46. Párizs-Los Angeles-Kuba

JARED

Fenekestül felforgatta az éltemet ez a csitri. Hozzáigazítom a programjaimat, munkáimat, terveimet annak ellenére, hogy az agyamra megy az esetek nagy részében mostanában. Nagyon tökös és határozott gondolataim vannak ezzel az egész dologgal kapcsolatban, amikor épp nem vagyunk együtt, de abban a pillanatban, hogy rám mosolyog, megérint, vagy csak megérzem az illatát, mintha kiszállna minden egyes józan gondolat a fejemből. Abnormálisan viselkedem és ezt már Emmáék is észrevették, anyáról nem is beszélve. Valamiért eddig is a bögyében volt Noa, de mostanra már úgy beszél róla, mintha valami boszorkány lenne. Nem tudom mit kéne kezdenem magammal, mert ez az egyik pillanatban szárnyalok, utána meg a sebeimet nyalogatom a hatalmas zuhanás után, nem igazán egészséges. Legszívesebben lelépnék egy szó nélkül pár napra, de most ezt se tehetem meg, mert kapcsolatban élek. Nem mintha Noa nem értené meg, csak előtte lenne egy sor hiszti, amire nincs szükségem.

-Francba az egésszel, úgyis megbékél majd – mondtam magamban és hívtam is Emmát, hogy foglaljon nekem jegyet

- Te teljesen hülye vagy? Párizsba? Most? Csak így? És Noa? – ugrott pár oktávot a hangja

- Nem azt kértem, hogy kommentáld, csak intézd el

- Válogasd meg a szavaidat, ha velem beszélsz – szólt vissza

- Jó, ne haragudj. Este már menni akarok, rendben?

- Tudod, hogy rengeteg programod van a következő hetekben

- Tudom, de mindegyik mozgatható

- Történt valami vagy csak simán bekattant nálad valami?

- Nincs kedvem beszélgetni, küldd a jegyet amint megvan. Szia – nyomtam ki

1 órán belül el volt intézve minden, én pedig már a taxiban ültem egy sporttáskával és kicsit higgadtabban. A reptérről írtam Noának egy sms-t, hogy pár napig nem leszek a városban és majd szólok, ha visszaértem. Biztos mérges lesz, de majd kiengesztelem. Írtam néhány ismerősömnek, hogy pár napig Párizsban leszek, végülis nem búslakodni megyek, hanem lazítani. Szeretem Noát, de túl sokáig voltam magányos farkas ahhoz, hogy most éjjel-nappal együtt legyek valakivel, ezt pedig neki is meg kell értenie. A reptérről egyenesen a szállodába mentem, lefürödtem majd a kedvenc éttermemben megebédeltem. Élveztem, hogy egyedül vagyok a gondolataimmal, nem nyaggat, siettet vagy épp fintorog senki a kajámat látva. Lehet hogy önző ember vagyok, de ez már azt hiszem így is marad.

NOA

„Elutazom egy pár napra, majd jelentkezem. J”

-Most ez micsoda? – bámultam a telefonomat értetlenül

Pár órája még semmi baja nem volt, ő beszélt arról, hogy mennyire akarja ezt a kapcsolatot és milyen fontos vagyok neki. Próbáltam hívni, de ki volt kapcsolva, Emma pedig még nálam is meglepettebb volt.

-Kérdeztem, hogy mi ütött belé, de bunkón leállított, mondván hogy nem az én dolgom. Történt valami köztetek?

-Semmi az égvilágon, pont ő szónokolt arról, hogy milyen fontos neki ez a kapcsolat

- Akkor nem tudom. 4 nap múlva jön haza, szerintem nem is fog jelentkezni addig, szóval fölösleges hívogatni. Egyszerűen egy ökör, nem tudok rá mit mondani – állapította meg Emma, amin jót mosolyogtam

Nem tudtam az okát, ezért nem is akartam rá kiakadni előre, de ilyet mégse csinál az ember. Azt megértem, hogy lelép, mert egyedül akar lenni vagy bármi, de miért nem lehet erről időben szólni? És miért pont egy ilyen vallomás után? Talán megbánta… Biztos azt gondolta, hogy nekiállnék hisztizni meg nyávogni

Igazság szerint nekem is jól esett egy kis magány, de azért örültem, amikor pár nappal később felcsöngetett hozzám.

-Hát hello világutazó – nyitottam ajtót neki pedig tátva maradt a szája

- Azt hittem be se fogsz engedni

- Gondoltam megvárom a magyarázatot és utána eldöntöm

- Ohh értem. Nincs frappáns válaszom erre. Csak egyedül akartam lenni

- Nem azzal van bajom, hanem azzal hogy szó nélkül elrepültél egy másik kontinensre – néztem rá morcosan

- Ne haragudj

- Ráadásul pont a romantikus kismonológod után… Nem akarom túlmagyarázni de te mit gondolnál a helyemben?

- Hogy elkapott a hév és azért mondtam olyanokat, de igazából nem vagyok ilyen nyálas

- …és nem gondolod úgy – tettem hozzá az arcát fürkészve

- Jó, elismerem hogy hülye voltam és rosszul kezeltem a helyzetet de én tényleg nem vagyok ilyen. Nem is tudom, hogy mi ütött belém, ezért léceltem le

- Tudom – rántottam meg a vállamat

- Hogyhogy tudod?

- Úgy, hogy ismerlek ennyire és tőlem se áll távol az ilyen viselkedés. Számtalanszor megpattantam már, amikor komolyodott a kapcsolatom valakivel és csapdában éreztem magamat, de veled ezt valahogy tudom kontrollálni. Nem akarom, hogy úgy érezd kötelességeid vannak velem szemben vagy hogy korlátozlak. Nyisd ki a szádat, ha valami bajod van, különben nem fogunk semerre se haladni – mondtam a kezével játszadozva

- Egy címeres idióta vagyok – szólalt meg kis idő múlva és úgy megölelt, hogy majd kiszorította belőlem a szuszt

- Na, gratulálok a felismeréshez – nevettem fel, amennyire a helyzet engedte

Hiába múlt már 40, annyira tipikus éretlen pasi viselkedéssel volt megáldva, hogy múzeumban lehetett volna mutogatni. Beparázott, de az a legviccesebb, hogy ő teremtette magának a szitut a kis vallomásával.

-Elmegyünk vacsorázni?

- Nem vagy fáradt?

- Aludtam a repülőn – rántotta meg a vállát

- Akkor 10 perc és mehetünk

A szokásosnál nagyobb felhajtás volt körülöttünk az étteremben és az odafelé vezető úton, csomó fotós követett minket és Jared párizsi kiruccanásáról kérdeztek. Többször hallottam, hogy valami Scarlett-et emlegetnek, de nem tudtam kiről van szó.

