72. Érte még ezt is...

Szeretnék utólag ugyan, de nagyon boldog karácsonyt kívánni nektek :) Köszönöm szépen mindenkinek, aki akár egyszer is az oldalra tévedt, a rendszeres látogatókról nem is beszélve. Nagyon fel tudjátok dobni a napomat 1-1 megjegyzéssel vagy pipával :3

Végül pedig boldog 42. születésnapot ennek a kék szemű tinédzsernek :D 

(Becsületes nevén Jared Joseph Leto)

JARED

Undorító szaga volt Shannon-nak, de azért felrázogattam álmából és amennyire tudtam, talpra állítottam. Motyogott össze-vissza Noáról meg szerelemről, de kicsoszogott velem a lakásból és bedőlt a kocsi hátsó ülésére. Olyan büdös volt benn, hogy muszáj volt lehúznom az ablakot, a friss levegő viszont kicsit észhez térítette és nekem esett.

-Nem érdemled meg őt

- Tudom jól. Ezért fogok rá mindennél jobban vigyázni – mondtam nyugodtan

- Mindig is te voltál a szerencsésebb. Mindenki érted rajongott, veled akart fotózkodni és interjút készíteni. Tomo meg én magasról le voltunk szarva – dörmögte a két ülés közé döntött fejjel

- Ez hülyeség, és te is tudod. Ráadásul semmi köze sincs Noához. Sajnálom, hogy megbántottunk és azt is hogy ez a buli előtt bukott ki

- Az már csak hab volt a tortán

- Figyelj Shannon… Bármennyire is ki vagy akadva, kérlek ígérd meg, hogy nem fogsz hülyeséget csinálni – néztem rá hátra a visszapillantóban

Gúnyosan mordult egyet és ki fele bámult az ablakon.

-Ne aggódj, nem fogok belerondítani a bajaimmal a tökéletes életetekbe

- Ez véletlenül se rólunk szól. Anya meg én is aggódunk. Megértem a piát is, akár iszok is veled, hogy kidumáljuk ezt az egészet, de ne menj tovább kérlek

- Szerinted nem bántam meg azóta ezerszer az első szúrást? Komolyan azt hiszed, hogy ennyire balfasz vagyok?

- Nem tudom, alig beszélünk mostanában

- És ez így is marad egy darabig. Nyugtasd meg anyát és a lelkiismeretedet is. Nem fogok drogozni többet, de társaságra sem vágyom

Némán hajtottam végig Los Angelesen, majd leparkoltam a háza előtt és tettem egy utolsó békülési kísérletet.

-Azért remélem karácsonykor találkozunk

- Persze, mindenképp azt akarom nézni egész este, ahogy nyaljátok-faljátok egymást. Ne nézz már madárnak – tette hozzá mérgesen és rám csapta a kocsiajtót

Hosszú percekig álltam a háza előtt. Nem tudtam és nem is akartam választani a családom és Noa között. Kell nekem, néha úgy érzem jobban is, mint ami normális. Szükségem van a gondoskodására, határozottságára és persze a bujaságára. Érzem, hogy én kellek neki és ez a legjobb érzés az egész elcseszett világon. Hülye leszek megint elszúrni. Meg lusta is lennék újrakezdeni ezt az egészet. Feladtam magamból egy kicsit, de ezzel jóval többet nyertem, úgyhogy a fene se bánja. Noa valami kocsiban hagyott cuccából megcsapott az illata, úgyhogy padlógázzal mentem vissza hozzá az ágyba. Már a nappaliban ledobáltam a ruháim nagy részét, kikaptam Noa kezéből a könyvet és a sarokba hajítottam. Nem fogtam vissza magamat, önző módon csak az én gyönyörömet hajtottam, ami Noa arcán játszó édes kíntól nem is váratott sokáig magára. Később persze őt is kárpótoltam…

Valamikor hajnalban felébredtem és az istenért se tudtam visszaaludni, mert állandóan pörgött az agyam. Dalszövegeken, gyereken, anyámon, házasságon, Shannon-on és úgy általában az egész Noá-s jövőn. Egyetlen egy dolog zavart, mégpedig az, hogy semmi nem zavar. Amitől 1 hónapja fejvesztve menekültem, azt most kívánom és vágyom rá. Nem zavar, hogy időnként gyerekesen viselkedik vagy hogy a nap 24 óráját együtt töltjük. Azt már rég beismertem magamnak, hogy szerelmes vagyok belé. Ez életemben eddig egyszer történt meg. Beszélek róla másoknak, nem titkolózom, ok nélkül meglepem valami aprósággal, állandóan fotózom és a hálóban nálam van róla egy kép, amikor lepedőbe tekeredve alszik az ágyon. Gyönyörű volt aznap éjszaka is. Félhomály volt, az anyagon átsejlett a melle, a haja kusza volt és az egész nő olyan érzéki, hogy olyat világ nem látott még. Lefotóztam, előhívtam és most ott áll az éjjeliszekrényen. Ki fog akadni. Imádom.

NOA

Nem volt jó éjszakám, folyton forgolódtam és sehogy se volt kényelmes. Ráadásul a reggeli kávé is ugrott, mert minden dobozokban volt…

-Jó reggelt – simogatta Jared a vállamat, bár gőzöm se volt honnan tudja, hogy ébren vagyok

- Szia – fordultam szembe vele

Ő is elég fáradt volt, a világító szemei alatt komoly karikacsapat tanyázott, de így is fájdalmasan helyes volt. Most nem a klasszikus értelemben vett szépfiú volt, hanem a Noás értelemben vett nagybetűs Ő megtestesítője. Tiszta kócos, őszülő szakállas, szarkalábas, egoista zseni, akinek meglódul a szíve, ha hozzáérek és akaratosan von magához, ha kicsit távolabb kerülök tőle.

-Mi ez a ködös tekintet? – kérdezte kuncogva

- Annyira nagyon beléd vagyok esve- sóhajtottam egy nagyot és beleborultam a párnába

- Hajnalban elmentem neked kávéért. Ennyire szeretlek

- Ez az egyik legszebb dolog, amit valaha mondtál nekem – nevettem el magamat és a kávét félretéve ráfeküdtem

- Jól van, tetszik, hogy egyre jobban szétlapítasz – állapította meg a fenekemet simogatva

- Lassan visszanyerem a versenysúlyomat

- Erről jut eszembe. Hogy lesz a karácsony?

