62. Felemás

Kesha, előre is boldog szülinapot!:) remélem tetszik az ajándék :D

xx

Mozdulatlanul álltam az ölelésében, a karjaimat a testemhez szorította és továbbra is bújt és susogott a fülembe. A testem akaratom ellenére is reagált az érintésére, kirázott a hideg az ismerős érzéstől és a milliónyi túlfűtött képtől, ami előkerült az agyam egy gondosan elzárt szegletéből. Piszkosul hiányzik és attól, hogy ezt eddig letagadtam még magam előtt is, sajnos nem múlt el. Nyöszörögtem a saját vallomásomtól, próbáltam megmozdulni, hogy visszaöleljek, de ő erre úgy pattant el tőlem, mintha áram csapta volna meg.

-Vissza foglak szerezni Noa – mondta búcsúzóul én pedig valószínűleg kiakadtam volna az arroganciáján, ha épp észnél vagyok

Remegve néztem, ahogy becsapja maga után a kaput és elhajt. Utáltam őt, de nála jobban már csak magamat. Mi a faszt képzeltem? Nekem soha nem voltak egyszerű kapcsolataim. Pontosabban egyszer, az volt a legrövidebb, alig 1 hónap. Nem tudtam elviselni, hogy minden olyan szipi-szuper, mint egy átkozott romantikus filmben. De erre miért nem tudtam azelőtt rájönni, hogy becsaptam Shannont és hozzá költöztem? És mégis hogy lehetek akkor szánalmas pancser, hogy egy olyan férfi után vágyom, aki lelécelt mellőlem és tökéletesen cserbenhagyott?  Borzalmas ember vagyok…

Komolyan álljak oda Shannon elé és mondjam azt, hogy bocsi, tévedtem és mégis a testvéreddel maradok, mert te túl tökéletes vagy és szívesebben vagyok egy árulóval. Logikusan hangzik és cseppet sem tűnik úgy, hogy játszottam vele. Kétségbeesve nyúltam a telefonom után, hogy egy tapasztaltabb embertől kérjek segítséget.

-Ruby? Szia, Noa vagyok

- Atyaég, te aztán nagy meglepetés vagy! Hogy vagy? Hallottam arról a köcsög rákról

- Jah, most úgy tűnik az a legkisebb bajom – ironizáltam

- Na, gondoltam, hogy nem sokáig bírod probléma nélkül. Mi a gond?

- Rég beszéltünk, nem tudom mennyit meséltem. A lényeg, hogy szakítottunk Jared-del

- Igen, mert az a szarházi lelépett. Ezért egyszer még kiherélem – morogta

- Na igen és ezek után én a rengeteg eszemmel összejöttem a testvérével

- Hogy mit csináltál? – emelkedett meg a hangja

- Tudom, tudom de totál össze voltam zuhanva ő pedig annyira rendes volt, a tenyerén hordozott és még akkor is bókolt, amikor fél lábbal kb. a sírban voltam

- Ne beszélj hülyeségeket Noa. Ez amúgy se akkora gond, csak okosan kell csinálni

- Öhmm ez még nem minden – motyogtam

- Ne kímélj

- Előbb itt járt Jared és közölte, hogy vissza fog szerezni. A legnagyobb baj pedig, hogy én is ezt akarom

- Ó baszki!  - nevetett fel, bár gyanítom, hogy kínjában

- Pontosabban ez így nem igaz, a szívem akarja őt, az eszem Shannont, mert sokkal jobb hozzám és nyugisabb lenne mellette az életem. Őszinte, nem bonyolítja a dolgokat, pár nap után összeköltöztünk, isteni a szex és még jól is néz ki – soroltam az előnyeit

- Te most magadat akarod meggyőzni vagy engem bébi?

- Ahhhj nem tudom, adj tanácsot. Te annó a biztosat választottad a bizonytalan helyett. Szerinted nekem is ezt kéne tennem? Maradni a seggemen Shannon mellett?

