74. rész- Szembesülés

74. rész

NOA

Boldog voltam. Az a fajta kiegyensúlyozottség és elégedettség költözött belém, amiről énekelni szoktak és filmet készítenek róla. New Orleans után kezdett minden a helyére kerülni, azaz Jared koncertezett én pedig egyik városból a másikba repültem hol tárgyalás miatt, hol pedig azért, hogy vele találkozzak.

Közeledett a Skandináv tárgyalókörút is Charlieval, ami egyértelműen vörös posztó volt neki. Minden másnap megjegyezte, hogy nem örül neki és ha akár egy pillantást is vet rám, kicsinálja. Ezzel persze kizárólag azt érte el, hogy felhúzott és veszekedni kezdtünk a legváratlanabb időben és helyeken, de nem érdekelt. Utáltam, hogy a tulajdonának tekint és amiért azt feltételezte, hogy  bárki el tudna csábítani.

-Ez kb. olyan, mintha én féltékeny lennék Emmára és nem akarnám, hogy találkozz vele- fújtattam és mérgesen dobáltam be a koszos ruháit a mosógépbe

• Egyáltalán nem olyan! Ő pasi, és a főnököd

• Jó, ennek továbbra sincs értelme. Holnap reggel elrepülök a főnökömmel Koppenhágába, akkor is ha a fejeden pörögsz. 4 nap múlva pedig itt leszek veled újra és pont.

• De..- kezdett bele de befogtam a száját

- Ha még egyszer felhozod a témát, akkor esküszön kikezdek vele

• Jó… - egyezett bele de látszott, hogy még forrt benne az indulat

Semmi oka nem volt a féltékenykedésre mert soha nem adtam rá okot. Kettőnk közül inkább nekem kéne ezen lovagolnom, de mégsem teszem mert magamban is bízom és benne is. Valamiért annyira birtokló lett mostanában, hogy kezdett irritálni.

JARED

Elmondhatatlanul rossz érzésem volt az útjával kapcsolatban és nem tudtam magamban tartani. Komplett hülyének nézett, amiért egyáltalán felmerült bennem, hogy bármi is történik köztük, de nem tudtam elnyomni magamban az érzést. Viszont miután ellentmondást nem tűrően elcsitított beugrott, hogy annó Shannonhoz is azért került közelebb mert én ellöktem. És ha folytatom ezt a károgást, akkor ugyanez lesz a vége

• Szeretnéd, hogy megmasszírozzalak? - hajoltam hozzá a kanapén
• Ki akarsz engesztelni? - vonta fel a szemöldökét
• Igen
• Hát, legalább nem kertelsz - nevette el magát végre és már vette is le a felsőjét

Ráültem a fenekére és laza mozdulatokkal nyomkodni kezdtem a hátát, amire jóleső nyögésekkel reagált. 

Reggel ragaszkodtam hozzá, hogy én vigyem ki a reptérre, találkozni akartam Charlieval mielőtt rábízom a feleségemet 4 napra…

-Jó reggelt - nyújtottam kezet neki és még egy félmosoly is összejött

-Sziasztok. Készen állsz Noa?

• Igen, már nagyon várom. Imádom a Skandináv országokat!- lelkendezett Noa én pedig mosolyogva néztem a kislányos izgalmát

• Lassan mennetek kell, úgyhogy elköszönök és indulok én is - fordítottam szembe magammal, Charlie pedig vette a lapot és diszkréten arrébb állt

• Válaszd majd ki a legszebb várost és elmegyünk jövőre együtt is, jó? -döntöttem neki a homlokomat

-Oké. Hiányozni fogsz. Nem lesz, aki cseszegessen - ironizált, de ezért is imádtam

-Nyugi, majd hívlak rendszeresen. Nagyon szeretlek

• Én is téged! Hívlak, amint leszálltunk

NOA

Aggódó volt a tekintete, de egy szót sem szólt. Éreztette velem, hogy imád és támogat, ami miatt a szokásos bárgyú mosoly terült el az arcomon. Az út elején átbeszéltük a teendőket Charlieval, de utána mindenki elmerült a saját gondolataiban.

