53. Fogadom

Egy kis szilveszteri hangulatú résszel szeretnék utólag is Nagyon Boldog Új Évet Kívánni nektek, kívánom, hogy merjetek nagyot álmodni és mindig hinni benne:)

Puszi

Jared

-Álljunk le, újra! Jared mi az isten van veled?! – hajította az asztalra Jean-Marc a szövegkönyvet

Megint elcsesztem. Ugyanazt az átkozott 4 perces jelenetet vesszük már vagy 1 órája, mert nem tudom rendesen megcsinálni. Majd felrobbantan a méregtől, bár leginkább magamat utáltam a tökéletlenségemért. Próbáltam a munkába temetkezni, stúdióból stúdióba rohantam zenélni, pózolni, színészkedni, de a gondolataim így is makacsul ragaszkodtak Noához. Nem akart látni, de nekem valahogy muszáj volt megnyugtatnom a lelkiismeretemet, még ha álságos is volt a dolog. Kértem 10 perc szünetet és a magas sarkú csizmát lerúgva elvonultam a lakókocsimba, hogy újrahívjam.

Fura érzések keringtek bennem, mert tudtam, hogy gusztustalan dolgot műveltem, de valahogy most éreztem helyén a dolgokat. Hiányzott? Piszkosul. Jobb lesz nélküle? Igen. Ha pedig ez így van, akkor jó döntést hoztam, csak rosszul, amit orvosolni szeretnék. Mellette akarok lenni, de nem mint a pasija, hanem mint egy átlagos barát, kötöttségek nélkül.

Néha azt gondolom, hogy valami méretre kopott kő van a szívem helyén, amikor így érzek, de nem tehetek róla. Noa most is kinyomott, úgyhogy kicsit összeszedtem magamat és visszamentem dolgozni, van nekem elég dolgom szívügyek nélkül is. Ha pedig ez nem lenne elég, a testvérem is csak akkor szól hozzám, ha nagyon muszáj, amire eddig azért nem sokszor került sor. Egyik nap a barátnője sírva hívott fel engem, hogy szakítottak az Én barátnőm miatt. Aranyos lány, de butácska, pláne ha belebeszél bármit is a Shan-Noa kettősbe. Becsülöm a testvéremet, amiért ilyen keményen kitart egy neki majdnem idegen lány mellett. Pont ezért értem meg azt is, hogy ki van akadva rám, de majd megbékél.

Noa

2 napja nem láttam Shannont, csak a „nyomait”. Étel, virág és a nővérek izgatottsága, amikor arról kérdeztem őket, hogy látták-e mostanában.

-Mindig itt van Mr. Leto, de valahogy pont akkor érkezik, amikor ön alszik vagy terápián van. Jó volna összebeszélniük

- És olyankor csak ül teljes némaságban?

- Ohh hát én azt nem tudom kérem, nem szoktam én kukkolni vagy hallgatózni – kérte ki magának az 50 év körüli nővér, ami mosolygásra késztetett

- Nem, persze hogy nem – hagytam rá és átmásztam a tolószékbe, terápia idő volt

Kicsit jobban viseltem elmúlt néhány kezelést, volt hogy csak gyomorkavargás és fejfájás volt utána, amitől legszívesebben cigánykereket hánytam volna.

Közeledett a szilveszter, ami tini koromban mindig nagy parádé volt, de gyanítom, hogy most a kórházban töltöm csakúgy, mint a karácsonyt. Visszagondoltam a régi, néha szó szerint, eszméletlen bulikra és kicsit jobb kedvem támadt, régóta először. Tény, hogy szarul voltam, de éltem és ennek az örömét semmi és senki nem veheti el tőlem soha. Nem fogok pasikon, munkán vagy pletykákon teljesen feleslegesen idegeskedni, egyik se ér annyit, úgyis minden megoldódik majd így vagy úgy.

Ettem egy kicsit anya főztjéből, majd buzgón nyomkodni kezdtem a nővér hívót.

