68. Össze-vissza

NOA

-Holnap találkozom Charlie-val és aláírjuk a szerződést – fecsegtem egyik este az ágyban

- Nagyszerű – morogta fel se nézve

- Miért vagy ilyen morcos? – vettem el tőle a könyvét, hogy rám figyeljen

- Nem vagyok morcos, csak továbbra se kedvelem azt a hapsit

- Már megint féltékeny vagy?

- Nem, csak azért elég fura ez az egész. Szólsz neki, hogy munkát keresel, mire kirúgja a beosztottját, és felvesz téged dupla pénzért. Az exnejéről nem is szólva

- Nem fogok ebbe századjára is belemászni Jared. Én se szólok bele a te munkádba, és ezt tőled is elvárom. Végre dolgozhatom majd, veled is tudok találkozni a turné alatt és anyukád is befoghatja, mert nem „élősködöm” rajtad

Úgy feküdtünk egymás mellett, mint két durcás kölyök, mereven bámultunk előre és már csak az összefont karok hiányoztak. Ő egy elnyúlt, fekete melegítőben és valami bolyhos lila zokniban, én pedig az ő pólójában és bugyiban voltam az ágyban. Ahogy végigfuttattam a szemem rajta az összes pillanatnyi érzelmemet kiütötte a nyeregből az iránta érzett vak szerelem, úgyhogy egy szó nélkül közelebb bújtam hozzá és a nyakába hajtottam a fejemet.

-Össze-vissza ver a szíved – állapítottam meg miután percekig csak pihentettem a mellkasán a kezemet

- Az lenne a fura, ha egyenletesen verne a közeledben

Erre az egy rövidke mondatra nekem mondjuk épp megállt a szívem egy pillanatra, pedig ő olyan könnyedén mondta.

-Noa, muszáj kérdeznem valamit – folytatta kicsit kínlódva

- Mit?

- Van itthon fagyi? – súgta a fülembe és rögtön nevetni is kezdett

- De egy marha vagy – vágtam kupán egy párnával

Teljesen beparáztam, hogy valami baj van vagy csinált valamit, amiről nehezen beszél.

-Na van? – ugrott fel hirtelen és ott guggolt előttem, mint valami majom

- Felállsz, elsétálsz a hűtőhöz, kinyitod az ajtaját és megnézed életem – grimaszoltam rá

- Nem akarok feleslegesen kimenni, sokkal jobb dolgokat is tudnék ám csinálni az idő alatt – nyalta meg a nyaki ütőeremet

- Ó hogy az a… - adtam meg neki magamat és pillanatok alatt a matracba préselődve feküdtem alatta

JARED

Nagyon kicsípte magát a szerződés aláírásra, én sose nézek ki ilyen harmonikusan. Nagyon egyben volt az egész nő, de ahogy rám nézett, megláttam azt a kusza bujaságot, ami rácáfolt az üzletasszonyos kinézetére.

-Nem akarsz egy kicsit koszosabb lenni? – kérdeztem elgondolkodva

- Mire gondolsz?

- Nem tudom, olyan letisztult és steril vagy ebben a ruhában. Olyan élettelen

- Valami nekem se tetszik amúgy, de nem tudom mivel dobjam fel – ácsorgott tanácstalanul a nagy tükör előtt

- Nem vagy elég Noás – öleltem át hátulról

- Vegyelek fel téged? – nézett rám mosolyogva a tükörben

- Vagy inkább azt a vadabb színű, mintás blúzt – böktem a szekrényébe és kimentem kávét készíteni

