37. Most vagy önmagad

Csak ültem és néztem ki a fejemből, ugyanis egy centivel nem kerültem közelebb a megoldáshoz. Riadtan kaptam fel a fejemet, amikor a telefonom hangos zenélésbe kezdett, de megnyugodtam Nara láttán

-Szia, épp hívni akartalak. Mi újság?

- Csak…szóval azért hívtalak…mert… szóval köszi a tegnapit. Tényleg kicsúszott a lábam alól a talaj

- Előfordul mindenkivel, de nem a drog a megoldás – morogtam

- Tudom, de annyira könnyűnek tűnt így minden, de abbahagyom. Ígérem

- Figyelj én értékelem, hogy erre az elhatározásra jutottál, de nem 2 szál füves cigiről beszélünk. Kurva nehéz lesz lejönnöd és kétlem, hogy egyedül menne

- Mit akarsz ezzel? – komorult el a hangja

- Pontosan tudod

- Nem úgy volt, hogy idejössz?

- Tessék? – csodálkoztam el

- Tegnap mondtál valami ilyesmit, nem?

- Felmerült, igen, de a főnököm nem enged el. Ha átmennék a másik céghez, akkor ide már nem jöhetnék és én se akarom szarban hagyni a lapot

- Világos – gúnyolódott

- Nara, menj el pihenni pár hónapra. Egy klinikára – tettem hozzá

- Nincs erre szükségem. A barátnőmre lenne szükségem

- Na ezt most hagyd abba. Ne akarj bennem lelkiismeret furdalást kelteni. Kurvára nem az én hibám, hogy 23 évesen nem tudod kezelni a saját életedet – öntött el a pulykaméreg

- Tök mindegy, nyilván neked van igazad és én csesztem el mindent

- Jaj ne mártírkodj már – nevettem fel

- Hagyjuk Noa, nem akarok belepiszkítani a csillogó életedbe

- Menj a francba és old meg egyedül a gondjaid. Nem mintha lenne más választásod, mert annyira kifordultál magadból, hogy egy barátod se maradt. Ezen gondolkodj el. Szia – nyomtam ki

Baromira felidegesített ezzel, bár már régen is hajlamos volt mindig mindenért mást hibáztatni és azt hinni, hogy neki vannak a világon a legnagyobb problémái. Egész nap ingerült voltam, többekkel bunkón beszéltem, amit rögtön meg is bántam, de attól még nem tudtam visszaszívni. Jared is hívott, érdeklődött, hogy mi volt Narával, bár szerintem már a sziám hangsúlyából rájött. Pillanatok alatt meg tudott nyugtatni már a szimplán azzal, hogy lassan, hallhatóan mosolyogva beszélt hozzám. Mondta, hogy készülnek az esti koncertre, és hogy rengetegen várják őket a hotel előtt, úgyhogy amint végeztünk, le is megy hozzájuk. Beleolvadtam a székembe.

A hívás után mintha kicseréltek volna, hazaengedtem az srácokat engesztelésképp és én is hamarabb leléptem. Nara továbbra is idegesített, de reméltem, hogy szokásához híven belátja, hogy hülye volt, úgyhogy próbáltam nem gondolni rá. Kitelepedtem az erkélyemre egy nagy tejeskávéval és végre egy olyan könyvvel a kezemben, amit nem munka miatt olvastam. Órákon keresztül kint voltam, bámultam a várost, élveztem a napsütést és majdnem be is fejeztem a könyvemet. Teljesen feltöltődtem, sokkal jobb színben láttam mindent, amikor visszahúzódtam a hűvös lakásba. Neteztem, főzőcskéztem, ágyat húztam meg ilyesmik, este pedig vagy 2 órán át beszélgettünk Jareddel. Áradozott a koncertről és hogy milyen nagy bulit terveznek a 300. után, amire feltétlenül el kell mennem. Kérdezte, hogy mit csináltam délután, holnapra mit tervezek, nagyon érdeklődő volt, ami iszonyú jól is esett.

-Szóval akkor nem vagy annyira betáblázva, mint régebben, ugye?

- Tekintve, hogy saját magam főnöke vagyok már, így annyira nem. Miért?

- Csak kérdezem – felelte kurtán

- Oké – kuncogtam, mint valami tini

Az ágyamon feküdtem és a hajamat csavargatva vigyorogtam, bármit is mondott. Teljesen menthetetlen voltam, és bár lehet, hogy csak bemagyaráztam magamnak, de szerintem ő is változott picit.

