34. Üzlet

Acélbugyi mondjuk nincs, de van helyette más :D

Már a lépcsőházban hallottam valami dörömbölést, de gondoltam a fölöttem lévő lakásban van valami gebasz, mint szokott. Azonban az ajtóm elé érve megláttam Jared anyját, aki épp eszeveszett módon püfölte azt.

-Felesleges „kopognia”, nem vagyok otthon – ironizáltam megállva a lépcsőn

- Melyik része nem volt világos annak, hogy hagyd békén a fiamat? – kérdezte fenyegető hangon

- Tökéletesen megértettem, amit mondott, de úgy látszik, hogy magánál voltak problémák. Megmondtam, hogy ehhez nincs köze, csak Jared-re és rám tartozik. Most pedig, ha megbocsájt… - próbáltam kikerülni, de elém lépett

- A pénze kell? Én adok, csak kerüld el messziről. A hírneve? Ahogy lapokat láttam már a hálódba akadt egy másik ismert férfi. A kapcsolatai? Bárkivel egyeztetek találkozót, az eltűnésedért cserébe

- Na menjen a büdös francba – öntött el a düh

- Mit akarsz tőle?! Semmit nem adhat neked, külön világban éltek

- Ne szóljon már bele az életébe! Elmúlt 40 éves

- Pontosan. Te mennyi vagy? 23-25? Másra van szükségetek – mondta már kicsit barátságosabb hangon

- Majd mi eldöntjük, hogy mire van szükségünk

- Miért csinálod ezt? Jared mindent elmond, tudom, hogy csak a gond van ezzel a kapcsolattal, folyamatosan veszekedtek

- Nem fogok a szerelmi életemről beszélni magával – fakadtam ki

- Noa, hidd el, hogy jót akarok. Mindkettőtöknek

- A nagy francokat! Maga unokát akar, csak önös érdekek vezérlik!

- Ez nem igaz. Azt akarom, hogy a fiam boldog legyen – keményedtek meg a vonásai

- Azzá tenném, ha maga nem kavarná folyton a szart

- Akkor mi volt az a mai fagylaltozás? Már hozzá is eljutottak a képek

- Nem érdekel, hogy ki mit hisz. Jared tudja, hogy Én nem csalnám meg – hangsúlyoztam ki, utalva az ő kis félrelépésére

- Ezt hogy érted?

- Maga azt pontosan tudja, és ha nem akarja, hogy a drágalátos fia megtudja, hogy anyuci félrekacsintott, azt ajánlom, hogy szálljon ki az életünkből – hajoltam hozzá közel

-Ezt még nagyon megbánod – mondta fújtatva, majd elviharzott

Engem is megviselt ez a kis „beszélgetés”, úgy menekültem be a lakásomba, mint valami űzött vad. Kicsit sok volt már ez a hullámvasút, jó lett volna dűlőre jutni úgy minden téren, de ezt ilyen távolságból nem nagyon lehetett. Még ezt az 1 hónapot kellett kibírnunk, amíg ő turnézott, utána elvileg itt fognak stúdiózni Los Angeles környékén. Nem tudom, hogy tényleg látta-e a fotókat, de nem is érdekelt, mert még csak egymáshoz se értünk Charlie-val. Egyébként is, bármit mondhatnék, ha egyszer abban a helyes kis fejében már kreált egy sztorit.

Egész este dolgoztam, Charlie valamikor 7 óra körül hívott, hogy elmehetnénk valamerre, mert végzett minden dolgával. Kitalálta, hogy vezessünk le Santa Monicába az óceánpartra és ott van egy vidámpark, ahol kiskorában egyszer leesett valami hintáról. Felkaptam egy farmert és egy kockás inget, majd elugrottam Hank-hez a kocsiért és már száguldottam is a szálloda felé. Lassan ment le a nap, de még így is meleg volt. Charlie már lent várt, sajnos nem csúnyult el amióta elváltunk, pedig csak egy sima fekete póló és egy sötétkék farmer volt rajta. Hát mit ne mondjak, diszkréten csorgott a nyálam. Jared ellentéte volt külsőre, izmos karok, széles hát, szőke haj, amit most nem fogott össze…

-Hello, pattanj be – álltam meg a patkánál

- Mi újság?

- Semmi különös, igazából alig várom a vidámparkot. Nem is tudom mikor voltam utoljára

- Én emlékszem… Kb. 5 éves voltam, édesapámnak valami üzleti dolga volt, mi pedig anyával elkísértük. Kisírtam, hogy felüljek az egyik játékra, amire még nem lett volna szabad, mert alacsony voltam. Na, úgy ahogy kellett ki is repültem. Ez onnan van – mutatott a karján egy hosszú varrás nyomot

- Hát ehhez csak gratulálni tudok – nevettem fel

20 perc alatt oda is értünk, pont a legjobbkor, mert épp kezdett eltűnni a nap az óceánban. Charlie gyermeki lelkesedéssel és fülig érő szájjal tekintgetett jobbra-balra, kivéve amikor türelmetlenül topogott, hogy haladjak már. Megállás nélkül mesélt, hogy melyik utcán mit csinált, melyik játék volt a kedvence, de az volt a legjobb, amikor megtaláltuk azt a vattacukros bácsit, aki már akkor is a dokkon dolgozott, amikor ő pici volt.

