50. Sugár

Sziasztok!

Bocsi a kis kimaradásért, de kicsit elakadt bennem a történet, amit egy elég drasztikus csavarral oldottam meg. Ne utáljatok érte, mindig is volt bennem egy ilyen irányú szál és most örülök, hogy megszületett:) remélem tetszeni fog

LOVE

-Hmm igazi konyhatündér vagy az utóbbi időben – szimatolt Jared a levegőbe hazaérve

- Bizony, fejlődőképes vagyok

- Ez a tied – vett elő egy csokor orchideát a háta mögül és puszi kíséretében a kezembe nyomta

- Hú de szép. Miért kaptam?

- Mert szeretlek – rántotta meg a vállát és a kisült mézeskalácsokhoz somfordált – kidíszítjük őket?

- Öhmm… persze… ott a máz – mutattam zavartan egy tálra

Fura volt tőle ilyen könnyed stílusban hallani, hogy szeretlek, de jól esett. Egy ideig még eltoporogtam a nappaliban, aztán vízbe tettem a virágot és csatlakoztam a rajzoló alakulathoz.

Másnap miután Jared elment forgatni én a nyakamba vettem a várost ajándékok után kutatva. Épp egy könyvesboltban bóklásztam, amikor hívott a doki, hogy megérkeztek az eredményeim, jó lenne befáradni a kórházba.

Csapot-papot ott hagyva indultam a klinikára, út közben írtam Jared-nek is, hogy mi a helyzet, de tuti épp forgatott, mert semmi válasz nem érkezett.  Ideges voltam, ezért nem tököltem olyanokkal, mint szabályos parkolás meg üldögélés a váróteremben. Ahogy odaértem bekopogtam.

-Üdvözlöm Noa, egy 5 percet várni kéne, utána tudom fogadni

- Csak azt mondja meg, hogy van-e valami bajom

- Ez nem ilyen egyszerű. Foglaljon helyet odakint – mutatott a váróra és becsukta az ajtót az orrom előtt

Na most már határozottan beparáztam, fel-alá járkáltam, amíg végre szólított a nővér.

-Nos megérkeztek az eredmények, és attól tartok nem tudok jó hírekkel szolgálni. Noa, önnek leukémiája van

- Hogy mi van? – tágult ki a szemem

- A vérvétel egyértelműen kimutatta. Noa, tudja mi az a leukémia? – kérdezte halkan, de én csak a fejemet ráztam

- Más néven fehérvérűség, egy rosszindulatú rákos megbetegedés. A csontvelőben a fehérvérsejtképzés az érési sor valamelyik pontján megáll, és kóros, korlátlan sejtburjánzás alakul ki. A csontvelőből a kóros fehérvérsejtek pedig a véráramba kerülnek

-Beszéljen már úgy, hogy én is értsem – dobbantottam egyet könnyezve

- Ön rákos. Néhány vizsgálat után megállapítjuk, hogy milyen stádiumban van a betegség, majd megkezdjük a szükséges kezeléseket

- Kezelések? Szóval gyógyítható? – hallottam ki a szavaiból a lényeget

- Inkább azt mondanám, hogy kezelhető. Megfelelő kemoterápiával és esetleges csontvelő átültetéssel

- Csontvelő átültetés?

- Először csak mintát veszünk, utána tudok többet mondani. Noa, ez egy komoly betegség, ugye ezzel tisztában van?

- Azt hiszem. És akkor most mi lesz? Itt kell maradnom?

- Elvégezzük a szükséges vizsgálatokat, azután megkezdjük a kezelést – bólogatott a doki

- Itt kell lennem karácsonykor is?

- Attól függ mennyire agresszív a betegsége, de igen, előfordulhat

- Remek – biggyesztettem le az ajkaimat

- Rendben, akkor most előkészítem a vizsgálót, és keresek önnek időpontot csontvelő biopsziára. Addig, ha gondolja, hívjon fel valakit, nem jó ilyen helyzetben egyedül lenni.

Úgy éreztem magamat, mintha ólomból lennének a végtagjaim, csak bámultam a fehér vizsgáló asztalt és kezdett elhatalmasodni rajtam a pánik. Jared jutott először eszembe, bár ha lett volna ideje, akkor nyilván idejött volna a kórházba. Most se vette fel, úgyhogy hívtam anyáékat.

