4. Jutalom

Pár percig megint csak csöndben feküdtünk egymás mellett, aztán én untam meg hamarabb.

-Mi lenne ha elfelejtenénk ezt az egészet? Végül is egyikünk se emlékszik rá

Kieran hirtelen ült fel és úgy nézett rám, mint valami csodára.

-Basszus, de jó, hogy nem kezdesz el hisztizni vagy közös koporsóhelyről beszélni – könnyebbült meg és visszadőlt az ágyra

- Hülye vagy? Nem tudok kapcsolatban élni…

- Én se. Ráadásul folyton máshol vagyok és hát, hogy is mondjam szépen – kuncogott- nem élek épp szűzies életet

- Jó hát ehhez nem kell diploma, hogy kitaláljam – nevettem én is vele

Jól megbeszéltük, hogy mindketten béndzsák vagyunk, aztán ő hazament én pedig végre visszakaptam a lakásomat és az ágyamat.

Másnap vidáman és kipihentem mentem melóba, magamhoz képest eléggé ki is öltöztem, bár csak a lelkésszel kell találkoznom a többieken kívül, akit nem szabad érdekelnie a dekoltázsomnak. Na mindegy, élveztem, hogy megnéz pár srác az utcán és Tom is túlontúl kedvesen köszöntött, de amint rendezte a vonásait, behívott az irodába.

-Noa, drágám, hogy állsz a laptervvel?

- Jól – közöltem tömören azt, hogy „sehogy”

- Kicsit bővebben?

- Elolvastam a cikkek nagy részét, tudom, hogy hol milyen lesz a keret, a színek, a képek, rajzok stb. Délután találkozok azzal a Johnson nevű lelkésszel, reményeim szerint holnap estére meglesz az a cikk is, Bee ma megy a hotelbe Jagger miatt, de az is megvan majdnem. Mármint a terve – néha olyan szigorúan tud nézni Tom, hogy totál kimegy a fejemből, amit mondani akarok

- Könyvkritika?

- Mi van vele? Az Carol-é, nem?

- Jaj hát valaki nem volt értekezleten – dőlt előre a nagy bőrfoteljében

- Igen, bocsi…

- A lényeg, hogy Carol kiesett erre a hónapra, úgyhogy szétosztottuk a dolgait. Te meg már annyira belejöttél a könyvkritikába, hogy ez is a tiéd. Ja meg a színház is – tolt elém két jegyet

- Most viccelsz, ugye?

- Úgy festek? – vonta fel a szemöldökét

- Hát nem, de mi le… - kezdtem bele, de belém fojtotta a szót

- Semmi de. Ez a munkád, csináld meg. Lesz eredménye, hidd el – simított végig a vállamon, majd ott hagyott

Fasza. Szóval délután interjú, este olvasás, másnap tervezés végig, este színház, aztán van még 1 napom arra, hogy ezt mind gatyába rázzam. Legalább nem unatkozom. Vettem egy duplakávét a büfében, aztán fülhallgatóval a fejemen befészkeltem magam a boxomba. Nem voltam egy nagy számítógép őrült, de a laptervek miatt muszáj volt megtanulnom pár programot. Most is azokkal bíbelődtem egészen a 4 órás interjúig. Nem sok jóra számítottam a pasitól, elég messze áll tőlem az a világ, amiben ő hisz és mozog.

Kb. 1 órát dumált, sokszor nem a kérdésre válaszolt és olyan Földtől elrugaszkodott gondolatai voltak, hogy sokszor kedvem lett volna körberöhögni, de az elég udvariatlan lett volna. Egész visszafele úton azon agyaltam, hogy hogyan fogok én ebből összehozni egy tisztességes cikket, olyat, amit nem csak a vallásos kábultak tudnak befogadni.

A legtöbben már hazamentek, úgyhogy nyugodtan tudtam dolgozni, aminek meg is lett az eredménye. Este 11-kor indultam haza, de megvolt a cikk és az újság első 20 oldala tökéletesen megtervezve.

Másnapra már csak a könyv volt és a maradék 30 oldal szerkesztése. Meg persze a színház, ahová még kellett találnom egy kísérőt. Tudom, hogy Shannon és Hank egymást taposva ugrálna érte, de nem akarom őket összeugrasztani azzal, hogy választok közülük. Maradt Ruby, Bee, esetleg Kieran… Ruby Ben miatt nem tudott jönni, Bee az agyamra ment, úgyhogy írtam egy sms-t Kieran-nek a kultúr programról és annak szigorúan baráti voltáról.

Száz smiley után annyit írt, hogy 7-kor felvesz addigra legyek kész, mert nem vár nőre. Imádnivaló.

Az egész napos meló és monitor - bámulás eléggé lefárasztott, de szerettem volna kicsípni magamat estére, úgyhogy erőt vettem magamon és megmostam, megszárítottam, sőt be is göndörítettem a hajamat. A Heritage Színházba mentünk, ami az egyik kedvencem volt. Nem puccos, de nagyon jó darabokat állítottak színpadra.

Időben elkészültem, Kieran-nek egy szava se lehetett, ahogy hívott már lent is volt.