-Miért ilyen izgatottak? – kérdeztem tőle már az asztalunknál ülve

- Nem tudom, biztos uborkaszezon van

- Los Angelesben? – vontam fel a szemöldököm

- Oké, Noa valamit el kell mondanom – tette le a menüt és a szemembe nézett

- Mi történt?

- Amíg Párizsban voltam összefutottam egy exszemmel és párszor elmentünk vacsorázni

- Scarlett Johansson –esett le

- Igen… szóval találkoztunk és elmentünk vacsorázni… háromszor – tette hozzá

- Miért? – néztem rá csalódottan

- Nem tudom… csak ott volt és jól esett beszélgetni vele. Ennyi, semmi más nem történt. Esküszöm

- Ne esküdözz itt nekem, szánalmas vagy – álltam fel és ott hagytam a sok kíváncsi tekintet között

Ahogy kiléptem az étterem ajtaján vagy 50 vaku villant egyszerre a képembe és még annál több kérdés záporozott felém. Átverekedtem magam a fotósokon és leintettem az első arra járó taxit, aminek egy kisebb autós üldözés lett az eredménye. Láttam hogy többen követték a példámat és kocsival indultak utánunk.

Röhejes és ijesztő volt a helyzet, gyakorlatilag bemenekültem a lépcsőházba, ahová már végre nem tudtak utánam jönni. A lakásomba érve azonnal a laptopomhoz indultam, muszáj volt kiderítenem, hogy mi is történt Párizsban. Nyilván nem unalomból tapadtak így ránk a fotósok.  Nem tartott sokáig, hogy megtaláljam a felhajtás forrását. Még videót is készítettek róluk, ahogy egymás kezét simogatva, összebújva beszélgetnek egy étteremben. Tonnányi hasonló kép készült róluk, olyanok is, amiken együtt szállnak be egy kocsiba. Lefagyva nyomogattam az egeret és a képernyőt bámultam. Egyszerre akartam sírni és ordítani, a lakásához csörtetni és felpofozni, de nem tudtam volna megmozdulni.

-Megcsalt. Megcsalt engem – motyogtam összezuhanva és kibuggyant az első könnycsepp

- Noa, nyisd ki, beszéljük meg – ütötte Jared az ajtót

- Takarodj innen – kiabáltam vissza neki

Hülyének nézett és megalázott. Hazudott nekem ráadásul azok után, hogy veszettül romantikusan szerelmet vallott Los Angeles tetején. Milyen ember csinál ilyet? Mintha a lehető legnagyobbat akart volna belém rúgni. De miért? Miért csinálta ezt velem?

Hiába szobrozott az ajtóm előtt, nem beszéltem vele, azért maradt még egy kis önbecsülésem. Nem tudtam elhinni, hogy megint bedőltem egy pasinak és ilyen egyszerűen átrázott. Ráadásul az étteremben a szemembe is hazudott, azt mondta semmi más nem történt csak vacsoráztak.

-Fogd már fel, hogy nem akarlak többé látni – mondtam a századik kopogása után

- Noa én nem csaltalak meg, hidd el. Vacsoráztunk, semmi más nem történt

Na itt telt be a pohár. Laptoppal a kezemben feltéptem az ajtót és a képébe toltam a videót.

-Ennek melyik része a semmi szerinted? Legalább most ne nézz komplett idiótának – csaptam össze a gépet

-Sajnálom, ami történt Noa. De nem feküdtem le vele, nem csókoltam meg. Az a kéz simogatás volt az egyetlen fizikai kontaktus közöttünk

- És ezt komolyan higgyem is el?

- Ez az igazság – lépett beljebb, de kiparancsoltam

- Holnap este ne legyen itt egy cuccod se, amikor hazajövök

- Noa ne csináld – fogta könyörgőre

- De Jared, csinálom. Engem senki ne nézzen hülyének. Az egész kibaszott világ rajtam röhög

- Ez marhaság

- Csalódtam benned – ráztam meg a fejemet

- Sajnálom, de ha kicsit lehiggadnál, akkor talán megértenéd, hogy nem csaltalak meg

- Akkor mégis miért vadidegen újságíróktól kellett megtudnom, hogy az exeddel vacsoráztál? Ha valóban olyan ártatlan lenne a dolog, mint ahogy te azt beállítod, akkor elmondtad volna Jared. Szerintem ne raboljuk egymás idejét, mindenki menjen a saját útján – kezdtem el becsukni az ajtót, de nem hagyta

- Akkor se hagynám, hogy ilyen könnyen véget vess a kapcsolatunknak, ha igazad lenne, de nincs Noa! Sajnálom, hogy nem mondtam el, de tényleg csak a veszekedést akartam elkerülni

- Ennél gagyibb szöveget nem mondhattál volna... Most jön az, hogy közben is csak rám gondoltál, nem jelentett semmit és a többi? Mert ha igen, akkor felesleges fáradnod

- Noa…- kezdett bele újra

- Ne, hagyd abba – dobbantottam egyet a lábammal és tettem egy utolsó elkeseredett kísérletet a kitolására az ajtón, mert nem akartam, hogy sírni lásson

Próbált magához ölelni, de eltoltam, már amennyire bírtam. Másodpercek választottak el a teljes széteséstől, amit pedig végképp nem akartam előtte produkálni.

-Menj el és hagyj békén. Kérlek – nyeltem le a sírásomat

- Jó, de gondold át és engedd meg, hogy holnap beszéljünk

- Nem – ráztam meg a fejemet és végre becsuktam az orra előtt az ajtót

Egész este nem aludtam hol a párnámba bukva sírtam és sajnáltam magamat, hol pedig majd felrobbantam az idegtől. Rá is és magamra is mérges voltam. Magamra azért mert megint voltam annyira balfasz, hogy bedőljek egy pasinak, rá pedig… hát egyértelmű hogy miért.  Az viszont még jobban idegesített, hogy ezek után se tudtam nélküle elképzelni az életemet. Elég veszélyes, ha az ember lánya egy megcsalás után is így ragaszkodik valakihez. Nem normális, az biztos.

JARED

-Bassza meg! – ordítottam és belerúgtam egy pár fűcsomóba

Nem messze a házamtól felfelé volt egy kis hegy, ahová legtöbbször azért megyek éjszaka, hogy jól kikiabáljam magamat. Elbasztam mindent Noával és még úgy is, hogy letagadtam azt az éjszakát Scarlett-tel. Nem tudom miért csináltam. Csak előjöttek a régi emlékek, ráadásul ember legyen a talpán, aki ellen tud állni a csábító ajkainak, búgó hangjának, nem is beszélve a gyönyörű alakjáról. És hiába poénkodott Noa, hogy közben biztos nyilván rá gondoltam, sajnos így volt, ezért nem is sikerült befejezni a dolgot. Ebben az esetben azt mondom, hogy szerencsére.

