69. Váratlan, őszinte és őrült

JARED

A haza út alatt kb. tízszer éreztem úgy, hogy csinálok egy hátraarcot az autópálya közepén és padlógázzal elhúzok nagyon messzire. Legszívesebben abba a házba mentem volna, ahová Noa betegségekor menekültem, de túl sok rossz emlékem kötődött hozzá. Otthon aztán gondolkodás nélkül teledobáltam egy bőröndöt ruhával és a gitáromat felmarkolva újra a kocsiban voltam. Azt magamnak se tudtam megmondani, hogy mi vagy ki elől futok, csak azt éreztem, ki kell szabadulnom a világ legjobb városából. Megint önző voltam, senki és semmi nem érdekelt. Se a buli, se anyám, sem pedig Noa.

Már 1 órája úton voltam, de hatalmas dugók miatt még mindig nem sikerült elhagynom Los Angeles-t, aminek az lett a vége, hogy ha lehet, akkor még idegesebb lettem. A telefonomat már rég kikapcsoltam, üvöltött a zene, sütött a nap, de én továbbra se tudtam hova megyek. Jobb ötlet híján csak a vidéki kisházban kötöttem ki, max reggel tovább megyek valahova. Arra volt szükségem, hogy egy kicsit remetézzek, mindenféle elektronikus szarság nélkül. Begyújtottam a kandallóba és kibontottam az egyik bort, amit út közben vettem. Amikor legutóbb itt voltam azt hittem, hogy soha nem fog helyrejönni semmi körülöttem és velem. Gyűlöltem magamat, de mindenki mást talán még jobban. Hihetetlen, hogy alig pár hónap alatt hogy felfordult megint minden, de most inkább jó irányba. Ha visszagondolok, hogy a betegség előtt el akartam venni! Még gyűrűje is volt. Az most hol lehet? Nem hordja, az biztos. Ott kuksoltam az erdő közepén egy faházban, tökéletes csendben és azon gondolkodtam, hogy mi lett volna, ha nem szól közbe a természet, sors, végzet vagy hívjuk, aminek akarjuk. Lehet, hogy már férj lennék, együtt laknánk egy kertes házban, ő valószínűleg még a lapnál dolgozna, mi turnéznánk, anyám pedig percenként a nyakunkra járna, hogy unokát szeretne. Emlékszem, hogy akkoriban is gondolkodtam ilyesmin és kivert a hideg verejték. Most viszont csak mosolyogni tudtam azon, hogy elképzeltem, amint gyűrűvel az ujjunkon fekszünk egymás mellett az ágyban, a nappaliban egy bekeretezett esküvői kép díszeleg, és együtt vagyunk. Állandóan. Mindig. Veszekszünk, szeretkezünk, nevetünk, beszélgetünk, főzünk vagy épp valami eseményen jelenünk meg kéz a kézben. Rá kellett jönnöm, hogy nem Noa miatt futottam el Los Angelesből, hanem a hiánya miatt. Abban az 5 percben, amíg a lakásban összepakoltam a cuccaimat, azt hittem megfulladok. Nem volt ott Ő. Nélküle nem volt teljes a kép. Amint ezt félhangosan kimondtam a faház csendjében újra megszállt a sokszor sóvárgott nyugalom. Tudtam hová kell mennem.

NOA

Egyszerre volt giccses és lélegzetelállító a sziget. Ahogy beléptem a szállodába, egy nőci virágfűzért akasztott a nyakamba és hatalmas mosoly kíséretében a recepcióhoz vezetett.

-Jó napot kívánok. Noa Grant vagyok és szeretnék bejelentkezni – adtam oda a világítóan fehér fogú fiúnak az útlevelemet

-Aloha Miss Grant. Köszöntöm a Pacific Beach Hotelban. Remélem kellemesen utazott. Az ön lakosztálya a hármas lesz, gyönyörű panorámával az óceánra. Itt a kulcs, a londíner azonnal viszi a csomagját. Kérem, fogadjon el egy koktélt, amivel a hotel egész személyzete nevében szeretnék csodálatos időtöltést kívánni

- Öhmm nagyon kedves, köszönöm szépen

Egészen zavarban voltam és nem csak a lakosztály szó miatt. A koktélomat szürcsölgetve mentem fel a legfelső emeletre és már a puccos folyosón éreztem, hogy ez nagyot fog szólni. A londíner elém sietett és egy teátrális mozdulattal kitárta előttem a lakosztály duplaajtaját. Szájtátva néztem szét a csillogó és hatalmas szobában, amiből mindkét irányba nyílt még 1-1 helyiség. Kalapáló szívvel mentem beljebb és ámulva jártam be az egész lakosztályt. A londíner udvariasan elköszönt és hagyott tovább gyönyörködni. Csak néhányszor voltam ilyen helyen, akkor is leginkább Jared miatt és a hálón kívül nem sokat láttam. Úgy rohantam ki az erkélyre, mint egy eszeveszett kisgyerek, ahol aztán ugrándozni kezdtem örömömben. A levegőt belengte az óceán illata, a parton nyüzsögtek az emberek és mindenhol fáklyákkal világítottak. Azonnal nyúltam a telefonom után, hogy elmeséljek mindent Jared-nek, aki nyilván hozzászokott már ehhez, de nekem ki kellett örömködnöm magam valakinek.

-A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható – mondta a monoton női hang

-Biztos kikapcsolta éjszakára – rántottam meg a vállamat és bespuriztam a szobába, hogy újra körbenézzek mindent.

Reggel 9-re volt megbeszélve a találkozó a helyi cégnél, de mivel még életemben nem jártam Honoluluban, inkább taxival mentem, meg egyébként is nagy lett volna az esélye, hogy elbámészkodom az időt. Charlie felkészített a tárgyalásra, trükköket tanított és technikákat arra az esetre, ha kicsit visszakoznának a delikvensek. Használnom is kellett a tanultakat, mert eléggé izgultam, amit persze nem volt szabad mutatni. Egy óceánparti, csupa üveg épülethez érkeztem, ahol aztán a recepciós leültetett, amíg felhívta a vezérigazgatót és annak valami segédjét. Pár percen belül megjelent egy 80 és a halál közti bácsi, a balján egy szemtelenül fiatal koromfekete hajú sráccal.