- Azt teljesen más szitu volt és utólag azt mondom, hogy jól döntöttem, de szerintem ezt már beszéltük egyszer

- Tudom, de akkor mi a fenét tegyek? – dőltem a kanapéra magamba roskadva

- Hát rendesen megkavartad a szálakat, bár nem is te lennél, ha nem így lenne. Én mindig azt gondoltam, hogy az agy nem lehet erősebb a szívnél, de ez mostanra megváltozott, ami elég szomorú egyébként. Te viszont még fiatal vagy és ha úgy érzed, hogy annak ellenére is tudnád szeretni azt a fajankót, amit veled művelt, akkor uccu neki. Nem akarsz még családot, lehet, hogy egy harmadik vagy negyedik mellett kötsz majd ki. Biztos vagyok benne, hogy a mostani is boldoggá tudna tenni, de ott lenne a fejedben az a pici, de kurva idegesítő hang, ami Jared-re emlékeztetne és arra, hogy vele milyen lenne

- Teljesen felültettem Shannon-t – motyogtam szégyenkezve

- Fel, de van ilyen. Meg kell vele beszélni, bocsánatot kérni és tovább lépni. Mindig mindenki olyan lassú, kicsit már a faszom ki van – fakadt ki hirtelen

- Látom nálatok is áll a bál

- Áhh, csak a szokásos. Időnként leül az életem, tudod belesüppedek a napi rutinba és elunom magamat. Ilyenkor ugrik be még mindig, hogy mi lett volna ha… - vallja be nagyot sóhajtva

- …de aztán rájössz, hogy így is jó – adtam a szájába a folytatást kuncogva

- Persze, pontosan. Ha másért nem is, de Ben-ért megérte. Igazi kis szívtipró a kölyök – mondta büszkén

- Szóval a helyemben te szednéd a sátorfádat és visszamennél Jared-hez – foglaltam össze

- Nem ismerem őket meg a helyzetet annyira, hogy ezt így kijelenthessük, de kb. igen. Azt pedig magasról szard le, hogy ki mit gondol erről az egészről – tette hozzá válaszolva a ki nem mondott kérdésemre

- Ezt kéne csinálnom, igaz?

- Igen. A lényeg, hogy legyél egyenes mindegyikkel.  Nem mintha Jared megérdemelné persze… Hol futottatok össze egyébként?

- Reggel Shannon-nak el kellett mennie Chicago-ba, Jared pedig beállított hozzánk azzal a szöveggel, hogy este valami puccos gálára megy, és a testvérénél van a csokornyakkendője

- Szerinted azért most ment, mert tudta, hogy egyedül leszel?

- Nincs kizárva, kinézem belőle

- A kis sunyi disznó – háborgott Ruby

- Biztosra akart menni

- A nyakamat rá, hogy semmilyen rendezvény nincs, és hogy ma még vissza fog menni hozzád

- Gondolod? – pillantottam félve az ajtó felé

Nem hiszem, hogy kibírok még egy ilyen akciót valami látványos érzelemnyilvánítás nélkül

-Biztos vagyok benne, úgyhogy találd ki, hogy mit mondasz neki vagy hogy viselkedsz vele. Valószínűleg érzi, hogy még mindig vannak felé érzéseid, különben nem mondta volna olyan magabiztosan, hogy visszaszerez téged, ami mondjuk elég macsós dolog és a rengeteg eszünkkel megveszünk érte – mondta tettetett bosszúsággal a hangjában

- Komolyan kezdem azt hinni, hogy mi nők defektesebbek vagyunk a pasiknál –sóhajtottam fel

- Ez szinte biztos. Mi A-ból B-be 83 kanyarral jutunk el, ezzel szemben a pasik egy egyenes mentén haladnak. Érted mire gondolok?

- Persze és tök így van. Egyszerűen így vagyunk kódolva, de amúgy én azokhoz vonzódok, akik azért belevisznek pár kanyart

- Jared ilyen - mondta helyettem

- Igen, hogy rohadna meg. Áhh mindegy, majd lesz valami. Köszönöm, hogy meghallgattad a nyavalygásomat

- Igazán nincs mit, beszélhetnénk ám gyakrabban – szidott meg kedvesen

- Tudom és fogunk is, ne haragudj

- Semmi gond. Most amúgy is az a legfontosabb, hogy meggyógyulj, a pasik ráérnek

- Oké, rajta leszek a dolgon. Puszilom a kisherceget is. Szia!

- Átadom, csók!

Kicsit lehiggadtam Ruby-nak köszönhetően, de nem tudtam szabadulni attól a fojtogató érzéstől, amit a Shannon-os dolog okozott. Szórakozottan fejeztem be a vacsorát, de tőlem akár oda is éghetett volna minden, annyira nem voltam ott fejben. Automatikusan pakoltam ki a tányért és az evőeszközöket az asztalra, majd nekiálltam vacsizni.

