21. Az új srác

Sziasztok drágáim! Meghoztam Jared-ékat, bár az ő szempontjából most annyira nem történik sok dolog... Majd annak is eljön az ideje ;) Kösziiiiii a lelkesedést:) LOVE.

Na pont az ilyen elcseszett pillanatok miatt fogadom meg mindig, hogy nem leszek szerelmes soha többé. Tompán öleltem Jared-et, majd lassan pakolni kezdtem a cuccaimat, miközben ő csak állt és a szemével követte a mozdulataimat.

-Indulok is, mert nem akarok éjszaka vezetni – szólaltam meg halkan

- Tényleg sajnálom – vette át a táskámat, majd lekísért a kocsihoz

Pár rajongó lézengett ugyan a hotel előtt, de nem volt gáz és nem is erőszakoskodtak, viszont én nem akartam előttük ölelkezi vagy csókolózni, úgyhogy egy szia után becsaptam az ajtómat és gyorsan elhajtottam. Reméltem, hogy a város elhagyásával a fájdalmam is csökken, de nem jött be, helyette viszont iszonyatosan hiányozni kezdett Jared.

Nara kedvesen fogadott és miután végighallgatta a nyavalygásomat és hozzátett egy „én szóltam”-ot, vigasztalni kezdett.

-Legalább nyíltan játszik, ezt értékelni kell. Alapból elég paraszt, és ha a „főnököd” lenne, ez csak fokozódna

- Tudom és ez a legrosszabb az egészben. Az agyammal tudom, hogy igaza van és az egész nem fog működni ebben az életben. De kurva jó lenne, ha a szívem hallgatna az agyamra – mondtam mérgesen

Másnap reggel indultunk haza, és őszintén szólva mára tököm ki volt az autózással. Tuti nem megyek kocsi közelébe az elkövetkezendő pár hónapban. Jared nem hívott és nem is írt, viszont mindenről ő jutott eszembe, folyton a közös pillanataink peregtek előttem és őt akartam. Azonnal.

Hullafáradtan vittem vissza a kocsit Hank-nek, aki volt olyan jófej, hogy hazafuvarozott. Jó volt újra a lakásomban lenni, hiába csak 4 napra utaztam el, minden bútort végigsimogattam. Volt pár üzenetem Kieran-től a rögzítőn, amiket azzal a mozdulattal töröltem le, hogy meghallgattam. Vele végleg végeztem.

Próbáltam visszaszokni a hétköznapokba, de nagyon nem akaródzott, mindig máshol jártam.

-Jó lenne, ha dolgoznál és nem annak a majomnak a képét néznéd naphosszat – dörrent rám Tom és elém dobott egy dossziét

Igen, ennyire szánalmas vagyok. Jaredről olvasgattam híreket, néztem, ahogy fülig érő szájjal parádézik a koncerteken és nagy haverjának, Terry Richardson-nak pózol. Csak remélni mertem, hogy ez is csak egy maszk és hiányzom neki. Persze nem számítottam arra, hogy beesett arccal és depressziósan szaladgál éjjel-nappal, de akkor is.

Amióta eljöttem Dallas-ból egy szót nem beszéltünk egymással, bár több gyenge (részeg) pillanatomban majdnem felhívtam, ilyenkor jött egy jótevő, aki kikapta a kezemből a telefont. Nillával viszont tartottam a kapcsolatot, ő szerencsére kibékült a barátnőjével, de volt olyan rendes, hogy csak kis dózisokban ömlengett a boldogságáról. Átfutottam az elém hajított papírokat, de csak egy interjú részletei voltak, amit valami modell csajjal kell készítenem.

Egyik kollégám átdobta pár cikkét, amiket bétázni kéne, mielőtt a hivatalos bétához érne. Komolyan nem értem. Jobb dolgom úgyse volt, úgyhogy beléptem a fiókomba, ahol viszont egy egészen más email várt. Emmától.

„Szia!

Sajnálom, hogy nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogyan elterveztük, de én voltam a hülye. Tudhattam volna, hogy Jared nem fog belemenni, és igazából jogosan. Velem is sokszor csúnyán beszél, pedig semmi nincs köztünk.

Viszont ha lehet, akkor azóta még ingerlékenyebb, a koncerteken kívül nem akar sehova menni és mindenkivel lekezelően bánik. Nem mondom, hogy ez csak miattad van, de azóta ilyen, hogy hazamentél. Ha nem ábrándultál ki belőle végleg, akkor kérlek találjunk valami megoldást, mert ennek az lesz a vége, hogy felmondok…

Én arra gondoltam, hogy adok a srácoknak 2 hét szünetet. Se koncert, se interjú, se semmi, mindenki mehet, amerre akar.