-Miss Grant? – kérdezte és felém nyújtotta a remegő kezét

- Igen, Ön pedig Mr. Caramy ha nem tévedek. Nagyon örülök

- Részemről a szerencse kisasszony. Hadd mutassam be az unokámat, Josh Caramy-t

- Hello, örülök, hogy találkozunk – csókolt kezet

- Kérem, kövessen minket az irodába – mutatott a lift felé a bácsi

Kicsit meg voltam kavarodva, mert azt tudtam ugyan, hogy a cég alapítója elég idős, de azt nem, hogy ennyire. Az unokáról pedig nem szólt a fáma.

Betereltek az egyik tárgyalóba, elém pakoltak mindenféle helyi italt és édességet, de túl ideges voltam bármelyikhez is.

-Köszönöm, talán majd később

- Ez esetben térjünk az üzletre – fogott bele a srác, a papi pedig csendben bólogatott egész végig

Meghallgattam, hogy ők mit szeretnének, elmondtam a mi elvárásainkat, de valahogy nem passzoltak a dolgok. Szerintem Charlie-val elég fair ajánlatot tettünk, de ők csak erősködtek és olyan tervvel álltak elő, amiből mi még csak nullszaldósan se jövünk ki, nem hogy profitáljunk, ráadásul engem az eddigi eredményeik se nyűgöztek le különösebben.

-Uraim, ha megengedik- szóltam közbe, mert időpazarlásnak éreztem az egészet

- Kezdem úgy érezni, hogy félreértettük egymást. Mi nem olyasvalakit keresünk, aki patronál minket, hanem akivel lehet társulni. Az önök feltételei nem felelnek meg nekünk, amit őszintén sajnálok, és nem szeretném tovább rabolni az idejüket- álltam fel határozottan, de ők csak kikerekedett szemekkel néztek

Josh kapcsolt hamarabb, majd egy kimért kézfogás és búcsúzás után kiterelt a szobából.

-Ezek teljesen hülyének néztek minket Charlie – hívtam fel a főnökömet morogva

- Mert mi volt?

- Azt hitték, hogy ez úgy megy majd, hogy mi odaadjuk nekik ingyen az ötleteket és a srácokat, ha nálunk nincs épp szabad kapacitás. Ők semmiféle részesedésre nem gondoltak

- Nem mondod komolyan? Mekkora férgek! Amikor beszéltem velük, akkor mindenben egyetértettek, bizonygatták, hogy mekkora lehetőség és megtiszteltetés számukra, hogy az Image Factory rájuk gondolt. Mindegy, ilyen partnerekre nincs is szükségünk. Ügyes vagy Noa!

- Hát köszi, azért remélem, hogy a holnapi jobban fog menni

- Menj ki egy kicsit a strandra, pihend ki magad, aztán a holnapit üsd nyélbe, de megint csak akkor, ha szerinted is megéri

- Pont erre készülök. Épp visszaértem a szállodába. Holnap hívlak!

Örültem, hogy Charlie nem tolt le a sikertelen találkozó miatt, úgyhogy vidáman kaptam magamra az új bikinimet és egy könyvvel levonultam a szálloda magán strandjára. Jared-et továbbra se tudtam elérni, ami kicsit nyugtalanított, ráadásul olyan rossz érzésem volt, de ilyen környezetben hamar elnyomtam magamban. Nem voltam az a nagy napozós, úgyhogy most is inkább az óceánban bohóckodtam, mint egy gyerek. Beálltam egy csapathoz játszani, máskor pedig csak úgy nekiálltam befelé úszni és csak a vízi mentő fütyülésére fordultam vissza. Kifulladva dőltem a homokba és amennyire kellett megszárítkoztam, majd nyakamba vettem a várost. Csak egy farmer sort és a bikini felső volt rajtam, út közben pedig egy helyes hawaii kissrác virágot tűzött a hajamba, úgyhogy lassan helyinek is beillettem. Megebédeltem egy part menti étteremben, bár gőzöm sincs mit kaptam, mert csak ráböktem egy helyi nyelven írt ételre. Vettem néhány apróságot, aztán estefelé visszaindultam a szállodába, hogy valahogy interneten keresztül elérjem végre Jared-et, mert komolyan aggódtam már.

A recepciósnak biccentettem, aki valamiért a szokásosnál is szélesebb mosollyal köszöntött, amit betudtam a lenge öltözetemnek. A folyosón valahonnan a kedvenc dalom szűrődött ki, és már a kulccsal babráltam, amikor rájöttem, hogy tőlem szól.

-Mi a fene van itt? – motyogtam félhangosan és benyitottam

-Szia – köszöntött Jared mosolyogva és mivel én nem tudtam 

megmukkanni vagy épp mozdulni, kivette a táskát a kezemből és az erkély felé kezdett húzni

A bejárati ajtótól egészen a kintig hófehér liliomok feküdtek a padlón, az erkélyen pedig tömött sorban végig a korlát mellett

-Jared – nyögtem értetlenül, de zakatoló szívvel

Töretlenül mosolyogva fogta a kezemet, majd valamit kivett a zsebéből és letérdelt.

-Noa Grant szeretnélek feleségül. Ha igent mondasz, akkor elveszlek itt és most, felhajtás nélkül a parton. Éjszaka. Mit mondasz? – nézett rám csillogó kék szemekkel

- Én…és…öhh…te…na… - nyökögtem és szúrni kezdett a szemem a visszatartott sírástól

-Lent vár minket a pap egy elhagyatottabb részen. Szeretlek Noa és most már készen állok erre – bizonygatta és feljebb emelte a gyűrűt, hogy valamit reagáljak végre

- Igen, hozzád megyek – szaladt körben egy hatalmas mosoly a számon és letérdelve a nyakába ugrottam

Nem tudom mi ütött belé vagy épp belém, de valamiért komolyan vettem, amit mondott és hozzá akartam menni. Mindenféle szervezett puccparádé nélkül.