-Jó ég! – dobtam el a villát

Borzalmas lett a kaja. A zöldség félig nyers volt és totál íztelen, a húsról meg inkább nem is mondok semmit. Kedvetlenül löktem arrébb a tányért és duzzogva, összefont karokkal meredtem a nagy üvegasztalra. Nem is volt már étvágyam, úgyhogy kidobtam mindent a kukába és nekiláttam feltakarítani a mocskot, amit csináltam. Komótosan mosogattam, amikor valaki csöngetett, nekem pedig megfagyott a vér az ereimben. Tuti Ő az. Visszajött, ahogy Ruby mondta. Óvatosan húztam el a konyhaablak kis függönyét, hogy kilássak a kapura és sajnos nem tévedtem. Hangosan dobogó szívvel léptem hátra egyet és csiga lassan elindultam ajtót nyitni.

-Most épp mid van Shannon-nál? – kérdeztem nyugodtnak szánt hangon, de túl magasra és nyekergőre sikerült az idegesség miatt

- Hoztam neked kaját az estélyről, mert ismerem a konyhaművészetedet – emelt fel egy szatyrot vigyorogva

- Kösz, de épp végeztem a vacsorával

- Akkor megeszed holnap Noa – szólt rám

- Ahh Istenem – szitkozódtam és lerobogtam a lépcsőn, hogy kinyissam neki a kaput

- A bort is a vacsoráról nyúltad le? – kérdeztem felvont szemöldökkel, amikor elsasszézott mellettem egy üveggel

- Igen – felelte balta arccal

Ennek nagyon nem lesz jó vége… Szívdöglesztő volt az öltönyében, a fehér ingével és a hanyagul a nyakában lógó csokornyakkendővel. Mire beértem a házba már két kikészített két poharat és röhögve nézte a kukát, amire nem tettem rá a tetejét.

-Úgy tűnik túl jól ismerlek – közölte elégedetten én pedig nem tudtam megállni, hogy ne mosolyodjak el

- Na, ezt már szeretem. Ülj le, hozok tányérokat

- Te nem ettél véletlenül az estélyen?

- Épp csak csipegettem – rántotta meg a vállát

Élveztem, hogy körül ugrál, de nem tudtam szabadulni Shannon-tól és attól, hogy mit teszek vele.

-Miért vagy itt Jared? – kérdeztem lemondóan

- Hogy megetesselek

- Kajával vagy megint a faszságaiddal? – csaptam le a villát

- Is-is – mosolyodott el kisfiúsan

Ez annyira nem fair.

-Nem vagyok poénkodós kedvemben Jared. Utálom magamat, meg igazából téged is, amiért ezt csináljuk Shannon-nal

- Szóval te is ezt akarod? – csapott le az elszólásomra én pedig rákvörös lettem

- Nem ezt mondtam – motyogtam

- Dehogynem. Noa, hidd el, hogy rendben tudnám hozni Shannon-nal is, ha kibékülnénk – húzta közelebb hozzám a székét és a kezemet szorongatta

- Nem tudom ezt megtenni vele

- Inkább szenvedsz és hazudsz neki?

- Touché - motyogtam

- Nekem is kurva nehéz ez az egész, de sose voltam még ilyen biztos egy nőben sem. Kellett ez a kis idő távol tőled, ahhoz, hogy rájöjjek mit akarok. Nem ígérek fehér lovat meg gyémántgyűrűt, sőt még csak idilli életet sem, de azt igen, hogy szeretni foglak és nem hazudok neked. Te tudod, hogy ez elég-e neked vagy sem

- Tudod mi ezzel a bajom? – néztem fel rá könnyes szemmel- Az, hogy egyszer már hallottam tőled

- Tudom – nyöszörögte és látszott rajta, hogy ő is kivan

Nem volt mit mondanunk egymásnak, tök „pucéran” ültünk egymással szemben, minden érzés, kétely, hazugság és vágy ott lebegett köztünk. Ő kezemet szorongatta én pedig a hüvelykujjammal simogattam a kézfejét.

-Boldog vagy Shannon-nal? – kérdezte kis idő után

- Igen, de nem úgy, mint veled voltam

- Szerelmes vagy belé? – faggatózott tovább

- Nem, de attól még nagyon szeretem

- A szerelem nem életbiztosítás Noa, úgyhogy tudom, hogy gyenge lábakon áll az ígéretem, de szeretném, ha velem lennél. Hidd el, hogy kibaszott nehéz ezt mondanom, a testvérem ellen beszélni. Viszont biztos vagyok benne, hogy ez a felállás hosszútávon senkinek nem lenne jó

- És mit mondjak Shannon-nak? Megaláztam és becsaptam

- Mindenre van megoldás, ezt is elintézzük valahogy. De akkor biztosnak kell lennünk egymásban és abban, hogy ezt akarod te is – mondta halkan

- Nem várhatnánk ezzel egy kicsit?

