74. rész- Szembesülés

74. rész

NOA

Boldog voltam. Az a fajta kiegyensúlyozottség és elégedettség költözött belém, amiről énekelni szoktak és filmet készítenek róla. New Orleans után kezdett minden a helyére kerülni, azaz Jared koncertezett én pedig egyik városból a másikba repültem hol tárgyalás miatt, hol pedig azért, hogy vele találkozzak.

Közeledett a Skandináv tárgyalókörút is Charlieval, ami egyértelműen vörös posztó volt neki. Minden másnap megjegyezte, hogy nem örül neki és ha akár egy pillantást is vet rám, kicsinálja. Ezzel persze kizárólag azt érte el, hogy felhúzott és veszekedni kezdtünk a legváratlanabb időben és helyeken, de nem érdekelt. Utáltam, hogy a tulajdonának tekint és amiért azt feltételezte, hogy  bárki el tudna csábítani.

-Ez kb. olyan, mintha én féltékeny lennék Emmára és nem akarnám, hogy találkozz vele- fújtattam és mérgesen dobáltam be a koszos ruháit a mosógépbe

• Egyáltalán nem olyan! Ő pasi, és a főnököd

• Jó, ennek továbbra sincs értelme. Holnap reggel elrepülök a főnökömmel Koppenhágába, akkor is ha a fejeden pörögsz. 4 nap múlva pedig itt leszek veled újra és pont.

• De..- kezdett bele de befogtam a száját

- Ha még egyszer felhozod a témát, akkor esküszön kikezdek vele

• Jó… - egyezett bele de látszott, hogy még forrt benne az indulat

Semmi oka nem volt a féltékenykedésre mert soha nem adtam rá okot. Kettőnk közül inkább nekem kéne ezen lovagolnom, de mégsem teszem mert magamban is bízom és benne is. Valamiért annyira birtokló lett mostanában, hogy kezdett irritálni.

JARED

Elmondhatatlanul rossz érzésem volt az útjával kapcsolatban és nem tudtam magamban tartani. Komplett hülyének nézett, amiért egyáltalán felmerült bennem, hogy bármi is történik köztük, de nem tudtam elnyomni magamban az érzést. Viszont miután ellentmondást nem tűrően elcsitított beugrott, hogy annó Shannonhoz is azért került közelebb mert én ellöktem. És ha folytatom ezt a károgást, akkor ugyanez lesz a vége

• Szeretnéd, hogy megmasszírozzalak? - hajoltam hozzá a kanapén
• Ki akarsz engesztelni? - vonta fel a szemöldökét
• Igen
• Hát, legalább nem kertelsz - nevette el magát végre és már vette is le a felsőjét

Ráültem a fenekére és laza mozdulatokkal nyomkodni kezdtem a hátát, amire jóleső nyögésekkel reagált. 

Reggel ragaszkodtam hozzá, hogy én vigyem ki a reptérre, találkozni akartam Charlieval mielőtt rábízom a feleségemet 4 napra…

-Jó reggelt - nyújtottam kezet neki és még egy félmosoly is összejött

-Sziasztok. Készen állsz Noa?

• Igen, már nagyon várom. Imádom a Skandináv országokat!- lelkendezett Noa én pedig mosolyogva néztem a kislányos izgalmát

• Lassan mennetek kell, úgyhogy elköszönök és indulok én is - fordítottam szembe magammal, Charlie pedig vette a lapot és diszkréten arrébb állt

• Válaszd majd ki a legszebb várost és elmegyünk jövőre együtt is, jó? -döntöttem neki a homlokomat

-Oké. Hiányozni fogsz. Nem lesz, aki cseszegessen - ironizált, de ezért is imádtam

-Nyugi, majd hívlak rendszeresen. Nagyon szeretlek

• Én is téged! Hívlak, amint leszálltunk

NOA

Aggódó volt a tekintete, de egy szót sem szólt. Éreztette velem, hogy imád és támogat, ami miatt a szokásos bárgyú mosoly terült el az arcomon. Az út elején átbeszéltük a teendőket Charlieval, de utána mindenki elmerült a saját gondolataiban.

Amióta eldöntötték a feleségével, hogy elválnak, mintha kicserélték volna. Állandóan csajozott, sokszor elérhetetlen volt, másnaposan vagy éppenséggel még piásan jött  be az irodába. A napszemüveget nem lehetett leimádkozni róla és rendszeresen az előző napi gúnyájában jött be.

