54. Otthon

A fejlécért nagy puszi&köszi Szaszának! (: A kommentelőknek és a pipálóknak is jár az ölelés, köszönöm, hogy olvastok:)

L.O.V.E.

- Tessék? – vontam fel a szemöldökömet

- Elbasztam. Ugyanolyan féreg vagyok, mint Jared

- Higgadj már le, csak csókolóztunk, új év van

- Mi? – nézett föl

- Ez egy újévi csók volt Shannon

- Ennyi?

- Kicsit elkapott a hév, de igen. Ne haragudj

- Nem haragszom – vágta rá azonnal és mintha kicsit csillapodott volna a tekintete is

- Akkor jó. Bocsi – nyúltam a zenélő telefonomért

Választhattam, hogy Jared-del beszélek vagy a testvérével folytatom ezt a meglehetősen ciki diskurzust.

-Szia

- Szia Noa. Boldog új évet!

- Kösz. Ennél már csak jobb lehet – fintorogtam és lesöpörtem egy tincset a párnámról

A kemónak köszönhetően hullani kezdett a hajam, elvileg holnap jön a fodrász és le is vágja, bár először csak rövidre.

-Tudom, hogy nem akarsz látni, ezért nem is kérdeztem meg, hogy bemehetek-e, de itt vagyok kórtermed előtt – közölte én pedig idegesen kaptam a fejemet az ablak felé

Ott állt az idétlen szőrmesapkájában, csontos állal, a telefonját mutatva.

-Emlegetett szamár – ironizáltam, Shannon pedig riadtan nézte a testvérét

Intettem neki, hogy jöjjön be, bár legszívesebben magam lettem volna, elég volt a Leto-kból.

-Bocs, nem tudtam, hogy van már társaságod. Hello Shannon. Boldog új évet – bizonytalanul indult el felé, de Shan átszelte a kettőjük közt lévő távolságot és hátba veregette öccsét

- Nekem most mennem kell, boldog új évet nektek

- Ebbe meg mi ütött? Miattam ment el? – értetlenkedett Jared

- Nem tudom, de lehetne követni a példáját – fontam össze magam előtt a kezemet

- Megkaptad az üzeneteimet?

- Igen – feleltem kurtán

- Értem. Noa én na… - kezdett bele, de leintettem

- Tudom Jared, nyilván nagyon sajnálod és reméled, hogy egyszer barátok leszünk. A pofám leszakad tőled

- Tudod jól, hogy fontos vagy nekem Noa, és ez – mutogat kettőnk között- jóval több volt, mint egy szerelmi viszony

- Én egy egyszerű „szerelmi viszonnyal” is beértem volna, amiben kitartanak egymás mellett a felek Jared. Nekem nem a csillagok kellettek, hanem a szerelmed baszd meg. De úgy tűnik sokat kértem.

- Nem kértél sokat, csak én nem vagyok erre teremtve

- Ebben egyet értünk. Most pedig hálás lennék, ha elmennél. Elég hogy az előző évemet elcseszted, a következőről gondoskodom én magam

- Nem akarsz társaságot? Nézhetnénk filmet vagy beszélgethetnénk

- Mi van, egy ribancot se sikerült felhajtanod ma estére? – gúnyolódtam vele és piszok jól esett

- Ne beszélj így Noa

- Úgy beszélek, ahogy akarok és nem, nem vágyom társaságra. A tiedre különösen nem

Nem voltam hajlandó ránézni se, a végén még megsajnálom a bűnbánó kis ráncaival a szája körül és engedem ott maradni. Hiába próbáltam kitörölni a fejemből és a szívemből, ez nyilván nem megy egyik hétről a másikra. Pláne, ha az ember lánya ennyire durván beleesik egy bájgúnárba.