Éjszaka felriadtam, mert beugrott, hogy mit mondtam neki korábban a szívdobogással kapcsolatban, most meg tőle jött ez az apró megjegyzés, hogy ha igazán önmaga akar lenni, akkor én kellek neki. Imádtam őt, de megint kezdett nagyon elsodorni a biztonságos zónámtól ez a sok hülye érzelem, amit kiváltott belőlem. Már észre se veszem, amikor szerelmet vallok neki és a világ legtermészetesebb dolga, hogy reggelente mellette ébredek, vagy hogy azonnal két kávésbögrét teszek az asztalra, és ha nem is beszéljük meg, hogy találkozunk, de betévedek egy étterembe, akkor felhívom, hogy vigyek-e neki kaját. Nem söpröm félre idegesen a kencéit a fürdőben, nem kapok frászt, ha találok egy tampont a fürdőszoba szekrényben és még az sem zavar, hogy éjszaka úgy alszik az ágyon, mint egy kiterült béka. Bambulva kavargattam a kávémat, észre se vettem, amikor forgolódni kezdett körülöttem, csak azt, hogy letesz elém egy szendvicset.

-Rohannom kell, eltoltam egy csomó időt az öltözéssel. Délután jövök, de ha gondolod valahol a városban is találkozhatunk, hogy vegyünk valami ajándékot Shannon-nak – magyarázta vidáman

- Oké, persze

- Oké mi? Itthon találkozzunk vagy bejössz?

- Itthon. Nem hiszem, hogy bemegyek ma a stúdióba – ráztam fel magam egy kicsit, hogy végre rá tudjak figyelni

- Rendben! Puszi – nyomott egy csókot a számra és már ki is tipegett a házból

Úgy éreztem magamat, mint akinek a fejére esett egy zongora és kábán ül az út közepén, dülöngélve, értetlenül. Mit művelt velem ez a nő…

NOA

-Akkor mindennel megvagyunk? – néztem át a vaskos szerződést

- Oda még kell egy aláírás és igen

- Ja tényleg… Na, meg is van

- Akkor had köszöntselek hivatalosan is a cégnél Noa! Annyit mondok csak, hogy remélem tőlünk mész nyugdíjba – vigyorgott Charlie és töltött egy-egy pohár pezsgőt

- Úgy legyen! Egészségedre!

- Egs! Ja és remélem nem bánod, de az elején még bele-bele fogok szólni a munkádba, csak hogy könnyebb legyen. Leszerveztem már néhány tárgyalást neked, hogy ismerkedj a szitukkal és emberekkel. Pénteken és szombaton Hawaii-on vár pár fejes, akik potenciális ügyfeleink

- Ahh… anyám- nyögtem

- Beledoblak a mélyvízbe bébi. Mi nem szarral gurigázunk – kacsintott öntelten és lehúzta a pezsgőjét

- Sose voltam még Hawaii-on

- Most se napozni mész, hanem smúzolni

- Oké – bólogattam kicsit beijedve

- Ha akarod, elmegyek veled – ajánlotta fel, de előttem azonnal megjelent Jared dühödt bika nézése, úgyhogy udvariasan visszautasítottam

Hazafelé menet jót mosolyogtam azon, hogy tényleg városon kívül leszek a bulikor, úgyhogy még csak nem is kell lódítanunk. Eléggé felpörgetett a közelgő utazás gondolata, alig vártam, hogy elmeséljem Rubynak.

-Találd ki, hogy ki fog Hawaii-ra utazni a hétvégén

- Ne cseszd meg – visította boldogan a telefonba

- De-de. Most írtam alá a szerződést és Charlie, a főnököm közölte, hogy már leszervezett nekem pár találkozót. Elég jól indul – lelkendeztem

Épp zöldre váltott a lámpa, amikor megláttam a visszapillantóban, hogy jelez nekem egy rendőr.

-Basszus Ruby, le kell tennem, szia – dobtam bele a táskámba a telefont és elővettem a legszebb mosolyomat

Szigorú fejjel kopogott be az ablakon egy egyenruhás fazon, és hosszasan sorolni kezdte, hogy hogyan sértettem törvényt.