- Miről jutott ez eszedbe?

- Karácsonykor általában 3 kilót hízok, mert anya a világ összes kajáját megfőzi

- Ohh. Hát nem tudom hogy legyen, tőlem itt is maradhatunk, de szerintem anyáék is szívesen látnának minket valamelyik nap

- Tegnap mondtam Shannon-nak, de hallani se akart róla

- Ezt mondjuk meg tudom érteni. Mi lenne, ha 24.-én este ketten lennénk csak. Másnap mondjuk anyukáddal ebédelnénk, utána pedig elrepülnénk New Haven-be hozzánk – javasoltam a konyhába csoszogva

- Nem fognak meglincselni a szüleid?

- Nincs sok kedvem nekem se, de ha most nem megyünk el, akkor egy életre megromlana a viszonyunk, hidd el

- Igazad lehet. Akkor te hívd fel a te szüleidet, anyának telefonálok én, aztán előkotrom a fát a padlásról

- Van fenyőfád? –néztem rá elképedve

- Persze hogy van. Los Angelesben is van karácsony – hajolt hozzám suttogva, mintha valami hatalmas titkot árulna el

- Tényleg? És Los Angelesben ilyen is van? – kezdtem el a fülcimpáját harapdálni és a körmeimet végig húztam az oldalán

- Húzogatod az oroszlán bajszát, asszony – kapott fel beindulva és az ajkaimat tépve berontott velem a hálóba

Rádobott az ágyra és úgy vetődött rám, mintha tényleg egy ragadozó lett volna. Soha nem fogom megunni a szenvedélyét, a testéről nem is beszélve…

JARED

Majd kiugrott a szívem a végére, de egyszerűen nem tudtam visszakapcsolni vagy egy kicsit is türtőztetni magamat. Noa mellettem pihegett, nekem minden sejtem bizsergett a kielégüléstől, és ahogy elnéztem, ő is meg volt elégedve.

-Te nem akarsz egy gyűrűt? – fordult az oldalára és rám függesztette azokat a hatalmas szemeit

- Tudod, hogy nem vagyok gyűrűs, de valamit tényleg kéne. Én is gondoltam rá múltkor

Akkor jutott mindig eszembe, amikor rajtakaptam Noát, hogy önkéntelenül simogatni kezdi a gyűrűjét, amire megint csak reflexből, elmosolyodik. Amikor elrepültem hozzá Hawaii-ra, csak neki vettem és azt is a ceremónia előtt húztam fel az ujjára. Nem is rendes karikagyűrű volt.

-Tudom, hogy nem a te stílusod, de olyan szexi tud lenni egy pasin

- Minek nézed te más férfiak ujján a gyűrűt? – hajoltam fölé tettetett haraggal

- Hát ha lenne a tieden, akkor nyilván azt nézném – vágta ki magát

- Jó, akkor elmegyünk és veszünk

- Komolyan? – kerekedtek ki a szemei

- Persze, végül is így a normális – csókoltam meg jót derülve az elképedt arcán

Érte még ezt is.

NOA

Bárgyún mosolyogtam az ágyon ülve, amíg ő zuhanyozott. Bármit javasolok vagy kérek, abban benne van. Lehet akár olyan is, amitől eddig a hideg veríték verte ki. Komolyan ezt tette vele a szerelem vagy csak megint be van dilulva? Ez is elmúlik nála egy idő múlva vagy építhetek rá?

Anyáék a telefonban nagyon örültek a látogatásunknak, az persze már más kérdés, hogy szemtől-pofába hogy fognak viselkedni Jared-del. Az ő anyja viszont közölte, hogy nem muszáj együtt ebédelnünk karácsony másnapján, amitől az én drága férjem úgy magába zuhant, hogy rossz volt nézni.

-Nem rád haragszik, csak félti Shannon-t – próbáltam vigasztalni teljesen eredménytelenül

-Noa ő az édesanyám és nem akar velem lenni a szeretet ünnepén? Mi a francot kéne hinnem, ha nem azt, hogy már nem vagyok fontos neki? – nézett rám nyúzottan

Fel nem tudtam fogni, hogy egy anya hogy tehet ilyet a fiával, ráadásul annyira szerettem őt, hogy előbújt belőlem egy védelmező oroszlán, aki legszívesebben letépte volna annak a szemétnek a fejét, aki bántotta őt.

-El kell szaladnom pár dologért a vacsorához, addig ha gondolod díszítsd fel a fát – csókoltam meg

- Nincs kedvem – húzta maga elé a laptopját durcásan, de tudtam, hogy kész lesz a fa, mire hazaérek

A bolt helyett az anyja felé kanyarodtam és elhatároztam, hogy hogyha kell, akkor erőszakkal, de elcibálom estére hozzánk vacsorára. Nem érdekel, hogy mi nem bírjuk egymást, de az én férjemnek senki nem okozhat ekkora fájdalmat. Határozottan, de a szokásos távolságot megtartva köszöntem neki és kértem, hogy engedjen be beszélgetni. Láthatóan én voltam az utolsó, akit látni akart, de az is érezhető volt rajta, hogy ki van bukva és fele annyira se harcias, mint szokott.

