11. Női logika

(: Csak Nektek csak Most :)

(néhol kicsit csúnyák a szavak.)

Jared és Shannon Leto :)

A srácok már nagyon be voltak sózva, Tomo úgy ugrált az ajtóban, mint egy bokszoló a ring felé menet, Shannon pedig megállás nélkül a dobverőit pörgette. Az öltözőbe is beszűrődött a kinti moraj, de semmi volt a valódi hangulathoz képest. Emma mögött lépkedve a színpad egy sarkába mentem és onnan kukucskáltam ki a nézőtérre. A drága jegyesek a másik oldalon voltak, szegényeknek megmozdulni nem volt szabad, nem hogy megint a fiúkhoz érni. A hangulat leírhatatlan volt, a háttérben megállás nélkül mentek a 30STM klipek, a tömeg pedig egy emberként énekelte a dalokat. Kisvártatva Jared-ék megjelentek a lépcső alján, de még csak mi láttuk őket. Az összes fény kialudt, ők pedig elfoglalták a helyüket a színpadon, és hiába voltak kb. láthatatlanok, a tömegen végigfutott egy üdvrivalgás. Ahogy megszólalt az első hang, éreztem, ahogyan meglódul a szívem és a vér szélsebesen száguldozni kezd az ereimben. Egy hosszabb, gyorsuló hangszeres intro után aztán nagy robajjal és fényekkel megjelent Jared a színpadon, a stadion pedig egyszerűen felrobbant. Ott állt feltartott, ökölbeszorított kézzel és énekelni kezdett, amivel mindenkit megbabonázott. Tudom, gusztustalanul hangzik, de akkor is valami különleges hangulat jelent meg az arénában.

Úgy pörgött, forgott, ugrált a színpadon, mint egy kisgyerek, annak ellenére, hogy már 40 éves. Csomószor beszélt a rajongókhoz, néhányat fel is hívott, káromkodott, produkálta magát, tehát csak a szokásos show- csinálás ment. Nem szerettem az ilyen majomkodást, nekem túl harsány és megcsinált volt, de hát végtére is ebből élt. Az énekléssel most se volt baj, az pedig, hogy a színpad széléről néztem végig, még különlegesebbé tette. Elképesztően vakmerő volt néha, gondolt egyet és befutott a tömegbe a színpadról. Ijedten néztem, ahogy próbálja átverekedni magát az embertömegen, sokszor nem is lehetett látni, csak a ziháló éneklését hallani. Emma is bepánikolt, a biztonságiak pedig csak néztek ki a fejükből és várták, hogy megjelenjen a tömeg végén, a színpadnál.

-Utálom, amikor ezt csinálja – toporzékolt Emma és leszaladt a színpad elé

Kicsit megtépázva ugyan, de pár percen belül Jared is megjelent, felfutott a színpadra, majd visszatette a mikrofont és elindult felém. A szám éneklős része véget ért, a fiúk még játszottak, de ő már mellettem vedelte a vizét.

-Le akarták szedni rólam a pólót – mutatta fel lihegve a szétszaggatott fekete ujjatlan ruhadarabot, majd újra inni kezdett

- Teljesen őrült vagy – néztem végig rajta mosolyogva

Tiszta folt volt mindkét karja, a szétszakadt felsője miatt pedig az egész teste látható volt. Izmos kar, keskeny csípő és szálkás felsőtest. Nem túl férfias, de mégse tudtam levenni róla a szememet. Ne bámuld már, te idióta!- szóltam magamra

-Kéne egy másik trikó. Mindjárt jövök – nyomta a kezembe az üvegét és már ott se volt

Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy Jared Leto-val fogok lógni a színpad mellett, valószínűleg gond nélkül pofán röhögöm. Mégis itt vagyok, megbabonázva figyelem az egész zenekart és rájövök, hogy milyen piszok mázlista vagyok.

A maradék fél órát ugyanolyan lelkesedéssel és energiával nyomták le a fiúk, mint az elejét, amit a közönség meg is hálált. Olyan ováció kísérte az utolsó dalukat, hogy beleremegett a stadion, én is úgy tapsoltam és kiabáltam, mint a többi csitri.

Mivel végeztem a képekkel, gondoltam, hogy egy gyors hello-köszi után megyek is haza. Hát nem így történt.

-Na srácok, én megyek is. Köszi a koncertet, egy élmény volt

- Hova mész? – kapta el a kezem Jared

- Haza

- Dehogy is. Még nincs vége

- Mert mi van még? – néztem rá értetlenül

- Nem hallottál még afterparty-ról? –szállt be Shannon is

- Jaj ne. Utálom az ilyen puccos izéket

- Noa. Úgy nézünk ki, mint akik szeretik a sznob, kaviáros hülyeségeket? - forgatta meg a szemét Tomo

- Hát ő igen – mutattam Jared-re nevetve, mire ő felhúzott orral látványosan megsértődött

- Na, elég. A lényeg hogy a hotelbe jön pár haverunk. Iszogatunk meg ilyenek. Semmi flanc – ölelte át a vállam Shannon

- Oké, de előtte hazaugrok. Majd valamikor megyek, jó?

- Rendben. Mi még úgyis tökölünk itt egy csomót

Jared már elvonult tusolni, úgyhogy csak a többiektől köszöntem el és imádkoztam, hogy elcsípjek még egy belvárosba menő buszt.

Totál széttörte a lábamat a csizmám, úgyhogy otthon úgy rúgtam le magamról, mintha legalábbis forró láva lenne benne. Főztem egy kávét és felmásoltam a gépemre a képeket. Tényleg lettek jók, nem is nagyon kellett dolgozni velük, viszont annyira belefeledkeztem a nézegetésbe, hogy több mint egy órát töltöttem otthon, gyakorlatilag nyálcsorgatással. Borzalmasan hülye vagyok.

