57. Lökés

Egyedül vagyok, kint sötét van, Mark-ot hallom horkolni, úgyhogy minden csak az én elcseszett agyam szüleménye. Le voltam izzadva és jólesően bizsergett az egész testem.

-Uramisten, olyan vagyok, mint egy kamasz, akit bombáznak a hormonjai – törölgettem meg a homlokomat és lerugdostam magamról a takarót

Odacsoszogtam az ablakhoz, szélesre tártam és nagyot szippantottam a los angelesi éjszakából. Szerencsére egy csendesebb környéken laktam, de így is idehallatszott valahonnan a zene és a kocsik moraja. Magamra kanyarítottam a köntösömet és bekucorodtam az ablak előtti kis mélyedésbe. 5 óra múlt, még sötét volt, de érződött a közeledő reggel a levegőben. Hiányozni fog ez a város, ha egyszer elköltözöm, mert hiába a sok rossz emlék, legalább annyi, ha nem több fantasztikus pillanatot éltem itt át és sok közülük pont napfelkeltéhez kötődik. Ahogy ott ültem az ablakban a várost bámulva, tökéletes nyugodtság fogott el. Kezdtek a helyére kerülni bennem és körülöttem a dolgok, úgyhogy teljesen fölöslegesen pörgetem az agyam mindig mindenen. Az eredményeim jók, vannak terveim, van aki foglalkozik velem, itt a testvérem, egyedül Jared rondítja el a képet, de majd az is megoldódik. Shannon imádnivaló volt ma, ahogy ezt az egészet kitalálta és elfeledtette velem a betegséget… Hihetetlen figura és annyi szeretet szorult belé, amit ritkán lát az ember. Annyira szeretném szeretni, de ő nem Jared. Ő túl jó, és mint minden normális nőnek, nekem is az elfuserált balfasz kell.

Hirtelen eszembe jutott, hogy Shannon dombon lakik, ahonnan sokkal szebb a napfelkelte, úgyhogy beleugrottam egy melegítőnaciba és egy pulcsiba, majd kislisszoltam a lakásból. Útközben vettem 2 nagy pohár kávét, majd leintettem egy taxit és meg sem álltam. L.A. kertvárosi részéig. Nem akartam túl kegyetlen lenni és rátenyerelni a csengőre, úgyhogy inkább telefonon hívtam.

-Szia – suttogtam bele mosolyogva

- Noa? Jól vagy? – ásítozott közben

- Persze, engedj be. Itt vagyok a házad előtt

- Mi?

- Kelj fel és sétálj el az ajtóig, majd nyisd ki és engedj be – adtam neki az utasításokat

- Öhmm- motyogta, de hallottam, hogy mozgolódik, majd nem sokára meg is jelent az értetlen és álmos feje

Félmeztelen volt és csak egy hosszú fekete-sárga mintás pizsama alsót viselt, aminek láttán picit elöntött a pír.

Szó nélkül nyitotta ki a kaput nekem, majd rám nézett, elvette a kávét és besétált a házba. Láthatóan fogalma nem volt róla, hogy mi folyik körülötte, egészen addig, míg véletlenül be nem csaptam a bejárati ajtót, amikor is magához tért.

-Noa, mi folyik itt? – vonta fel a szemöldökét

- Gyere – ragadtam meg a kezét és a kanapéról egy takarót felkapva a terasz felé indultam

Sose voltam még nála, nem tudtam hogy nyílik a nagy üveg ajtó, úgyhogy nekiálltam szerencsétlenkedni.

-Ki akarod nyitni? – kérdezte az arcát dörzsölve

- Hát például

- Felemeled és húzod – instruált, de meg nem mozdult volna

Nem tévedtem, innen ezerszer szebb volt a horizont, úgyhogy befészkeltem magam a kerti kanapéra és a takaró egyik felét felemelve mutattam neki, hogy várom. Lassan ugyan, de kapcsolt és a kávéját szorongatva mellém ült törökülésben.