Amióta eldöntötték a feleségével, hogy elválnak, mintha kicserélték volna. Állandóan csajozott, sokszor elérhetetlen volt, másnaposan vagy éppenséggel még piásan jött  be az irodába. A napszemüveget nem lehetett leimádkozni róla és rendszeresen az előző napi gúnyájában jött be.

Nem akartam szóvá tenni neki, mert végülis nem az én dolgom és egyelőre nem befolyásolta a munkámat, de aggasztó volt. Elmart maga mellől egy csomó embert, az asszisztensei hetente változtak, mert úgy beszélt velük, mintha az összes szellemi fogyatékos lenne. Én párszor helyre raktam, amikor elszaladt vele a ló, úgyhogy mostmár kétszer átgondolja, hogy mit és hogy mond nekem.

-Charlie… Kelj fel- ébresztgettem finoman, mert lassan leszálltunk

• Hmm - dörmögte és összeszűkült szemmel nézett körbe

• Hajtsd előre a székedet

Lassan vánszorogtak az emberek a gépből kifele, pedig nekem már nagyon mehetnékem volt. Alig vártam, hogy végre letusolhassak és elterüljek egy jó nagy ágyban.

-Fogunk egy taxit vagy várnak minket? - kérdeztem Charliet a kijárat felé menet

-Lisa intézett transzfert

Fáradtan néztem a táblával álldogáló embereket, de sehol nem találtam a mi nevünket. 

Charlie persze azonnal felhúzta magát és már nyúlt is a telefonjáért, hogy leordítsa az aktuális asszisztensét.

-Nehogy leállj vele ordítozni most, mert soha nem érünk oda. Elmegyünk taxival a szállodába - morogtam türelmetlenül és mentem is a várakozó kocsik felé

A szálloda gyönyörű helyen volt, a bejárat mellett ott sorakoztak Koppenhága híres színes házai. 

Fáradtan rogytam le az előtérben, amíg Charlie intézte a bejelentkezést. Megviselt az időeltolódás és ez a sok nyüglődés, ráadásul Jared is hiányzott. 

-A jó kurva életbe. Hogy rohadna meg az egész világ - őrjöngött Charlie és nagyot rúgott az utazótáskájába

-Na most meg mi van?

-Az, hogy a drágalátos asszisztensem annyira se képes, hogy 2 szobát lefoglaljon egy kicseszett szállodában. 1 szobánk van 

-Hogy mi van? - ugrott 1 oktávot a hangom

-1 szobánk van- ismételte fújtatva

-Jó, akkor foglaljunk most egy másikat

-Szerinted nem próbáltam? Tele vannak. Itt hagyom ezt az egész kócerájt - hajította el a kulcsot

Nem tudom mi ütött belém, de felpattantam és akkora pofont kevertem le neki, amekkora tőlem telt.

-Mi a fa…? - masszírozta az arcát lesokkolva

• Embereld már meg magadat mert úgy viselkedsz, mint egy felbőszült tini fiú, akivel szakított a barátnője. Iszol, bulizol, beleszarsz a világba és szép lassan tönkremegy az, amiért egész eddigi életedben dolgoztál. Egyre több partner megy el tőlünk, tárgyalásaink már szinte nincsenek is! Türelmetlen vagy, nem lehet hozzád szólni bár már elintézted, hogy ne is nagyon akarjon veled senki se beszélni

Dermedten hallgatta a hegyibeszédemet, belőlem meg dőlt a szó.

• Kezd rossz híre lenni a cégnek, ami láthatóan egyáltalán nem érdekel téged. Alig vagy bent, pedig korábban te volt az első aki jött és az utolsó, aki hazament. Mindenkihez volt egy jó szavad, imádtunk veled dolgozni. De most… - néztem végig rajta

• Most én vagyok az, akit mindenki elkerül - mondta alig hallgatóan

Kiváncsi tekintetek vettek körül minket, mindenki hallgatózott, hátha elcsíphet valami szaftosat.

