16. Ebben már jók vagyunk

Kárpótlás az előző kitérő miatt :*

Úgy tűnik mindenki emlékezett az előző napi bunkóságomra, mert gyakorlatilag csak Tom-mal beszéltem egész nap a szerkesztőségben, ő is csak lecseszett. Mindenféle pótcselekvéssel töltöttem a napomat, mert semelyik munkám nem tudott lekötni, ráadásul megállás nélkül a telefonomat bűvöltem, hátha ír Jared. Szánalmas voltam. Épp az e-mailjeimet néztem, már aznap huszadjára, amikor jött egy levél Narától. Neki is a töke ki volt a melóval meg úgy mindennel, ezért azt javasolta, hogy utazzunk el együtt pár napra. Mivel a nagyszülei New Orleans-ban éltek, alap volt, hogy megint hozzájuk megyünk, mint régen. Azonnal felvillanyozódtam az utazás gondolatára, befejeztem délutánra a maradék munkámat és úgy mentem be főnökömhöz elkéretőzni.

-Vicces vagy Noa – nevetett ki

- Csak egy hosszú hétvége, Tom. Hétfőn már itt leszek – próbálkoztam tovább

- Lapzártakor nem lépünk le. Alapszabály

- De minden melóm kész van – nyafogtam, közben pedig éreztem, hogy rezeg a telóm a zsebemben

- Jól van, menjél, de ne legyen ebből rendszer

- Köszi – biccentettem és a mobilomat szorongatva kimentem

Jared volt az, találkozni akart este, mert reggel utaznak el. Gondolhatott volna erre hamarabb… Nem válaszoltam neki semmit, inkább barátnőmet hívtam fel az örömhírrel és megbeszélni, hogy mikor induljunk.

-Több, mint egy nap kocsival az út, úgyhogy akkor is késő lenne, ha most indulnánk – mondta a telefonban

- Plusz te New Yorkban vagy

- Az nem gáz, este van egy járat Frisco-ba, gyorsan foglalok arra jegyet és akkor valamikor hajnalban kocsiba pattanunk és kész – hadarta izgatottan

- Szuper. Kulcsod megvan, de szerintem otthon leszek úgy is

- Hol lennél bébi? Csak nem pasi? Tudod mit, ne mondj semmit, mert rohanok pakolni meg intézkedni. Sziaa

Igen, ez Nara. Úgy csapong, mint senki más. Imádom

Amilyen szarul indult ez a nap, úgy lett egyre jobb és jobb. Jared-nek is visszaírtam, hogy este ráérek egy kicsit, olyan nem törődöm stílusban. Nem kell ezt túlkomplikálni. Hazafelé menet vettem pár dolgot az útra meg estére is, bár nem tudtam mire készüljek. Kicsit rendbe szedtem a lakást, aztán beledobáltam néhány ruhát egy bőröndbe és kb. útra kész voltam. Azt írta vissza ez a jómadár, hogy majd beugrik, ha végzett… Nem tudtam, hogy ez nála mit jelent, úgyhogy ráérősen kotyvasztottam a konyhában, amikor csengettek. Még 7 óra sem volt, de ő állt az ajtóban hatalmas vigyorral és valami idétlen kalapban. Úgy látszik ez a mániája. Tiszta borosta volt az arca, amitől ha lehet, még jobban nézett ki.

-Szia, gyere be – álltam arrébb, ő pedig egy arca puszi után besétált, cipőben

- Azt meg hagyd itt az ajtó mellett – böktem a csizmájára

- Vegyem le?

- Nem ártana – bólintottam és kezdetét vette a szokásos Jared-Noa szópárbaj

- Nem szoktam levenni a cipőmet

- Nem érdekel mit szoktál és mit nem, nálam ez a szokás. Plusz most lett felporszívózva

- Hihetetlen vagy – morogta és leráncigálta a cipőit

- Köszi – vigyorogtam rá

Imádtam bosszantani.

-Miattam takarítottál ki?

- Persze, egyébként disznóólban élek 10 napos kajamaradékban lubickolva – feleltem grimaszolva

- Mi lenne ha egyszer normálisan válaszolnál?

- Unalmas beszélgetés – rántottam meg a vállamat és folytattam a főzést, ő meg a nappali közepén állt továbbra is

- Mit készítesz?

