58. Brownie

-Bocs, hogy késtünk, spontán program volt – mentegetőztem azonnal Mark-nak, de ő csak legyintett

- Mindegy, nem sietünk sehová

- Hello, na sikerült kipihenni magadat? – ült le Shannon tesóm mellé én pedig betűztem a fürdőbe

A tükör előtt állva aztán végre nem az volt az első gondolatom, hogy úristen milyen csontos vagyok, hanem hogy van színem és csillog a szemem. A karomon és az oldalamon meglátszott a kis duhajkodásunk nyoma, amitől még szélesebb mosoly kúszott az arcomra. Betáncoltam a tus alá, majd villámgyorsan hajat mostam és felöltöztem. A fejemre tekert törölközővel sasszéztam be a szobámba, miközben lopva a srácokra pillantottam. Épp komoly eszmecserét folytattak valami filmről, egymás szavába vágva meséltek és röhögtek egymás poénjain. Annyira jó érzés fogott el őket látva, amikor pedig Shannon rám kacsintott úgy vörösödtem el, akár egy kis fruska.

-Na, készen is vagyok – újságoltam boldogan a fiúknak és a vállamra kanyarítottam a táskámat

- Remek, alig volt egy óra – gúnyolódott Mark

- Vagy ha jobban belegondolok, inkább azt a másik farmert veszem fel. Akkor viszont felsőt is cserélek, a táskáról ne… - okoskodtam

- Oké-oké, fogtam. Tökéletes vagy így – nevetett fel és kinyitotta előttem az ajtót

Egy olasz étterembe mentünk ebédelni, ami Shannon kedvence volt és én is többször jártam már ott.

-Eszküszöm, ezért a pizzáért megéri élni. Van, hogy minden nap eljövök ide

- Én is többször kajáltam már itt, úgyhogy tanúsíthatom

- Ohh – nyögte Shan

- Mi az?

- Ide akartalak hozni az első hivata… - harapta el a mondatot tesómra pillantva

- Hivatalosan gyógyult napodon – vágta ki magát vigyorogva

- Szavadon foglak – mondtam komoly fejet vágva

A pincér régi ismerősként üdvözölte Shant, majd erős olasz akcentussal ajánlott nekünk pizzát.

-Ha nincs rajta hal meg gomba, akkor megeszem – közöltem, mert nem értettem mindent, amit mondott a pasas

- Az nincs senorina – mosolygott rám, majd elkacsázott a rendeléseinkkel

A két srác a két oldalamon ült, Shannon keze folyton a combomra vagy a kezemre tévedt az asztal alatt, amitől olyan érzésem támadt, mintha tini lennék és titkolnám a pasimat a szüleim előtt.

-Szóval? Senkinek nincs semmi mondanivalója? – kérdezte Mark mosolyogva

Erre, mint két lebukott gyerek összenéztünk és feltettük az összefűzött kezünket az asztalra

.

-Annyira tudtam! Tök egyértelmű és nem csak azért mert néha elvéted haver, és az én lábamat simogatod az asztal alatt  - mondta Shannon-nak röhögve, mire belőlünk is kibukott a  nevetés

-Te is nagyon szexi vagy, de inkább maradok a húgodnál – pacsiztak le

- Szóval mióta vagytok együtt?

- Hát kb. tegnap óta

- Örülök nektek - simogatta meg a hátamat

Rég éreztem olyan jól magamat, mint velük. Ettünk, ittunk, ők megállás nélkül szívatták egymást, engem pedig a tenyerükön hordoztak. A számlán nyilván összevesztek, úgyhogy kikaptam a kezükből, hogy megoldjam a kérdést, erre pedig úgy néztek rám, mint akinek két feje van.

-Én hívtalak el titeket, ennyit erről – csúsztatta Mark a kártyáját a kis mappába Shan pofavágásai közepette

Kaja után sétáltunk még egy kicsit a környéken, immár kéz a kézben, amit gyorsan kiszagoltak a fotósok és nyüzsögni kezdtek az utcán. Mindannyian napszemüvegben voltunk, Shannon még egy kalapot is a fejébe nyomott, de nyilván így is felismert minket mindenki. Délután a tesómmal voltam, dumáltunk, ő is mesélt egy lányról, akit Hollandiában ismert meg, de sokáig ellenállt az egésznek.