Gyorsan letusoltam, belebújtam egy sima farmerbe, egy kényelmes felsőbe és már otthon se voltam. Beugrottam venni egy üveg valamit, de mivel nem tudtam mit szeretnek, a saját kedvencemet vettem.

A hotel felé menet azon agyaltam, hogy mennyire abszurd ez az egész és ilyen nincs is igaziból. Pontosabban csak Frisco-ban. A nagy örömködés közepette egy dologgal nem számoltam, mégpedig, hogy nem fog felengedni a recepciós. Hiába mondtam, hogy ismerem Emmát és a többieket is, csak a fejét rázta, sőt a bandát hivatalánál fogva letagadta.

-Legalább hívja fel legyen szíves – kértem sokadjára, de ő nem volt olyan jó fej, mint a másik

- Sajnálom, de Ms. Ludbrook kifejezetten kérte, hogy ne zavarják

- Ohh, hogy basznád meg… – morogtam és ott is hagytam

A portás lenéző pillantásaival kísérve lehuppantam az egyik fotelbe és próbáltam kitalálni, hogy mégis hogy a francba jussak fel. Felhívhatnám Tom-ot, hogy adja meg Emma számát, de valószínűleg a halál faszára kívánna, úgyhogy ez kiesett.

A telefonomat nyomkodtam valami használható szám után kutatva, amikor feltűnt egy új név: Ismeretlen szám

Hirtelen nem tudtam hova tenni, úgyhogy megnyitottam. Ott díszelgett Jared idétlen e-mail címe, alatta pedig a telefonszáma és egy kis megjegyzés: „Bizalmas”

Normális esetben ezt nyomulásnak tekintettem volna, de most nem törődtem ilyenekkel, csak megnyomtam a hívó gombot és reménykedtem, hogy ismeretlen számokat is felvesz.

-Jared – szólt bele pár csengés után

- Itt meg Noa. Lent vagyok a hallban de a portás nem enged fel

- Hát ez igen szomorú – közölte elfojtott nevetéssel

- Az bizony. Na mindegy, csak gondoltam elmondom

- Szerintem csak fel akartál hívni – folytatta a hülyülést

- Szerintem meg azért írtad bele a számodat a telefonomba, hogy felhívjalak

- Touché. Mindjárt ott vagyok – mondta és kinyomta

Felbosszantott, hogy flörtölt velem. Engem is olyan olcsó, buta picsának néz, mint az összes többit, akivel kikezd, majd megdugja őket és viszlát. Mindig is „csakazértsem” lány voltam, és nem fogom ezt a szép és hasznos tulajdonságot ma este szétbarmolni…

Ez a felismerés totál kijózanított, nem vörösödtem el amikor megláttam, pedig nem csúnyult el az elmúlt 2 órában…

-Örülök, hogy eljöttél – mondta már a lift felé menet

- Miért?

- Mert rengeteg piát vettek a srácok és én nem nagyon iszom – közölte mosolyogva

Az agyamra megy ezzel a sok személyiségével. Most nyugodt, szerény, csendes és nagyon kedves volt, pont az ellenkezője a színpadi énjének.

-Mindig olyan értetlenül nézel rám – állapította meg és igazat kellett neki adnom

- Mert tök fura vagy. Egyik pillanatban a falra lehet tőled mászni, utána meg olyan aranyos vagy, mint egy kiskutya

- Egy kutyához hasonlítottál?

- Kölyökkutyához – javítottam ki

- Jó hát te se vagy jobb, ha érdekel – lökte oda, látszott rajta, hogy felhúztam

- Na, mi van velem?

- Hát hol is kezdjem – kérdezte és rátenyerelt a liftmegállító gombra – egyik percben csorog a nyálad utánunk, utána meg tök rideg vagy, csomó dolgot nem szeretsz magadban, de nem teszel semmit a változás érdekében. Folytassam? – hajolt közel hozzám

Muszáj volt lenyugtatnom magam pár mélyebb levegővétellel, mert közel jártam hozzá, hogy képen töröljem ezt a világítószemű faszkalapot.

-Az első megállapításodon nem csodálkozom, mert akkora egód van, hogy ha nekimennél egy villanyoszlopnak azt mondanád, hogy az mászott rád. A másodikat pedig nem is értem, mivel semmit nem tudsz rólam, csak találgatsz – szűrtem a fogaim között, majd el akartam indítani a liftet, de nem hagyta. Egyik kezével a gombot nyomta, a másikkal pedig a karomat szorította, az arca pedig kb 2 centire volt az enyémtől. Nehéz volt eldönteni, hogy melyikünk a mérgesebb, úgy fújtattunk mindketten, mint valami feldühített bika. Annyira felcseszte az agyamat, hogy sem a szeme, se az illata nem volt rám hatással. Csak szabadulni akartam ettől az egész helyzettől.

-Kurva gyorsan engedj el – mondtam fenyegetően

Épp nyitotta a száját, hogy visszavágjon, de megszólalt a telefonja, amibe köztudottan szerelmes, úgyhogy pofákat vágva ugyan, de elengedett és felvette

Én azonnal kinyitottam az ajtót és szembe találtam magam a telefonáló Shannon-nal.

-Ti meg mit csináltatok odabent? – vonta fel a szemöldökét

- Kérdezd a balfasz testvéredet – mondtam mérgesen és elindult lefelé a lépcsőn

Nem láttam a méregtől, csak futottam lefelé a lépcsőkön és vagy 100 féle módon küldtem el az egész bagázst a francba. Talán a másodikon lehettem, amikor Shannon lihegve utolért és valamiféle magyarázatot kért.

