11. Női logika

(: Csak Nektek csak Most :)

(néhol kicsit csúnyák a szavak.)

Jared és Shannon Leto :)

A srácok már nagyon be voltak sózva, Tomo úgy ugrált az ajtóban, mint egy bokszoló a ring felé menet, Shannon pedig megállás nélkül a dobverőit pörgette. Az öltözőbe is beszűrődött a kinti moraj, de semmi volt a valódi hangulathoz képest. Emma mögött lépkedve a színpad egy sarkába mentem és onnan kukucskáltam ki a nézőtérre. A drága jegyesek a másik oldalon voltak, szegényeknek megmozdulni nem volt szabad, nem hogy megint a fiúkhoz érni. A hangulat leírhatatlan volt, a háttérben megállás nélkül mentek a 30STM klipek, a tömeg pedig egy emberként énekelte a dalokat. Kisvártatva Jared-ék megjelentek a lépcső alján, de még csak mi láttuk őket. Az összes fény kialudt, ők pedig elfoglalták a helyüket a színpadon, és hiába voltak kb. láthatatlanok, a tömegen végigfutott egy üdvrivalgás. Ahogy megszólalt az első hang, éreztem, ahogyan meglódul a szívem és a vér szélsebesen száguldozni kezd az ereimben. Egy hosszabb, gyorsuló hangszeres intro után aztán nagy robajjal és fényekkel megjelent Jared a színpadon, a stadion pedig egyszerűen felrobbant. Ott állt feltartott, ökölbeszorított kézzel és énekelni kezdett, amivel mindenkit megbabonázott. Tudom, gusztustalanul hangzik, de akkor is valami különleges hangulat jelent meg az arénában.

Úgy pörgött, forgott, ugrált a színpadon, mint egy kisgyerek, annak ellenére, hogy már 40 éves. Csomószor beszélt a rajongókhoz, néhányat fel is hívott, káromkodott, produkálta magát, tehát csak a szokásos show- csinálás ment. Nem szerettem az ilyen majomkodást, nekem túl harsány és megcsinált volt, de hát végtére is ebből élt. Az énekléssel most se volt baj, az pedig, hogy a színpad széléről néztem végig, még különlegesebbé tette. Elképesztően vakmerő volt néha, gondolt egyet és befutott a tömegbe a színpadról. Ijedten néztem, ahogy próbálja átverekedni magát az embertömegen, sokszor nem is lehetett látni, csak a ziháló éneklését hallani. Emma is bepánikolt, a biztonságiak pedig csak néztek ki a fejükből és várták, hogy megjelenjen a tömeg végén, a színpadnál.

-Utálom, amikor ezt csinálja – toporzékolt Emma és leszaladt a színpad elé

Kicsit megtépázva ugyan, de pár percen belül Jared is megjelent, felfutott a színpadra, majd visszatette a mikrofont és elindult felém. A szám éneklős része véget ért, a fiúk még játszottak, de ő már mellettem vedelte a vizét.

-Le akarták szedni rólam a pólót – mutatta fel lihegve a szétszaggatott fekete ujjatlan ruhadarabot, majd újra inni kezdett

- Teljesen őrült vagy – néztem végig rajta mosolyogva

Tiszta folt volt mindkét karja, a szétszakadt felsője miatt pedig az egész teste látható volt. Izmos kar, keskeny csípő és szálkás felsőtest. Nem túl férfias, de mégse tudtam levenni róla a szememet. Ne bámuld már, te idióta!- szóltam magamra

-Kéne egy másik trikó. Mindjárt jövök – nyomta a kezembe az üvegét és már ott se volt

Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy Jared Leto-val fogok lógni a színpad mellett, valószínűleg gond nélkül pofán röhögöm. Mégis itt vagyok, megbabonázva figyelem az egész zenekart és rájövök, hogy milyen piszok mázlista vagyok.

A maradék fél órát ugyanolyan lelkesedéssel és energiával nyomták le a fiúk, mint az elejét, amit a közönség meg is hálált. Olyan ováció kísérte az utolsó dalukat, hogy beleremegett a stadion, én is úgy tapsoltam és kiabáltam, mint a többi csitri.

Mivel végeztem a képekkel, gondoltam, hogy egy gyors hello-köszi után megyek is haza. Hát nem így történt.