-De ha egyszer ennyire összepasszoltatok, akkor mit tököltél?

- Emlékszel az eddig barátnőimre?

- Ahh, igen – fintorogtam, mert egyik rosszabb volt, mint a másik

- Jolene orvos lett, Elizabeth építészmérnök, Molly pedig gazdasági elemző

- És ő nem járt egyetemre? Komolyan ilyen felszínes vagy? – akadtam ki

- A cég menzáján dolgozik, semmi végzettsége nincs, mert mindig csak festett meg lázadt minden ellen. A gimiben is úgy rugdosták át, mert nem járt be, drogozott és isten tudja miket csinált még

- Na és? Megnevettet téged? Gondoskodik rólad? Szeret téged?

- Azt hiszem

- Akkor meg nem tök mindegy? Attól, hogy valaki nem járt puccos egyetemre, még lehet olyan értelmes, mint te. Én se fejeztem be – tettem hozzá

- Tudom. Mindegy, végülis együtt vagyunk, csak tudod nem merem elvinni céges bulikra meg ilyenek

- Miért? Mert kézzel eszik vagy ugrál az asztalon?

- Nem, csak ugye mindenki ismeri az étteremből és… nem is tudom

- Szégyelld magad Mark. Komolyan mondom, hogy egy fasz vagy, ha ilyen fenntartásaid vannak. Ráadásul pont Hollandiában, ahol a kukást is ugyanúgy kezelik, mint az igazgatókat. Szerintem teljesen túlreagálod, egyszer ki kéne próbálnod. Tuti nem lenne semmi gáz

- Igazad lehet. Végülis művelt és nagyon vicces, ez fogott meg benne – mosolygott a semmibe

- Van róla képed?

- Persze – kapott a telefonja után és megmutatott vagy 100 fotót kettejükről

- Nagyon kis cukik vagytok. Van fapapucsa is?

- Röhögni fogsz, de van – nevetett fel

- Megváltoztatott téged. Azelőtt nem tudtunk semmilyen szívügyről beszélni. Most pedig Shannon-ra is rákérdeztél, meg róla is meséltél. Ez tök jó

Ott ölelkeztünk a nappali közepén hosszú percekig és azt hiszem ebben az elmúlt 24 év pótlása is benne volt.

Mark összesen 4 napig maradt, utána mennie kellett vissza állásinterjúkra. 1 hét múlva boldogan hívott fel, hogy a régi cége visszaveszi, mint később kiderült azért, mert Laura, a barátnője elbeszélgetett a főnökével. Ha ezek után nem viszi el egy kicseszett bulira, akkor én tépem ki az összes haját.

Shannon-tól a felhők között jártam, azon a napfelkeltés reggelen valami átkattant bennem, aminek hatására most bárgyún mosolyogtam, már akkor is, ha csak a nevét hallottam.

SHANNON

-Ne haragudj, nyilván nem neked kéne ömlengenem, de te vagy a legjobb barátom – álltam meg a szófosásban Noáról Jared-nek

-Nem mondom, hogy jól esik, de annak örülök, hogy ennyire boldoggá teszitek egymást.

Bizarr volt egy kicsit, hogy a testvérem exével járok, a szexuális részébe pedig különösen nem akarok belegondolni, de egyszerűen beleestem. Anya tüzet okádott, amikor megtudta, úgyhogy a nagy találkozót inkább elhalasztom még, nem kell a feszkó. Bár nála sose lehet tudni, nem igazán az van, amit én akarok.

-Veletek mi van Scarlett-tel? – váltottam témát

- Még dolgozom az ügyön, egyelőre nem akarja újra kezdeni

- Neked az ilyesmi nem okoz gondot

- Tudom, de most valahogy nincs kedvem harcolni. Elég volt egy időre – mondta csüggedten

- Megint a zenébe menekülsz?

- Benne sohasem csalódtam – mosolygott keserűen nekem pedig kicsit kétértelműnek tűnt ez a megjegyzése

- Bennem igen?

- Nem ezt mondtam

- De gondoltad?

- Mit akarsz Shan, mit mondjak? Hogy cigánykereket hányok örömömben, hogy vele vagy? Hogy nem ért pofonként, amikor a közös képeiteket láttam? Vagy  hogy nem hiányzik?

