8. Lecke

Fogyasszátok szeretettel! :*

8. rész

Kieran valami japán ribancot ölelgetett egy parkban, aki nyilván híresség lehetett, mert paparazzi képek voltak.

-Noa, ez fáj – szólalt meg Linda

Észre se vettem, hogy dühömben szegények a vállát markolásztam, miközben az egeret görgettem le és fel.

-Te… te tudsz japánul, ugye? Mit írnak? – szűrtem a fogaim közt

- A csaj az ottani tehetségkutató egyik zsűrije meg valami lánybandában játszik. A srácról nem tudják kicsoda, csak azt, hogy amerikai és hatalmas a szerelem. Írnak valami telefonbeszélgetésről, de azt nem értem. Ismered őket? – fordult hozzám

- Jah, azt a hősszerelmes faszkalapot – morogtam és otthagytam Lindát

Összekaptam a cuccaimat és mérgesen kicsörtettem a szerkesztőségből, egyenesen Ruby felé, de út közben megálltam venni egy üveg whiskey-t.

-Megcsalt. Iszunk? – emeltem fel az üveget az ajtóban álló barátnőmnek

- Gyere be, hozom a poharakat – indult vissza a konyhába

Levágódtam a kanapéra és csak bambultam magam elé, egészen addig amíg Ruby a kezembe nem nyomta a poharamat.

-Na mondd

- Egy japán kurvával flangált egy parkban – köptem a szavakat

- És ezt te honnan tudod

- A nő valami híresség és lefotózták. Egyik munkatársam pedig épp egy japán oldalt nézett és ott virított az a két szemétláda.

- Hogy lehet ennyire pancser szemétláda valaki? – nézett rám értetlenül

- És tudod mi a legröhejesebb? Hogy alig 1 órája írt sms-t, hogy mennyire hiányzom neki meg ilyen faszságok – dobtam elé a telefonom, majd töltöttem még egy pohárral

- Van bőr a képén az biztos… Mekkora féreg. Nem gondoltam volna róla, olyan jó srácnak tűnt

- Igen, csak úgy tűnik, hogy annyira ismeri a nőket, hogy simán elhitet bárkivel bármit

Alig ettem egész nap és már a harmadik whiskey csúszott le, úgyhogy kezdtem becsípni. Hadonászva magyaráztam Ruby-nak Kieran-ről, Stan-ről és az összes elcseszett pasiról akivel dolgom volt.

- Na látod? Pont ezért nem éltem bele magam. Akkor most itt zokognék, mint valami emós tini. A nagy francokat. Engem egy pasi se fog padlóra küldeni – vágtam az asztalra a poharamat

- Mit akarsz csinálni?

- Felhívom és elküldöm a picsába

Összeszorított szemekkel fókuszáltam a telefonom képernyőjére, majd ráböktem a nevére.

-Szia baba! Mi újság? – szólt bele vidáman

- Babázzad azt a japán ringyót akivel a parkban enyelegtél te szemétláda

Hallottam, hogy elfelejt levegőt venni, majd jött a magyarázkodás.

-Noa, sajnálom. Tényleg. Én csak sodródtam az árral. Nem tudom mit olvastál, de semmi nincs köztünk, csak sétáltunk

- Te komolyan ilyen hülyének nézel? Maradjál ott nála, mivel itt senki nem vár rád – mondtam, majd kikapcsoltam a telefont

- Miért nem játszottad le vele?

- Hogy érted? – nyúltam megint az üveg után

- Hát hogy kinyomtad. Miért nem zártad le vele?

- Nem akartam hallgatni a hülyeségeit

- De így továbbra is keresni fog. Ez olyan, mint Stan-nel – mutatott rá

Nem forgott már rendesen az agyam, úgyhogy nem tudtam mire céloz, de nem is érdekelt. Bulizni és tombolni akartam, de Ruby-nak otthon kellett maradnia Ben-nel.

-Oké, semmi gáz. Megtennéd, hogy felhívod Brad-éket? Nem akarom bekapcsolni az enyémet

Ők mindig kaphatók voltak egy bulira, úgyhogy meg is beszéltük, hogy fél órán belül az egyik közeli klubnál találkozunk. Rendesen dolgozott bennem az alkohol, úgyhogy szegényeket hamar az asztalnál hagytam és bementem táncolni.

Valamikor hajnalban másztam haza, már kezdett világosodni, páran pedig munkába igyekeztek. Azt se tudtam hol vagyok, amikor valaki csöngetett. Hatalmas kínok közepette az ajtóhoz vánszorogtam, majd felvettem a kaputelefont.

-Mi van?

- Noa, Bee vagyok. Engedj be

Fáradtan nyomtam be a gombot majd sokadik próbálkozásra a telefont is sikerült visszatennem a helyére. Kinyitottam az ajtót, majd a konyhába mentem kávét főzni és enni valamit.

-Hol a fenébe voltál? Ki vagy kapcsolva, Tom pedig őrjöng – lépett be Bee

Összevont szemöldökkel próbáltam megérteni, amit mond, de sok időbe telt mire leesett, hogy nem sikerült bemennem dolgozni

-Basszus. Hány óra van? – néztem körbe zavarodottan

- 1 múlt. A megbeszélés 10-kor volt. Vagy száz üzenetet hagytam, de folyton ki vagy kapcsolva

- Tudom, már tegnap óta. Figyelj, mondd meg Tom-nak, hogy 1 órán belül bent vagyok, jó?

