1. Welcome to San Francisco

1.

- Na, mit kaptál? – kérdezte izgatottan

- Valami lelkésszel kell interjút csinálnom

- Háhh.. pont neked? Próbálj meg nem cinikus lenni – röhögcsélt

- A lényeg, hogy írhatok. Majd lesz jobb is – húztam egy halvány mosolyra a szám

1 éve végeztem az egyetemmel. Annyi faszságot hordtak össze, hogy leléptem San Francisco-ba, minden nélkül. Se diploma, se cél, csak egy kevés pénz és 5 sor anyáéknak, hogy megnézem mi van az ország másik oldalán.

New Heaven-ben születtem és amióta az eszemet tudtam, versenyeztem a testvéremmel, minden téren. Éppen ezért, amint lehetett lepattantam máshová. Legutóbb ez annyira nem jött be, de nem adom fel. Az egyetem szar volt, ráadásul az újságírás szerintem valakinek vagy a vérében van, vagy nem. Tuti nem egy szürke, kopaszodó köcsög fogja megtanítani a 4 fal között, hogy hogyan legyél merész, kreatív és nagypofájú. Azt hiszem nekem ezekkel nincs gondom, úgyhogy egy vizsga közepén felálltam, összegyűrtem a papíromat és egy ívelt dobás után kilibbentem az előadóból.

3 nap múlva a San Franciso-i reptéren álltam egy nyúzott sporttáskával és fülig érő szájjal. Volt pár haverom a nyugati parton, úgyhogy náluk húztam meg magam az elején. Hank-et és Shannon-t még egy nyári színházas táborból ismertem, mindkettő totál elmebeteg és melegek. Akkor nyáron jöttek össze és kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de azóta is együtt vannak.

A várost az első perctől kezdve imádtam. Hank-ék teljesen körülugráltak, minden buliba elvittek, mindenkinek bemutattak és lehetőségek millióit láttam meg 1-2 hét alatt. Nem akartam sokáig náluk héderelni, úgyhogy minden alkalmat megragadtam, hogy melót szerezzek. A legtöbb sznob azonnal a diplomám után nyavalygott, azokat ejtettem is hamar. Először egy könyvesboltba kerültem, de csak 4 órában… A nap hátralévő részében vagy malmoztam, vagy olvastam. Annyi hippit és bolond embert sehol nem láttam, mint Frisco-ban. Az egész város zizegett, zenélt és zümmögött megállás nélkül. Annyi jó faszi jött be a boltba, hogy egy idő után belefáradtam a velük való fantáziálásba is.

A főnököm egy idősödő rock&roll nőci volt, aki Jam-nek hívatta magát és biztos vagyok benne, hogy a boltban lévő összes könyvet olvasta. Csomószor meghívott magához vacsorázni még az elején és sokat beszélgettünk. Ő ajánlotta egy ismerősét, aki akkor indított egy kulturális lapot zenével, színházzal, irodalommal meg hasonló témákkal. Elég lazának tűnt a srác a telefonban, úgyhogy elmentem vele meginni egy kávét.

Na azóta vagyok itt, a Dash-nél, ami elég szépen kinőtte magát. Baromi nagy a konkurencia, de Tom tud valamit, amit a többiek nem. Nagyon sok kapcsolata van, és olyan emberekkel hoz össze minket is, hogy néha leesik az állunk. Én mondjuk még (már) nem vagyok ezen a szinten, de haladok. Igazából én csesztem el.

Pár hónapja lett volna egy címlap sztorim egy 50-es rock zenésszel, aki San Francisco-ban nőtt fel és tök híres volt. Röviden: beállított a pasas segg részegen, sértegetett én pedig ráborítottam az asztalt. Ugrott az interjú, a címlap és ahogy Tom fogalmazott „Fetrengtünk a szarban” miattam. Ezek után jöttek a 10 soros könyvajánlók, a legrövidebb interjúk, de leginkább csak bétázás… Itt tartok most.

Bee-vel éppen ebédelünk, aki próbálja kiheverni a sokkot, amit Tom okozott neki azzal, hogy ráosztotta a Mick Jagger interjút. Ölni tudtam volna érte én is, úgyhogy kicsit ideges voltam a hosszan ömlengése miatt. Szerettem őt, de sose tudta, hogy mikor kell abbahagyni a dumát.

- Este menjünk el inni meg bulizni – fojtottam belé a szót

- Nem figyelsz? Előbb mondtam, hogy nem érek rá, mert Bradley visz vacsizni

- Ohh oké. Akkor majd kitalálok valamit – motyogtam csalódottan

Kezdett elegem lenni ebből a helyzetből, de muszáj visszatornáznom magam a pole pozícióba, úgyhogy műmosollyal fogadtam az összes megbízást, de este tomboltam. Sok haverra tettem szert, mióta itt vagyok, de ők főleg az iszunk&bulizunk kategóriába tartoznak. Szerintem Bee-vel is csak azért lettünk jóba, mert egyszerre kerültünk az újsághoz és volt pár közös témánk.

Shannon-éktól csak 2 hónap meló után tudtam elköltözni, bár ők még marasztaltak volna, mondván, hogy végre volt egy lányuk. Lehet, hogy őket kéne elhívnom bulizni… Most egyedül lakok, az istenért nem jelentkezik senki az albérlet hirdetésemre, pedig jól jönne a pénz. Na mindegy, majd lesz valami.

Ebéd után összeírtam pár kérdést a lelkésznek, akivel elvileg a vallás mai szerepéről kell majd beszélgetnem. Vicces lesz ateistaként.

- Noa, az irodámba! Most! – dugta be a fejét Tom a boxomba

- Na, most épp mit csináltam? – löktem el magam mérgesen az asztalomtól és betrappoltam hozzá

- Asszem megtanultad a leckét, szóval kapsz egy nagyobb feladatot – mondta mosolyogva és elém tolta a következő szám tervét

- És pedig? –vontam fel a szemöldököm

- Tervezd meg a címlapot és a Jagger interjú képeit meg ilyenek. Tudod te ezt – sétált a kávéfőzőhöz

- Ez most komoly? Az egészet? – visítottam boldogan és hátulról ráugrottam

A kávéja kiömlött ugyan, de nevetve ölelt át ő is, aztán a morci főnököt játszva visszaküldött dolgozni. Imádtam az ilyen kreatív munkát, pláne, hogy szabad kezet kaptam. Felvillanyozódva csődítettem össze estére a bandát és reméltem, hogy ezzel egy újabb sikerszéria vette kezdetét.