- Jó kérdés… Ez olyan minden bele vacsora. Kérsz majd? Vagy ettél?

- Akkor se kérnék, ha éheznék… - mondta a lábos felé hajolva

- Hát nekem nincs egy csicskám, akit elküldök kajáért ha épp nincs kedvem főzni

- Az a ló már megdöglött, ne rugdosd tovább

- Mi van?

- Semmi. Hagyjuk az Emmás dolgot. Azért jöttem, hogy beszélgessünk és kivételesen ne veszekedjünk. Gyere – fogta meg a kezemet és a kanapéhoz húzott

- De a kaja… - mutogattam

- Inkább elzárom, bár jobb lenne ha leégne és megsemmisülne – motyogta a bajsza alatt

- Hallottam ám

Mosolyogva nézte, ahogy durcásan levágódok a kanapéra, majd mellém ült és elég komoly arccal beszélni kezdett.

-Szóval az a helyzet, hogy mi holnap továbbrepülünk New Yorkba, de 2 hónap múlva vége a turnénak

- Hát ez… remek – nem tudtam mit vár, mit mondjak

- Igazából nem tudom, hogy mi ez a… szóval ez az egész – mutogatott közénk

- Én se. Csak azt, hogy az agyamra mész

- Ez kölcsönös, de most nem ez a lényeg – fogta meg a kezem- hanem az, hogy te akarsz-e ebből az egészből valamit

Túl sok volt nekem ez a lelkizés, én nem vagyok ilyen „mindent ki kell mondani és meg kell beszélni” lány, szerintem tettek számítanak.

-Úgy beszélsz basszus, mint egy lány. Minek kell ezt az egészet ennyiszer átrágni? Teljesen túlbonyolítod a szitut – ráztam meg a fejem és felpattantam, hogy töltsek egy pohár bort

- Találd már ki mit akarsz! Amikor lesmároltalak, lefagytál. Ha beszélni akarok, akkor meg kiakadsz – emelte fel a hangját

- Higgadj már le! A kettő között azért van átmenet – nyomtam a kezébe egy poharat

Egy pillanatig csak méregetett, aztán letette az én poharamat is az asztalra és az ölébe rántott. Most nem hezitált, azonnal megcsókolt, de én is időben reagáltam és beszálltam a játékba. Beleremegett minden sejtem abba a csókba és szinte belefolytam a karjaiba. A szakálla karcolta a bőrömet, de abban a percben semmi nem érdekelt csak ő és az a hév és birtokló mozdulatok, amiket produkált. Ragyogó szemekkel vált el tőlem és egy diadalittas mosolyra húzta a száját.

-Ne vigyorogj így – toltam el az arcát pirulva és mellé csúsztam a kanapéra

- Csak megtört a jég – nyomott még egy puszit a számra

- Ne örülj, ez még semmit nem jelent

- Szóval minden szembejövőt megcsókolsz? – vonta fel a szemöldökét

- Igen – bólintottam

- Akkor majd figyelek, hogy sokszor keresztezzem az utad – nevetett fel és megint ostromolni kezdett

Nem foglalkoztam semmivel, csak élveztem, hogy végre normálisan tudunk beszélni és persze leginkább csókolózni.

-Na mi legyen?

- Semmi. Majd kialakul valami. Én is elutazom

- Hova? – húzódott el, hogy lássa az arcom

- New Orleans-ba

- Minek?

- Mert ki kell szabadulnom innen

- Kivel?

- Egy barátnőmmel

- Mennyi időre?

- Hogy lehet ennyi kérdésed? Úristen… -ráztam meg a fejem és erősen fegyelmezni kellett magamat, hogy ne akadjak ki, mert eléggé ellenőrzés szaga volt az egésznek

- Jól van na. Csak érdekel

- Oké, 4 napra megyünk, a lány neve Nara, együtt jártunk egyetemre és imádom

- Ez volt olyan nehéz? – kérdezte vigyorogva

Ez ment szinte egész este, csipkelődtünk, csókolóztunk, nevettünk, pont mint a gimiben.

-Volt már civil barátnőd vagy csak hírességekkel kavartál?

- Főleg ismert nőkkel, mert velük találkozom a legtöbbet. És neked?

- Szerinted? – forgattam meg a szememet

- Hát a munkád miatt te is sok zenésszel, színésszel kerülsz kapcsolatba, nem?