-Rosszul van? Felment a láza? Fáj valamije? – rohant be egy nővér

- Egy kis fejfájástól eltekintve jól vagyok, igazából a segítségét szeretném kérni. Nem nagy dolog, de én nem tudnám megcsinálni

- Persze, mondja csak

- Tudom, hogy ez nem a maga dolga, de per pillanat nincsenek itt a szüleim. Szóval megtenné, hogy hoz nekem valamilyen sampont és hajbalzsamot? Ideje lenne már hajat mosnom, de csak tusfürdőm van

- Persze, ebédszünetben kiszaladok a boltba. Semmiség – mosolygott rám

- Nagyon köszönöm. Ha kikerülök innen, ígérem meghálálom

- Ajánlom is – nevetett fel – Egyébként láttam Mr. Leto-t erre mászkálni, bizonyára hamarosan idetalál – mondta bizalmasan

- Ébren vagyok, úgyhogy nem hiszem – ironizáltam, de Shannon feje tényleg felbukkant pár perc múlva az ablakomnál

- Szia baba – köszönt és egy jó 2 méterre tőlem leült a fotelba

- Nem vagyok ám fertőző, közelebb jöhetsz

- Ez a szék már felvette a hátsóm alakját – magyarázta komolyan

- Ó értem. Mi újság?

- Nem sok, stúdióztunk ma. Nagyjából megvannak a dalok az új lemezhez, de többet kell próbálnom, mert hamar elfárad a kezem. Elszoktam a dobolástól

- Nem túl feszült a hangulat?

- Volt már rózsásabb, de elviselhető. Vagyunk annyira profik mindannyian, hogy kívül tudjuk hagyni a személyes problémákat – rántotta meg a vállát, mintha legalábbis semmiség lenne

- Ennek örülök. Akarsz beszélni a múltkoriról?

- Miről?

- Tudod te azt jól Shan. Imádlak téged, de ne nézzük hülyének egymást

- Én nem nézlek hülyének

- Akkor mondd el az igazat – fordultam le az ágyról, hogy odamenjek hozzá, de megelőzött és mellém ült

- Semmi nincs, csak nekem is nehéz ez az egész Jared miatt, most meg hozzájött Lana is. De nem akartam mutatni, mert azt hinnéd hogy a te hibád. Ennyi

- Mi van Lanával?

- Különváltunk

- Miattam? – estem kétségbe

- Nem, már egy ideje döcögősen ment, úgyhogy megbeszéltük és ez lett a vége – rántotta meg a vállát

-Shannon én annyira sajnálom. Ne foglalkozz velem, menj és próbáld kibékíteni. Tényleg, már jobban is vagyok

- Dehogy vagy, most is úgy nézel ki, mint akin háromszor átment egy úthenger

- Lehet, de mindjárt megmosom a hajamat, egyedül, rendbe szedem magamat, egyedül,  úgyhogy jó úton járok. Menj el hozzá

- Nem akarod, hogy itt legyek?

- Azt szeretném, ha boldog lennél és ezt valószínűleg nem egy büdös kórházi szobától és annak jelenleg szintén büdös lakójától kapod meg – mosolyogtam rá erőtlenül

- Gondolom igazad van

- Tuti. Na tipli, út közben vegyél virágot és békítsd ki – noszogattam

Úgy nézett rám, mint aki szellemet lát, majd zavartan felállt és kisétált a szobából. 2 napig se híre se hamva nem volt.

December 31-én két nem túl mesés kemoterápia után kimerülve bámultam valami bugyuta szilveszteri műsort a tévében. Anyáékat diszkréten hazaküldtem, láttam rajtuk mennyire ki vannak már bukva a sok éjszakázástól és én is szerettem volna egyedül lenni.

-Elmentem, kibékültünk, szexeltünk, romantikáztunk és nekem tudod mi járt egész végig a fejemben? – rontott be hirtelen Shannon a szobába

Elég kapatos és zilált volt, nehezen egyensúlyozva leült a székre és hevesen gesztikulálva folytatta.

