69. Váratlan, őszinte és őrült

JARED

A haza út alatt kb. tízszer éreztem úgy, hogy csinálok egy hátraarcot az autópálya közepén és padlógázzal elhúzok nagyon messzire. Legszívesebben abba a házba mentem volna, ahová Noa betegségekor menekültem, de túl sok rossz emlékem kötődött hozzá. Otthon aztán gondolkodás nélkül teledobáltam egy bőröndöt ruhával és a gitáromat felmarkolva újra a kocsiban voltam. Azt magamnak se tudtam megmondani, hogy mi vagy ki elől futok, csak azt éreztem, ki kell szabadulnom a világ legjobb városából. Megint önző voltam, senki és semmi nem érdekelt. Se a buli, se anyám, sem pedig Noa.

Már 1 órája úton voltam, de hatalmas dugók miatt még mindig nem sikerült elhagynom Los Angeles-t, aminek az lett a vége, hogy ha lehet, akkor még idegesebb lettem. A telefonomat már rég kikapcsoltam, üvöltött a zene, sütött a nap, de én továbbra se tudtam hova megyek. Jobb ötlet híján csak a vidéki kisházban kötöttem ki, max reggel tovább megyek valahova. Arra volt szükségem, hogy egy kicsit remetézzek, mindenféle elektronikus szarság nélkül. Begyújtottam a kandallóba és kibontottam az egyik bort, amit út közben vettem. Amikor legutóbb itt voltam azt hittem, hogy soha nem fog helyrejönni semmi körülöttem és velem. Gyűlöltem magamat, de mindenki mást talán még jobban. Hihetetlen, hogy alig pár hónap alatt hogy felfordult megint minden, de most inkább jó irányba. Ha visszagondolok, hogy a betegség előtt el akartam venni! Még gyűrűje is volt. Az most hol lehet? Nem hordja, az biztos. Ott kuksoltam az erdő közepén egy faházban, tökéletes csendben és azon gondolkodtam, hogy mi lett volna, ha nem szól közbe a természet, sors, végzet vagy hívjuk, aminek akarjuk. Lehet, hogy már férj lennék, együtt laknánk egy kertes házban, ő valószínűleg még a lapnál dolgozna, mi turnéznánk, anyám pedig percenként a nyakunkra járna, hogy unokát szeretne. Emlékszem, hogy akkoriban is gondolkodtam ilyesmin és kivert a hideg verejték. Most viszont csak mosolyogni tudtam azon, hogy elképzeltem, amint gyűrűvel az ujjunkon fekszünk egymás mellett az ágyban, a nappaliban egy bekeretezett esküvői kép díszeleg, és együtt vagyunk. Állandóan. Mindig. Veszekszünk, szeretkezünk, nevetünk, beszélgetünk, főzünk vagy épp valami eseményen jelenünk meg kéz a kézben. Rá kellett jönnöm, hogy nem Noa miatt futottam el Los Angelesből, hanem a hiánya miatt. Abban az 5 percben, amíg a lakásban összepakoltam a cuccaimat, azt hittem megfulladok. Nem volt ott Ő. Nélküle nem volt teljes a kép. Amint ezt félhangosan kimondtam a faház csendjében újra megszállt a sokszor sóvárgott nyugalom. Tudtam hová kell mennem.

NOA

Egyszerre volt giccses és lélegzetelállító a sziget. Ahogy beléptem a szállodába, egy nőci virágfűzért akasztott a nyakamba és hatalmas mosoly kíséretében a recepcióhoz vezetett.

-Jó napot kívánok. Noa Grant vagyok és szeretnék bejelentkezni – adtam oda a világítóan fehér fogú fiúnak az útlevelemet

-Aloha Miss Grant. Köszöntöm a Pacific Beach Hotelban. Remélem kellemesen utazott. Az ön lakosztálya a hármas lesz, gyönyörű panorámával az óceánra. Itt a kulcs, a londíner azonnal viszi a csomagját. Kérem, fogadjon el egy koktélt, amivel a hotel egész személyzete nevében szeretnék csodálatos időtöltést kívánni