-Vársz valaki mást? – kérdezi halkan

- Úgy nézek ki, mint aki randi képes? – nevetek fel kínomban

- Hát sovány vagy, de a szépséged nem változott

- Te meg elég fosul nézel ki – közlöm vele, mire átszalad egy mosoly az arcán

- A film miatt. A narkósok állítólag ilyenek

- Biztosan – rántom meg a vállamat

- Én akkor elmegyek, nem zavarlak. Hívj, ha szükséged van valamire

- Addig állj fél lábon – morgom és tüntetőleg a fal felé fordulok

Hallom, ahogy becsukódik mögötte a nehéz fém ajtó, majd újra csend telepszik a szobára. Lekapcsolom a kislámpát és csak hallgatom a kintről beszűrődő ünneplők vidám moraját. Jó kis szilveszter.

JARED

Nem vártam mást. Megérdemlem, hogy látni se akar, de legalább tudja, hogy ha kellek neki, akkor itt vagyok. A folyosón mászkáltam, amikor megállított egy nővérke.

-Mr. Leto, lassan kapni fognak egy szobát – kuncogott én viszont semmit nem értettem

- Öhmm.. elnézést, ismerjük egymást?

- Nem, ne haragudjon, hogy megszólítottam. Én vagyok Ms. Grant ápolónője

- Üdvözlöm. Hogy értette, hogy kapni fogok egy szobát?

- Hát Ön és a testvére. Éjjel-nappal itt van a hölggyel – magyarázza bizalmasan

- Shannon?

- Igen, igen. Főleg éjszakánként jön, amikor alszik. Leül az ágya mellé, és halkan beszél hozzá

- Miért olyankor van itt, amikor nincs ébren? - kérdezem értetlenül

- Én azt nem tudom. De nagyon bizalmas a viszonyuk

- Értem… viszlát

Noa és Shannon? Ez faszság, sose úgy néztek egymásra, egyszerűen csak a barátja mellett van a bajban

A lábaim automatikusan vittek előre, de az agyam még mindig a szobában volt és kezdett összeállni a kép. Shannon viselkedés- változása, állandó itt léte, a szakítása Lanával és most is elég zavart volt, amikor megjelentem, talán megzavartam valamit. Komolyan ráhajtott volna a barátnőmre? És Noa összejött volna vele? Vagy ez volt a terv? Mi az isten folyik itt?!

Mérgesen vágtattam vissza a kórterembe, és nekiestem Noának, mint valami eszelős

-Most boldog vagy? Röhögsz a markodba, hogy sikerült átbaszni? Igazán gratulálok! – fröcsögtem magamon kívül

- Mi a fene ütött beléd?

- Együtt vagytok Shannon-nal, ugye? Mikor kezdődött? Engem is csaltál már?

- Ha lenne annyi erőm, most akkora pofont kapnál, hogy hazáig repülsz te balfasz – mondta kipirulva a méregtől

- Nem válaszoltál. Szóval már akkor ment, amikor együtt voltunk?

- Hogy lehetsz ekkora marha? Madarat lehetett volna velem fogatni, amikor együtt voltunk francnak se kellett volna más

- Pff… nyilván – horkantam fel gúnyolódva

- Tökéletesen leszarom, hogy mit gondolsz Jared. Soha nem voltam együtt a testvéreddel és nem is leszek. Komolyan ennyit nézel ki belőlem? – kérdezte szomorúan

Nem láttam a méregtől, teljesen elvesztettem a józan eszemet, ráadásul olyan nagy ártatlan szemekkel nézett rám, hogy nem tudtam ellenállni és rávetettem magamat. Úgy csókoltam, hogy majd megfulladtunk mindketten, bár ő szerintem a meglepetés miatt se kapott levegőt.

-Hagyjál engem békén – motyogta a számba és gyengén csapkodott a karjával

- Hiányzol – nyögtem mikor elengedtem

- Nem érdekel. Hagyjál békén – durcázott, mint egy 5 éves

Tudtam, hogy jobb lesz nekünk egymás nélkül, de annyi jó emlékeim van vele, hogy baromi nehéz csak úgy elengedni őt és a kapcsolatunkat. Láttam rajta, hogy majd felrobban, de még mindig vannak érzelmei felém, amit csúnyán ki is használtam, megint megcsókoltam.

