62. Felemás

Kesha, előre is boldog szülinapot!:) remélem tetszik az ajándék :D

xx

Mozdulatlanul álltam az ölelésében, a karjaimat a testemhez szorította és továbbra is bújt és susogott a fülembe. A testem akaratom ellenére is reagált az érintésére, kirázott a hideg az ismerős érzéstől és a milliónyi túlfűtött képtől, ami előkerült az agyam egy gondosan elzárt szegletéből. Piszkosul hiányzik és attól, hogy ezt eddig letagadtam még magam előtt is, sajnos nem múlt el. Nyöszörögtem a saját vallomásomtól, próbáltam megmozdulni, hogy visszaöleljek, de ő erre úgy pattant el tőlem, mintha áram csapta volna meg.

-Vissza foglak szerezni Noa – mondta búcsúzóul én pedig valószínűleg kiakadtam volna az arroganciáján, ha épp észnél vagyok

Remegve néztem, ahogy becsapja maga után a kaput és elhajt. Utáltam őt, de nála jobban már csak magamat. Mi a faszt képzeltem? Nekem soha nem voltak egyszerű kapcsolataim. Pontosabban egyszer, az volt a legrövidebb, alig 1 hónap. Nem tudtam elviselni, hogy minden olyan szipi-szuper, mint egy átkozott romantikus filmben. De erre miért nem tudtam azelőtt rájönni, hogy becsaptam Shannont és hozzá költöztem? És mégis hogy lehetek akkor szánalmas pancser, hogy egy olyan férfi után vágyom, aki lelécelt mellőlem és tökéletesen cserbenhagyott?  Borzalmas ember vagyok…

Komolyan álljak oda Shannon elé és mondjam azt, hogy bocsi, tévedtem és mégis a testvéreddel maradok, mert te túl tökéletes vagy és szívesebben vagyok egy árulóval. Logikusan hangzik és cseppet sem tűnik úgy, hogy játszottam vele. Kétségbeesve nyúltam a telefonom után, hogy egy tapasztaltabb embertől kérjek segítséget.

-Ruby? Szia, Noa vagyok

- Atyaég, te aztán nagy meglepetés vagy! Hogy vagy? Hallottam arról a köcsög rákról

- Jah, most úgy tűnik az a legkisebb bajom – ironizáltam

- Na, gondoltam, hogy nem sokáig bírod probléma nélkül. Mi a gond?

- Rég beszéltünk, nem tudom mennyit meséltem. A lényeg, hogy szakítottunk Jared-del

- Igen, mert az a szarházi lelépett. Ezért egyszer még kiherélem – morogta

- Na igen és ezek után én a rengeteg eszemmel összejöttem a testvérével

- Hogy mit csináltál? – emelkedett meg a hangja

- Tudom, tudom de totál össze voltam zuhanva ő pedig annyira rendes volt, a tenyerén hordozott és még akkor is bókolt, amikor fél lábbal kb. a sírban voltam

- Ne beszélj hülyeségeket Noa. Ez amúgy se akkora gond, csak okosan kell csinálni

- Öhmm ez még nem minden – motyogtam

- Ne kímélj

- Előbb itt járt Jared és közölte, hogy vissza fog szerezni. A legnagyobb baj pedig, hogy én is ezt akarom

- Ó baszki!  - nevetett fel, bár gyanítom, hogy kínjában

- Pontosabban ez így nem igaz, a szívem akarja őt, az eszem Shannont, mert sokkal jobb hozzám és nyugisabb lenne mellette az életem. Őszinte, nem bonyolítja a dolgokat, pár nap után összeköltöztünk, isteni a szex és még jól is néz ki – soroltam az előnyeit

- Te most magadat akarod meggyőzni vagy engem bébi?

- Ahhhj nem tudom, adj tanácsot. Te annó a biztosat választottad a bizonytalan helyett. Szerinted nekem is ezt kéne tennem? Maradni a seggemen Shannon mellett?