-Anya mesélte, hogy olyan csodálattal néztem, ahogyan készülnek a vattacukrok, hogy alig lehetett elrángatni a bácsi mellől. Kérsz egyet?

- Persze – bólintottam mosolyogva, és amíg ő sorban állt, én a korlátnak dőlve néztem az óceánt

Hiába Charlie, a történetei vagy a poénjai, csak Jared járt a fejemben. De nem csak az aktuális problémáink, hanem a közös dolgok, a rengeteg nevetés és persze azok a csókok, amiknek még az emlékére is bizseregni kezd a gyomrom. Menthetetlenül beleestem és bármit megadtam volna azért, hogy ő is így érezzen és működjön ez a dolog,

-Noa… hahó – bökdösött a könyökével Charlie, mert a kezében 2 hatalmas vattacukor volt

- Bocsi, csak elkalandoztam. Ez aztán emberes adag. Kiskorodban is ekkora volt?

- Bizony. Egész este hánytam is tőle

- Akkor nagyon megérte

- Hát igen… jól vagy? – hajolt előrébb, hogy lássa az arcomat

- Persze, csak eszembe jutott valami. Semmi különös

- A barátod? – érzett rá

- Igen, de nem szeretnék róla beszélni

- Oké, megint bocsi. Nekem menyasszonyom van egyébként – mondta tök lazán

- Komolyan?

- Aham, már egy ideje. 2 éve járunk jegyben, de annyit utazok, hogy nem tudtunk időpontot találni – nevetett fel kínjában

- De gyűrűd sincs – néztem a kezére

- Nincs, mert utálom őket. Ilyenem van – húzta fel a pólóját, hogy lássam az oldalára tetovált apró dátumot

- Ekkor kérted meg a kezét?

- Bizony

- Ez tök romantikus – érzékenyültem el

- Jah, a nők így szoktak reagálni. Na, gyere, üljünk fel valamire mielőtt nekiállsz sírni

- Nem sírok – nevettem el magamat és rohanni kezdtem az óriáskerék felé

Az infó miatt eltűnt a vibrálás a levegőből, de nem is volt baj, mert így lelkiismeret furdalás nélkül élvezhettem a vele töltött időt. Olyanok voltunk, mint 2 ötéves az óriáskeréken, folyton ringattuk a székünket, egymást maszatoltuk a vattacukorral és olyan hangosan röhögtünk, hogy szerintem Japánig vitte a víz a hangunkat. Pont ugyanolyan fanyar humorunk volt és saját magunkat tudtuk legjobban cinkelni. Annyian voltak, hogy teljesen el tudtunk vegyülni, senki nem bámult és végre megint úgy éreztük magunkat, mint régen. Ő is mondta, hogy kevés olyan helyre tud menni, ahol nem ismerik fel, pláne mióta egy női magazin beválasztotta a 10 legszexibb 30 alatti üzletember közé. Az előkelő 3. helyet szerezte meg, de láthatóan zavarban volt, amikor erről kérdeztem.

-Éhenhalok – jelentettem ki a sokadik játék után

- Éjfél múlt

- Mi az összefüggés? – ráncoltam a homlokom

- Te olyan lány vagy, aki 6 után is eszik?

- Nem tűnt fel, hogy már betoltam egy akkora vattacukrot, ami háromszor nagyobb volt a fejemnél?

- Igaz… én vagyok a hülye. Akkor együnk valamit – indul el a kajás bódék felé, de leelőzöm, és kérdés nélkül veszek neki is kaját

-Meghívtalak volna – közli miután a kezébe nyomok egy hatalmas pizza szeletet

- Tudom. Pont azért mentem előre. Utálom, ha meghívnak

- Nem értem mi a pasid baja – ironizál teli szájjal

- Ha a párom, akkor belefér

- Ó úgy látom a feminizmus utat tört magának

- Élvezed, hogy basztatsz, mi? – villan meg a szemem

- Piszkosul

- Otthon kuss a neved, igaz? – adom meg neki a kegyelemdöfést és vígan falatozni kezdek a homokba ülve

- Tudtam, hogy a végén benyomsz valami olyant, amitől a falnak megyek – telepedik le mellém fülig érő szájjal

Hiába múlt már el éjfél, a rengeteg parti fény miatt világosság van, nyüzsög az egész hely, de az zavar, hogy alig lehet hallani az óceánt.