- Mire várjunk Noa? – pattant fel dühösen és mérgében a haját markolászta

- Ne beszélj így velem!

- Ne haragudj, de ez csak időhúzás! Ez nem fog elmúlni, mint egy nátha vagy kiütés. Minél később lépsz ki ebből a kapcsolatból, annál nehezebb lesz megtenned.

Nem bírtam tovább hallgatni őt, majd szétestem, annyira kikészültem ettől az egész érzelmi szarságától. Fogtam magam és egy szó nélkül besétáltam a hálószobába és az ágyra kuporodtam. A fal felé fordulva folytattam az önostorozást, és azon agyaltam, hogy hogyan lehetne a legkíméletesebben megmondani Shannon-nak, hogy vége. De valóban vége? Tényleg kockára kéne tennem mindent azért a pasiért, aki így átvágott, most pedig a küszöbömet rágja? Halk kopogtatás hallatszott, majd nyílt is az ajtó, egy kis fényt beengedve az amúgy korom sötét szobába. Remegő gyomorral vártam, hogy mi lesz Jared következő lépése, annyira vágytam az érintésére, mint egy éhező a kenyérre. Besüppedt mellettem a matrac, majd szorosan hozzám bújva mögém feküdt, az arcát a nyakamba fúrta és úgy szuszogott a fülembe. Éreztem a hátamon a szapora szívverését, a kezét a derekamon pihentette. Csukott szemmel élveztem a közelségét, de közben lassan csorogni kezdtek a könnyeim. Jó ég tudja mennyi ideig feküdtünk így, de egyszer csak finoman hátrahúzta a derekamat, jelezve, hogy forduljak felé. Átfordultam a karjai között és most egymással szemben fekve gabalyodtunk össze. Most már én is öleltem, ahol értem, de semmi más nem történt, még csók sem. Volt ez az ijesztő képessége, hogy bármilyen katasztrofális állapotban is voltam, ő 10 perc alatt úgy megnyugtatott, hogy kb. az idegességem okát is elfelejtettem. Ez most sem volt másként, aminek az lett az eredménye, hogy elaludtam a karjaiban. Valamikor hajnalban ébredtem először, odakint még sötét volt, mi pedig ugyanúgy ölelkezve feküdtünk. A kezeim teljesen el voltak zsibbadva, ezért óvatosan kihúztam alóla, amire valami kusza motyogás volt a reakciója, de nem ébredt fel. Kislisszoltam a nappaliba és feltettem egy kávét. Kint szakadt az eső, ami tovább rontott az amúgy se túl rózsás kedvemen, ráadásul ma este jön haza Shannon is és muszáj lesz vele beszélnem. Annak azért örültem, hogy nem történt semmi Jared-del, ami a dolog fizikai oldalát illeti…

-Miért vagy már fent? – jelent meg Jared tök kómásan a háló ajtajában

- Felébredtem

- Gyere vissza – ásítozott, majd a tiltakozásommal mit sem törődve kézen fogott és visszavitt az ágyhoz

Újra összegabalyodtunk, nyomott egy puszit az arcomra, utána pedig a nagy kék szemeit rám meresztve vizslatott.

-Te nyitott szemmel alszol? – kérdeztem zavaromban, mire megjelent egy lusta félmosoly az arcán

- Nem. Csak gondoltam beszélgetni akarsz

Összezárt szájjal a fejemet ráztam és becsuktam a szememet, jelezve, hogy pont nem akarok vele kommunikálni. Nagyot sóhajtva még jobban magához húzott és a hátamat simogatva megint megnyugtatott a nagy meccs előtt.

61. Időzítés

Álmosan pislogtam körbe, vakított a napsütés, de így is nagy mosoly terült el az arcomon az előző este és a mellettem békésen szuszogó félisten miatt. Még csak 7 óra múlt, de alig vártam, hogy újra felöltözhessek csinosan, nyomjak egy csókot a barátom szájára, majd bemenjek dolgozni, írni, tárgyalni és intézkedni. Nem tudok munka nélkül élni, tényleg a munkaterápia a legjobb, bármi bajod is legyen. Óvatosan leemeltem a derekamról Shannon karját és kicsusszantam mellőle az ágyból. Lábujjhegyen a konyhába siettem, feltettem egy nagy adag kávét főni és elkezdtem kipakolni a reggelihez szükséges dolgokat a frigóból. Az egész nappalit bevilágította a terasz felől beáradó napsugár áradat én pedig már most majd kicsattantam a jókedvtől. Dúdolva kevergettem a palacsintatésztát, majd egy nagy tányérra halmozva őket a kinti asztalra pakoltam mindet. Visszamentem felkelteni Shannont, de már az ágy szélén ült és feldúlva nyomogatta a telefonját.