Nem akartam szóvá tenni neki, mert végülis nem az én dolgom és egyelőre nem befolyásolta a munkámat, de aggasztó volt. Elmart maga mellől egy csomó embert, az asszisztensei hetente változtak, mert úgy beszélt velük, mintha az összes szellemi fogyatékos lenne. Én párszor helyre raktam, amikor elszaladt vele a ló, úgyhogy mostmár kétszer átgondolja, hogy mit és hogy mond nekem.

-Charlie… Kelj fel- ébresztgettem finoman, mert lassan leszálltunk

• Hmm - dörmögte és összeszűkült szemmel nézett körbe

• Hajtsd előre a székedet

Lassan vánszorogtak az emberek a gépből kifele, pedig nekem már nagyon mehetnékem volt. Alig vártam, hogy végre letusolhassak és elterüljek egy jó nagy ágyban.

-Fogunk egy taxit vagy várnak minket? - kérdeztem Charliet a kijárat felé menet

-Lisa intézett transzfert

Fáradtan néztem a táblával álldogáló embereket, de sehol nem találtam a mi nevünket. 

Charlie persze azonnal felhúzta magát és már nyúlt is a telefonjáért, hogy leordítsa az aktuális asszisztensét.

-Nehogy leállj vele ordítozni most, mert soha nem érünk oda. Elmegyünk taxival a szállodába - morogtam türelmetlenül és mentem is a várakozó kocsik felé

A szálloda gyönyörű helyen volt, a bejárat mellett ott sorakoztak Koppenhága híres színes házai. 

Fáradtan rogytam le az előtérben, amíg Charlie intézte a bejelentkezést. Megviselt az időeltolódás és ez a sok nyüglődés, ráadásul Jared is hiányzott. 

-A jó kurva életbe. Hogy rohadna meg az egész világ - őrjöngött Charlie és nagyot rúgott az utazótáskájába

-Na most meg mi van?

-Az, hogy a drágalátos asszisztensem annyira se képes, hogy 2 szobát lefoglaljon egy kicseszett szállodában. 1 szobánk van 

-Hogy mi van? - ugrott 1 oktávot a hangom

-1 szobánk van- ismételte fújtatva

-Jó, akkor foglaljunk most egy másikat

-Szerinted nem próbáltam? Tele vannak. Itt hagyom ezt az egész kócerájt - hajította el a kulcsot

Nem tudom mi ütött belém, de felpattantam és akkora pofont kevertem le neki, amekkora tőlem telt.

-Mi a fa…? - masszírozta az arcát lesokkolva

• Embereld már meg magadat mert úgy viselkedsz, mint egy felbőszült tini fiú, akivel szakított a barátnője. Iszol, bulizol, beleszarsz a világba és szép lassan tönkremegy az, amiért egész eddigi életedben dolgoztál. Egyre több partner megy el tőlünk, tárgyalásaink már szinte nincsenek is! Türelmetlen vagy, nem lehet hozzád szólni bár már elintézted, hogy ne is nagyon akarjon veled senki se beszélni

Dermedten hallgatta a hegyibeszédemet, belőlem meg dőlt a szó.

• Kezd rossz híre lenni a cégnek, ami láthatóan egyáltalán nem érdekel téged. Alig vagy bent, pedig korábban te volt az első aki jött és az utolsó, aki hazament. Mindenkihez volt egy jó szavad, imádtunk veled dolgozni. De most… - néztem végig rajta

• Most én vagyok az, akit mindenki elkerül - mondta alig hallgatóan

Kiváncsi tekintetek vettek körül minket, mindenki hallgatózott, hátha elcsíphet valami szaftosat.

-Gyere, menjünk fel. Majd később elintézzük a szobát - mondtam neki, de meg se mozdult, úgyhogy megfogtam a karját és a lift felé vonszoltam

Csak állt és bámulta a lassan bezáródó ajtót, láthatóan teljesen lesokkoltam a pofonnal és azzal, amit mondtam neki. Szótlanul jött utánam a folyosón, majd betereltem a szobába és a kanapéra ülve folytatta a padló bámulását. Gondolom próbálta feldolgozni, amiket mondtam neki, úgyhogy nem akartam zavarni. Kimentem az erkélyre, hogy felhívjam Jaredet.