-Komolyan?- virult fel az arca és talpra állított, hogy megpörgessen a levegőben

-Igen, igen, igen – ismételtem nevetve, amíg le nem tett

-Hoztam neked egy fehér ruhát, ott lóg a fürdőben

Most vettem csak észre, hogy ő már egy világosabb nadrágban és fehér ingben van, úgyhogy besprinteltem a szobába én is, de félúton visszafordultam hozzá, mert nem akartam elhinni, hogy ez tényleg megtörténik.

-Itt várlak, nem mozdulok egy tapodtat sem – nézett rám totál ködösen

A fürdőben ott lógott egy gyönyörű, hosszú fehér ruha, mindenféle extra gyöngy vagy csipke nélkül, de pont így volt tökéletes. Lett egy kis színem a standon, úgyhogy elég jól festettem benne. A víz miatt behullámosodott hajamat kicsit eltűztem és már rohantam is vissza Jared-hez.

-Gyönyörű vagy. Mehetünk? – csókolt meg, mire mosolyogva bólintottam

A szálloda előtt már várt minket egy alkalmazott egy golfkocsival és pár perc alatt elvitt minket a part egy csendesebb részére. A fáklyák egy kisebb kört formáztak, a homokban pedig itt is itt voltak a liliomok, kijelölve nekünk az utat. Mezítláb mentünk a fiatal pap elé, aki mosolyogva üdvözölt minket és beállított a kör közepére, úgy, hogy az óceánt lássuk.

-Noa, Jared, nagyon örülök, hogy itt lehetek veletek ma este. Hatalmas dolog, amikor két ember eldönti, hogy egymás mellett szeretnének lenni életük hátralevő részében, ezért szeretnék gratulálni a bátorságotokhoz

Extáziban álltam Jared-be karolva, szinte nem fogtam fel semmit a pap szavaiból, csak az óceán hangja és az izgalom volt. Lopva Jared-re pillantottam, akinek táncolt a szemében a fáklyák fénye és olyan boldognak tűnt, mint még soha. Teljesen bolondok vagyunk.

-Noa, először tehát téged kérdezlek – figyeltem fel a nevemre

- Szeretnéd az itt jelenlevő Jared Leto-t férjedül és megígéred-e, hogy kitartasz mellette betegségben-egészségben, jóban-rosszban, míg a halál el nem választ?

-Igen – mondtam Neki, a papra rá se nézve

- Rendben. Jared, akarod Noa Grant-et feleségedül, mellette jóban-rosszban kitartani, míg a halál el nem választ?

- Igen

-Rám ruházott hatalmamnál fogva ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítalak titeket. Csókoljátok meg egymást

Örömittasan fordultam Jared felé, akinek majd szétszakadt a szája a nagy vigyorgásban.

-Nagyon szeretlek – súgta és hátradöntve megcsókolt

A pap eközben bőszen fotózott minket, úgy tűnik sokrétű volt a megbízása.

-Még néhány szót engedjetek meg nekem. Nagyon sok türelmet és bizalmat kívánok nektek, és bízom benne, hogy olyan végtelen és mély lesz a szerelmetek egymás iránt, mint ez az óceán itt előttetek. Sok boldogságot! – mindkettőnket megölelt

A boldogságtól elbódulva csoszogtam Jared mellett a homokban és alig tudtam megszólalni.

-Hogy jutott ez az egész eszedbe? Mióta tervezted? – szedtem össze magamat

Már a közelben megterített asztalnál ültünk és egymást néztük a sok gyertya között.

-Hiszed vagy sem, de tegnap találtam ki. Amikor elmentél úgy éreztem, hogy ki kell szabadulnom a városból, de nem tudtam miért. Elmentem a vidéki házamba, feküdtem a kanapén és rájöttem, hogy nem veled van bajom, hanem a hiányoddal. Újra autóba ültem, foglaltam egy jegyet az első gépre, közben pedig leszerveztem a papot. Bár ha őszinte akarok lenni, nem sok esélyt adtam annak, hogy igent mondasz

-Annyira megleptél, hogy nem volt időm kombinálni és elemezni semmit, csak kimondtam azt a szót, ami először eszembe jutott

- Ez a kulcs mindenhez Noa

- Ha te mondod – nevettem el magamat és megint áthajoltam hozzá egy csókra

Igazat kellett adnom neki. Ez az esküvő így volt tökéletes. Váratlan, őszinte és őrült.

68. Össze-vissza

NOA

-Holnap találkozom Charlie-val és aláírjuk a szerződést – fecsegtem egyik este az ágyban

- Nagyszerű – morogta fel se nézve

- Miért vagy ilyen morcos? – vettem el tőle a könyvét, hogy rám figyeljen

- Nem vagyok morcos, csak továbbra se kedvelem azt a hapsit

- Már megint féltékeny vagy?

- Nem, csak azért elég fura ez az egész. Szólsz neki, hogy munkát keresel, mire kirúgja a beosztottját, és felvesz téged dupla pénzért. Az exnejéről nem is szólva

- Nem fogok ebbe századjára is belemászni Jared. Én se szólok bele a te munkádba, és ezt tőled is elvárom. Végre dolgozhatom majd, veled is tudok találkozni a turné alatt és anyukád is befoghatja, mert nem „élősködöm” rajtad

Úgy feküdtünk egymás mellett, mint két durcás kölyök, mereven bámultunk előre és már csak az összefont karok hiányoztak. Ő egy elnyúlt, fekete melegítőben és valami bolyhos lila zokniban, én pedig az ő pólójában és bugyiban voltam az ágyban. Ahogy végigfuttattam a szemem rajta az összes pillanatnyi érzelmemet kiütötte a nyeregből az iránta érzett vak szerelem, úgyhogy egy szó nélkül közelebb bújtam hozzá és a nyakába hajtottam a fejemet.

-Össze-vissza ver a szíved – állapítottam meg miután percekig csak pihentettem a mellkasán a kezemet

- Az lenne a fura, ha egyenletesen verne a közeledben

Erre az egy rövidke mondatra nekem mondjuk épp megállt a szívem egy pillanatra, pedig ő olyan könnyedén mondta.

-Noa, muszáj kérdeznem valamit – folytatta kicsit kínlódva

- Mit?