-Hogy kerülsz ide Noa?

- Felébredtem az éjszaka, nem tudtam visszaaludni ezért kiültem az ablakomba. Láttam, hogy nem sokára felkel a nap, amit mindig is imádtam. Meg akartam osztani veled – magyaráztam a poharamat piszkálva

-Én se tudtam aludni – szólalt meg kis idő múlva

- Az ajtóban nem pont úgy néztél ki, mint aki ébren volt – kuncogtam a még mindig kócos fejére nézve

- Bevettem egy altatót

- Ohh… miért nem tudtál aludni? – kíváncsiskodtam

- Te miért nem?

- Rosszat álmodtam – füllentettem

- Mit?

Az ajkamat harapdálva vacilláltam, hogy elmondjam-e neki, kiengedve ezzel a szellemet a palackból vagy sem, de persze megint nem bírtam befogni.

-Na jó, nem volt éppen rossz, csak… felkavaró.

- Találgassak? – szusszantott egy nagyot

Láthatóan korán reggel vele se lehetett normálisan beszélni, ha meg felébresztették, akkor különösen harapós volt. Ebben is hasonlítunk.

-Emlékszel mit álmodtam veled Frisco-ban? – kérdeztem nagyon lesütött szemekkel

- Megint…?

- Igen – mondtam nagyon halkan a takarót babrálva

Nem mintha szégyelltem volna magam vagy ilyesmi, de akkor is ciki volt a helyzet.

-Én ezt nem értem – pattant fel hirtelen

Minden álom kiment a szememből és láthatóan ő is teljesen éber volt már.

-Bárhová hívlak, te jössz, jól érezzük magunkat, puszit adsz, az éjszaka közepén beállítasz hozzám, bemutatsz a testvérednek, azt álmodod, hogy szexelünk és mindezek ellenére azt mondod, hogy barátként tekintesz rám és sose lesz köztünk több? Tudod milyen nyamvadt érzés ez, Noa? Teljesen hülyének érzem magamat – vágta a kukába a félig teli kávés poharát

Megszeppenve ültem előtte és éreztem, hogy valahol igaza van, de nem tudtam befolyásolni az érzelmeimet.

-Sajnálom. Mondtam neked, hogy nem jó ötlet, ha találkozhatunk. Pont ezt akartam elkerülni

- Miért egy önző seggfej kell neked, hehh? Jared jó ember, de egy nő pasijaként csapnivaló – mondta indulatosan, talán még magát is meglepve

- Nincs rá épeszű magyarázatom Shannon. Mind igaz, amit elmondtál és hidd el, hogy én lennék a legboldogabb, ha ugyanúgy éreznék irántad, mint te irántam

- Egy puhapöcs vagyok miattad – mondta kicsit fenyegető stílusban

- Ezt nem fogod rám verni, én megmondtam az elején, hogy nem lesz semmi köztünk – pattantam fel mérgesen

Hosszú pillanatokig farkasszemet néztünk egymással, majd ő robbant először. Beleordított a hajnalba, aztán leguggolva a térdei közé hajtotta a fejét és a kócos haját markolászta.

-Én türelmes embernek tartom magamat, de ezt nem bírom, érted? – termett előttem hirtelen és milliméterekkel az arcomtól magyarázni kezdett – Nem tudok ilyen közel lenni hozzád és türtőztetni magamat. Olyan, mintha az oroszlán elé dobnál egy fél zebrát, amihez nem érhet hozzá. Minden idegszálam és sejtem tiltakozik a távolság ellen, különösen, mert nem értem az okát

Szaporákat pislogva hallgattam a kirohanását és közben akaratlanul is ajkaira vándorolt a tekintetem, amit ő jelnek vett és úgy esett nekem, hogy a kanapéra estünk mindketten. Olyan volt, mint ha felkapott volna egy forgószél. Megtépázott, pörgetett, összekuszált és felkavart, amit tett. Kiszállhattam volna, de nem tettem, mert élveztem. Élveztem az érintését a csípőmön, az ízét a számban és a mérhetetlen dühöt, ami a mozdulataiból áradt, egészen addig, amíg ki nem nyitottam a szememet. Nem Jared. Soha nem is lesz ő, ezért talán ideje lenne elfogadnom és megbarátkozni ezzel az új felállással. De ha egyszer elfuserált az egész helyzet! Viszont ezzel biztos betennék Jared-nek. Tuti tüzet okádna, ha megtudná, hogy összejöttem a testvérével.

