5. Bagoly

Sziasztok drágáim! Bocsánat a hosszú szünetért, de vizsgáztam összevissza. A lényeg, hogy itt vannak Noáék, szeressétek őket naggggyon! (:

-Amikor Haiti-n voltam, láttam, hogy valami szőke fazon körül rengeteg gyerek van. Odamentem és láttam, hogy ő fotózza a kicsiket. Dumáltunk, kicsit produkálta magát és kb. ennyi

- De akkor miért mondod, hogy nem olyan, mint gondolom? – értetlenkedtem

- Nem tom. Fura az egész gyerek. Vagy 3 órán keresztül beszélgettünk, de nem tudtam eldönteni, hogy szimpatikus-e vagy feláll a hátamon a szőr tőle. Tipikusan olyan „kedves, de nem őszinte” típus nekem. Szóval csak óvatosan vele

- Oké, majd meglátjuk – zártam le

- Amúgy jövő héten kedden, 25-én utazom, addig még meggondolhatod magadat

- Karácsonykor mész? – kérdeztem csodálkozva

- Nekem ez annyira nem nagy ünnep. Anyáékkal nem beszélek,

a nővérem pedig Norvégiában él, vele majd skype-olok valamikor

-Ohh… ezt nem tudtam. Akkor meg vagy hívva 23-ára hozzám karácsonyozni – mondtam hirtelen

Imádtam az évnek ezt a részét és nem akartam, hogy Kieran kimaradjon egy ilyen csodából. Oké, hogy felnőtt, de ez akkor tök szomorú nekem.

-Nehogy megsajnálj már. Biztos van neked is elég dolgod és én is rohangálni fogok – terelt egyből

- Nem érdekel. 23-án este 7-kor ott állsz az ajtóban, megfürödve, megborotválkozva, szép ruhában, különben nagyon megharagszok – közöltem vele nagy komolyan, mire fújtatott egyet, de beleegyezett

Nagyon elégedett voltam magammal, ennél jobb befejezése nem is lehetett volna a napnak.

Tom elég rendesen ellátott melóval, úgyhogy a napok csak úgy repültek egymás után, én pedig azon kaptam magam, hogy az egyik bevásárlóközpontban tologatom a majdnem fullig pakolt kis kocsimat. Amúgy elég nagy volt a szám a meghívást illetően, mivel főzni egyáltalán nem tudtam… Ruby viszont igen. Amíg ő a főételt csinálta, én tésztát gyúrtam, csillagokat szaggattam és ehhez hasonlók. A hifiből Frank Sinatra féle karácsonyi dalok szóltak, és amíg sültek a sütik, én feldíszítettem az egész lakást. Ruby szem forgatva figyelte, ahogy fülig érő vigyorral aggattam az égősorokat ahová csak tudtam. 6 óra körül lettünk készen, de akkor már minden tökéletes volt. A kaja, a lakás, a terítés, csak én voltam kicsit leharcolva. Hatalmas köszönömök mellett tereltem ki Ruby-t a lakásból, majd fénysebességgel készülődni kezdtem. Ahogy dobáltam ki a szekrényből a ruháimat, mondván, hogy egyik se megfelelő, megvilágosodtam.

-Mekkora egy idióta picsa vagyok – rogytam a ruhakupacra nevetve

Megint elragadott a hév és egy pasi a bűvkörébe vont. Párszor már előfordult velem, de mindegyik után megfogadtam, hogy többet nem lesz ilyen. Szerencsére most még előtte észhez tértem, úgyhogy visszafogtam magam. Egyszerű ruha, egyszerű smink, haj minden. De a dekorációból nem engedek. Végre megszűnt bennem az az idegesség, ami napok óta ott bujkált bennem, de nem tudtam, miért. Lenyugodva készülődtem és megint elöntött az a kiegyensúlyozott boldogság, amit úgy imádok. Néha nagyon elszalad velem a ló, de ha nem is magamtól, viszont észhez térek. Ezért is hiányzik annyira Nara, a legjobb barátnőm. Ő finomkodás nélkül helyrerakott, ha az kellett, de ő ott maradt az egyetemen New York-ban. Nagyon várom már, hogy találkozzunk karácsonykor.

