10. Védelem

Sziasztok! soksok bocsi a késéséért, simán elbénáztam a dolgot :D A lényeg, hogy itt vannak Jared-ék, koncertestül, Noástól együtt :) Köszönöm a komikat, imádlak titeket! :*

Emma pár percen belül jött is a belépőmmel és örömmel konstatálta, hogy nem mentünk kölcsönösen egymás agyára a srácokkal.

-Na akkor én megyek is, este találkozunk! – köszöntem el a jómadaraktól, mire mindketten felpattantak és megöleltek

Kicsit kábán ballagtam a lift felé, majd szórakozottan nyomogatni kezdtem a hívó gombot. Annyira fura hatással volt rám Jared meg az az egész miliő amiben ő él. Mintha belőttem volna magamat vagy nem is tudom. Találkoztam már pár híres emberrel, de azok folyton a munkájuk miatt nyávogtak, meg hogy nekik mennyi dolguk van és amúgy is, ők a legfontosabbak a világon. Nyilván neki is voltak hülye beszólásai, de közel sem annyi, mint annó mondjuk annak a Pussycat Dolls-os picsának.

Minden gondomat elfelejtve, hatalmas vigyorral az arcomon mentem vissza a szerkesztőségbe, ahol aztán boldog boldogtalannak elmondtam, hogy milyen fasza interjút csináltam. A hanganyagot azonnal felmásoltam a gépre, aztán neki is láttam a melónak. Egészen addig tartott a jókedvem, amíg a baromi mérges Tom oda nem csörtetett az asztalomhoz és ki nem kapta a fülhallgatót a fülemből.

-Szerinted milyen interjú az ahol nincsenek képek? – kérdezte vörös fejjel

- Tessék?

- Meg volt beszélve, hogy a hotel halljában találkozol Peter-rel, a fotóssal, aki megcsinálja az képanyagot az interjúhoz, de azt mondta, hogy nem voltál sehol, a telefonod pedig ki volt kapcsolva. Megmondanád, hogy mégis mi a fenét csináljak most?! – csapott az asztalomra

- Először is higgadj le, semmi gáz nincs

- Több hónapon keresztül tepertem azért az 1 óráért, amíg te elcsevegtél azzal a majommal, nincs lehetőség még egy találkozóra a képek miatt, mert te elcseszted - bökött rám, mire mérgesen arrébb löktem a kezét

- Fogd már be egy percre és velem egyébként se beszélj így. Oké, elfelejtettem Peter-t, de este megyek a koncertre velük, majd csinálok én pár képet

Láthatóan erre nem számított, rendezte is a vonásait, majd egy „rendben” után sarkon fordult.

-Marha – morogtam utána, majd visszafordultam a géphez

Újra és újra elmosolyodtam a sok hülyeségen, amit Jared összehordott, de azért szélsebesen be is gépeltem a nap végére a nyers változatot. Rohantam haza, hogy letusoljak és átöltözzek estére. Miközben a zuhany alatt álltam, mindenféle marhaság jutott eszembe. Például, hogy mit reagálnék, ha mondjuk este Jared rám mászna- Hangosan felnevettem a saját hülyeségemen, de azért folytattam a képzelgést. Fura amúgy, mert így, hogy kicsit „megismertem”, már közel sem annyira misztikus, mint hittem. Persze imádnivaló és én is odavagyok érte, de nem hiszem, hogy belemennék. Ő is azt kap meg, akit akar, pont mint az a szemét Kieran. Elég volt egyszer idióta picsaként viselkednem az elmúlt 1 hónapban.

Mindezektől függetlenül úgy rohangáltam a szobám és a fürdőszoba között, mint egy mérgezett egér. Egy halom ruhát felpróbáltam, de végül nyilván a legelső változat nyert. Kiengedtem a hajamat, kihúztam tussal a szememet és már kész is voltam. A stadion eléggé messze volt tőlem, úgyhogy vagy ¾ órába telt odaérnem. Hatalmas tömeg tolongott már kint is, gondolom most kezdték el beengedni őket. Elvileg 7-kor kezdődött a koncert, de volt még valami előzenekar is, akiket gondolom kb. 10 ember hallgatott, mert a maradék itt fagyoskodott kint. Pofátlanul ugyan, de beálltam oldalról a sor elejére, úgyhogy laza 20 perc után már bent is voltam.

Tévedtem, ugyanis nem 10-en voltak bent, hanem minimum 1000-en, de még elvesztek a hatalmas csarnokban. A zenekar lelkesen játszott, próbálta beindítani az embereket, de nyilván nem miattuk jöttek el ennyien… Mindenféle 30 Seconds to Mars és Jared felíratú pólókban ácsorogtak az emberek, sokuknak az arca is ki volt festve. Nem tudtam merre kell menni ilyenkor, ötlet híján a színpad széléhez sétáltam, ahol egy csomó bedrótozott fazon állt. A belépőmet mutogatva magyaráztam nekik, de ők csak a fejüket rázták. Addig-addig nyaggattam őket, míg kihívták Emmát, aki mosolyogva behúzott a nagy fekete paravánok mögé.

