30. Kapcsolat

Hatalmas kínok árán elkészült a 30. fejezet, tessék értékelni: P

Nem tudom, hogy jól döntöttem-e vagy sem, de piszkosul szomorú voltam. Hüppögve beszéltem Mike-hoz, aki szerint nem kellett volna így elküldenem Jared-et.

-Cica ez most már nem vicc, komolyan beleestél és ez szerintem nem múlik el, mint egy fellángolás

- De hidd el, hogy nem működik köztünk. Sokszor próbáltuk és mindig belebuktunk – néztem fel rá könnyes szemmel

- Harcolj érte és kicsit legyél elfogadóbb

- De miért én?

- Mert te vagy az okosabb és a nő. A pasik olyanok, mint a kisfiúk, irányítani kell őket, de úgy, hogy ne vegyék észre. Érted baba?

- Mike én nem tudok ennyire alkalmazkodni, ráadásul féltékeny is vagyok. Nekem ez nem menne

- Na jó, elég legyen cica – ültetett fel – Hívd fel most és öntsetek tiszta vizet a pohárba

- Nem tudok most beszélni vele

- Dehogynem, kapd össze magad, mert hívom – nyúlt a telóm után én pedig annyira meglepődtem, hogy lefagyva hallgattam, ahogy visszahívja a lakásba

- Na, 10 perc és itt van. Gondold át, hogy mit akarsz, akár írhatsz egy listát is, a lényeg, hogy jussatok valamire, mert ez már engem idegesít

- Jó – motyogtam és törölgetni kezdtem az arcomat

Amíg ő kicsit rendet rakott a nappaliban, én megmostam az arcomat és bevettem egy fájdalomcsillapítót.

-Na, itt is van, úgyhogy én megyek. Csörögj rám, amikor végeztetek, és ha gondolod visszajövök. Bár remélem nem lesz rám szükség – kacsintott egyet és miután beengedte Jared-et, lelépett

-Szia – köszönt fáradtan, majd lehúzta a cipőjét és szó nélkül megölelt

Erősen szorítottam a vállát és megint potyogni kezdtek a könnyeim

-Nem akartalak bántani – mondta halkan, de nem engedett el

- Tudom

- Nincs túl nagy gyakorlatom ebben a barát dologban

- Ezt is tudom, de néha elfáradok az „okításban” – váltam el tőle

- Ez érthető, de te pedig azt értsd meg, hogy én túl önző vagyok ehhez az egészhez, hiába jelentesz sokat nekem

- Akkor mi lenne, ha mindkettőnk változna egy kicsit és nem bujkálnánk többet? Engem ez az őrületbe kerget és nem érdekel, ha ez neked sok vagy nem tudsz vele mit kezdeni, de én beléd szerettem Jared – mondta ki, bár nem tudom honnan volt hozzá bátorságom

Tátott szájjal tartott a karjaiban és csak nyökögni tudott

-Nem kell semmit mondani, nem azért mondtam el, mert bármit várok tőled, csak jól esett. Nyílt lapokkal akarok játszani, szóval döntsük el, hogy mi legyen, mert komolyan beleroppanok lassan ebbe a macska-egér játékba

- Én…én nekem már sokan mondták ezt, de csak te… szóval tőled hangzott őszintén

- Mert az is – húztam el a szám

Hosszú másodpercekig fürkészte az arcomat, majd elengedett és a telefonja után kezdett kutatni. Leült a kanapéra és az ölébe húzott, majd egy „mosolyogj!” utána készített rólunk egy közös képet.

-Ezt most feltöltöm az oldalamra Én és Noa <3 címmel, rendben? – kérdezte

-Nem ezen múlik, ez megint csak külsőség – fogtam le a kezét

- Akkor mit szeretnél?  Bármit megteszek, csak ne sírj légyszi

Csodálkozva néztem rá, sose beszél ilyen „nyálasan”

-Hú de gyorsan változol

- Mondta, hogy menni fog, ha akarom. Na, tölthetem?

