46. Párizs-Los Angeles-Kuba

JARED

Fenekestül felforgatta az éltemet ez a csitri. Hozzáigazítom a programjaimat, munkáimat, terveimet annak ellenére, hogy az agyamra megy az esetek nagy részében mostanában. Nagyon tökös és határozott gondolataim vannak ezzel az egész dologgal kapcsolatban, amikor épp nem vagyunk együtt, de abban a pillanatban, hogy rám mosolyog, megérint, vagy csak megérzem az illatát, mintha kiszállna minden egyes józan gondolat a fejemből. Abnormálisan viselkedem és ezt már Emmáék is észrevették, anyáról nem is beszélve. Valamiért eddig is a bögyében volt Noa, de mostanra már úgy beszél róla, mintha valami boszorkány lenne. Nem tudom mit kéne kezdenem magammal, mert ez az egyik pillanatban szárnyalok, utána meg a sebeimet nyalogatom a hatalmas zuhanás után, nem igazán egészséges. Legszívesebben lelépnék egy szó nélkül pár napra, de most ezt se tehetem meg, mert kapcsolatban élek. Nem mintha Noa nem értené meg, csak előtte lenne egy sor hiszti, amire nincs szükségem.

-Francba az egésszel, úgyis megbékél majd – mondtam magamban és hívtam is Emmát, hogy foglaljon nekem jegyet

- Te teljesen hülye vagy? Párizsba? Most? Csak így? És Noa? – ugrott pár oktávot a hangja

- Nem azt kértem, hogy kommentáld, csak intézd el

- Válogasd meg a szavaidat, ha velem beszélsz – szólt vissza

- Jó, ne haragudj. Este már menni akarok, rendben?

- Tudod, hogy rengeteg programod van a következő hetekben

- Tudom, de mindegyik mozgatható

- Történt valami vagy csak simán bekattant nálad valami?

- Nincs kedvem beszélgetni, küldd a jegyet amint megvan. Szia – nyomtam ki

1 órán belül el volt intézve minden, én pedig már a taxiban ültem egy sporttáskával és kicsit higgadtabban. A reptérről írtam Noának egy sms-t, hogy pár napig nem leszek a városban és majd szólok, ha visszaértem. Biztos mérges lesz, de majd kiengesztelem. Írtam néhány ismerősömnek, hogy pár napig Párizsban leszek, végülis nem búslakodni megyek, hanem lazítani. Szeretem Noát, de túl sokáig voltam magányos farkas ahhoz, hogy most éjjel-nappal együtt legyek valakivel, ezt pedig neki is meg kell értenie. A reptérről egyenesen a szállodába mentem, lefürödtem majd a kedvenc éttermemben megebédeltem. Élveztem, hogy egyedül vagyok a gondolataimmal, nem nyaggat, siettet vagy épp fintorog senki a kajámat látva. Lehet hogy önző ember vagyok, de ez már azt hiszem így is marad.

NOA

„Elutazom egy pár napra, majd jelentkezem. J”

-Most ez micsoda? – bámultam a telefonomat értetlenül

Pár órája még semmi baja nem volt, ő beszélt arról, hogy mennyire akarja ezt a kapcsolatot és milyen fontos vagyok neki. Próbáltam hívni, de ki volt kapcsolva, Emma pedig még nálam is meglepettebb volt.

-Kérdeztem, hogy mi ütött belé, de bunkón leállított, mondván hogy nem az én dolgom. Történt valami köztetek?

-Semmi az égvilágon, pont ő szónokolt arról, hogy milyen fontos neki ez a kapcsolat

- Akkor nem tudom. 4 nap múlva jön haza, szerintem nem is fog jelentkezni addig, szóval fölösleges hívogatni. Egyszerűen egy ökör, nem tudok rá mit mondani – állapította meg Emma, amin jót mosolyogtam

Nem tudtam az okát, ezért nem is akartam rá kiakadni előre, de ilyet mégse csinál az ember. Azt megértem, hogy lelép, mert egyedül akar lenni vagy bármi, de miért nem lehet erről időben szólni? És miért pont egy ilyen vallomás után? Talán megbánta… Biztos azt gondolta, hogy nekiállnék hisztizni meg nyávogni

Igazság szerint nekem is jól esett egy kis magány, de azért örültem, amikor pár nappal később felcsöngetett hozzám.