Ahogy teltek a hetek, egyre jobb híre lett a lapnak, volt, hogy menedzserek hívtak fel minket, hogy az ügyfelüknek jól jönne egy interjú, és nem névtelen sztárokról volt szó. Dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy ilyen nívós lett a lap, de hogy ez így is maradjon, kíméletlenül szelektáltam az embereket és a témákat illetően is. Jared-del tök jól elvoltunk, bár csak telefonon beszéltünk, mivel folyton úton volt. Holnap repülök hozzá New York-ba a koncertre, úgyhogy végre láthatom.

-Akkor fél 3-kor ér be a géped, ugye? – kérdezte este

- Igen, kijössz a reptérre?

- Persze. Jövő héten sok munkád van?

Folyton a beosztásomról kérdezősködött, hogy hány szabad napom van, hogy áll a következő szám meg ilyenek, mert „érdekli”.

-Nem több mint általában. Ma készítettem el a fő interjút Johnny Depp-pel, úgyhogy nagy bukta már nem lehet a szám

- És hogy sikerült?

- Ez az ember egy állat, imádtam. Nekiállt szájharmonikázni meg énekelni – meséltem lelkesen

- Eszméletlenül tehetséges – helyeselt ő is

Az elmúlt 1 hónapban egy hangos szóváltás nem volt köztünk, mondjuk lehet, hogy azért is, mert mindig hullafáradtan beszéltünk a másikkal. Párszor bunkó volt ugyan, de nem volt erőm szóvá tenni, úgyhogy inkább csöndben maradtam.

Másnap reggel Hank vitt ki a reptérre, aki szerintem izgatottabb volt, mint én. Egész úton azon örömködött, hogy hogy szét fogjuk kapni a hálószobát, amikor egymásnak esünk. Nem mondom, hogy én nem gondoltam erre…

Úgy ficeregtem az egész repülőút alatt, mint valami ovis, a kajával játszottam, a kis monitoron pedig 2 percenként váltottam filmet, mert semmi nem tudott lekötni. Természetesen nyolcszor annyi ruhát pakoltam, mint amennyire szükségem volt, úgyhogy fel kellett adni a bőröndömet, ami pedig plusz fél óra ácsorgást jelentett a földet érés után. Mindenkit félrelökve kaptam le a szalagról a bőröndömet, hogy aztán a sok csiga között szlalomozva kirobbanjak a folyosóról a tömérdek ember közé. A Kennedy reptér jó szokásához híven tömve volt, de az egyik sarokban megláttam egy nagy NOA táblát. Fülig érő szájjal törtem magamnak az utat és kb. száz lábon sikerült átráncigálnom a bőröndömet, de a kurvaanyázások tökéletesen hidegen hagytak, pláne amikor megláttam végre a kalap alatt megbúvó világítóan kék szempárt. Én a táskámat, ő pedig a táblát dobta el, hogy végre megölelhessük és csókolhassuk egymást ott a reptér közepén, több ezer ember és fényképező kereszttüzében. Teljesen beleszédültem a csókba, úgy összetapadtunk, hogy levegőt se tudtam venni, de bánta a csuda.

-Szia – vigyorogtam rá, amikor ideiglenesen abbahagytuk a nyalakodást

-Hello – üdvözölt mosolygósan, majd újra csókolni kezdett

Nem tudom meddig állhattunk ott, de nem is érdekel, mert zsákba szedtem volna a felhőket örömömben. Ölelkezve sétáltunk ki a kocsihoz, amit kivételesen ő vezetett, majd leparkoltunk egy puccos szálloda mélygarázsában és futólépésben indultunk a lift felé-

-Lassíts, mert kitöröm a bokám – kapaszkodtam a karjába nevetve, hogy a csillogó márványon ne csússzak szét, mint egy béka

Ő hozta a táskámat én pedig a hely nívójával mit sem törődve, lekaptam a szandálomat és berohantam utána a liftbe. Azonnal a falához préselt és csók közben a csípőmbe markolva tüzelte fel bennem a már amúgy is erősben lobogó vágyat. Lihegve szálltunk ki, majd szorosan ölelkezve mentünk a folyosón, majd be a szobájába.