-Constance, legyen szíves végighallgatni, utána aztán kiabálhat, ahogy akar – vettem egy mély levegőt

- Nagyon sajnálom, amit Shannon-nal csináltam, csináltunk, ő lenne az utolsó ember, akit megbántanék, mert akkor volt mellettem, amikor a legnagyobb szükségem volt a segítségre. Elcsesztem a dolgot, de próbáljuk helyrehozni Jared-del, akiért az életemet adnám. Mindennél jobban szeretem a fiát és boldogan mentem hozzá. Sokat alakítottuk egymást és szeretném hinni, hogy ő is csak jó irányba változott. Mindent megadnék azért, hogy boldog legyen. Mindent – hangsúlyoztam ki

-Éppen ezért, amikor ma azt mondta neki, hogy nem akarja látni karácsonykor, úgy éreztem felrobbanok. Gyűlöltem magát, amiért ilyen fájdalmat okozott neki és úgy voltam vele, hogy akár pitizés árán is, de meggyőzőm magát arról, hogy vacsorázzon ma nálunk. Legyenek együtt karácsonykor. Tudom, hogy Ön is ezt szeretné, róla nem is beszélve. Szóval megtenné, hogy eljön hozzánk ma este? – néztem rá, de nem úgy nézett ki, mint aki még ma választ akarna adni

- Tudod Noa most vagy nekem először szimpatikus – szólalt meg nagy sokára és szerintem először láttam az arcán őszinte, nekem szóló mosolyt

- Nem kedveltelek, mert berobogtál a családomba és mindent a feje tetejére állítottál. Először az egyik fiamat bolondítottad meg, aztán a másikat. Hónapokig nem láttam őket, mert felváltva ugyan, de nem voltak hajlandók elmozdulni mellőled. Shannon most mondta el, hogy Jared akkor hagyott ott, amikor rákot diagnosztizáltak nálad. Én szégyelltem magam helyette. De az, hogy most itt vagy az ő feleségeként, olyan elvakult szerelemről tanúskodik, amit minden anya szeretne a gyerekének – nyúlt a kezem után, de én olyan megilletődve ültem ott, hogy mozdulni se tudtam

- Azért utasítottam vissza Jared meghívását, mert haragszom rá azért, amit veled tett. Nyilván ismered milyen hirtelen haragú és makacs. Na, ezeket tőlem örökölte – nevetett fel - Ettől függetlenül természetesen nálatok vacsorázom. Köszönöm.

- Hát ez hihetetlen, de nagyon örülök neki – álltam fel, hogy megöleljem

Attól, hogy így megnyílt előttem, egészen elvesztette a boszorkány beütését.

-Annak nagyon nem örülök, hogy a két gyerekem külön ünnepel, de megértem. Jövőre már együtt legyünk – bizonygatta talán leginkább saját magának

- Biztosan így lesz. Akkor 7 óra körül várjuk

- Hagyjuk ezt a magázódást, hisz már az anyósod vagyok

- Uhh, ez így nem hangzik túl biztatóan, de köszönöm – nevettem el magamat

- Akkor este találkozunk. Szia – kísért ki

Alig akartam elhinni, ami odabent történt. Igazából meg is értem a viselkedését, én is utálnám azt a valakit, aki felborigatja a családom életét. Szívem szerint ugrándozva mentem volna bevásárolni, de túl sokan néztek volna idiótának, úgyhogy csak nagy vigyorgások közepette dobáltam a méretes kocsiba az este kellékeit. Vettem egy doboz fagyit is Jared-nek, hogy a meglepi vendég előtt se legyen olyan kis letört.

Otthon már vidáman táncoltak a fények a fán, Jared pedig mérnöki pontossággal aggatta a bordó díszeket a műfenyőre.

-Segítsek? – kiáltott nekem hátra a válla fölött, de le nem vette volna a szemét a díszekről

- Megoldom. Nagyon szép lett a fa – öleltem át hátulról és nyomtam egy puszit a tarkójára

Teljesen önkéntelenül vándorolt a kezem a bő pólója alá, ahol automatikusan az izmos hasát kezdtem simogatni

-Hadd fejezzem be a díszítést – nyöszörgött mélyeket lélegezve

- Esküszöm ez nem direkt volt – nevettem el magamat és eltáncoltam mellőle, hogy kipakoljam a cuccokat

- Mire fel ez a nagy jókedv?

- Szeretem a karácsonyt – rántottam meg a vállam, ami amúgy igaz is volt

Főzéssel, dekorálással, csókolózással és takarítással telt a nap, kicsit talán az Ő kedve is jobb lett, úgyhogy a fagyi majd desszert lesz.

-Nem öltözöl át? – kérdeztem 6 óra körül

- Minek? Nem tetszem így? – nézett végig magán sértődötten

- Dehogynem, csak gondoltam valami ünnepibb jobb lenne. Én is átöltözöm majd

- Nem csak ketten leszünk?

- Nem egymás miatt, hanem az ünnep miatt. Na, légyszi

- Jól van, de csak ha eljössz velem zuhanyozni

- De még nincs kész a krumplipüré – hoztam fel egy elég gyenge érvet, amit lazán kinevetett

Visszadobta a kanalat a tálba és behúzott a fürdőszobába. Azt hittem, hogy idővel csitulni fognak bennem az érzések és az izgalom, amikor ilyen intimebb helyzetbe kerülünk, de nyilván nem így lett. Most is majd kiugrott a szívem, ahogy lassan lehámozta rólam a ruhákat és finoman végigsimította a bőröm minden centiméterét.

-Annyira nagyon… - nyögte a fülembe, de nem fejezte be

Ledobálta a saját ruháit is és a hátam mögé szorította a kezeimet, hogy aztán a testével toljon be a zuhanykabinba. Olyan puccos tus volt nála, hogy minden oldalról egyszerre jött a víz, amitől most is felsikítottam, de elhallgattatott egy nedves csókkal. Annyira komoly és perzselő volt a tekintete, hogy megint összeugrott a gyomrom és csak vártam, hogy végre megint azt csináljon velem, amihez kedve van.

-Fordulj meg – hörögte a számba

Azonnal megpördültem és az egyik csapba kapaszkodva felvettem az egyik imádott pózunkat. Pár pillanat múlva már bennem is volt, amitől én megint csillagokat láttam ő pedig hörgött és zihált. A fürdőszoba fülledt levegőjében nyögtünk egyre hangosabban, míg végre elborított az ismerős-remegős kábulat. Fáradtan csúsztunk le a kabin aljára, ahol csuromvizes hajjal borultam a mellkasára egy kis pihenőért.

-Jézusom Noa – lihegte a hátamat simogatva

- Nekem mondod? Kiment belőlem minden erő

Imádtam, amikor nevetett, pláne ha az nekem szólt. Giccsesen boldogok voltunk és úgy éreztem, hogy most van minden a helyén.