-Mi az isten történt? Jared bebaszta a szobája ajtaját és nem hajlandó kinyitni

- Az hogy egy nagyképű pöcs

- Héhé, finomabban

- Nem, semmi finomabban Shannon. Figyelj én nem akarok feszkót, de annyira hülyeségeket vágott a fejemhez, hogy én is beszóltam neki, amin bepöccent

- Szerintem nem tudod, hogy mennyire nagy dolog, hogy így befogadott - mondta halkan egy kis idő után

- Befogadott? Rocksztárul így mondják, hogy meg akar dugni? - horkantam fel, mire simán kiröhögött

- Komolyan nem értem a nőket

- Mi van?

- Csak akkor nem kombináltok, amikor kéne

- Miről beszélsz? – topogtam türelmetlenül

- Ha csak ennyiről lenne szó, akkor megállás nélkül bókolna, simogatna meg ilyenek. Semmivel nem tudnád felidegesíteni, mert pont leszarna téged. Ehelyett 2 napon belül kétszer vesztetek össze. Rakd össze… - tette hozzá és ott hagyott

- Ekkora marhaságot is régen hallottam – motyogtam magam elé bámulva és hazaindultam

Előzetes :)

Sziasztok!

Először is köszönöm a kommenteket. nagyon. :D

Másodszor ezért kaptok egy kis előzetest és egy durván jó videót, amit ugyan nem én csináltam, de megéri megnézni... :D

http://www.youtube.com/watch?v=ZlaLc-4E4YA

"-Le akarták szedni rólam a pólót – mutatta fel lihegve a szétszaggatott fekete ujjatlan ruhadarabot, majd újra inni kezdett

- Teljesen őrült vagy – néztem végig rajta mosolyogva

Tiszta folt volt mindkét karja, a szétszakadt felsője miatt pedig az egész teste látható volt. Izmos kar, keskeny csípő és szálkás felsőtest. Nem túl férfias, de mégse tudtam levenni róla a szememet. Ne bámuld már, te idióta!- szóltam magamra

-Kéne egy másik trikó. Mindjárt jövök – nyomta a kezembe az üvegét és már ott se volt"

1-2 napon belül jön a teljes rész!

10. Védelem

Sziasztok! soksok bocsi a késéséért, simán elbénáztam a dolgot :D A lényeg, hogy itt vannak Jared-ék, koncertestül, Noástól együtt :) Köszönöm a komikat, imádlak titeket! :*

Emma pár percen belül jött is a belépőmmel és örömmel konstatálta, hogy nem mentünk kölcsönösen egymás agyára a srácokkal.

-Na akkor én megyek is, este találkozunk! – köszöntem el a jómadaraktól, mire mindketten felpattantak és megöleltek

Kicsit kábán ballagtam a lift felé, majd szórakozottan nyomogatni kezdtem a hívó gombot. Annyira fura hatással volt rám Jared meg az az egész miliő amiben ő él. Mintha belőttem volna magamat vagy nem is tudom. Találkoztam már pár híres emberrel, de azok folyton a munkájuk miatt nyávogtak, meg hogy nekik mennyi dolguk van és amúgy is, ők a legfontosabbak a világon. Nyilván neki is voltak hülye beszólásai, de közel sem annyi, mint annó mondjuk annak a Pussycat Dolls-os picsának.

Minden gondomat elfelejtve, hatalmas vigyorral az arcomon mentem vissza a szerkesztőségbe, ahol aztán boldog boldogtalannak elmondtam, hogy milyen fasza interjút csináltam. A hanganyagot azonnal felmásoltam a gépre, aztán neki is láttam a melónak. Egészen addig tartott a jókedvem, amíg a baromi mérges Tom oda nem csörtetett az asztalomhoz és ki nem kapta a fülhallgatót a fülemből.

-Szerinted milyen interjú az ahol nincsenek képek? – kérdezte vörös fejjel

- Tessék?

- Meg volt beszélve, hogy a hotel halljában találkozol Peter-rel, a fotóssal, aki megcsinálja az képanyagot az interjúhoz, de azt mondta, hogy nem voltál sehol, a telefonod pedig ki volt kapcsolva. Megmondanád, hogy mégis mi a fenét csináljak most?! – csapott az asztalomra

- Először is higgadj le, semmi gáz nincs

- Több hónapon keresztül tepertem azért az 1 óráért, amíg te elcsevegtél azzal a majommal, nincs lehetőség még egy találkozóra a képek miatt, mert te elcseszted - bökött rám, mire mérgesen arrébb löktem a kezét

- Fogd már be egy percre és velem egyébként se beszélj így. Oké, elfelejtettem Peter-t, de este megyek a koncertre velük, majd csinálok én pár képet

Láthatóan erre nem számított, rendezte is a vonásait, majd egy „rendben” után sarkon fordult.

-Marha – morogtam utána, majd visszafordultam a géphez

Újra és újra elmosolyodtam a sok hülyeségen, amit Jared összehordott, de azért szélsebesen be is gépeltem a nap végére a nyers változatot. Rohantam haza, hogy letusoljak és átöltözzek estére. Miközben a zuhany alatt álltam, mindenféle marhaság jutott eszembe. Például, hogy mit reagálnék, ha mondjuk este Jared rám mászna- Hangosan felnevettem a saját hülyeségemen, de azért folytattam a képzelgést. Fura amúgy, mert így, hogy kicsit „megismertem”, már közel sem annyira misztikus, mint hittem. Persze imádnivaló és én is odavagyok érte, de nem hiszem, hogy belemennék. Ő is azt kap meg, akit akar, pont mint az a szemét Kieran. Elég volt egyszer idióta picsaként viselkednem az elmúlt 1 hónapban.

