19. Azt hiszem megtartalak

Meglepetééééééééééééééés! :D

„Hívj fel kérlek, ha felébredtél. J”

Én ezt komolyan nem bírom. Játszik velem vagy ő se tudja, hogy mit akar?

-Akkor jól hallottam, hogy te csörögtél – dugta be a fejét Nilla, majd egy bögre kávét nyomott a kezembe, amiért cserébe megkapta a telefonomat

- Mit akar a kisherceg? Visszahívtad?

- Nem még, de igazából bármi a téma, úgyis csak összeveszünk a végén

- Az most lényegtelen, na, hívd már – adta vissza a telefonomat

Úgy éreztem magam, mint egy kisiskolás, aki először készül felhívni a neki tetsző fiút, bizsergett az egész gyomrom és hangosan kalapált a szívem. Nilla izgatottan ült le mellém és olyan közel hajolt, hogy már-már zavaró volt. Kicsit arrébb húzódtam és megnyomtam a hívás gombot, de csak sípolt a készülék.

-Ki van kapcsolva – mondtam elszontyolodva

- Minek írja, hogy hívd fel, ha utána kikapcsolja magát? – kérdezte felháborodva Nilla

- Ő ilyen… Haza kéne mennem, Nara már keresett

- Nem maradsz ebédre? Főztem kaját – bökött a konyha felé

- Isteni illata van, de le kéne zuhanyoznom meg ilyesmi. De ha gondolod este talizhatunk

- Oké, de addig még ki kell békítenem Amy-t – húzta el a száját

- Nem beszéltetek azóta?

- Nem, de nem is annyira komoly az ügy. Átszaladok hozzá és meg is van oldva

- Remélem is. Elég, ha egyikünk szerelmi élete van csak romokban

- A tiedet is összedobjuk hamarosan – kacsintott rám

Gyorsan megittam a kávét, de nem sokat segített a másnaposságomon, taxival tudtam csak hazamászni. Próbáltam emberi arcot ölteni, hogy Nara nagyija ne kapjon agyvérzést, ha meglát.

-Jajj, Noácskám, hát merre voltál? Készen van az ebéd – kapott el már az ajtóban

- Elnézést kérek, de egy barátnőmnél aludtam.

- Jól van, jól van, semmi baj, gyere, egyél – terelt az asztal felé

Jó nagymama módjára teletömött kajával, amitől ha lehet, még rosszabbul lettem. Nara pofátlanul vigyorgott a szenvedő fejemet látva, nem is tudom, hogy ő miért nincs ilyen szarul…

Amúgy is fájt minden porcikám, de miután megettem vagy 3 kiló húst, végképp nem tudtam mozogni. Hatalmas kínok árán letusoltam, majd behúztam az összes függönyt a szobámban és vakond üzemmódra váltottam. Jared továbbra is ki volt kapcsolva, úgyhogy nem foglalkoztam vele, lehalkítottam a telómat és újra elaludtam.

-Noa… hétalvó… kelj fel vagy nyakon öntelek – kuncogott Nara a vállamat simogatva

- Hány óra van – kérdeztem nagyot ásítva

- 7 és a drágalátos pasid rajtam keres. Elárulnád, hogy honnan a viharból tudja a számomat? – folytatta nyugodt hangon

- Jared?! – pattantak ki a szemeim

- Igen. Mr. Nemtudoksemmitígérni kétségbe van esve, mert nem veszed fel a telefonodat, pedig csomószor hívott

Kitapogattam a kis készüléket, és valóban volt 8 nem fogadott hívásom tőle.

-Mi a franc sürgős ennyire?! – húztam fel magamat és visszahívtam

- Telefonod dísznek van? – szólt bele köszönés nélkül

- Ha azt akarod, hogy szóba álljak veled, akkor üss meg egy normálisabb hangot- közöltem vele, mire totál megkukult

- Haló

- Itt vagyok, csak nem jutok szóhoz. Kértem, hogy hívj vissza, de semmi

- De hívtalak, csak ki voltál kapcsolva nagyeszű

- Ja tényleg, gépen voltam. Bocsi

- Hol vagytok most?

- 8 órányi kocsiútra tőled – felelte mosollyal a hangjában

- Melyik irányba?

- Észak-nyugat

- Dallas? – kérdeztem egy kis gondolkodás után

- Pontosan. Azért hívtalak egyébként, hogy… szóval lehet, hogy… hogy kicsit elhamarkodtam a dolgot

- Milyen dolgot? – tettettem a hülyét, de közben úgy bazsalyogtam, hogy Nara szemforgatva kivonult a szobából

- Be akartam magyarázni magamnak is, hogy nem jelentesz többet a szokásosnál, de az, hogy folyton rád gondolok, nem épp erről tanúskodik

- És?

- És nem lenne kedved eljönni Dallasba?

- Szerinted kocsiba pattanok és 8 órát vezetek csak azért mert épp olyan hangulatban vagy, hogy nem löksz el a szokásos hülye szövegeddel? – kíváncsi voltam mit válaszol

Igazából az egyik felem már rég az autóban ült a másik viszont megmakacsolta magát és inkább veszekedett…

-Szerintem igen – közölte pökhendien

- Hú de utállak

- Tudom – mondta mosolyogva – de akkor eljössz, ugye?