-Hello virágszál – nyomott egy puszit az arcomra

- Szia

- Na, mit nézünk meg?

- Egy drámát. Az a címe, hogy „A gondviselő” – olvastam el a jegyet

- És ez neked munka? Vagy csak szórakozol? Velem? – tette hozzá vigyorogva

- Mind a három. Na, erre varrjál gombot – kuncogtam mellette

Szerencsére nem nyomott semmilyen nyálas, nyomulós szöveget, úgyhogy tök jó esténk volt. A darab baromi jó volt, bár elég nyers néha, Kierannel felváltva szisszentünk fel időnként, sőt néha az ő vállába temettem a szememet. Talán működhet ez a haver dolog köztünk.

Hullafáradtan dőltem be az ágyba, olvasni se volt kedvem, nem hogy a lapot tervezni. Gondolatban összeraktam a színház ajánlót, aztán elnyomott az álom.

Másnap gőzerővel dolgoztam, hogy aztán valamivel 6 óra után büszkén tegyem le Tom asztalára a mindent jelentő és tartalmazó kis pendrive-ot.

-Ülj le, ez hosszú lesz – mutatott egy székre én pedig engedelmeskedtem neki

Hosszú percek következtek, a még nem olvasott cikkeket átnézte, az oldalakat átböngészte, majd újra az egészet. Folyamatosan görgette fel-le az egerét, néhol pötyögött valamit, de a végén mosolyogva bólogatott.

-Szép munka Noa, pont erre számítottam – adta vissza a kis kütyüt

- Tényleg? Minden jó? – lelkesültem fel

- Szinte igen. A többit kijavítják a bétázók meg a tördelő gyerek

- Akkor ezek után kapok kicsit több melót? – kérdeztem reménykedve

- Én tartom a szavam, mondtam, hogy meglesz az eredménye a sok munkának – tolt elém egy dossziét – Tiéd a januári címlap sztori

Azt hittem lefordulok a székről, pláne miután kinyitottam a mappát és megláttam az interjúalanyomat.

-Vegyél levegő, mert kezdesz lilulni – okoskodott nevetve Tom

- Ez komoly? Jared Leto? – hápogtam

- Így van. Sokáig jártam a menedzsere nyakára, az értekezletet is azért hoztam előre, mert utána vele találkoztam, de azt hiszem megérte

- Az tuti! Olyan interjút kapsz, amilyet még nem látott ez az újság – álltam fel boldogságban úszva

- Ezt el is várom! De emellett megint tied a lapterv Noa! Hallod?? - kiabált utánam

Pár éve kezdődött a 30 Seconds To Mars imádatom, de voltak hullámai. A koncertek után úgy éreztem felrobbanok a sok érzelemtől meg boldogságtól, aztán ha nagyon sok volt a meló, akkor lanyhult egy kicsit, de sose múlt el. Nem vagyok már csitri, de totálisan odavagyok Jared-ért. Ez van, ezt kell szeretni. Azért próbálom az interjúra ezt lecsökkenteni annyira, hogy ne legyen gáz. Ha most kéne vele beszélgetnem, azt hiszem folyton a bugyimat rángatnám vissza.

Vigyorogva indultam haza, és a kínai büfében is tuti hülyének néztek, ahol vacsit vettem. Egyszer már volt ilyen, hogy egy imádottammal csináltam interjút, de az rendesen be is sült. Csak ültem összegörnyedve, a térdemet bámultam és a számszélét rágtam kb. végig. Szóval volt hova fejlődnöm. Éppen a pálcikákkal szenvedtem a vacsorám felett, amikor valaki csengetett. Egy futár volt az és hozott egy cserepes virágot, kártya nélkül. Forgattam jobbra-balra, de semmi jele nem volt feladónak. Egyszer láttam hasonló virágot az újságban, úgyhogy előkerestem a régi számainkat és átlapoztam mind.

-Ez az – böktem rá az egyik képre

Linda írta a cikket, úgyhogy próba-szerencse alapon rácsörögtem, hátha tudja honnan származik. Elhadartam neki, hogy mit szeretnék, ő pedig rögtön rávágta, hogy japán virágról van szó.

-Ohh, oké, köszi – mondtam magam elé meredve és kinyomtam

-De miért küld nekem Kieran virágot? – gondolkodtam hangosan

Jobbnak láttam felhívni, mint spekulálni, úgyhogy már nyúltam is a telefonom után.

-Azt hiszem jár neked egy köszi – szóltam bele mosollyal a hangomban

- Hmm… azt hittem tovább fog tartani, mire rájössz. Na mindegy, ez csak egy izé… a színház miatt – makogott

- Hát köszi, de Japán akkor sem játszik most nekem

- Jaj, ne csináld már! Legyél egy kicsit bátrabb! – mondta szemrehányóan

- Legközelebb az leszek, de most tényleg nem megy. Pont ma kaptam meg a januári címlapot – újságoltam boldogan

- Na, az már valami. És mi a téma?

- Interjút kell csinálnom Jared Leto-val

- Háháá… gondolom oda meg vissza vagy. De Jared nem olyan, mint gondolod

- Ezt meg hogy érted? Ismered? – esett le az állam