- Van itthon fagyi? – súgta a fülembe és rögtön nevetni is kezdett

- De egy marha vagy – vágtam kupán egy párnával

Teljesen beparáztam, hogy valami baj van vagy csinált valamit, amiről nehezen beszél.

-Na van? – ugrott fel hirtelen és ott guggolt előttem, mint valami majom

- Felállsz, elsétálsz a hűtőhöz, kinyitod az ajtaját és megnézed életem – grimaszoltam rá

- Nem akarok feleslegesen kimenni, sokkal jobb dolgokat is tudnék ám csinálni az idő alatt – nyalta meg a nyaki ütőeremet

- Ó hogy az a… - adtam meg neki magamat és pillanatok alatt a matracba préselődve feküdtem alatta

JARED

Nagyon kicsípte magát a szerződés aláírásra, én sose nézek ki ilyen harmonikusan. Nagyon egyben volt az egész nő, de ahogy rám nézett, megláttam azt a kusza bujaságot, ami rácáfolt az üzletasszonyos kinézetére.

-Nem akarsz egy kicsit koszosabb lenni? – kérdeztem elgondolkodva

- Mire gondolsz?

- Nem tudom, olyan letisztult és steril vagy ebben a ruhában. Olyan élettelen

- Valami nekem se tetszik amúgy, de nem tudom mivel dobjam fel – ácsorgott tanácstalanul a nagy tükör előtt

- Nem vagy elég Noás – öleltem át hátulról

- Vegyelek fel téged? – nézett rám mosolyogva a tükörben

- Vagy inkább azt a vadabb színű, mintás blúzt – böktem a szekrényébe és kimentem kávét készíteni

Éjszaka felriadtam, mert beugrott, hogy mit mondtam neki korábban a szívdobogással kapcsolatban, most meg tőle jött ez az apró megjegyzés, hogy ha igazán önmaga akar lenni, akkor én kellek neki. Imádtam őt, de megint kezdett nagyon elsodorni a biztonságos zónámtól ez a sok hülye érzelem, amit kiváltott belőlem. Már észre se veszem, amikor szerelmet vallok neki és a világ legtermészetesebb dolga, hogy reggelente mellette ébredek, vagy hogy azonnal két kávésbögrét teszek az asztalra, és ha nem is beszéljük meg, hogy találkozunk, de betévedek egy étterembe, akkor felhívom, hogy vigyek-e neki kaját. Nem söpröm félre idegesen a kencéit a fürdőben, nem kapok frászt, ha találok egy tampont a fürdőszoba szekrényben és még az sem zavar, hogy éjszaka úgy alszik az ágyon, mint egy kiterült béka. Bambulva kavargattam a kávémat, észre se vettem, amikor forgolódni kezdett körülöttem, csak azt, hogy letesz elém egy szendvicset.

-Rohannom kell, eltoltam egy csomó időt az öltözéssel. Délután jövök, de ha gondolod valahol a városban is találkozhatunk, hogy vegyünk valami ajándékot Shannon-nak – magyarázta vidáman

- Oké, persze

- Oké mi? Itthon találkozzunk vagy bejössz?

- Itthon. Nem hiszem, hogy bemegyek ma a stúdióba – ráztam fel magam egy kicsit, hogy végre rá tudjak figyelni

- Rendben! Puszi – nyomott egy csókot a számra és már ki is tipegett a házból

Úgy éreztem magamat, mint akinek a fejére esett egy zongora és kábán ül az út közepén, dülöngélve, értetlenül. Mit művelt velem ez a nő…

NOA

-Akkor mindennel megvagyunk? – néztem át a vaskos szerződést

- Oda még kell egy aláírás és igen

- Ja tényleg… Na, meg is van

- Akkor had köszöntselek hivatalosan is a cégnél Noa! Annyit mondok csak, hogy remélem tőlünk mész nyugdíjba – vigyorgott Charlie és töltött egy-egy pohár pezsgőt

- Úgy legyen! Egészségedre!

- Egs! Ja és remélem nem bánod, de az elején még bele-bele fogok szólni a munkádba, csak hogy könnyebb legyen. Leszerveztem már néhány tárgyalást neked, hogy ismerkedj a szitukkal és emberekkel. Pénteken és szombaton Hawaii-on vár pár fejes, akik potenciális ügyfeleink

- Ahh… anyám- nyögtem

- Beledoblak a mélyvízbe bébi. Mi nem szarral gurigázunk – kacsintott öntelten és lehúzta a pezsgőjét

- Sose voltam még Hawaii-on

- Most se napozni mész, hanem smúzolni

- Oké – bólogattam kicsit beijedve

- Ha akarod, elmegyek veled – ajánlotta fel, de előttem azonnal megjelent Jared dühödt bika nézése, úgyhogy udvariasan visszautasítottam

Hazafelé menet jót mosolyogtam azon, hogy tényleg városon kívül leszek a bulikor, úgyhogy még csak nem is kell lódítanunk. Eléggé felpörgetett a közelgő utazás gondolata, alig vártam, hogy elmeséljem Rubynak.

-Találd ki, hogy ki fog Hawaii-ra utazni a hétvégén

- Ne cseszd meg – visította boldogan a telefonba

- De-de. Most írtam alá a szerződést és Charlie, a főnököm közölte, hogy már leszervezett nekem pár találkozót. Elég jól indul – lelkendeztem

Épp zöldre váltott a lámpa, amikor megláttam a visszapillantóban, hogy jelez nekem egy rendőr.

-Basszus Ruby, le kell tennem, szia – dobtam bele a táskámba a telefont és elővettem a legszebb mosolyomat

Szigorú fejjel kopogott be az ablakon egy egyenruhás fazon, és hosszasan sorolni kezdte, hogy hogyan sértettem törvényt.

-Ugye tisztában van vele, hogy tilos mobiltelefont használni vezetés közben? És ahogy látom bekötni se sikerült magunkat elindulás előtt – vizsgálódott az ablakon befelé

-Igen, és nagyon szégyellem magam – vettem le a napszemcsim, hogy őszintébb legyen a tekintetem

Felvont szemöldökkel méregetett a faszi, majd körül nézett, hogy valaki lát-e minket.

-Maga annak a zenésznek a babája, nem?