- Na, pont ezt akartam elkerülni – álltam fel mérgesen és kikaptam egy sört a hűtőből

- Nehéz lett volna

- Azért akartam erről veled nyíltan beszélni, hogy ne érezd árulásnak. Elmondtam, amikor lefeküdtünk, amikor összejöttünk és azt is, hogy kezd túl lenni rajtad. Szerintem elég tisztességesen játszom

- Ja, kösz az infót. Tényleg muszáj volt tudnom, hogy mikor dugtatok először – gúnyolódott velem

- Jól van baszd meg, akkor ezentúl egy szót sem szólok kettőnkről – morogtam dühösen és kivágtattam a házából

Ettől féltem basszus. Nem akartam összeveszni a testvéremmel, de ha nem jöttem volna össze Noával, akkor szintén nagy hibát követtem volna el. Olyan boldoggá tesz, mint soha senki előtte. Annyira hálás a legapróbb gesztusokért is, ráadásul minden érzelmet ezerszer ad vissza nekem. Nem nyávog, nem vinnyog, nem akar vásárolni vinni, megnéz velem motoros filmeket, vacsorával vár és a kedvemért minden nap megeszik minimum 2 szelet sütit, hogy hízzon. Tökéletes összhangban működünk és olyanok vagyunk, mint két rosszcsont, akik azonos csapatban játszanak és a cél minden esetben a környezet bosszantása. Múltkor elmentünk bevásárolni a vacsorához és egymást fedezve random cuccokat dobáltunk ismeretlenek bevásárlókocsijába. Ezután követtük az egyik szerencsétlent és direkt mögé álltunk a kasszánál, hogy lássuk az arcát, amikor megtalálja a tetűirtót, óvszert, paradicsomos halat és a három körömkefét, amit becsempésztünk hozzá. Már vörösödtünk az elfojtott röhögéstől, ahogy szegény pasi pakolta ki a szalagra az ismeretlen cuccokat és inkább megvette őket, mintsem hogy jelenetet rendezzen.

Alig voltunk együtt 2 hete, de minden percet együtt töltöttünk, kivéve a stúdiós órákat, amik szerencsére a végéhez közeledtek, mert a lemez elkészült, az utómunkálatokhoz pedig elég volt az a tökfej öcsém. A veszekedésünk után pár nappal felhívott és elnézést kért, amiért fasz volt, amire nyilván azt a választ várta, hogy „Nem, dehogy, igazad volt” de én csak annyit mondtam, hogy „Az bizony”, mire mindketten elnevettük magunkat. Szóval elvileg szent volt a béke, de ennek ellenére nem igazán mondtam el neki semmit. Elhiszem, hogy nem akart rólunk hallani.

NOA

Régebben paráztam volna attól, ha ilyen szinten klappol valami egy faszival, mondván, hogy ennyire nem passzolgat egymáshoz 2 ember, de Shannon-nál eszembe se jutott ilyesmi. Ahogy teltek a napok azt vettem észre, hogy a gondolataim nem a leukémia, a gyógyszerek és kemó körül forognak, hanem körülötte. Azon, hogy milyen aranyos volt, hogy az egyik kontrollom előtt felbukkant a lakásomnál egy nagy csokor tulipánnal, bevitt, megvárt aztán elvitt Disneyland-ba, tök spontán. Ott minden figurával lefotózott, és amikor Plútó hosszasan ölelgetett és nem akart elereszteni, vihogva kattintgatott, ahelyett, hogy megmentett volna egy nagy narancssárga plüsskutyától. Vattacukrot ettünk, bár gyanítom több édesség volt az arcunkon, mint a hasunkban, de ettől volt szuper. Vele valahogy mindig elvoltam, nem igényeltem magányt, egyszerűen éreztük a másikat és tudtuk mikor kell picit visszavonulni vagy épp ökörködni. Elmesélte, hogy összevesztek Jared-del, ami miatt valószínűleg nekem is lelkiismeret furdalásom lett volna, ha nem úgy hagyott volna ott az a majom ahogy.