-Jó reggelt baba – villantott rám egy mosolyt és kinyújtotta a kezét, hogy az ölébe húzzon

- Helló. Mi a baj?

- Délben el kell repülnöm Chicago-ba – morogta és az ágyra dobta a telefonját

- Hogyhogy? Mennyi időre?

- Csak 2 napra. Van ott egy lakásom, ami ki van adva és az előző lakók állítólag tönkrevágták az egészet. Van egy emberem, aki ezzel foglakozik, de a házfelügyelő vagy ki a fene a tulajjal akar beszélni, állítólag bíróságra akarja citálni a lakókat, de azok leléceltek

- Uhh az ciki. De mi történt pontosan?

- Nem tudom, nem is érdekel, csak le akarom rendezni. Reggeliztél? – váltott témát

- Nem, de minden kész van, csak meg kell enni – mosolyogtam rá

Kicsit felvidulva cammogott ki a teraszra, míg én kávébögrékkel és a kancsóval egyensúlyozva a konyhában ügyetlenkedtem.

-Hmm… vigyázz, mert ehhez nagyon könnyen hozzá tudok szokni – dőlt hátra elégedetten a hasát simogatva

- Rajtam nem fog múlni – hajoltam fölé egy csókért, de ő elkapta a derekamat és megint az ölébe húzott

Azonnal éreztem, hogy mennyire kíván, ami bennem is elszabadította a szunnyadó vágyat és a nyaka köré kulcsoltam a kezemet csók közben. Türelmetlenül táncoltak egymással a nyelveink, az ő kezei pedig már rég a hátamat és a fenekemet barangolták be. Egy pillanat alatt átvetettem rajta a lábamat és lovaglóülésben ingereltem tovább őt is és magamat is. Lassan köröztem a csípőmmel, amire egyre gyorsuló légzéssel és hörgésekkel reagált. A nyakamat ízlelgetve és csókolgatva görgette le rólam a pizsamát, én pedig a fejemet hátravetve élveztem az érintését. Nem érdekelt, hogy szomszédok vannak, sem pedig, hogy fényes nappal estünk egymásnak a teraszon, csak őt akartam magamban. Leügyeskedtem róla is a nadrágot és kicsit felemelkedtem, hogy aztán végre beletemetkezhessek. Hangosan felnyögtem a jóleső érzéstől, moccanni se akartam az elején csak kiélvezni, hogy egyek vagyunk. Shan a hasamra tapasztotta a tenyerét és mozgásra késztetett, ő türelmetlenebb volt.

A vállát karmolva mozogtam egyre gyorsabban, ő pedig a hátsómat markolászva irányított még jobban.

-Noa – hörögte és magára húzott

Görnyedten buktam a mellkasára ő pedig eszméletlen sebességgel a csúcsra juttatott mindkettőnket.

Majd kiugrott a szívem, a testem minden porcikája remegett, Shannon is csak kábán feküdt alattam és a hátamat simogatta.

-Én pedig ehhez tudnék hozzászokni – támasztottam az állam a szíve fölé mosolyogva

- Nekem mondod? Amikor ebben a semmi pizsamában mászkálsz előttem nem hagysz más választást – somolygott hamiskásan

Összemosolygások közepette hordtuk be a tányérokat, majd szigorúan külön elvonultunk tusolni és készülődni. Azt terveztem, hogy bemegyek kicsit a szerkesztőségbe, aztán felhívom Tom-ot és megmondom neki, hogy visszamegyek melózni, ki lehet tenni az ostoba ribi szűrét.

-Elviszlek melóba, aztán megyek a reptérre, oké?

- Mi lenne, ha fordítva lenne és akkor nem kéne ott hagynod 2 napra a kocsit?

- Hogy neked mennyi eszed van – nevetett fel és elkapott a derekamnál fogva egy csókra

Sose vezettem még az autóját, de jól esett, hogy gondolkodás nélkül megengedte. A pasiknál ez valami becsípődés általában, nem szívesen adják oda a kocsijukat, pláne nem egy nőnek.

-Parkolni mondjuk nem tudok rendesen, úgyhogy ne szólj be – magyaráztam erősen koncentrálva a visszapillantó tükörbe, hogy tolatás közben ne törjem össze a körülöttem álló kocsikat

Ő csak halkan röhögött magában, inkább nem nézett semerre, de végül tapsviharban tört ki és úgy gratulált, mintha legalábbis háromszor lefutottam volna a maratont.