Mindezektől függetlenül úgy rohangáltam a szobám és a fürdőszoba között, mint egy mérgezett egér. Egy halom ruhát felpróbáltam, de végül nyilván a legelső változat nyert. Kiengedtem a hajamat, kihúztam tussal a szememet és már kész is voltam. A stadion eléggé messze volt tőlem, úgyhogy vagy ¾ órába telt odaérnem. Hatalmas tömeg tolongott már kint is, gondolom most kezdték el beengedni őket. Elvileg 7-kor kezdődött a koncert, de volt még valami előzenekar is, akiket gondolom kb. 10 ember hallgatott, mert a maradék itt fagyoskodott kint. Pofátlanul ugyan, de beálltam oldalról a sor elejére, úgyhogy laza 20 perc után már bent is voltam.

Tévedtem, ugyanis nem 10-en voltak bent, hanem minimum 1000-en, de még elvesztek a hatalmas csarnokban. A zenekar lelkesen játszott, próbálta beindítani az embereket, de nyilván nem miattuk jöttek el ennyien… Mindenféle 30 Seconds to Mars és Jared felíratú pólókban ácsorogtak az emberek, sokuknak az arca is ki volt festve. Nem tudtam merre kell menni ilyenkor, ötlet híján a színpad széléhez sétáltam, ahol egy csomó bedrótozott fazon állt. A belépőmet mutogatva magyaráztam nekik, de ők csak a fejüket rázták. Addig-addig nyaggattam őket, míg kihívták Emmát, aki mosolyogva behúzott a nagy fekete paravánok mögé.

-Mi újság?

- Az újság fotósát lent felejtettem a hallban, úgyhogy nekem kéne most lőnöm párat, ha nem gond – mutattam fel a gépemet

- Oké, bár készülj fel, hogy mindenki elég feszült. Koncert előtt ilyenek – húzta el a száját, majd bevezetett egy kis szobába

Mind a három srác ott volt, más-más kanapén ültek és épp vacsiztak, nem tudom miért mondta Emma, hogy nyűgösek. A két Leto mosolyogva üdvözölt, bemutattak Tomo-nak, majd leültettek kettejük közé és etetni kezdtek.

Azt se tudtam mi van, felváltva nyomták a számba a kínai kajájukat, aminek a fele minimum a ruhámon landolt, mivel nem tudtak bánni a pálcikával.

-Héhéhéhéhé… elég... köszi – tettem a szám elé a kezem nevetve és szedegetni kezdtem a tészta meg zöldség darabokat a farmeremről

- Biztos nem kérsz? – nyitotta ki a kajával teli száját Jared, mire arrébb löktem az arcát

- Ennyi pont elég volt, a nadrágom is jól lakott – mutattam a szószos ruhadarabra

Amíg én mosakodtam, Shannon megtalálta a gépemet és random módon kattintgatni kezdett.

-Csinálnom kell rólatok pár képet, mert az elmaradt reggel

- Majd koncert után, jó? Most nincs kedvem pózolni

- Öhmm… jó, de akkor meg túl fáradtak lesztek, nem?

Nem akartam bunkó vagy erőszakos lenni, de már előre láttam, hogy mi lesz. Csatakosan és kimerülve lemásznak a színpadról, aztán már meghalni se lesz erejük, nem hogy fényképezkedni.

-Mindenkiről kell vagy csak Jared-ről? –kérdezte Shannon a gép mögül

-Kéne egy olyan, amin mindannyian rajta vagytok, de leginkább róla

- Majd utána – ismételte el Jared és elég határozottnak tűnt, úgyhogy nem forszíroztam a dolgot

Tapintható volt a feszkó a levegőben, mindannyian zenével a fülükben ültek és vagy gépeztek vagy olvasgattak. Emma a laptopján ügyködött én meg nem tudtam mihez kezdjek, csak ültem ott mint egy darab fa. Láthatóan egyikük se volt beszélgetős hangulatban, néha be-beesett pár ember, de amúgy semmi mozgás nem volt.

-Srácok 5 perc múlva jönnek az spéci jegyesek – szólalt meg Emma egy kis idő után

Több 100 dolcsiért lehetett olyan jegyet venni a koncertre, amivel a színpad mellől nézhették végig a show-t és előtte a zenekarral is találkozhattak azok a tinilányok, akiknek az apukája elég vastag volt. Mindannyian szedelődzködni kezdtek, kicsit oldódott a hangulat is, úgyhogy én is bátrabban kérdezgettem őket.

-Minden koncert előtt ilyen a hangulatotok? – fordultam Tomo-hoz

- Igen, nem számít, hogy a második vagy a századik bulira készülsz, úgyse lesz ugyanolyan, mint az előző, úgyhogy izgalmas

- Ez a backstage-es dolog a ti ötletetek volt vagy kellett a reklám?

- Is-is. Azt hiszem Steve, a koncertszervező akárkink találta is. De nem gáz, én szeretek velük találkozni és szerintem a többiek is – nézett a Leto tesókra

- Tök vicces, hogy sokan megszólalni sem mernek, és még csak ránk nézni is félnek, nem hogy megölelni vagy ilyesmi. Néha úgy érzem magam, mint valami veszélyeztetett állatfaj – röhögött fel Shannon

- Hányan szokta jönni?

-Változó, de Európában sokkal többen, mint itt Amerikában – felelte Emma

Jared most furcsán távolságtartó volt, gőzöm sincs mi ütött belé, de egymagában álldogált az ajtó mellett és a csuklóján lévő karkötőket birizgálta.