- Tessék? – szaladt fel a szemöldököm

- A lányom odavan érte. Egyezünk meg annyiban, hogy elfelejtjük ezt a kis incidenst, ön pedig aláíratja ezt az Üres büntetéses papírt a barátjával – nyújtott át egy cetlit

- Pff… Szerintem pedig maradjunk annyiban, hogy ugyanúgy kell kezelnie, mintha annak vagy annak a pasinak a „babája” lennék – böktem idegesen random emberekre egy étterem előtt

-Ahogy kívánja. Ebben az esetben szálljon ki a járműből és mutassa az elsősegély dobozt és az izzókészletét – állt arrébb az ajtótól

Felháborodva tápászkodtam ki a kocsiból és úgy téptem fel a csomagtartót, hogy visszapattant.

-Látja, minden megvan. Egyébként pedig gratulálok az erkölcsi tartásához. Pont ilyen tisztességes és megvesztegethetetlen rendőrökre van szüksége Amerikának – gúnyolódtam vele

- Idióta ribanc – morogta a pasi és motorháztetőre hajította a büntetésemet, amit gombócba gyűrve dobtam a mellettem lévő ülésre és csikorgó kerekekkel elhajtottam a bámészkodók gyűrűjéből.

JARED

Lustán terpeszkedtem a kanapén és valami újságot lapozgattam. Le akartam lépni. Annyira nagyon le akartam lépni, de mintha nem mozdultak volna a tagjaim. Valahol messze csörögni kezdett a telefonom, de nem sok kedvem volt megkeresni.

-Nem fogod elhinni mi volt – robbant be Noa idegesen és lerugdosta a cipőjét az előszobában

- Telefonáltam a kocsiban és megállított egy rendőr, aki miután felismert, közölte, hogy ha aláíratok veled egy papírt a lányának, akkor nem kapok büntetést – mesélte hitetlenkedve

Érdeklődve ültem most fel, mert utálom az ilyet és volt már olyan barátnőm, aki ládányi aláírnivalót tolt néha elém, hogy ilyen-olyan büntetéseket megússzon.

-És?

- Nyilván kiakadtam, és kiabálni kezdtem vele, hogy kezeljen ugyanúgy, mintha egy Wallmart-os krumpli pakoló fiú nője lennék. Erre adott egy 300$-os csekket

Soha nem okoz csalódást ez a lány…

-Szard le az ilyeneket, még sokan meg fognak környékezni ilyesmivel sajnos. De örülök, hogy így reagáltál – fogtam meg az arcát és szenvedélyesen megcsókoltam

- És milyen volt a találkozód?

- Igazából nagyon jó. Csütörtök este, vagy amikor van gép, el kell repülnöm Hawaii-ra. Charlie leszervezett már pár találkozót nekem

- Egyedül mész? – szorult ökölbe a kezem

- Természetesen igen és így legalább nem kell hazudnunk arról, hogy miért nem megyek a bulira

- Ez tényleg jó, de akkor ezek szerint 2 nap múlva elmész

- Jaj de ügyesen tudod már a hét napjait – gúnyolódott velem és az arcomat csipkedte

- Jól van… ezt még visszakapod – hessegettem el magamtól a kezeit

- Na, ígérgetés helyett inkább kapj fel valamit arra a gyönyörű felsőtestedre és menjünk ajándékot venni

Muszáj volt beletörődnöm a helyzetbe és illemtudóan kísérgettem Noát boltról boltra, bár szívem szerint 10 tábla csokoládét adtam volna Shannon-nak, annál jobban úgyse szeret semmit.

-Vegyünk neki egy iPad-et, úgyis régóta akar egyet – álltam meg egy műszaki bolt előtt

- Az annyira személytelen

- De hasznos és ez az ajándék lényege – erősködtem

- Jaj ne már, menjünk tovább – húzott az általam annyira utált pláza belseje felé

-Ne, Noa. Agyfaszt kapok, ha még egy boltba be kell menni – álltam meg

- De akkor mit adsz neki?

- Megveszem az iPad-et plusz pár táblát a kedvenc csokijából és voilá, máris személyes az ajándék

- Jó, nekem mindegy

Utáltam, ha egy nő ezt mondta, mert a szöges ellentétét kellett érteni ilyenkor.

-Jó, te is kapsz csokit – próbáltam enyhíteni a szitut

- Nem kell csoki. Vedd meg azt a gépet, addig én nézek egy új fürdőruhát

- Mi a baj a régivel? – szóltam utána, de már el is tűnt egy rózsaszín boltban

Eszes kis nő, azt meg kell hagyni. Pontosan tudja mivel tud kihozni a sodromból, de most ebből nem eszik.

Nem nagyon kötnek le az ilyen műszaki cuccok, most is csak levettem az egyik dobozt a polcról és már indultam is a kassza felé, amikor megláttam egy gépet, amit alvás előtt kell bekapcsolni és mindenféle háttérzajt ad. Vihar hangját, esőerdőt, madarakat meg vagy még 100 félét. Noa mindig panaszkodott, hogy nem tud teljes csöndben aludni, a laptopja pedig tropára ment az állandó használattól. Biztos örülne egy ilyennek és lehet, hogy én is jobban aludnék. És ennyi. Megint elszállt a dühöm és csak az járt a fejemben, hogy vajon boldog lenne-e, ha meglepném egy ilyennel.

Lemondóan ráztam meg a fejemet és betettem a kosárba az iPad mellé. Menthetetlen vagyok.

Nagyjából egyszerre végeztünk és egy összemosolygásos puszival megint elintéztük a szóváltásunkat.

Egész este az új gépünk ment, folyton dörgött az ég a szobában, háttérzajnak elég hangulatos volt.

-Csütörtökön délután 3-kor van egy gép, azt hiszem azzal megyek – gondolkodott hangosan Noa a gép előtt

- Oké, majd kiviszlek a reptérre. Pontosan miért is mész amúgy?