-Menjünk be – mormogta a számba én pedig valahol a teraszon hagytam a józan eszemet

Nem érdekelt hová visz, vagy mikor érünk oda, a nadrágjába csúsztattam a kezemet és kényeztetni kezdtem, amitől minden izma megfeszült és kiszakadt belőle egy hörgés. Menet közben lerángatta rólam a pulóvert a trikómmal együtt és a meztelen testemet magához szorítva csókolgatta a nyakamat. A szívem majd kiszakadt a mellkasomból és minden porcikám érte könyörgött. Lefektetett az összegyűrt ágyba és az ajkai elindultak lefelé, a melleim közt a hasamon át a köldökömig, majd még lejjebb. Rég voltam pasival, ő pedig nagyon értett a kényeztetéshez, úgyhogy pillanatok alatt elszálltam, de ő folytatta a mennybeli kínzást. Vonaglottam, nyöszörögtem és majd széttéptem a haját, de nem kegyelmezett. A combjaim satuként tartották a fejét, egészen a következő robbanásig, amikor viszont teljesen elernyedtem alatta. Somolyogva mászott fel hozzám, majd alám nyúlt és egy könnyed mozdulattal magára fordított. Kezdett visszatérni belém az élet, de még mindig elég lassan köröztem rajta a csípőmmel, amit láthatóan nagyon élvezett. Esküszöm tanítani kéne azt a vágyakozó, túlfűtött nézést, amivel Shannon engem vizslatott. Lehajoltam hozzá egy csókra, ami hamar bevadult, a forró lehelete és nyelve égette a számat, az ujjai pedig a csípőmbe mélyesztette.

-Noa – nyöszörögte ködös tekintettel

Tudtam, hogy nem sokáig bírja már, úgyhogy kicsit megemelkedtem, majd ráereszkedtem. Felszisszentem az ismerős, de mégis ismeretlen érzéstől, Shan pedig hátravetett fejjel és lehunyt szemekkel élvezett. Összefűztem az ujjainkat és fölé hajolva kezdtem el mozogni. A tetoválásait csókolgatva kapcsoltam nagyobb fokozatba, amibe ő is besegített. Ugyanolyan türelmetlen volt, mint én. Élveztem, hogy teljesen kitölt, majd maga alá fordít és gyöngyöző homlokát a vállamra hajtva nyög a fülembe. Magához szorítva gyorsított még jobban a tempón, majd pár percen belül végzett mindkettőnkkel. Moccanni se tudtam, csak feküdtem az izzadt testén és próbáltam felfogni az elmúlt 1 órát, onnantól, hogy felbukkantam az ajtajában. Komolyan azért csináltam csak, mert fájdalmat akartam okozni Jared-nek? Aligha…

-Jól vagy? – kérdezte halkan a hátamat simogatva

- Több mint jól – mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit a szájára

- Úgy tűnik hamarabb le kellett volna teperjelek. Egy csomó faszkodást megspóroltunk volna

- Gondolod mindig ilyen könnyű dolgod lett volna? – vontam fel a szemöldökömet

- Igaz, nálad sose lehet tudni. Szeszélyes nőszemély- morogta kedvesen

- És akkor most feleségül veszel? – néztem rá tök komolyan

- Mert szexeltünk? Persze, hisz ha már nem vagy szűz, senkinek nem kellesz – magyarázott hasonló stílusban, mire elnevettem magamat

- Hozok inni, te is kérsz? – kezdtem el feltápászkodni

- Nem is tudod hol a konyha

- Felteszem nem fog megenni egy sárkány a nappalidban, onnan pedig csak megtalálom – grimaszoltam és a takarót magam köré tekerve ki botorkáltam

Mivel átszexeltük a napfelkeltét, most az egész lakás narancsos fényben úszott.