Tomo követte a pillantásomat, majd halkan a fülembe súgta, hogy mindig van egy ilyen periódusa koncert előtt, amikor senkihez nem szól és csak „felkészül” a show-ra.

Csináltam róluk pár képet, amíg várakoztunk, voltak közösek, pofavágósak és komolykodósak is, mindez persze Jared- mentesen…

Pár perccel később Emma után masírozva bejött kb. 15 rajongó, egyik másik ajándékot is hozott a srácoknak, akik mosolyogva ölelték meg őket, mintha legalábbis régi ismerősök volnának. Én is láttam, amit Shannon mondott még korábban, hogy félénken néznek rájuk és amikor válaszolniuk kell valamilyen kérdésre, dadorászva és kipirulva teszik. Igazából aranyosak voltak, 1 kis ribancot kivéve, aki olyan pimaszul és ostobán ajánlgatta magát a srácoknak, hogy már nekem viszketett a tenyerem. Összevont szemöldökkel méregettem a 18 éves forma lányt, aki minden adandó alkalommal Jared-hez ért és pucsítva kokettált vele. Egy ideig illedelmesen beszélgettek vele a srácok, aztán inkább ráhagyták és a többiekkel foglalkoztak. Olyan volt, mint egy pióca, de az vágta ki a biztosítékot, amikor Jared-be karolt és az egész felső testét hozzányomta. Ez már nekem is sok volt, odaléptem közéjük, mondván, hogy onnan szeretnék fotózni, mire az a kis picsa rám kiabált, hogy menjek a másik oldalra és arrébb lökött.

-Mi a fenét csinálsz? – kapta el a kezét Jared villámokat szóró szemekkel

-Na, srácok, elég legyen – ugrott Emma a farkasszemet nézők közé

- Kérj tőle bocsánatot – követelte és maga mellé húzott

Pár percig hezitált a kis ribi, aztán undorodva odavetett egy „bocsi”-t

-Remek. Most pedig húzzál innen – bökött az ajtó felé

- A francokat! Kifizettem az 500 dolcsit, úgyhogy itt maradok – fonta keresztbe a karját

- Leszarom a pénzedet, de itt nem maradhatsz

- Mert mit csinálsz? Kidobsz? – pimaszkodott megint a csaj

- Pontosan – bólintott, majd ránézett Emmára, aki nagyot sóhajtva belekarolt a lányba és kifelé kezdte húzni

Nyilván azonnal rúgkapálni meg visítani kezdett, úgyhogy átvették a biztonsági őrök és fel perc alatt kivitték.

Én nagyjából tátogva néztem végig az egészet, onnantól kezdve, hogy meglökött egészen addig, hogy Jared így megvédett és kidobatta a csajt.

-Minden oké? – nézett rám és végigsimított a karomon

- Persze, de miattam nem kellett volna kivágnod

- Dehogynem. Utálom az ilyen elkényeztetett picsákat és amúgy is te akartál segíteni nekem. Ez volt a minimum

- Hát akkor köszi – mosolyodtam el

Eléggé megölte a hangulatot ez az incidens, úgyhogy 5 perc múlva az összes többi rajongónak is mennie kellett.

-Van még negyed óra a koncertig. Annyi idő elég neked a fotókra? – fordult felém Jared

- Persze, de tuti nem gáz?

- Nem hát, gyere – fogta meg a kezem és átvitt egy másik szobába, ahol a hangszereik tokjai és egyéb zene kütyük voltak

- Itt jó lesz?

- Persze – bólintottam, majd próbáltam valami elfogadható fényt csinálni a képekhez

Nagyjából a 2000-ik fotózása lehetett, úgy pózolt állandóan, mint valami gerincferdüléses buzi, úgyhogy már az elején abba kellett hagynom.

-Figyelj csak, lehetne, hogy ne pózolj? Most ez nem egy divatmagazinnak lesz, hanem egy lazább, kulturális újságnak. Tőlem gitározhatsz is, vagy belefekhetsz a tokba, de ne tekeregj így, jó?

- Oké, de akkor ezt is leveszem - kapta le a fejéről az Indiana Jones kalapját és végre emberien nézett a kamerába

Hülyéskedett, pofákat vágott, mindenféle béna ruhákat és sapkákat magára aggatott, amit ott talált és végre őszintébb volt a mosolya. Kurva jó képeket csináltam, tuti, hogy egyik másik nálam marad majd…

-Na végeztünk is, majd átküldöm Emmának, ha gondolod – motyogtam a kis kijelzőt nézve

- Ne neki küldd, hanem nekem. Add ide a telefonod, beírom az email címemet

Megállt a kezem a nyomkodásban és kitágult szemekkel néztem rá.

-Most miért nézel így? Akkor küldd Emmának – rántotta meg a vállást és leeresztette a „telefonváró kezét”

-Izé…bocs, csak elcsodálkoztam – ráztam meg a fejem és odaadtam neki a mobilom

Mi a francnak adja meg az email címét, mikor pont ezért van menedzsere? És amúgy is… miért néz ki az összes képen olyan baszott jól? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben, miközben ő a telómat nyomkodta, majd egy durván szexi mosoly kíséretében visszaadta azt.

-Köszi – nyögtem és éreztem, hogy megint elvörösödök

Ennek így nagyon nem lesz jó vége…

9. Az interjú

Sziasztoooook! Megérkezett az interjús rész (totálisan az én agyam szüleménye), remélem izgalmas lesz nektek is, én imádtam írni! Pixie, Szasza, köszönöm a kommentet <3 Lehet ám csatlakozni hozzájuk :D

xx

Baromi nagyot csalódtam Kieran-ben, még az interjú miatt se voltam olyan izgatott, mint kellett volna. Lassan sétáltam a hotel felé, majd a recepcióshoz, aki nagyon kedvesen fogadott.

