59. Az új mindig jobb?

-Mondanám, hogy kísérj el, de azt hiszem korai lenne, ha anyám miatt véget érne a kapcsolatunk, úgyhogy inkább találkozzunk este – búcsúzkodott másnap a „randi” előtt

- Ökrökkel se tudnál anyukád elé vonszolni most, úgyhogy menj csak. Én összedobozolok pár cuccot

- Szuper. Gyorsan hazaviszlek akkor, este pedig hívlak, ha végeztem mindennel

Olyan gördülékeny és gyors volt vele minden, de mégis mi a fenére várjunk? Hogy valaki bekavarjon? Hogy összevesszünk valami marhaságon?  Mondjuk arra várhatnánk, mert amilyen jámbor a természete… Még én se tudom kihozni a sodrából, pedig nagy művésze vagyok az ilyesminek.

Otthon aztán bekapcsoltam a rádiót és bömbölő zene mellett válogatni kezdtem a ruháimat és egyéb cuccokat, amiket át akarok majd vinni Shannon-hoz. Gyorsan teltek a dobozok és bőröndök, akkor fagytam csak le, amikor megtaláltam egy addig felbontatlan borítékot, amin Jared kézírásával az én nevem állt. A legeldugottabb ruháim között volt, nyilván ő rejtette oda még valamikor régebben. Valószínűleg bontatlanul ki kellett volna dobnom, de nem bírtam magammal és feltéptem a borítékot.

„Nem tudok aludni, úgyhogy bámulom, ahogy kócosan, de gyönyörűen szuszogsz mellettem. Szeretlek”

Első olvasat után kicsit elérzékenyültem, majd amikor újra a fecnire tévedt a szemem, elöntött a düh. Hogy lehet valaki ennyire képmutató? Ez után nagyjából 1 héttel hagyott el, szóval erősen kétlem, hogy akkor olyan nagy lett volna a szerelem. Még most is hívogatott kb. minden héten, de rendre rácsaptam a telefont. Na majd most… Mérgesen kaptam fel a telefonomat és amint felvette, rázúdítottam mindent

-Hogy lehetsz akkora mocsadék, hogy miután te elhagysz, pedig előtte elvileg szerettél, még hívogatsz meg találkozni akarsz? Annyira önző vagy, hogy bele se gondolsz abba, hogy milyen érzés ez az egész nekem.

Szeszélyeskedsz, mint egy úrikisasszony, nekem meg tolerálnom kell minden faszságodat. Miért nem hagysz már békén? – kiabáltam a végén remegő hangon

- Mindjárt nálad vagyok –szólalt meg Jared egy kis szünet után

- Dehogyis, ne gyere ide, nem akarlak látni, csak válaszokat akarok

- 10 perc – közölte és letette

Hát ez most erősen visszafelé sült el, hiszen azt akartam utoljára, hogy a nagy kék szemeivel meg ártatlan képével magyarázni kezdjen, hogy ő mennyire szeretett. Szerintem kb. a kórház óta nem is beszéltem vele, mert a teljes kizárás tűnt a leghatékonyabbnak a felejtésben. Nem tudtam, hirtelen hova kapjak, ott ültem a hatalmas kupiban, dobozok, zsákok és bőröndök között. Mondjuk legalább ő is megtudja, hogy összeköltözünk a testvérével…

Nem telt bele tíz perc és nyílt az ajtóm, úgy tűnik a kulcsait megtartotta a kis szemét.

-Hello. Gondoltam ezeket visszaadom – tette le a pultra a kulcscsomót

- Hát ideje lenne – morogtam

- Akárcsak ennek a beszélgetésnek, de eddig nem reagáltál egyik hívásomra se

- Most se kerestelek volna, de megtaláltam ezt – vágtam hozzá a kis levelet, amit mosolyogva olvasott el

- Mit vigyorogsz? Ezután kb. 1 héttel közölted, hogy túl sok ez az egész neked, nem akarsz egy rákos lánnyal együtt lenni és leléptél!