-Ugye tisztában van vele, hogy tilos mobiltelefont használni vezetés közben? És ahogy látom bekötni se sikerült magunkat elindulás előtt – vizsgálódott az ablakon befelé

-Igen, és nagyon szégyellem magam – vettem le a napszemcsim, hogy őszintébb legyen a tekintetem

Felvont szemöldökkel méregetett a faszi, majd körül nézett, hogy valaki lát-e minket.

-Maga annak a zenésznek a babája, nem?

- Tessék? – szaladt fel a szemöldököm

- A lányom odavan érte. Egyezünk meg annyiban, hogy elfelejtjük ezt a kis incidenst, ön pedig aláíratja ezt az Üres büntetéses papírt a barátjával – nyújtott át egy cetlit

- Pff… Szerintem pedig maradjunk annyiban, hogy ugyanúgy kell kezelnie, mintha annak vagy annak a pasinak a „babája” lennék – böktem idegesen random emberekre egy étterem előtt

-Ahogy kívánja. Ebben az esetben szálljon ki a járműből és mutassa az elsősegély dobozt és az izzókészletét – állt arrébb az ajtótól

Felháborodva tápászkodtam ki a kocsiból és úgy téptem fel a csomagtartót, hogy visszapattant.

-Látja, minden megvan. Egyébként pedig gratulálok az erkölcsi tartásához. Pont ilyen tisztességes és megvesztegethetetlen rendőrökre van szüksége Amerikának – gúnyolódtam vele

- Idióta ribanc – morogta a pasi és motorháztetőre hajította a büntetésemet, amit gombócba gyűrve dobtam a mellettem lévő ülésre és csikorgó kerekekkel elhajtottam a bámészkodók gyűrűjéből.

JARED

Lustán terpeszkedtem a kanapén és valami újságot lapozgattam. Le akartam lépni. Annyira nagyon le akartam lépni, de mintha nem mozdultak volna a tagjaim. Valahol messze csörögni kezdett a telefonom, de nem sok kedvem volt megkeresni.

-Nem fogod elhinni mi volt – robbant be Noa idegesen és lerugdosta a cipőjét az előszobában

- Telefonáltam a kocsiban és megállított egy rendőr, aki miután felismert, közölte, hogy ha aláíratok veled egy papírt a lányának, akkor nem kapok büntetést – mesélte hitetlenkedve

Érdeklődve ültem most fel, mert utálom az ilyet és volt már olyan barátnőm, aki ládányi aláírnivalót tolt néha elém, hogy ilyen-olyan büntetéseket megússzon.

-És?

- Nyilván kiakadtam, és kiabálni kezdtem vele, hogy kezeljen ugyanúgy, mintha egy Wallmart-os krumpli pakoló fiú nője lennék. Erre adott egy 300$-os csekket

Soha nem okoz csalódást ez a lány…

-Szard le az ilyeneket, még sokan meg fognak környékezni ilyesmivel sajnos. De örülök, hogy így reagáltál – fogtam meg az arcát és szenvedélyesen megcsókoltam

- És milyen volt a találkozód?

- Igazából nagyon jó. Csütörtök este, vagy amikor van gép, el kell repülnöm Hawaii-ra. Charlie leszervezett már pár találkozót nekem

- Egyedül mész? – szorult ökölbe a kezem

- Természetesen igen és így legalább nem kell hazudnunk arról, hogy miért nem megyek a bulira

- Ez tényleg jó, de akkor ezek szerint 2 nap múlva elmész

- Jaj de ügyesen tudod már a hét napjait – gúnyolódott velem és az arcomat csipkedte

- Jól van… ezt még visszakapod – hessegettem el magamtól a kezeit

- Na, ígérgetés helyett inkább kapj fel valamit arra a gyönyörű felsőtestedre és menjünk ajándékot venni

Muszáj volt beletörődnöm a helyzetbe és illemtudóan kísérgettem Noát boltról boltra, bár szívem szerint 10 tábla csokoládét adtam volna Shannon-nak, annál jobban úgyse szeret semmit.

