29. Crash

Nincs túl sok hozzáfűznivalóm, max annyi, hogy lesz ez még jobb is:D (de legalább Nyuszkóra sikerült hatnom és megborotválkozott:P)

Ott virítottunk az újság címlapján, lekaptak ugyanis a bolt előtt éjszaka, amikor ölelkeztünk hazafelé menet meg ilyesmi. Megint ugyanaz a firkász alkotott, aki legutóbb és nyilván az eredmény is hasonló lett. Én vagyok a csóri, felkapaszkodni akaró picsa, aki Jared-et használja a jó ég tudja mi mindenre és amilyen trükkös vagyok, „uralkodom” felette.

-Ez most komoly?! – hajítottam mérgesen az asztalomra

- Valahogy le kéne állítani őket – jegyezte meg halkan Jane

- Az ilyeneket nem lehet

- Tom reggel óta keres és elég mérges

- Na remek… inkább visszahívom

Megint lecseszett, hiába mondtam neki, hogy ez nem az én hibám és egy szó se igaz a leírtakból, csak azt skandálta, hogy rontom a lap hírnevét és „nagyra értékelné, ha nem lófrálnék azzal a divatmajommal”

-Na álljon meg a menet! Nem te fogod megmondani, hogy kivel randizhatok és kivel nem. Ez a kis senki valamiért ránk szállt és tuti előrángatott volna valami más sztorit, ha nem lenne Jared

- Ez engem nem érdekel Noa. A Dash-nek nem kell ilyen hírverés, ez nem a mi stílusunk és jó lenne, ha ezt te is az agyadba vésnéd – mondta kemény hangon és kinyomta a telefont

Egy pillanat alatt eltűnt a magabiztos újságíró, és a helyén egy megszeppent és görnyedt lány ült, akit megint jól leszidtak. Utáltam ezt. Kidolgoztam a belemet is a lapért, szerintem egészen jól is ment, erre jön egy rajtam kívül álló probléma, és én vagyok lecseszve érte. Erre mondaná Tom, hogy a vezető felelős mindenért…

Mérges voltam, de szerencsére nem voltam egyedül ezzel a szerkesztőségben, úgyhogy senki nem sértődött meg, ha egyikünk bunkóbban válaszolt valamire. Elég hosszú ebédszünetre vonultam el, ki kellett szabadulnom az irodámból és Jared-nek is megígértem, hogy együtt kajálunk. Tom pedig az elveivel együtt elmehet a bús francba.

-Miért vagy ilyen morcos? – kérdezte egy puszi után

- Mindegy, nem fontos. Megyünk? – böktem az étterem felé, mert majd kilyukadt a gyomrom

- Persze – ölelte át a derekam és beterelt

Ő valami salátát kért én viszont majd meghaltam egy jó szaftos sült húsért, úgyhogy újfent bebizonyítva a kapcsolatbeli „pasiságomat”, rendeltem egy steak-et.

-Áruld már el mi van

- A főnököm szerint nem kéne találkoznom veled, mert rosszat tesz az újságnak

- Na ezt most nem értem – könyökölt az asztalra én pedig elmondtam neki az újabb cikket és a Tom-os veszekedést

- Milyen alapon szól bele a magánéletedbe ez a pasas?!

- Ugyanezt kérdeztem én is, de azt mondta, hogy nem érdekli, hogy mit csinálok, de nem akar több ilyen cikket olvasni. Szóval jó lenne, ha nem mutatkoznék veled többet

- Hát… - gondolkodott el a poharát simogatva

- Mi hát? – akadtam ki

- Nem akartam ebbe belemenni, de ha már így szóba került…

- Nyögd már ki – hajoltam lejjebb, hogy lássam az arcát

- Jó szóval pár hónap múlva jelenik meg az új album, ami sok szerepléssel jár majd, viszont ha azt látják, hogy veled vagyok vagy az interjún elárulom, hogy nem vagyok „egyedül”, akkor eléggé megcsappan az eladás. Érted mire akarok kilyukadni?

- Persze. Arra, hogy egy seggfej vagy, akinek a világ összes pénze se elég – csaptam az asztalra a szalvétámat és kicsörtettem az étteremből

Komolyan le akar tagadni csak hogy a tizenéves fruskák megvegyék a lemezét?! Hogy lehet ekkora pöcs valaki 40 x évesen? Nem érdekel mennyire odavagyok érte, ez azért nálam is kicsapta a biztosítékot, most egy pár napig látni se akarom. Bár ahogy őt ismerem nem is fog keresni, megvárja, hogy én menjek el hozzá. Megint csajként viselkedik. Egy kis elcseszett hercegnőnek hiszi magát.

Bent fortyogtam tovább az irodában, amikor Mike felhívott

-Cica, segíts – suttogott

- Mi történt?