- Öhmm nagyon kedves, köszönöm szépen

Egészen zavarban voltam és nem csak a lakosztály szó miatt. A koktélomat szürcsölgetve mentem fel a legfelső emeletre és már a puccos folyosón éreztem, hogy ez nagyot fog szólni. A londíner elém sietett és egy teátrális mozdulattal kitárta előttem a lakosztály duplaajtaját. Szájtátva néztem szét a csillogó és hatalmas szobában, amiből mindkét irányba nyílt még 1-1 helyiség. Kalapáló szívvel mentem beljebb és ámulva jártam be az egész lakosztályt. A londíner udvariasan elköszönt és hagyott tovább gyönyörködni. Csak néhányszor voltam ilyen helyen, akkor is leginkább Jared miatt és a hálón kívül nem sokat láttam. Úgy rohantam ki az erkélyre, mint egy eszeveszett kisgyerek, ahol aztán ugrándozni kezdtem örömömben. A levegőt belengte az óceán illata, a parton nyüzsögtek az emberek és mindenhol fáklyákkal világítottak. Azonnal nyúltam a telefonom után, hogy elmeséljek mindent Jared-nek, aki nyilván hozzászokott már ehhez, de nekem ki kellett örömködnöm magam valakinek.

-A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható – mondta a monoton női hang

-Biztos kikapcsolta éjszakára – rántottam meg a vállamat és bespuriztam a szobába, hogy újra körbenézzek mindent.

Reggel 9-re volt megbeszélve a találkozó a helyi cégnél, de mivel még életemben nem jártam Honoluluban, inkább taxival mentem, meg egyébként is nagy lett volna az esélye, hogy elbámészkodom az időt. Charlie felkészített a tárgyalásra, trükköket tanított és technikákat arra az esetre, ha kicsit visszakoznának a delikvensek. Használnom is kellett a tanultakat, mert eléggé izgultam, amit persze nem volt szabad mutatni. Egy óceánparti, csupa üveg épülethez érkeztem, ahol aztán a recepciós leültetett, amíg felhívta a vezérigazgatót és annak valami segédjét. Pár percen belül megjelent egy 80 és a halál közti bácsi, a balján egy szemtelenül fiatal koromfekete hajú sráccal.

-Miss Grant? – kérdezte és felém nyújtotta a remegő kezét

- Igen, Ön pedig Mr. Caramy ha nem tévedek. Nagyon örülök

- Részemről a szerencse kisasszony. Hadd mutassam be az unokámat, Josh Caramy-t

- Hello, örülök, hogy találkozunk – csókolt kezet

- Kérem, kövessen minket az irodába – mutatott a lift felé a bácsi

Kicsit meg voltam kavarodva, mert azt tudtam ugyan, hogy a cég alapítója elég idős, de azt nem, hogy ennyire. Az unokáról pedig nem szólt a fáma.

Betereltek az egyik tárgyalóba, elém pakoltak mindenféle helyi italt és édességet, de túl ideges voltam bármelyikhez is.

-Köszönöm, talán majd később

- Ez esetben térjünk az üzletre – fogott bele a srác, a papi pedig csendben bólogatott egész végig

Meghallgattam, hogy ők mit szeretnének, elmondtam a mi elvárásainkat, de valahogy nem passzoltak a dolgok. Szerintem Charlie-val elég fair ajánlatot tettünk, de ők csak erősködtek és olyan tervvel álltak elő, amiből mi még csak nullszaldósan se jövünk ki, nem hogy profitáljunk, ráadásul engem az eddigi eredményeik se nyűgöztek le különösebben.

-Uraim, ha megengedik- szóltam közbe, mert időpazarlásnak éreztem az egészet

- Kezdem úgy érezni, hogy félreértettük egymást. Mi nem olyasvalakit keresünk, aki patronál minket, hanem akivel lehet társulni. Az önök feltételei nem felelnek meg nekünk, amit őszintén sajnálok, és nem szeretném tovább rabolni az idejüket- álltam fel határozottan, de ők csak kikerekedett szemekkel néztek

Josh kapcsolt hamarabb, majd egy kimért kézfogás és búcsúzás után kiterelt a szobából.

-Ezek teljesen hülyének néztek minket Charlie – hívtam fel a főnökömet morogva

- Mert mi volt?