-Gyere, menjünk fel. Majd később elintézzük a szobát - mondtam neki, de meg se mozdult, úgyhogy megfogtam a karját és a lift felé vonszoltam

Csak állt és bámulta a lassan bezáródó ajtót, láthatóan teljesen lesokkoltam a pofonnal és azzal, amit mondtam neki. Szótlanul jött utánam a folyosón, majd betereltem a szobába és a kanapéra ülve folytatta a padló bámulását. Gondolom próbálta feldolgozni, amiket mondtam neki, úgyhogy nem akartam zavarni. Kimentem az erkélyre, hogy felhívjam Jaredet.

• Szia, találd ki mit látok - szóltam bele boldogan a telefonba

• Hmm biztos a tengert - motyogta álmosan de mosollyal a hangjában

• Nem simán a tengert, hanem sok-sok színes házat és a kikötőt. Gyönyörű

• Sokat sétáltam ott, egyszer jól meg is kergettek. Van egy szuper étterem ott, azt hiszem a kék ház aljában. Ott bújtam el - mesélte csevegő hangon

Jóleső melegség járt át a hangját hallgva, el is felejtettem a bent őrlődő pasit és a nehéz beszélgetést, ami odabent várt rám. Nem láttam értelmét megemlíteni Jarednek a szoba problémát, eléggé ideges volt enélkül is az egész út miatt.

Charlie ugyanúgy ült bent, mint amikor ott hagytam, de most legalább felnézett rám, amikor beléptem.

-Magányos vagyok - motyogta megtörten

- Tudom

-Nincsenek barátaim, vagy haverjaim, csak az a kurva nagy üres ház, ami újra meg újra emlékeztet rá, hogy nincs senkim. Szánalmas, hogy 33 évesen nem tudok mit kezdeni magammal, ha egyedül vagyok. Semmi másra nem vágyom, mint hogy várjon otthon valaki, legyen kiről gondoskodnom, legyen kinek virágot venni a benzinkúton, csak úgy.  Nem értékeltem, azt amim eddig volt. A pénz semmire nem jó. A kocsikat is örömmel kivágnám a franca, ha cserébe nem egyedül kéne lefeküdnöm esténként

Fájt hallani a vallomását, mert minden egyes szava a lelkemig futott, hisz én is voltam itt. Többször zokogtam a fürdő padlón, mint a legelcsépeltebb lányfilmekben, néztem magam a tükörben és próbáltam rájönni, hogy mi a faszt kezdjek az életemmel. Úgy éreztem, hogy semmim és senkim nincs, nem tudtam mosolyogni, úgy léteztem, mint egy szellem. Charlie láthatóan még az elején van ennek a kiborulásnak, csak most eszmélt rá, hogy mi is az igazi probléma. Szembefordítottam magammal a kanapén és beszélni kezdtem

-Nem tudom, hogy a férfiak ezt hogy kezelik, de mi ilyenkor kezdünk olyan sírásba, hogy majd megfulladunk. Fel fogod idézni, hogy milyen volt házasnak lenni, ami csak még mélyebbre nyom. Felidézed az összes rossz dolgot, ami életedben történt és tényleg lemész a gödör legaljára.

Charlie nem sírt. Babrált a telefonjával és ömlött belőle a szó.  

-Sokat veszekedtünk, de nem volt rossz az a házasság - bizonygatta magának

-Ne, ezen az úton ne indulj el. Nem ő hiányzik, hanem az érzések, amiket kiváltott belőled és amiket majd egyszer mással is át fogsz élni. Nem véletlenül váltatok el

Gondterhelten bámult maga elé, majd hirtelen megszólalt.

- Nem akarok egyedül aludni

• Mi?

• Esküszöm, hogy nem nyúlok hozzád

- Charlie.. - nyüszögtem mert nem tetszett az ötlet, de láttam hogy mennyire szenved

• Kérlek. Úgyse fogok aludni

• Jó, legyen - egyeztem bele de már előre görcsben volt a gyomrom

Befeküdtem egy nagy kád forró vízbe és gondolatban felkészítettem magam az éjszakára és az elkövetkezendő pár napra. Nem lesz éppen egy tündérmese…

Ruhástul feküdt az ágyban amikor visszamentem és csak a plafont bámulta. 

