18. Fordul a kocka?

Meg is jött az új rész, remélem naaaagyon örültök majd neki és soksok komit kapok:) :*

Csak tudnám mi a fene vonz annyira a zenészekben, hogy kb. kiszáradt szájjal nézem, ahogy játszanak és csukott szemmel énekelnek. Most is ez van. Alig hallom a zenét, csak bámulom az énekest, aki hol lassan hol pedig olyan „szétkapom a házat” stílusban énekel, a többi őrültről a színpadon nem is beszélve. Nagy nehezen elszakadtam a Brian Fallon-ként bemutatkozó sráctól és végre a zenére figyeltem, ami szintén eszeveszett jó volt. Narával hamar az első sorban kötöttünk ki és úgy táncoltunk a színpad előtt, mintha senki más nem lenne ott rajtunk kívül. Minden dühömet és szívfájdalmamat kiadtam magamból abban a füstös csehóban és megint úgy éreztem, enyém a világ. Izzadtan és totál berekedve vánszorogtunk vissza a pulthoz a koncert után, de a mosolyunk levakarhatatlan volt.

-Ez oltári volt – kiabáltam barátnőm fülébe

- Én mondtam! Ráadásul nagyinak mindig igaza van – nevetett ő is

A koncert után sima táncizós, ivós hely lett a klubból, aminek általában mi voltunk a középpontjában. Rendesen fogyasztottunk is, aztán valahogy mindig meghívott minden valaki, úgyhogy az utánpótlással sem volt gond. Néha elrabolt minket 1-1 srác, de leginkább egymással táncoltunk, ráadásul egyik sem volt valami nagy eresztés. Épp vad fenékriszálásban voltam, amikor valaki megfogta a csípőmet és magához húzott, majd irányítani kezdte a mozdulataimat. Nem vagyok én semmi rossznak az elrontója, úgyhogy miután Nara rábólintott a titokzatos idegenre, hozzápréseltem magamat és úgy folytattuk a táncot. Soha nem hagyta, hogy megforduljak, úgyhogy a maradék érzékszervemmel kellett felmérnem, hogy kivel van dolgom. Jó illat, erős karok, őrületbe kergető mozdulatok, érintések és fülbe sugdosás, amit ugyan nem értettem, de felizgatott. Muszáj volt tudnom, hogy ki tartozik ezekhez a tulajdonságokhoz, úgyhogy egy gyorsabb szám közepén kiszakadtam az öleléséből és pörögtem egyet. Na úgy ahogy voltam megálltam a tánctér közepén egy pillanatra, ugyanis az énekes srác állt ott, immáron átöltözve. Rám kacsintott, aztán visszarántott magához és egymással szemben folytattuk a táncunkat. Ő se volt már józan, velem ellentétben, akit a meglepetés eléggé észhez térített. Szinte összeért az orrunk és úgy vonaglottunk egymáshoz tapadva, mint a tinik a diszkóban. Szemérmetlen és izgató volt a srác, nekem pedig pont ez kellett, hogy ne Jared járjon a fejemben. Csókolóztunk és táncoltunk egész este, aztán ahogy kezdtünk fáradni, jött a szokásos kérdés.

-Megyünk? – súgta a fülembe tánc közben

Pár héttel ezelőtt simán igent mondtam volna, de most hirtelen nem volt ehhez az egészhez kedvem. Hiába volt jó pasi, taszított ez a stílus és az is, hogy ilyen lánynak néz. Elegem volt ebből az egészből, nekem Jared kell a kurva életbe!

-Keress mást – súgtam vissza, majd faképnél hagytam

Nara valami sráccal smárolt az egyik asztalnál, nem akartam még zavarni, úgyhogy egyedül mentem ki a klub mögé, hogy végre egy kis friss levegőt szívhassak. Zúgott a fülem, csípte még a szememet a benti füst, ráadásul a fejem is megfájdult már. Nincs is jobb alkalom arra a faszira gondolni aki átvert. Folyamatosan bekúszott a fejembe és semmit nem tehettem ellene. Baromira sajnáltam magamat, de egyúttal tudtam is, hogy szánalmas vagyok. Biztos 1000 meg 1 lánynak mondta már ugyanezeket a szavakat, ugyanezekkel a gesztusokkal, miért pont az én esetemben lett volna őszinte? Ennyire naiv én sem vagyok, bár nyilván jó lenne ezt hinni. Csak hallani akartam a hangját vagy szimplán veszekedni vele egy nagyot, már az is elég lenne. Ha nem törölte volna ki Hank a számát, már tuti felhívtam volna. Elővettem a telefonomat és bekapcsoltam, hátha történt valami azóta, hogy mérgemben megszakítottam minden kapcsolatot a külvilággal. Pár hívás ilyen-olyan számokról és egy sms, szintén ismeretlenről.