- De, csak ők általában nem hívnak meg a szállodájukba after-partyzni

- Nem én hívtalak meg, hanem Shannon

Vettem egy mély levegőt, aztán lehúztam a maradék boromat, hogy megnyugodjak. A telefon csörgése megmentette Jared-et a haragomtól, Nara írt, hogy 5 percen belül felszáll a gépe és hajnali 2-kor érkezik meg Frisco-ba. Addig még bérelni kéne egy kocsit vagy valakitől kölcsönkérni, mert a reptérről már indulunk is New Orleans-ba.

-Valamit el kell intéznem, mindjárt jövök – ültem át azt asztalhoz laptopozni

A bérlés kiesett, mert minden zárva volt már, úgyhogy maradt Ruby vagy a kedvenc meleg párocskám, akik azonnal igent mondtak. Imádom őket.

-De nem baj, ha olyan hajnali fél2 felé megyek át a kocsiért?

- Dehogyis, sokáig fent vagyunk

- Okés, köszönöm! Szeretlek

- Én is drágaság. Puszi – köszönt el Hank

Boldogan huppantam vissza Jared mellé, aki eddig a mobilját nyomkodta, de most morcosan nézett rám.

-Na most meg mi van? – sóhajtottam

- Kit szeretsz?

- Neked nem mindegy?

- Noa!

- Féltékeny vagy? – vigyorodtam el

- Nem, csak utálom, ha hülyének néznek

- Komolyan olyan ostobának nézel, hogy ha egyszerre 2 pasi lenne az életemben, akkor az egyik előtt beszélnék a másikkal?

- Mit tudom én, nem ismerlek – állt fel

- Annnnnnnyira idegesítő vagy – túrtam bele a hajamba és mérgesen caplattam a konyhába

- Miért nem lehet válaszolni? Ez egy kurva egyszerű kérdés volt

- Hagyjuk békén egymást, nekem nem kell ez a feszkó – ráztam meg a fejemet, amire egy újabb csók volt a válasz

- Ez nem megoldás – mondtam mosolyogva miután eleresztett

- Nekem tetszik. Mikor indultok?

- 1 óra körül megyek át Hankékhez a kocsihoz, utána Naráért a reptérre, majd irány New Orleans

- Az szép lesz. A mi gépünk 6-kor indul, úgyhogy még ráérünk – ölelt át megint és újra csókolni kezdett

Lassan araszoltunk a pici nappaliban, folyton nekicsapódtunk valami bútornak, de sokkal jobban lekötött, hogy Jared a felsőm alatt barangolt. Össze voltunk tapadva és szinte már téptük egymás ajkait, ő pedig az ágyékát nekem nyomva tolt a háló felé. Éreztem, hogy mennyire kíván, de én is alig bírtam már magammal, türelmetlenül rángattam le a pólóját, hogy aztán újra az ajkai után kapjak. A szobámba érve felültetett az asztalra és a lábam közé állva folytatta az őrületbe kergetésemet. A nyakamat csókolta, miközben a nadrágom gombjával ügyeskedett, majd szétrántotta zipzárastul, mindenestül én pedig letornáztam magamról. Most rajtam volt a sor, becsúsztattam a 3 ujjamat a farmerja mögé, a másik kettővel pedig kigomboltam a durva anyagot. Lihegve támasztotta nekem a homlokát, de nem hagytam abba a dolgot és a bokszerén keresztül kényeztettem tovább. Megállás nélkül sugdosott a fülembe, amitől futkosott a hideg a hátamon, egyszerűen az őrületbe kergetett, nem is bírtam tovább. Akaratosan vontam magamhoz és körbekulcsoltam a lábammal a derekát, hogy végre eggyé váljunk. Vette a célzást és egy határozott mozdulattal belém nyomult, amitől csillagokat láttam. Durva volt és szenvedélyes, minden egyes lökését sikoly követte, teljesen megszűnt a külvilág. Ő is megállás nélkül nyögött és zihált, majd áttett az ágyra és néhány végső mozdulat után ránk szakadt az ég. Csengett a fülem, remegett az egész testem, becsukott szemmel pihegtem Jared mellkasán, de ő is hasonló állapotban volt.

Ha más nem is, de ez nagyon működik köztünk.