-Az hogy nekem nem kell ez a lány, mert van valaki, akivel szívesebben lennék. Nem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni, mert te a testvérem barátnője voltál, szóval tabu vagy nekem. Házi nyúlra nem lövök, de így meg fogok őrülni – pattant fel

Dőlt belőle a pia szag és a szemén is látszott, hogy részeg, de mindezek ellenére is láthatóan észnél volt, nem beszélt össze-vissza

-Azért viselkedtél így, mert tetszem neked? – esett le a tantusz

- Azért hát! A jó kurva életbe! – csapott a falba

- Hé-hé-hé higgadj le. Most ezen mit vagy így kiakadva? Semmi rosszat nem tettél, nem szándékosan érzel így

- Tök mindegy miért alakult így Noa, a lényegen nem változtat

- De hogy lehet ez? Úgy nézek ki, mint egy hulla, alig élek

Fájdalmasan pillantott rám, engem pedig megint arcul csapott egy felismerés

-Nem most kezdődött – mondtam halkan, mire megrázta a fejét

- Sose voltál közömbös, de eddig nem voltunk ennyit együtt és szerencsére sok gátló tényező is akadt. Jared, Lana, az elején pedig az, hogy San Francisco-ban laktál

- Én nem tudom mit mondjak – hajtottam le a fejemet

Sose kívántam annyire egy kis alkoholt, mint most, de valószínűleg napokig taccson lennék a miatt a sok gyógyszer hatására.

-Semmit. Nem kell mondanod semmit. Nem lett volna szabad bejönnöm és rád zúdítanom ezt a sok szart. Ne haragudj

- Nem viccelj már. Maradj itt, beszélgessünk, már ha nem akarsz visszamenni bulizni. Végül is szilveszter van, nem sokára éjfél – pillantottam az órára

- Elment a kedvem a bulizástól. Eddig is csak vedeltem

- Akkor? Maradsz?

Lehet, hogy önző dolog volt a részemről, de szerettem vele lenni, új évkor pedig nem akartam egyedül maradni

-Igen – adta be a derekát én pedig az ágy szélére tornáztam magamat

- Feküdjek be melléd?

- Mert ott akarsz ülni egész este? – vontam fel kérdőn a szemöldökömet

- Hát abban már jó vagyok

- Jaj gyere már ide

Nem szép dolog, amit műveltem, de hiányzott egy férfi érintése és most nem feltétlenül a szexre gondolok. Neki jól esik, én is élvezem, akkor meg miért ne?

Levette a farmerdzsekijét, a bakancsát, majd bemászott mellém és a karját a fejem mögé téve átölelt. A fejem a mellkasára hajtva bámultam a tévét, néha-néha elmosolyodtam azon, hogy milyen gyorsan ver a szíve.

-Kérdezhetek valamit?

- Persze – néztem fel rá

- Ne nevess ki, de neked soha nem fordult meg a fejedben, hogy… szóval az, ami nekem?

- Egyszer azt álmodtam, hogy ágyba bújtunk, de azt mondtam neked. Nem is tudom, mindig nagyon szimpatikus voltál, de Jared miatt nem gondolkodtam ilyesmin – vallottam be neki

- Értem

- Mindig megállapítottam magamban, hogy jó pasi vagy, sok értelemben ezerszer jobb, mint a testvéred

-De te mégis vele voltál – tette hozzá

Furcsa volt az egész helyzet, mert nem tudtam logikus magyarázatot adni erre, hacsak azt nem, hogy szerelmes voltam Jared-be. De ez is sántít, mert a szerelem minden csak nem logikus. Megállás nélkül a vállamat cirógatta, néha a távirányítót nyomogatta, majd megállapodott a CNN-en, ahol élő közvetítés volt a Time Square-es banzájról. Ezernyi ember idétlen kalapokban, konfetti esőben és megmagyarázhatatlan mámorban.

-Elértem abba a korba szerintem, amikor már nem élvezem a szilvesztert – szólalt meg elgondolkodva

- Én se vagyok nagy rajongója már, de annak örülök, hogy most itt vagy

- Szoktál fogadalmakat tenni?

- Nem. Te?

- Előfordult már, szerencsére sikerült is mindet betartani

- Most is lesz?