- Azt hitték, hogy ez úgy megy majd, hogy mi odaadjuk nekik ingyen az ötleteket és a srácokat, ha nálunk nincs épp szabad kapacitás. Ők semmiféle részesedésre nem gondoltak

- Nem mondod komolyan? Mekkora férgek! Amikor beszéltem velük, akkor mindenben egyetértettek, bizonygatták, hogy mekkora lehetőség és megtiszteltetés számukra, hogy az Image Factory rájuk gondolt. Mindegy, ilyen partnerekre nincs is szükségünk. Ügyes vagy Noa!

- Hát köszi, azért remélem, hogy a holnapi jobban fog menni

- Menj ki egy kicsit a strandra, pihend ki magad, aztán a holnapit üsd nyélbe, de megint csak akkor, ha szerinted is megéri

- Pont erre készülök. Épp visszaértem a szállodába. Holnap hívlak!

Örültem, hogy Charlie nem tolt le a sikertelen találkozó miatt, úgyhogy vidáman kaptam magamra az új bikinimet és egy könyvvel levonultam a szálloda magán strandjára. Jared-et továbbra se tudtam elérni, ami kicsit nyugtalanított, ráadásul olyan rossz érzésem volt, de ilyen környezetben hamar elnyomtam magamban. Nem voltam az a nagy napozós, úgyhogy most is inkább az óceánban bohóckodtam, mint egy gyerek. Beálltam egy csapathoz játszani, máskor pedig csak úgy nekiálltam befelé úszni és csak a vízi mentő fütyülésére fordultam vissza. Kifulladva dőltem a homokba és amennyire kellett megszárítkoztam, majd nyakamba vettem a várost. Csak egy farmer sort és a bikini felső volt rajtam, út közben pedig egy helyes hawaii kissrác virágot tűzött a hajamba, úgyhogy lassan helyinek is beillettem. Megebédeltem egy part menti étteremben, bár gőzöm sincs mit kaptam, mert csak ráböktem egy helyi nyelven írt ételre. Vettem néhány apróságot, aztán estefelé visszaindultam a szállodába, hogy valahogy interneten keresztül elérjem végre Jared-et, mert komolyan aggódtam már.

A recepciósnak biccentettem, aki valamiért a szokásosnál is szélesebb mosollyal köszöntött, amit betudtam a lenge öltözetemnek. A folyosón valahonnan a kedvenc dalom szűrődött ki, és már a kulccsal babráltam, amikor rájöttem, hogy tőlem szól.

-Mi a fene van itt? – motyogtam félhangosan és benyitottam

-Szia – köszöntött Jared mosolyogva és mivel én nem tudtam 

megmukkanni vagy épp mozdulni, kivette a táskát a kezemből és az erkély felé kezdett húzni

A bejárati ajtótól egészen a kintig hófehér liliomok feküdtek a padlón, az erkélyen pedig tömött sorban végig a korlát mellett

-Jared – nyögtem értetlenül, de zakatoló szívvel

Töretlenül mosolyogva fogta a kezemet, majd valamit kivett a zsebéből és letérdelt.

-Noa Grant szeretnélek feleségül. Ha igent mondasz, akkor elveszlek itt és most, felhajtás nélkül a parton. Éjszaka. Mit mondasz? – nézett rám csillogó kék szemekkel

- Én…és…öhh…te…na… - nyökögtem és szúrni kezdett a szemem a visszatartott sírástól

-Lent vár minket a pap egy elhagyatottabb részen. Szeretlek Noa és most már készen állok erre – bizonygatta és feljebb emelte a gyűrűt, hogy valamit reagáljak végre

- Igen, hozzád megyek – szaladt körben egy hatalmas mosoly a számon és letérdelve a nyakába ugrottam

Nem tudom mi ütött belé vagy épp belém, de valamiért komolyan vettem, amit mondott és hozzá akartam menni. Mindenféle szervezett puccparádé nélkül.

