64. Déja vu

Charlie

 Zihálva pattantak ki a szemeim, Shannon-nal veszekedtem tovább álmomban és az egész valahogy összekavarodott Kieran erőszakoskodásával.

-Hé, mi a baj? – kérdezte rekedten Jared

Úgy voltunk egymásra tekeredve, mint két inda, de most még jobban bújtam hozzá.

-Semmi, hülyeséget álmodtam

- Mit?

- Veszekedtem Shannon-nal és valahogy Frisco-ban volt az egész és Kieran is benne volt

- Nagyon megvisel ez az egész, igaz? – kérdezte halkan

- Hát el tudtam volna képzelni jobb programot, de ez van. Én kavartam meg, úgyhogy vállalnom kell – fúrtam az arcom a nyakához

Ő is eléggé le volt fogyva, minden bordáját éreztem, ahogy öleltem, de ettől még picit se vesztett a vonzerejéből. A haja hosszabb volt, mint az enyém, pláne most, hogy nem kötötte össze és olyan volt, mint egy szénaboglya. Finoman megcsókolt és a vállamat simogatva újra elaltatott.

-Noa, mennem kell – suttogta ébresztgetés közben

- Hmmm

- Megyek Shannon-hoz, aztán Emmához

- Oké, majd hívj –motyogtam csukott szemmel

- Rendben. Szia – puszilt meg megint én pedig visszafordultam a párnába aludni

JARED

Görcsben volt a gyomrom, ahogy leparkoltam Shannon háza előtt. Nem csengettem, csak bementem a kulcsommal, felkészülve a legrosszabbra. A konyhapultnál ült és Cheerios-t evett, de amint meglátott ledobta a kanalat és elindult felém, mint egy felbőszült bika.

-Hadd mondjam el a védőbe… – kezdtem bele, de ahogy elém ért behúzott egy kurva nagyot

Az egész fejem sajgott és forrón lüktetett a hatalmas pofontól, idegesen tapasztottam a kezemet az arcomra, de nálam is elpattant a húr. Ahogy felegyenesedtem én is megütöttem, és a falnak löktem.

-Szerettem őt te fasz – ordította és két kézzel fogta az én kezeimet, aztán a hátam mögé csavarta őket

- Tudom, de nem illettetek egymáshoz, te túl jó vagy neki – nyöszörögtem a fájdalomtól

- Pff… ezt a béna szöveget – gúnyolódott és ellökte magát tőlem

- Hidd el. Ugyanúgy el van cseszve, mint én – magyaráztam a csuklómat dörzsölve

- Lehet, hogy ő el van fuserálva, de én kihúztam volna ebből az állapotból

- De miért akarnád megváltoztatni?- néztem rá értetlenül és látszólag ő is elgondolkodott

- Mert vele akartam lenni – erősködött újra

- Tudom és hidd el, hogy nagyon sajnálom ezt az egészet

- Sajnálhatod is. Elég mocsok vagy

- Ezt aláírom

- Soha nem vesztünk össze nőn, mert fontosabb volt, hogy testvérek vagyunk.

- Tudom, de azért az tegyük hozzá, hogy ahogy szétmentünk te bepróbálkoztál nála – mondtam halkan, bár lehet, hogy túl messzire mentem

- Igen, mert te otthagytad akkor, amikor leginkább szüksége lett volna rád. El se hiszem, hogy minden faszságodat képes megbocsájtani – rogyott le a kanapéra hitetlenkedve

- Hát én se, pont ezért akarok vele lenni.

- Mert hülyének nézheted?

- Nem, hanem mert eléri, hogy elgondolkozzak a tetteimen

- Ez elég gyenge érv

- Nekünk elég

- Jaj de romantikus – horkant fel, de kicsit higgadtabb volt

- Próbálkozik az ember- húztam el a számat, de felszisszentem a fájdalomtól

- Hagyjuk, nem akarok Noáról vagy kettőtökről beszélni. Felfogtam, de egyhamar nem leszek veled normális

- Sose voltál az – csúszott ki a számon

- Jaj de nagyon vicces vagy – grimaszolt és visszaslattyogott a pulthoz enni

- Van valamilyen teád? – kezdtem el nyitogatni a konyhaszekrényt

- Kávé van. Normális ember azt iszik reggel – szurkálódott tovább, de ez már majdnem a szokásos testvéri civódás volt

- Mióta gondolod, hogy normális vagyok? – ráncoltam a homlokomat, ő pedig nem tudott elfojtani egy kis vigyort

- Van narancslé, ha nem kérsz kávét – bökött a hűtő felé

Megkönnyebbültem, hogy túl vagyunk az első körön és végre tényleg érezni kezdtem azt a boldogságot, amit Noa hozott újra a napjaimba. Szar volt nélküle, pedig nagyon erősen próbáltam elhitetni magammal, hogy nem is volt ő olyan különleges lány és csak beképzeltem az egészet.