- Charlie azt mondta, hogy potenciális ügyfelekkel kell találkoznom, de holnap bemegyek még az irodába és kapok egy kis kiképzést

- De nem fiatal kreatív emberek ötleteit karoljátok fel? – mintha valami ilyesmit mesélt volna még az elején Noa

- De, főleg ez a lényeg. Viszont más is meglátta ebben a lehetőséget és Hawaii-on van egy hozzánk hasonló cég, amelyik csúnyán mondva gyűjti az ilyen embereket és az ötleteiket. Gyakorlatilag társak lennénk

-Azt hiszem értem. Cserekapcsolat féle lenne köztetek, ha összejönne a dolog, nem?

- Olyasmi. Na, de elég a melóról, inkább csomagoljuk be az ajándékot.

Pillanatok alatt elteltek a napok és már a reptér alatti hűvös parkolóban búcsúzkodtunk.

-Vasárnap találkozunk, holnapra pedig jó szórakozást! – motyogta a fülembe

- Oké, te pedig ne aggódj, a tenyeredből fognak enni – simogattam meg az arcát és újra magamhoz öleltem –

- Remélem. Na megyek, mert amilyen béna vagyok, simán lekésem a gépet

- Nyilván… Vigyázz magadra! Csók – tereltem a lift felé

- Szia!

Visszasétáltam a kocsihoz és percekig csak ültem a sötétben. Nem volt jó érzés, hogy elment, muszáj kiszakadnom ebből a világból.

67. Anyós

Ezer és egy bocsánatot kérek a pofátlanul nagy szünet miatt, de nem jöttek a sorok, utána pedig lefoglalt más. Jól esett újra Noa és Jared fejében szambázni, remélem ti is élvezitek a végeredményt :3

Köszönöm, hogy így vártátok a visszatérést <3

NOA

-Öhmm nem, nem, nem és nem. Teljesen kizárt, hogy én odamenjek – ismételgettem kirontva a fürdőből 

-Szerinted tényleg azt akarná nézni még a születésnapján is, ahogy ölelkezünk? – torpantam meg értetlenül

- De nem lenne ilyen magamutogatás jellege, csak együtt szeretnék ünnepelni vele.

- Ez teljesen rendben van, vigyél ajándékot is

- Szóval menjek nélküled?

- Szóval igen! Nem hiszem el, hogy ezen veszekszünk

- Öhmm… srácok bocs, hogy beleszólok, de ha arról van szó, amire gondolok, akkor Jared tényleg marha vagy

-Ebből te maradj ki – szólt oda Ruby-nak erősen

- Hé, viselkedjél már

- Hagyjuk – rázta meg a fejét és sértődött hülyegyerekként kisétált a lakásból

- Ez most ugyanaz a pasi volt, aki azt mondta, hogy te vagy a múzsája és aki arénákat tölt meg a zenekarával? – kérdezte Ruby felvont szemöldökkel

- Igen. Ez bazd meg az a Jared volt, aki az őrületbe kerget, és akinél még Ben is érettebben gondolkodik – zuhantam mellé a kanapéra dühösen

- Csak hogy tiszta legyen. Azt akarta, hogy menjetek együtt a bátyja születésnapjára, aki mellesleg beléd van esve, és akit szintén mellesleg Jared-ért hagytál ott

- Igen, pontosan ezt szeretné. De a legnagyobb baj az, hogy nem érti meg, amit mondok neki. Valahogy nem fogja fel azzal a kemény fejével, hogy ez mennyire kínos és fájdalmas lehet Shannon-nak. Annyira jól elvan a kis világában, hogy szerintem az empátiát, mint szót se ismeri

- Jó, higgadj le Noa. Igazad van és ezt ő is be fogja látni, viszont…

- Mit viszont? Csak azt ne mondd, hogy van abban logika, amit mond

- Nem tudom mi játszódik le a fejében, bár úgy képzelem, mint Ben rajzait, amikor marokkal megfog 5 zsírkrétát és eszetlenül firkálni kezd… na szóval szerintem csak mindenkiben tudatosítani akarja, hogy együtt vagytok. Nem beszéltem vele sokat, de ahhoz hozzáadva az általad elmondottakat, abban biztos vagyok, hogy a világ legegoistább és legnárcisztikusabb alakjába sikerült beleszeretned. Mindent felügyelni akar, mert meg van győződve róla, hogy csak ő tudja helyesen elvégezni az adott dolgot. 40 valahány évesen is úgy néz ki a szemétláda, mint egy 20 éves, amiért persze minden nőnek leszalad a bugyi a lábán és itt jön a csavar. Azért van egyszerre ezernyi dolgot, mert bizonyítani akar. Már nem élvezi a szépfiú szerepet és az az állandó félelme, hogy csak az arca miatt sikeres. Ez egy ördögi kör. Elbarikádozza magát a munkával, utasítgat mindenkit, erre jössz te, aki tudatlanul és ártatlanul besétálsz a fala mögé ő meg áll és néz, hogy ez mégis hogy a fenébe sikerült, és hogy kerülsz te oda. Az elején ki akar rugdalni a fal mögé, ahová mindenki más is tartozik, de rájön, hogy odaillettél. Viszont annyi ideje élt már ott, hogy időről időre úgy érzi, hogy te azért mégsem tartozol oda és kidob.

-Ezt 5 perc alatt derítetted ki? – kérdeztem hatalmasakat pislogva

- Is, meg azok alapján, amit tőled hallottam.

- De… hogy… és… - nem tudtam értelmesen beszélni, mert a hallottakat emésztettem

- Milliónyi pszichológiával és személyiség lélektannal kapcsolatos könyvet elolvastam, mert érdekelnek az ilyesmik. A te herceged rettegett attól, hogy a szemembe nézzen, mert tudta, hogy elárulná magát

- De én hogy nem vettem észre ezeket?

- Úgy, hogy te odavagy érte és más szemmel nézed, mint én. Meg persze azt sem zárom ki, hogy veled másmilyen, mint az emberek 98%-val

- Nekem ezt meg kell emésztenem – motyogtam magam elé bámulva

- Csak nyugodtan – vigyorgott elégedetten Ruby és a kezembe nyomott egy szelet pizzát

- Szóval fél?

- Zavarodottnak mondanám

- De ez hogy magyarázza azt, hogy el akar vinni a partira?