Ha ezt nem hozom helyre valahogy, akkor valószínűleg életem legnagyobb baklövését követem el.

Noa nem blöffölt, tényleg nem állt szóba velem, pedig ezer féle módon próbálkoztam. Virágot, csokoládét és még több virágot küldtem neki, amiknek nagy részét a háza előtti kukában láttam viszont. Ha az utcán szólítottam meg, megállt, végighallgatott majd válasz nélkül továbbment a dolgára. Shannon, Tomo és Emma felváltva vágtak tarkón a balfaszságom miatt, amit meg is érdemeltem. Anya volt az egyetlen, aki örült a hírnek…

-Tudod mit kéne csinálnod?- kérdezte Shannon egyik reggel

- Na?

- Beszélj meg valakinek a nevében egy interjút, rakd be egy kocsiba, vidd el Vegasba és vedd el

- Te hülye vagy? Szóba se áll velem, nem hogy hozzám jöjjön – álltam fel

- Micsoda képtelen ötlet –motyogtam a szobában járkálva, de közben azért barátkoztam a gondolattal

- Te tudod Jared. De ha nem hozod ezt helyre kurva gyorsan, akkor amellett, hogy elvesztesz egy nagyszerű lányt, még én is kegyetlenül seggbe rúglak

- Köszi, ez sokat segít – grimaszoltam

Abban a pillanatban kiakadna, amikor megtudná, hogy én állok az egész mögött és tuti nem szállna fel velem a repülőre. Na meg nem is vegas-i esküvőt akartam vele, az annyira elcsépelt és komolytalan. Mondjuk ettől függetlenül nem rossz gondolat ez az elrablósdi, legalább nem tudna hova menni előlem, muszáj lenne végighallgatnia. Lehet, hogy drasztikus megoldás, de kifogytam az ötletekből, ráadásul borzalmasan hiányzott. Lassan 1 hónapja nem állt szóba velem. Nem akarok nélküle karácsonyozni, pedig most nagyon efelé halad a történet.

Próbáltam a maximumot hozni a stúdióban, sokszor napokig ki se jöttem, ami egy kicsit elterelte a figyelmemet Noáról. Az album jól haladt, szerintem január-február környékén meg is fog jelenni, de a srácok nagyjából akkor álltak szóba velem, amikor dolgoztunk.

-Jared, beszéltem Noával – közölte Shannon egyik nap amikor végeztünk

- Hogyhogy? Mit mondott? Hajlandó beszélni velem? – kérdeztem azonnal

- Hát ezt így nem mondanám, de hiányzol neki… szerencsés balfácán – tette hozzá

- Mit mondott még?

- Mint minden lány, magában keresi a hibát, nem érti mit csinált rosszul, amiért megcsaltad.  Te szúrtad el és ő érzi magát szarul

- De ha hiányzom neki, akkor még rendbe lehet hozni. Elviszem valahova és kibékítem. Azt mondta el akar menni Kubába egyszer – ugrott be a listánk

- Hogy akarod elérni, hogy veled menjem?

- Majd te segítesz nekem. Mondjuk megkéred, hogy menjen ki eléd a reptérre, a többit bízd rám

- Jó, segítek neked, de csak azért mert nélküle még hülyébb vagy – veregetett hátba

Lelkesen kezdtem tervezni az utazást, minden apró részletre figyeltem és Noa gyanakvó személyiségét is belekalkuláltam, csak hogy tökéletes legyen minden. Hát nem lett az. Nem tudott elmenni Shannon elé a reptérre, mert valami miatt Illinois-ba kellett utaznia. Az egész terv bebukott, mindent el kellett tolnom 1 héttel, de ha addig élek is megcsinálom. Őt nem veszthetem el.

45. Manhattan

45. rész

Hirtelen riadtam fel az éjszaka közepén valami puffanásra, majd káromkodó motyogásra. Jared lesett az ágyról.

-Jól vagy? – krákogtam kiszáradt torokkal, de félig nevetve

- Kurvára – mászott be a párnája alá, de fél kézzel magához húzott

Órákkal később ébredtünk, meglepő módon egész normális állapotban, bár a ruháinkat a szoba különböző pontjairól lehetett begyűjteni.

-Tényleg leestem az ágyról vagy csak álmodtam? – kérdezte tűnődve Jared és egy piros foltot nézegetett magán

- Le bizony

- Hát ez elég extrém – rántotta meg a vállát

Gyorsan felöltöztünk, megreggeliztünk és sűrű gratulációk után visszamentünk Manhattenbe valami haverja lakásába, amit megkaptunk erre a 2 napra. Aznap kellett találkoznom a csajokkal és Nara apjával is, úgyhogy elég nyomott voltam egész úton. Az elején még próbált szóra bírni, de hamar belátta, hogy esélytelen ezért csak elmondta, hogy mi a programja és adott egy kulcsot a lakáshoz. Példaértékű volt, ahogy mellettem állt mindenben, eltűrte a hangulatváltozásaimat, ivott velem, de az volt a legjobb, hogy sokszor már megszólalnom se kellett, mert anélkül is tudta hogy mire vágyom. Olyan gyorsan egymásra hangolódtunk, mint talán még soha senkivel, ami szerintem egyértelműen jó dolog volt.

Ebédidőben találkoztunk a barátnőimmel, elég meggyötörtek voltunk mindannyian, de jó volt Naráról beszélni annak ellenére, hogy mindenkivel bunkó volt az utolsó hetekben. Borzasztó volt múlt időben beszélni róla. Nálunk talán csak az apja volt rosszabb állapotban. Nem találkoztam vele túl sokszor, de akkor mindig erős, határozott, kőszívű sznobnak tűnt. Ehhez képest most ott ült velem szemben egy ősz hajú, szürke pólós, karikás szemű, görnyedt bácsi, aki alig tudott beszélni a lányáról. Majd beleszakadt a szívem a látványba, ráadásul még ő hálálkodott nekem, hogy milyen jó barátnője voltam Narának és mennyit beszélt rólam.  Folyton elcsuklott a hangja, ahogy mesélte a történteket. Minden nap felment hozzá megnézni, hogy hogy van, mert ugye nem volt hajlandó bevonulni egy klinikára. És azon a bizonyos napon már nem volt több veszekedés a drogokról. Ott feküdt a fürdőkád mellett hamuszürkén, a kuka pedig tele volt fecskendőkkel és apró műanyag tasakokkal.