-Szia Noa! Mi újság? Mikor jössz haza? Jön Jared is veled? – kérdezgetett ahogy felvette

- Szia anya. Úgy volt, hogy karácsony másnapján megyünk, de valami történt

- Micsoda? Jól vagy? – kérdezte aggodalmasan

- Nem igazán. Kórházban vagyok, mert kiderült, hogy leukémiám van… itt vagy?  - kérdeztem miután semmi reakciót nem kaptam

- Igen – szipogta

- Most kezdik meg a vizsgálatokat, az eredmények után derül ki, hogy milyen stádiumban vagyok. Ettől függ az is, hogy haza tudok-e menni, vagy be kell már feküdnöm a kórházba

- Odamenjek? Van veled valaki? Add az orvost! – hadovált össze-vissza

- Anya, nem vagyok 5 éves, hogy a szüleimnek kelljen beszélni a doktorral. Jared nem sokára ideér és nem, nem kell idejönnöd. Ha többet tudok, akkor hívlak.

- Biztos ne menjek oda?

- Biztos, de köszönöm. Akkor majd hívlak. Szia – nyomtam ki

Hívtam megint Jared-et, de most se vette fel, így egyedül voltam, amikor átöltöztettek és bevittek valami komolyabb vizsgálóba.

-Elmondom mi fog történni. Először is beadok egy fájdalomcsillapítót, de készüljön fel, hogy így is fájni fog. Ezzel a tűvel veszek mintát a csontvelejéből a csigolyájától. Feküdjön az oldalára, húzza fel a térdét és lazítson

Amikor felmutatta azt a bazi nagy tűt, azt hittem ott helyben halok meg, ráadásul az sem segített, hogy megmondta milyen fájdalmas lesz.

Picit várni kellett, amíg elzsibbadt a hátam, gerincem vonala, de a szuri után már semmi nem mentett meg ettől a barbár szúrástól. Épp elhelyezkedtem, amikor kiabálást hallottunk kintről, majd kivágódott a vizsgáló ajtaja és berobbant Jared, nyomában egy biztonsági őrrel és 3 nővérrel.

-Doktor úr ne haragudjon, de egyszerűen nem tudok megállítani – lihegte az egyik fehér köpenyes

- Mi a fene folyik itt? Mi bajod van? – nézett körbe Jared kétségbeesetten

- Mr. Leto, ki kell fáradnia innen, így is kezdhetünk újra mindent, mert már nem steril a környezet – csapta le a tűt mérgesen a doki

- Nem megyek ez centit se, amíg valaki el nem mondja, hogy miért akarja felnyársalni a barátnőmet egy baszott nagy tűvel

- Noának leukémiája van, ezért mintát veszünk a csontvelejéből. A többit majd később elmondjuk. Most pedig hagyja el a vizsgálót

- Eszem ágában sincs. Itt maradok vele – lépett mellém és az arcomat kezdte simogatni

- Nem maradhat bent

- Aztán miért nem? Felveszek egy köpenyt és kész

- Jó, látom hajthatatlan – rázta meg a fejét az orvos

Ott feküdtem az ágyon, mozdulni nem tudtam, a könnyeim pedig csendben folydogálni kezdtek. Rémült voltam és kétségbeesett, olyan volt, mintha az egészet csak kívülről néztem volna és nem is én feküdnék a klór szagú szobában.  Pár perccel később mindketten visszajöttek, az orvos megint leült a hátam mögé, kenegetni kezdte a gerincemet, Jared pedig a kezemet fogta és beszélt hozzám.

-Ne haragudj, hogy csak most jöttem, de forgattam eddig. Már csak 2 hét és vége van. – erőltetett egy mosolyt az arcára

- Akkor elkezdem Noa – közölte az orvos és abban a pillanatba valami észveszejtő fájdalom nyilallt a hátamba

Akaratlanul és felnyögtem és valószínűleg az arcom is eltorzult, mert Jared szinte hátrahőkölt tőlem. A fájdalomcsillapító szart se ért, minden egyes beszúrt millimétert éreztem és biztos voltam benne, hol elájulok a fájdalomtól. Pillanatok alatt kihűltek a végtagjaim, forgott velem a szoba és émelyegni kezdtem. Jared hangja és érintése rántott vissza

-Noa, nézz rám kérlek és beszélj hozzám

Nem tudtam egy szót se szólni csak egy nyögésre futotta, mert lassan csillagokat láttam attól az elcseszett tűtől.