„Nem akarom, hogy haragudj rám, beszéljünk. Folyton hívlak, de nem veszed fel…J”

Mégiscsak hozzá tartozott az a szám. Annyira még bódult voltam, hogy sutba dobva a mérgemet és talán méltóságomat, megnyomtam a hívó gombot. Azt se tudtam milyen városban vagy időzónában van, csak kalapáló szívvel vártam, hogy megszakítsa azt az idegesítő monoton búgást.

-Na végre, jól vagy?

- Persze, csak … kikapcsoltam a telómat – neki se kell tudnia minden részletet

- De miért nem vetted fel, amikor hívtalak?

- Szerinted? Nem igazán akartam veled beszélni – mondtam mérgesen

- Mi itt vagyunk New Yorkban. Megvolt a koncert, most meg csak pihenek – váltott témát

- Mi meg eljöttünk bulizni Narával, de szerintem lassan megyünk is

- Na és bepasiztál? – kérdezte könnyednek szánt hangon

- Nem a te dolgod

- Szóval igen. Hát nem tartott sokáig – keményedett meg a hangja

- Egyáltalán semmi közöd nincs ahhoz, hogy mit csinálok – vágtam vissza

- Tény, hogy azt mondtam ne várj rám, de gondoltam kicsit bánkódsz vagy valami

- Nem tartozik rád, de szenvedtem. Kurvára szenvedtem az egész kocsiúton és kicsit el akartam terelni a figyelmemet rólad, de nem jött össze. Lett volna rá lehetőségem, de amint becsuktam a szememet, ott termettél. És ezt abba kéne hagynod! – kiabáltam a telefonba

- Nem tehetek arról, hogy folyton rám gondolsz. Én elmondtam nyíltan, hogy nem tudom vállalni ezt az egészet. Mi a francot akarsz még? – kérdezte ingerülten

- Minek hívogatsz meg smsezel akkor? Hagyjuk békén egymást, mert máskülönben nem fog menni

- De nem tudlak békén hagyni, értsd már meg

- Te meg azt fogd fel, hogy ez nekem is kurva szar – kezdtek el potyogni a könnyeim

- Nem akarok veszekedni megint – folytatta kicsit higgadtabban

- Hát engem sem tesz boldoggá

- Én most… most lefekszem aludni. Bocs hogy hívtalak. Vigyázz magadra, szia- köszönt el és kinyomta a telefont

Sokkal előrébb nem lettem, de legalább beszéltünk és láthatóan tényleg fontos vagyok neki.

-Akkor baszódj meg! – vágódott ki mellettem a klub ajtaja és egy nagyon dühös csaj kiabált visszafelé

- Látom neked is jó estéd van – mondtam, mire összerezzent és megfordult

- Jaj nem láttalak, bocsi. Egyébként jah, piros betűs lesz a naptáramban – fintorgott és ő is rágyújtott egy cigire

- Pasi?

- Csaj… még rosszabb, mint a pasi, higgy nekem. Tied is itt van?

- Inkább itt – emeltem fel a telómat

- Ááá… mobil veszekedés. A kedvencem

- Jah, rém izgalmas

- Egyedül jöttél?

- Nem, barátnőm bent smárol egy sráccal

- Nem láttalak még erre felé

- San Francisco-ban élek, csak eljöttünk kicsit kiengedni a gőzt. De hát ezektől sehol nincs nyugta az embernek – böktem a mobilomra

- Nilla – nyújtott kezet a kicsit hippis csaj

- Noa

- Visszamegyünk, vagy még akarod szidni a világot? – kérdezte mosolyogva és belém karolt

- Áhh, egy időre kifogytam, meg amúgy is lesz még időm. Mehetünk

Félelmetes lány volt, első perctől kezdve a magánéletemben vájkált, de nem éreztem tolakodónak. Egy idegennek sokkal könnyebb néha elmondani valamit, mint akár a legjobb barátnődnek, aki jelen esetben egy szőke raszta hajú srác szájából lóg ki. Annyit mondtam, Jaredről, hogy sokat utazik és híres, és ezért nehéz a dolog, ami szerinte faszság

-Azt mondtad író vagy, nem?

-Igen, mert?

- Írni lehet gépről is. Én fognám magam és velük utaznék. Örülj neki, hogy nem orvos vagy vagy ilyesmi, aki helyhez kötött.