-Nem tudom… talán ha nem erőltetem ezt a munkát… talán akkor nem lépett volna erre az útra – marcangolta magát az apja

- Ne okolja magát – fogtam meg a kezét

- De én voltam az apja és nem tudtam megmenteni! – csapott az asztalra dühében

- Én meg elvileg a legjobb barátnője, de nekem se sikerült

Úgy éreztem magamat, mint akinek percenként fogy az energiája és a jókedve, búcsúzáskor olyan világvége állapotban voltam, hogy szédülni kezdtem. Csak néztem ki a fejemből és hirtelen tök elveszettnek éreztem magamat. Nem sok lány barátom volt, leginkább haveroknak mondanám őket. Jared volt az egyetlen biztos pont az életemben, ami elég szomorú, mert én sose voltam ilyen pasira építős lány. Próbáltam mindig önálló lenni és csak annyira átadni magamat a kapcsolataimnak, amennyire nagyon muszáj volt és amennyit a srác igényelt. De Vele? Semmi nem olyan, mint mással, bár ez elég Tuti Gimisen hangzik. Legalább a szüleimmel vagy a tesómmal lenne normális kapcsolatom, de nem. Nekem el kellett költöznöm az ország másik felére, mert szabadságra vágytam. Elég szomorú, hogy nem is terveztem, hogy haza megyek amikor New Yorkba jöttem.

-Bemutathatnám Jared-et – vert fejbe az ötlet és már hívtam is, hogy mit szól

- Igazából kicsit csodálkoztam is, hogy nem jelentkeztél be a szüleidhez – mondta mosollyal a hangjában

- Ezek szerint eljössz?

- Persze, szívesen. Holnap?

- Szerintem igen, mindjárt felhívom anyát

Természetesen „már várta a hívásomat” és szeretettel látnak minket másnap ebédre. A hangjából ítélve ő sem felejtette el az utolsó beszélgetésünket, amiért kicsit ugyan szégyelltem magamat, de visszaszívni nem akartam. Jared elég sokáig odavolt én meg furán éreztem magamat az idegen lakásban, hiába otthonos meg minden. Írtam neki egy cetlit, hogy elmegyek sétálni, majd nyakamba vettem Manhattent. Igazából hiányzott a város a maga furcsaságaival együtt. A legtöbb emlékem ide kötődött, itt buliztam a legnagyobbakat, a Time Square piros lépcsőin szakított velem egy srác, a Central Parkban vallottak nekem először szerelmet és milliószor néztük a csajokkal a napfelkeltét a Brooklyn hídról. Szerettem Los Angelest, de New Yorkban valahogy jobban el lehetett vegyülni és mégiscsak itt nőttem fel.

11 óra körül értem haza, Jared már az ágyban írogatott valamit.

-Szia - másztam mellé egy csókra

- Szia szépség. Mi újság?

- Sétáltam egy kicsit plusz meghívattam magunkat anyáékhoz ebédre akkor

- Hmm.. félnem kell?

- Nem hiszem, anyát könnyen le lehet venni a lábáról

- Akkor jó. Csináltam vacsorát, ott van a sütőben. Megmelegítsem neked?

- Eszel velem?

- Már vacsoráztam, de kimegyek hozzád

-Hé, minden oké? – ölelt át menet közben

- Persze, csak… - kezdtem el hüppögni, szinte a semmiből

Na ebből lett egy istenes sírás, amiből szerintem csak ő tudott megérteni egy szót is. Ott gubbasztottam az ágyon a szoknyámat gyűrögetve, ő pedig előttem guggolt és próbálta kihámozni a könnyek közül, hogy mi is a bajom. Azon az estén gondoltam rá először, hogy hozzá akarok menni.

Reggel szokatlanul ideges volt, folyton elmélázott, és nem is hallotta, amikor hozzászóltam.

-Minden rendben? Anyáék miatt vagy ilyen?

- Mi? Ja nem kérek köszi – nézett a tányérjára szórakozottan

- Ezt jó tudni, de azt kérdeztem, hogy miért vagy ilyen ideges

- Oh… csak emiatt a szülő program miatt

- Minden rendben lesz, ne aggódj. A te anyukád nem szeret engem, de túlélem – rántottam meg a vállamat

- Akkor szerinted a tied se fog engem?

- De igen és ezt már tegnap is mondtam. Felnőtt ember vagy, ne görcsölj már rá ilyenekre. Alig idősebbek nálad…

- Szóval én öreg vagyok? – tolt a konyhapulthoz és a fülembe kezdett sugdosni

- Én nem mondtam ilyet – nyögtem alig hallhatóan, mert megint játszani kezdett velem, mint egy elejtett őzgidával

A nyelve hegyével végignyalta a nyakamon lüktető eret, majd finoman harapdálni kezdte a vékony bőrt, csak hogy biztos az őrületbe kergessen.

-Anyáék várnak – próbálkoztam a szabadulással

- Még csak 9 óra van – markolt a fenekembe és úgy húzott még közelebb magához

Teljesen végem volt, az csinált velem amihez csak kedve ő pedig ezt teljesen ki is használta. Kivételesen most sikerült elérni a hálószobáig, ami még sötét volt a függönyök miatt, de pont ettől lett olyan veszettül erotikus légköre. Imádtam hallani, ahogy egyre szaporábban veszi a levegőt és olyan dolgokat motyog a fülembe, amitől még én is elpirulok. Egész súlyával rám fordult és úgy folytatta az édes kínzást, amibe lassan a kezével és nyelvével is beszállt. Egyszerűen imádtam vele szeretkezni, minden pillantását, nyögését, arckifejezését, érintését és mozdulatát. Egyértelműen vele volt legjobb a szex az eddigi pasijaim közül, úgyhogy már csak ezért is jó lenne, ha nem szúrnám el ezt az egészet.

Izzadtan, de többszörösen kielégülve vánszorogtunk a fürdőbe, majd sűrű összemosolygások közepette indultunk el anyáékhoz. Meglepő módon én nem voltam ideges, annyira biztos voltam Jared-ben és a kettőnk dolgában, hogy a szüleim a fejükre is állhattak volna, akkor se érdekelt volna az esetleges negatív véleményük. Út közben megálltunk virágot meg sütit venni, nem mintha ezen múlt volna.