JARED

Noa nagy nehezen kiimádkozott a tus alól és különböző igen tisztességtelen eszközökkel rávett, hogy felvegyek egyet a normálisabb ingeim közül. Valamiért teljesen be volt zsongva, amit egyáltalán nem tudtam mire vélni, hisz megbeszéltük, hogy csak ketten leszünk. Fel-alá futkosott a konyha és a háló között, mert még csinálni akart valami szószt, de nem tudta eldönteni, hogy mit vegyen fel.

-Minek sietsz ennyire? – értetlenkedtem az ámokfutását nézve, mire csak egy titokzatos mosoly volt a válasz

Épp a konyhában kóstolgattam a kajákat, amikor csöngettek. Valakit beszervezett volna estére?

-Anya? - tártam szélesre az ajtót és megöleltem

- Boldog karácsonyt kisfiam – nyomott egy tálca süteményt a kezembe és Noát is megölelte, megpuszilta, amitől majd eldobtam az édességet

- Mi a fene történt veletek?

- Csak annyi, hogy délelőtt eljött hozzám a feleséged, beszélgettünk egy jót és most itt vagyok – foglalta össze mosolyogva anya, továbbra is Noa kezét szorongatva

Meghatódtam, az a büdös nagy helyzet. Tudom, hogy mennyire nem rajongtak egymásért, de Noa elment hozzá és most itt van velünk. Hogy lehetek ilyen mocskosul mázlista?!

-Na, gyertek, üljetek le. Mindenki kér bort? – terelt minket Noa a kanapéhoz, de elkaptam a derekát

- Te vagy a legjobb. Imádlak.  – súgtam a fülébe és megcsókoltam, ami öreg hiba volt, mert beindultam

- Tudom. Na, vidd ezt oda az asztalra – kuncogott és egy üveg borral elküldött

Az egész estét már csak Shannon tehette volna tökéletesebbé, de így sincs okom panaszra, mert a világ két legjobb és legimádottabb nője végre nem fújt egymásra, hanem engem körül ugrálva viccelődött egymással. Anya is elemében volt, de én csak Noára tudtam figyelni, az ő kívánságait lestem, az ő érintésére és pillantására vágytam. Nehezen tudtam kezelni ezt a töménytelen mennyiségű és mélységű érzést vele kapcsolatban, de imádtam minden vele töltött pillanatot. Mi lesz velem, ha lesz egy mini Noa is velünk? Alig várom.

71. Tiszta tudat

NOA

-Szia anya – vettem fel a telefonomat, miután kb. 5 percig csörgetett

- Noa! Jól vagy? – kérdezte aggódva

- Persze, miért ne lennék?

- Szóval azt akarod mondani, hogy teljesen tiszta tudattal hozzámentél egy szó nélkül ahhoz a pojácához? – kiabálta anyám a túl végen

-Igen

- Te csak ne flegmázz velem kislányom! És mi az az őrület, hogy nem szólsz a saját családodnak arról, hogy férjhez mész?

- Elég spontán volt a dolog, Jared felbukkant Hawaii-on, ahová tárgyalni mentem és elvett – foglaltam össze nagy mosolygások közepette

- De ennyi idősen…és ahhoz, aki a legnagyobb bajban magadra hagyott és… ráadásul mindenki erről beszél

-Anya, állj le. Sajnálom, hogy nem lehettetek ott. Komolyan. De semmi mást nem bánok. Szeretem őt és boldoggá tesz. Más pedig nem érdekel – fogtam rövidre

- De…

- Nincs de, anya. Ez most rólam szól, és nem hagyom, hogy elrontsd. Nem érdekel, hogy mit szólsz hozzá, az pedig végképp nem, hogy téged esetleg nyaggatnak ezzel a munkatársaid. Ha kicsit lecsillapodtak a kedélyek, akkor elmegyünk majd mindannyian vacsorázni, hogy veletek is megünnepeljük a házasságunkat, de ennyi. Ha van kérdésed a ceremóniát vagy a lánykérést illetően, akkor szívesen beszélgetek veled, de ha csak kioktatni tudsz, akkor feleslegesen raboljuk egymás idejét – mondtam mérgelődve

- Apád beszélni akar veled –válaszolta halk lemondással a hangjában

- Gratulálok kislányom, anyáddal pedig ne törődj. Az a baja, hogy nem szóltál róla, de gondolom meglepett téged is a dolog

Elöntött a melegség apát hallva, úgyhogy neki kezdtem el ömlengeni és áradozni az egészről. Hiába húzott fel 1 órája Jared, ahogy újra elmeséltem a kis akcióját rá kellett jönnöm, hogy nem igazán tudok haragudni rá, pláne ha igaza is van, csak kicsit durván közölte azt. Nálam csak nyomorognánk, ráadásul tényleg elég menő szomszédai vannak, arról nem is beszélve, hogy a nappaliból látszik a Hollywood felirat. Giccses ugyan, de a mai napig eltátom a számat, ha meglátom.

8 körül még mindig kartondobozokat töltögettem, úgyhogy még jó, hogy Jared nem bukkant fel.

-Mikor érsz ide kb.? Csak azért kérdezem, mert ha sokára, akkor nekiállok még kicsit dolgozni – hívtam fel 1 óra múlva

- Nem tudok menni és ma ne is gyere. Majd hívlak, mennem kell és ne haragudj- darálta én pedig nem hittem a fülemnek

Dühös voltam, de legalább annyira féltem is, hogy esetleg megbánta a dolgot. Tuti belebolondulnék, ha most kijelentené, hogy ennyi volt… Borsónyi gyomorral álltam a dobozok között és semerre se vitt a lábam. Nem akartam visszahívni, mert azt mondta dolga van. De ha le akarna rázni, akkor fel se vette volna, nem?