Kézen fogva sétáltunk be a terminálba, szerencsére annyira hirtelen jött az utazás, hogy a sok pióca lecsúszott rólunk. Letelepedtünk egy padra, én az ölében ültem, nyilván csak hogy kevesebb helyet foglaljunk.

-Amint visszajöttem megmutatom az albumot – közölte a semmiből

- Húú, tényleg? Gondolom nem a parkolási képességemmel érdemeltem ki – ironizáltam saját magamon

- Most erre mit mondjak? Ha még abban is jó lennél, az már zavaró volna

- Világos. Mindenesetre akkor haladjál vissza – nyomtam egy puszit a szájára

- Jól van, szóval csak a zene kell, engem nem is vársz

- Ahogy mondod – bólogattam komolyan és hozzábújtam

Fájdalmasan hamar szólították a chicago-i gép utasait, úgyhogy kelletlenül feltápászkodtunk majd egy pillangós csók után elengedtük egymást.

Bárgyún mosolyogva mentem vissza a kocsihoz és a szerkesztőség felé vettem az irányt. A srácok ugyanúgy fogadtak, mint előző nap, viszont Miss Tűsarok remegése és hebegése elmúlt, idegesítő vigyorral kérdezte, hogy mit keresek ott.

-Megígértem a skacoknak, hogy segítek nekik, ha már magától nem kapnak semmilyen útmutatást

- Nem tudom feltűnt-e, de maga nélkül is életben maradt a lap

- Az lehet, hogy megjelent, viszont az édeskevés, ha a tartalom egy kalap szar. Bár lehet, hogy rossz embernek magyarázom – tettem hozzá bűbájosan

Mindenki síri csendben hallgatta a szópárbajunkat, amiből egyértelműen én kerültem ki győztesen, mivel megint elnémult és visszacsörtetett az irodájába.

-Olyan szívesen seggbe rúgnám ezt az ostoba nőt – fortyogtam félhangosan

- Üdv a klubban… Átnéznéd nekem ezt a cikket? Valahogy nem az igazi – rázta a fejét Bobby

- Persze

- Ülj le az asztalomhoz, addig hozok egy kávét. Te is kérsz?

- Igen, köszi

Megint kellemesen eltelt a fél nap a cikkekkel, a nő viselkedése viszont zavart. Túlságosan is magabiztos volt. Amint befejeztem az utolsó cikket is, elvonultam a konyhába felhívni Tom-ot és a visszajövetelemről tárgyalni.

-Noa Grant, hát hello. Hogy vagy? – köszöntött kedvesen

- Köszönöm, egyre jobban. Nem tudom hallottál-e róla, de már visszajárok a szerkibe is

- Igen, Molly tájékoztatott

- Nem akarok bunkó lenni Tom, de mégis hogy fordulhatott elő, hogy egy ilyen dilettáns amatőrt raktál a lap élére? Olvastad az elmúlt számokat? Minősíthetetlen lett az újság!

- Az a dilettáns amatőr, ahogy te hívod a féltestvérem és hálás lennék, ha nem beszélnél így róla. Idő kell neki, amíg beletanul – oktatott ki, amitől elszállt az agyam

- Idő?! Te most szívatsz? Meg akarod várni, hogy tönkretegye a lapot, amit én baromi kemény munkával hoztam az élvonalba?

- Noa, sajnálom ha úgy érezd, hogy nem ő a megfelelő utódod, de ebbe már nincs beleszólásod

Az állam a padlón kötött ki és csak tátogtam, mint egy hal. Utód? Nincs beleszólásom? Mi a fenéről beszél?!

-Ezt meg hogy a francba érted? Azért hívtalak, hogy szóljak, visszajövök dolgozni.

- Tessék? – hökkent meg

- Úgy állapodtunk meg, hogy amint jól leszek, visszajövök dolgozni. Hát itt vagyok, és azt látom, hogy egy Barbie játszótérnek képzeli az újságomat és mindent tönkretesz

- Először is nem a Te lapod, másodszor pedig úgy tűnik elbeszéltünk egymás mellett Noa. Molly nem ideiglenesen van ott, a te munkaviszonyod pedig megszűnt

- Hogy mi van?!  - emeltem fel a hangomat

- Nézd, sajnálom, hogy beteg lettél, de találnunk kellett valakit a helyedre és nem lehet azt mondani neki most, hogy bocs, ennyi volt. Határozatlan idejű szerződést nem lehet kötni senkivel

- Próbaidőről nem hallottál még?!