-Vegyünk neki egy iPad-et, úgyis régóta akar egyet – álltam meg egy műszaki bolt előtt

- Az annyira személytelen

- De hasznos és ez az ajándék lényege – erősködtem

- Jaj ne már, menjünk tovább – húzott az általam annyira utált pláza belseje felé

-Ne, Noa. Agyfaszt kapok, ha még egy boltba be kell menni – álltam meg

- De akkor mit adsz neki?

- Megveszem az iPad-et plusz pár táblát a kedvenc csokijából és voilá, máris személyes az ajándék

- Jó, nekem mindegy

Utáltam, ha egy nő ezt mondta, mert a szöges ellentétét kellett érteni ilyenkor.

-Jó, te is kapsz csokit – próbáltam enyhíteni a szitut

- Nem kell csoki. Vedd meg azt a gépet, addig én nézek egy új fürdőruhát

- Mi a baj a régivel? – szóltam utána, de már el is tűnt egy rózsaszín boltban

Eszes kis nő, azt meg kell hagyni. Pontosan tudja mivel tud kihozni a sodromból, de most ebből nem eszik.

Nem nagyon kötnek le az ilyen műszaki cuccok, most is csak levettem az egyik dobozt a polcról és már indultam is a kassza felé, amikor megláttam egy gépet, amit alvás előtt kell bekapcsolni és mindenféle háttérzajt ad. Vihar hangját, esőerdőt, madarakat meg vagy még 100 félét. Noa mindig panaszkodott, hogy nem tud teljes csöndben aludni, a laptopja pedig tropára ment az állandó használattól. Biztos örülne egy ilyennek és lehet, hogy én is jobban aludnék. És ennyi. Megint elszállt a dühöm és csak az járt a fejemben, hogy vajon boldog lenne-e, ha meglepném egy ilyennel.

Lemondóan ráztam meg a fejemet és betettem a kosárba az iPad mellé. Menthetetlen vagyok.

Nagyjából egyszerre végeztünk és egy összemosolygásos puszival megint elintéztük a szóváltásunkat.

Egész este az új gépünk ment, folyton dörgött az ég a szobában, háttérzajnak elég hangulatos volt.

-Csütörtökön délután 3-kor van egy gép, azt hiszem azzal megyek – gondolkodott hangosan Noa a gép előtt

- Oké, majd kiviszlek a reptérre. Pontosan miért is mész amúgy?

- Charlie azt mondta, hogy potenciális ügyfelekkel kell találkoznom, de holnap bemegyek még az irodába és kapok egy kis kiképzést

- De nem fiatal kreatív emberek ötleteit karoljátok fel? – mintha valami ilyesmit mesélt volna még az elején Noa

- De, főleg ez a lényeg. Viszont más is meglátta ebben a lehetőséget és Hawaii-on van egy hozzánk hasonló cég, amelyik csúnyán mondva gyűjti az ilyen embereket és az ötleteiket. Gyakorlatilag társak lennénk

-Azt hiszem értem. Cserekapcsolat féle lenne köztetek, ha összejönne a dolog, nem?

- Olyasmi. Na, de elég a melóról, inkább csomagoljuk be az ajándékot.

Pillanatok alatt elteltek a napok és már a reptér alatti hűvös parkolóban búcsúzkodtunk.

-Vasárnap találkozunk, holnapra pedig jó szórakozást! – motyogta a fülembe

- Oké, te pedig ne aggódj, a tenyeredből fognak enni – simogattam meg az arcát és újra magamhoz öleltem –

- Remélem. Na megyek, mert amilyen béna vagyok, simán lekésem a gépet

- Nyilván… Vigyázz magadra! Csók – tereltem a lift felé

- Szia!

Visszasétáltam a kocsihoz és percekig csak ültem a sötétben. Nem volt jó érzés, hogy elment, muszáj kiszakadnom ebből a világból.