-Hát hello világutazó – nyitottam ajtót neki pedig tátva maradt a szája

- Azt hittem be se fogsz engedni

- Gondoltam megvárom a magyarázatot és utána eldöntöm

- Ohh értem. Nincs frappáns válaszom erre. Csak egyedül akartam lenni

- Nem azzal van bajom, hanem azzal hogy szó nélkül elrepültél egy másik kontinensre – néztem rá morcosan

- Ne haragudj

- Ráadásul pont a romantikus kismonológod után… Nem akarom túlmagyarázni de te mit gondolnál a helyemben?

- Hogy elkapott a hév és azért mondtam olyanokat, de igazából nem vagyok ilyen nyálas

- …és nem gondolod úgy – tettem hozzá az arcát fürkészve

- Jó, elismerem hogy hülye voltam és rosszul kezeltem a helyzetet de én tényleg nem vagyok ilyen. Nem is tudom, hogy mi ütött belém, ezért léceltem le

- Tudom – rántottam meg a vállamat

- Hogyhogy tudod?

- Úgy, hogy ismerlek ennyire és tőlem se áll távol az ilyen viselkedés. Számtalanszor megpattantam már, amikor komolyodott a kapcsolatom valakivel és csapdában éreztem magamat, de veled ezt valahogy tudom kontrollálni. Nem akarom, hogy úgy érezd kötelességeid vannak velem szemben vagy hogy korlátozlak. Nyisd ki a szádat, ha valami bajod van, különben nem fogunk semerre se haladni – mondtam a kezével játszadozva

- Egy címeres idióta vagyok – szólalt meg kis idő múlva és úgy megölelt, hogy majd kiszorította belőlem a szuszt

- Na, gratulálok a felismeréshez – nevettem fel, amennyire a helyzet engedte

Hiába múlt már 40, annyira tipikus éretlen pasi viselkedéssel volt megáldva, hogy múzeumban lehetett volna mutogatni. Beparázott, de az a legviccesebb, hogy ő teremtette magának a szitut a kis vallomásával.

-Elmegyünk vacsorázni?

- Nem vagy fáradt?

- Aludtam a repülőn – rántotta meg a vállát

- Akkor 10 perc és mehetünk

A szokásosnál nagyobb felhajtás volt körülöttünk az étteremben és az odafelé vezető úton, csomó fotós követett minket és Jared párizsi kiruccanásáról kérdeztek. Többször hallottam, hogy valami Scarlett-et emlegetnek, de nem tudtam kiről van szó.

-Miért ilyen izgatottak? – kérdeztem tőle már az asztalunknál ülve

- Nem tudom, biztos uborkaszezon van

- Los Angelesben? – vontam fel a szemöldököm

- Oké, Noa valamit el kell mondanom – tette le a menüt és a szemembe nézett

- Mi történt?

- Amíg Párizsban voltam összefutottam egy exszemmel és párszor elmentünk vacsorázni

- Scarlett Johansson –esett le

- Igen… szóval találkoztunk és elmentünk vacsorázni… háromszor – tette hozzá

- Miért? – néztem rá csalódottan

- Nem tudom… csak ott volt és jól esett beszélgetni vele. Ennyi, semmi más nem történt. Esküszöm

- Ne esküdözz itt nekem, szánalmas vagy – álltam fel és ott hagytam a sok kíváncsi tekintet között

Ahogy kiléptem az étterem ajtaján vagy 50 vaku villant egyszerre a képembe és még annál több kérdés záporozott felém. Átverekedtem magam a fotósokon és leintettem az első arra járó taxit, aminek egy kisebb autós üldözés lett az eredménye. Láttam hogy többen követték a példámat és kocsival indultak utánunk.

Röhejes és ijesztő volt a helyzet, gyakorlatilag bemenekültem a lépcsőházba, ahová már végre nem tudtak utánam jönni. A lakásomba érve azonnal a laptopomhoz indultam, muszáj volt kiderítenem, hogy mi is történt Párizsban. Nyilván nem unalomból tapadtak így ránk a fotósok.  Nem tartott sokáig, hogy megtaláljam a felhajtás forrását. Még videót is készítettek róluk, ahogy egymás kezét simogatva, összebújva beszélgetnek egy étteremben. Tonnányi hasonló kép készült róluk, olyanok is, amiken együtt szállnak be egy kocsiba. Lefagyva nyomogattam az egeret és a képernyőt bámultam. Egyszerre akartam sírni és ordítani, a lakásához csörtetni és felpofozni, de nem tudtam volna megmozdulni.