-Nyugi, minden rendben lesz – szorítottam meg Jared kezét az ajtóban állva, de neki csak egy kényszeredett mosolyra futotta

-Na végre, hogy itt vagytok, gyertek beljebb – köszöntöttek minket kórusban

-Anya, apa szeretném bemutatni nektek a barátomat. Jared ő Marcy és Carl, a szüleim

- Nagyon örülök hogy itt lehetek. Ezt önöknek hoztam – adta át a pitét és a virágot

- Szerintem nyugodtan tegeződhetünk, hisz alig vagyunk idősebbek pár évvel – jegyezte meg anya epésen

- Ami nem gond, sőt – javított egy kicsit a helyzeten apa

- Rendben, köszönöm

- Na gyertek, gyertek. Mit kértek inni? Jared valami jó fajta wishkey-t elfogadsz?

- Igen, ha nem egyedül iszom

- Ohh én mindig kapható vagyok egy jó italra

Hálás voltam apának, amiért ilyen kedves volt velünk, anyától meg nem vártam mást. Amíg a fiúk elvonultak a szeszeket nézegetni, én kimentem a konyhába segíteni, jobb volt elébe menni a dolgoknak.

-Nem szokott borotválkozni? – kérdezte anya amint meglátott

- Komolyan ez az első kérdésed? Amúgy meg apának is van szakálla

- Az más

- Mégis miért?

- Jó hagyjuk, nem érdekel.

- Miért vagy vele ilyen?

- Ezért – kapta el a kezemet és a gyűrűs ujjamra bökött

- Ohh… hogy ez – néztem én is a gyönyörű ékszerre

- Tényleg ennyire utálsz? Miért az internetről kell megtudom, hogy az egyetlen lányomat eljegyezték?

- Ez még nem igazi eljegyzés volt csak egy jelzés

- Mindig is úgy néztél rám, mint az életed megkeserítőjére – rogyott le egy székre

- Mert mindig a rossz dolgokat láttad bennem és folyton baszogattál miattuk. Soha nem dicsértél meg, mindig csak Mark-kal foglalkoztál, a család büszkeségével – vágtam a képébe

- Sajnálom, ha így érezted. Én ugyanúgy szeretlek mindkettőtöket – nézett rám könnyes szemmel

-Rendben – feleltem kurtán és kimentem apáékhoz

Lehetett érezni a levegőben, hogy valami nincs rendben, de anya legalább megenyhült és kedves volt velünk. Jared oda meg vissza volt apától, be nem állt a szája a kocsiban.

-Ja és elmesélte, hogy hogy rángatta le az egyik barátodat a fáról – nevetett tovább

- Nekik is szimpi voltál

- Min veszekedtetek anyukáddal?

- Ezen – mutattam fel a gyűrűmet

- De ez még nem is volt hivatalos

- Én is ezt mondtam neki, de nem érdekelte különösebben. Mindegy, ne is beszéljünk róla

- Jó, hát őt is meg lehet érteni. Te mit szólnál, ha a lányod kihagyna egy ilyen dologból?

- Összezuhannék. De nem is nevelném úgy, mint ő engem

- Ezt nem tudhatod Noa. Biztos mindent úgy csinált, ahogy szerinte a legjobb volt. Fölösleges haragot tartani szerintem. Mi lenne, ha holnap ne adj isten valamelyikőtökkel történne valami?

- Tudom, hogy igazad van de…

- Makacs vagy, mint egy öszvér – fejezte be helyettem

- Igen

- Legyél te az okosabb Noa. Ő már idősebb, nem fog változni, de te segíthetsz ezen az ügyön és akkor nem lesz gyomorgörcsöd minden alkalommal, amikor beszéltek

- Jó, felhívom ha hazaértünk – egyeztem bele

Pár érvével és mondatával azonnal jobb belátásra tudott bírni, pedig ezt nem sok ember mondhatta el magáról. Konkrétan senki. Az mondjuk tűrte volna a vitát, hogy ez jó dolog volt-e vagy sem.

Az biztos, hogy Jared mellett nem lehetett unatkozni, olyanok meg pláne nem voltak, hogy „szürke hétköznapok”. Mindig kitalált valamit, elvitt valahova, mutatott valamit, amivel megkoronázta az időnként béndzsa napomat. Ma épp bejött értem az irodába és elmentünk a Hollywood felirathoz, mert onnan akart fotókat készíteni, amiket előző este álmodott meg. Én csak bámultam az alattunk elterülő várost, amíg ő fel-alá mászkált a hatalmas betűk között keresve a tökéletes szöget. Néha, amikor mögém ért, nyomott egy puszit a nyakamra, majd tovább fotózott. Miután szerintem minden egyes házat és fűszálat lefotózott, ragasztott valami kis matrica rajzot a H betű hátára, kézen fogott és visszaindultunk a kocsihoz.

-Noa, várj csak – állított meg

- Mi az?

- Te bízol bennem?

- Ez meg hogy jön most ide?

- Válaszolj – szólt rám

- Igen, bízom benned

- Ugye tudod, hogy ezt – mutatott kettőnk közé – csak mi tudjuk tönkretenni? Jöhet rokon, rosszakaró, újságíró vagy ex-szerelem, de ez túl erős ahhoz, hogy ezeknek hatása legyen rá.

- Komolyan így gondolod? – dőltem a kocsinak és magammal húztam őt is a kabátjánál fogva

- Igen és szeretném, ha ezzel te is tisztában lennél és… nem élnél vissza vele

- Ezt meg hogy érted?

- Egy kapcsolat nagyon kényes dolog Noa. Pláne egy ilyen mély és meztelen kapcsolat. Baromira meg lehet sérülni benne

- Mindkettőnknek – tettem hozzá, hogy ne sajnálja csak magát előre

- Igen – bólintott

- Ne beszéljünk ilyenekről. Te szeretsz, én szeretlek, legyen elég ennyi. Őszinteségnél nem kérek többet.

- Így fair. Mehetünk?