- Nem tudtuk mennyi időbe telik, hogy felépülj. Értsd meg kérlek

- Kurvára nem értem meg Tom. A semmiből csináltam neked egy újságot, ami odáig jutott, hogy neve van a szakmában, és ha valakit megkeresünk az gondolkodás nélkül igent mond a szereplésre. Minden költséget a minimumon tartottam, egy zsák pénzt hozok neked minden hónapban, erre te így hátba támadsz? Hogy lehetsz ennyire gerinctelen mocsadék?! – kiabáltam magamból kikelve

- Én ezt nem vagyok hajlandó hallgatni Noa. Sajnálom ha úgy érzed elárultalak, de semmilyen papírt nem írtunk alá arról, hogy visszajössz a Dash-hez. Légy szíves viselkedj felnőtt módjára és segítsd az utódodat. A végkielégítésedet hamarosan megkapod, elég csinos kis összeg, úgyhogy nem lesz okod panaszra. Ha mégis, akkor kérlek e-mailt írj, mert nincs időm még egy ilyen szitokáradatra. Visszhall – tette le arrogánsan

Leforrázva bámultam a telefonomat és legszívesebben törtem-zúztam volna. Tisztán emlékszem, hogy azt mondta visszavárnak a lap élére, ha jobban vagyok. A srácoknak igaza volt a szőkével kapcsolatban, valakinek a valakije, így kerülhetett a székembe. De az tuti, hogy segítség helyett egy megtépést fog kapni. Feldúltan csörtettem ki a kis teakonyhából, mindenki aggódva nézte, ahogy berontok a nőhöz és úgy vágom be magam mögött az ajtót, hogy minden beleremeg.

-Szóval Tom rokona vagy. Sejtettem, hogy nem az eszed miatt kerültél ide. Valamit azért elárulok neked. Ez az újság 3 hónapon belül csődbe fog menni a te irányításod alatt. Hiába vannak itt a nyugati-part legjobb írói, ha nincs egy olyan ember velük, aki irányítja, ösztönzi és motiválja őket, akkor cseszheted az egészet. Ja és ha nem lett volna tiszta, akkor elmondom, hogy Te kis szívem nem vagy ilyen ember. Neked maradnod kellett volna a pult mögött egy talponállóban, valószínűleg többre nem is vagy képes, de ne aggódj, ilyenekre is szükség van. Csak kurvára nem egy lap főszerkesztőjeként. Na további szép napot – hagytam ott lógva a nőt, aki láthatóan még a sértéseket próbálta megérteni

- Ne haragudjatok rám, de nem fogok visszajönni. Tom közölte, hogy valamit benéztem és már rég megszűnt a munkaviszonyom. Ez a nő az új főszerkesztő – böktem undorodva felé

- Mi van?! – álltak fel többen döbbenten

- Sajnálom, én szeretnék legjobban visszajönni, de mint kiderült a főnököm féltestvére ez az észlény, ezért se fogja eltávolítani innen. Mindent megpróbáltam – ráztam meg a fejem lemondóan

- Én nem fogok ezzel dolgozni. Felmondok – csapta le a laptopját Dan

- Aranyos vagy, de erre semmi szükség. Nem akarom, hogy ezért elveszítsétek a munkátokat

- Nem csak miattad teszem, hanem magamért is. Ez nem fejlődés számomra, max visszafejlődés

- Igaza van – bólogattak többen is

- És mihez kezdtek ezután?

- Bármi jobb, mint ez. Te mit fogsz csinálni?

- Gőzöm sincs, de nekem nem is volt választásom

- Úgyis lesz valami – rántotta meg a vállát Dan és elvonult a nőhöz

Úgy éreztem magam, mint aki akaratán kívül elindított egy láncreakciót, aminek nyilván nem lesz jó vége.  Csöndben figyeltem, ahogy magyaráz valamit Dan, aztán vigyorogva beint a szőkének, majd kiszambázik az irodájából és meghajol az őt éljenző társai előtt. Többen követték a példáját, összesen négyen mondtak fel aznap, ami valahol azért simogatta a lelkemet, de bűntudatom is volt. Elvégre most miattam nincs munkájuk.

-El kéne mennünk megünnepelni ezt az egészet – javasolta Bobby örömittasan már az utcán sétálva

Nekem nem sok kedvem volt hozzá, de egy talán-nal megnyugtattam őket, majd haza indultam. Shannon írt egy sms-t, hogy megérkezett és most indul a lakásába, aminek a létezéséről mondjuk reggelig nem is tudtam.