- Jó napot kívánok! Miben segíthetek?

- Jó napot! Megtenné, hogy felhívja Emma Ludbrook-ot?

- Természetesen. Ki keresi?

- Noa Grant

Amíg a pasi elvonult telefonálni én átgondoltam a kérdéseket, ellenőriztem, hogy megvan-e a diktafonom, majd megigazgattam a ruhámat.

- 5 perc és jön. Addig kérem foglaljon helyet – mutatott pár fotel felé

- Köszönöm

Pár percen belül egy szőke, sápadt és láthatóan nagyon fáradt nő közeledett felém.

-Szia! Te vagy Noa, ugye?

- Igen, Noa Grant – nyújtottam kezet

- Emma Ludbrook. Gyere, mert nincs sok időnk. – hadarta és már mentünk is a lift felé

A hatodik emeltre mentünk, majd Emma a 622-es szobát nyitotta ki. Jared a kanapén ült és a telefonjával babrált. Épp, hogy felnézett, amikor beléptünk a szobába, nem tűnt túl lelkesnek, bár lehet hogy a 800-adik interjú engem se villanyozna fel

- Jared ő itt Noa Grant, készít veled egy gyors interjút – mutatatott be Emma, de meg se mozdult

Amúgy se voltam egy nyugodt ember, de most még inkább felment bennem a pumpa. Odaálltam elé és a telefonja fölé nyújtottam a kezemet, hogy bemutatkozzak. Na erre már felnézett és elmosolyodott. Lerakta a telefonját és felállt.

- Jared Leto – mutatkozott be

- Na megy ez. A másik szobában leszek, ha kell valami – köszönt el Emma

- Kezdjük is el akkor, tudom, hogy elég szoros a menetrended – ültem le vele szembe

Keresztbe tett lábbal ül előttem és valami zacskóban kutatott.

-Mit csinálsz?

- Te ettél már ilyen gyümölcsöt? – tolt az orrom alá egy papírzacskót

- Ha ez licsi, akkor igen

- És hogy kell enni?

- Le kell fejteni a tüskés héjat, alatta van egy kis fehér hús, aminek olyan íze van, mint a bodzának, meg egy nagy mag. Hol vetted?

- Reggel elmentünk Tomo-val nézelődni és az egyik mexikói zöldségesnél. Megkóstoljuk?

- Aham

Nekem is adott egyet és ő is hámozni kezdte a nála lévőt, közben pedig megállás nélkül beszélt.

- Imádom San Francisco-t. Most csak egy koncertre jöttünk, de remélem belefér majd még egy nap. Kicsit olyan, mintha nem is Amerikában lennél, hanem valahol Európában. Ha nem kötne minden Los Angeles-hez, akkor biztos itt laknék.

- Hát ez elég erős indok - nevettem a hülye eszmefuttatásán

- Bár semmi nincs kizárva. Majd 10 év múlva lehet, hogy összefutunk az utcán – rántotta meg a vállát, de közben erősen koncentrált a minden irányba folyó gyümölcsre

- Tessék, ez kész. Kóstold meg – adtam oda neki az enyémet

- Nem, az a tied. Mindjárt megvan az enyém is

Ugyanolyan makacs, mint én, úgyhogy inkább beleharaptam a sajátomba, amit vigyorogva figyelt.

- Csak kísérleti nyúl vagyok, igaz?

- Olyasmi – bólintott

- Mindenhol eszel valami különlegességet? – próbáltam elkezdeni az interjút

- Nem szükségképpen. Ennek csak megtetszett a külseje, azért vettem belőle. De ha valahol ajánlanak valami helyit, azt általában megkóstolom, szemben Tomo-val, aki csak amerikai kaját eszik. Csupa szemetet

- Te miket ettél, amikor a Lennon-os film miatt olyan sokat kellett híznod?

- Szemetet – nevetett fel – de utáltam is. Ha nem arról a filmről lett volna szó, akkor nem vállalom be. Mindenféle kalóriabombákat itattak velem. Belenéztem a tükörbe és nem tudtam ki a fasz néz vissza rám. Rémisztő volt. Amúgy is olyan erős hatása volt annak a filmnek, hogy semmi más nem létezett akkor számomra. Testileg, lelkileg és gondolatilag is azonosultam egy gyilkossal. El tudod ezt képzelni?! Elolvastam a forgatókönyvet és kirázott a hideg, lehangolt lettem. Minden csodálatom a Beatles-é és John Lennon-é. Ő egy zseni volt. – annyira máshogy beszélt most, lassan, megfontoltan, elgondolkodva

- Én is imádom. Apa kiskoromban sokat hallgatta őket, szóval azon nőttem fel – mondtam, majd lejjebb húztam a felsőmet a jobb vállamon

- Ez gyönyörű – rajzolta körbe a tetoválásomat finoman

- Miért fested a körmödet? – kérdezem hirtelen a kezét látva

- Elég erős a női oldalam

- Akkor ezért van a millió féle haj is?

- Az inkább azért, mert szeretek kísérletezni, aztán a kommenteket olvasni az új sérómról

- Szoktál rajongói oldalakat olvasni?