- Mondok jobbat. Felöltözöl 5 perc alatt, aztán beviszlek én. Kocsival vagyok – lóbálta meg a slusszkulcsot

- Oké, köszi

Borzalmasan néztem ki, sminkre pedig nem volt idő, úgyhogy majd próbálok árnyékba állni Tom-nál. Felkaptam egy farmert és egy pulcsit, aztán bedobáltam a legszükségesebbeket és már ott se voltunk.

-Mi a fene történt veled? – kérdezte Bee az utat nézve

- Semmi, rossz napom volt, van

Jobbnak látta, ha nem faggat tovább, úgyhogy inkább csak vezetett, amíg én valami elfogadható magyarázaton vagy épp mesén törtem a fejem. Nem volt könnyű dolgom.

Tom irodájához érve vettem egy nagy levegőt, majd bekopogtam.

-Gyere be – intett

- Sajnálom a mai napot, nem fordul elő többet

- Elveszem tőled a címlapot – közölte én pedig úgy éreztem, mint akit fejbe vágtak egy baltával

- Ne, kérlek szépen, Tom. Nagyon szar napom volt tegnap, ezért késtem el

- Késtél? – horkantott fel gúnyosan

- Jó, akkor ezért nem jöttem ma be

- Nem érdekel Noa. Itt volt a lehetőség előtted, de te elszúrtad

- Komolyan azért adod másnak a címlap sztorit, mert kirúgtam a hámból és másnap elkéstem? Bocs, nem jöttem be – javítottam ki magam

- Nem vagy abban a helyzetben, hogy megkérdőjelezd a döntésem, világos? És most kifelé. Dolgom van – mutatott az ajtó felé

- Tom, légy szíves

- Idefigyelj Noa. Te egy baromi jó író vagy, de még kezdő. Egy profi nem így viselkedik

- És szerinted így tanulom meg? – néztem rá mérgesen

- Ez be szokott válni

- Hát csak szólok, hogy nálam nem fog – löktem hátra magam, majd felpattantam és kisétáltam az irodájából

Fel se fogtam, hogy mit csináltam, túl fáradt és mérges voltam ahhoz, hogy gondolkodjak. Mivel dolgozni képtelen voltam, így inkább azonnal hazamentem és visszafeküdtem aludni. Hajnalban keltem, nem tudtam többet aludni, úgyhogy elterültem egy nagy kád forró vízben és intenzív káromkodni kezdtem. Így elszúrni a karrieremet egy pasi miatt?! Hogy lehettem ennyire ostoba? Talán Tom meggondolja magát, ha látja, hogy tényleg profi vagyok és nem valami zöldfülű. Alig volt még 4 óra, de én már dolgoztam, befejeztem az összes cikkemet, miközben egymás után ittam a kávékat. Eléggé kiöltöztem aznap, mivel Tom sokat ad az ilyen dolgokra. Mindent bevetettem.

Én voltam az első az szerkesztőségben, még ő se volt bent, de nem baj. Így legalább fel tudok készülni. Szép lassan szivárogtak az emberek, én pedig amint meghallottam főnököm hangját, máris az irodája elé sprinteltem. Épp telefonált, de intett, hogy kövessem. Kinyomtattam az összes cikkemet és türelmesen vártam, amíg befejezi.

-Szép jó reggelt – nézett végre rám

- Hello. Itt vannak a cikkek a következő számba, gondoltam megmutatom

Somolyogva húzta közelebb a papírokat, miközben engem méregetett. Próbáltam érzelemmentes, profi arcot vágni, de nem volt túl nehéz átlátni rajtam.

-Kíváncsi voltam hogy reagálsz a tegnapira, mondjuk valami ilyesmire számítottam – mutatott rám, majd a cikkekre

- Hogy érted?

- Úgy hogy néha helyre kell rakjalak, de utána pár hónapig nyugi van. Most jön a nyugi – tette hozzá az értetlen arckifejezésemet látva

- Szuper… konzultánod kéne anyámmal – álltam fel lelombozva

- Noa, továbbra is tied az interjú, de ez ne forduljon elő többet. Világos? – állt fel ő is

Megpördültem a tengelyem körül, majd amint felfogtam, hogy mi van boldogan ugrottam hozzá, hogy megöleljem.

-Köszi köszi köszi – hadartam

- Szívesen

- Amúgy el kéne döntened, hogy jó fej főnök vagy, vagy inkább az a kiállhatatlan fajta – mondtam fülig érő szájjal

- Na húzzál dolgozni vagy meggondolom magam – csapott a fenekemre nevetve én pedig visszatipegtem az asztalomhoz

2 nap múlva van a Jared Leto-s interjúm, addigra össze kell kapnom magamat, mert hiába bánt ez a Kieran-es dolog, nem tehetem meg, hogy hatással legyen a munkámra. Este felé már bekapcsoltam a telefonomat, de pár nem fogadott híváson kívül semmi nem fogadott. Kieran még előző este hívott és kész. Se sms, se hangüzenet. Semmi. Hát ennyit értem neki…