Le voltam törve, mint a bili füle és gőzöm se volt, hogy most mihez kezdjek. Ez a meló tartott és hozott vissza az életbe az utóbbi időben. Soha semmi nem élveztem annyira, mint a Dash-nél való dolgozást, erre most ilyen undorító módon távolítanak el onnan. Utálom az ilyet és nem is tudom kezelni az ilyen fokú aljasságot. Három óra körül értem haza, de nem tudtam mit kezdeni a hirtelen rám szakadt szabadidővel. Lehet, hogy tényleg el kéne mennem bulizni este, de a hátam közepére kívánom a társaságot. Úgy döntöttem főzök valamit, azzal is telik az idő és talán a kedvemet is meghozza valami programhoz.

Javában szeleteltem a zöldséget, közben pedig újra és újra felidéztem a Tom-mal folytatott régi beszélgetésemet. Tényleg félreértettem volna? Vagy egyszerűen csak azt hallottam, amit akartam és szó se volt visszajövetelről? Kétlem, hogy ilyen fogyatékos volnék, ő viselkedett gerinctelenül. Persze ez semmit nem változtat a tényen, hogy munkanélküli vagyok egy gyógyulófélben lévő rákkal magamban. Nem túl fényes a helyzet.

Épp végeztem a körettel, amikor csöngettek, a kapuban pedig Jared állt.

-Hello. Hát te? – kérdeztem az ajtóból, mintha legalábbis idegen volna, akit nem szabad beengedni

- Szia, bocs a zavarásért, de este lesz egy elegáns rendezvény és Shannon-nál van a csokornyakkendőm – hintázott a sarkán zsebre dugott kézzel

- Őőő oké, de neki el kellett utaznia – az istenért se akartam, hogy bejöjjön

- Sejtem, hogy hol tartja – erősködött én pedig fáradt voltam a további kifogás gyártáshoz

 Kinyitottam neki a kaput, majd vele mit sem törődve visszamentem a konyhába.

-Minden oké? – támaszkodott a pulthoz

- Persze – mondtam a serpenyőnek

- Akkor megkeresem a nyakkendőt és itt se vagyok

- Ühümm

Próbáltam a lehető legkevesebbet ránézni, így is kizárva őt a tudatomból, bár elég volt az a 3 másodperc, amíg felmértem, hogy ő áll a kapuban ahhoz, hogy újra felébredjen bennem minden elnyomott érzelem iránta. Hiába nézett ki úgy megint, mint egy csöves lány, vonzott mint a mágnes.

-Mindjárt elmegy, mindjárt elmegy – mantráztam magamban mereven a kaját bámulva

- Meg is van – közölte a nyakkendőt pörgetve

- Remek – pillantottam hátra

- Most csak szimplán utálsz vagy van valami más is? – kérdezte vészesen közel

- Nem szeretnék beszélni róla – fordultam meg óvatosan

Ott állt tőlem kb. fél méterre és aggódva meresztette rám a nagy kék szemeit. Kérdőn döntötte oldalra a fejét, láthatóan valami magyarázatra várt.

-Mondd el kérlek. Hátha tudok segíteni – noszogatott

- Azt kötve hiszem

- Noa

- Oké, ma tudtam meg, hogy nem mehetek vissza a laphoz – bukott ki belőlem és levágtam a fakanalat a pultra

- Hogyhogy? Mi történt? – húzott maga alá egy széket és feszült figyelemmel nézett

Nagy vonalakban elmeséltem neki a mai dolgokat, a végére pedig úgy éreztem, mint akiből minden erő és vidámság eltűnt. Tom egy kicseszett dementor…

-De hát ezt nem csinálhatják. Be kell őket perelni Noa!

- Nincs semmi bizonyíték a kezemben a szaván kívül, azt pedig szemrebbenés nélkül letagadja – húztam el a számat

- De… de ilyen akkor sincs – nyökögte tehetetlenül, mire én csak a vállamat rángattam

- Sajnálom – fogta meg a kezemet én pedig úgy rántottam el, mintha megégette volna

- Kösz, de majd kitalálok valamit – motyogtam és a konyha másik felébe húzódtam tőle

Egy pillanatra mintha egy mosolyt láttam volna átsuhanni az arcán, biztos észrevette, hogy milyen hatással van még mindig rám. A kis szemét…

-Azt hiszem jobb, ha én most megyek.  Látom te is elfoglalt vagy – bökött a kaja felé

- Igen…

Kimenekültem a konyhából és a kulcscsomót babrálva vártam, hogy felöltözzön.

-Akkor majd találkozunk – motyogta az ajtóban ácsorogva

- Biztosan – bólintottam és tettem egy lépést felé, hátha elindul végre a kapuhoz, de ehelyett magához húzott

-Hiányzol Noa – súgta a fülembe én pedig teljesen elvesztem