-Megvan a gerincfolyadék, végeztünk is. Most áttoljuk egy kórterembe, egy jó darabig nem szabad mozognia

- Egyszemélyesbe, rendben? – lépett az orvoshoz Jared, majd kicsit lehalkította a hangját és úgy folytatták, aminek az lett a vége, hogy egy VIP kórterembe kerültem

Egész nap tologattak jobbra-balra, mindenféle vizsgálatokat végeztek rajtam, ha épp Jared nem jöhetett be velem, akkor visszarohant forgatni.

Ezernyi infót mondtak a nővérek is, orvosok is, de a legrosszabb a sajnálat volt a tekintetükben. Nem tudtam elviselni azokat a szánakozó pillantásokat. Hiába voltam olyan gyenge, mint a harmat a sokadik után rákiabáltam az egyik nővérre. Gyorsan terjedt a betegségem híre, jöttek a bíztató sms-ek, hívások, de utáltam mindet. Nem akartam, hogy erről beszéljenek a munkahelyemen, megjelenjenek a hiénák, akik a székemet akarják és ehhez hasonlók.

Két vizsgálat között a falon lévő csempéket számoltam, amikor befutott Jared egy pár ruhával, személyes cuccal és azzal a már állandósult aggódó, sajnálós tekintettel.

-Kérlek ne nézz így rám, jó? Beteg vagyok, igen, de meg fogok gyógyulni. Kész – fontam össze a karjaimat mérgesen

- Jó, bocsi. Hoztam neked pizsamát meg fogkefét. Kell még valami?

- Nem hiszem. Köszi

Ott toporgott mellettem, láthatóan nem mert leülni vagy nem tudom mi baja volt.

-Leülhetsz ám –húztam az ágyra

- Nagyon rosszul nézel ki – pillantott rám

- Nem tett jót a bőrömnek a sok sugárzós vizsgálat – ironizáltam

-Mikor lesz eredmény?

- Holnap reggel. Addig itt kell maradnom

- Nem akarod, hogy veled legyek?

- Szeretnék egyedül lenni

- Rendben, akkor holnap reggel jövök –puszilta meg a homlokomat

Egy percet nem aludtam egész éjjel, hasogatott a fejem, a nővérek óránként bejöttek valamiért, a hátam pedig továbbra is nagyon fájt. Nagy nehezen elmásztam a fürdőbe, ahol láttam a szúrás helyen egy hatalmas véraláfutást. Az arcom szürke volt, a szemeim táskásak, tényleg nem nyújtottam túl szép látványt.

9 órakor volt a vizit, egy csomó orvos tódult be a szobámba és a kórlapomat nézegetve konzultáltak egymással, hozzám egy szót se szólva. Amikor végeztek az én dokim egy széket húzott az ágyam mellé.

-Megjöttek az eredmények Noa és jó híreim vannak. Úgy tűnik, hogy nem lesz szükség csontvelő átültetésre. Kemoterápiával meg tudjuk állítani a kóros sejtek osztódását, valamint különböző gyógyszereket is szednie kell majd. Viszont jó lenne azonnal elkezdeni a kezelést. Kezdetben itt kell maradnia a kórházban, ez néhány hét, majd ha megfelelően reagál, akkor elég ha visszajár

- Komolyan? – esett le egy mázsás kő a szívemről

- Igen, de készüljön fel, hogy a kemoterápia nagyon megterhelő lesz az elején

- Tudom – bólintottam

- Rendben. Akkor előkészítjük az első kezelésre és amint lehet, visszük is. Most pihenjen és szerintem ne egye meg a reggelit. Valószínűleg ki fogja hányni – nézett a megpakolt tálcára

Megkönnyebbültem egy kicsit és alig vártam, hogy elmondhassam a jó hírt Jarednek. Azt hittem már korán reggel itt fog ácsorogni a kórterem előtt, de se híre se hamva nem volt, a telefonját pedig nem vette fel. Helyette viszont felhívott Shannon.