Ahogy teltek a napok valahogy feltöltődtem, többet és jobbat írtam, nem voltam kedvetlen és végre megint volt kedvem emberek közé menni. Shannon hideg volt velem és érthető módon nem igazán kereste a társaságomat, de munka közben nem volt semmilyen feszültség köztünk. Tomo bölcsen kimaradt mindenből, Emma néha beszólt, de amúgy hagyták, hogy egymás között rendezzük le. Anyámat nem igazán akartam bevonni a dologba, eddig se volt oda Noáért, gondolom nem ezért az akcióért fogadná kebelbarátjává, de valamikor jó lenne kibékíteni őket.

NOA

Kezdtem nagyon unni, hogy munkanélküli vagyok, úgyhogy kipofoztam az önéletrajzomat és nekiláttam szétküldeni őket Los Angeles szerte. Jared persze ajánlgatta, hogy felhív pár embert és hipp-hopp szerzünk nekem munkát, de ezeket rendszeresen visszautasítottam.

-De ez miért kínos neked? Manapság minden kapcsolatok útján megy!

- Nem akarom, hogy azért vegyenek fel valahová, mert a Te barátnőd vagyok

- Miért lenne az olyan nagy baj? – csattant fel sértődötten

- Azért mert azt szeretném, hogy a képességeimet értékeljék nem pedig téged. Az egód így is bőven jó állapotban van – haraptam az ajkamba, hogy elfojtsam a mosolyomat

- Szurkálódunk, szurkálódunk Miss Grant? – kérdezte fenyegetően és a derekamnál fogva közelebb húzott magához

- Ez csak egy ténymegállapítás volt – hajoltam hátra, hogy ne tudjon lekapni

A vége persze az lett, hogy hátradöntött és úgy csókolt meg, mint ahogy a főhősnőt szokás a giccsparádés hollywood-i filmekben. Igazából nem sok különbséget látok az egész szitut illetően. Híres zenész pasi: pipa. Hollywood: pipa. Bulvár szereplés: pipa. Ismeretlen lány: pipa. Minden stimmel.

Szerencsére a Dash-es időkből sok embert ismertem, plusz Charlie is felbukkant időről időre és továbbra is hívott a cégéhez. Úgy éreztem, hogy itt az ideje egy beszélgetésnek, hiába van New Yorkban a központjuk, hátha tud valami állást az ország másik felén is.

-Charlie Teller – szólt bele szigorúan

- Itt pedig Noa Grant

- Noa, szia! De jó hallani a hangod! Mi újság? – váltott vidámra

- Nem sok, épp munkát keresek és gondoltam megkérdezem, hogy nincs-e valami korszakalkotó javaslatod számomra

- Hmm ami azt illeti kicsit haragszom rád

- Na aztán miért?

- Mert kb. 2 hete küldtem neked egy emailt, miután kikötötted, hogy ne hívjalak többet. Ebben a levélben pedig azt írtam, hogy terjeszkedünk és, hogy nem lenne-e kedved csatlakozni a csapathoz Los Angelesben

- Mi?! De hova küldted? Semmit nem kaptam! – téptem fel a laptopomat, hogy ellenőrizzem

- A munkahelyi email-edre, azt mondtad azt használod

- Csak használtam, amíg ki nem basztak. Deaktiválták az egész fiókot, de az igaz, hogy előtte se néztem egy darabig

- Miért?

- Kórházban voltam, de nem ez a lényeg most. Találtál már valakit?

- De jól vagy?

- Gyógyulok, igen. Szóval?

- Hát, ami azt illeti igen, felvettünk egy srácot

- A csudába – szomorodtam el

- Sajnálom Noa, tényleg. Azt hittem azért nem válaszolsz, mert eleged van belőlem, úgyhogy nem is hívtalak utána

- A jó büdös francba

- Azért összefuthatunk egy kávéra, kiengesztellek

- Itt vagy L.A.-ben? – csodálkoztam el

- Igen, az új bázis miatt ideköltöztem pár hónapra

- Költöztél? – hangsúlyoztam az egyes számot

- Jah… az asszony otthon maradt. Hosszú, majd elmondom, ha érdekel – komorodott el

- Oké, találkozhatunk valamikor

- Szuper és megígérem, hogy találok neked valami melót

- Köszi, de megoldom egyedül. Holnap ráérsz mondjuk?

- Öhmm várj egy kicsit… igen, olyan 5 körül. Az neked jó?

- Persze, nincs sok dolgom – fintorogtam

- Oké, akkor a mólónál? Ott a Shell étteremnél?

- Rendben, ott leszek. Akkor holnap!

- Aham, szia Noa!

Kicsit bedepiztem, hogy ez se jött össze, viszont tipikus nőként fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lehet a gebasz a friss házasoknál.