-Hogy kerültél a laphoz? – töri meg a csendet

- New Yorkban tanultam, de ott hagytam, felszálltam egy frisco-i gépre, elcsöveztem pár hétig egy barátomnál aztán találkoztam egy csajjal, aki ismerte Tom-ot, a lap tulajdonosát. Találkoztunk, felvett, előléptetett aztán áthelyezett ide – foglaltam össze

-Ezt mennyi idő alatt sikerült? – tátotta el a száját

- Nincs 1 éve

- Az szép, gratulálok

- Köszi

- Ha valamiért nem jönne be, de ajánlom, hogy ne legyen igazam, mert épp egy zsák pénzt fektetet a lapba, akkor én várlak New Yorkban a cégemnél – mosolyodott el

- Egyelőre imádom, de ha megunom, akkor jelentkezek

- Egyébként én is így kezdtem kb. Mármint ilyen gyorsan mentek a dolgok. Gyakornokság, próbaidő, kisfőnök, aztán saját cég.

- Így is kell csinálni. Szerintem ha valakiben megvan, ami kell és bízik is saját magában, akkor nem szabad eltötyörögni, hanem a saját lábára kell állnia

- Miért nem indítasz egy saját lapot, ha így gondolod? – kérdezte elgondolkodva

- Mert arra még nem állok készen. 23 éves vagyok, ez pont az a kor, amikor már kell csinálni valami komolyat, de a komoly emberek még nem vesznek komolyan.

- Hú de komolyan hangozott – röhögött fel az eszmefuttatásomon

- Jó, de érted mire gondolok. Meg amúgy sem vagyok biztos benne, hogy ezt akarom csinálni. Most szeretem, de hamar ráunok dolgokra

- Mert fiatal vagy

- Tudom. Majd meglátom mi lesz, nem vagyok parázós típus

- Basszus, imádnád a munkát nálunk – feküdt hanyatt a homokban

- Aláírtuk a szerződést, lassan csorog a pénzed a mi számlánkra, úgyhogy ne akarj elcsábítani

- Jah, magam alatt vágom a fát. Mi lenne – ült fel izgatottan- ha eljönnél velem holnap. Csak szétnézni, hogy mit csinálunk, milyen a hely, ilyesmi.

- Minden pasi ilyen spontán mostanában? – kérdeztem inkább magamtól

- Mi?

- Semmi. Jó, persze elmegyek

- Szívatsz?

- Nem, komolyan elmegyek – kuncogtam rajta

- Hmm fasza – könyvelte el magának, majd pötyögött  a telefonján valamit

- Mikor indulunk?

- 7-kor ott vagyok érted és megyünk a reptérre

- Reggel?!

- Igen Noa, reggel

- Oké, szuper, megoldom – nyúltam én is a telefonom után

Idiótán nézhettünk ki ahogy az óceánparton ülve mindketten a telefonunkat bűvöljük, de hát istenem.  Írtam a srácoknak emailt, hogy elutazom, mindenkinek leírtam a feladatát és hogy max. 2 nap múlva megyek is. Lehet, hogy szólnom kéne Jared-nek, bár azt hiszem akkor már nem lesz a városban. Na mindegy, legalább felidegesítem, hogy más miatt bezzeg utazom.

„Ha holnap még New Yorkban leszel, akkor tudunk találkozni, mert üzleti ügyben oda kell utaznom”

Én megint feldobtam a labdát, ha akarja lecsapja, ha nem, nem.

Valamikor 4 körül értem haza, úgyhogy nem láttam értelmét lefeküdni. Elpakoltam néhány ruhát, befejeztem és véglegesítettem pár cikket és kicsit előre is dolgoztam. Jared 6 óra körül írt vissza, hogy délutánig ott vannak, „ha van rá időm, akkor ugorjak fel a hotelbe”… Majom.

7:00-kor megszólalt a kaputelefon én pedig a 2 bögre kávé hatására úgy lőttem ki a lakásból, mint a golyó.

-Hú de friss valaki – mondta gyűrött fejjel le betette a táskámat a csomagtartóba

- Te biztos lefeküdtél, azért nézel ki úgy mint a mosott szar

- Jaj de hiányoztál – grimaszolt és kikanyarodott az útra

A repülőn sikerült aludnom, amiért aztán Charlie cinkelt leszállás előtt.

-Te figyelj már, gyerekkorodban sose játszottál csendkirályt?

- Nem, mert esélyem nem volt –vigyorgott

- Hát ez nem sokat változott…

Mivel csak kézipoggyászunk volt, hamar kikeveredtünk, de kinti tömeggel így is meg kellett harcolnunk. Egymást taposták az emberek, hogy jobban lássák a kijövőket, biztos valami híresség volt a gépen. Szorosan Charlie nyomában voltam, de ahogy az ember masszán passzíroztuk át magunkat, ismerős illat kúszott az orromba én pedig úgy torpantam meg, mint aki falnak ütközött.