19.00-kor aztán megszólalt a kaputelefonom, amin jót vigyorogtam. Amíg vártam, hogy őfelsége felérjem, végignéztem a lakáson és megállapítottam, hogy ha ettől nem szereti meg valaki a karácsonyt, akkor a Jézuska elmehet a francba a Télapóval a nyomában.

Kieran komolyan vette az öltözz ki felszólításomat, mert öltönyben feszített… Kicsit alulöltözöttnek éreztem magam, de a nagy csomag, amit cipelt, kicsit elterelte erről a figyelmemet.

-Szép jó estét. Megfelelően vagyok öltözve? – forgott körbe mosolyogva

- Tökéletesen, úgyhogy kapsz vacsit

- Aztaa. A Télapó háza a tiedhez képest egy könyvelő irodája – ámult el

Amíg ő nézelődött én a csomagot kerülgettem, próbáltam kitapogatni, hogy mi lehet benne, de rácsapott a kezemre.

-A-aa. Majd, ha átmentél a vacsora teszten – magyarázta nagy komolyan és a fa alá tette a sajátja mellé

- Most nagyon okosnak hiszed magad, igaz?

- Hát mondhatni – vigyorgott teli szájjal és ledobta magát a kanapéra

- Egyél sütit, addig hozok inni

Először Bécsben ittam forralt bort és annyira megszerettem, hogy azóta én is készítek karácsonykor, sokak legnagyobb döbbenetére. Kieran-nek is vittem egy bögrével.

-Azt hittem csak Európában forralt boroznak – szagolt bele csodálkozva

- Te mindent ismersz?

- Nem – rázta meg a fejér totálisan komolyan, amin jót mosolyogtam

- Remélem szereted a kacsát, mert azt készítettünk

- Kivel? Konyhatündérekkel?

- Ne gúnyolódj, hanem inkább örülj, hogy nem én főztem. Egy barátnőm, Ruby átjött segíteni. Viszont a sütiket én készítettem – húztam ki magam büszkén

- Az is valami – röhögött a bögréjébe

Sokat beszélgettünk vacsora előtt, elmondta, hogy a szülei nem szeretik az „életmódját”, ezért amikor ott hagyta az egyetemet azért, hogy utazgasson, megszakítottak vele minden kapcsolatot. A nővére mellette áll, de ő meg elköltözött a rénszarvasokhoz, úgyhogy nem olyan szoros a kapcsolatuk, mint szeretné. Teljesen új oldalát mutatta meg nekem, amin kicsit meglepődtem. Közel sem volt olyan tökös és pörgős, mint amilyennek megismertem. Látszott, hogy kényelmetlenül érzi magát, hogy ilyen sebezhetőnek láttam, úgyhogy hamar témát váltott.

-Azért éheztetsz, mert reméled, hogy idővel jobb lesz a kaja, mint a borok? – pattant fel mellőlem és a konyhába ment nyalakodni

- Cchh… fizikai képtelenség, hogy ez a kacsa ennél is jobb legyen, úgyhogy ülj le – húztam az asztalhoz, majd odahordtam a tálakat

Isteni volt a vacsora és láthatóan Kieran-t is átjárta a karácsonyi hangulat, bár az istenért se vallotta volna be.

-Mi újság a szívszerelmeddel? – kérdezte miután elégedetten hátradőlt

- Melyikkel? – vontam fel a szemöldököm

- „Closer to the eeeedge” – vonyította hamisan (http://www.youtube.com/watch?v=mLqHDhF-O28&ob=av2e)

- Jaa, hát semmi. Megvan az interjú időpontja és kb. ennyi. Január közepe ha éppen érdekel

- Nem igazán. Amúgy a tesója normálisabb. Vele egy klubban találkoztam Sydney-ben – említette meg tök mellékesen

- Te most szórakozol?