Elmentem bevásárolni, kivételesen nem kocsival, mert egyre erősebbnek éreztem magamat. Tettem egy kis kitérőt és benéztem néhány boltba is, főleg mert egyre gyakrabban szúrtam ki fotósokat itt-ott Los Angeles utcáin, akik engem követtek. Szatyrokkal megpakolva estem be a lakásba és már kapcsoltam is be a gépemet, hátha visszajelzett valamelyik munkahely, de megint nem volt szerencsém. Viszont szinte azonnal befutott egy hívás Ruby-tól Skype-on, úgyhogy jókedvűen vettem fel és integettem a kamerába.

-Na mi a helyzet te gaz csábító? – köszöntött vigyorogva

- Semmi különös, kezd megoldódni a helyzet

- Visszatértél ahhoz a hipnotizáló istenhez, mi?

- Ha ez nálad Jared, akkor igen – bólintottam

- És a másik? Hogy fogadta?

- Képzelheted… Azt mondta, hogy sejtette, hogy ez fog történni. Jared elvileg ma reggel beszélt vele, már hívnia is kellett volna – tettem hozzá elgondolkodva és a telefonom után kezdtem turkálni a táskámban

Volt tőle 3 nem fogadott hívásom…

-Hívott?

- Igen, csak nem hallottam, mert vásárolni voltam

- Figyelj csak, otthon leszel a hétvégén?

- Szerintem igen

- Nincs még programotok?

- Nem tudok róla, miért?

- Arra gondoltam, hogy meglátogatlak. Ben az apjával elmegy a nagyszülőkhöz, akik nem rajonganak értem, úgyhogy gondoltam kihagyom

- Hú, de jó lenne! Persze, gyere amint tudsz – lelkendeztem

- Biztos nem rondítok bele a friss szerelmesek idilljébe?

- Dehogy is, ne légy hülye – nevettem el magamat

- Oké, akkor holnap ugye péntek, szerintem olyan 6 körül elindulok - gondolkodott hangosan a telefonját bűvölve

- Nekem teljesen jó. Akkor olyan 10-11 körül érsz ide forgalomtól függően

- Igen. A címed a régi, ugye?

- Igen, most megint az él

- Fasza, na akkor holnap találkozunk

- Oké és köszi! Szia

- Csók – cuppantott és kilépett

Egészen jóra fordult ez a nap, bár arra még kíváncsi vagyok, hogy Jared mit intézett Shannon-nal

-Szia! Na mi volt reggel?

- Kicsit durván indult, de aztán megbeszéltük amennyire lehetett. Nem a legjobb a viszony, de ez érthető

- Ott van veled?

- Igen, most rakjuk össze a turnét

- Oké, akkor nem zavarlak

- Nem zavartál. Este átmegyek, jó?

- Rendben. Szia!

- Hiányoztál Noa – mondta alig hallhatóan, gondolom, hogy a többiek ne hallják

- Te is nekem

- Akkor este!

Úgy vigyorogtam magam elé, mint egy fogyatékos, teljesen megrészegített ez a régi-új érzés, amit Jared váltott ki belőlem.

Annyi kajával állít be hozzám minden alkalommal, mintha legalábbis az egész házat meg akarná etetni, pedig egyikünk se egy nagy evő.

-Tele van a hűtő – nyitottam ki miután lepakolt 2 zacskó indiait a pultra

- És nekem azt honnan kéne tudni?

- Sehonnan – hagytam rá nevetve

Mindkettőnknek jó kedve volt, lekerült rólunk a „tilosban járás” súlya, úgyhogy önfeledten élveztük a másikat.

-Holnapra mit tervezel?

- Képzeld, jön Ruby. Tudod a frisco-i barátnőm

- Aham, emlékszem. Mikor?

- Majd csak este

- Akkor gondolom nem alszok itt – állapította meg teátrális szájgörbítéssel

- Hát akkor gondolom nem – nyomtam egy puszit a szomorú szájára

- Majd csak túlélem

- Előtte pedig Charlie-val találkozom – említettem meg félvállról

- Azzal, aki meg akart szerezni a cégéhez?

- Igen és akinek voltunk az esküvőjén – emlékeztettem a féltékenykedés elkerülése érdekében

- Nem örülök neki - közölte hidegen

- Az a te bajod – rántottam meg a vállamat

- Tőle elfogadsz munkát, de azt nem hagyod, hogy én segítsek?

- Igen, mert ő nem a pasim

- Attól ő még akarhatja – morgott

- Házas. Felesége van – magyaráztam, mint egy ütődöttnek

- Csak magamnak akarlak – kapott el hirtelen és a matracba nyomott

Időm se volt lehülyézni, olyan intenzíven kezdett csókolni és simogatni, hogy abban a pillanatban elvesztettem a fejemet.