-Komolyan mondom, hogy hagyj békén és csókold valamelyik ribancodat – mondta most erélyesebben és eltolt magától

- Miért akarod, hogy elmenjek? Később jön Shannon? – gúnyolódtam az elutasítás miatt

Összehúzott szemekkel méregetett, aztán lekevert egy pofont, amitől csak úgy csengett a fülem.

-Azt hittem nincs elég erőd ehhez – motyogtam a sajgó arcomat masszírozva

- A düh sok mindenre képes. Most pedig nagyon gyorsan tűnjél innen

Tényleg megacélozta magát, egyik pillanatról a másikra olyan hidegen és mérgesen nézett rám, hogy gondolkodás nélkül felpattantam és haza indultam. Viszont megint az agyamba tolakodott kettejük képe, úgyhogy most Shannont vettem célba.

Dühödtem fékeztem le a háza előtt, és a tőle kapott kulccsal berontottam hozzá.

- Mi a fasz…? – pattant fel egy sörös üveget markolászva

- Mindent tudok a kis párosotokról. Nem vagytok olyan okosak, mint gondoljátok.

- Kivel is vagyok együtt? – tette a hülyét

- Noával te szemétláda! Nem véletlenül virrasztasz mellette éjjel-nappal és ne gyere azzal, hogy helyettem vagy ott – fordítottam neki hátat mérgesen

- Azt se tudod miket beszélsz. Betéptél?

- Pontosan tudod, hogy soha nem drogozok. Miért csináltátok ezt velem? – néztem rá

- Pff… ez annyira tipikus. Most is csak magaddal foglalkozol, pedig ez az egész közel sem rólad szól

- Szóval még is csak van valami – csaptam le az elejtett megjegyzésére

- Nincs. De akkor se lehetne egy szavad sem, ha kialakult volna valami köztünk. Miattad töltöttünk együtt annyi időt

- Tessék?

- Igen, gondolj csak bele. Amikor az expasija zaklatta engem küldtél oda, mert neked valami nyavalyás munka fontosabb volt, mint ő.  Egy csomószor én szedtem fel a reptéren, mert te nem értél rá, a legutóbbiról meg inkább ne is beszéljünk

Elképedve hallgattam Shannon-t és valahol igazat kellett adnom neki. Magam elé meredve rogytam le a kanapéra és a hallottakat emésztettem

-Én löktelek titeket egymás karjaiba – nyögtem

- Semmi nincs köztünk Jared és nem is lesz. Egy utolsó féreg módjára viselkedtél vele, de a testvérem vagy és soha nem tennék ilyet veled. A család minden nő előtt áll – veregette meg a vállamat, de én úgy néztem rá, mintha földönkívülit látnék

-Van valami erősebb itthon? – néztem fel rá reménykedve

- Persze, hozok tequilát – eresztett meg egy halvány mosolyt

Hát ezt jól elbasztam.

NOA

Dühödt és zavart voltam. Alig telt el egy óra az új évből és két Leto-val is csókolóztam. Szóval ilyen lesz a következő évem is? Abból azt hiszem nem kérek! Ki kéne iktatnom az összes genyó pasit az életemből, bár ha így folytatom lassan életem se lesz. Ez az átkozott kemó teljesen kizsigerel, bár a doki szerint egész jó úton járok és néhány eredményem már javult is. A kórházban elég sok időm volt gondolkodni és rá kellett jönnöm, hogy nem igazán vagyok boldog. Szakítástól és betegségtől eltekintve sem. Nem érzem jól magamat Los Angelesben, az emberek fúrják egymást, minden sarkon valami híresség miatt visítanak, nem lehet rendesen lélegezni, ráadásul mindenről Jared jut eszembe. Annyira beletemetkeztem a munkába, hogy nem is igazán találtam barátokat, max ismerősöket. Levegőváltozás kell nekem és már azt is tudom, hogy mit fogok csinálni.