-Megcsalt. Megcsalt engem – motyogtam összezuhanva és kibuggyant az első könnycsepp

- Noa, nyisd ki, beszéljük meg – ütötte Jared az ajtót

- Takarodj innen – kiabáltam vissza neki

Hülyének nézett és megalázott. Hazudott nekem ráadásul azok után, hogy veszettül romantikusan szerelmet vallott Los Angeles tetején. Milyen ember csinál ilyet? Mintha a lehető legnagyobbat akart volna belém rúgni. De miért? Miért csinálta ezt velem?

Hiába szobrozott az ajtóm előtt, nem beszéltem vele, azért maradt még egy kis önbecsülésem. Nem tudtam elhinni, hogy megint bedőltem egy pasinak és ilyen egyszerűen átrázott. Ráadásul az étteremben a szemembe is hazudott, azt mondta semmi más nem történt csak vacsoráztak.

-Fogd már fel, hogy nem akarlak többé látni – mondtam a századik kopogása után

- Noa én nem csaltalak meg, hidd el. Vacsoráztunk, semmi más nem történt

Na itt telt be a pohár. Laptoppal a kezemben feltéptem az ajtót és a képébe toltam a videót.

-Ennek melyik része a semmi szerinted? Legalább most ne nézz komplett idiótának – csaptam össze a gépet

-Sajnálom, ami történt Noa. De nem feküdtem le vele, nem csókoltam meg. Az a kéz simogatás volt az egyetlen fizikai kontaktus közöttünk

- És ezt komolyan higgyem is el?

- Ez az igazság – lépett beljebb, de kiparancsoltam

- Holnap este ne legyen itt egy cuccod se, amikor hazajövök

- Noa ne csináld – fogta könyörgőre

- De Jared, csinálom. Engem senki ne nézzen hülyének. Az egész kibaszott világ rajtam röhög

- Ez marhaság

- Csalódtam benned – ráztam meg a fejemet

- Sajnálom, de ha kicsit lehiggadnál, akkor talán megértenéd, hogy nem csaltalak meg

- Akkor mégis miért vadidegen újságíróktól kellett megtudnom, hogy az exeddel vacsoráztál? Ha valóban olyan ártatlan lenne a dolog, mint ahogy te azt beállítod, akkor elmondtad volna Jared. Szerintem ne raboljuk egymás idejét, mindenki menjen a saját útján – kezdtem el becsukni az ajtót, de nem hagyta

- Akkor se hagynám, hogy ilyen könnyen véget vess a kapcsolatunknak, ha igazad lenne, de nincs Noa! Sajnálom, hogy nem mondtam el, de tényleg csak a veszekedést akartam elkerülni

- Ennél gagyibb szöveget nem mondhattál volna... Most jön az, hogy közben is csak rám gondoltál, nem jelentett semmit és a többi? Mert ha igen, akkor felesleges fáradnod

- Noa…- kezdett bele újra

- Ne, hagyd abba – dobbantottam egyet a lábammal és tettem egy utolsó elkeseredett kísérletet a kitolására az ajtón, mert nem akartam, hogy sírni lásson

Próbált magához ölelni, de eltoltam, már amennyire bírtam. Másodpercek választottak el a teljes széteséstől, amit pedig végképp nem akartam előtte produkálni.

-Menj el és hagyj békén. Kérlek – nyeltem le a sírásomat

- Jó, de gondold át és engedd meg, hogy holnap beszéljünk

- Nem – ráztam meg a fejemet és végre becsuktam az orra előtt az ajtót

Egész este nem aludtam hol a párnámba bukva sírtam és sajnáltam magamat, hol pedig majd felrobbantam az idegtől. Rá is és magamra is mérges voltam. Magamra azért mert megint voltam annyira balfasz, hogy bedőljek egy pasinak, rá pedig… hát egyértelmű hogy miért.  Az viszont még jobban idegesített, hogy ezek után se tudtam nélküle elképzelni az életemet. Elég veszélyes, ha az ember lánya egy megcsalás után is így ragaszkodik valakihez. Nem normális, az biztos.