-Hogy lesz holnap a tárgyalás? - próbálkoztam egy új témával

• Megcsinálom, nem kell aggódnod. Neked legközelebb Osloban lesz dolgod, addig rendezek mindent

Kicsit megkönnyebbültem amiért végre foglalkozott a munkával is, de láthatóan teljesen máshol járt. Az oldalára fordult, hogy lássa az arcomat és suttogva, mint egy félős kisgyerek, beszélni kezdett

-Hogy lesz ennek vége? Mikor lesz jobb?

-Ez csak rajtad múlik

-Arra se tudtam rávenni magam, hogy letusoljak - nézett végig magán szomorúan

-Pedig kezdésnek jó lenne

• Itt leszel? - ült fel nagy nehezen

-Persze, hova mennék? - kérdeztem megütközve, de neki csak egy szomorú félmosolyra futotta

Előbújt belőlem a gondoskodó nő, annyira segíteni akartam neki, de tudtanm hogy ez egyszemélyes munka. Ha már azzal segítek neki, hogy egy ágyban alszunk, akkor legyen…

Szünet

Sziasztok!

Egy ideje nem tudtam új részt írni, amivel gondolom nem árulok el nagy meglepetést. Ennek az az oka, hogy költözés és munkahely váltás előtt vagyok, így egy darabig ez valószínűleg így is marad. Nem tudom mikor lesz folytatás, de az biztos, hogy lesz, mert szeretem Noáékat és szeretném hinni, hogy ti is.

Szóval ezer bocsánat és ígérem igyekszem:)

xx

73. Delobli Mavu

Megint csak utólag, de mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! :)

NOA

Kimerültem zuhantam be Jared mellé az ágyba. Nem vagyok én hozzászokva ennyi főzéshez meg szaladgáláshoz, de kétség kívül megérte. Láttam, hogy teljesen odavolt meg vissza az anyjától és persze a mi kettősünktől is. Valamilyen magazint olvasgatott mellettem, de néha elkaptam a tekintetét, amint engem bámul és mosolyog. Ilyenkor kuncogva megráztam a fejemet és visszatértem az emailjeimhez. Úgy tűnik Charlie naptárjában semmiféle karácsonyozás nem volt beiktatva, mert töménytelen mennyiségű levelet küldött nekem és némelyikben vázolta a következő napi teendőit.  Év végi beszámolók, jelentések tömkelege, néhány ajánlással, pályázattal és tárgyalási anyaggal vegyítve. Tipikus munkamániás, karrierista pasi volt, de ennek ellenére tudtam, hogy nem szívesen tölti egyedül az ünnepeket. Sokat mesélt a családjáról, arról hogy mennyire szeret nagybácsi lenni, és hogy vágyik már saját gyerekre. Nem is értem miért nem ment haza karácsonyozni. Szívem szerint elhívnám ebédelni hozzánk, aztán megtömném sütivel és tojáslikőrrel, de gyanítom, hogy Jared nem igen örülne neki.

„Még valami. Február közepén el kell mennem egy rövidebb skandináv tárgyaló körútra. Maximum egy hét. Jó lenne, ha velem jönnél. C.”

Ez volt aznap a kilencedik email tőle, ami szerintem lassan átlépte a normális határt.

-Mentek valamikor Skandináviába turnézni? – kérdeztem Jared-től

- Biztosan, de nem tudom mikor. Miért?

- Én február közepén megyek. Charlie most írt – fordítottam felé a gépet

Mogorva arccal átfutotta a szöveget és idegesen ütögetni kezdte a lefelé nyilat, hogy a többit is elolvassa.

Higgadtan letettem mellé a gépet és hagytam, hogy egyre jobban felmérgelje magát.