-Komolyan?- virult fel az arca és talpra állított, hogy megpörgessen a levegőben

-Igen, igen, igen – ismételtem nevetve, amíg le nem tett

-Hoztam neked egy fehér ruhát, ott lóg a fürdőben

Most vettem csak észre, hogy ő már egy világosabb nadrágban és fehér ingben van, úgyhogy besprinteltem a szobába én is, de félúton visszafordultam hozzá, mert nem akartam elhinni, hogy ez tényleg megtörténik.

-Itt várlak, nem mozdulok egy tapodtat sem – nézett rám totál ködösen

A fürdőben ott lógott egy gyönyörű, hosszú fehér ruha, mindenféle extra gyöngy vagy csipke nélkül, de pont így volt tökéletes. Lett egy kis színem a standon, úgyhogy elég jól festettem benne. A víz miatt behullámosodott hajamat kicsit eltűztem és már rohantam is vissza Jared-hez.

-Gyönyörű vagy. Mehetünk? – csókolt meg, mire mosolyogva bólintottam

A szálloda előtt már várt minket egy alkalmazott egy golfkocsival és pár perc alatt elvitt minket a part egy csendesebb részére. A fáklyák egy kisebb kört formáztak, a homokban pedig itt is itt voltak a liliomok, kijelölve nekünk az utat. Mezítláb mentünk a fiatal pap elé, aki mosolyogva üdvözölt minket és beállított a kör közepére, úgy, hogy az óceánt lássuk.

-Noa, Jared, nagyon örülök, hogy itt lehetek veletek ma este. Hatalmas dolog, amikor két ember eldönti, hogy egymás mellett szeretnének lenni életük hátralevő részében, ezért szeretnék gratulálni a bátorságotokhoz

Extáziban álltam Jared-be karolva, szinte nem fogtam fel semmit a pap szavaiból, csak az óceán hangja és az izgalom volt. Lopva Jared-re pillantottam, akinek táncolt a szemében a fáklyák fénye és olyan boldognak tűnt, mint még soha. Teljesen bolondok vagyunk.

-Noa, először tehát téged kérdezlek – figyeltem fel a nevemre

- Szeretnéd az itt jelenlevő Jared Leto-t férjedül és megígéred-e, hogy kitartasz mellette betegségben-egészségben, jóban-rosszban, míg a halál el nem választ?

-Igen – mondtam Neki, a papra rá se nézve

- Rendben. Jared, akarod Noa Grant-et feleségedül, mellette jóban-rosszban kitartani, míg a halál el nem választ?

- Igen

-Rám ruházott hatalmamnál fogva ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítalak titeket. Csókoljátok meg egymást

Örömittasan fordultam Jared felé, akinek majd szétszakadt a szája a nagy vigyorgásban.

-Nagyon szeretlek – súgta és hátradöntve megcsókolt

A pap eközben bőszen fotózott minket, úgy tűnik sokrétű volt a megbízása.

-Még néhány szót engedjetek meg nekem. Nagyon sok türelmet és bizalmat kívánok nektek, és bízom benne, hogy olyan végtelen és mély lesz a szerelmetek egymás iránt, mint ez az óceán itt előttetek. Sok boldogságot! – mindkettőnket megölelt

A boldogságtól elbódulva csoszogtam Jared mellett a homokban és alig tudtam megszólalni.

-Hogy jutott ez az egész eszedbe? Mióta tervezted? – szedtem össze magamat

Már a közelben megterített asztalnál ültünk és egymást néztük a sok gyertya között.

-Hiszed vagy sem, de tegnap találtam ki. Amikor elmentél úgy éreztem, hogy ki kell szabadulnom a városból, de nem tudtam miért. Elmentem a vidéki házamba, feküdtem a kanapén és rájöttem, hogy nem veled van bajom, hanem a hiányoddal. Újra autóba ültem, foglaltam egy jegyet az első gépre, közben pedig leszerveztem a papot. Bár ha őszinte akarok lenni, nem sok esélyt adtam annak, hogy igent mondasz

-Annyira megleptél, hogy nem volt időm kombinálni és elemezni semmit, csak kimondtam azt a szót, ami először eszembe jutott

- Ez a kulcs mindenhez Noa

- Ha te mondod – nevettem el magamat és megint áthajoltam hozzá egy csókra

Igazat kellett adnom neki. Ez az esküvő így volt tökéletes. Váratlan, őszinte és őrült.