23. Veszély

Nagyon örülök a soksok új embernek:):) Meg is írtam gyorsan az új részt:D

-Igen? – vettem fel a kaputelefont

- Kieran vagyok, beszélnünk kéne

- Nem hinném- feleltem komoran

- Engedj be légyszives és mindent elmagyarázok

- Nem érdekel semmi veled kapcsolatban

- 10 percet kérek, aztán esküszöm békén hagylak, ha azt akarod

- 5 percet kapsz – egyeztem bele és megnyomtam az ajtónyitó gombot

Amíg mászta a lépcsőket, én felvettem egy hosszabb nadrágot a sort helyett és egy pulcsit, hogy még véletlenül se legeltesse rajtam a szemét.

Egy hatalmas rózsacsokorral állított be hozzám, de ez édes kevés volt bármihez is.

-Figyelj én nem fogok semmit tagadni, elcsábultam Japánban. Ez tény

- Akkor meg?

- Hidd el, hogy semmit nem jelentett és nem azért jöttem haza, mert kint munkanélküli lettem volna, hanem mert helyre akartam hozni a kettőnk dolgát

- Nekünk semmilyen közös dolgunk nincs, Kieran. Mi nem világos ezen? – pattantam fel mérgesen és kimentem cigizni

- Összejöttél Jared-del? – kérdezte halkan

- Semmi közöd nincs hozzá amúgy meg nem is kerestél miután kiderült a disznóságod!

- Nem, mert azt hittem jobb, ha várok egy kicsit

- Miért lenne jobb?!

- Ahh basszus nem tudom. Össze voltam zavarodva, azt hittem, hogy majd szépen csendben elmúlik ez az egész, de aztán folyton te jártál a fejemben, és hogy mekkora idióta vagyok

- Ebben legalább egyetértünk

- Én csak azt szeretném, hogy ne zárkózz el teljesen, találkozzunk néha. Ide költözöm – tette hozzá

- Mi?!

- Megelégeltem az utazásokat és ajánlottak egy melót

- Jó mindegy, nem érdekelsz különösebben, éppen ezért ne várd, hogy bármilyen kapcsolat is lesz köztünk

- De miért? – fordított szembe magával

- Először is vedd le rólam a kezed, másodszor pedig tűnés innen – mondtam tagoltan

- Hogy lehetsz ennyire makacs?

- Te meg ekkora szemétláda?!

Villámokat szóró szemekkel néztem rá és vissza akartam menni a nappaliba, de az utamat állta.

-Engedj be – szűrtem a fogaim között

- Még nem fejeztem be – hajolt közelebb

- Ha meg mersz csókolni, esküszöm nem állok jót magamért

- Jó, elmegyek, de ezzel nincs vége

- Ó de még mennyire hogy vége van – tártam ki előtte az ajtót

- Mindennap eljövök hozzád - súgta a fülembe és volt valami ijesztő hangjában

- Na takarodj innen – csaptam rá az ajtót

Nem vagyok az a félős lány, de Kieran szemében volt valami megmagyarázhatatlan őrült fény. Bezártam az ajtó összes zárját és vízbe tettem az ott hagyott virágot. Túl szép volt ahhoz, hogy kidobjam…

Max kitartóan jött minden reggel, szerencsére Tom se kapta le a 10 körméről a színházas fiaskó után, úgyhogy kezdtek helyrerázódni a dolgok, kivéve a Kieran frontot. Tényleg minden nap megjelent valamilyen formában, vagy jött, vagy írt, virágot, csokit vagy más marhaságot küldött. A nagyobb baj viszont az volt, hogy egyre jobban bedühödött, amikor nem engedtem be a lakásba. Egyik este már odáig fajult a dolog, hogy felhívtam Max-ot, hogy jöjjön el, mert addig nem mertem felmenni a lakásomba, az utcán meg csaknem fog nekem esni ez az idióta.

-Hello, minden oké? – ért oda fújtatva

- Nem kell a társaság, kisgyerek – állt elé Kieran

- Azt hiszem nem akar veled beszélni Noa, jobb lenne, ha lekoccolnál

- Mert ha nem?

- Azt szerintem nem akarod tudni – felelte Max olyan fenyegető stílusban, amit ki se néztem volna belőle

Kieran egy ideig járatta köztünk a szemét, majd egy „még találkozunk” kijelentéssel elment.