-Mi a faszt képzel magáról ez a pasas?  - csapta le a képernyőt villámokat szóró szemekkel

- Ő a főnököm, csak leírta a teendőket

- Mi a fenének akarja, hogy vele menj? Azt hittem te a Los Angeles-i bázison leszel

- Tudod jól, hogy főleg a sok utazás miatt vállaltam el

- Tudom, de nem arról volt szó, hogy vele utazol, hanem hogy velem

- Féltékeny vagy? – húzódott mosolyra a szám

- Nem vagyok féltékeny, csak nem tűröm, hogy hülyének nézzenek és elvegyék, azt ami az enyém

- Az lennék én? – vontam fel a szemöldököm

- A feleségem vagy és nem akarom, hogy egy idegen pasassal utazgass – kerülte ki a választ

- Én nem szólok egy szót se, amikor több hónapos turnéra mész és naponta találkozol érted rajongók nők ezreivel, úgyhogy egy szavad sem lehet, ha munkaügyben elutazok valahová. Akár a főnökömmel, akár nélküle

- Még 1 hete sincs, hogy elvettelek

- És?

- Nem mentem még több hónapos turnéra a férjedként

- Minek lovagolsz ilyen hülyeségen? A kapcsolatunk alatt előfordult már ilyen

- De most a férjed vagyok – mondta megint és ez mintha jobb kedvre derítette volna

- Igen, az vagy. Ezzel együtt jár az is amúgy, hogy támogatsz engem és megbízol bennem. Ahogy én is benned

- Gondolom igazad van – felelte elgondolkodva

- Nagyszerű - csaptam össze a tenyeremet és lezártnak tekintettem a témát

- De mégsem érzem így

- Hát az már egyéni szocprobléma életem

- Rád fog hajtani az a szemétláda. Hidd el Noa, a férfiak látják egymáson az ilyet, ráadásul te annyira naiv vagy

- Nem vagyok naiv! És ha ne adj isten rám hajtana, akkor leállítom, mert otthon vár az idióta, féltékeny férjem – csapkodtam mérgesen és ott hagytam az ágyban

Úgy beszélt velem, mintha nem lennék épelméjű és ezért nem lehetne emberek közé ereszteni, csak valamilyen testőr társaságában. Akkora háza volt, hogy hirtelen azt se tudtam melyik szobában akarok egyedül lenni. Lerobogtam a lépcsőn, de hallottam, hogy csörtet utánam.

-Hiába sértődsz meg, attól még nem változik a dolog. Szerencsére nincs sok rossz tapasztalatod az emberekkel, ezért feltételezed mindenkiről a legjobbat. De ez a pasi meg akar szerezni téged Noa. Lehet, hogy csak 1 éjszakára, lehet hogy többre

- Tessék? Nincs rossz tapasztalatom az emberekkel? Valaki mondjuk eszembe jut, aki elég rendesen szarban hagyott – kiabáltam magamból kikelve

- Ezt nem dörgölheted életem végéig az orrom alá. Tudod, hogy megbántam – üvöltött vissza

- Attól, hogy megbántad még megtörtént, úgyhogy ne mondd nekem, hogy nincs rossz tapasztalatom. Azért hunytam szemet felette, mert szeretlek. Sok olyan ismerősöm volt, akit kisebb dolog miatt is kitakarítottam az életemből, mert éreztem, hogy nem oké velük valami

- És ennél a szőke majomnál nem érzed? Nem látod hogy néz rád vagy hogy valamiért mindig együtt kell mennetek mindenhova? – csapott az asztalra türelmetlenül

- Nem, nem látom. És te se láthatod , mert gőzöd sincs az egészről. Hawaii-ra is egyedül mentem

- Jó, nem érdekel. Azt csinálsz, amit akarsz. Mész vagy maradsz, a te dolgod – emelte fel a kezét

Ekkora egy barom idiótát!

JARED

Én ezt nem érem fel ésszel. Annyira egyértelmű, hogy hajt rá az a pasi és ő még csodálkozik, hogy ki vagyok kelve magamból. Senki, de senki nem érhet hozzá úgy, ahogy én. Mit nem lehet ezen megérteni? Nem hiszem el, hogy egymás nélkül nem tudnak dolgozni. Nem asszisztensnek vagy titkárnőnek vette fel, hanem kisfőnöknek.

Hallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó, de annyira felidegesítettem magamat, hogy nem érdekelt. Menjen, ha ahhoz van kedve, majd visszajön.