A vérképem egyre jobb volt, az orvos meg is dicsért, hogy rendesen koncentrálok a gyógyulásra és pár kilót is felszedtem.  Ez persze leginkább Shan érdeme volt, ő találta ki általában hajnali 3-kor, hogy akkor süssünk brownie-t, mert azt kíván, nekem meg ugyebár éjjel-nappal enni kell.

-Nem akarnál hozzám költözni? – kérdezte félvállról az egyik ilyen éjszakai akciónk során

- Komolyan? – álltam meg a mixer lenyalogatásával

- Miért ne? Úgyis állandóan együtt vagyunk. A lakásod megmaradhatna, csak hogy legyen menekülési útvonal, de amúgy átcuccolhatnál

- Oké – vigyorogtam rá és újra belemártottam a krémbe a lapátokat

- Na, akkor holnap valamikor este áthozhatjuk a dolgaidat. Délben anyával meg Jared-del ebédelek

- Hogyhogy?

- Nem tom’, anya hívott meg minket és neki nem lehet ellent mondani – rántotta meg a vállát

- Beszéltél vele rólunk? Annó nem vetette szét a boldogság - emlékeztem vissza a veszekedésekre

- Most se repes, de nagyfiú vagyok már

- Az biztos – haraptam az alsó ajkamba és simogatni kezdtem a most is csupasz felsőtestét

Imádtam, hogy ilyen izmos, a tetoválásaitól pedig egyenesen elaléltam. Próbálta tartani magát, megfordult, hogy a tepsibe öntse a süti tésztáját, én pedig a hátán lévő mintákat kezdtem puszilgatni, körmeimmel pedig a hasfalát karcoltam. Gyors mozdulatokkal a sütőbe vágta a brownie-t, majd megpördült a tengelye körül és eszeveszett módon csókolni kezdett. A csípőmet megragadva húzott közelebb magához, ágyékát pedig nekem préselte és úgy tolt a pulthoz. Könnyedén feldobott az asztalra és huncut mosollyal húzgálta le rólam a pizsi alsómat és a trikót, majd az ő naciját is lerugdalta. Lassan az egész házát felavattuk, de azt hiszem a konyha volt az abszolút győztes. Most is ott zavartunk le egy nem is olyan gyors menetet, mert szokás szerint megint elvesztünk egymás kényeztetésében. A sütő csengetésére kászálódtunk fel egymásról, mert idő közben mindketten az étkezőre kerültünk.

-Szex és süti. Istenem, ezt meg tudnám szokni – szimatolt a levegőbe Shan hatalmas vigyorral

- Hát mit ne mondjak, jó kombináció

- Na, tűzés be az ágyba, mindjárt viszem a sütit

-Igenis – szalutáltam és már rohantam is a hatalmas franciaágyba.

Azt szerettem benne, hogy semmivel nem flancolt, egyszerűség vette körül, mégis mindene egyedi volt. Nem kellett neki vörös szatén ágynemű vagy hatalmas kocsi, de annyira hangulatos volt így is vele és körülötte lenni. Fura, hogy mennyire ellentétei egymásnak Jared-del. Pont az étteremben jutott eszembe a múltkor. Ő egy családias, laza, sokat evős helyre vitt, a tesója viszont egy sznob francia helyre, ahol 2 falatnyi kajákat adtak, amik tízszer annyiba kerültek, mint egy pizza. Ez annyira tipikusan leírja a személyiségüket.

-Itt az éjszakai nasi – jött be egy tálcával, amin két nagy pohár tej és egy csomó süti illatozott

- Anyukádtól tanultál sütni-főzni?

- Tőle is, de leginkább kísérleteztem. Egy idő után meguntam a rendelést, ráadásul sokkal jobban ízlett a kaja, ha én csináltam. Mostanában nincs annyi időm rá, mint szeretném, de azért most is becsúszik 1-1 alkalom. Ízlik?

- Ohh anyám – nyögtem az első falat után

- Azt ne mond, hogy nem jó – vonta fel a szemöldökét

- Ez isteni – haraptam még egy nagyot és már szemeztem a következő szelettel

Shan jót derült a mohóságomon, de ő is rendesen fogyasztott. Már amennyit meghagytam neki.

Kicsit tartottam a másnapi találkájától, valamiért úgy érzem, hogy a mama megint kavarni fogja a szart, aminek mi isszuk meg a levét.