- Téged nem érdekelne, hogy mit írnak rólad? – dobta vissza a kérdést

- De, csak gondolom az első 1 év után elmúlna és inkább ki akarnám zárni a sok kritikát. Plusz mással telne az időm

- Hát engem érdekel még mindig, és a 8-10 órás repülőutak alatt eléggé ráérek. Amúgy is csak az Echelon-os oldalakat nézem. Ők meg fantasztikusak, imádom őket. Hiába érzem azt a koncert előtt, hogy szétesek és nincs semmi energiám, kimegyek és ott őrjöng több ezer ember, na az bebikázza az embert

- Mindig sokukat felhívod a színpadra is. Ez honnan jött?

- Amikor kissrác voltam és mondjuk Led Zeppelint hallgattam, mindig elképzeltem, hogy én is ott játszom velük. Akkor elhatároztam, hogy hogyha nekem egyszer zenekarom lesz és koncertezünk, akkor annyi embernek adom meg ennek a lehetőségét, amennyinek csak lehetséges. Mondjuk néha kicsit túlzásba esik a koncertszervezőnk és totál bezsúfolja a színpadot. Nem szeretem, ha annyian vannak mögöttem és nyúlkálnak.

- Ez azért elég jó fej dolog

- Hát nézd, sokan határokat szelnek át, hogy halljanak és lássanak minket. Ennél sokkal többet érdemelnek. Kérsz még? – nyújtott felém egy gyümölcsöt, amit el is fogadtam

- Nem volt még halálfélelmed, amikor csak úgy beleugrottál a tömegbe és össze-vissza fogdostak?

- Halálfélelmem nem, de párszor megijedtem azért. Amikor egyre távolodsz a színpadtól és a biztonságiaktól, a ruháidat meg kb. lelopják rólad, az kicsit para, ráadásul közben énekelned is kell. De a végén mindig visszakerülök, szóval nincs gáz. Bár utálja az összes biztonsági, hogy ezt csinálom

- Emma is elég meggyötörtnek látszik

- Imádom őt, olyan mint egy anya és egy őrangyal egyben. Nem lehetek neki elég hálás, amiért elvisel minket és ilyen jól kézben tartja az ügyeimet.

Miközben beszél, felemeli a telefonját, hogy lefotózzon, de nem veszek róla tudomást, úgyhogy sokszor megismétli.

-Ezt addig csinálod, amíg meg nem jegyzem, ugye?

- Mire gondolsz? – teszi le a telefonját és angyalian mosolyog, mintha semmit nem csinált volna

- Jó, hogy ilyen vicces kedvedben vagy, mert megígértem a főnökömnek, hogy olyan interjút kap, amilyet az újság még nem látott

- Mióta dolgozol ott, hogy így tepersz?

- Huhh már több, mint egy éve, de egyszer már eléggé elszúrtam a dolgot.. De veled újra a csúcsra juthatok – mondtam mosolyogva, majd leesett, hogy mit mondtam és fülig vörösödtem, ő meg röhögni kezdett

- Hát nem bánom, gyere – állt fel és kezdte lehúzni a pólóját

Két választásom volt. Vagy folytatom a vörösödést és elbújók a föld alá, vagy kihasználom az elszólásomat és belemegyek a játékba. Nyilván az utóbbi mellett döntöttem. Eldobtam a jegyzeteimet és felálltam, hogy segítsek neki a vetkőzésben. Hát mit nem mondjak, kicsit meglepődött a dolgon, de nem akadt ki, csak még hangosabban nevetett.

- Oké, szóval kihasználsz engem, ez a lényeg – huppantunk vissza mindketten a kanapéra utána

- Hát ha nagyon csúnyán akarod mondani, akkor igen – bólogattam mosolyogva

- Voltál már koncerten egyébként? Vagy csak úgy „rád osztottak”? – macskakörmözött a levegőben

- Igen, elég sokszor. New Haven-ben születtem, ott is laktam sokáig, aztán átköltöztem New Yorkba az egyetem miatt. Szóval ott voltunk párszor, plusz egyszer Bécsben is

- Hogy kerültél Európába? – kérdezte csodálkozva

- Lakik ott pár barátom, és kimentem hozzájuk látogatóba és egészen véletlenül akkor volt egy 30 STM koncert – pillogtam mosolyogva

- Hmmm… jók az ilyen véletlenek.

- Nem mentek egymás agyára a tesóddal vagy Tomo-val a turnék alkalmával?

- Engem nem lehet megunni – mászott elő álmos képpel az egyik szobából Shannon, a testvére

- Shannon, hadd mutassam be neked Noa-t, aki az egyik Frisco-i újság riportere, szereti a licsit és a csúcsra fogom juttatni- mutatott be halálosan komoly arccal a tesójának

- Örvendek – rázott velem kezet, majd elterült Jared mellett

- A kérdésedre visszatérve, legtöbbször külön szobában vagyunk, a repülőn is saját boxunk van, úgyhogy szinte csak a színpadon találkozunk. Már nem sértődünk meg, ha valamelyikünk nem akar közösködni vagy kicsit durvábban szól a másikhoz, mert mindannyian tudjuk, hogy ez nehéz.

-De ezerszer többet kapunk a srácoktól, minthogy ez zavaró legyen –szólt közbe Shannon, mire Jared is hevesen bólogatni kezdett

- Koncertek előtt mindig tudjátok, hogy hol vagytok, vagy a menedzseretek világosítanak fel?

-Hát az ország általában megvan, de a városokban kell néha segítség. Pláne, ha nem fővárosban játszunk, ami elég gyakori. Nem szeretem azokat a zenekarokat, akik azt hiszik, hogy az ország egy önkényesen választott városból áll és kész. Mi van azokkal, akik kurva messzire laknak, a legutolsó házban az országban? Nekik miért adatik meg ugyanakkora esély, mint bárki másnak?