Figyelemelterelés képp én is a leveleimet kezdtem olvasni, amik eléggé felszaporodtak az elmúlt napokban. Emma írt vagy százat, amint sikerült fixálni egy koncertet, új email érkezett, plusz küldött egy oldalt, ahol gyűrűket lehet venni. Reggel kértem meg, hogy segítsen választani egyet Noának és nekem, mert lusta vagyok ilyennel időt tölteni. Valami olyan kéne, ami nem mutat röhejesen rajtam, de mégis passzol az övéhez és nem jön szembe az utcán. Találtam néhány egészen szépet, de hiába a 30 oldalnyi gyűrű, nem volt köztük a tökéletes. Noa pedig azt érdemli. Hiába a veszekedés és az ordibálás, már most éreztem, hogy hiányzik mellőlem, pedig csak 10 perce csapta rám az ajtót. Hirtelen beugrott valami, amivel igazán egyedivé tehetném a gyűrűjét. Kiválasztottam egy egyszerű kinézetűt és ugrasztottam Emmát, hogy nézzen utána valaminek és keressen valami gravírozó mestert. Nagyon meg voltam elégedve magammal, már csak a feleségem kéne, akinek az ujjára húzhatnám, de ő most valószínűleg a régi lakásában duzzog. Vonakodva ugyan, de felrángattam magamra a pulóveremet, kocsiba ültem és elmentem hozzá, ahol viszont csak a kongó lakást találtam. Értetlenül álltam az ajtóban, majd a telefonom után nyúltam, hogy felhívjam.

-Hol a fenében vagy? Azt hittem a lakásodba rohantál, de nincs itt senki

- Gondoltam, hogy ott keresnél, úgyhogy máshová mentem

- Mégis hová? – kezdtem megint elveszteni a türelmemet

- Egy ismerősömhöz. Majd megyek

- Hol vagy? – szűrtem a fogaim között, de már csak a sípolást hallottam

Hogy merte kinyomni a telefont, amikor beszéltem hozzá?! És egyáltalán hol a francban van? Nem sok ismerőse van Los Angelesben, ráadásul azokat ismerem is. Miért nem mondta el?

Úgy hajtottam el a lakása elől, mint egy félőrült és csak keringtem össze-vissza a városba. Én ugyan nem fogok otthon ülni és őt várni, mint egy hülye pincsi. Ha ő lelépett, akkor én is elmegyek valahova kiereszteni a gőzt. Nem volt mondjuk sok kedvem senkihez, de azért elkanyarodtam Terry felé, mert ő mindig eltereli a figyelmemet valamivel. A megszokott fű szag fogadott a házában és azon se voltam meglepődve, hogy valami félmeztelen csajt fotózott. Kiszolgáltam magam és egy pohár borral a kanapéra heveredve vártam, hogy befejezzék.

Bárgyú vigyorral az arcán kísérte ki a lányt, majd ledőlt mellém és lehunyt szemmel lebegett tovább.

-Ki volt ez?

- Carla. A vezetéknevét ne kérdezd

- Hogy került ide?

- Lindsay-nek a barátnője és kérte, hogy készítsek róla pár képet. Modell, színésznő vagy valami ilyesmi akar lenni. Szóval csak a szokásos

-Semmi extra nincs benne

- Nincs hát. Na de te mit keresel itt?

- Összevesztünk Noával és elrohant. Én meg nem akarom otthon várni

- Fasznak kellett megházasodni – dőlt előre nagy nehezen és újabb cigi sodrásba kezdett

- Az jó döntés volt, csak még össze kell szoknunk. Mindenkinek új ez a felállás

- Tudod mi a fő baj a házassággal, mint olyan?

- Na mi?

-Kapsz egy papírlapot meg gyűrűt az ujjadra és ez a két kis szaros dolog akkora nyomást rak rád, hogy bekattansz. Te is meg az asszony is. Előtte nem volt kötöttség, nem lebegett fölöttetek a férj és feleség szó, de most igen. És az emberek 95%-a nem tud ezzel mit kezdeni és inkább kirohan a kis felhők alól. Fölösleges kapocs – gyújtott rá újra

- Én nem érzem, hogy ez összenyomna – feleltem egy kis idő után elgondolkodva

- 1 hét után jó hogy nem érzed. Mondd meg őszintén. Miben jobb most a kapcsolatotok, mint 2 hete?