- Aham

Sok szempontból megnevelt Jared, de nem rossz értelemben. Ő olyan beszéljük meg a dolgokat ember volt, míg én magamban puffogtam legtöbbször. Megtanított levetkőzni a makacsságomat és arra is, hogy néha megéri lehiggadni és még egyszer átgondolni bizonyos dolgokat. De szerintem ő is emberibb lett ez alatt a pár hónap alatt, ráadásul már nem volt olyan sznob, mint az elején. Azt is sikerült elérnie, hogy vakon megbízzak benne…

JARED

-Akkor most hazaviszlek, aztán beugrok Shannon-hoz

- Oké és kérdezd meg, hogy mikor érnének rá Lanával vacsorázni vagy valami

- Megpróbálom nem elfelejteni

Nem tudom miért mondtam azokat a dolgokat a feliratnál, elragadott a hév vagy megszállt valami szerelmes tini lelke. Kezdtem úgy érezni magamat néha, mintha az apja lennék, akinek rendre kell nevelni a rakoncátlan lányát és rá kell szólnia ha, csúnyán beszél az anyjával. Olyan mérhetetlenül gyerekes volt néha… Mégiscsak ott van köztünk az a majd’ 20 év, ami az elején nem zavart, sőt élveztem hogy olyan szeleburdi, de mi lesz később? Látom a szemében hogy őszintén szeret és felnéz rám, amiért sok férfi ölni tudna, de engem zavar ez a nagy különbség. Shannon szerencsére egyedül volt otthon, így tudtunk beszélni egy kicsit, hiszen ő is hasonló cipőben járt

-Hülyéskedsz? Ez a legjobb az egészben. Én szeretem, hogy Lana még csak a húszas évei elején jár, mert visszaidézi bennem is azokat az időket. Oké hogy néha felelőtlen és talán még gyerekes, ahogy te mondtad, de régen rossz ha ezeket mi már elfelejtettük. Mármint én nem akarok olyan pasi lenni, akit zavar az ilyen. Amúgy meg tök mindegy szerintem hogy ki mikor született, ha egy hullámhosszon vagytok – rántotta meg a vállát

- Nem az évszám zavar, hanem az ahogyan viselkedik

- Mert hogy viselkedik?

Végig gondoltam, hogy éppen mi is zavar, de annyira röhejesen hangzott, hogy ki se mondtam hangosan.

-Sok minden

- Jaj Jared ne ködösíts már. Egyszerűen berezeltél ezért mindenféle álproblémákat gyártasz és túráztatod szegény lányt. De azt ne felejtsd el, hogy te se vagy pótolhatatlan, Noa pedig kurva jó nő. Éppen ezért nagyjából 2 napba telne, hogy valaki az ajtaja előtt másszon, és a kegyeiért esedezzen

Nem tudtam erre mit mondani, csak rugdostam a szőnyeg rojtját és próbáltam lelassítani az össze-vissza cikázó gondolataimat. Lehet, hogy tényleg sokat kombinálok meg találgatok, de ennyi idősen én már nem fogok megváltozni, ő viszont még formálható.

                                    

44. Az esküvő

Hát remélem megérte a várakozást...:) 

Hiába tudtam, hogy bocsánatot kéne kérnem anyámtól, egyszerűen nem akaródzott felhívni. Minden egyébbel elfoglaltam magamat, munka után pedig bevásároltam, hogy vacsorával várhassam Jared-et és végre együtt legyünk. Szinte már ott lakott, volt hogy egy hétig haza se ment, max valamilyen szerződésért vagy mappáért. Alig fértünk el a lakásomban, de nem bántam a kupit, mert mellé megkaptam Őt is. Bepasszíroztunk még egy fiókos szekrényt a hálóba, aminek következtében csak akrobata mutatványok árán lehetett bemászni az ágyba, a fürdőszobai vackairól nem is beszélve. Valahogy fel se merült, hogy nála legyünk, mert ő viszonylag messze lakott Los Angeles belvárosától, egy csendesebb kertvárosi övezetben.

-Szia gyönyörűség – csókolt meg mosolyogva ahogy ledobálta a cuccait este

- Szia

- Annyira jó hazajönni úgy, hogy vár valaki – mondta elgondolkodva majd még egy puszi után a konyha felé somfordált és kerülgetni kezdte a már elkészült kajákat

- Ne nyúlkálj, inkább terítsünk és együnk

- Nekem jobb ötletem van – kapta el a derekamat és a pultra dobott

Szemérmetlenül simogatni kezdte a hátamat, hasamat, majd pillanatok alatt eltűnt a keze a nadrágomban, amit hamar lehúzott rólam. Olyan volt, mint egy éhes vad, aki mindent akar és azonnal. Nem vesződtünk valami puhább hely keresésével, ott helyben szeretkeztünk egy olyan „eldobom az agyamat” típusút.

-Khmm… azt hiszem a desszerttel kezdtünk – kuncogtam öltözködés közben

- Túvonzó volt a többihez képest – rángatta meg a szemöldökét mosolyogva

Be nem állt a szája egész este, mesélt az új lemezről, hogy végre ontja a dalokat és Shannon totál szerelmes, ami őt is boldoggá teszi.

-Látnod kéne, amikor Lana-ról beszél, tiszta köd a tekintete

- Itt van Los Angelesben?

- Igen, miért?

- Elmehetnénk valahova négyesben

- Rendben, de valamikor anyához is hivatalosak vagyunk – említette meg félvállról

Pontosan emlékeztem még az anyukájával vívott szócsatámra, úgyhogy nem igazán dobott fel a közös vacsora ötlete.

- Ezt nem is mondtad

- Hát most mondom, de nem nagy dolog

- Péntek este megyünk New Yorkba, ugye nem felejtetted el?

-Ja, az esküvő – forgatta meg a szemét, de nem mondott többet

Néha olyanok voltunk, mint egy idős házaspár, máskor pedig mint a fülig szerelmes tinik, akik nem tudnak betelni egymással. Ő olvasott az ágyban, én pedig egy interjúhoz állítottam össze a kérdéseket. Néha összemosolyogtunk, váltottunk 1-2 csókot, de mindenki elvolt a maga kis világában. Még ébren voltunk, amikor éjfél körül megszólalt a telefonom, ismeretlen számmal.

-Halló, Noa Grant … Ohh jó estét… Minden rendben?... Mi?! – kaptam a szám elé a kezemet és potyogni kezdtek a könnyeim

-De… mi-mi történt? És mikor? – kérdeztem remegve

Jared aggódva simogatta a hátamat és próbálta kiszedni belőlem, hogy mi történt, de csak sírtam és a fejemet ráztam. Nara meghalt. Ahogy letette az apja a telefont, az én kezemből is kicsúszott és az ágyra bukva zokogni kezdtem.

Próbáltam neki válaszolni, de csak levegő után tudtam kapkodni két sírógörcs között.

-N-Nara – hüppögtem ő pedig azonnal magához ölelt

- Hogy történt?

- Túllőtte magát – ráztam meg a fejemet szomorúan

Hibásnak éreztem magamat. Ő megkért, hogy menjek el hozzá, mert szüksége van rám, de túl mérges voltam rá, ráadásul veszekedtünk, amikor utoljára beszéltünk. Borzalmas érzés volt. Kiszakadt belőlem egy darab és irgalmatlanul fájt a helye.