Pár perccel később jött egy sms, hogy szeret és mindent elmagyaráz majd. Kicsit megnyugodtam ugyan, de továbbra se tudtam elképzelni, hogy mi a fenéről lehet szó. Lusta voltam egy takarón kívül bármit is kipakolni, úgyhogy abba burkolózva befeküdtem az üres ágyba és gépezni kezdtem. Tudtam, hogy nem kellett volna, de rámentem pá bulvár oldalra. Én idióta. A cikkek boldog boldogtalant idézgettek a házasságunkkal kapcsolatban, Emmától kezdve, különböző bennfenteseken át egészen Jared anyjáig. Nem volt annyira rossz a helyzet, mint gondoltam, de az anyja azért hozta a formáját. Elmélyülten gurigáztam az egérrel, amikor valami hangosan csapkodni kezdte az ajtómat.

-Noaaa – bömbölte egy ismerős, mély hang

-Shannon? – motyogtam és kipattantam az ágyból

Seggrészegen dülöngélt az ajtó előtt, whiskey-vel a kezében, valami csíkos kötött kardigánban és melegítőben.

-Hogy mehettél hozzá? – nyöszörögte az ajtófélfának döntött fejjel

-Annyira... szar. Itt – folytatta a mellkasára bökve

-Tudod milyen a születésnapod másnapján arra kelni, hogy a nő, akiért az életedet adnád, hozzáment a testvéredhez?

 - Kibaszott szar Noa. Kibaszott szar – motyogta megint és nyakalni kezdte a whiskey-t

-Shannon… én – szúrták a szememet a könnyek, borzasztó volt az egész helyzet

- Nem tudom mit kezdjek magammal. Amikor együtt voltunk valami a helyére billent. De most… feje tetején áll az egész szaros életem – csúszott le a folyosó falán és ott gubbasztott a hideg csempén

- Gyere be kérlek. Beszélgessünk – nyúltam utána pityeregve, de ellökte a kezemet az üveggel

Most csapott fejen a felismerés, hogy milyen hatalmas fájdalmat okoztam neki. Nyilván tudtam, hogy kedvelt, de azt nem, hogy ennyire. Szörnyű volt látni, hogy valakit ennyire megbántottam.

-Nem tudok semmire se gondolni – fordította el lassan a fejét és rám nézett

Összefacsarodott a szívem, pár percen belül már sokadjára. Az amúgy nevető, boldog zöld szemekben most csak kínlódás és szomorúság volt, ráadásul az én meggondolatlanságom miatt.

-Sajnálom Shannon, ami történt. Hidd el, hogy te lennél az utolsó ember, akit meg akarnék bántani

- Mégis sikerült – förmedt rám

- Kérlek menjünk be a lakásba – kérleltem újra

Nagy nehezen feltápászkodott, nem hagyta, hogy segítsek, és betámolygott a nappaliba, egyenesen a kanapéra.

-Mivel tud ő többet? Mit basztam el? Mit kellett volna tennem, hogy most az én feleségem legyél? – nézett fel rám az üveget ölelve

Mivel az egész kanapét befoglalta, leültem a feje mellé a földre.

- A világ legjobb barátja voltál Shannon, semmit nem csesztél el. Egész egyszerűen én Jared-hez tartozom az összes szarságunk és balhénk ellenére. Hidd el, hogy hosszútávon mi se működtünk volna

- De – makacskodott, ami kicsit megmosolyogtatott

- Nem. És tudod miért nem? Mert én elbasztam volna. Annyira elkényeztettél volna, hogy jó dolgomban tuti eltolok valamit. Mondjuk most is ez történt, de legalább nem 15 év házasság után 2 gyerekkel a kertben.

- Lettek volna gyerekeink – ragadta ki a „lényeget” ködös tekintettel

-Kérlek szépen ne haragudj rám – fogtam meg a borostás állát, hogy rám kelljen néznie, de elhúzta a fejét, már amennyire tudta koordinálni a mozdulatait

- Ne. Még mindig olyan az érintésed, mintha áram csapna meg – mondta letörve, mintha az ő hibája lenne

- Sajnálom. Rendeljek neked valami kaját?

- Nem tudok aludni se – folytatta töretlenül, most már a plafont bámulva

- Amíg nem mentél hozzá, biztos voltam benne, hogy egyszer visszaszerezlek. Nem akarok mással lenni Noa

-Pedig hidd el, hogy jobban fogsz járni mással. Valakivel, aki nem ilyen zűrös és értékeli, hogy hajnali 2-kor sütit sütsz neki

- A brownie – mosolyodott el és láttam, hogy elindul egy könnycsepp a szeme sarkából, amit abban a pillanatban egy durva mozdulattal letörölt

- Jó lenne egy pizza – közölte egy nagy levegő után

-Mi? – néztem rá bután

- Kaja. Éhes vagyok, mert egy ideje csak iszok

- Persze, azonnal – pattantam fel a telefonomért

Kiborító volt látni, ahogy ez a nagy medve, aki a világ leg szeretetreméltóbb embere, magába roskadva ül a kanapémon, sokadik üveg whiskey-vel a kezében és mindez az én hibám. Legszívesebben magamhoz öleltem volna, és addig szorítom, amíg egy kicsit enyhül a bánata és az én lelkiismeret furdalásom, de gyanítom, hogy akkor jövőre is itt lennénk.

-Fél óra és itt a pizza. Nem kérsz egy kis vizet?

- Van még – emelte meg az üveget fanyar mosollyal és nagy kortyokkal újra inni kezdett

- Összeköltöztök? – nézett szét kis idő múltán, nekem meg nem volt szívem válaszolni, úgyhogy csak egy aprót bólintottam

- Jah, végül is logikus. A házaspárok együtt laknak. Hülye Shan – csapott a homlokára

- Mikor?

- Úgy volt, hogy ma este, de Jared-nek közbejött valami – feleltem halkan, mire ő gúnyosan felnevetett

- Meglepő

-Nekem mindig te voltál az első – jegyezte meg, amitől csak még szarabbul éreztem magamat

- Tudom. Kérlek ne beszéljünk többet erről – nyöszörögtem és megint bőgni kezdtem, mint egy kislány

- Ohh – nézett rám meglepődve és próbált az arcomra fókuszálni, ami elég nehezen ment

Nem tudom hogy csinálta ilyen gyorsan, de a következő pillanatban már szorított magához és hangosan szuszogott a nyakamba. Ledermedve ültem az ölelésében, csak akkor húzódtam el, amikor a vállamat kezdte csókolgatni.