• Szia, találd ki mit látok - szóltam bele boldogan a telefonba

• Hmm biztos a tengert - motyogta álmosan de mosollyal a hangjában

• Nem simán a tengert, hanem sok-sok színes házat és a kikötőt. Gyönyörű

• Sokat sétáltam ott, egyszer jól meg is kergettek. Van egy szuper étterem ott, azt hiszem a kék ház aljában. Ott bújtam el - mesélte csevegő hangon

Jóleső melegség járt át a hangját hallgva, el is felejtettem a bent őrlődő pasit és a nehéz beszélgetést, ami odabent várt rám. Nem láttam értelmét megemlíteni Jarednek a szoba problémát, eléggé ideges volt enélkül is az egész út miatt.

Charlie ugyanúgy ült bent, mint amikor ott hagytam, de most legalább felnézett rám, amikor beléptem.

-Magányos vagyok - motyogta megtörten

- Tudom

-Nincsenek barátaim, vagy haverjaim, csak az a kurva nagy üres ház, ami újra meg újra emlékeztet rá, hogy nincs senkim. Szánalmas, hogy 33 évesen nem tudok mit kezdeni magammal, ha egyedül vagyok. Semmi másra nem vágyom, mint hogy várjon otthon valaki, legyen kiről gondoskodnom, legyen kinek virágot venni a benzinkúton, csak úgy.  Nem értékeltem, azt amim eddig volt. A pénz semmire nem jó. A kocsikat is örömmel kivágnám a franca, ha cserébe nem egyedül kéne lefeküdnöm esténként

Fájt hallani a vallomását, mert minden egyes szava a lelkemig futott, hisz én is voltam itt. Többször zokogtam a fürdő padlón, mint a legelcsépeltebb lányfilmekben, néztem magam a tükörben és próbáltam rájönni, hogy mi a faszt kezdjek az életemmel. Úgy éreztem, hogy semmim és senkim nincs, nem tudtam mosolyogni, úgy léteztem, mint egy szellem. Charlie láthatóan még az elején van ennek a kiborulásnak, csak most eszmélt rá, hogy mi is az igazi probléma. Szembefordítottam magammal a kanapén és beszélni kezdtem

-Nem tudom, hogy a férfiak ezt hogy kezelik, de mi ilyenkor kezdünk olyan sírásba, hogy majd megfulladunk. Fel fogod idézni, hogy milyen volt házasnak lenni, ami csak még mélyebbre nyom. Felidézed az összes rossz dolgot, ami életedben történt és tényleg lemész a gödör legaljára.

Charlie nem sírt. Babrált a telefonjával és ömlött belőle a szó.  

-Sokat veszekedtünk, de nem volt rossz az a házasság - bizonygatta magának

-Ne, ezen az úton ne indulj el. Nem ő hiányzik, hanem az érzések, amiket kiváltott belőled és amiket majd egyszer mással is át fogsz élni. Nem véletlenül váltatok el

Gondterhelten bámult maga elé, majd hirtelen megszólalt.

- Nem akarok egyedül aludni

• Mi?

• Esküszöm, hogy nem nyúlok hozzád

- Charlie.. - nyüszögtem mert nem tetszett az ötlet, de láttam hogy mennyire szenved

• Kérlek. Úgyse fogok aludni

• Jó, legyen - egyeztem bele de már előre görcsben volt a gyomrom

Befeküdtem egy nagy kád forró vízbe és gondolatban felkészítettem magam az éjszakára és az elkövetkezendő pár napra. Nem lesz éppen egy tündérmese…

Ruhástul feküdt az ágyban amikor visszamentem és csak a plafont bámulta. 

-Hogy lesz holnap a tárgyalás? - próbálkoztam egy új témával

• Megcsinálom, nem kell aggódnod. Neked legközelebb Osloban lesz dolgod, addig rendezek mindent

Kicsit megkönnyebbültem amiért végre foglalkozott a munkával is, de láthatóan teljesen máshol járt. Az oldalára fordult, hogy lássa az arcomat és suttogva, mint egy félős kisgyerek, beszélni kezdett

-Hogy lesz ennek vége? Mikor lesz jobb?

-Ez csak rajtad múlik

-Arra se tudtam rávenni magam, hogy letusoljak - nézett végig magán szomorúan

-Pedig kezdésnek jó lenne

• Itt leszel? - ült fel nagy nehezen

-Persze, hova mennék? - kérdeztem megütközve, de neki csak egy szomorú félmosolyra futotta

Előbújt belőlem a gondoskodó nő, annyira segíteni akartam neki, de tudtanm hogy ez egyszemélyes munka. Ha már azzal segítek neki, hogy egy ágyban alszunk, akkor legyen…