Mit gondolsz? Jövő hónapban megoldható lenne.

Emma”

Tátott szájjal olvastam az email-t de őszintén szólva halvány lila gőzöm nem volt arról, hogy mi lenne a legjobb. Az nem járható út, hogy folyton összefekszünk, aztán kijelentjük, hogy oké, ez volt az utolsó, többet nem keressük egymást. Nekem legalábbis nem tetszik. Nem is tudom mi lenne a megoldás, de elég csábító az újabb találkozás. Nara szerint össze kéne jönnöm valakivel, hogy eltereljem a figyelmemet róla. Hiába mondom neki, hogy utána senki nem elég jó, csak kinevet és lehülyéz.

Már épp nekifogtam volna a válasznak, amikor Tom megint megjelent és hasonló stílusban, mint az előbb, berendelt az irodájába.

-Ülj le – utasított ahogy beléptem

- Mi a helyzet?

- Két dolgot kell megbeszélnünk. Egyrészt jövő héten hétfőn jön egy új srác, Max valaki, aki ezentúl a színház rovatot viszi. Tanítsd be

- Én?

- Mert látsz itt mást is? – kérdezte bunkón

- Beszélj már normálisan! Mi a fene bajod van? – keltem ki magamból

- Semmi, bocs. Szóval igen te, mert annak ellenére, hogy általában leszarod a lapot, te vagy a legjobb. Megérdemli a srác, hogy tőled tanuljon. A másik még nem annyira aktuális, de szeretném, ha tudnál róla

- Mi lenne az?

- Elég jól fogy az újság és már egy ideje tervezem, hogy terjeszkedünk, először itt a nyugati parton, aztán talán keleten is

- Wow, elég nagy lépés

- Tudom, de bízom a sikerben. Szóval párszor voltam már ez ügyben Los Angeles-ben, feltérképeztem a terepet és néztem irodákat. Plusz úgy fest, hogy akad egy támogatónk is

- Kicsoda?

- Az egyik ottani újság mágnás, lényegtelen most. Az viszont fontos, hogy mit szólnál egy áthelyezéshez? Vihetnéd az ottani irodát – dőlt előre a bőr foteljában

- Mi? Hogy… én? Ott a …azta – tátogtam, majd lehunytam a szemem és hatalmas vigyorral igeneket skandáltam

- Ez a beszéd! 1-2 hónap kell ehhez, de örülök, hogy számíthatok rád. Elég nagy meló lenne annak ellenére, hogy segítek majd mindenben. Embereket kell felvenni, kapcsolatba lépni nyomdával, reklámfelületet kell eladni stb. Tudod hogy megy ez.

Csak pislogtam össze-vissza a sok új infótól és lehetőségtől, egészen megrészegültem a hirtelen boldogságtól.

-Persze és imádnám! Köszönöm, hogy rám gondoltál

- Jó vagy Noa és tudom, hogy hogyha még inkább magadénak éreznéd a dolgot, akkor még jobb lennél – mosolygott rám

- Ez így van. Ez a Max gyerek pedig akkor hétfőn jön. Frisco-i?

- Nem, azt hiszem valahonnan délről jön. Átdobom az önéletrajzát és elérhetőségeit. Ha nagyon ráérsz, akkor már hétvégén összefuthatnátok

- Oké, majd írok neki. Most megyek vissza dolgozni – álltam fel

- Jared Leto arcának bámulását nem nevezném, melónak, de menj csak – motyogta a papírjait lapozgatva, de egy mosollyal a szája sarkában

- Kösz, hogy felhoztad…

Hatalmas dolog volt ez az előléptetés, nem is tudtam, hogy kit hívjak del először örömömben. Vicces, hogy a szüleim a lista végén voltak. Nara, Hank, Nilla volt a sorrend, majd hosszasan időztem Jared neve felett is, de végül nem tettem meg, helyette válaszoltam Emmának.

„Szia!

Sajnálom, hogy nehéz vele, engem 3 perc alatt ki tud készíteni, milyen lehet vele egész nap! Ha szerinted jó ötlet a szabi, akkor tőlem mehet a dolog, viszont nem tudom hol leszek 1-2 hónap múlva. Előléptettek és egy los angeles-i irodát kell majd létrehoznom plusz vezetnem, aminek hihetetlenül örülök :)

Néha komolyan meg kell erőszakolnom magam, hogy ne hívjam fel, de próbálok elvágni minden szálat, különben bekattannék. Szerinted miattam olyan amilyen? Nem szoktatok erről beszélni?