Másnap nem várt Shannon féle rántotta az asztalomon, de jobb is, ha meghúzza magát mindkettő. A kórház fodrásza derűsen köszöntött és nagyban bizonygatta, hogy tüsi hajjal is lehetek nőies. Majdnem elbőgtem magamat, amikor lenyisszantotta a mell alá érő hajamat, de nem volt mit tenni. Ez is a gyógyulás része.

Teltek a napok, jöttek-mentek a látogatóim, de a két jómadárnak híre-hamva nem volt. Úgy tűnik a szőnyeg alá söprés családi hagyomány náluk. Arra már rájöttem, hogy annak a „hangnak”, amit annó félálomban hallottam Shannon a tulajdonosa és néha még most is megesküdnék rá, hogy beszélt hozzám. A nővérek nem voltak hajlandóak egy szót se szólni, amikor erről kérdeztem őket, de tuti beslisszolt valamelyik időnként, mert néha volt friss virágom meg néhány apróság.

Január 12-én aztán eljött az a nap, ami után már egy jó ideje sóvárogtam. A doki szerint megerősödtem annyira, hogy áttérhetünk a gyógyszeres kezelésre, ahhoz pedig nem kell bent feküdnöm, elég ha heti kontrollra visszajárok. Úgy vigyorogtam a béna barna parókámban, hogy majd szétrepedt a szám, anyáék pedig egymást ölelve könnyezték meg a nagy hírt.

-Noa ne felejtse el, hogy ön továbbra is beteg, ne vegye fél vállról, rendben?

- Persze doki, mindent az előírtak szerint fogok csinálni

- Azt el is várom. És tudja, ha a legkisebb panasza is van, azonnal visszajön vagy kihívja a mentőket. Szédülés, fejfájás, hányinger, végtagfájdalom stb.

- Mindennel tisztában vagyok

- Rendben – bólintott

Úgy dobáltam a cuccaimat a sportáskába, mint aki borzalmas késésben van, anyáék csak kapkodták a fejüket. Apa a legminimálisabb sebességgel hajtott hazafelé, mondván hogy ne legyen semmi bajom, anya pedig percenként kérdezgette, hogy jól vagyok-e.

-Tényleg semmi bajom, csak szeretnék már otthon lenni és a saját ágyamban aludni

- Fáradt vagy?

- Ez csak egy szólás-mondás anya – forgattam a szememet

Isteni érzés volt a saját környezetemben lenni, ahol nem áradt mindenből fertőtlenítő szag és nem volt minden steril fehér. Nem voltam a legszuperebb formában, de otthon legalább el tudtam ütni az időt a mással is, mint a fal bámulása. Pár nap után végre egyedül maradtam, mert a szüleimnek vissza kellett menni dolgozni, csoda hogy eddig velem tudtak lenni. Persze így sem volt nyugtom, rengeteg látogatóm volt és még több aggódó hívásom. Egyik este épp beszámoltam az orvosnak az állapotomról, amikor valaki csengetett.

-Shannon, szia – nyögtem meglepve

- Hello baba. Bemehetek?

- Öhmm persze – húztam össze zavartan a köntösömet

- Hoztam egy kis kínait

- Köszi, de nincs igazán étvágyam

- Haragszol rám? Vagy mi most hogy vagyunk?

- Kéne? – vontam fel a szemöldökömet

- Nem, vagyis nem tudom

- Ezzel nem vagyunk beljebb… Kérsz inni valamit?

- Nem akarlak zavarni, csak tudni szerettem volna, hogy jól vagy-e. Szerintem Jared is hamarosan fel fog bukkanni – tette hozzá halkabban

- Hogyhogy?

- A szilveszteri fiaskó óta újra „jóban” vagyunk, rengeteget dumáltunk és látom, hogy mennyire ki van bukva miattad

- Helyes – morogtam

- Noa én megértelek, de ő a testvérem. Hiába szeretnék néha hátat fordítani neki, nem tudok

- És mi van a te érzéseiddel?

- Semmi. Majd elmúlnak – mosolygott rám keserűen

- Ebben azt hiszem segíthetek. Amint lehet, visszaköltözöm San Francisco-ba