-Hellosztok – integetett Shannon

- Shan – motyogta Jared

- Hízelgő, hogy megismersz. Csak kíváncsi voltam milyen fejet vágtok, amikor rájöttök, hogy nem vagytok egyedül és nem téphetitek le azonnal egymásról a ruhát – röhögött fel, majd kisasszézott a szobánkból

- Kéne neki egy nő – állapította meg vigyorogva Jay

- Átugorhatok hozzá, ha gondolod – ajánlottam pillogva

- Na azt próbáld meg – hajolt olyan közel hozzám, hogy összeért az orrunk, majd újra csókolni kezdett

A kezeimet a falnak szorította a fejem felett, az ágyékát pedig úgy hozzám préselte, hogy moccanni se tudtam.

-Soha többet ne mondj ilyet – suttogta karcosan 1-1 csókkal megnyomva a szavakat

Olyan voltam a karjaiban, mint egy elejtett nyuszi, csak hogy én az élvezet miatt reszkettem, nem pedig félelmemben. Zihálva ráztam a fejemet és homorított háttal nyújtóztam a csókjáért, de elhajolt, hogy tovább kínozzon. Csalódottan dobbantottam a lábammal, ami láthatóan nagyon szórakoztatta, de legalább elengedett és a hatalmas ágy felé kezdtünk forogni. Egymás hátát simogattuk a trikó alatt, én már karmolásztam is szerencsétlent, mert nem tudtam már hol vezessem le azt a milliónyi érzelmet és indulatot, amit kiváltott belőlem. A szemében megint ott égett az a tűz, ami az én eszemet is elvette és szerintem élő ember nem tudott neki ellenállni. Hiába akartam átvenni az irányítást, ellentmondást nem tűrően lökött az ágyra majd mászott felém és lehúzta rólam a felsőmet. Fájdalmasan lassan kényeztetett én pedig már vergődtem a karjaiban, ráadásul szédülni kezdtem attól az érzelmi sokktól, amit mindig kiváltott belőlem. A szívem össze-vissza vert, a szám ki volt száradva és szó szerint csillagokat láttam.

-Jared – nyüszögtem kétségbeesve, de egy csókkal elhallgattatott

Zsibbadtan feküdtem alatta, de ő egy perc nyugtot se hagyott magunknak, a hátára fordult, majd magára rántott és végre magamban érezhettem. A hasamra tapasztott kézzel ösztökélt még gyorsabb mozgásra, ami már szinte lehetetlen volt, de ő olyan dogokat tudott előcsalogatni belőlem, amikről nem is tudtam. Egy-egy csípőtekerésemnél olyan hörgés szakadt fel a torkából, hogy az is elég lett volna a mennyországhoz, de próbáltam türtőztetni magamat, hogy végre együtt menjünk el. Előredőltem, hogy megcsókolhassam, miközben ő kapcsolt eszeveszett sebességre és pillanatokon belül egy nagy nyögés után a hátamba vájta ő is a körmeit. A hajam teljesen beterítette az arcát, de nem tudtam megmoccanni, nemhogy felülni, vagy melléfeküdni, de nem zavarta különösebben, a hátamon futó izzadságcseppeken csúszkált a hosszú ujjaival.

-Liliom illatú a hajad – mondta rekedtes hangon egy kis idő után

Mosolyogva gördültem mellé, magam köré tekerve a takarót.

-Ne, ne takard el magadat – húzta le a melleimről, majd az egész testemről az anyagot

Finoman a lenyomta a vállamat, hogy a hátamon feküdjek, majd mellém térdelt és olyan csodáló tekintettel kezdett rajzolgatni rajtam, hogy egészen zavarba jöttem. Oké, hogy művész meg minden, de ez még tőle is fura volt. Nagyon intim volt az egész, pedig igazából semmit nem csinált, csak körbesimította a testrészeimet, miközben valami lassú dalt dúdolt.

Megint volt egy kis borostája, de szerencsére nem az a régi csöves szakáll díszítette az arcát, amitől a falra másztam. Most az Én Jaredem volt. Az, aki imádja a testvérét és az anyukáját, beszélget a rá váró lányokkal a koncert után, aki a zene bűvöletében él, akinek egy szemvillanásából tudom mit szeretne,aki egészen egyszerűen egy őrült zseni. Őt szeretem. A zselézett hajú, napszemüvegben és tapadós fehér nadrágban pózoló nagyképű buzis majom nem ő.