- Igazad van, amiért utálsz, de egy valamit érts meg. Nem ez volt az első alkalom, amikor egy hozzám közeli ember rákos lett. Még amikor gimis voltam, a legjobb barátomnál diagnosztizáltak agydaganatot. Mellette voltam éjjel-nappal, zenéltem neki, etettem, felolvastam neki a leckét, minden percemet vele töltöttem, de hiába. Pár nappal karácsony előtt meghalt én pedig magamat okoltam. Nyilván nem tettem meg mindent, nem segítettem neki eleget. Amikor kiderült, hogy beteg vagy, lepergett előttem Sean egész története és pánikszerűen menekülnöm kellett. Féltem, hogy veled is kudarcot vallok, hogy elveszítelek, ezért egyszerűbbnek tűnt kivonnom magamat az egészből. Homokba dugtam a fejemet – nézett rám megtörten én pedig megmukkanni se tudtam

- Otthon aztán legszívesebben leköptem volna a saját tükörképemet, de mégse tudtam visszamenni hozzád. Kitaláltam magamnak mindenféle kifogást, hogy miért is jobb ez így mindkettőnknek, amivel ideig-óráig el is voltam. Akkor tértem észhez, amikor Shannon elmondta, hogy összejöttetek. Tudom, hogy jobban illetek egymáshoz, mint te meg én és hogy valószínűleg ezerszer jobban is bánik veled, de akkor is önző voltam és féltékeny. Nem akartam, hogy együtt legyetek

- Erre gondolhattál volna korábban – húztam el a számat

- Tudom. Elcsesztem, nincs mit szépíteni. Viszont azt tudnod kell, hogy tényleg odavoltam érted, csak nem tudtam épeszűen viselkedni abban a helyzetben.

- Hát ebben egyetértünk – nem tudtam mi többet kéne mondanom, úgyhogy csak hajtogattam össze-vissza a borítékot

- Látom nagy pakolásban vagy, Shan mondta is, hogy összeköltöztök

- Tényleg, te hogyhogy nem vagy az ebéden? – kaptam fel a fejemet

- Gyorsan lezavartam

- Miért?

- Nem vagyok bájcsevegős hangulatban – rántotta meg a vállát fanyar mosollyal

Most megint az a srác ült előttem, akit csak nagyon kevesen látnak a pózer álarc mögött. Sebzett volt és fáradt, a szeméből pedig sütött az őszinteség. Minden erőmmel küzdöttem a varázsa ellen, de sajnos kudarcot vallottam. Az illata, a közelsége és a belőle áradó misztikum megint beszippantott, elgyengülve néztem a szeme körüli ráncokat és megint elborítottak az érzelmeim. A testem önálló életre kelt, egyik pillanatban még a kanapén ültem, a következőben már őt öleltem. Olyan szorosan tartott, hogy már lassan fájt, de nem tudtam elengedni.

-Köszönöm – suttogta karcos hangon a fülembe, majd visszahajtotta a fejét a nyakamba.

Nem tudom meddig ölelkezhettünk, míg végül ő szakadt el tőlem sűrűn pislogva.

-Azt hiszem, hogy jobb ha én most megyek. Te is munkában vagy és nekem is találkoznom kell valakivel az új lemez miatt – magyarázkodott

- Öhmm.. oké, persze. Akkor szia – álltam fel én is zavarodottan

Ott topogott az ajtóban, volt egy gyenge kísérlete egy újabb ölelésre, de meggondolta magát és inkább kirobogott az ajtón.

Leforrázva álltam a régi életemben, de a jövőmtől 1 lépésnyire. Ez a kis történet a barátjáról nyilván nem menti fel semmiféle felelősség alól, de azért egy kis magyarázattal szolgált. Amilyen érzelmes ember, elhiszem, hogy a régi emlékek miatt rohant el. Tény, hogy önző volt, és ezért haragudnom kéne rá, de nem tudtam. Hülye lennék? Valószínűleg igen, bár ez nem újdonság. Viszont akkor lennék csak igazán nagy marha, ha nem előre, hanem hátra mennék és visszatáncolnék a régi életembe. Az újban ott vár egy pasi, aki pár nap után velem akar élni, a tenyerén hordoz, lesi minden kívánságomat. Az egyetlen bibi az, hogy ő nem Jared.

