67. Anyós

Ezer és egy bocsánatot kérek a pofátlanul nagy szünet miatt, de nem jöttek a sorok, utána pedig lefoglalt más. Jól esett újra Noa és Jared fejében szambázni, remélem ti is élvezitek a végeredményt :3

Köszönöm, hogy így vártátok a visszatérést <3

NOA

-Öhmm nem, nem, nem és nem. Teljesen kizárt, hogy én odamenjek – ismételgettem kirontva a fürdőből 

-Szerinted tényleg azt akarná nézni még a születésnapján is, ahogy ölelkezünk? – torpantam meg értetlenül

- De nem lenne ilyen magamutogatás jellege, csak együtt szeretnék ünnepelni vele.

- Ez teljesen rendben van, vigyél ajándékot is

- Szóval menjek nélküled?

- Szóval igen! Nem hiszem el, hogy ezen veszekszünk

- Öhmm… srácok bocs, hogy beleszólok, de ha arról van szó, amire gondolok, akkor Jared tényleg marha vagy

-Ebből te maradj ki – szólt oda Ruby-nak erősen

- Hé, viselkedjél már

- Hagyjuk – rázta meg a fejét és sértődött hülyegyerekként kisétált a lakásból

- Ez most ugyanaz a pasi volt, aki azt mondta, hogy te vagy a múzsája és aki arénákat tölt meg a zenekarával? – kérdezte Ruby felvont szemöldökkel

- Igen. Ez bazd meg az a Jared volt, aki az őrületbe kerget, és akinél még Ben is érettebben gondolkodik – zuhantam mellé a kanapéra dühösen

- Csak hogy tiszta legyen. Azt akarta, hogy menjetek együtt a bátyja születésnapjára, aki mellesleg beléd van esve, és akit szintén mellesleg Jared-ért hagytál ott

- Igen, pontosan ezt szeretné. De a legnagyobb baj az, hogy nem érti meg, amit mondok neki. Valahogy nem fogja fel azzal a kemény fejével, hogy ez mennyire kínos és fájdalmas lehet Shannon-nak. Annyira jól elvan a kis világában, hogy szerintem az empátiát, mint szót se ismeri

- Jó, higgadj le Noa. Igazad van és ezt ő is be fogja látni, viszont…

- Mit viszont? Csak azt ne mondd, hogy van abban logika, amit mond

- Nem tudom mi játszódik le a fejében, bár úgy képzelem, mint Ben rajzait, amikor marokkal megfog 5 zsírkrétát és eszetlenül firkálni kezd… na szóval szerintem csak mindenkiben tudatosítani akarja, hogy együtt vagytok. Nem beszéltem vele sokat, de ahhoz hozzáadva az általad elmondottakat, abban biztos vagyok, hogy a világ legegoistább és legnárcisztikusabb alakjába sikerült beleszeretned. Mindent felügyelni akar, mert meg van győződve róla, hogy csak ő tudja helyesen elvégezni az adott dolgot. 40 valahány évesen is úgy néz ki a szemétláda, mint egy 20 éves, amiért persze minden nőnek leszalad a bugyi a lábán és itt jön a csavar. Azért van egyszerre ezernyi dolgot, mert bizonyítani akar. Már nem élvezi a szépfiú szerepet és az az állandó félelme, hogy csak az arca miatt sikeres. Ez egy ördögi kör. Elbarikádozza magát a munkával, utasítgat mindenkit, erre jössz te, aki tudatlanul és ártatlanul besétálsz a fala mögé ő meg áll és néz, hogy ez mégis hogy a fenébe sikerült, és hogy kerülsz te oda. Az elején ki akar rugdalni a fal mögé, ahová mindenki más is tartozik, de rájön, hogy odaillettél. Viszont annyi ideje élt már ott, hogy időről időre úgy érzi, hogy te azért mégsem tartozol oda és kidob.

-Ezt 5 perc alatt derítetted ki? – kérdeztem hatalmasakat pislogva

- Is, meg azok alapján, amit tőled hallottam.

- De… hogy… és… - nem tudtam értelmesen beszélni, mert a hallottakat emésztettem

- Milliónyi pszichológiával és személyiség lélektannal kapcsolatos könyvet elolvastam, mert érdekelnek az ilyesmik. A te herceged rettegett attól, hogy a szemembe nézzen, mert tudta, hogy elárulná magát

- De én hogy nem vettem észre ezeket?