- Én sokkal komolyabban veszem Noát, nekem valahogy jót tesz ez a plusz felelősség szerintem. Tudod, hogy sok dologban régimódi vagyok. Ez is ilyen

- Ha igazán komolyan vennéd ezt az egészet, akkor nem kaptad volna fel a vizet valami kis hülyeségen. Gondolom nem nagy dologról van szó, mert annyira nem vagy kiakadva azért

- Irritál a főnöke, mert meg akarja dönteni. De ő meg annyira jóhiszemű, hogy totál homály előtte a dolog

- Hát ehhez csak gratulálni tudok – kezdett el hahotázni

- Mihez?

- Azt mondod, hogy komolyabban veszed őt és a kapcsolatotokat, de az, hogy féltékeny vagy nem ezt bizonyítja. Hozzád ment, téged akar.

- Tudom jól, meg is bízom benne, nem azzal van a baj – masszíroztam az arcomat fáradtan

- Magadban nem bízol, nem benne nem – közölte kimondva a totális igazságot

NOA

Régen sikerült ennyire felhúzni bárkinek is, mert még a betegség idején rájöttem, hogy semmi és senki nem ér annyit, hogy elrontsa a kedvemet és felidegesítsen. Hát úgy tűnik Jared igen… Majd 1 órán keresztül sétálgattam a hatalmas villák és égig érő kerítések között, úgyhogy egészen lenyugodtam mire visszakeveredtem a mi utcánkba. A kocsi nem volt a felhajtón, ami csak azért volt baj, mert a nagy ajtócsapkodás közepette nem vittem magammal kulcsot. Ott álltam játszós ruhában az éjszaka közepén a zárt ajtók előtt, úgyhogy kibukott belőlem a nevetés. Annyira gyerekesen tudunk viselkedni, hogy oviban lenne a helyünk.

-Nem tudok bemenni a házba – nevettem el magamat egy hello után a telefonba

- Negyed óra és otthon vagyok – mosolygott a hangja

Már messziről hallottam, hogy motorbőgetve hajt fel az emelkedős utcán, majd megáll azzal a monstrummal. Felpattantam, és ahogy kiszállt az autóból, a nyakába ugrottam.

-Utálok veled veszekedni, különösen azért mert nem vagyok jó benne. Nem tudok elég ideig haragudni rád – motyogtam és mélyeket szippantottam az illatából

- Akkor mi lenne, ha felhagynál a próbálkozással? – kérdezte nevetve és a derekamat átkarolva bementünk a házba

- Unalmas lenne az életünk

- Azt kötve hiszem, mivel pont olyan otthonülős horgolós és keresztrejtvény fejtős átlagos pár vagyunk – ironizált szem forgatva

- Én most konkrétan olyan feleség leszek, aki bedől az ágyba és a fal felé fordulva alszik – cukkoltam

- Na, akkor én meg érvényesítem a jogaimat és férjedként szeretlek egész éjjel – búgta a fülembe tisztességtelenül

Reggel fáradtabban keltem, mint ahogy lefeküdtem, de édes volt ez a fáradtság. Mivel előző este elintéztük Jared anyukáját, így a mai napunk szabad, holnap pedig délután repülünk New York-ba 2 napra. Lábujjhegyen kiosontam a hálóból és nekifogtam kávét főzni és reggelit készíteni. Jared éjjeli bagoly, ezért ha nincs dolga, akkor képes délig is aludni, de ennyi idősen jár is neki az a pár plusz óra…

Komótosan kavargattam a rántottát, amikor hallottam fentről a hangját, épp telefonált valakivel, de nem tudtam kivenni miről beszélnek. Teljes harci díszben robogott le a lépcsőn, kapkodva elzárta a gázt és izgatottan magyarázni kezdett.

-Van egy meglepetésem. Öltözz, mert másfél órán belül indul a gépünk. Elmegyünk valahova és onnan repülünk tovább a szüleidhez

- De hová?