JARED

-Bassza meg! – ordítottam és belerúgtam egy pár fűcsomóba

Nem messze a házamtól felfelé volt egy kis hegy, ahová legtöbbször azért megyek éjszaka, hogy jól kikiabáljam magamat. Elbasztam mindent Noával és még úgy is, hogy letagadtam azt az éjszakát Scarlett-tel. Nem tudom miért csináltam. Csak előjöttek a régi emlékek, ráadásul ember legyen a talpán, aki ellen tud állni a csábító ajkainak, búgó hangjának, nem is beszélve a gyönyörű alakjáról. És hiába poénkodott Noa, hogy közben biztos nyilván rá gondoltam, sajnos így volt, ezért nem is sikerült befejezni a dolgot. Ebben az esetben azt mondom, hogy szerencsére.

Ha ezt nem hozom helyre valahogy, akkor valószínűleg életem legnagyobb baklövését követem el.

Noa nem blöffölt, tényleg nem állt szóba velem, pedig ezer féle módon próbálkoztam. Virágot, csokoládét és még több virágot küldtem neki, amiknek nagy részét a háza előtti kukában láttam viszont. Ha az utcán szólítottam meg, megállt, végighallgatott majd válasz nélkül továbbment a dolgára. Shannon, Tomo és Emma felváltva vágtak tarkón a balfaszságom miatt, amit meg is érdemeltem. Anya volt az egyetlen, aki örült a hírnek…

-Tudod mit kéne csinálnod?- kérdezte Shannon egyik reggel

- Na?

- Beszélj meg valakinek a nevében egy interjút, rakd be egy kocsiba, vidd el Vegasba és vedd el

- Te hülye vagy? Szóba se áll velem, nem hogy hozzám jöjjön – álltam fel

- Micsoda képtelen ötlet –motyogtam a szobában járkálva, de közben azért barátkoztam a gondolattal

- Te tudod Jared. De ha nem hozod ezt helyre kurva gyorsan, akkor amellett, hogy elvesztesz egy nagyszerű lányt, még én is kegyetlenül seggbe rúglak

- Köszi, ez sokat segít – grimaszoltam

Abban a pillanatban kiakadna, amikor megtudná, hogy én állok az egész mögött és tuti nem szállna fel velem a repülőre. Na meg nem is vegas-i esküvőt akartam vele, az annyira elcsépelt és komolytalan. Mondjuk ettől függetlenül nem rossz gondolat ez az elrablósdi, legalább nem tudna hova menni előlem, muszáj lenne végighallgatnia. Lehet, hogy drasztikus megoldás, de kifogytam az ötletekből, ráadásul borzalmasan hiányzott. Lassan 1 hónapja nem állt szóba velem. Nem akarok nélküle karácsonyozni, pedig most nagyon efelé halad a történet.

Próbáltam a maximumot hozni a stúdióban, sokszor napokig ki se jöttem, ami egy kicsit elterelte a figyelmemet Noáról. Az album jól haladt, szerintem január-február környékén meg is fog jelenni, de a srácok nagyjából akkor álltak szóba velem, amikor dolgoztunk.

-Jared, beszéltem Noával – közölte Shannon egyik nap amikor végeztünk

- Hogyhogy? Mit mondott? Hajlandó beszélni velem? – kérdeztem azonnal

- Hát ezt így nem mondanám, de hiányzol neki… szerencsés balfácán – tette hozzá

- Mit mondott még?

- Mint minden lány, magában keresi a hibát, nem érti mit csinált rosszul, amiért megcsaltad.  Te szúrtad el és ő érzi magát szarul

- De ha hiányzom neki, akkor még rendbe lehet hozni. Elviszem valahova és kibékítem. Azt mondta el akar menni Kubába egyszer – ugrott be a listánk

- Hogy akarod elérni, hogy veled menjem?

- Majd te segítesz nekem. Mondjuk megkéred, hogy menjen ki eléd a reptérre, a többit bízd rám

- Jó, segítek neked, de csak azért mert nélküle még hülyébb vagy – veregetett hátba

Lelkesen kezdtem tervezni az utazást, minden apró részletre figyeltem és Noa gyanakvó személyiségét is belekalkuláltam, csak hogy tökéletes legyen minden. Hát nem lett az. Nem tudott elmenni Shannon elé a reptérre, mert valami miatt Illinois-ba kellett utaznia. Az egész terv bebukott, mindent el kellett tolnom 1 héttel, de ha addig élek is megcsinálom. Őt nem veszthetem el.