- Újra meg újra olyan helyzeteket teremt, amivel arra akar rávenni, hogy magadtól sétálj azon a bizonyos falon kívülre, mert neki nincs akaratereje kitenni, de továbbra is furcsállja, hogy ott vagy – mutatatott rá

-Ez annyira nyakatekert

- Az, persze hogy az. Lehet, hogy nincs is igazam. Amúgy pedig Jared-del kapcsolatban volt valaha valami egyszerű? Na látod – mosolygott a fejrázásomra

- Te aztán nagyon tudsz – bólogattam elismerően

- Egyébként van egy hétköznapi kifejezés erre az egészre

- Hisztis picsa?

- Pontosan – nevettünk fel hangosan

- És akkor ezt hogy kezeljem? Az biztos, hogy nem megyek el vele a születésnapra

- Nem is kell, elég volt, hogy összevesztetek. A nyakamat rá, hogy még ma este visszajön, vagy minimum felhív – kacsintott rám Ruby

JARED

Nem tudom felfogni, hogy miért kéne bujkálnunk az emberek elől. Felnőttek vagyunk, akik elvileg megbeszélték a dolgaikat és egy kis kellemetlenségbe senki nem halt bele. Mi a francért nem akar eljönni Noa? Tuti az a flúgos barátnője beszélte tele a fejét, amúgy is olyan veszélyesnek tűnik. Kellemetlenül éreztem magam vele és Noa is olyan más volt most. A kormányra hajtottam a fejemet, mert akármilyen dühös is voltam, valahogy nem tudtam elhajtani a háza elől. Ott gubbasztottam a kocsiban és kezdett elpárologni a dühöm. Az hétszentség, hogy én nem megyek vissza hozzájuk, inkább írok neki, hogy jöjjön le és gyorsan megbeszéljük, hogy aztán visszatérhessen az idióta lányos estéhez vagy minek hívta a traccspartijukat.

-Szia, én vagyok. Gyere le. Kérlek – tettem hozzá vonakodva a csöndet hallva

- Hova le?

- Itt vagyok a kocsiban a ház előtt

Hihetetlen, amit velem művel ez a nő, de hát ez van. Gondolom ez a szerelem.

-Nem muszáj eljönnöd a partira – fogtam bele miután beszállt mellém

- Tudom – flegmázott, de ott táncolt az arcán egy kis mosoly

- Nyilván kínos lenne, de ideje lenne mindenkinek megtudni, hogy együtt vagyunk

- Ki mindenkinek Jared? Szerinted ki az, aki nem tudja?

- Anyám – nyögtem ki nagy nehezen

- Te most szívatsz?

- Hát én nem beszéltem vele egy ideje, Shannon pedig szintén visszavonult

- És szerinted nem olvas újságot és nem jár emberek közé az anyukád. Jared az istenit! – morogta dühösen

- Most erre mit mondjak? Így alakult – szépítettem kicsit

Nem volt kedvem végighallgatni a papolását, azt meg pláne nem, ahogy Noát szidja, úgyhogy nagy ívben elkerültem, amire nem vagyok ugyan büszke, de bevált. Jó ideje nem beszéltem vele és a bulin csak nem fog jelenetet rendezni.

-Gyáva nyuszi vagy! – közölte, de elvigyorodott a saját hasonlatán

- Jó, akkor mondd meg te, hogy mi legyen

- Elvisszük anyukádat ebédelni, én telefonon felköszöntöm a Shannon-t, te pedig elmész a partira, mert én mondjuk városon kívül leszek vagy ilyesmi

- Ez egészen jó

- Remek, akkor beszélj meg egy ebédet mondjuk keddre. Ja és nézz valami ajándékot a testvérednek. Visszamentem Ruby-hoz – darálta és már ott se volt

Olyan egyszerűen meg tud oldani mindent, mint anyám vagy Emma, hihetetlen.

NOA

-Szerinted anyukád kiakadna, ha a „Who the fuck is Mick Jagger?” pólómban mennék? – kiabáltam Jared-nek a gardróbom előtt ácsorogva

- Azt mondanám igen – kacsázott be egy joghurttal a kezében és lezuttyant az ágyra

- Akkor ez a vajszínű blúz a fekete farmerrel?

- Az meg olyan, mintha évnyitóra mennél általánosban

- Oké, akkor ezzel a lilával? – kaptam fel egy másik felsőt

- Ez meg olyan titkárnős

- Zöld?

- Nem tetszik a színe

- Ááá megőrülök tőled! Így is tiszta ideg vagyok, erre te nekiállsz stylistot játszani – morogtam

- Jól van na, meg se szólalok. Vedd fel a Jagger-est – emelte fel védekezően a kezét és ott hagyott

Nem a bíróságra megyek, az istenit! Hadd öltözzek már úgy, ahogy akarok. Felrángattam magamra egy normálisabb farmert, félig betűrtem a pólót és felvettem hozzá egy blézert, hogy mindenki boldog legyen.

-Mehetünk? – pillantott fel egy újságból

- Aham

- Baromi jól nézel ki és minden rendben lesz, jó? – szorította meg a kezemet, mielőtt kiléptünk

- Persze – morogtam és idegesen dobáltam a cuccaimat egy méretes retikülbe

Az ajkamat rágcsálva bámultam kifelé az ablakon, és Jared minden nyugtató érintése ellenére borsónyi volt a gyomrom.

-Tudod mire jöttem rá? – szólaltam meg hirtelen

- Na mire?

- Nem is ideges vagyok, hanem mérges. Igen, mérges vagyok anyukádra, mert két felnőtt ember életébe akar beleszólni, akik boldoggá teszik egymást. Ne haragudj, de nem fogom őt csak azért tisztelni, mert az édesanyád és idősebb nálam. Eddig semmi olyat nem tett, amivel rászolgálna a tiszteletre. Oké, titeket felnevelt és valószínűleg ezért érzi magát feljogosítva arra, hogy mindenbe beleszóljon, de ez a ti dolgotok volt. Engem mindig csak bántott eddig – fontam össze a karomat, mint egy durcás kislány

- Részben igazad van, de a poklot járta meg velem és Shannon-nal, amikor kölykök voltunk. Én tisztelem őt és addig nem nyugszom, amíg ti jóban nem lesztek

- Ahhoz képest elég becsületesen elkerülted őt az utóbbi hetekben

- Volt elég dolgom – felelte kurtán

- Oké, mindegy is. Ha normális, higgadt stílusban el tudunk ma beszélgetni, akkor már megérte ez az egész hajcihő

- Ha esetleg nem így lenne, tartsd észben, hogy otthon kiengesztellek – harapott az ajkába és rám pillantott, amitől kiszáradt a szám

Zselé állagú térdekkel sikerült kiszállnom a kocsiból a kis akciójának köszönhetően, ami arra legalább jó volt, hogy 3 és fél percre elterelje a gondolataimat. Az étteremben már messziről kiszúrtam a mamát, unottan lapozgatta az étlapot. Jared öles léptekkel, a kezemet szorongatva indult meg felé és mosolyogva köszöntötte.