-Komolyan mondom, hogy szólni kéne a rendőröknek, Noa – mondta Max felfelé menet

- Nem hiszem, hogy ennyire komoly a dolog. Csak nem tudja elfogadni, hogy vége

- Az pont elég, ebből a srácból bármit kinézek – komorult el

- Majd veszek gázspray-t vagy valami – próbáltam elviccelni, de én is kezdtem beparázni

- Azzal csak még jobban feldühítenéd

- Lehet… főznél egy kávét? Nekem el kell küldenem gyorsan 1 emailt Tom-nak

- Persze

Ahogy bekapcsoltam a gépet, jött az értesítés, hogy Jared keresett skype-on. Gyorsan visszaírtam neki, hogy itt vagyok, közben pedig elküldtem a szükséges fájlt. Max már tudott róla, de még sose „találkoztak”, jobbnak láttam elkerülni a szembesítést, mert Jared megint tuti féltékeny lenne. Pár percen belül hívott is.

-Szia! Azt akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni velem egy divatbemutatóra

- Mi…hogy…hol? Vagy mikor? – kérdeztem meglepve

- 3 nap múlva lesz New Yorkban

- Nagyon szeretnék, de nem tudok elszabadulni, rengeteg most a melóm

Max csendben odahozta a kávémat, majd leült velem szemben, hogy ne legyen benne a képben.

-Gondoltam, de azért megkérdeztem. Van ott valaki? – hajolt közelebb

Biztos észrevette a „köszi” mosolyomat a kávéért

-Öhmm igen, itt van Max, tudod az új kollegám, akiről meséltem – intettem neki, hogy üljön mellém

- Hello – biccentettek egymásnak

- Ha gondolod én átveszem pár feladatodat, hogy el tudj utazni- ajánlotta fel

- Az a baj, hogy interjúztatnom kell a Los Angeles-i iroda miatt, azt pedig szeretném én csinálni, de azért köszi

Jared némán méregette a kettősünket, látszott rajta, hogy nem tetszik neki a dolog, amit Max is levágott, úgyhogy inkább hazament.

-Holnap találkozunk és zárd be az ajtókat – mondta búcsúzásképp én pedig rázni kezdtem a fejem, mert Jared semmit nem tudott a Kieran-es ügyről

- Miért kell bezárkóznod?

- Nem fontos

- Noa!

- Emlékszel Kieran-re?

- Igen, mi van vele? – kérdezte élesen

- Itt van Frisco-ban és nem igazán tudja elfogadni, hogy végeztem vele. Folyton ajándékokat küld és a ház előtt szobrozik, de nem fogja fel, hogy nem engedem be. Néha kicsit erőszakos – fejeztem be

- Miért nem szóltál erről? – dühöngött a kamera előtt

- Mert nem kell nagy feneket keríteni neki, és csak téged is felidegesítettelek volna

- A szemét kis köcsög – csapott az asztalra

- Nyugodj meg, semmi gáz nem lesz. Max azért volt most itt, mert nem tudtam leszerelni és eljött segíteni

- Ezt így nem lehet csinálni, próbálj meg elszabadulni a munkahelyedről és eljönni velem New Yorkba. Addig se lehet körülötted a srác

- Figyelj, nemsokára úgyis elköltözöm Los Angeles-be, ő pedig azt mondta itt marad Frisco-ban. Nem nagy dolog

- Akkor sem szeretem ezt az egészet. Várj egy kicsit – fordult el a kamerából

Shannon ment be hozzá, majd boldogan integetett nekem a kamerába. Neki is nagy szakálla volt, úgy tűnik most ez dívik a Leto tesóknál… Beszélgettünk még egy pár percet, aztán menniük kellett valami kiállítás megnyitóra.

Az éjszaka közepén telefoncsörgésre ébredtem, totál kómásan tapogattam ki azt az ágyban

-Igen?

- Itt vagyok – hörögte egy ismeretlen hang, nekem pedig azonnal kipattant a szemem és automatikusan kinyomtam a készüléket

Megfagyott a vér az ereimben és kalapáló szívvel kapcsoltam fel az ágy melletti kislámpát. A szám ismeretlen volt, bár sejtem ki lehetett az… Lüktetett a fülem, pedig próbáltam hallgatózni, hogy van-e odakint valaki, de semmi zajt nem hallottam. Megkerestem a szobám legnehezebb tárgyát, amit fegyverként lehet használni és azzal a kezemben mentem ki a nappaliba, ami tök üres volt szerencsére. Remegtem az ijedtségtől, de körbejártam a lakást Kieran után kutatva. Az ajtó ugyanúgy be volt zárva, minden a helyén volt, szóval nem járt itt az éjjel.