-Vissza kéne mennünk a teraszra – javasoltam Shan-nek

- Szerintem meg ide kéne visszajönnöd – emelte meg maga mellett a takarót

Nem volt kérdés, hogy melyik opciót választom, hamar bemásztam mellé és a mellkasára hajtottam a fejemet. Nézegettem a tetoválásait, ahogy kidudorodnak az izmok a karján, a mellkasán játszó szőrszálakat és levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra.

-Kérsz reggelit? – szólalt meg hirtelen

- Nem vagyok éhes

- Nagyon sovány vagy – jegyezte meg

- Tudom, de a kemó miatt nem sok minden marad meg bennem

- Mert még nem kóstoltad az én omlettemet. Na nézzél mesét vagy ilyesmi, mindjárt hozom a kaját – pattant fel én pedig szófogadóan benyomtam a fél falnyi tévét és kerestem egy gyerekcsatornát

Nem akartam agyalni azon, hogy mi lesz vagy még inkább, hogy mi volt, csak élveztem, hogy kényeztet és végre pedig boldogan dübörög a szívem. Kb. fél óra múlva egy kajától roskadozó tálcával tért vissza, amit kettőnk közé tett az ágyra

-Na ez sajtos-paradicsomos omlett, hagyma nélkül, mert nem tudom szereted-e. Ez csokis, az pedig banános palacsinta. Meg van gyümölcs is – bökött egy tál málnára

-Húha, te aztán alkottál. Omlettet kérek szépen. Meg palacsintát. Meg málnát – nevettem el magamat a mohóságomon

- Hajrá baba, ne fogd vissza magadat – mutatott a kajákra én pedig nekiestem egy palacsintának

Teljesen rendben volt a gyomrom és valahogy minden falat jól esett, ezért annyit ettem, mint az elmúlt napokban összesen.

-Na, nem lesz itt gond. Majd jól megetetlek minden nap és pár héten belül kutya bajod se lesz

- Minden nap? – kérdeztem mosolyogva

- Ha te is akarod

- Jó volna

- Nem kell sehová sietni, de ennek azért már ideje volt. Nem feltétlenül a szexnek, csak hogy kibillenjünk abból a semmilyen állapotból

- Nem akartam addig belemenni semmibe, amíg nem vagyok biztos benne. Viszont lehet, hogy tényleg csak ez a lökés kellett

- Most az vagy?

- Mondjuk úgy, hogy kevésbé kételkedem

- Bezzeg, ha csináltam volna még egy féle kaját, akkor biztos lennél a dologban, mi?

- Pontosan – bólogattam nagy komolyan

- Gyere ide – nyújt felém és magához húzott egy szédítő csókra

Egész délelőtt nála voltunk, évődtünk, nevettünk, filmeztünk, hülyéskedtünk, annyira természetes és fesztelen volt vele minden. Mark 11 körül hívott fel teljes pánikban, hogy hol vagyok.

-Shannon-nál, de mindjárt megyek és utána indulhatunk ebédelni

- Miért vagy ott?

- Napfelkeltét néztünk – pillantottam az illetőre somolyogva

- Jó, mindegy, akkor nem sokára találkozunk. Szia

Gyorsan felöltöztünk és hazaindultunk, tudtam, hogy Mark milyen háklis, ha nem az időbeosztás szerint mennek a dolgok, és most bizony késésben voltunk.

Az út alatt nem nagyon beszéltünk, a combomon doboltam a zene ritmusára, a kocsi külső tükrébe pillantva pedig egy olyan lányt láttam viszont, aki már nagyon hiányzott. Ki voltam pirosodva, ragyogott a szemem, a szám sarkában pedig állandó mosoly táncolt.