-Na srácok, én megyek is. Köszi a koncertet, egy élmény volt

- Hova mész? – kapta el a kezem Jared

- Haza

- Dehogy is. Még nincs vége

- Mert mi van még? – néztem rá értetlenül

- Nem hallottál még afterparty-ról? –szállt be Shannon is

- Jaj ne. Utálom az ilyen puccos izéket

- Noa. Úgy nézünk ki, mint akik szeretik a sznob, kaviáros hülyeségeket? - forgatta meg a szemét Tomo

- Hát ő igen – mutattam Jared-re nevetve, mire ő felhúzott orral látványosan megsértődött

- Na, elég. A lényeg hogy a hotelbe jön pár haverunk. Iszogatunk meg ilyenek. Semmi flanc – ölelte át a vállam Shannon

- Oké, de előtte hazaugrok. Majd valamikor megyek, jó?

- Rendben. Mi még úgyis tökölünk itt egy csomót

Jared már elvonult tusolni, úgyhogy csak a többiektől köszöntem el és imádkoztam, hogy elcsípjek még egy belvárosba menő buszt.

Totál széttörte a lábamat a csizmám, úgyhogy otthon úgy rúgtam le magamról, mintha legalábbis forró láva lenne benne. Főztem egy kávét és felmásoltam a gépemre a képeket. Tényleg lettek jók, nem is nagyon kellett dolgozni velük, viszont annyira belefeledkeztem a nézegetésbe, hogy több mint egy órát töltöttem otthon, gyakorlatilag nyálcsorgatással. Borzalmasan hülye vagyok.

Gyorsan letusoltam, belebújtam egy sima farmerbe, egy kényelmes felsőbe és már otthon se voltam. Beugrottam venni egy üveg valamit, de mivel nem tudtam mit szeretnek, a saját kedvencemet vettem.

A hotel felé menet azon agyaltam, hogy mennyire abszurd ez az egész és ilyen nincs is igaziból. Pontosabban csak Frisco-ban. A nagy örömködés közepette egy dologgal nem számoltam, mégpedig, hogy nem fog felengedni a recepciós. Hiába mondtam, hogy ismerem Emmát és a többieket is, csak a fejét rázta, sőt a bandát hivatalánál fogva letagadta.

-Legalább hívja fel legyen szíves – kértem sokadjára, de ő nem volt olyan jó fej, mint a másik

- Sajnálom, de Ms. Ludbrook kifejezetten kérte, hogy ne zavarják

- Ohh, hogy basznád meg… – morogtam és ott is hagytam

A portás lenéző pillantásaival kísérve lehuppantam az egyik fotelbe és próbáltam kitalálni, hogy mégis hogy a francba jussak fel. Felhívhatnám Tom-ot, hogy adja meg Emma számát, de valószínűleg a halál faszára kívánna, úgyhogy ez kiesett.

A telefonomat nyomkodtam valami használható szám után kutatva, amikor feltűnt egy új név: Ismeretlen szám

Hirtelen nem tudtam hova tenni, úgyhogy megnyitottam. Ott díszelgett Jared idétlen e-mail címe, alatta pedig a telefonszáma és egy kis megjegyzés: „Bizalmas”

Normális esetben ezt nyomulásnak tekintettem volna, de most nem törődtem ilyenekkel, csak megnyomtam a hívó gombot és reménykedtem, hogy ismeretlen számokat is felvesz.

-Jared – szólt bele pár csengés után

- Itt meg Noa. Lent vagyok a hallban de a portás nem enged fel

- Hát ez igen szomorú – közölte elfojtott nevetéssel

- Az bizony. Na mindegy, csak gondoltam elmondom

- Szerintem csak fel akartál hívni – folytatta a hülyülést

- Szerintem meg azért írtad bele a számodat a telefonomba, hogy felhívjalak

- Touché. Mindjárt ott vagyok – mondta és kinyomta

Felbosszantott, hogy flörtölt velem. Engem is olyan olcsó, buta picsának néz, mint az összes többit, akivel kikezd, majd megdugja őket és viszlát. Mindig is „csakazértsem” lány voltam, és nem fogom ezt a szép és hasznos tulajdonságot ma este szétbarmolni…

Ez a felismerés totál kijózanított, nem vörösödtem el amikor megláttam, pedig nem csúnyult el az elmúlt 2 órában…

-Örülök, hogy eljöttél – mondta már a lift felé menet

- Miért?