-Ott kellett volna lennem mellette, amikor kicsúszott a talaj a lába alól – sírtam Jared vállába

- Nem hibáztathatod magadat az ő butasága miatt Noa

- De akkor is segítenem kellett volna neki valahogy. Cserbenhagytam – néztem fel rá könnyes szemmel

- Ezt most felejtsd el, megértetted? Nem a te hibád

Egész este ő járt a fejemben, a sok marhaság, amit még az egyetem alatt csináltunk, a new orleans-i kis kiruccanásunk, a sok piálós esténk. Egyedül akartam lenni, úgyhogy kivittem a paplanomat a nappaliba és a kanapén ültem törökülésben egész éjszaka. Csak néztem ki a fejemből, néha rám jött 1-1 sírógörcs, de egyébként a közös dolgaink cikáztak a fejemben.

Reggel Jared aggódva nézett rám, gondolom nem voltam valami szívderítő látvány.

-Maradj ma itthon – javasolta

- Neked van dolgod?

- Ne legyen? – mosolyodott el és leült mellém

- Szeretném, ha kicsit itt lennél még velem – motyogtam és a vállára hajtottam a fejemet

Meséltem neki Naráról, hogy milyen volt, mik voltak az álmai, hogy lettünk jóba és mennyire hasonlítottunk egymásra. Néha elmosolyodtam egy-egy beszólásán vagy pofavágásán, ami eszembe jutott. Jó volt beszélni róla, legalább megelevenedett egy kicsit, bármilyen morbidan is hangzik.  Jared pedig imádnivaló volt. Minden programját lemondta, velem volt egész nap és leste minden kívánságomat.

Egész héten nem mentem be dolgozni, emailben kiosztottam mindenkinek a feladatokat, péntek délután pedig indultunk New Yorkba. Művészet lesz az esküvőre emberi kinézetet varázsolnom magamnak, de annak is örülhet, hogy így egyáltalán elmegyek. Bár legalább találkozom Nara apjával és a lányokkal is. Az lesz még egy vidám délután…

Charlie nem garasoskodott, az első osztályra vett nekünk jegyet, aminek most kifejezetten örültem, mert legalább volt egy kis magánszféránk a 6 órás út alatt.

JARED

Szomorúan ücsörgött mellettem, sehol nem volt az imádott csillogás a szemében és a szokásosnál is sápadtabb volt. Utáltam, hogy nem tudok neki segíteni. Dühös voltam és ingerlékeny, persze nem vele, hanem az egész elcseszett világgal szemben, amiért szenvednie kell. Próbáltam nyugtatgatni, meghallgatni és kitalálni, hogy mit szeretne, ennél többet nem hiszem, hogy tehetnék most. Szerencsére ismertem már annyira, hogy tudjam, mikor akar beszélgetni vagy épp elvonulni a világ elől.

-Mit kérsz inni? – kérdeztem, amikor elért hozzánk a stewardess

- Mi? Ja… csak egy teát – mosolyodott el halványan

- Szeretnél elmenni valahova az esküvőn kívül?

- Találkozom a volt csoporttársaimmal és Nara apjával is

- Akarod, hogy elkísérjelek?

- Köszönöm, de jobb lenne, ha egyedül mennék

- Egy helyre viszont el kell mennünk – jutott eszembe a bakancslistánk

- A Time Square-re csókolózni – bólogatott és mintha egy pici élet visszatért volna a szemeibe

Piszok nehéz volt visszafognom magamat, mert legszívesebben addig csókoltam volna, amíg bírjuk szusszal, de gondolom most nem igazán erre vágyott. Inkább csak megfogtam a kezét és mélyeket lélegeztem, hogy lehiggadjak, minden téren.

A reptéren már várt minket az a szőke bájgúnár, akit legszívesebben az első percben jól megcipőztem volna. Noa nyilván elmondta neki a történteket, ezért hosszú másodpercekig ölelgette és simogatta a hátát. Ökölbe szorult kézzel vártam, hogy véget érjen ez a baromi meghitt pillanat és végre megint megfoghassam a kezét, csak hogy mindenki tudja a helyét.

-Charlie, szeretném bemutatni neked Jaredet. Jared, Charlie – mutatott be minket Noa

- Szia. Gratulálok az esküvőhöz – mondtam udvariasan

- Ne kiabáljuk még el, holnapig simán leléphet a mennyasszony – poénkodott, elég kevés sikerrel

Mivel valami kastélyban lesz az esküvő, nem a városban foglalt nekünk szállást, viszont én mindenáron el akartam vinni Noát a Time Square-re. Szóltam a srácnak, hogy most bizony várni fog ránk egy fél órát, mert nekünk dolgunk van.

-Oké, nem gond. Akkor kiteszlek ott titeket, én meg addig beülök valahová

Reméltem, hogy egy kis ideig el tudom majd terelni Noa figyelmét és kapok egy olyan mosolyt, amitől úgy elborít a boldogság. A tér szokás szerint nyüzsgött, hiába volt este 11 óra, százával pózoltak a turisták hol a helyi rendőrökkel, hol egymással. Láttam Noát, hogy kicsit elvarázsolódott és mosolyogva nézelődött jobbra-balra. Sétáltunk egy darabig, majd szembe fordítottam magammal és finoman csókolni kezdtem. Az ujjai automatikusan a nyakamra és a hátamra siklottak, én pedig a derekát öleltem. Hosszú percekig csókolóztunk, hol csak puhatolózva, hol pedig egymás ajkát szaggatva. Rendesen sikerült felhúznia, de nem vagyok annyira érzéketlen, hogy rámásszak, amikor gyászolja a barátnőjét.

-Szeretlek- susogta miután nagy nehezen elváltunk egymástól

- Én is szeretlek – pusziltam meg a gyűrűs ujját

Andalogva sétáltunk vissza a kocsihoz, ahol Charlie egész úton szóval tartotta. Tőlem is kérdezgetett, de csak annyit válaszoltam mindig, amennyit nagyon muszáj volt. Jóval éjfél után értünk oda a kastélyhoz, aminek láttán a padlón kötött ki az állam.

NOA

Annyira édes volt, ahogy próbált mindig a kedvemben járni, ettől a Time Square-es akciótól pedig egész egyszerűen elaléltam. Annyira nyálasan tökéletes volt, hogy az már szinte fájt. Láttam rajta, hogy nem szimpatizál különösebben Charlie-val, ezért még hálásabb voltam neki amiért elkísért, bár ahogy láttam a kastély azért őt is lenyűgözte.

-Ilyen helyen foglak elvenni – súgta a fülembe, miután beléptünk

Annyira gyönyörű volt minden, a díszítés, a szobák, a nagyterem, egyszerűen mint valami esküvői magazinban. Későre járt, úgyhogy Jared-del elvonultunk a szobánkba, ami nem volt ugyan túl nagy, de annál romantikusabb.