-Mi újság?

- Az újság fotósát lent felejtettem a hallban, úgyhogy nekem kéne most lőnöm párat, ha nem gond – mutattam fel a gépemet

- Oké, bár készülj fel, hogy mindenki elég feszült. Koncert előtt ilyenek – húzta el a száját, majd bevezetett egy kis szobába

Mind a három srác ott volt, más-más kanapén ültek és épp vacsiztak, nem tudom miért mondta Emma, hogy nyűgösek. A két Leto mosolyogva üdvözölt, bemutattak Tomo-nak, majd leültettek kettejük közé és etetni kezdtek.

Azt se tudtam mi van, felváltva nyomták a számba a kínai kajájukat, aminek a fele minimum a ruhámon landolt, mivel nem tudtak bánni a pálcikával.

-Héhéhéhéhé… elég... köszi – tettem a szám elé a kezem nevetve és szedegetni kezdtem a tészta meg zöldség darabokat a farmeremről

- Biztos nem kérsz? – nyitotta ki a kajával teli száját Jared, mire arrébb löktem az arcát

- Ennyi pont elég volt, a nadrágom is jól lakott – mutattam a szószos ruhadarabra

Amíg én mosakodtam, Shannon megtalálta a gépemet és random módon kattintgatni kezdett.

-Csinálnom kell rólatok pár képet, mert az elmaradt reggel

- Majd koncert után, jó? Most nincs kedvem pózolni

- Öhmm… jó, de akkor meg túl fáradtak lesztek, nem?

Nem akartam bunkó vagy erőszakos lenni, de már előre láttam, hogy mi lesz. Csatakosan és kimerülve lemásznak a színpadról, aztán már meghalni se lesz erejük, nem hogy fényképezkedni.

-Mindenkiről kell vagy csak Jared-ről? –kérdezte Shannon a gép mögül

-Kéne egy olyan, amin mindannyian rajta vagytok, de leginkább róla

- Majd utána – ismételte el Jared és elég határozottnak tűnt, úgyhogy nem forszíroztam a dolgot

Tapintható volt a feszkó a levegőben, mindannyian zenével a fülükben ültek és vagy gépeztek vagy olvasgattak. Emma a laptopján ügyködött én meg nem tudtam mihez kezdjek, csak ültem ott mint egy darab fa. Láthatóan egyikük se volt beszélgetős hangulatban, néha be-beesett pár ember, de amúgy semmi mozgás nem volt.

-Srácok 5 perc múlva jönnek az spéci jegyesek – szólalt meg Emma egy kis idő után

Több 100 dolcsiért lehetett olyan jegyet venni a koncertre, amivel a színpad mellől nézhették végig a show-t és előtte a zenekarral is találkozhattak azok a tinilányok, akiknek az apukája elég vastag volt. Mindannyian szedelődzködni kezdtek, kicsit oldódott a hangulat is, úgyhogy én is bátrabban kérdezgettem őket.

-Minden koncert előtt ilyen a hangulatotok? – fordultam Tomo-hoz

- Igen, nem számít, hogy a második vagy a századik bulira készülsz, úgyse lesz ugyanolyan, mint az előző, úgyhogy izgalmas

- Ez a backstage-es dolog a ti ötletetek volt vagy kellett a reklám?

- Is-is. Azt hiszem Steve, a koncertszervező akárkink találta is. De nem gáz, én szeretek velük találkozni és szerintem a többiek is – nézett a Leto tesókra

- Tök vicces, hogy sokan megszólalni sem mernek, és még csak ránk nézni is félnek, nem hogy megölelni vagy ilyesmi. Néha úgy érzem magam, mint valami veszélyeztetett állatfaj – röhögött fel Shannon

- Hányan szokta jönni?

-Változó, de Európában sokkal többen, mint itt Amerikában – felelte Emma

Jared most furcsán távolságtartó volt, gőzöm sincs mi ütött belé, de egymagában álldogált az ajtó mellett és a csuklóján lévő karkötőket birizgálta.

Tomo követte a pillantásomat, majd halkan a fülembe súgta, hogy mindig van egy ilyen periódusa koncert előtt, amikor senkihez nem szól és csak „felkészül” a show-ra.