- Hát ha tényleg ezt akarod… Bár hatalmas vörös szemeim vannak rajta – fintorogtam a képet nézve

- Gyönyörű vagy. Meg dinka

- Akkor? – néztem fel rá

- A barátnőm vagy – közölte magától értetődően és egy olyan csókot adott, hogy beleborzongtam

- Elmegyünk lefeküdni? Elég szarul vagyok

- Persze – szorosan egymáshoz bújva mentünk be a hálóba, ahol én csak annyira voltam képes, hogy bedőljek az ágyba és Jared karjaiba fészkeljem magamat

Kiszáradt szájjal és borzalmasan szúró szemekkel keltem az ébresztőmre és abban a pillanatban megbántam, hogy előző este annyit ittam. Viszont, ahogy megfordultam és szembetaláltam magamat Jared kócos fejével, minden gondomat elfelejtettem és fülig szaladt a szám. Borzalmasan voltam, úgyhogy muszáj volt egy nagy tatarozást végeznem mielőtt szerelmem meglát így. Szerelmem. Hú de fura kimondani. Egy laza fél órás fürdős kitérő után visszatipegtem hozzá és puszikkal ébresztgetni kezdtem.

-Jó reggelt – susogtam a fülébe miközben az arcát cirógattam

- Mmmhh – nyögte

- Mennem kell dolgozni, de hamar jövök. Itt maradsz?

- Ne menj be – nyitotta ki nagy nehezen a szemét

- Muszáj, tegnap is leléptem – ültem mellé

- Akkor elkísérlek. Van még fél órád?

- Persze, de siess. Addig csinálok reggelit

Indultam volna a konyhába, de visszahúzott és maga alá gyűrve megcsókolt, mondván, hogy legyen erőm a naphoz. Idiótán vigyorogva forogtam a konyhába és próbáltam a semmiből kaját készíteni. Nem igazán jött össze, úgyhogy csak egy kávét főztem és úgy mentem ki cigizni. A lakás előtt lesifotósok hada állt és nyilván csak ránk vártak.

-Öhmm Jared… - szóltam be a függönyt elhúzva

- Mindjárt kész vagyok

- Nem az, csak… szóval itt van egy csomó firkász

- Gondolom összerakták a képet – jött ki az övét csatolva – Zavar?

- Hát nem örülök, de gondolom ez veled jár. Mehetünk?

Nem volt kint hideg, de felvettem egy nagy sálat is, hogy minél kevesebb látszódjon az arcomból, nem mintha nem tudná mindenki, hogy ki vagyok.

Ahogy kiléptünk lent a kapun, mint egy hangyaboly, zsizsegni kezdett az egész utca. Rengeteg vaku villant és még annál is több kérdés röpködött körülöttünk, de mi csak egymásba karolva mentünk a szerkesztőség felé. Lehet, hogy össze kéne kaparnom a pénzt egy kocsira…

Csak az út feléig mentünk együtt, mert még haza akart ugrani a dolgai előtt, úgyhogy az utca közepén kezdtünk el csókolózni és búcsúzkodni és vagy 5 percig abba se hagytuk. Rengetegen megbámultak minket, sokan le is fotóztak, de nem érdekelt, mert felvállalt és csak engem ölelt.

Mosolyogva léptem be az irodába, mindenkire vigyorogtam és sokakat puszival üdvözöltem

-Húha, a főnökasszony szerelmes – viccelődtek a srácok

- Hát ezt most eltaláltad Matt

- Láttunk ám a neten

- Tudom, na de most irány dolgozni, hétfőn megjelenik az első szám. Jacks, Petra és Mindy, gyertek az irodámba

Velük még volt egy kis megbeszélnivalóm, kicsit félresiklottak a cikkeik, de szerintem csak meg kell szokniuk a lap stílusát. Elég másnapos voltam, de jól tartottam magamat és csak délutánra fáradtam le, amihez kellett még Tom várva várt hívása is. Megint leosztott, de most a sarkamra álltam, megmondtam neki, hogy nem érdekelnek a hülyeségei és ez a kapcsolat biztos nem fog ártani a lapnak, max használ. Meglepődött a kirohanásomon és egy „úgy legyen” után lerakta a telefont. Végtelenül elégedetten indultam haza, ahol reményeim szerint egy nyugis, összebújós estét töltök majd Jared-del.

-Szia nyuszi -  köszöntött vidáman

- Nuszi? Ez új – csókoltam meg nevetve

- Tudtam, hogy Shannon csak szívat – morogta

- Ő mondta, hogy becézz?

- Igen, mondván, hogy a lányok imádják. Mondjuk gondolhattam volna, hogy te ebben is kivétel vagy

- Szeretem ha becéznek, de nem állat neveken

- Na majd agyalok…

- Miért vagy így kicsípve? – néztem meg jobban

- Este van az a Maxim party, amit mondtam, nem emlékszel?