Megnyugtató volt a karjai közt feküdni, érezni az illatát és az állandó törődését.

-Nagyon bunkónak tartanál, ha azt mondanám, hogy veszettül kívánlak? – kérdezte rekedtes hangon

-Nem, de én most képtelen lennék rá, ne haragudj

- Semmi gond – nyomott egy puszit a vállamra és még jobban magához húzott

Megint Narával álmodtam, de semmi ijesztőt szerencsére. Egyszerűen csak együtt voltunk, hol az egyetemen hol valami ismeretlen parkban. Reggel mosolyogva ébredtem, de amint tudatosult bennem, hogy ez mind csak álom volt, megint lefelé görbült a szám. Jaredet nem találtam az ágyban, helyette a kandalló melletti fotelban ült és a telefonját nyomogatta.

-Jó reggelt – tette maga mellé és visszamászott hozzám az ágyba

- Szia

Reggel száz ágra sütött a nap, a kastély kertje pedig lélegzetelállító volt. Nagyon bíztak az időjárásban, mert mindenfelé székek és padok voltak, egyelőre kicsit kaotikusan. Az éjjeliszekrényen már ott gőzölgött a reggeli kávém, helyesen körberakva apró péksüteményekkel.

-Ez a te műved? – kérdeztem az engem bámuló Jared-től, aki nagy komolyan a fejét rázta

- Hogy aludtál? Sokat nyöszörögtél éjszaka

- Narával álmodtam, biztos azért

- Sajnálom

- Igazából jó volt, sokat bohóckodtunk meg ilyenek – rántottam meg a vállamat és inni kezdtem a kávémat

Egy ideig furán méregetett, de nem mondott végül semmit, csak mellém ült és ő is megreggelizett. Megint kezdett megszakállasodni, aminek az lett az eredménye, hogy néha látszott az arcán evés után, hogy mi volt a menü. Most is kicsit lekváros maradt, úgyhogy odahajoltam és lepusziltam az édességet róla, amit ő úgy értelmezett szerintem, hogy meggondoltam magam a szexet illetően. Ő is azonnal feltérdelt és szorosan magához vonva  kezdte simogatni a hátamat a pólóm alatt.

-Jared – nyöszörögtem és próbáltam eltolni

- Nem akarod? Azt hittem… szóval azt hittem azért… - vette szaporán a levegőt

- Ne haragudj… csak lekváros voltál – sütöttem le a szememet egy kis mosollyal a szám szélén

- Ohh – ült vissza a sarkára, de hamar kibukott belőle a nevetés

- Kicsit nimfomán vagyok – állapította meg, ami meg engem késztetett nevetésre

Az esküvő elég nagy bulinak ígérkezett, 2-re vitték az egész bagázst a városba az anyakönyvezető elé, úgyhogy én délben bevettem magam a fürdőbe, Jared legnagyobb idegességére. Ő legalább annyit pepecsel magával, mint én, úgyhogy volt harc a tükörért rendesen, bár nekem megvannak a módszereim…

Egészen jó lett a végeredmény, pedig azt hittem nehezebb lesz embert varázsolnom magamból az elmúlt napok után.  Jaredről azt hiszem késsel kell majd lehámozni a csajokat, mert megint bedobta az aduászt, azaz szakadtan elegáns volt, amit sajnos nem csak én imádtam. Aha, persze, ahogy azt az én lány agyam kitalálta. Egész délután el nem engedte volna a kezemet, egy nőn se akadt meg a szeme és nem vándorolt női fenekekre a tekintete.

A hivatalos esküvő nem volt nagy szám, nem is tudom, hogy minek kellett mind a 200 vendéget begyömöszölni az anyakönyvezetős terembe.  A mennyasszony nagyon szép volt és akaratlanul is elképzeltem, hogy mi állunk a helyükön Jared-del.

-Min mosolyogsz? – hajolt hozzám

- Csak rajtuk, rajtunk

- Ne parázz rá

- Dehogyis, jó érzés – döntöttem a fejem a vállára

Végig simogatta a kezemet, az igen-eknél meg is szorította, ami elindította bennem a bizsergést.

A ceremónia végeztével visszavittek minket a kastélyhoz, ahol már minden csillogott-villogott, a székeket pedig hamar feltöltötte a násznép. Charlie-nak majd szétszakadt a szája, amikor meglátta a már majdnem feleségét közeledni a rengeteg virág között. Jó volt látni, hogy ennyire boldog, olyan szerelmesen nézett, hogy szerintem az összes csaj belezúgott egy kis időre.  Kicsit elterelte az egész ünnepség a figyelmemet Naráról, de aztán random pillanatokban szomorodtam el. Nem akartam lelombozni a körülöttem lévőket, úgyhogy mosolyt erőltettem magamra, táncoltunk Jared-del, de leginkább beszélgettünk és ittunk az asztalunknál.

-Hogy érzed magad?

- Megvagyok – rántottam meg a vállamat és tovább piszkálgattam egy répadarabot a tányéromon

- Mihez lenne kedved?

- Őszintén? Leinni magamat – nevettem fel keserűen

- Akkor pont jó helyen vagyunk

- De te nem is nagyon iszol alkoholt

- Ha neked ez kell, akkor iszom veled. Mit kérsz? – indult meg a bárpult felé

- Vodkát meg valami lónyálat

Nem aprózta el, hozott egy egész üveggel, mellé pedig két poharat meg valami gyümölcslevet.

Erre volt most szükségem, minden korttyal lazultam egy kicsit viszont szokás szerint egyre jobban hadartam. Jared nagyon aranyos volt, csak bámult ki a fejéből és a számat bámulta, vagy azért mert le akart kapni, vagy így próbálta megérteni, hogy miről hadoválok.

-Na most én nem igazán tudom, hogy miről beszélsz – tette a kezét a combomra egy csukás után – csak azt, hogy ha 3 percen belül nem téphetem le rólad a ruhádat, akkor az én nadrágom fog szétszakadni – mormogta közvetlenül a fülembe

Szerencsére mindenki elvolt magával, senkinek nem tűnt fel, hogy Jared maga előtt tolva kivezetett a teremből és úgy szaladtunk fel a fehér márványlépcsőn a szobánkba, hogy kb. háromszor majdnem orra buktunk.

­-Nem tudom hogy csinálod, de egy pillantásoddal eléred, hogy megkívánjalak – motyogta a számba, miközben ügyetlenül próbálta kigombolni az ingét

Türelmetlen voltam és veszettül akartam, úgyhogy lerángattam róla a maradék ruháját is, hogy végre érezzem a bőrét a bőrömön és kipipáljuk a 2. pontot is a bakancslistánkon.