-Shannon, ne csináld

- A kurva életbe – káromkodott keservesen és eldőlt a kanapén a másik oldalra

- Beledöglök, hogy nem vagy velem

- Sajnálom

- Sajnálod…Hát, én is. Jobban, mint gondolnád

Nem tudtam mit mondjak, minden szó olyan bénán hangzott volna, úgyhogy csak ültem mellette, mint egy fadarab. Pár perc múlva szelídülni kezdett a szuszogása, elaludt. Óvatosan elcsakliztam tőle az üveget és ráterítettem a benti takarómat. A pizzafutár csengetésére is csak mordult egyet, mondjuk nem is csodálom, hogy kiütötte az a bődületes mennyiségű alkohol. A konyában pakolgattam, amikor nyílt a bejárati ajtó és megjelent Jared nyúzott, majd fintorgó feje.

-Mi ez a pia sz.. – kezdett bele, majd meglátta a kiütött testvérét

- Beállított teljesen elázva. Eléggé ki van borulva a házasságunk miatt – suttogtam és bementünk a hálóba, hogy ne ébresszük fel

Jared magával húzott az ágyra, megcsókolt és átölelve a mellkasomra feküdt. Olyan volt, mint egy ijedt gyerek, ami eléggé megrémített.

-Mi történt? Miért nem tudtál korábban jönni? – kérdeztem és az ujjaimmal fésülgetni kezdtem a haját, ami meg szokta nyugtatni

- Beállított anyám. A nagyon pipa anyám- helyesbített én pedig tudtam, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki

- Az egy dolog, hogy a házasság miatt leordította a fejemet, de Shannon állapotáért is engem, vagyis minket hibáztat. Fél, hogy újra drogokhoz nyúl – mondta halkan

Görcsbe rándult a gyomrom, amikor leesett a tantusz. Nála ez igen könnyen előfordulhat, mert betévedt már ebbe az utcába és elég kemény menet volt kikevergőznie onnan, amit nyilván a családja is megkínlódott.

-Erre nem is gondoltam

- Én se hittem, hogy ekkora galibát okozunk mindenkinek a házassággal

- Mit mondtál anyukádnak?

- Nem igazán tudtam semmit se felhozni a védelmünkben. Megmondtam neki, hogy nyilván nem akartuk megbántani egyiküket sem, nem mintha ez róluk szólna. Szeretlek és ezen nem is fog változtatni senki és semmi – rántotta meg a vállát

- Szerinted megbékélnek egyszer?

- Remélem

- Anyukád mondjuk ennél jobban már nem utálhatna – húztam el a számat

- Majd ha lesz gyerekünk, szerzel pár jó pontot nála – mosolygott fel rá, nekem meg kihagyott a szívem pár ütemet

- Szeretnél babát?

- Igen, de még nem most. Nem fogok osztozkodni rajtad senkivel – közölte ellentmondást nem tűrően

- Én se most szeretném. Majd egyszer

- Azért nem akartam, hogy átgyere, mert akkor neked is jutott volna egy adag a balhéból. Holnap reggel pótoljuk. Rendben?

- Persze és köszönöm

- Felkeltem Shannont és hazaviszem – húzta ki alólam a karját

- Miért nem hagyod aludni? Ráférne

- Mert együtt akarok lenni a feleségemmel, de így nem megy. Fél óra és jövök. – csókolt meg én pedig szokásomhoz híven elolvadtam tőle

70. Mrs. Leto

Kesha, a lelkesedésed inspirál :3

<3

JARED

A feleségem. Hihetetlen, de mégis jól esik kimondani. A mellkasomnak dőlve ül a két lábam között az óceánparton, a vanília illatú haját az arcomba fújja a szél, ő pedig az összefűzött ujjainkat simogatja. Meglep, hogy milyen nyugodt vagyok. Nem pörög az agyam, nem tervezem a turnét, nem aggódom a lemez miatt és az is hidegen hagy, hogy hogy leszek két interjún egyszerre a következő héten. Mágikus hatással volt rám Noa, mert hiába égtem állandóan 1000 fokon, be kellett látnom, hogy szükségem van a nyugalomra, amit pedig csak ő tudott biztosítani. Tudom, hogy rengetegen, sőt szinte mindenki le fog barmolni, amiért elvettem ilyen hirtelen, de ők nem tudnak semmit. Azt elismerem, hogy az időzítés nem a legjobb, de nem tudtam tovább várni.

-Min agyalsz ennyire? – hajtotta hátra Noa a fejét

- Csak azon, hogy ideje volt felismernem, hogy te vagy a minden – csókoltam meg

-Ki vagy te és mit csináltál a régi Jared-del? – kérdezte nagy komolyan

-Hogy érted?

- Régebben úgy kellett kihúzni belőled bármilyen érzelmi megnyilvánulást, most pedig csak úgy ontod magadból

- Korábban nem volt egyértelmű, hogy odavagyok érted? – csodálkoztam el, ő pedig hevesen a fejét rázta

- Vagyis tudtam, hogy fontos vagyok neked, de azért jó hallani is néha – bújt hozzám mosolyogva

Ahogy visszagondoltam, rá kellett jönnöm, hogy nem volt ez így téma köztünk, most mégis annyira magától jött minden.

-Hát akkor hozzá lehet szokni. Ahogy ehhez is – kezdtem el csókolgatni a nyakát

Ha nem lett volna olyan piszok hideg a parton, tuti leteperem, de így inkább visszafutottunk a szállodába, a folyosón pedig felkaptam és úgy vittem be a szobába.

-Ez meg hogy kerül ide? – néztem csodálkozva egy nagy csokor virágra az asztalon

- Nem te intézted? – állt talpra Noa és felolvasta a kártyát

- „A szálloda egész személyzete nevében sok boldogságot kívánunk Mrs. és Mr. Leto! Továbbá örömünkre szolgálna, ha nálunk töltenék nászútjukat. Állunk szíves rendelkezésükre!”