- Úgy, hogy te odavagy érte és más szemmel nézed, mint én. Meg persze azt sem zárom ki, hogy veled másmilyen, mint az emberek 98%-val

- Nekem ezt meg kell emésztenem – motyogtam magam elé bámulva

- Csak nyugodtan – vigyorgott elégedetten Ruby és a kezembe nyomott egy szelet pizzát

- Szóval fél?

- Zavarodottnak mondanám

- De ez hogy magyarázza azt, hogy el akar vinni a partira?

- Újra meg újra olyan helyzeteket teremt, amivel arra akar rávenni, hogy magadtól sétálj azon a bizonyos falon kívülre, mert neki nincs akaratereje kitenni, de továbbra is furcsállja, hogy ott vagy – mutatatott rá

-Ez annyira nyakatekert

- Az, persze hogy az. Lehet, hogy nincs is igazam. Amúgy pedig Jared-del kapcsolatban volt valaha valami egyszerű? Na látod – mosolygott a fejrázásomra

- Te aztán nagyon tudsz – bólogattam elismerően

- Egyébként van egy hétköznapi kifejezés erre az egészre

- Hisztis picsa?

- Pontosan – nevettünk fel hangosan

- És akkor ezt hogy kezeljem? Az biztos, hogy nem megyek el vele a születésnapra

- Nem is kell, elég volt, hogy összevesztetek. A nyakamat rá, hogy még ma este visszajön, vagy minimum felhív – kacsintott rám Ruby

JARED

Nem tudom felfogni, hogy miért kéne bujkálnunk az emberek elől. Felnőttek vagyunk, akik elvileg megbeszélték a dolgaikat és egy kis kellemetlenségbe senki nem halt bele. Mi a francért nem akar eljönni Noa? Tuti az a flúgos barátnője beszélte tele a fejét, amúgy is olyan veszélyesnek tűnik. Kellemetlenül éreztem magam vele és Noa is olyan más volt most. A kormányra hajtottam a fejemet, mert akármilyen dühös is voltam, valahogy nem tudtam elhajtani a háza elől. Ott gubbasztottam a kocsiban és kezdett elpárologni a dühöm. Az hétszentség, hogy én nem megyek vissza hozzájuk, inkább írok neki, hogy jöjjön le és gyorsan megbeszéljük, hogy aztán visszatérhessen az idióta lányos estéhez vagy minek hívta a traccspartijukat.

-Szia, én vagyok. Gyere le. Kérlek – tettem hozzá vonakodva a csöndet hallva

- Hova le?

- Itt vagyok a kocsiban a ház előtt

Hihetetlen, amit velem művel ez a nő, de hát ez van. Gondolom ez a szerelem.

-Nem muszáj eljönnöd a partira – fogtam bele miután beszállt mellém

- Tudom – flegmázott, de ott táncolt az arcán egy kis mosoly

- Nyilván kínos lenne, de ideje lenne mindenkinek megtudni, hogy együtt vagyunk

- Ki mindenkinek Jared? Szerinted ki az, aki nem tudja?

- Anyám – nyögtem ki nagy nehezen

- Te most szívatsz?

- Hát én nem beszéltem vele egy ideje, Shannon pedig szintén visszavonult

- És szerinted nem olvas újságot és nem jár emberek közé az anyukád. Jared az istenit! – morogta dühösen

- Most erre mit mondjak? Így alakult – szépítettem kicsit

Nem volt kedvem végighallgatni a papolását, azt meg pláne nem, ahogy Noát szidja, úgyhogy nagy ívben elkerültem, amire nem vagyok ugyan büszke, de bevált. Jó ideje nem beszéltem vele és a bulin csak nem fog jelenetet rendezni.

-Gyáva nyuszi vagy! – közölte, de elvigyorodott a saját hasonlatán

- Jó, akkor mondd meg te, hogy mi legyen

- Elvisszük anyukádat ebédelni, én telefonon felköszöntöm a Shannon-t, te pedig elmész a partira, mert én mondjuk városon kívül leszek vagy ilyesmi

- Ez egészen jó

- Remek, akkor beszélj meg egy ebédet mondjuk keddre. Ja és nézz valami ajándékot a testvérednek. Visszamentem Ruby-hoz – darálta és már ott se volt

Olyan egyszerűen meg tud oldani mindent, mint anyám vagy Emma, hihetetlen.