- Most nem. Ott szórakoztam – bólogatott és belekortyolt a sörébe vigyorogva

- Ki mindenkit ismersz még?

- Pff… mit tudom én. Nem érdekelnek ezek a dolgok – rázta meg a fejét

- Engem se izgatna, viszont csak híres emberekkel tudjuk eladni az újságot… Az elején mondtam Tom-nak, a főnökömnek, hogy próbáljunk meg új arcokat bevinni, de nem jött be. Azóta rá van kattanva a világsztárokra és bármit megtesz, bármennyit fizet, hogy 1-1 énekes vagy színész interjút adjon nekünk

- De ha ez nem tetszik, akkor miért csinálod ezt a melót? –kérdezte teljesen értetlenül

- Sokat tanulok ott és mindenféle kapcsolatra teszek szert, amik később még jól jöhetnek. Nem a Dash-től akarok nyugdíjba menni…

- Túl földhöz ragadt vagy – állapította meg, majd a fához sétált és odahozta az ajándékomat – Pont ezért kapod ezt a valamit. Én csináltam – nyújtotta át a dobozt

Elég nehéz volt, úgyhogy az asztalra tettem és bontogatni kezdtem. Ez fém darabokból készült bagoly volt benne.

-Nem akarom, hogy megváltozz, de nézd meg őt – bökött a madárra – Okos, megfontolt, de közben mégis tud repülni. Vegyél róla példát – mosolygott félszegen

Pár pillanatig ott csengtek a szavai a fülemben, majd elérzékenyülve ugrottam a nyakába.

-Igazad van a fene enné meg – motyogtam a vállába, majd két nagy puszival köszöntem meg az ajándékot

- És én mit kapok – sétált velem a nyakában a fához

- Hát ennek nincs ilyen mély mondanivalója, de tessék – nyújtottam át a csomagot

Csináltattam neki egy pólót, amin a japán zászló alatt az állt japánul, hogy „Utálom a rizst”, mellé pedig egy alap angol-japán szótárat kapott.

-Mi van ráírva? – kíváncsiskodott

- Nem mondom meg. Majd kint kiderül – vigyorogtam elégedetten

- Valami faszság, mi? – röhögött ő is

- Dehogy is. Tök nagy bölcsesség

Ezen jól elvihorásztunk, aztán a japán szavak gyakorlása még inkább feldobott minket, pláne mivel sok-sok bögre forralt borral tettük azt. Nagyon jól éreztem magamat és szerencsére Kieran is, haza se akart menni és én is marasztalni akartam.

-Aludj itt, késő van már és szakad a hó – mutattam ki az ablakon

- Biztos? Nem gáz?

- Dehogy gáz. Viszont segítened kell elmosogatni

- Pff… akkor mondd azt, hogy gáz – forgatta meg a szemét, de követett a konyhába

Hajnali 2 is elmúlt, mire végeztünk, ráadásul a bor is elbódított mindkettőnket. Kerestem Kierannak egy nagyobb pólót és amíg ő zuhanyozott, én megágyaztam neki magam mellett az ágyban. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e, hogy nem engedtem haza, de semmi kedvem nem volt egyedül maradni, pláne, ha vele is lehettem…

Miután mindketten végeztünk a fürdőben, befeküdtünk az ágyba, de nem tudtunk elaludni. Egymásnak háttal feküdtünk, de ő is mocorgott, én is hülyén éreztem magamat, úgyhogy csak a kinti lámpát bámultam, miközben zúgott a fejem. Az egyik megfordulása után aztán közelebb fészkelte magát hozzám és átölelt hátulról.

-Köszönöm az estét – suttogta a fülembe, amitől végigfutott rajtam egy jóleső borzongás

Óvatosan megfordultam a karjaiban és egy szívesen elmotyogása után elvesztem.