- Hát ennek gyorsan híre ment – futottam át én is a levelet

- Ne foglalkozzunk ezzel. Gyere – húzott maga után a hálóba

Ezt az egy kis szót olyan szemvillanással, mosollyal, hangsúllyal és ígérettel mondta, hogy megint elpattant valami az agyamban és kiéhezett vadként vetettem rá magamat.

-Nem tudok betelni veled – nyögtem a szájába miközben a ruháját szaggattam le róla

Jó érzés, hogy egy örökkévalóságig próbálkozhatok.

NOA

Nem vagyok nagy házasságpárti, nem is értettem soha, hogy minek elverni egy kisebb vagyont, pont a közös élet kezdetén.   De most… Jared rám tekeredve szuszog, én libabőrös vagyok a beáramló hideg, sós levegőtől és minden jó. Ez tényleg nem csak egy papír. Egy plusz kötelék, amitől igazán igazi ez az egész. Nyilván továbbra sem életbiztosítás a kapcsolatunk, de ez egy jelzés, hogy igenis egymást választottuk mindenki más felett. És igaza volt, amikor azt mondta, hogy a korábbi lánykérésnél még nem álltunk készen. Én sem, ő pedig még annyira se, de mégis rohantunk, mintha kergetnének. Magunk se tudtuk, hogy hova vagy épp miért csak mindent akartunk azonnal, pedig ez nem erről szól. Vagy legalábbis nem úgy. Van, akiknek megadatik, hogy az első percben tudják a másikról, hogy ő kell és senki más, de mi a bonyolultabbak közé tartozunk és végigjártuk a labirintust, mire végül kilyukadtunk együtt a végén.

Eléggé kifárasztottuk egymást a nászéjszakán, én mégsem tudtam aludni, pedig ha másért nem is, a holnapi tárgyalás miatt kéne aludnom pár órát. Az esküvő előtt mindketten kikapcsoltuk a telefonunkat, de lassan muszáj lesz visszatérnünk a civilizációba. Gyanítom, hogy a világ ébren lévő fele már attól hangos, hogy elkelt Hollywood egyik szépfiúja. Jared anyja tüzet fog okádni, a srácok kiakadnak, hogy pont a bulikor kellett összeházasodnunk, az én családomról nem is beszélve. Még az is lehet, hogy én is megbánom egyszer, de kétlem. Óvatosan lehámoztam magamról a végtagjait, majd a takaróba csavarodva kicsoszogtam az erkélyre. Valahonnan zenét fújt felém a szél, de egyébként csendes volt a part, az italos bódék összecsomagolva sorakoztak az óceán mellett, ahogy a több száz napozóágy is.

A betegség idején tettem le a cigit, de most hirtelen úgy éreztem, hogy megpusztulok, ha nem szívhatok el egy szálat, pedig tudom, hogy Jared nem rajong érte.

-Te meg miért dideregsz itt kint? – kérdezte rekedten, csíkszemekkel Jared

-Nem tudok aludni, téged meg nem akartalak felkelteni

-Hmmm – motyogta csukott szemmel és átölelt, hogy rá tudjam teríteni a takarót

A mellemen nyugtatta a fejét, a kezével pedig a gerincem vonalát simogatta, amivel totálisan az őrületbe kergetett már megint. Kezdtek lassulni a mozdulatai és a légzése is elnehezedett, úgyhogy inkább visszatereltem magunkat a hálóba.

-Ígérem sietek és utána a tied vagyok – babráltam a fülbevalómmal reggel indulás előtt

- Nem megyek sehova – motyogta Jared tök kómásan a párnába

Nyomtam egy puszit a lapockájára, de hátra nyúlt értem és maga alá rántott

-Elképesztően nézel ki. Nyugi, a tenyeredből fognak enni

- Köszönöm

- Aztán viselkedj, már férjezett nő vagy – rángatta meg a szemöldökét nagy vigyorgás közepette

- Azt hiszem téged se kell félteni. Na rohanok. Csók – hajoltam hozzá és már ott se voltam

-Öhmm Miss Grant? Vagyis Mrs. Leto? – szólt utánam egy zavarodott recepciós, belőlem meg kibukott a név hallatán egy kis fruskás kuncogás

-Igen?

- Ha szabad javasolnom, inkább a másik kijáratot használja, mert elég sok újságíró és fotós áll odakinn

- Ohh… Köszönöm, hogy szólt. Megtenné akkor, hogy hív egy taxit a másik bejárathoz?

- Természetesen

Tényleg egy kisebb hadsereg állt odakinn, nem is láttam a szálloda előtti sétányt a sok embertől, ami egy egészen kicsit megrémített. Tudtam, hogy nagy a szenzáció, mert az én telefonom is megállás nélkül csörgött vagy pittyegett az email-ek miatt, de ekkora tömeggel nem számoltam.

Miután Peter, a recepciós srác letette a telefont, megjelent egy kétajtós szerkény, meg gorilla barátja, akik közrefogtak és kikísértek a kocsihoz. Először túlzásnak éreztem, de amikor megláttam, hogy teljesen körbevették a firkászok a szállodát, áldottam a srác alaposságát és sietősen bepattantam a kocsiba.

Néhány elvetemült a céghez is követett, de szerencsére nem mindenki kapcsolt időben, úgyhogy simán odaértem és az előzményekhez képest a tárgyalás is jól ment. Mindent megbeszéltünk és megegyeztünk abban is, hogy a hónap folyamán eljönnek L.A.-be és New York-ba, hogy lássák a nyugati parti bázist és Charlie aláírja a szerződést. Vidáman tárcsáztam a szőkét, amikor leértem a cég halljába.

-Megvan a biznisz – újságoltam boldogan

- Nem mondod? Na, gratulálok! Mikor jönnek?

- Valamikor még a hónapban, de a szerződés tervezetet elvileg már át is faxolták mindkettőnknek.

- Majd megnézem. Más mondanivaló? – kérdezte cinkosan

-Hallottál róla?

- Noa, egész Amerika, ha nem a az egész világ arról beszél, hogy bekötötték Jared Leto fejét

- Majd elmesélek mindent, de még nem akarom kipukkasztani ezt a buborékot. Elég lesz szembesülni mindennel, amikor visszamegyünk a valóságba

- Oké. Én most itt vagyok New Yorkban, de jövő héten huzamosabb időre L.A.-be megyek, hogy segítsek neked.