- Azt teljesen más szitu volt és utólag azt mondom, hogy jól döntöttem, de szerintem ezt már beszéltük egyszer

- Tudom, de akkor mi a fenét tegyek? – dőltem a kanapéra magamba roskadva

- Hát rendesen megkavartad a szálakat, bár nem is te lennél, ha nem így lenne. Én mindig azt gondoltam, hogy az agy nem lehet erősebb a szívnél, de ez mostanra megváltozott, ami elég szomorú egyébként. Te viszont még fiatal vagy és ha úgy érzed, hogy annak ellenére is tudnád szeretni azt a fajankót, amit veled művelt, akkor uccu neki. Nem akarsz még családot, lehet, hogy egy harmadik vagy negyedik mellett kötsz majd ki. Biztos vagyok benne, hogy a mostani is boldoggá tudna tenni, de ott lenne a fejedben az a pici, de kurva idegesítő hang, ami Jared-re emlékeztetne és arra, hogy vele milyen lenne

- Teljesen felültettem Shannon-t – motyogtam szégyenkezve

- Fel, de van ilyen. Meg kell vele beszélni, bocsánatot kérni és tovább lépni. Mindig mindenki olyan lassú, kicsit már a faszom ki van – fakadt ki hirtelen

- Látom nálatok is áll a bál

- Áhh, csak a szokásos. Időnként leül az életem, tudod belesüppedek a napi rutinba és elunom magamat. Ilyenkor ugrik be még mindig, hogy mi lett volna ha… - vallja be nagyot sóhajtva

- …de aztán rájössz, hogy így is jó – adtam a szájába a folytatást kuncogva

- Persze, pontosan. Ha másért nem is, de Ben-ért megérte. Igazi kis szívtipró a kölyök – mondta büszkén

- Szóval a helyemben te szednéd a sátorfádat és visszamennél Jared-hez – foglaltam össze

- Nem ismerem őket meg a helyzetet annyira, hogy ezt így kijelenthessük, de kb. igen. Azt pedig magasról szard le, hogy ki mit gondol erről az egészről – tette hozzá válaszolva a ki nem mondott kérdésemre

- Ezt kéne csinálnom, igaz?

- Igen. A lényeg, hogy legyél egyenes mindegyikkel.  Nem mintha Jared megérdemelné persze… Hol futottatok össze egyébként?

- Reggel Shannon-nak el kellett mennie Chicago-ba, Jared pedig beállított hozzánk azzal a szöveggel, hogy este valami puccos gálára megy, és a testvérénél van a csokornyakkendője

- Szerinted azért most ment, mert tudta, hogy egyedül leszel?

- Nincs kizárva, kinézem belőle

- A kis sunyi disznó – háborgott Ruby

- Biztosra akart menni

- A nyakamat rá, hogy semmilyen rendezvény nincs, és hogy ma még vissza fog menni hozzád

- Gondolod? – pillantottam félve az ajtó felé

Nem hiszem, hogy kibírok még egy ilyen akciót valami látványos érzelemnyilvánítás nélkül

-Biztos vagyok benne, úgyhogy találd ki, hogy mit mondasz neki vagy hogy viselkedsz vele. Valószínűleg érzi, hogy még mindig vannak felé érzéseid, különben nem mondta volna olyan magabiztosan, hogy visszaszerez téged, ami mondjuk elég macsós dolog és a rengeteg eszünkkel megveszünk érte – mondta tettetett bosszúsággal a hangjában

- Komolyan kezdem azt hinni, hogy mi nők defektesebbek vagyunk a pasiknál –sóhajtottam fel

- Ez szinte biztos. Mi A-ból B-be 83 kanyarral jutunk el, ezzel szemben a pasik egy egyenes mentén haladnak. Érted mire gondolok?

- Persze és tök így van. Egyszerűen így vagyunk kódolva, de amúgy én azokhoz vonzódok, akik azért belevisznek pár kanyart

- Jared ilyen - mondta helyettem

- Igen, hogy rohadna meg. Áhh mindegy, majd lesz valami. Köszönöm, hogy meghallgattad a nyavalygásomat

- Igazán nincs mit, beszélhetnénk ám gyakrabban – szidott meg kedvesen

- Tudom és fogunk is, ne haragudj

- Semmi gond. Most amúgy is az a legfontosabb, hogy meggyógyulj, a pasik ráérnek

- Oké, rajta leszek a dolgon. Puszilom a kisherceget is. Szia!

- Átadom, csók!

Kicsit lehiggadtam Ruby-nak köszönhetően, de nem tudtam szabadulni attól a fojtogató érzéstől, amit a Shannon-os dolog okozott. Szórakozottan fejeztem be a vacsorát, de tőlem akár oda is éghetett volna minden, annyira nem voltam ott fejben. Automatikusan pakoltam ki a tányért és az evőeszközöket az asztalra, majd nekiálltam vacsizni.