NOA

-Szerinted anyukád kiakadna, ha a „Who the fuck is Mick Jagger?” pólómban mennék? – kiabáltam Jared-nek a gardróbom előtt ácsorogva

- Azt mondanám igen – kacsázott be egy joghurttal a kezében és lezuttyant az ágyra

- Akkor ez a vajszínű blúz a fekete farmerrel?

- Az meg olyan, mintha évnyitóra mennél általánosban

- Oké, akkor ezzel a lilával? – kaptam fel egy másik felsőt

- Ez meg olyan titkárnős

- Zöld?

- Nem tetszik a színe

- Ááá megőrülök tőled! Így is tiszta ideg vagyok, erre te nekiállsz stylistot játszani – morogtam

- Jól van na, meg se szólalok. Vedd fel a Jagger-est – emelte fel védekezően a kezét és ott hagyott

Nem a bíróságra megyek, az istenit! Hadd öltözzek már úgy, ahogy akarok. Felrángattam magamra egy normálisabb farmert, félig betűrtem a pólót és felvettem hozzá egy blézert, hogy mindenki boldog legyen.

-Mehetünk? – pillantott fel egy újságból

- Aham

- Baromi jól nézel ki és minden rendben lesz, jó? – szorította meg a kezemet, mielőtt kiléptünk

- Persze – morogtam és idegesen dobáltam a cuccaimat egy méretes retikülbe

Az ajkamat rágcsálva bámultam kifelé az ablakon, és Jared minden nyugtató érintése ellenére borsónyi volt a gyomrom.

-Tudod mire jöttem rá? – szólaltam meg hirtelen

- Na mire?

- Nem is ideges vagyok, hanem mérges. Igen, mérges vagyok anyukádra, mert két felnőtt ember életébe akar beleszólni, akik boldoggá teszik egymást. Ne haragudj, de nem fogom őt csak azért tisztelni, mert az édesanyád és idősebb nálam. Eddig semmi olyat nem tett, amivel rászolgálna a tiszteletre. Oké, titeket felnevelt és valószínűleg ezért érzi magát feljogosítva arra, hogy mindenbe beleszóljon, de ez a ti dolgotok volt. Engem mindig csak bántott eddig – fontam össze a karomat, mint egy durcás kislány

- Részben igazad van, de a poklot járta meg velem és Shannon-nal, amikor kölykök voltunk. Én tisztelem őt és addig nem nyugszom, amíg ti jóban nem lesztek

- Ahhoz képest elég becsületesen elkerülted őt az utóbbi hetekben

- Volt elég dolgom – felelte kurtán

- Oké, mindegy is. Ha normális, higgadt stílusban el tudunk ma beszélgetni, akkor már megérte ez az egész hajcihő

- Ha esetleg nem így lenne, tartsd észben, hogy otthon kiengesztellek – harapott az ajkába és rám pillantott, amitől kiszáradt a szám

Zselé állagú térdekkel sikerült kiszállnom a kocsiból a kis akciójának köszönhetően, ami arra legalább jó volt, hogy 3 és fél percre elterelje a gondolataimat. Az étteremben már messziről kiszúrtam a mamát, unottan lapozgatta az étlapot. Jared öles léptekkel, a kezemet szorongatva indult meg felé és mosolyogva köszöntötte.

-Anya, de jó, hogy végre látlak. Jól nézel ki – ölelgették egymást

- Igazi ünnep, amikor a nagymenő kisfiam időt szakít rám – dorgálta meg finoman

- Anya, ugye emlékszel Noára? Az ő ötlete volt igazából ez az ebéd

- Miss Leto, nagyon örülök, hogy újra találkozunk – vettem elő a legszebb mosolyomat

- Nem különben – biccentett kimérten

Ez így vicces lesz 2 órán keresztül…

-Mesélj anya, mi újság veled?

- Minden a régi, besegítek a galériában, nagyokat sétálok a kutyákkal és szépítgetem a házat. Élvezem, hogy nyugdíjas vagyok. Csak azt sajnálom, hogy titeket ilyen keveset látlak kisfiam– szorította meg Jared kezét

- Sajnálom, de tudod mennyi minden van most.  Kijött a lemez, kisfilmeket készítek, a könyvem is alakul és folytatódik a turné is

- Tudom hát, olvasok én internetet. Onnan tudtam meg azt is, hogy ti ketten megint összejöttetek.