- Nem kötöm az orrodra – nevetett fel

- Na, mondd el

- Nem, mert akkor nem teljesül

- Ez hülyeség. Rajtad múlik, hogy valóra válik-e

- Részben. Ha tudnak róla, akkor biztos akad valaki, aki az ellenkezőjét akarja, és ez hátráltatja majd a fogadalmat. Tapasztalat

- Hmm… ebben lehet valaki. De most ez max abban az esetben lehetne helytálló, ha hozzám kapcsolódna

- Nagyon trükkös vagy, de nem szeded ki belőlem – mondogatta kitartóan

- Hát jó – törődtem bele és közelebb húzódtam hozzá

Éreztem, hogy megint megy fel a lázam, de nem akartam elrontani az estét, ezért nem szóltam egy szót se.

-Köszönöm, hogy itt vagy

- Magam alatt vágom a fát, de szívesen

A képernyőm megjelent egy nagy visszaszámláló óra, a riporter pedig úgy skandálta a másodperceket a tömeggel, mintha legalábbis az élete múlna rajta. Ahogy csökkent az idő, Shannon egyre jobban fészkelődni kezdett, kihúzta mögülem a karját és amennyire a szűkös hely engedte, eltávolodott tőlem. Kíváncsian néztem az akcióját, ami a legnagyobb őrület közepette fejeződött be egy émelyítően jó csókkal. 

Szenvedélyesen kóstolgatta az ajkaimat, miközben a tévéből dőlt a dudaszó és a megállíthatatlan szóáradat. Teljesen kikapcsolt az agyam és csak rá koncentráltam. Annyi kimondott és kimondatlan érzelem volt abban az egy csókban, hogy egy pillanatra a betegségemet is elfelejtettem.

-Lehet, hogy elmondhattam volna – döntötte nekem mosolyogva a homlokát

- Ez volt a fogadalmad? Hogy megcsókolsz?

- Igen. Először és utoljára

- Tényleg nem szabad elárulni a fogadalmakat – mondtam halkan majd megcsókoltam

A pólójánál fogva húztam magamhoz, majd dőltünk hátra mindketten a kórházi ágyon, de pár pillanat múlva leállt.

-Te tűz forró vagy és ezt nem hiszem, hogy én váltottam ki – tapogatta meg a homlokomat és a nyakamat

- Lehet, hogy egy kicsit lázas vagyok – ismertem be csalódottan

Mérgesen tornázta fel magát rólam és kivágtatott egy nővérért.

-Ez tényleg szükséges? – kérdeztem az orvossal kiegészült hadsereget látva

- Miért nem szólt? – morgolódott egyikük és bedugta a hónom alá a hőmérőt

- Nem akartam szilveszterkor zavarni – ironizáltam durcásan

A doki megállapította, hogy csak egy kis hőemelkedésem van, valószínűleg az egyik új gyógyszerem mellékhatása, amit simán lehet mással helyettesíteni, úgyhogy vidáman kivonultak a szobából.

-Most miért vagy így megpukkadva? – kérdezte kibukni készülő nevetéssel Shannon

Láttam rajta, hogy boldogságában az égig ugrana, ami nekem is elfújta a mogorvaságomat.

-Nem vagyok

- Jól érzed magadat? Nem hallucinálsz vagy ilyesmi?

- Azt akarod kideríteni, hogy tudatomnál voltam-e, amikor megcsókoltalak?

- Hát volt egy ilyen szándékom

- Igazából csak azt akartam, hogy megszegd a fogadalmadat – rántottam meg a vállamat

- Ó bazdmeg – fordult el az arcát masszírozva

- Jaj ne higgy már el mindent, amit mondok, csak vicceltem. Azért csináltam, mert nagyon jól esett

- Akkor nem akadtál ki? – fordult vissza

- Nem

- Na, legalább kettőnk közül valaki

- Figyelj, nem tudom, hogy ez helyes-e vagy sem, szabad-e vagy se, csak azt, hogy élveztem. Ne bonyolítsuk túl ezt az egészet, egyhamar én innen nem kerülök ki, úgyhogy majd megbeszéljük, amikor nem leszek ilyen állapotban. Oké?

- Elárultam a testvéremet – közölte a semmiből