-Jó ég! – dobtam el a villát

Borzalmas lett a kaja. A zöldség félig nyers volt és totál íztelen, a húsról meg inkább nem is mondok semmit. Kedvetlenül löktem arrébb a tányért és duzzogva, összefont karokkal meredtem a nagy üvegasztalra. Nem is volt már étvágyam, úgyhogy kidobtam mindent a kukába és nekiláttam feltakarítani a mocskot, amit csináltam. Komótosan mosogattam, amikor valaki csöngetett, nekem pedig megfagyott a vér az ereimben. Tuti Ő az. Visszajött, ahogy Ruby mondta. Óvatosan húztam el a konyhaablak kis függönyét, hogy kilássak a kapura és sajnos nem tévedtem. Hangosan dobogó szívvel léptem hátra egyet és csiga lassan elindultam ajtót nyitni.

-Most épp mid van Shannon-nál? – kérdeztem nyugodtnak szánt hangon, de túl magasra és nyekergőre sikerült az idegesség miatt

- Hoztam neked kaját az estélyről, mert ismerem a konyhaművészetedet – emelt fel egy szatyrot vigyorogva

- Kösz, de épp végeztem a vacsorával

- Akkor megeszed holnap Noa – szólt rám

- Ahh Istenem – szitkozódtam és lerobogtam a lépcsőn, hogy kinyissam neki a kaput

- A bort is a vacsoráról nyúltad le? – kérdeztem felvont szemöldökkel, amikor elsasszézott mellettem egy üveggel

- Igen – felelte balta arccal

Ennek nagyon nem lesz jó vége… Szívdöglesztő volt az öltönyében, a fehér ingével és a hanyagul a nyakában lógó csokornyakkendővel. Mire beértem a házba már két kikészített két poharat és röhögve nézte a kukát, amire nem tettem rá a tetejét.

-Úgy tűnik túl jól ismerlek – közölte elégedetten én pedig nem tudtam megállni, hogy ne mosolyodjak el

- Na, ezt már szeretem. Ülj le, hozok tányérokat

- Te nem ettél véletlenül az estélyen?

- Épp csak csipegettem – rántotta meg a vállát

Élveztem, hogy körül ugrál, de nem tudtam szabadulni Shannon-tól és attól, hogy mit teszek vele.

-Miért vagy itt Jared? – kérdeztem lemondóan

- Hogy megetesselek

- Kajával vagy megint a faszságaiddal? – csaptam le a villát

- Is-is – mosolyodott el kisfiúsan

Ez annyira nem fair.

-Nem vagyok poénkodós kedvemben Jared. Utálom magamat, meg igazából téged is, amiért ezt csináljuk Shannon-nal

- Szóval te is ezt akarod? – csapott le az elszólásomra én pedig rákvörös lettem

- Nem ezt mondtam – motyogtam

- Dehogynem. Noa, hidd el, hogy rendben tudnám hozni Shannon-nal is, ha kibékülnénk – húzta közelebb hozzám a székét és a kezemet szorongatta

- Nem tudom ezt megtenni vele

- Inkább szenvedsz és hazudsz neki?

- Touché - motyogtam

- Nekem is kurva nehéz ez az egész, de sose voltam még ilyen biztos egy nőben sem. Kellett ez a kis idő távol tőled, ahhoz, hogy rájöjjek mit akarok. Nem ígérek fehér lovat meg gyémántgyűrűt, sőt még csak idilli életet sem, de azt igen, hogy szeretni foglak és nem hazudok neked. Te tudod, hogy ez elég-e neked vagy sem

- Tudod mi ezzel a bajom? – néztem fel rá könnyes szemmel- Az, hogy egyszer már hallottam tőled

- Tudom – nyöszörögte és látszott rajta, hogy ő is kivan

Nem volt mit mondanunk egymásnak, tök „pucéran” ültünk egymással szemben, minden érzés, kétely, hazugság és vágy ott lebegett köztünk. Ő kezemet szorongatta én pedig a hüvelykujjammal simogattam a kézfejét.