Muszáj esélyt adnom ennek az újnak, különben örökre a régi kapcsolatban én annak emlékében maradok. Oké, hogy jó volt, de rengeteg kiborító dolog is volt benne. Shannon-nal alig vagyunk még együtt, most jön a legizgalmasabb rész. Automatikusan nyúltam a telefonom után és hívtam a szívügyek szakértőjét, Hank-et. A betegség alatt is folyton hívogatott, néha fel is bukkant, hátán a kis jövevénnyel, akit a férjével örökbe fogadtak. Lena egy tündér volt, ők pedig tökéletes szülők.

-Hello apuci, mi újság? – szóltam bele mosolyogva

- Éppen leköpött a királylány, valószínűleg nem szereti a sütőtököt

- Azt én se szeretném a helyében. Adj neki almapürét, azt a múltkor is imádta

- Az lesz. Mi újság kiscsillag? Hogy vagy? Pasik? – darálta a szokásos kérdéseket

- Pont a pasik miatt hívlak… tudsz egy kézzel etetni, mert hosszú lenne.

- Ma még úgyse voltunk sehol, mi lenne ha felpakolnám Lenát és átruccannánk hozzád? Lemehetnénk a partra

- Az szuper lenne, köszi

- Igazán nincs mit. Akkor 1 óra múlva ott vagyunk. Puszika – cuppantott bele a telefonba

Csak be kéne fejeznem a csomagolást, hiszen a kavarodás és a vallomás ellenére a terv nem változott, átköltözök Shannon-hoz. Gondolom…

Csináltam egy csapást a lakásban, hogy legyen hol közlekedni a babakocsival, majd összedobtam egy gyors sütit a kedvenc vendégeimnek.

-5 perc és ott vagyunk, lejössz a ház elé? – hívott fel nem sokkal később Hank

- Nem jöttök fel?

- Majd utána

- Oké, akkor összekapom magam és lent várlak titeket 

Bedobáltam a táskámba a legszükségesebbeket, a sütis tálat pedig bezacskóztam és egy üveg gyümölcslét felkapva lerobogtam a lépcsőn.

Hank épp egy Beyonce dalt tanítgatott az alig 3 éves kislánynak, amikor beszálltam hozzájuk.

-Sziasztok szépségeim – köszöntem vidáman és kiosztottam mindenkinek a puszi adagját

- Nojaaaaa – visította a kislány, amint meglátott és nyújtózkodni kezdett a kifelé a gyerekülésből

- Mindjárt kiveszlek kincsem, jó? Megyünk a tengerpartra

- Oké – egyezett bele és vigyorogva játszott tovább a plüss békájával

- Jól nézel ki

- Köszi, egyre jobban vagyok

- Na mit alakítottak azok a férfiállatok? – tért rögtön a lényegre, bár szerintem majd megette már a kíváncsiság

- Ugye úgy volt, vagyis van, hogy ma délután odaköltözöm Shannon-hoz, de dél….

- Nanananna. Na. Mi van? – nézett rám kikerekedett szemekkel

- Ezt nem mondtam? Hát igen, nem rég megkérdezte, hogy mi lenne, ha összebútoroznánk, én pedig rábólintottam

- Csak így? Sitty-sutty? A másiknál mennyit hezitáltál már…

- Tudom… De Shannon-nal annyira egyszerű minden

- Unod? – ez a pasi a vesémbe lát..

- Nem azt mondom, hogy unom, hiszen még el sem kezdődött igazán… De ma délután beállított Jared. Hosszú sztori, a lényeg, hogy felhívtam, hogy leosszam, erre közölte, hogy felugrik hozzám.

- Kettesben voltál a kékszeművel? – kérdezte miközben a parkolóba kanyarodott

- Igen… kár is volt – húztam el a számat

Az még egy mutatvány volt, ahogy kipakoltuk a gyereket, a két táskányi homokozó játékot, a kaját meg kettőnk kézitáskáját a kocsiból, de sikerült és megkönnyebbülve dobáltuk le a sok cuccot a parton. Egy nagy plédre telepedtünk, mellettünk Lena homokozott egy hófehér kalapban, mi pedig belefogtunk a világmegváltó beszélgetésünkbe.