- Jaj, de, már rémlik. Pedig azt hittem végre itthon leszünk – biggyesztettem le a számat

- Hát igazság szerint én arra számítottam, hogy eljössz velem

- Jared…neee – nyöszörögtem és lerogytam a kanapéra

- Ha nem viszlek el még azt hiszik kitaláltalak. Szeretnék villogni veled – húzott az ölébe és csókolgatni kezdett

- Ez így elég tisztességtelen – motyogtam hangosan kalapáló szívvel

- Azért téged sem kell félteni. Akkor eljössz? – kezdte el kigombolni a blúzomat

A hideg ujjai a mellkasomnál lévő gomboknál elidőztek és el is kalandoztak én pedig mindenre képes voltam, csak válaszolni nem sikerült. Lehunyt szemekkel élveztem, ahogy kényeztet, de valamiért legalább annyira izgultam, mint az első alkalomnál. Ahogy fejtegette kifelé a gombokat, úgy csókolta végig a mellkasomat én pedig azt hittem felrobbanok. Hátravetettem a fejemet és próbáltam türtőztetni magamat, de elég nehezen ment, amit a nyelvével művelt az már embertelen volt.

-Jared – nyöszörögtem és a hajánál fogva húztam fel magamhoz

- Shhh – susogta olyan mosollyal, hogy megmukkanni nem tudtam

Olyan voltam a karjaiban, mint egy rongybaba, hagytam, hogy bevigyen a hálóba és ott olyanokat műveljünk, amibe még én is belepirulok…

-Mi lenne, ha nem mennénk el? – próbálkoztam utoljára, de már a ruhám zipzárjával szenvedtem

- De-de, most egy híresség barátnője vagy és így vannak bizonyos kötelezettségeid

- Csak azért nem ugrok a nyakadnak ezért a mondaért, mert nincs erőm és elég jó volt az elmúlt 1 óránk… most mit vigyorogsz?

- Kíváncsi voltam, hogy kiakadsz-e egy ilyenen. Szerencsére igen – csapott a fenekemre és a fürdőbe vonult nyakkendőt kötni

-Hívjak taxit?

- Nem kell, negyed óra és itt a kocsi

- Hú de menő dolog sztárral járni – legyezgettem magam

- Nem bánod, mi? – rángatta meg a szemöldökét és még pont visszarántotta a fejét a felé repülő párna elől

Frissen volt borotválkozva, érződött az arcvize és a parfümje is, szóval nekem végérvényesen végem volt. A kocsiban ölelkezve ültünk, az épület előtt együtt pózoltunk a fotósoknak, együtt válaszoltunk a kérdésekre és egész este el sem engedtük egymást. Már kezdtem elfelejteni milyen jó is az, amikor kapcsolatban él az ember. Mindenkinek bemutatott és még az arca sem rángott vagy ilyesmi, amikor azt mondta, hogy a barátnője vagyok. Egész jól éreztem magamat, ami külön hasznos is, mert valószínűleg nekem is sok ilyenre kell majd járnom a jövőben.

Jared-nek voltak kötelező körei, amiken nem mindig akartam részt venni, úgyhogy néha csak egy pohár itallal álldogáltam valamelyik asztalnál és nézegettem az embereket. Sok híresség volt a teremben, de most látszott igazán, hogy ők is olyan, mint mi csak nagyobb az egójuk. Egyik másik úgy beszélt a pincérekkel, hogy kedvem lett volna lekiabálni a fejét. Az egyik sarokban megláttam Charlie Sheen-t, jó szokásához híven totál elázva. Imádtam a Két pasi meg egy kicsit, úgyhogy kihasználtam az alkalmat és odamentem hozzá.

-Hello, leülhetek?

- Hát naná hogy – húzódott arrébb vigyorogva

Látszott rajta, hogy semmilyen szempontból nem józan, de azon csodálkoztam volna, ha tisztán kibírja az estét

-Ismerlek? – húzta az orrára a napszemüvegét

- Még nem. Noa Grant vagyok

- Charlie – rázott velem kezet – és kivel jöttél?

- Jared-del – böktem az említett felé

- Az ki?

Vigyorogva mondtam el, hogy ki, de szerintem úgy se esett le neki

-Jah, asszem hallottam róla, de sokszor magamról se tudom, hogy ki vagyok, nem hogy… azokról – bökött egy nagyobb társaság felé

Csomót beszélgettünk az este és annyit röhögtem a hülyeségein, hogy totál lefolyt a sminkem. Jared beszélt akikkel kellett, aztán „elkért” Charlie-tól és hazaindultunk. Alig hiszem el, hogy kibírtuk veszekedés nélkül az első napunkat hivatalos párként.