-Hello baba. Hogy vagy?

- Szia! Öhmm… Jared nem mondta?

- Nem mondott semmit, de gondolom összevesztetek, mert olyankor szokott egyik napról a másikra lelépni – röhögött fel

- Tessék? – tágultak ki a szemeim

- Tegnap este beállított egy táskával és közölte, hogy pár napra vidékre megy és ne keressük. Többet nem volt hajlandó elmondani, de elég rossz bőrben volt

- Ekkora szemétládát!

- Mi történt?

- Az történt, hogy a drágalátos testvéred egy gerinctelen faszkalap – csuklott el a hangom

- Miért?

- Kórházban vagyok, mert kiderült, hogy leukémiám van – mondtam ki újra, de még így is összerándult a gyomrom

- Én…uhmm – makogta Shannon

- Tudom te nagyon sajnálod és minden rendben lesz. Inkább arra válaszolj, hogy miért csinált ilyet Jared? – morogtam

- Én ezt soha nem bocsájtom meg neki – közölte

- Ez nem a te dolgod

- Melyik kórházban vagy?

- A St. Peter’s Memorial-ban

- Mindjárt ott vagyok – hadarta és már le is rakta

Jarednek ezzel az akciójával sikerült még egyet belém rúgnia, miközben már így is a padlón feküdtem. Sok olyan húzása volt, ami után úgy gondoltam nincs tovább, de mindig túlléptünk mindenen. Olyan elvakultam szerettem, hogy bebeszéltem magamnak, hogy ez kölcsönös. Hát a mellékelt ábra szerint csúnyán bebuktam a dolgot. Az a pasi nem lehet olyan szerelmes, aki elhagyja beteg barátnőjét egyik napról a másikra. Ennél gusztustalanabb dolgot nem valószínű, hogy csinálhatott volna. Ahhoz se volt erőm hogy egy rendeset hisztizzek vagy zokogjak, csak feküdtem az ágyban, mint egy darab fa és teljesen üresnek éreztem magamat.

Nem hívtam már Jared-et, csak vártam, hogy valami történjen, valaki rám nyissa a barátságtalan kórterem ajtaját és felébresszen ebből a rémálomból. Shannon ezt félig-meddig meg is tette. A hívásunk után azonnal kocsiba ült és bejött hozzám, megölelt, megpuszilt és valami csoda folytán meg is nyugtatott.

-Én szégyellem magam helyette is. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmire képes. Nyilván nehéz ezt kezelni, de ennél jobb módot is válaszhatott volna

- Tudod mi a vicces? Az, hogy nem lepődtem meg rajta. Szarul esett és vártam, hogy megjelenjen reggel, de valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy nála a lelépés is opció

- Én azt hittem jól megvagytok. Folyton áradozott rólad és fülig ért a szája

- A felszín jó volt – húztam keserű mosolyra a számat

- Ezzel az idiótával majd később foglalkozunk, most az a lényeg, hogy seggbe rúgjuk a rákodat – kacsintott rám

- Nem kell itt asszisztálnod ehhez az egészhez csak azért, mert Jared lelépett. Nyilván van jobb dolgod is, mint…

- Ne dumáljál már annyit – fojtotta belém a szót vigyorogva és kitette a laptopját az ágyamra

- Mit csinálsz?

- Hoztam pár számot, amin még dolgozni kéne, hallgasd meg te is, hogy tetszik-e

- Jared sose vont bele a munkájába – gondolkodtam hangosan visszaemlékezve néhány veszekedésünkre, amiknek pont a zene volt az oka

Jól esett Shanonn-nal lenni, elterelte a figyelmemet és olyan könnyű volt vele minden. Nem sajnált, nem finomkodott velem, mint ahogy a betegekkel szoktak, és nekem pont erre volt szükségem. Kb. 1 óra múlva jött az orvos, hogy minden készen áll és mehetünk a sugaras szobába.

-Hajrá baba, itt várlak aztán elmegyünk kajálni. Ha szabad, ha nem- súgta majd rám kacsintott és nyomott egy puszit az arcomra

Megkaptam az első adag sugarat. Nem kívánom senkinek.

A nap hátralévő részében hánytam, aludtam és sírtam, mindezt Shannon karjaiban.