3. Joy Division

Hellobello. Kicsit utolértem magam, úgyhogy halad Noa is a sok beadandó mellett :)

tsók.

-Minek kell neked ilyen majom, mint Milo? – karolt belém lefelé menet Ruby

- Egyáltalán nem kell, az csak úgy alakult

- Pff… úgy alakult, hogy lefeküdtél vele? – gúnyolódott

- Nem feküdtem le vele… Állva csináltuk – nyújtottam rá a nyelvem, aztán egy gyors hátraarc után Kieran mellett találtam magam

- Hello baba – ölelt át mosolyogva

- Na, hova mész legközelebb?

- Még nem biztos, de úgy tűnik Japánba

- Hmm… hát az nincs a szomszédba

- De jó vagy földrajzból – röhögött fel

- Kackac

- Gyere el velem – mondta hirtelen

- Majd legközelebb. Most vissza kell tornáznom magam az élmezőnybe a melóban

- Pfff… Mindig csak az a szaros munka – húzta el rólam a kezét

- Jó hát én nem vagyok olyan, mint te

- De lehetnél, csak félsz - súgta a fülembe, aztán nyomott egy puszit az arcomra és el kezdett lefelé rohanni

- Nem félek – kiabáltam és utána iramodtam, bár kicsit instabil voltam…

Kieran lent már várta a becsapódásomat, aztán hogy hogynem, egy heves csókcsata lett a dolog vége. Mivel mindketten eléggé illumináltak voltunk, egy vigyor után továbbmentünk.

A klub már tömve volt, de egy kis asztalt még sikerült találnunk. Így viszont mindenki egymás hegyén-hátán ült, amit mi, lányok, azzal oldottunk meg, hogy elvonultunk riszálni a táncparkettre. Elég vékony volt az a réteg, aki a klub zenéjét szerette, úgyhogy kb. mindenki ismert mindenkit. Ennek persze az lett az eredménye, hogy megállás nélkül ittam valakivel. A sokadik rumos trutyi után már nagyon szarul voltam, úgyhogy visszaültem a többiekhez és összeszűkült szemekkel próbáltam megérteni, hogy miről beszélgetnek, persze totál sikertelenül. Ráadásul Ruby nekiállt füvezni, ami még jobban felkavarta a gyomromat, szóval 2 percen belül szégyenszemre kidobtam a taccsot a mosdóban. Az est többi része totál kiesett.

Nyöszörögve próbáltam kinyitni a szemem, hogy valami innivalót keressek, de teljesen reménytelen volt a helyzet, ráadásul szédültem is, mint a fene. Nagyon lassan felültem, de valami megmozdult mellettem. Ijedten kaptam a fejem az ismeretlen valaki felé, akinek csak a tetovált válla látszódott a takaró alól. Rögtön kiment az álom a szememből, és óvatosan lépkedve megkerültem az ágyat, hogy beazonosíthassam a titokzatos valakit.

-Baszki – kaptam a szám elé a kezem és kirohantam a nappaliba, ahol össze-vissza aludt pár ember

- Ruby, szia. Én tegnap Kieran-nek jöttem haza?! – kérdeztem zavarodottan

- Hát ha nem ette meg tegnap az arcod a tánctéren, akkor esélyes – röhögött két korty között

- Fasza- zuttyantam le egy székre és nekiálltam én is kávét főzni.

- Most mi bajod van? Két faszi egy este alatt elég jó

- Nem azzal van a bajom, hanem, hogy nem emlékszem Kieran-re – motyogtam, mire hangosan felnevetett

- Jól van, nem csalódtam benned. Viszont ha nem viszed be a drága kis seggedet az irodába, akkor Tom megint basztatni fog

- Basszus, már 8 is elmúlt? – dobtam el a telefont és magamra rángattam pár göncöt

Azt hittem kilehelem a lelkem, mire beestem a szerkesztőségbe, ahol Bee fogadott 4 kiló papírral.

-Ez meg mi? – roskadtam le a székemre

- Lemaradtál az értekezletről

-Az 10-kor lesz, nem? - rángattam le türelmetlenül a táskámat

- Tom előrehozta 8-ra, mert el kellett mennie

- Hát ez kurva jó

- Nyugi, annyira rohant, hogy nem tűnt fel neki, hogy nem vagy ott. Amúgy jól vagy?

- Úgy nézek ki? – támasztottam két kézzel a fejem

- Hát nem. Menj haza, mielőtt lehányod a laptervet

- Nem lehet

- Dehogynem. Szenvedni otthon is tudsz és Tom sincs bent

Igazából másra sem vágytam, mint egy kád forró vízre és az ágyamra, lehetőleg Kieran nélkül…

-Oké, igazad van – egyeztem bele

Olyan tompa volt minden érzékszervem, hogy szinte vánszorognom kellett a legközelebbi kávézóig, ahol van fél órán át gyűjtöttem az erőt. Hazaérve aztán a társaság nagy része már felszívódott,a másik fele pedig a romokat takarította, amiért nagyon hálás voltam nekik. Fáradtan összemosolyogtunk, én pedig félve indultam meg a szobám felé.

Kieran ébren volt, és olvasgatott valami könyvet, amiből épp csak felnézett és köszönt, amikor beléptem. Nem igen tudtam, hogy most mi van, úgyhogy ruhástul bedőltem mellé az ágyra. Percekig nem szóltunk semmit, már majdnem elaludtam, amikor ő szólalt meg.

-Jó a pólód

Fáradtam pislogtam lefelé, hogy lássam mit is sikerült magamra aggatnom, de a Joy Divison felirat láttán én is elmosolyodtam.

-Köszi –motyogtam elnyomva egy állítást

Kieran pár perc múlva a hasamra feküdt és elmélkedni kezdett.

-Rajtad volt ruha, amikor felkeltél?

-Hát nem sok

-Akkor szerinted mi…dugtunk? – fordult felém vigyorogva

- Hát nagyon úgy fest.. De nekem az utolsó emlékképen a klubból van – takartam el az arcom, annyira égtem

- Én emlékszem, hogy összegabalyodtunk, de arra nem, hogy ennyire... És igen, hölgyeim és uraim, ekkora fasz vagyok – veregette magát vállon, mire kibukott belőlem a nevetés

Valamit még mondani akart, mert nyitotta a száját, de berobbant Ted a szobába és odafeküdt vigyorogva a lábunkhoz.

-Na mi a szituáció fiatalok? – rángatta meg a szemöldökét egy pirítóson nyammogva

- Öhmm… semmi

- Zavarok talán? Repetázni akartok? Volt ám csinnadratta hajnalban – fordult le az ágyról vihogva és kitrappolt a szobából.