- Majd meglátod, na pakolj – nyomott egy puszit a számra és már ott se volt

Gőzöm se volt mire készül, de boldogan mentem volna vele akár a pokolba is. Villámgyorsan összepakoltam a bőröndömet, felöltöztem és diadalittasan dobtam le a nappali közepén a bőröndömet. Jared kint beszélgetett Emmával a ház előtt és nagyon örült valaminek, de amint kimentem, elhallgattak.

-Szia Emma, nem jössz be?

- Rohannom kell, de örülök, hogy láttalak és gratulálok nektek – ölelt meg mosolyogva

- Köszönjük

- Hívlak, ha hazaértünk és köszi – mondta Jared titokzatosan

Csak a repülőtéren volt hajlandó elmondani, hogy New Orleans-ba megyünk, mert sohasem volt még úgy ott, hogy legyen ideje rendesen szétnézni. Karácsony miatt hatalmas tömeg volt mindenhol, de így legalább jobban el tudtunk vegyülni és nem bámult bele mindenki a szánkba. Rögtön a szállodába mentünk a reptérről, de amint beléptünk úgy torpantam meg, mint aki falnak ütközött. Ott állt a hallban egy hatalmas fa, alatta szépen csomagolt dobozokkal én pedig rájöttem, hogy nem vettem semmit Jared-nek ajándékba. Hogy lehetek ekkora emeletes marha?

-Mi a baj?

- Öhmm el kéne mennem valahova. Bárhova – dadogtam zavarodottan.

-Miről beszélsz? – kérdezte nevetve

- Nem tudom elmondani – bújtam el vörösödve a kezeim mögé

- Bejelentkezem, és fent megbeszéljük. Bár a frászt hoztad már rám így is

Félt, hogy elszaladok, úgyhogy egészen fentig a kezemet szorongatta, a szobában pedig leültetett az ágyra.

-Mi történt?

- Nagyon gáz

- Az lesz nagyon gáz, ha nem mondod el és más módszerekkel kell kiszednem belőled – fenyegetőzött félkomolyan

- Nem vettem neked semmit karácsonyra – hadartam félig lehunyt szemmel

- Ennyi? – nevetett fel

- Nem elég? Első karácsonyunk házasként és nem volt annyi eszem, hogy meglepjelek valamivel

- Na és? Én se vettem kimondottan az ünnep miatt semmit. Egyébként se szeretem a meglepetéseket – rántotta meg a vállát

- Ez klisé lesz, de kimondom. Este kárpótollak

- Chh hát ez a minimum – játszotta a sértődöttet

Miután kicsit pihentünk, nyakunkba vettük a várost és a zenés klubokat. Elképesztő volt ez a város, nem véletlenül szerepelt nálam a top 3-ban. Mindenhonnan  szólt a blues, dőlt a zaj, a piaszag és a meleg kifelé a füstös kis kocsmákból, de meg-megálltunk inni valamit. Imádtam a zenészeket, a hangulatot, de leginkább azt, hogy Jared-del voltam. Az egyik helyen nem voltak annyian, ezért lehetett beszélgetni és meg is vacsoráztunk. Tele hassal dőltem hátra, amíg Jared a kabátjában kutakodott, majd egy kis ékszeres dobozt tett elém.

-Hát ez? Már elvettél – értetlenkedtem

- Nyisd ki – tolta közelebb hozzám

Két ezüst karikagyűrű volt benne, az enyémet sok apró kő díszítette, később kiderült, hogy pont 30 az együttes miatt, de a belső ívén volt valami írás is

-Delobli Mavu – olvastam ki nagy nehezen és kérdőn néztem fel

- Azt jelenti Szeretlek, javuru nyelven. Kettőnkön kívül egy ember értené meg, a kutató, aki ezeket az ausztrál bennszülötteket tanulmányozta. Pár hónapja halt meg az utolsó tagjuk és vele együtt a nyelv is. Senki nem érti és nem is akarom, hogy értse mennyit jelentesz nekem, elég ha te meg én tudjuk – adta meg a magyarázatot én pedig egész egyszerűen elsírtam magamat az egész gesztuson és az ötleten