Szólj, ha van valami konkrétum!”

Igazság szerint kétségbe voltam esve, annyira hiányzott. Borzalom. Amint elszállt az előléptetés okozta eufóriám, máris visszatértem a semmi közepére, ahol egyedül vagyok, mint az ujjam és csakis 1 emberre vágyom… Ha csak rágondoltam, összeugrott a gyomrom izgalmamban. Kurva gyorsan kezdenem kell magammal valamit, mert tényleg eluralkodik rajtam ez az egész.

Délután elmentem edzőteremben, ahol addig futottam, amíg ki nem köptem a tüdőmet és picit el nem terelődött a figyelmem. Jót tett ez a kis mozgás, nem éreztem úgy, hogy elvesztegettem a délutánomat, ráadásul volt pár igen helyes srác a gépeknél.

Hazafelé menet beugrottam vásárolni, ugyanis szentül megfogadtam, hogy megtanulok főzni, ugyanis ez az állapot tarthatatlan. Már csak egy lelkes jelentkező kell, akin lehet gyakorolni. Max ideálisnak tűnt, majd azt mondom, hogy ez a beavatás. Miután otthon minden vásárolt holmit elpakoltam, felhívtam leendő kollégámat és tök ismeretlenül meghívtam magamhoz vacsizni. Ahogy Nara mondaná:” Nem szarral gurigázol”

Fájt minden izmom a futásról, de becsületesen végigmelóztam az estét, mindent a recept szerint csináltam és az illatából ítélve nem csesztem el semmit. Max-ot 8-ra rendeltem oda, de fél 9-kor még se híre se hamva nem volt. Utáltam, ha valaki az én időmmel szórakozott, úgyhogy rácsörögtem, de kinyomott és 2 percen belül csöngetett is.

-Első lecke, sose késs! És hello – invitáltam be a meglepett fiút

- Bocs, de örülök, ha hazatalálok egyelőre. 3 napja lakom itt

- Oké, akkor majd mehetünk együtt hétfőn, ha gondolod

- Az jó lenne. Amúgy Max Mendes

- Noa Grant – fogtam vele kezet

Külsőre nem jött be igazán, de olyan kis aranyosan zavarodott volt.

-Ülj le, hozok sört

- Ja ez a tied amúgy, amiért segítesz, meg ilyenek – adott át egy doboz csokit

- Ó köszi. Ezzel a késés el van felejtve – nevettem rá

Egész este beszélgettünk, elmesélte, hogy sok helyen lakott már, de szeretne végre valahol 2 évnél többet eltölteni. Imádja a színházat, ő is játszott régen, de mostanra maradt az írás és képregények illusztrálása. Tök jó fej volt, udvarias és láthatóan nagyon jól nevelt. Még a kajámat is megette.

-Komolyan megmondhatod, ha szar, most tanulom csak ezeket a szószos húsokat. Meg igazából mindent

- Nem rossz, csak valamibe be kéne áztatni legközelebb a húst, mert elég száraz. A rizs meg kicsit kemény – vallotta be

- Ja hát igen. De ez a zacskós rizs annyival könnyebb, mint szűrővel szarakodni. Így viszont nem tudom megkóstolni, mielőtt elzárom.

- Rá van írva mindegyik fajtára, hogy mennyi idő kell neki – suttogta közelebb hajolva, mintha ez hatalmas titkot árulna el

- Jaj de okosak vagyunk. Inkább segíts mosogatni

Közösen rendbe tettük a konyhát, majd megbeszéltük, hogy hétfőn reggel nálam találkozunk, majd együtt megyünk a szerkesztőségbe.

-Kösz az estét, végre emberek között voltam

- Nincs mit. Haza találsz?

- Hát csak – nézett ki az ablakon homlokráncolva

- Ha elvesztél, hívj és kinevetlek – feleltem komoly arccal

- Cuki vagy – nyomott egy puszit az arcomra, majd a szemébe húzta a sapiját és hazaindult

Ha valaki megkérdezné, hogy mi a kedvenc tulajdonságom magamban, tuti a közvetlenségemet emelném ki. Szerettem, hogy ilyen könnyen ismerkedem. Bár lehet, hogy egyszer ez lesz a vesztem is.

Max :)