-Szóval visszamászott a szívedbe? – kérdezte a sztori végén együtt érzően

- Attól félek, hogy soha nem sikerült kirugdosnom onnan eléggé. Könnyű dolga volt

- És mi van a másikkal? Ezek után is átköltözöl hozzá?

- Nem kéne?

- Szerintem nem, mert nem vagy biztos az érzéseidben. Én a helyedben nem tennék meg ekkora lépést úgy, hogy a kék szemű még ekkora hatással van rám. Még az elején vagytok, bármerre billenhet a mérleg, de ha most nem vársz, hanem beleugrasz, az szinte biztos, hogy visszafelé sül el és két szék közül a pad alá esel.

- De ha visszatáncolok, akkor tuti, hogy szakítás lesz belőle. Egyébként pedig tényleg szeretnék vele élni

- Miért?

- Mit miért?

- Miért akarsz vele élni?

- Mert odavan értem, megnevettetjük egymást, eszméletlen vonzó, okos és nagyon jó vele a szex

- És Jared?

- Ő egy szép emlék, aki most felbolygatta a lelkemet, de majd lecsillapodik. Szerintem jót tenne a környezetváltozás – győzködtem magamat

-  Te tudod, hogy mi a legjobb neked. Ha úgy érzed, hogy segít lezárni a múltadat ez a lépés, akkor hajrá. Semmi nincs kőbe vésve, gondolj erre – ölelt át megpuszilva a homlokomat

- Köszönöm – motyogtam az ingébe

- Papaaaaa kérek sütit szépen – totyogott hozzánk Lena, majd lehuppant közénk és két kézzel enni kezdett

Elgondolkodva bámultam az óceánt, imádtam ide járni, mert megnyugtatott ez a rengeteg víz.

-Elmondod Shannon-nak, hogy nálad járt a testvére? – törte meg a csendet Hank

- Persze. Ő is mindig őszinte velem, az a minimum, hogy én is az vagyok

- Helyes. Nem ismerem ezt a pasit, de szerintem intelligens eléggé ahhoz, hogy ne szakítson veled, ha azt mondod, hogy még nem költözöl hozzá

- De te mondtad, hogy semmi nincs kőbe vésve. Plusz mi a legrosszabb? Összecuccolunk, egymás agyára megyünk és szakítunk. Ha viszont nem költözök hozzá, akkor azért megyünk szét, mert megbántódik. 

Igazából nincs mit vesztenem – mutattam rá nyakatekerten

- Jaj kincsem, te is tudod, hogy nem minden fekete és fehér. Értem, hogy mire gondolsz, de ne hidd,hogy ilyen egyszerű ez az egész

- Ahhh – dőltem hátra gondterhelten a pléden és a eget kezdtem bámulni

Lena azonnal követte a példámat és mellém feküdt, majd követte az apja is. A kislány persze hamar megunta, rám fordult és a nyakláncommal játszott, miközben megállás nélkül dumált meg énekelt. Hank le se tagadhatná, hogy az ő neveltje..

JARED

Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Ölelni a nőt, akit valaha imádtál, miközben az készül összeköltözni a testvéreddel, akit még nála is jobban szeretsz? Mocsok egy szituáció. Örültem, hogy felhívott és tudtunk egy kicsit beszélgetni, de azt utáltam, hogy megint megnyíltam neki, akaratom ellenére. Olyanokat hoz ki belőlem ez a lány…

Nem lett volna semmi baj, ha Shannon nem jön össze vele. Én elvoltam a lemezzel, rajzoltam, utaztam, kizárólag magammal foglalkoztam. Sikerült valamennyire Noá-t is elfelejteni, erre Shan az egészen átgázolt a bejelentésével. A legszarabb pedig, hogy nem is hibáztathatom. Őszinte volt velem, Noát istennőként kezeli majd, a munkáját nem befolyásolta ez az egész, szóval egy szavam se lehetne. De mégis majd megesz az ideg és az irigység, amiért én elbasztam, ő pedig ott termett és mindent helyrehozott. 1 hét után összeköltöznek, szóval még többet fogom őket együtt látni, aminek már a gondolatára is összezuhanok. Muszáj kivernem őt a fejemből, ha már visszaszerezni nem tudom.