-Anya, de jó, hogy végre látlak. Jól nézel ki – ölelgették egymást

- Igazi ünnep, amikor a nagymenő kisfiam időt szakít rám – dorgálta meg finoman

- Anya, ugye emlékszel Noára? Az ő ötlete volt igazából ez az ebéd

- Miss Leto, nagyon örülök, hogy újra találkozunk – vettem elő a legszebb mosolyomat

- Nem különben – biccentett kimérten

Ez így vicces lesz 2 órán keresztül…

-Mesélj anya, mi újság veled?

- Minden a régi, besegítek a galériában, nagyokat sétálok a kutyákkal és szépítgetem a házat. Élvezem, hogy nyugdíjas vagyok. Csak azt sajnálom, hogy titeket ilyen keveset látlak kisfiam– szorította meg Jared kezét

- Sajnálom, de tudod mennyi minden van most.  Kijött a lemez, kisfilmeket készítek, a könyvem is alakul és folytatódik a turné is

- Tudom hát, olvasok én internetet. Onnan tudtam meg azt is, hogy ti ketten megint összejöttetek.

-Ahogy látom ezzel továbbra sincs kibékülve – csúszott ki a számon

- Nem, nem vagyok. Túl fiatal és komolytalan vagy Jared-hez.

- Anya, légy szíves ne rontsd el ezt az ebédet. Noával nagyon jól megvagyunk és szeretném, ha ti is jóban lennétek

- Hajlandó vagy unokát adni nekem? – nézett rám szigorúan én pedig kis híján kiköptem a vizemet

- Khmm… először is elég udvariatlan dolognak tartom, hogy ezzel így letámadott egy ebéd közben.

 Másodszor pedig ha lesz babánk, akkor az elsősorban a mi gyerekünk lesz és csak másodsorban a maga unokája – szűrtem a fogaim között

Jared-et kiverte a víz és halálsápadtan bámulta az asztal közepén lévő rózsákat, a nyanya idegesen magyarázkodott, hogy nyilván, ő is úgy gondolta, én pedig az asztal alatt ökölbe szorult kézzel próbáltam lehűteni magamat.

-Sikerült választani? – termett mellettünk egy keményített inges, lenyalt hajú pincér, akit legszívesebben körbecsókoltam volna a jó időzítés miatt

-Na, most hogy átestünk a várható kellemetlen részen, mi lenne, ha élveznénk ezt az ebédet? – tettem félre a menüt és megpróbáltam felnőtt módjára viselkedni

-Noának igaza van anya – szólalt meg Jared végre, bár szokatlanul magas volt a hangja

Biztos kiakasztotta a gyerek téma, amiért nem is hibáztatom, nálam is kicsapta a biztosítékot.

-Rendben. Noa, mesélj magadról. Van munkád vagy egy kasszán vagy a fiammal?-  mérte rám az újabb csapást ez a vén szipirtyó

- Köszönöm, hogy kérdezi. Örömmel mondhatom, hogy van munkám, méghozzá elég jó. Sok utazással jár, de így többet is tudunk találkozni - pillantottam szerelmesen Jared-re és megpusziltam az arcát.

Az ő szabályai szerint is játszhatunk, de akkor is ő fogja megszívni a dolgot. Nem fog közénk éket verni, az hétszentség.

-Bizony, Noa egy menő cégnél dolgozik, ahol végre kiélheti a kreativitását, akárcsak én a filmekben. Szerencsére elég szabadon tervezi a találkozóit, ezért megpróbálunk majd egy időben és egy városban lenni

Az öregasszony láthatóan öngólt rúgott, amitől egy elégedett és valószínűleg kicsit szemtelen mosoly terült el az arcomon.

-Shannon születésnapjáról tudsz, ugye? – intézte kizárólag a fiához a kérdést

- Persze, benne vagyok a szervező brigádban is. Noa sajnos nem tud jönni, mert… Dallasba kell utaznia, de én ott leszek

Hevesen bólogattam és rendíthetetlenül mosolyogtam az anyjára, csak hogy összezavarjam, ami láthatóan jól ment. Egy ideig még puffogtatta a szerinte hatalmas ötleteit a bulit illetően, és persze beszúrt 1-2 sértést is, de Jared-del felvértezve édes kevés volt ahhoz, hogy elrontsa a kedvemet.

-Köszönöm az ebédet kisfiam, és jó lenne, ha gyakrabban találkoznánk – búcsúzkodott a kedves mama

- Megígérem, hogy minden héten minimum felhívlak, rendben?

- Rendben. Viszlát Noa – nyújtott kezet, én meg gondoltam egy merészet és vigyorogva magamhoz öleltem

Olyan volt, mintha egy kőszobrot fogdosnék, de a szitu jóval viccesebb volt annál, hogy ilyesmin fennakadjak.

-További szép napot és jó egészséget! – köszöntem el tőle és kézen fogtam Jared-et

Ahogy beszálltunk a kocsiba, egyszerre tört ki belőlünk a röhögés

-Szerintem még életemben nem láttam anyát így megrökönyödni. Szép volt – pacsiztunk le

- Fene fog harcolni vele, jobb ha megszokom, hogy ilyen. 

- Nem is volt olyan vészes az ebéd, nem?

- Deeeee, borzalmas volt – bizonygattam

- Nyugi, este el leszel kapva, de úgy, hogy azt megemlegeted – hajolt a fülemhez én pedig abban a pillanatban minden felrobbant