-Mire gondolsz? - kérdezte mosolyogva

- Szeretem amikor ilyen vagy

 - Milyen?

- Amikor önmagad vagy – könyököltem fel

- Honnan tudod, hogy most vagyok önmagam?

- Elárul a szemed – simítottam végig az arcán ő pedig egy „igazad van” mosollyal a tenyerembe csókolt

Lassan indulni kellett a koncertre, úgyhogy elvonultunk együtt fürdeni, majd át a srácokhoz és persze Emmához, aki az egész este szervezéséért volt felelős. Mindannyian örültek nekem, ami persze nagyon jól esett. Jared azonnal elvonult a megint hullafáradt lánnyal átbeszélni a dolgokat, igazi maximalista volt.

-Úgy vártunk téged, mint a Messiást – csúszott mellém mosolyogva Shan

- Hogy hogy?

- Teljesen hülye volt mostanában – bökött testvére felé

Nem tudtam mit csinálni, csak vigyorogtam, mint egy jól lakott napközis.

-Na, látom nagyon is kölcsönös a dolog. De ez jó. Mármint hogy le tudjátok nyugtatni a másikat

- Az biztos, hogy nagyon élvezzük – kacsintottam rá

- Fújjj, mindig csak az a mocskos szex – grimaszolt színpadiasan

- Te Shannon. Nem akarod, hogy összehozzalak egy barátnőmmel?

- Hol lakik?

- Komolyan? Ez az első kérdésed? – nevettem el magamat

- Hé, láttam hogy ti mit csináltatok egymással, amiért máshol laktok. Én nem akarok ilyet játszani

- Ott a pont – bólogattam

Tudtam, hogy ilyenkor nem szabad Jared-hez szólni, úgyhogy egészen indulásig Shanonnal és Tomoval hülyültem, ők fele annyira se voltak stresszbe, mint ő. Kezdett megint „átváltozni”, hidegebb lett a tekintete, de már ez se zavart. Nekem megmutatta magát, úgyhogy már csak azt kell megtanulnom, hogy hogyan tudom előhozni azt az énjét.

A kocsiban se lógtam a nyakán, nem is nagyon szóltam bele, amikor a többiekkel beszélgetett a nagy koncert menetéről. Az öltözőben is félrevonultam, így még jobban esett, amikor ő jött oda hozzám.

-Köszönöm – súgta, majd megcsókolt és visszament a srácokhoz

Emma hálásan pislogott rám én pedig megint azt éreztem, hogy ennél boldogabb már nem lehetek. Hamar átragadt rám az izgalom a koncert miatt, ráadásul már az öltözőben is alig tudtunk beszélni, annyira hangos volt a közönség. Kezdés előtt körbeálltunk egymás vállát ölelve, Jared mondott pár dolgot és indultunk is. Ők hárman a színpadra, mi pedig a takarásba Emmával és pár asszisztenssel. A stadion szokás szerint felrobbant már az első 2 percben, mindenki extázisban volt, a srácokkal az élen. A vége felé aztán felment egy pasas a színpadra és átadott nekik egy díjat, ugyanis bekerültek a Guiness Rekordok Könyvébe, mint a leghosszabban turnén lévő rock együttes. Úgy tapsikoltam meg ugráltam Emma mellett, mint egy ovis, nagyon büszke voltam rájuk, pedig nyilván nem az én érdemem volt. Természetesen visszatapsolták őket, de 3 ráadás szám után megköszönték azt a rengeteg szeretetet, amit kaptak és azt is, hogy valóra váltották az álmaikat a rajongók. Bocsánat, a családjuk.

-Annyira jó volt – ugrottam rögtön a nyakába, amint bejöttek az öltözőbe

- Eszméletlen volt – kiabálta önkívületi állapotban

Tiszta izzadt volt mind a három, de olyan földöntúli boldogság volt az arcukon, hogy nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Amíg ők letusoltak, én Emmával beszélgettem, aki valamiért olyan titokzatos volt, folyton utalgatott, de nem tudtam rájönni, hogy mire.

-Gyere, indulunk – kapta el a kezemet Jared még vizes hajjal

- Nem várjuk meg a többieket?

- Nem a szállodába megyünk

- Akkor hova? – csodálkoztam, miközben két biztonsági csapódott mellénk és kísért minket egy nagy autóhoz

- Tortolára – közölte mosolyogva és kinyitotta előttem a kocsi ajtaját