- Összeszedtem egy csajt, de nem tudom lerázni. Itt vagyok nála és nem enged ki – folytatta fojtott hangon, mire elnevettem magamat

- És én mit csináljak?

- Gyere ide és csöngess be, hátha kinyitja az ajtót és akkor kirohanok

- Ezzel életed végéig szívatni foglak. Hol vagy?

Újra és újra vigyorogni kezdtem, miközben mentem a megadott címre, mert valljuk be, elég röhejes, hogy egy pasit rabul ejt egy csajszi. Felcsöngettem a lányhoz, azt mondtam küldeményt hoztam, úgyhogy pillanatok alatt az ajtaja előtt voltam.

-Hello – nyitott ajtót, Mike pedig azzal a sunggal kilőtt a lakásból

- Csak ennyit akartam, szia – rántottam meg a vállamat és nevetve futottam utána

Meg se álltunk az utca végéig, nehogy utánunk jöjjön az őrült csaj. Egyszerre kapkodtam levegő után és akartam röhögni, amit Mike sértődött pillantása csak még inkább ingerelt.

-Ha megígéred, hogy nem basztatsz ezzel, elviszlek ma este inni és én állok mindent. Megegyeztünk? – nyújtott kezet, amit vigyorogva ráztam meg

Igaz, hogy még csak 2 óra volt, de ha a főnöknek kell minden miatt tartani a hátát, akkor le is léphet hamarabb. Hazamentünk hozzám, és amíg én átöltöztem kényelmesebbe, ő intenzív pizza rendelésbe kezdett, mondván, hogy nem eszi meg amit én főzök.

-Figyi, mi lenne, ha nem mennék el este, hanem itt innánk?

- De akkor el kell menni piát venni – nyögött fel

- Pontosan, szóval itt a perced

- Te egy perszóna vagy Noa – közölte balta arccal, de persze elment vásárolni

Kicsit összekaptam a lakást és elmostam pár poharat meg tányért, különben a markunkból kellett volna innunk és ennünk. Hát a rendetlenségemet még nem sikerült kinőni. Kikészítettem mindent az estéhez, benyomtam zenét is, és ahogy közben egyre többet agyaltam Jared-en, annál mérgesebb lettem. Gyakorlatilag kitéptem Mike kezéből a szatyrot és türelmetlenül tekerni kezdtem a dugóhúzót a borba, majd nagyot kortyoltam az üvegből.

-Mi van cica? Nekem kéne így innom

- Kicsit besokalltam – rántottam meg a vállam és újra meghúztam a bort

- Na, állj le, gyere és mond el

- Tudod mit? Annyit se ér az a díszbuzi. Én nem tudom mit érez irántam, de le is szarom. Túl sok allűrje van és totálisan kiszámíthatatlan. Semmit nem mond el, és azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Nekem ilyen pasi nem kell

- Ajajj – nyögte, de én folytattam

- Még ha pasi lenne! De ez nem az, érted? – fakadtam ki újra – olyan, mint egy hisztis picsa, aki mindenen kiakad

Mike megszeppenve nézett a piás szatyorral a kezében és láthatóan nem tudta, hogy mit mondjon, vagy egyáltalán szabad-e megszólalnia

-Én ezt nem akarom. Kurvára beleestem, de több fájdalmat okoz, mint örömöt. Ha rágondolok is összeugrik a gyomrom, de akkor se akarom ezt folytatni. Vagy a pokolban vagyok miatta vagy a mennyben és a legrosszabb, hogy baromira nem tudom ezt kontrollálni, érted?

- Én… - kezdte megint, de félbe szakítottam

- Nem érdekel milyen női voltak előttem, gondolom nem volt önbecsülésük vagy én nem tudom, de nem leszek olyan, mint ők voltak. Teljesen alap dolgokat várok el tőle, de nem tudja egyiket se betartani. Én meg bezzeg lesem minden kívánságát és úgy rohanok, amikor hív, mint egy baszott pincsi kutya! És ezek után azt meri mondani, hogy bocsi, de ha te vagy, akkor kevés lemezt adok el. Hát menjen a francba – fulladtam ki végre

- Sose láttalak még ilyennek – szólalt meg halkan

- Mert nem is voltam még senkibe ilyen csúnyán beleesve

- Hát szerintem én se, úgyhogy nem sok okosságot tudok mondani. Itt a pizza, mindjárt jövök – pattant fel, szerintem örült is, hogy kicsit „megszabadul” tőlem

A pia miatt sírhatnékom is támadt, úgyhogy remegő szájjal, szipogva rágcsáltam a kaját.