Csináltam róluk pár képet, amíg várakoztunk, voltak közösek, pofavágósak és komolykodósak is, mindez persze Jared- mentesen…

Pár perccel később Emma után masírozva bejött kb. 15 rajongó, egyik másik ajándékot is hozott a srácoknak, akik mosolyogva ölelték meg őket, mintha legalábbis régi ismerősök volnának. Én is láttam, amit Shannon mondott még korábban, hogy félénken néznek rájuk és amikor válaszolniuk kell valamilyen kérdésre, dadorászva és kipirulva teszik. Igazából aranyosak voltak, 1 kis ribancot kivéve, aki olyan pimaszul és ostobán ajánlgatta magát a srácoknak, hogy már nekem viszketett a tenyerem. Összevont szemöldökkel méregettem a 18 éves forma lányt, aki minden adandó alkalommal Jared-hez ért és pucsítva kokettált vele. Egy ideig illedelmesen beszélgettek vele a srácok, aztán inkább ráhagyták és a többiekkel foglalkoztak. Olyan volt, mint egy pióca, de az vágta ki a biztosítékot, amikor Jared-be karolt és az egész felső testét hozzányomta. Ez már nekem is sok volt, odaléptem közéjük, mondván, hogy onnan szeretnék fotózni, mire az a kis picsa rám kiabált, hogy menjek a másik oldalra és arrébb lökött.

-Mi a fenét csinálsz? – kapta el a kezét Jared villámokat szóró szemekkel

-Na, srácok, elég legyen – ugrott Emma a farkasszemet nézők közé

- Kérj tőle bocsánatot – követelte és maga mellé húzott

Pár percig hezitált a kis ribi, aztán undorodva odavetett egy „bocsi”-t

-Remek. Most pedig húzzál innen – bökött az ajtó felé

- A francokat! Kifizettem az 500 dolcsit, úgyhogy itt maradok – fonta keresztbe a karját

- Leszarom a pénzedet, de itt nem maradhatsz

- Mert mit csinálsz? Kidobsz? – pimaszkodott megint a csaj

- Pontosan – bólintott, majd ránézett Emmára, aki nagyot sóhajtva belekarolt a lányba és kifelé kezdte húzni

Nyilván azonnal rúgkapálni meg visítani kezdett, úgyhogy átvették a biztonsági őrök és fel perc alatt kivitték.

Én nagyjából tátogva néztem végig az egészet, onnantól kezdve, hogy meglökött egészen addig, hogy Jared így megvédett és kidobatta a csajt.

-Minden oké? – nézett rám és végigsimított a karomon

- Persze, de miattam nem kellett volna kivágnod

- Dehogynem. Utálom az ilyen elkényeztetett picsákat és amúgy is te akartál segíteni nekem. Ez volt a minimum

- Hát akkor köszi – mosolyodtam el

Eléggé megölte a hangulatot ez az incidens, úgyhogy 5 perc múlva az összes többi rajongónak is mennie kellett.

-Van még negyed óra a koncertig. Annyi idő elég neked a fotókra? – fordult felém Jared

- Persze, de tuti nem gáz?

- Nem hát, gyere – fogta meg a kezem és átvitt egy másik szobába, ahol a hangszereik tokjai és egyéb zene kütyük voltak

- Itt jó lesz?

- Persze – bólintottam, majd próbáltam valami elfogadható fényt csinálni a képekhez

Nagyjából a 2000-ik fotózása lehetett, úgy pózolt állandóan, mint valami gerincferdüléses buzi, úgyhogy már az elején abba kellett hagynom.

-Figyelj csak, lehetne, hogy ne pózolj? Most ez nem egy divatmagazinnak lesz, hanem egy lazább, kulturális újságnak. Tőlem gitározhatsz is, vagy belefekhetsz a tokba, de ne tekeregj így, jó?

- Oké, de akkor ezt is leveszem - kapta le a fejéről az Indiana Jones kalapját és végre emberien nézett a kamerába

Hülyéskedett, pofákat vágott, mindenféle béna ruhákat és sapkákat magára aggatott, amit ott talált és végre őszintébb volt a mosolya. Kurva jó képeket csináltam, tuti, hogy egyik másik nálam marad majd…

-Na végeztünk is, majd átküldöm Emmának, ha gondolod – motyogtam a kis kijelzőt nézve

- Ne neki küldd, hanem nekem. Add ide a telefonod, beírom az email címemet

Megállt a kezem a nyomkodásban és kitágult szemekkel néztem rá.

-Most miért nézel így? Akkor küldd Emmának – rántotta meg a vállást és leeresztette a „telefonváró kezét”

-Izé…bocs, csak elcsodálkoztam – ráztam meg a fejem és odaadtam neki a mobilom

Mi a francnak adja meg az email címét, mikor pont ezért van menedzsere? És amúgy is… miért néz ki az összes képen olyan baszott jól? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben, miközben ő a telómat nyomkodta, majd egy durván szexi mosoly kíséretében visszaadta azt.

-Köszi – nyögtem és éreztem, hogy megint elvörösödök

Ennek így nagyon nem lesz jó vége…