- Nem tudom. Megbeszélem Narával

- Oké, de gyertek. Nagyon szeretnélek látni – változott meg a hangja

- Majd meglátom mit tehetek – adtam a lazát

- A Magnolia hotel-ban lakom, hívj ha itt vagy. Most mennem kell, mert nem sokára fellépünk. Nagyon szeretném, ha eljönnél – ismételte megint

- Én is szívesen mennék – ismertem be, majd bontottuk a vonalat

Kiromboltam Narához és vázoltam neki az ötletemet, amitől nem igazán volt elragadtatva, sőt megsértődött, hogy Jared-et választom helyette.

-Ne csináld már, nem erről van szó. Tudod, hogy mennyire odavagyok érte

- Tudom, ahogy azt is, hogy soha nem választunk pasit barátnő helyett – mondta durcásan

Igaza volt, de nem bírtam a véremmel, őt akartam. A hangját, a szemét, az apró ráncokat az arcán és azt a sajátos fűszeres illatot, ami mindig áradt belőle. Hangosan akarok megint veszekedni vele, látni a bujkáló mosolyát és aztán azt a villanást a szemében, ami után jön az asztalra dobás és az észveszejtő szex.

-Na jól van, húzzál innen – dobta hozzám Nara a kabátomat mosolyogva

- Komolyan?

- Menjél, mert látom mennyire akarod azt a pojácát – húzta el a száját

- Imádlak – csapódtam bele és szorosan megölelgettem

Kocsiba vágtam magam és nekiindultam a 8 órányi tömény unalomnak. Jared sokszor hívott út közben is, folyton kérdezte, hogy hol járok épp. Igazából imádnivaló volt. Ahogy fogytak a mérföldek, úgy lettem egyre izgatottabb, annak ellenére, hogy alig láttam a fáradtságtól. Bepötyögtem a GPS-be a hotel címét, majd kis kavargás után hajnali 3-kor sikerült odaérnem a puccos épület elé. Kikaptam a táskámat a hátsó ülésről és hívtam Jared-et.

Fél percen belül meg is jelent a liftnél kócosan, pizsamában és papucsban, de olyan csillogó szemekkel, hogy ott helyben meghaltam. Mosolyogva indult el felém, majd egy hosszú térd-remegtető csók után behúzott a liftbe.

-Nem hittem volna, hogy eljössz – döntötte a homlokát az enyémnek, majd újra megcsókolt

Teljesen kész voltam tőle.

-Elég meggyőző tudsz lenne – mondtam szemlesütve

Kézen fogva sétáltunk a szobájába, majd kinyitotta előttem az ajtót, lesegítette a kabátomat, tökéletes úriemberként viselkedett.

-Aludtál már?

- Igen, de több módszerrel is fel lehet ébreszteni – húzott magához a derekamnál fogva és lassan elmosolyodott

- Például? – kérdeztem pillogva

- Hát többek között – nyomott puszikat az arcomra- egy kis összebújással – még több puszi – vagy fürdéssel ÉS összebújással – mondta és egy rövid szájra puszival fejezte be

- Azt hittem a fürdő ellazít

- Attól függ hogy csinálod – kacsintott rám és az ágyékát nekem feszítve tolni kezdett a szoba másik fele felé

Kész, végem van. A nyakába kellett kapaszkodtam, különben tuti ott alélok el a szoba közepén. Légszomjam volt, és csak a kitágult pupillás kék szemeket bámultam, próbáltam elraktározni minden milliméterét az arcának, az összes rezdülésével együtt. Amíg folyt a víz a kádba az ágyon fetrengtünk, csókolóztunk, simogattuk egymást, szóval egy elég hosszú előjátékba fogtunk. Először Jared majd én másztam be a hatalmas habtengerbe és a karjai közé siklottam, nem mintha egy helyben maradtunk volna egy percig is. Annyira izzott a levegő körülöttünk, hogy lassan mi melegítettük fel a vizet is. Én még soha nem csináltam kádban, de nem tetszett volna, ha nem tudom irányítani a mozdulatokat, úgyhogy kihúztam őt is a kádból és habos testtel az ágyra borultunk. Mosolyogva és lihegve hajolt rám én pedig úgy éreztem mentem felrobbanok, ha nem kapom meg most azonnal. Ködös tekintettel néztük egymást, de az ösztönök hamar felülkerekedtek rajtunk és úgy estünk egymásnak, mintha 1 perc múlva vége lenne a világnak. Türelmetlenül hajszoltuk egymást a kielégülés felé, amire a hosszú előjáték miatt nem is kellett sokat várni. Mindketten repetázni akartunk, mert vele nem lehetett betelni. Már világosodott, amikor a végkimerülés határán voltunk mindketten, úgyhogy húzódozva ugyan, de megadtuk magunkat a sötétségnek.

Csak arra emlékszem, hogy mosolyogva ébredtem és olyan boldogságot éreztem, mint utoljára annó Stan-nel. Jared összegyűrt arccal feküdt velem szemben és a kispárnáját ölelte magához. Megint erősen borostás volt, de így még titokzatosabb volt az arca, kevésbé látszott a mimikája. Fel akartam kelteni, mert unatkoztam, úgyhogy finoman fújogatni kezdtem az arcát. Néha megvakarta az arcát, vagy csak rándult egyet az orra, majd lassan kinyitotta a szemét.

-Ne fújogass – morogta, mire megint ráfújtam egyet

- Noa – dörmögte és összevonta a szemöldökét

Imádtam játszani vele, olyan lettem, mint egy kislány.

Hasra vágta magát és a fejét a párnába fúrva szenvedett, mire ráültem a fenekére és masszírozni kezdtem a hátát.

-Azt hiszem megtartalak – fordult hátra mosolyogva én pedig szerettem volna ezt úgy érteni, hogy velem akar lenni…