-Boldog vagy Shannon-nal? – kérdezte kis idő után

- Igen, de nem úgy, mint veled voltam

- Szerelmes vagy belé? – faggatózott tovább

- Nem, de attól még nagyon szeretem

- A szerelem nem életbiztosítás Noa, úgyhogy tudom, hogy gyenge lábakon áll az ígéretem, de szeretném, ha velem lennél. Hidd el, hogy kibaszott nehéz ezt mondanom, a testvérem ellen beszélni. Viszont biztos vagyok benne, hogy ez a felállás hosszútávon senkinek nem lenne jó

- És mit mondjak Shannon-nak? Megaláztam és becsaptam

- Mindenre van megoldás, ezt is elintézzük valahogy. De akkor biztosnak kell lennünk egymásban és abban, hogy ezt akarod te is – mondta halkan

- Nem várhatnánk ezzel egy kicsit?

- Mire várjunk Noa? – pattant fel dühösen és mérgében a haját markolászta

- Ne beszélj így velem!

- Ne haragudj, de ez csak időhúzás! Ez nem fog elmúlni, mint egy nátha vagy kiütés. Minél később lépsz ki ebből a kapcsolatból, annál nehezebb lesz megtenned.

Nem bírtam tovább hallgatni őt, majd szétestem, annyira kikészültem ettől az egész érzelmi szarságától. Fogtam magam és egy szó nélkül besétáltam a hálószobába és az ágyra kuporodtam. A fal felé fordulva folytattam az önostorozást, és azon agyaltam, hogy hogyan lehetne a legkíméletesebben megmondani Shannon-nak, hogy vége. De valóban vége? Tényleg kockára kéne tennem mindent azért a pasiért, aki így átvágott, most pedig a küszöbömet rágja? Halk kopogtatás hallatszott, majd nyílt is az ajtó, egy kis fényt beengedve az amúgy korom sötét szobába. Remegő gyomorral vártam, hogy mi lesz Jared következő lépése, annyira vágytam az érintésére, mint egy éhező a kenyérre. Besüppedt mellettem a matrac, majd szorosan hozzám bújva mögém feküdt, az arcát a nyakamba fúrta és úgy szuszogott a fülembe. Éreztem a hátamon a szapora szívverését, a kezét a derekamon pihentette. Csukott szemmel élveztem a közelségét, de közben lassan csorogni kezdtek a könnyeim. Jó ég tudja mennyi ideig feküdtünk így, de egyszer csak finoman hátrahúzta a derekamat, jelezve, hogy forduljak felé. Átfordultam a karjai között és most egymással szemben fekve gabalyodtunk össze. Most már én is öleltem, ahol értem, de semmi más nem történt, még csók sem. Volt ez az ijesztő képessége, hogy bármilyen katasztrofális állapotban is voltam, ő 10 perc alatt úgy megnyugtatott, hogy kb. az idegességem okát is elfelejtettem. Ez most sem volt másként, aminek az lett az eredménye, hogy elaludtam a karjaiban. Valamikor hajnalban ébredtem először, odakint még sötét volt, mi pedig ugyanúgy ölelkezve feküdtünk. A kezeim teljesen el voltak zsibbadva, ezért óvatosan kihúztam alóla, amire valami kusza motyogás volt a reakciója, de nem ébredt fel. Kislisszoltam a nappaliba és feltettem egy kávét. Kint szakadt az eső, ami tovább rontott az amúgy se túl rózsás kedvemen, ráadásul ma este jön haza Shannon is és muszáj lesz vele beszélnem. Annak azért örültem, hogy nem történt semmi Jared-del, ami a dolog fizikai oldalát illeti…

-Miért vagy már fent? – jelent meg Jared tök kómásan a háló ajtajában

- Felébredtem

- Gyere vissza – ásítozott, majd a tiltakozásommal mit sem törődve kézen fogott és visszavitt az ágyhoz

Újra összegabalyodtunk, nyomott egy puszit az arcomra, utána pedig a nagy kék szemeit rám meresztve vizslatott.

-Te nyitott szemmel alszol? – kérdeztem zavaromban, mire megjelent egy lusta félmosoly az arcán

- Nem. Csak gondoltam beszélgetni akarsz

Összezárt szájjal a fejemet ráztam és becsuktam a szememet, jelezve, hogy pont nem akarok vele kommunikálni. Nagyot sóhajtva még jobban magához húzott és a hátamat simogatva megint megnyugtatott a nagy meccs előtt.