Elhúztam az utcára néző ablak függönyét és ott állt az utca túloldalán egy fekete kapucnis pulóverben az ablakomat kémlelve. A félelem helyét egy pillanat alatt átvette a mérhetetlen düh, és úgy ahogy voltam lerohantam hozzá, hogy képen töröljem.

-Mi az istent képzelsz te magadról? Kurva gyorsan tűnj el innen és vissza se gyere. Ha még egyszer fel mersz hívni vagy meglátlak erre, esküszöm rád hívom a rendőröket és ha kell kitalálok valamit, hogy lecsukjanak. Értve vagyok? – löktem neki egy kerítésnek

- Na mi van, nem tetszett a kis ébresztőm? – kulcsolta körém a nagy kezeit, de nem mosolygott

- Eressz el – kapálóztam

- Most szépen felmegyünk hozzád, ha már ilyen kedvesen elém jöttél és megbeszéljük a dolgainkat – mondta mézes-mázos hangon és a lakás felé kezdett ráncigálni

- Segítség! – kiabáltam torkom szakadtál, de Kieran a számra tapasztotta a kezét

JARED

-Szóljak akkor megint Janie-nek? – kérdezte Emma huszadjára

- Nem akarok azzal az üres fejű libával mutatkozni

- Akkor kerítsél magad mellé valakit, mert kell az a plusz 1 fő. Divatbemutatókra párosával mennek az emberek, de ezt már százszor elmondtam

- Gyere velem te

- Nem tudok, mert Floridában leszek, amit már szintén említettem párszor. Szedd már össze magadat! Még 3 hetet kell kibírnod és találkozol Noával. Tényleg, hívd el őt

- New Yorkba?

- Igen, gondolom miatta nem akarsz Janie-vel menni

- Miatta is… jó, írok neki

Fura volt még nekem ez a barátnős dolog, mert volt is meg nem is. Messze volt, de mással nem akartam sehová menni. Írtam neki, de nem válaszolt, csak bő 1 órával később.

Várható volt, hogy nem tud eljönni, de érthető is, hiszen én se tehetem meg, hogy lelépek ha koncert van. Megint ott lébecolt nála az a Max, de most végre láthattam élőben is és kicsit megnyugodtam, hogy nincs mitől félnem. Ő se úgy nézett Noára, mint én őrá és Noa is semleges volt vele. Az azonban már nyugtalanítóbb volt, hogy a japános srác nem hagyta békén, folyton a háza előtt volt. Utáltam, hogy ilyen messzire vagyok tőle és semmit nem tehetek, hogy megvédjem. Próbáltam rávenni, hogy mégis jöjjön el New Yorkba, de Shannon beszambázott a szobába és szólt, hogy indulnunk kell. A lelkére kötöttem, hogy vigyáz magára, de valamiért minden sejtem feszült volt egész este. Féltettem és tehetetlennek éreztem magam. A filmekben ilyenkor ül repülőre a főhős, hogy megmentse élete szerelmét, de ez nem az én műfajom, ráadásul Noa még közel sem életem szerelme. Türelmetlenül nézegettem az órámat a kiállításon, hogy mikor lehet már bunkóság nélkül lelépni a pofavizitről. Valamit tennem kellett. Egyre jobban nőtt a gombóc a gyomromban, ezért nem törődve az idővel, felhívtam Noát, de hiába csörgettem hosszú percekig, semmi válasz nem volt. Bepánikoltam és azt se tudtam hova kapjak, kit hívjak fel, hogy nézze meg mi van vele. Egyedül a meleg barátainak a címét tudtam, utolsó esélyként felvertem Emmát az alvásból és talán kicsit bunkón, de megkértem, hogy derítse ki a számukat.

-Mi bajod van? Hajnali 2 múlt – nyitotta fel csík szemekkel a laptopját

- Noát zaklatja a volt pasija és nem veszi fel a telefonját. Félek, hogy baja esett

- Biztos csak alszik, mint minden normális ember

- Nem a véleményedet kértem, hanem hogy derítsd ki azt az átkozott számot – dörrentem rá

- Rohadj meg

- Ne haragudj, csak nagyon ideges vagyok. Érzem, hogy valami nem okés

Fel-alá járkáltam a szobában és mindenféle forgatókönyvet gyártottam, hogy mi lehet vele. Egyik sem volt megnyugtató…

-Sajnálom, de titkosítva van a szám – szólalt meg Emma pár perc után

- A rohadt életbe – káromkodtam és újra Noát hívtam, megint eredmény nélkül

Most mégis mi a fenét csináljak?!