-Hát cica, ha a szerelem ezt csinálja az emberrel, akkor én kurvára ki akarok maradni belőle – ölelt át mosolyogva vacsora után

- Ezt még Te se tudod szabályozni. Én is belesétáltam, ráadásul önszántamból

- És nem lehetne megbeszélni a dolgokat ezzel a gyerekkel? Isten ments, hogy védjem, de elég szarul nézel ki így. Valamit kéne változtatni

- Igen, azt hogy nem találkozok vele többet. Úgyis össze-vissza repked a világban, elég nagy esély van rá, hogy soha többet nem látjuk egymást

- Kivéve, ha Ő másképp dönt

- Kb. 3 percbe telik majd neki, hogy találjon valaki mást. Aki mindent lenyel és kussol, amikor ő úgy akarja

Egész éjjel picsogtam Mike-nak, Jared viszont felhívott, amin meg is lepődtem, de mivel totál keresztbe álltak már a szemeim, Mike inkább kinyomta és kikapcsolta a telómat. Kint álltam az erkélyen és cigiztem, amikor megláttam, hogy lent megáll egy kocsi a ház előtt és Jared száll ki belőle.

-Fölösleges feljönnöd, te idióta – kiabáltam le

Szánalmasan el voltam ázva, de nem tudott érdekelni.

-Ne csináld már! Tudod, hogy nem fogok itt szobrozni meg könyörögni

- Persze, hogy tudom, úgyhogy már most el lehet takarodni. Nem akarlak látni többet! Menjél és add el az összes kibaszott cédédet!

- Hagyd ezt abba cica, gyere be – nyomta el a cigimet Mike és behúzott a lakásba

- Elég volt mára a borból, le kéne tusolnod – simogatta le a könnyeimet

- Nem akarom, hogy itt legyen – hüppögtem

- Tudom baba, de az se megoldás, hogy az erkélyről ordítozol, mint valami elmeháborodott

- Gyere, tusolj le. Addig felmelegítek neked egy szelet pizzát, hogy ne csak bor legyen a gyomrodban

Ahogy kajáról kezdett el beszélni, azonnal hányingerem lett és épp csak eljutottam a mosdóig. Úgy öleltem a WC csészét, mint egy tini lány és pont úgy rinyáltam a „talán” pasim miatt is. Tényleg szánalmas vagyok. Könnyes szemmel és lefolyt sminkel ültem a hideg csempén, a hajam csapzott volt és remegtem az öklendezéstől. Vagy ez az állapot vagy valami csoda, de kicsit észhez tértem Jared-del kapcsolatban is. Elmásztam a zuhanyzóig, majd vacogva és szédülve beálltam a forró vízsugár alá. Még mindig szarul voltam, de picit megnyugodott a gyomrom és a fogmosás is sokat segített. Lemostam az arcomat és belebújtam egy tiszta pólóba és nadrágba. Borzalmasan néztem ki, de Mike nem először látott ilyen állapotban, arra viszont nem számítottam, hogy Jared is a kanapán fog ülni, amikor kitámolygok a nappaliba.

Fájdalmasan pillantottam Mike-ra, aki szelíden rám mosolygott, a kezembe nyomta a pizzát, majd egy puszi után elvonult a szobámba, kettesben hagyva Jared-del.

 -Elég rosszul nézel ki – jegyezte meg

- Tényleg? Fura, pedig csodásan vagyok – fintorogtam és leültem a tőle legtávolabb eső székre

- Komolyan azért ittad le magadat, amit mondtam?

- Kérlek menj el, Jared. Nem akarom ezt tovább csinálni

- Egyszer már voltunk itt, de aztán megint egymás mellett kötöttünk ki

- Ez most más. Csalódtam benned és nálam az ilyet elég nehéz helyreállítani. Szóval feleslegesen raboljuk egymás idejét. Menj el

Higgadt és szomorú voltam, mert beláttam, hogy kettőnk világának köze sincs egymáshoz, az anyjának is igaza volt. Hozzá valamilyen magamutogató liba való, aki akkor van ott, amikor kell, és szó nélkül felszívódik, ha az uraság karrierjének épp arra van szüksége.

-Lehet, hogy igazad van, de szeretném, ha tudnád, hogy ennél sokkal többet tudnék neked adni, ha elfogadnád az életmódomat – mondta halkan, majd adni akart egy puszit, de elhúzódtam

- Ezt nem életmódnak hívják, hanem rossz személyiségnek

- Szerinted tényleg rossz ember vagyok? – nézett rám csodálkozva

- Nem ezt mondtam. Egyszerűen csak vannak olyan tulajdonságaid, amik nálam nem férnek bele a képbe. Az elején szemet tudtam hunyni felettük, mert teljesen elvetted az eszemet, de csak időszakos volt. Majd találsz valakit, akinek beveszi a gyomra a hülyeségeidet, de az nem én leszek. És most már tényleg menj, le akarok feküdni – álltam fel és bementem Mike után a hálóba

Hallottam, hogy csukódik az ajtó, úgyhogy bemásztam mellé az ágyba, ő pedig azonnal átölelt és nyugtatóan simogatni kezdett, amikor rám tört a sírás.