- De… nem hiszem, hogy ezt akarná

-Hinni a templomban kell szívem. Ez ez a helyzet, amikor a sarkadra kell állni és kitalálni, hogy mit akarsz, ha pedig megvan, akkor mindent megtenni érte. Annyira túlkombinálják a dolgokat az emberek – fonta össze maga előtt a kezét és hátradőlt

- Tudom, hogy igazad van, de ezt én nem tudom megcsinálni

- Aztán miért nem? Ne töketlenkedjél már Noa! – csattant fel

A kocsma lassan bezárt, Nara hazament a sráccal, Nillával pedig a városban sétálgattunk és dumáltunk.

-Egy dologra felelj nekem – mondta egy pizza szeleten nyammogva

- Na?

-Azt mondod félsz, hogy megbánt és padlóra kerülsz, ugye?

- Igen

- Hány éves is vagy?

- Jó, tudom most az jön, hogy fiatalon kell ilyeneket csinálni, és szoktam is, hidd el. De nála nem merek kockáztatni. Csúnyán beleestem…

- De ha már ennyire odavagy érte akkor mindegy! Inkább ülsz otthon és siratod?! Tény, hogy nem lesz összetörve a szíved, de élni se fogsz egy percig sem. Ezen gondolkozz el

- Neked volt már ilyen tapasztalatod? – vontam fel a szemöldököm

- A mostani barátnőm, Amy is ilyesmi volt. Nem akartam belemenni, mert kb. mindenki ismeri itt New Orleans-ban, totál központi figura. Ja és biszex. Szóval nem csak a csajoktól kell tartanom, hanem az idióta fasziktól is

- Akkor neked se volt egyszerű… Jó igazából tudom, hogy mindenkinek igaza van körülöttem, aki ezt javasolja, csak össze kéne már szednem magamat ehhez

- Hol van most a srác?

- Tegnap még New Yorkban volt, de ma ki tudja hol ébred…

- Mi lenne, ha kiderítenéd, és odarepülnél? – jelent meg egy cinkos mosoly az arcán

- Akkor nem lenne munkám – nevettem fel

- Viszont azzal a pasival lennél, akiért odavagy

- Mi lenne, ha várnék egy kicsit, és ha tuti lenne, hogy mondjuk nem küldene el, akkor bejátszanám ezt. Tudod, ha hívogatna meg ilyenek

- Nem te mondtad neki, hogy hagyjon békén?

- De, viszont ha megfogadja ezt, akkor nincs eléggé oda értem

- Úristen… na ezért őrjítik meg a nők a pasikat, látod? Mondasz neki valamit, de ha azt csinálja, akkor szemét. Ugye érzed az ellentmondást csibém?

- Jó hát lány vagyok. A génjeimben kódolva van a kombinálási hajlam

- Ez hülyeség és csak a gyáva csajok kifogása. Ki tudod deríteni hol van?

- Hát éppen fel tudom hívni a menedzserét – feleltem a szám szélét harapdálva

- Na, akkor hajrá. Mire vársz?

- Hajnali 5 óra van Nilla

- Tényleg. Hupsz. Akkor írj neki smst

- Vagy inkább várok 3 órát, hogy emberi idő legyen

- Nem New Yorkban vannak? Akkor ott 1 órával több van – okoskodott vigyorogva

- Hú, akkor ott már 6 óra van – fintorogtam

- Bizonyám. Na mit csináljunk a következő 2 órában? – karolt belém

- Én mindjárt elalszom

- Jaj ne csináld már. Nem azért jöttél, hogy aludjál – rángatott meg

- Az igaz, de tegnap egész nap és éjszaka vezettünk

- Ha gondolod felmehetünk hozzám. 10 percre lakom innen – bökött az egyik utca felé

- Oké. Mindenképpen asszisztálni akarsz a híváshoz, mi?

- Ki nem hagynám – vigyorgott töretlenül

Eszméletlenül jó lakása volt Nillának, inkább egy hangár volt, 1 terű, magas és nagyon világos. Polcokkal, ilyen-olyan függönyökkel és paravánokkal volt részekre osztva az egész hely. Kb. a közepére oda volt baszva egy nagy kád, felette egy kör alakú karnis és csipkés függönnyel volt eltakarva. Állati!

-Tetszik? – szólalt meg a fülem mellől

- Imádom, baromi jól néz ki – áradoztam

- Köszi. Le akarsz feküdni? Abban a sarokban van egy matrac - mutatott az egyik paraván mögé

- Igen, az jó lenne. Köszi – mosolyogtam hálásan

Pillanatok alatt elaludtam és valamikor dél körül ébresztett a telefonom. Nara hívott, hogy hol vagyok, előtte pedig Jared írt még valamikor kora hajnalban, de csak most vettem észre…