- Szuper, akkor nem sokára találkozunk! Szia

- Szia és sok boldogságot!

- Köszi

Megkönnyebbültem, hogy letudtam az utazás hivatalos részét, de annyira azért nem voltam tökös, hogy kimenjek bájologni a rám váró 100 fotóssal. Ez agyrém. Sose követett minket ennyi újságíró, mehettünk akárhova. Diszkréten kértem egy kis telefonos segítséget a titkárnőtől, úgyhogy sikerült megismételnem a reggeli akciómat.

Jared kiterülve feküdt keresztben a nagy franciaágyon a totál sötét és áporodott szobában. Be volt csukva és húzva minden, ami bántotta a szememet a kinti szikrázó napsütéshez képest. Gondoltam egy merészet és ledobva minden ruhámat, bemásztam mellé a takaró alá, mire egy morcos morgás volt a reakciója. Finoman a hátára fektettem és ráültem, majd puszilgatni kezdtem a csupasz mellkasát és az arcát. A durcás motyogást hamar átvette a vágyakozó nyöszörgés hangja és a kezei is felébredtek már.

-Remélem házas életünk minden egyes napján így ébresztesz majd – somolygott és hirtelen maga alá fordított

Azt hiszem ehhez én is hozzá tudnék szokni…

JARED

Vonakodva dobáltam össze a cuccaimat a bőröndbe,  muszáj volt visszamennünk L.A.-be. Mérhetetlen felháborodást és pletykaáradatot indított el a házasságunk, amivel szembe kell néznünk, amint kilépünk a hotel ajtaján. De amikor Noa a szemembe nézett és elmosolyodott, úgy voltam vele, hogy ezerszer is újracsinálnám.

-Mehetünk Mrs. Leto?

- Lehet, hogy inkább Grant-Leto leszek, de igen

- Vagy én leszek Grant – röhögcséltem el a saját hülye poénomon és megmarkoltam Noa kezét, mielőtt bevezettem az oroszlánok ketrecébe

Nem tudtunk bemenni a reptérre. Annyi firkász nyomult felénk, hogy komolyan megijedtem, és Noa egyre erősödő szorításából ítélve ő is. Visszarántottam a taxiba és intéztem két biztonságit, mert egyszerűen őrület volt odakint. Hatalmas zsivaj, kérdések százai, vakuk állandó kattogásával kísérve. Csomó rajongó sikítozott, mások Noát pocskondiázták, megint mások pedig csak lézengtek a többi között, de pont úgy, hogy ne lehessen tőlük beslisszolni. El se tudom képzelni, hogy mi lett volna, ha ismert embert veszek el…

Los Angeles-ben még rosszabb volt a helyzet, de ott már előre gondolkodtam és külön folyosón vezettek ki minket a mélygarázs egy eldugott részébe.

-Hát erre azért nem számítottam – kapta le Noa a nagy napszemüvegét

- Hidd el, hogy én sem. Majd megnyugszanak. Van ma dolgod vagy hazavigyelek?

- Hova haza?

- Hát hozzád – válaszoltam értetlenül, de aztán leesett a tantusz

Nagyjából már együtt éltünk, de azért olyan fapados volt az egész, most viszont össze kéne költöznünk.

-Ürítsd ki a lakásodat és költözz akkor hozzám. Emma majd eladja – ajánlottam fel

- Én is csak bérlem, de nem akarom, hogy más lakjon benne

- De minek akarod megtartani? – pillantottam rá

- Csak jó lenne, ha meglenne

- Miért?

- Csak – makacskodott

- Biztonsági tartaléknak akarod?

- Mondjuk azt, hogy befektetés

- Akkor lenne befektetés Noa, ha a tied lenne – morogtam az utat szuggerálva

- Ne magyarázz bele semmit

- A feleségem vagy Noa, úgyhogy bocs, ha nem esik jól, hogy úgy érzed kell egy plusz háló, mert lehet mégse jön be ez a házasság dolog. Megjöttünk- fékeztem le durván a hülye lakása előtt

-Egyébként meg miért nálad fogunk lakni? Miért nem itt? – szállt szembe velem, belőlem meg majd’ kibukott egy hitetlenkedő gúnyos nevetés

- Azért mert az én házam nagyobb, szebb helyen van, jobb környéken és Dave Grohl a szomszédom – soroltam, de jobban jártam volna, ha a felénél abbahagyom

- Tőled minimum másfél órát kell vezetnem és dekkolnom valami dugóban  reggelente, hogy beérjek munkába

- Noa, hagyjuk ezt légy szíves. Pakold össze a cuccodat és este eljövök érted

- Vegyünk egy lakást valahol máshol – állt elő egy újabb ötlettel

- Vagyis úgy érted, hogy vegyek egy lakást valahol máshol – szaladt ki a számon

- Pff… dögölj meg – morogta sértődötten és rám csapta az ajtót

- Bassza meg – csaptam egyet a kormányra és utánamentem

- Nem dörgölheted az orrom alá, hogy neked mennyivel több pénzed van, mert sose kértem semmit, sőt, amikor csak lehetett visszautasítottam – folytatta azonnal a szövegelést, amikor beléptem hozzá- Ezt a lakást se úgy értettem, hogy kicsengeted az árát én meg elterpeszkedek benne.

- Ne haragudj, hogy bunkó voltam

-De haragszom – erősködött, de megint sikerült lemosolyognom a lábáról és visszaölelt, amikor magamhoz húztam

- Nincs vége, csak szünetet tartok – bizonygatta a nyakamba, de tudtam, hogy béke van

- Oké, kompromisszumot ajánlok. Hozzám költözöl, megtartod a lakást is, viszont csak nálam lesz kulcs hozzá. Nem akarom, hogy iderohanj, ha esetleg összekapunk

- Rendben, legyen így. De én alszom a fal felől – tért vissza egy régi problémánkhoz

- Kizárt – nevettem el magamat és még mielőtt válaszolhatott volna megcsókoltam és lerobogtam a lépcsőn.

Poén lesz ez a házasság.