- Kéne tematizálnotok. Minden évben más országot jártok be, és ahol csak lehet, felléptek – ajánlottam mosolyogva

- Hát most itt Amerikában lesz még 4 koncertünk, aztán vége. Több mint 2 éve megállás nélkül úton vagyunk, teljes az őrület. Kell most egy kis szünet. Nem tudom meddig lesznek kíváncsiak ránk az emberek. Elég nehezen indult be a zenekar, pontosan emlékszem azokra az időkre, amikor örömtáncot jártunk, ha volt 1 fellépésünk a hónapban. Próbálom megbecsülni azt, ami most van, mert ilyen már sose lesz. Piszkosul mázlisták vagyunk és ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, ezért sokat mondom Tomo-éknak is. Amikor 10 órát repülünk, buszozunk, hajózunk vagy akármi egyik koncertről a másikra, és már mindenkinek a fasza kivan, na akkor jön a békés kicsi Jared és terjeszti az igét – hajol meg összetett kézzel

- Olyan fura vagy – szaladt ki a számon

Ott ült előttem egy tapadós fekete farmerben, szakadt pólóban, valami 3 számmal nagyobb kardigánban, borostásan és kócosan, közben meg hol a békesség hol az őrület csillogott a szemében.

- Nem fura, csak más – simogatta meg együtt érzően testvére vállát Shannon poénból

Teljesen elviccelték az egész interjút, de én nagyon élveztem és szerintem ők is. Shannon csak néha szólt bele, egyébként a laptopján ügyködött valamit.

- Szerinted mi a legjobb és a legrosszabb tulajdonságod?

- Hmm… ez nehéz. Gondolkodom, addig mond te a tieidet.

- Nem vagyok elég bátor bizonyos helyzetekben. Viszont őszinte vagyok. Néha nagyon is – feleltem elmerengve

- Engem sokan nagyképűnek és buzinak néznek, pedig egyik sem vagyok. Csak szeretek szerepelni, de szerintem enélkül nem lehet csinálni ezt a szakmát

- Ez így van, úgyhogy nem számít. Újat kérek

- Hmm erről nem engem kéne megkérdezni, hanem a körülöttem lévőket. Lehet, hogy amit te rossznak gondolsz, azt valaki szereti

Elgondolkodtam azon, amit mondott és igazat kellett adnom neki. Ha pl. elmentem volna Kieran-nel Japánba, akkor most nem ülnék itt vele és a többi…

-Mi jutott eszedbe? – kíváncsiskodott előre dőlve

- Nem rég egy barátom megkért, hogy menjek el vele Japánba, de én nem mertem a munka miatt. Soha nem tornáztam volna vissza magam az élmezőnybe, ha elmegyek a japókhoz.

-Na látod. Lehet, hogy a nyusziságod nem a legrosszabb tulajdonságod – mutatott rá

Igazából már csak mosolyogni tudtam, az egész szitun. Nem interjú volt ez, hanem egy baráti beszélgetés, pedig akkor találkoztunk először.

-Min mosolyogsz?

- Csak azon, hogy teljesen elfelejtettem, hogy én itt most dolgozom. Van valami kérdésed, kérésed az interjúval vagy a lappal kapcsolatban amúgy?

- Mi az újság neve? Mert Emma csak azt mondta, hogy valami új lapnak a főszerkesztője a nyakára járt és megunta, úgyhogy engedett neki

- Hát igen, Tom ilyen. Amúgy az újság neve Dash és havonta jelenik meg

- Dash, Dash, Dash. Megjegyzem – memorizálta hangosan- Shan, azért keress rá, hogy tényleg van-e ilyen, vagy a hölgy valami sarlatán – motyogta félhangosan a tesója fülébe, aki erre összevont szemöldökkel, szélsebesen gépelni kezdett

Pár pillanat után halálra vált arccal felnézett, majd megrázta a fejét.

- Na, hát ha nincs más kérdésed és amúgy is lebuktam, akkor szerintem én megyek is – mutattam az ajtó felé elégedetten

- Oké, köszönjük az interjút

- Honnan guberálod össze a ruháidat? - néztem végig rajta, miközben nyújtózott egyet

- Te tényleg piszkosul őszinte vagy hallod

- Mindig úgy voltam vele, hogy attól, hogy nem mondok ki valamit, még úgy gondolom – rántottam meg a vállam és elindultam kifelé

- Akkor amint kész vagyok küldöm az anyagot Emmának

- Mikor leszel meg vele?

- Nem tudom, max 1 hét.

- Miért ülsz rajta ennyit?

- Például mert van életem az újság mellett – feleltem morcosan

Utáltam, ha a munkámat kritizálta valaki, pláne úgy ha nem volt igaza.

-De harapós valaki. Gyere el a koncertre, akkor kapod meg az igazi 30 STM feeling-et- ajánlotta kifelé menet

Meglepődtem az ajánlaton, de nyilván elfogadtam.

-Oké, köszi

- 2 jegy elég lesz? – sétált vissza a telefonjához

- 1 is... – feleltem és eszembe jutott Kieran

- Jó, szólok Emmának, mindjárt átjön és kapsz egy backstage-es belépőt

- Köszi

Amíg vártunk leginkább Shannon-nal beszélgettem, aki épp rajongói Twitter üzenetekre válaszolt.

-Gyakran csinálod ezt?

- Kevesebbet, mint kéne, de próbálok azért hetente pár órát szakítani rájuk

- Nem unalmas?

- Dehogyis! Amikor olyanokat írnak, hogy 1-1 válaszom feldobta az egész hetüket, pedig csak egy „hello”-t írtam, az azért baromi jó érzés

Na az ilyen pillanatokért és mosolyokért imádom a munkámat.

az a bizonyos tetoválás :)