-Ahogy látom ezzel továbbra sincs kibékülve – csúszott ki a számon

- Nem, nem vagyok. Túl fiatal és komolytalan vagy Jared-hez.

- Anya, légy szíves ne rontsd el ezt az ebédet. Noával nagyon jól megvagyunk és szeretném, ha ti is jóban lennétek

- Hajlandó vagy unokát adni nekem? – nézett rám szigorúan én pedig kis híján kiköptem a vizemet

- Khmm… először is elég udvariatlan dolognak tartom, hogy ezzel így letámadott egy ebéd közben.

 Másodszor pedig ha lesz babánk, akkor az elsősorban a mi gyerekünk lesz és csak másodsorban a maga unokája – szűrtem a fogaim között

Jared-et kiverte a víz és halálsápadtan bámulta az asztal közepén lévő rózsákat, a nyanya idegesen magyarázkodott, hogy nyilván, ő is úgy gondolta, én pedig az asztal alatt ökölbe szorult kézzel próbáltam lehűteni magamat.

-Sikerült választani? – termett mellettünk egy keményített inges, lenyalt hajú pincér, akit legszívesebben körbecsókoltam volna a jó időzítés miatt

-Na, most hogy átestünk a várható kellemetlen részen, mi lenne, ha élveznénk ezt az ebédet? – tettem félre a menüt és megpróbáltam felnőtt módjára viselkedni

-Noának igaza van anya – szólalt meg Jared végre, bár szokatlanul magas volt a hangja

Biztos kiakasztotta a gyerek téma, amiért nem is hibáztatom, nálam is kicsapta a biztosítékot.

-Rendben. Noa, mesélj magadról. Van munkád vagy egy kasszán vagy a fiammal?-  mérte rám az újabb csapást ez a vén szipirtyó

- Köszönöm, hogy kérdezi. Örömmel mondhatom, hogy van munkám, méghozzá elég jó. Sok utazással jár, de így többet is tudunk találkozni - pillantottam szerelmesen Jared-re és megpusziltam az arcát.

Az ő szabályai szerint is játszhatunk, de akkor is ő fogja megszívni a dolgot. Nem fog közénk éket verni, az hétszentség.

-Bizony, Noa egy menő cégnél dolgozik, ahol végre kiélheti a kreativitását, akárcsak én a filmekben. Szerencsére elég szabadon tervezi a találkozóit, ezért megpróbálunk majd egy időben és egy városban lenni

Az öregasszony láthatóan öngólt rúgott, amitől egy elégedett és valószínűleg kicsit szemtelen mosoly terült el az arcomon.

-Shannon születésnapjáról tudsz, ugye? – intézte kizárólag a fiához a kérdést

- Persze, benne vagyok a szervező brigádban is. Noa sajnos nem tud jönni, mert… Dallasba kell utaznia, de én ott leszek

Hevesen bólogattam és rendíthetetlenül mosolyogtam az anyjára, csak hogy összezavarjam, ami láthatóan jól ment. Egy ideig még puffogtatta a szerinte hatalmas ötleteit a bulit illetően, és persze beszúrt 1-2 sértést is, de Jared-del felvértezve édes kevés volt ahhoz, hogy elrontsa a kedvemet.

-Köszönöm az ebédet kisfiam, és jó lenne, ha gyakrabban találkoznánk – búcsúzkodott a kedves mama

- Megígérem, hogy minden héten minimum felhívlak, rendben?

- Rendben. Viszlát Noa – nyújtott kezet, én meg gondoltam egy merészet és vigyorogva magamhoz öleltem

Olyan volt, mintha egy kőszobrot fogdosnék, de a szitu jóval viccesebb volt annál, hogy ilyesmin fennakadjak.

-További szép napot és jó egészséget! – köszöntem el tőle és kézen fogtam Jared-et

Ahogy beszálltunk a kocsiba, egyszerre tört ki belőlünk a röhögés

-Szerintem még életemben nem láttam anyát így megrökönyödni. Szép volt – pacsiztunk le

- Fene fog harcolni vele, jobb ha megszokom, hogy ilyen. 

- Nem is volt olyan vészes az ebéd, nem?

- Deeeee, borzalmas volt – bizonygattam

- Nyugi, este el leszel kapva, de úgy, hogy azt megemlegeted – hajolt a fülemhez én pedig abban a pillanatban minden felrobbant