mellett – bökött a túloldalra

- Hát… valószínűleg mindkettőnket kiszúrtak

- Hogyhogy?

- A párom híres ember, szóval elég sokszor vannak a nyomomban

- Van barátod? – kérdezte alig észrevehető meglepődéssel a hangjában

- Fogjuk rá

- Ő hívott a kocsiban is

- Igen, de ne is beszéljünk róla

- Ne haragudj, nem akartam vájkálni a magánéletedben

- Semmi baj – mosolyodtam el

Itt kicsit meghalt a beszélgetés, úgyhogy inkább helyszínt változtattunk, hogy a fotóst is lerázzuk.

-Melyik szállodában laksz?

- A Meridien-be, de holnap reggel megyek is haza

- Este elmenjünk valahova?

- Elég sok munkám van, de ha végzek 8-9 körül, akkor mehetünk

- Rendben, megvan a számom, szólj majd

- Mindenképpen – simogatta meg a vállam, majd hívott nekem egy taxit

Meg tudnám szokni az ilyen semmittevős, flörtölgetős, fagyizós napokat, kivéve a végét, mert ami otthon várt, azt senki nem tenné zsebre.