- Mert rengeteg piát vettek a srácok és én nem nagyon iszom – közölte mosolyogva

Az agyamra megy ezzel a sok személyiségével. Most nyugodt, szerény, csendes és nagyon kedves volt, pont az ellenkezője a színpadi énjének.

-Mindig olyan értetlenül nézel rám – állapította meg és igazat kellett neki adnom

- Mert tök fura vagy. Egyik pillanatban a falra lehet tőled mászni, utána meg olyan aranyos vagy, mint egy kiskutya

- Egy kutyához hasonlítottál?

- Kölyökkutyához – javítottam ki

- Jó hát te se vagy jobb, ha érdekel – lökte oda, látszott rajta, hogy felhúztam

- Na, mi van velem?

- Hát hol is kezdjem – kérdezte és rátenyerelt a liftmegállító gombra – egyik percben csorog a nyálad utánunk, utána meg tök rideg vagy, csomó dolgot nem szeretsz magadban, de nem teszel semmit a változás érdekében. Folytassam? – hajolt közel hozzám

Muszáj volt lenyugtatnom magam pár mélyebb levegővétellel, mert közel jártam hozzá, hogy képen töröljem ezt a világítószemű faszkalapot.

-Az első megállapításodon nem csodálkozom, mert akkora egód van, hogy ha nekimennél egy villanyoszlopnak azt mondanád, hogy az mászott rád. A másodikat pedig nem is értem, mivel semmit nem tudsz rólam, csak találgatsz – szűrtem a fogaim között, majd el akartam indítani a liftet, de nem hagyta. Egyik kezével a gombot nyomta, a másikkal pedig a karomat szorította, az arca pedig kb 2 centire volt az enyémtől. Nehéz volt eldönteni, hogy melyikünk a mérgesebb, úgy fújtattunk mindketten, mint valami feldühített bika. Annyira felcseszte az agyamat, hogy sem a szeme, se az illata nem volt rám hatással. Csak szabadulni akartam ettől az egész helyzettől.

-Kurva gyorsan engedj el – mondtam fenyegetően

Épp nyitotta a száját, hogy visszavágjon, de megszólalt a telefonja, amibe köztudottan szerelmes, úgyhogy pofákat vágva ugyan, de elengedett és felvette

Én azonnal kinyitottam az ajtót és szembe találtam magam a telefonáló Shannon-nal.

-Ti meg mit csináltatok odabent? – vonta fel a szemöldökét

- Kérdezd a balfasz testvéredet – mondtam mérgesen és elindult lefelé a lépcsőn

Nem láttam a méregtől, csak futottam lefelé a lépcsőkön és vagy 100 féle módon küldtem el az egész bagázst a francba. Talán a másodikon lehettem, amikor Shannon lihegve utolért és valamiféle magyarázatot kért.

-Mi az isten történt? Jared bebaszta a szobája ajtaját és nem hajlandó kinyitni

- Az hogy egy nagyképű pöcs

- Héhé, finomabban

- Nem, semmi finomabban Shannon. Figyelj én nem akarok feszkót, de annyira hülyeségeket vágott a fejemhez, hogy én is beszóltam neki, amin bepöccent

- Szerintem nem tudod, hogy mennyire nagy dolog, hogy így befogadott - mondta halkan egy kis idő után

- Befogadott? Rocksztárul így mondják, hogy meg akar dugni? - horkantam fel, mire simán kiröhögött

- Komolyan nem értem a nőket

- Mi van?

- Csak akkor nem kombináltok, amikor kéne

- Miről beszélsz? – topogtam türelmetlenül

- Ha csak ennyiről lenne szó, akkor megállás nélkül bókolna, simogatna meg ilyenek. Semmivel nem tudnád felidegesíteni, mert pont leszarna téged. Ehelyett 2 napon belül kétszer vesztetek össze. Rakd össze… - tette hozzá és ott hagyott

- Ekkora marhaságot is régen hallottam – motyogtam magam elé bámulva és hazaindultam